Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-18 / 108. szám, csütörtök

Hullámokon írt riport Tavasz a legelőkön A Liptov fedélzetén lefelé a Dunán iiiiiiiii!iiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiM>iiaiiiiiiiiii!iiiauiiiii]iniiiiiiiiitiiinaiiiiiiNi:'i'!iiiiiiiiiitiiiiiHii * A kikötőben az indulás előtti napon nagy volt a készülődés. A hatalmas daru négy órán át megállás nélkül kanalazta a szenet a gőzös gyomrába. Pár száz méterrel lejjebb az uszályokat készítették az útra. Az emelődaru egymás után emelte a V 3 S jelzésű tehergépkocsikat és ráhelyezte a fedélzetre. A pallókon a rakodómunkások sürögtek kisebb-nagyobb ládákkal és hordták őket az uszály belsejébe. A hajó személyzete még a városban járt, vásárolt, vagy otthon készülődött az útra. Csak a parancsnok és néhány tiszt maradt itt — ellenőrizték és irányították a rakodást. Estére aztán egymás mellé vontatták és öszszekötötték az uszályokat, majd hozzácsatolták a gőzöshöz. A kapitány beosztotta a szolgálatot, aztán jóéjszakát kívánt: „Hajnalban indulunk, mindenki aludja ki magát." A feldélzeten csend lett, csak a hajó oldalához verődő hullámok csobogtak egyhangúan. Néha egy-egy későn érkező hajós léptei kopogtak a fedélzeten. Az éjjeli őr bundás kabátjába bújva nézte a víz színén lengő fényoszlopokat ... Három rövid jel Arra ébredtem, hogy ismételten a nevemet kiáltották. Hirtelen nem is tudtam, hol vagyok. Egy szál ingben, tapogatózva a szúk folyosón, felszaladtam a fedélzetre. Vagy harminc alak rajzolódott ki a derengő hajnalból. A másodkapitány a névsort olvasta. Azután az uszálykísérők, a kormányos, a gépész, fűtők munkahelyükre siettek — mindenki elfoglalta helyét. A kapitány három rövidet jelez. A gépész „gőzt ad". A hajó nagy hullámzó félkört írva a Dunán bekanyarodott a folyó közepébe. A hataäimas dugattyúk kényelmes ritmusára megmegrándult a menet irányába. Ismerkedés Lent a gépházban a pára 850 lóerővel lökte a dugattyút előre-hátra. Nagy erő ez. Igaz, vannak 1200 lóerős mozdonyaink is, ezek ereje azonban távolról sincs ennyire kihasználva. Egy-egy uszály raksúlya 1000 tonna — ennek elszállításához két hatvan vagonos tehervonat kellene. Emellett a vagonokba való rakodás sokkal több munkát és időt igényel. Ezért hát számunkra rendkívül nagy értéket jelent a Duna. Élünk is ezzel, hiszen a Dunán közlekedő hajók legnagyobb száma a miénk. Sajnos lefelé keveset szállítunk, mégcsak annyit sem, amennyit a dunamenti államokba való kivitelünk megengedne. Az egyik fűtő, Oldrich Bachratý éppen szenet rakott a kazánokba és a piros lángok meg-megvilágították arcát. A hatalmas lapáttal négyszer dob minden kazánba. Ez minden 5—6 percben megismétlődik, de az árral szemben gyakrabban is. Rengeteg szén ez, óránként 10—12 mázsa. Három óra hosszat tart a fűtő szolgálata, bizony elfárad. Ezalatt ki kell kotornia a salakot is a kazánokból. A katlanban dunai vizet használnak, amely lágy ugyan, de 10—12 nap alatt vastag vízkő rakodik tőle a víztartályfalakra. Ezt is a fűtők vakarják le. Bachratý öt éve fűti a Liptovot. Azzal a szénnel, amit ez idő alatt a kazánba dobott, Dunát is lehetne rekeszteni talán. Munkája azonban nem tart már sokáig, legfeljebb még három hónapig ... A Liptov nem éri meg 