Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-18 / 108. szám, csütörtök

Egykori harcosok - ma békés építők Valahányszor stará Turá város­ka nevét hallottam vagy olvastam, önkéntelenül mindig arra gondoltam: — Igen, itt támadták meg a partizá­nok 1944. október 10-én a német ná­cista hadsereg erős egységét. A né­met törzs a község központjában a polgári iskolában volt elszállásolva. Nagy hőstett volt ez a partizánok részéről, hogy bemerészkedtek a vá­roska kellős közepébe, ahol erős né­met egységek táboroztak. Ez a nagy fasiszta veszteségeken kívül óriási er­kölcsi pofon is volt a német parancs­nokság részére, amely azt jelentette a náci hadvezetőségnek, hogy a par­tizánokat felszámolták. Hosszú évek után mint élő szem­tanú kerültem vissza erre a tájra, melynek vérrel itatott sok zegét­zúgát ismerem, akárcsak saját szülő­helyemet. * * * A felszabadulás u táni 12. esz­tendőben óriási változáson és fejlő­désen ment keresztül ez a városka. Kibővült, rendezettebb lett, új, szép lakótelepek, sportpálya, kereskedelmi központ létesültek benne. Az utcák egy részét aszfalt borítja. Legnagyobb meglepetésemre a legeldugottabb irt­ványra (kopanicán), ahová eddig csak a madár és a gyalogos ember jutott el, az állig felfegyverzett germán hó­dító pedig nem merészkedett a par­tizánok előli félelmében, ma már vil­lanyt vezettek be. A legnagyobb fejlődést azonban a Presná Mechanika n. v. gyárüzemében észleljük. Az egykori kis üzem ma már jelentős helyet foglal el az egész­ségügyi és orvosi műszerek, vízmérők, textilorsók gyártásában. A gyár kitűnő minőségű injekciós fecskendőket és tűket szállít Svéd­országba, Egyiptomba, Indiába, steri­lizációs dobozokat és dobokat, hor­dozható sterilizátorokat egyéb tőkés országokbá, vízmérőket pedig Török­országba visz ki. A legtöbb manó­méiért csak közvetve exportálják, mégpedig a kivitelre kerülő cukorgyá­ri berendezésekkel és villamos moz­donyokkal együtt. Legújabban kísérletképpen úgyne­vezett bnonchoskőpokat is gyártanak, amelyek iránt külföldön nagy az ér­deklődés. Ez idén kezdték gyártani az endoskopikus fényképezéshez és filmezéshez szükséges világítóberen­dezést. Eddig az endoskopikus mű­szerekben, melyeket bevezetnek az emberi test belső részeibe, apró rizs­szemnagyságú villanykörtéket hasz­náltak (a legkisebb átlag 1,8 mm nagyságú volt). Ezeknek az apró vil­lanykörtéknek korlátozott a fényha­tásuk és nem alkalmasak fényképe­zésre vagy filmezésre. Az új beren­dezés már ezt a problémát is megoldotta. Érdekes műszer az oxymeter, me­lyet főleg a tüdő-, szív-és agyműté­teknél, mély narkózisban alkalmaznak a vér oxigéntartalmának ellenőrzésé­re. Nehéz volna felsorolni azt a sok műszert, melyet itt gyártanak. Minő­ségük kitűnő, alkalmazásuk bevált, mert hiszen orvostanárok, szakembe­rek állandó ellenőrzése mellett ké­szülnek. A legnagyobb külföldi ve­télytársak a Német Szövetségi Köz­társaság gyárai. Mindamellett a Stará Tura-i gyártmányok sokszor jobbak, mert különösen a bronohoskópot egye­dül Stará Túrán gyártják rozsdamen­tes acélból. A továbbiakban megtudjuk, hogy az üzem távlati terve szerint új tfpusú vízmérőeszközöket fognak gyártani, melyek minősége eléri a világszinvo­nalat. A fejlesztési és konstrukciós­osztályon állandóan figyelemmel kísé­rik a külföldi szakirodalmat és így tájékoztatást nyernek a szakmabeli újításokról, a technológia fejlődéséről. A megtakarítás 130 000.— koronát eredményezett. Ami a szocialista ver­senyt illeti, a Myjavai Armatúragyár­ral vagyunk állandó versenyben és kicseréljük tapasztalatainkat. Az üzemben már három és fél éve fo­lyik a verseny az egyes osztályok között az üzemi bizottság és a véd­nökség! helyőrség vörös vándorzász­lajáért. Az utolsó negyedévben a víz­mérőket gyártó részleg nyerte el a zászlót. A munkahelyeken mindenütt diagramok mutatják a tervteljesítést, a munkások önálló elszámolás szerint dolgoznak. A Stará Tura-i Presná Mechanika n. v. jó nevet szerzett magának mind a belföldi, mind a külföldi piacon. Gyártmányai a békés fejlődést, az egészségügyet és a nép ügyét szol- " gálják. Orvosi műszerei sok esetben rengeteg embert mentettek meg az életnek és ezzel nagy szolgálatot tet­tek az emberiségnek Ha ezentúl Stará Turá nevét hal­lom, vagy olvasom, akkor a gondolat­társítás alapján a békés életre, a szo­cializmus építésére, a fel nem tar­tóztatható fejlődésre gondolok. Grek Imre. Kiváló kertész — jó nemzeti bizottsági tag Král János igen hogy a csoport Král János veze­népszerű, ismert tésével az idei tervet is túltel­ember az Ifjúsági jesíti. Faluban. Az alig A fiatal kertész a termelési harmincéves Král kérdéseken kívül a község apró­rendkívül gazdag cseprő dolgaival is szívesen fog­lalkozik. Az 1954-es választások óta a helyi nemzeti bizottságon Is értékes munkát fejtett ki, javas­lataival és hozzászólásaival sokat segített a falujukat érintő intéz­kedések valóra váltásában, ami­lyenek a községszépítés, utak ja­vítása, kultúrház felépítése, me­lyekre választóit felsorakoztatta. Most, az elkövetkezendő vá­lasztási időszakra a Nemzeti Front és a falu lakosai ismét je­lölték, mert látják, hogy bizal­tapasztalatokra, szakképzettséare tett szert a zöld­ségtermelésben. Nem csoda tehát, hogy a szö­vetkezet vezetősége megbízta a kertészeti csoport vezetésével. Csoportja tavaly a termelési tervet túlteljesítette s terven felül 100 ezer korona tiszta jövedelemmel gyarapította a közös szövetkezeti vagyont. Ez idén a kertészeti csoport még merészebb célkitűzéseket kíván mukkal nem élt vissza. Král Já­megvalósítani, hiszen 121 ezer nosban olyan képviselő kerül koronával több zöldségfélét ter- ismét a HNB-be, aki tud és kész­mel, mint ahogy a terv előírja, Az ségesen támogatja a nép kezde­előkészítő munkák már folya­matban vannak s nem kétséges, ményezését az életszínvonal to­vábbi emelésében. — th — Egyedül Stará Túrán gyártják az oxymeter nevű orvosi műszert, amellyel súlyos műtéteknél a vér oxigéntartalmát vizsgálják. A beszélgetés folyamán több­síör ráterelődik a szó a most olyan időszerű fogalomra: a hatékonyságra. — Érdekelne, milyen terveik van­nak a nagyobb hatékonyság elérésére ez évben — kérdezem a főkonstruk­tőr mérnöktől. — Először is az ún. házi vízmérők­nél rekonstrukció és jobb munkaszer­vezés révén csökkentjük a normaórák számát, ami egymaga évenként har­mincezer normaóra, azaz 300 000.— korona megtakarítást jelent. A tex­tilorsóknál pedig 17 000 normaórát takarítunk meg. az egész gyár évi megtakarítása 3 000 000.