50. születésnapját A hajó már 48 éve járja a Dunát, ez év közepén generáljavításba megy. Kazánját korszerűen átszerelik pakurával való fűtésre. Ez a nyersolaj rafinációja során nyert sűrű folyadék sok tekintetben előnyösebb. Tárolása egyszerűbb és kisebb helyen is sokkal többet lehet belőle elhelyezni, mint a szénből, tehát sok hely szabadul fel majd a legénység számára. Lényegesen könnyebbül majd a fűtők munkája is, akik csak csapokon fogják irányítani a kazánba ömlő üzemanyag mennyiségét. Amellett a fűtés olcsóbbá is wálik, mert a pakura gyorsabban és magasabb fokra hevíti a gőzt. Nagyobb lesz a rend és a tisztaság is a hajón. Az átszerelést a bratislavai kikötő szerelői fogják végezni, akik már a Javorina és a Zemplín hajók megjavításával bebizonyították, hogy képesek jól és olcsón elvégezni ezt a munkát. A hajósélet Valkovics Józseffel, a hajó parancsnokával beszélgetek a parancsnoki hídon. Furcso József, a kormányos mozdulatlanul figyeli a vizet. Tekintetében 31 év tapasztalata feszül. Néha azonban ő is közbe szól. Lám ezek a hajósok nem is olyan zord, mogorva emberek, mint amilyennek festeni szokták őket. A kapitány beszél egy élményéről, amikor a veszélyes kősava, a Fekete-tenger felől áramló vihar érte út közben hajóját. Hatalmas 4—5 méter magas hullámok száguldoztak a vízen és átcsaptak a hajó fedélzetén. Sok munkát adott, míg sikerült horgonyt vetni. Nem is olyan csendes a folyami hajósok élete, mint képzeltem — gondolom magamban. Közben nem állhatom, hogy ne nézzek a partokra. A fűzek és a nyárfák zsendülő színekben pompáznak. A vízszélen gázoló gémek ijedten röppennek a magasba előttünk. A háttérben egy falu tornya emelkedik a parti bokrok és fák fölé. Hogyan telnek a hajósok napjai? Nem unatkoznak-e? A beszédből kitűnik, hogy bizony a Liptovon éppen elég kitelik ebbőL Kellenének könyvtár, társasjátékok, hangszerek — ami más, újabb hajókon meg is van. A Liptov szalonjában csak egy autórádió szomorkodik — rosszul szól, hát alig hallgatja valaki. Észrevettem, a hajósok szeretnek olvasni. A Liptovon ez a lehetőségük nincs meg. Szívesen emlékeznek vissza múltkori útjukra, amikor a moldavai kikötőben az ott rakodó szovjet Novgorod hajósai meghívták őket szalónjukba, Segítenek a kezdő szövetkezetnek Kelet-Szlovákiában ebben az évben számos új egységes földművesszövetkezet alakult. A bardejovi járás Fríčka községében is megérlelődött a szövetkezeti gondolat: a kis- és középparasztok a már általánosan elismert közös utat választották. Az új szövetkezet tagjai a tavasz folyamán először kezdték meg a közös vetést. Noha az utóbbi évek alatt számtalan alkalmuk nyílott a nagyüzemi termelés titkaiba betekintést nyerni és megismerni a haladó munkamódszereket, most a munka indításakor mégis vannak kisebb-nagyobb kezdeti nehézségeik. Mindezek kiküszöbölésére tapasztalt szövetkezeti tagok sietnek a f rieka i szövetkezet megsegítésére. Ahogy az eddigi tapasztalatok mutatják, a közös termelés testvéri egyetértést teremtett a szövetkezetesek körében. Ilyen egyetértéssel határozták el a lukovi szövetkezetesek, hogy segítenek a kezdő fríčka