— koronát és 600 000.— korona értékű anyagmeg­takarítást jelent. Az anyagmegtaka­rítást szűk keresztmetszetű fémek műanyagokkal való helyettesítésével érjük el. További 400 000.— koronát takarítunk meg a szerszámokon. Ezt a vállalásunkat állandóan ellenőrizzük. Az első negyedévben erre vonatkozó tervünket teljesítettük. — Mennyire vannak anyagilag ér­dekelve a technológusok, konstruktő­rök az új gyártmányok szerkesztésé­ben? — Természetesen prémiumrendszer alapján jutalmazzuk őket egyrészt a nyerstermelés teljesítése, másrészt saját feladataik teljesítése alapján, melyekhez tartozik az élő munka csökkentése, valamint az anyagmeg­takarítás is. — Van újítási és szocialista-ver­senymozgalom? — kérdezzük. — Az első negyedévben negyvenen újítási javaslatot nyújtottak be, ame­lyekből tizenhetet már megvalósítot­tunk, s így a tervet teljesítettük. HOl „TEREM"" A BiIJVIf gg — Hó-rupp - hangzik egyszerre, s van jósághibája is, megbocsátható a trágyaszállító csille jelemelkedik, mert nem kong az uressegtol. Benne Majd féloldalra fordítiák, tartalmát ki- vagy 100 marha, tehén, úszó, es noven­döntik és máris vissza. dékféle is. Jó bőrben vannak, nemelyik Útközben még beszélgetnek, amikor farán csak ugy reng a hus. rájuk köszönök. Egyszerre jogadják. — Egy csoport? — Együtt dolgozunk. S ahogy megtudom, e pár szónak mondhatnám történelmi gyökere van. Visszanyúlik a múltba. Még akkor kez­dődött köztük a „szövetkezés", amikor a sok gazdát látott és cserélt kisborsai uradalomban dolgozták a másét. Nem írtak ugyan szerződést pecsétes alá­írással, nem is fogadkoztak, nem mondtak holtomiglant-holtodiglant egymás megbecsülésére, kölcsönös tá­mogatására, de ez a hat ember, Laji Ferenc, Maár József, Untermaier Imre, Tornyay József meg Nagy Gyula ki­tartott együtt és ma is együtt dolgoz­nak a nagyborsai szövetkezetben. — Sajtosok — mondja az öreg Cse­hovics bácsi, aki nemrég érkezett az istállóba. Míg az öreg körültekint, azon töröm a fejem, mi is az a sajtos. Ügy kép­zelem a szó gyakorlati jelentőségét, Közben, míg ezeket írom, a hat em­ber a takarmányelökészítőbe tart. Rö­videsen hozzálátnak az etetésnek, hisz elmúlt 4 óra, itt az ideje. Persze ilyenkor az ember előkoto­rássza jegyzeteit és igyekszik pótolni. Egészítsük ki hát azzal, hogy a nagy­borsai szövetkezet, amikor csaknem hét esztendővel ennek előtte megalakult, nem nagy marhacsordával dicsekedhe­tett. Ha kiengedték volna, nagy por­felhő aligha kerekedik utána. Jó ti­zenöt pár került össze, az is ilyen is, meg olyan is. De azóta? Tele ez az istálló, meg — Nem a... Csak így szoktuk. Nagy a szokás hatalma. Utána cigarettát sodornak. De az is olyan egyszerre megy, mintha csak pa-> rancsra csinálnák a katonaságnál. S míg fújják a füstöt, közelebb ké-> rülünk egymáshoz célban, gondolatban. Sok minden szóba kerül ilyenkor; úgy látszik, a nikotin sem rossz nyelv­oldó, ha némileg el is marad a bor, mögött. Nem akartam agyondicsérni őket, ezért csak úgy megjegyeztem. — Valamivel jobbak a tehenek, mint más szövetkezetben. — Csak „valamivel"? — Ez utóbbi szó már csendesebben hangzik, de nyo­mósabb hangsúllyal, önérzetesen, az olyan ember tudatával, aki túllát az istálló négy falán, és nagyobb körben még más is. Több mint százhatvan az is ismeri a helyzetet,. állomány. " Mintha csak aláhúzta volna a sza­És hogy honnan? Hát bizony nem kaszagronomus szavait, hozta a gólya. Nevelték őket. Ezek az * emberek is, akik sürgölődnek, forgolód­nak, viszik a szecskát a tehenek élé, amelyek tisztábbak, mint a cipőm. Azt tartották valamikor, hogy gaz­da szeme hizlalja a jószágot. Lehet, hogy valami képletes igazság volt is •xx i i , , * i j- benne, ámbár a tehenek két oldalról Z , f°3 lala t° sko d°- . ln n™ ugyancsak forognak, s inkább várják a rülményes, , hozzá még dolgozni, oroklodhetett at a fogalom. Mai erte- ^ lin t\ zt< hogy v ai aki csak menkérdezem az egyiktől, hogy hát a X .V L t —ľ 7 /.í. Xt — n Í»*» AT" 1 csak igy lenne a járás minden szövet­kezetében. Aztán fehér kötényt kötnek, és még valamit, Felcsatolják az övhöz erősített egy­lábú-fejőszéket, s pár pillanat múl­va vígan csepeg a tej. Mivel egylábon ülni és állni is kö­lemben, korszerűbben mondva: fejő. Így leegyszerűsítve azonban igen szűkre szabnák munkakörüket, hisz előbb a trágyát tolták ki. Többek ők, mint sajtosok. Állatgon­dozók, nevelik a jószágot, mégpedig olyan szövetkezetben, ahol erre sokat adnák. Ez így szépen hangzik, de értelme csak úgy van, ha az ember körül is néz az istállóban. Világos, hosszú az épület, s hogy dig olyan tényező ez, amelyen nem egyszer áll, vagy bukik az egész ter­més. Való igaz, az elmúlt évek során, különösen a nagyüzemi gazdaságokban nem egy helyen országraszóló rekord­terméseket értek el az egyes növény­fajtákból. Nem megy ritkaságszámba — a gabonafélékből — a hektáronkén­ti 40—50 mázsás termés. Kétségtelen, hogy olyan terméseredmények ezek. amilyeneket mezőgazdaságunk soha­sem produkált, viszont ugyanakkor igaz az is, hogyha nem is ritkaság­számba menők, mégiscsak alkalom- és véletlenszerűek voltak, mivel — kevés kivétellel — tartósítani és állandósítani nem tudtuk őket. Szükségszerűen ve­tődik fel a kérdés: hol, miben keres­sük ennek az okát? Szerintem csakis abban, hogy ezekben a rekordtermé­sekben az egyik és legfontosabb té­nyező a rendkívüli kedvező időjárás volt, az olyan időjárás, amely egyszer van és utána tíz évig nincs. Csakis ezzel lehet elfogadható módon ma­gyarázni az olyan gyakori eseteket, hogy ugyanaz a fajta őszi árpa, amely az egyik évben 40—45 mázsás termést adott, a következő évben ugyanabban a gazdaságban, ugyanolyan termelési és talajviszonyok mellett csak a felét. Nem kellett, hogy rendkívül mostoha időjárás legyen, hanem elég volt csu­pán egy keményebb tél, csapadéksze­gény tavasz, vagyis olyan időjárás, amilven az esetek többségében általá­ban előfordul, és a bőtermő fajta máris csődöt mondott. I .gen, magától értetődő és sokszor elismételt és hangoztatott dolgot mondunk azzal, hogy mezőgazdasági termelésünket nem bíz­hatjuk rá a természet, az időjárás sze­szélyeire. Nem lehet jámbor módon beletörődni abba, hogy ha jó az időjá­rás, jó lesz a termés is, ha meg nem, hát akkor semmit sem lehet tenni el­lene. Dehogy nem lehet és kell is, bár távol álljon tőlünk a természet le­igázásának vulgáris értelmezése. Szembeszállni a természet és az időjá­rás viszontagságaival semmiképpen sem jelenti azt, hogy például a kuko­rica termesztését