: szövetkezeti tagoknak. Elhatározásukat tett követte. Egy egész napot töltöttek az új szövetkezetesek4 ÜJ szö 1957. április 18. nél, ahol aprólékosan megbeszélték a nagyüzemi termelés alapvető feladatait. A fríčkai szövetkezetesek örömmel fogadták Klepáč elvtárs bejelentését, aki védnökséget ajánlott fel a fríčkai szövetkezet felett. A látogatás során sok mindenről esett szó, ami a termelés sikeres megvalósításához hozzájárul. A lukovi asszonyok a bevált új módszerek ismertetése mellett megváltozott életmódjukról is beszéltek. Nagy érdeklődést váltott ki a fríčkai aszszonyok körében, amikor arról beszéltek, hogy élnek az asszonyok a szövetkezetben. „A szűkség szót — mondották a lukovi asszonyok — végérvényesen töröltük szótárunkból." Így lesz rövidesen a fríčkai szövetkezeteseknél is, mert a közös gazdálkodás előttük is megnyitja a jóléthez vezető utat. A lukovi szövetkezetesek látogatása örömteljes légkört váltott ki a fríčkaiak körében. Most már szilárdan meg vannak győződve, hogy merész terveiket, amelyeket maguk elé tűztek, megvalósítják. A látogatást férfias kézszorítással fejezték be, amely egyben megpecsételte a további testvéri együttműködést. -KI ahol filmet vetítettek. Ök is szeretnének ilyesmit. Izgalmas búcsú Míg beszélgetünk, egyre inkább közeledünk a komáromi kikötőhöz. Kedvetlenné válok. Jó lenne tovább a hajón maradni Átmegyünk a híd alatt, a kapitány jelt ad, hogy „rondót csinálunk". Ez azt jelenti, hogy térünk, mert a hajónak mindig az árral szemben kell horgonyoznia. Mindenki a partot figyeli. Egyszercsak sikoltás hallatszik az uszályok felől. A térés közben az éppen megfeszülő drótkötélbe beleakadt egy legény. Felrepült a levegőbe és magas ívvel a vízbe zuhant. Riadt tekintetek a zajos szürke folyóra meredtek, ahol az áldozatot vélték. Szerencsétlenségére éppen a kormánylapát alá esett... Valaki felkiáltott „ott van!" — de csak a sapkája úszott, vergődött a hullámok között... És míg mi izgatottan tekintgettünk, a fedélzet karzatán felbukkan egy csuromvizes fej... A fiú a víz alatt belekapaszkodott a kormánylapátba és felmászott rajta. Búcsúzás közben megegyeztünk, hogy majd az átszerelt Liptovon együtt utazunk le egész az Aldunáig. Addig is sok szerencsét! A partról még egyszer visszaintettem. A megfürdött fiú meglengette felém vizes sapkáját. Petrik József. -... A súl'ovi EFSZ juhásza már kihajtotta a legelőre a szövetkezet 420 birkáját. Tavaly a szövetkezet juhsajtból hét mázsával többet adott be és ebben az évben még jobb eredményt akar elérni. Ezért minden kedvező napot kihasználnak, hogy növeljék a juhok tejhozamát. F. Kocian (CTK) felv. MEGJEGYZES Televízor vagy motorkerékpár? Fenti képünk a bratislavai kozmetikai cikkeket gyártó üzemben készült. A sampont csomagokba töltő gép nagy teljesítményével és pontos munkájával nagy segítője az üzem dolgozóinak. A rügyfakasztó tavasz mindent új köntösbe öltöztet. A vasút menti legelők is halványzöld színben pompáznak. Bármerre nézünk, új kép tárul elénk. Eltűnt a még nemrég fehér hólepellel borított táj. A nézelődésben alig vesszük észre s máris befut a vonat a királyhelmeci állomásra. Mindenki siet, s egyszerre rohanják meg az autóbuszokat. Érthető a nagy tolongás A tömegbe vegyülve felszállok egy autóbuszra s egynéhány perc múlva bent vagyunk a városban. Ott sincs megállás. Újabb tolongás, sietés s magam is csak a JNB hivatalánál fújom ki