erőszakoljuk ott, ahol annak semmiféle feltétele nincs meg. Nem, hanem — egyrészről al­kalmazkodva az éghajlati és természeti adottságokhoz — mindenütt azokat a növényeket termesztjük, amelyeknek megvannak a feltételei, másrészt pedig e növényeknek azon fajtáit, amelyek a vidék éghajlatával, fekvésével, az idő­járással szemben a legellenállóbbak. Amikor tehát arra törekszünk, hogy az egyes kultúrákból a legmegfelelőbb tájfajtákat termeljük, akkor nemcsak a talajviszonyokat és a termelési fel­tételeket kell szem előtt tartani, ha­nem az éghajlati adottságokat is. Te­hát nemcsak a talaj szerkezetével és összetételével kell tisztában lennünk, hanem az éghajlattal, az időjárással is. S nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a föld összetételének leginkább meg­felelő fajtát könnyebb kiválasztani, mint az éghajlatnak megfelelőt. Hisz élete folyamán akármelyik földműves tapasztalhatta, hogy valamely növény legjobban bevált, az időjárással szem­ben legellenállóbb fajtákon belül is vannak egyedek, amelyeknek nem ár­tott meg az a fagy, köd, vagy száraz­ság, amely különben a többit erősen megviselte. Hány meg hány esetben lehettünk már tanúi, hogy dér vagy fagy csípte meg a krumplit, szinte le­perzselte az egész táblát, de egészen rendszertelenül, szétszórva akad né­hány bokor, amely oly üdén és frissen virít, mintha a legkedvezőbb időjárás járna rá. Vagy szárazság idején, külö­nösen a kukoricánál, tapasztalhattuk, hogy az egész tábla fonnyadozik és megsárgul, de vannak tövek, amelyek haragoszöldek, erőteljesen fejlődnek, olyanok, mintha nem is abból a fajtá­ból volnának, nem is azon a földön virítanának. A gabonánál: kemény tél után, vagy nagy szárazság idején úgy­szólván minden táblában akadnak fol­tok, amelyek dacoltak a hideggel, vagy a szárazsággal és dús kalászt ad­nak akkor is, amikor a többi elsatnyul. De nem kevésbé fontos az éghajlati adottságnak megfelelő fajták kivá­lasztásában, hogy korán vagy későn érő fajtákat tenyésztünk-e. Tekintetbe véve az egyes vidékek nagyon is szél­sőséges időjárási viszonyait, mezőgaz­dasági termelésünkben egyik legfőbb tényezővé válik a minél korábban érő fajták tenyésztése. Hisz nem egy esz­tendőben a hirtelen beköszöntő nyári melegtől befullad a gabona és satnya, gyatra lesz a termés, mivel kései éré­sű fajtákat termelünk. Hasonló a hely­zet a kapásnövényeknél, főleg a kuko­ricánál. Nemegyszer és nem egy he­lyen megtörténik, hogy dér vagy fagy éri a még lábon álló éretlen tejes ku­koricát. Márpedig ha valamely növény­féle nem érik be, vagy érés helyett csak megaszalódik, — óriási veszte­ség ez a termelésben. M indezek után szinte adva van, hogyan termelni az éghajlati viszonyokkal legjobban dacoló fajtákat. Ezeknek a többiből kiváló egyedeknek, valamint a korán érő fajtáknak a termését kell különvá­lasztani, tovább szaporítani és így megszerezhetjük a legellenállóbb faj­tákat és biztonságossá tehetjük mező­gazdasági termelésünket. Csak akkor mondhatjuk majd el, hogy minden vi­déken azt termeljük, ami ott az ég­hajlati és termelési adottságoknak a legjobban megfelel és csak akkor mondhatjuk el, hogy legyőztük a ter­mészetet, ha már mindenütt kitermel­tük azokat az ellenálló fajtákat, ame­lyek eddig — néhány helytől eltekint­ve — csak véletlenszerű egyedekként dacoltak az oly gyakran mostoha idő­járással. Sátky László bámulja őket. No, néznivaló azért akad. Elsősorban is az etetőket figyelem. Gépies pon­tossággal tolták ki a trágyát, hozták be a szecskát, majd mosakodnak, úgy lá­tom, fejesre készülnek. — Talán bizony akkordban dolgoz­nak — kérdem tőlük a nagy sietség láttán. WXMtl Mti mt WWWW Wt Wt lUMHMMMM Uj bútorház Bratislavában A nagyközönség jobb kiszolgálása többi láb, már mint a szék lába. — Itt ni, — s rácsap a tenyerével a két térdére. Mosolygunk ezen, még az öreg Cse­hovics bácsi is, aki az istálló másik végéről ideért. Az üszőket nézegette. — Van már vemhes is, vagy tizenöt — mondja. Ha leborjaznak a tehenek, a szö­vetkezetnek kerek az állománya, még több is. Ilyesmivel pedig nem minde­nütt dicsekedhetnek, akárcsak a tejbe­adással. Nagyborsán ez nem probléma. A szövetkezet negyedévi tejbeadását már letudta, jóval a terven felül. Még a tagság is onnan hordja a tejet. Alig­érdekében a Bratislavai Háztartási hogy kifejtek, máris gyülekeztek a Cikksk n. v. új bútorházat létesít Bra­tislavában. A háromemeletes bútorház a Békevédők utca 13. sz. alatt van. Eb­ben a nagyszabású bútorházban a belső berendezés szobarekeszekből fog álla­ni. Az egyes fülkékben különféle szo­baberendezéseket fognák állítani. szövetkezeteiek, kezükben a kannával. — Nem nagyon tartanak tehenet a háztájin — mondja a szakaszagronó­mus. — Alig egypáran. Ügy látszik, nagyra nőtt szemükben a közös. Nem is csoda, hisz tavaly is jól kijöttek a munkaegységgel. Meg­A bútorház megnyitása a nemzeti nyomta a jószág, a bevételnek több bizottság diszlokációs albizottságától mint a felét ebből kapták, függ, amelynek az épület kiürítéséről Persze a pénz néhakorban „gond" is, kell gondoskodnia. A Bratislavai Ház- • még akkor is, ha van. Ha nem is a tartási Cikkek n. v. egyelőre csak a gazdájának, akkor — mondjuk — a földszinti helyiségek felett rendelkezik, helyi nemzeti bizottság titkárának, hol egy bútorüzlet van berendezve. Mert ha pénz van, kezdődik az épít­A vállalat vezetősége számít azzal, kezés. Többen is építeni szeretnének, hogy rövidesen az egész épület rendel- mint amennyire engedély van. Bizony kezésére fog állani és így rövidesen könnyebb Nagyborsán házravalót ke­korszerű bútorház lesz belőle. Ezt kí- resni, mint ilyen esetben igazságot ten­vánja a nagyközönség jobb kiszolgáld- ni. sa és a Békevédők utca szépítése is. GÉREQZ ÄRPÄD Kun cice tovább épül A kunčicei Klement Gottwald Oj Kohó, amely hazánk legkor­szerűbb acélgyára, állandóan to­vább épül. Az építésben nagy se­gítséget nyújtanak az ifjúsági brigádok. Ma már ez a fiatal üzem hazánk kohászati üzeme: között a termelés mennyiségében a második helyen áll. Gyártanak itt kokszot, vasat, acélt, henge­relt és kovácsolt árut. Az építkezésen a legjobb cso­portok közé tartozik Zdenek Plocka csoportja, amely a nagy acélkonstrukciók szerelését vég­zi. Képünk Ján Marcint mutatja be, aki szintén ebben a kiváló csoportban dolgozik. Magasan a föld felett biztos kézzel végzi munkáját a fiatal szegecselő, az ércfelvonó acélvázának szerelése közben. B. Hlavácek felv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom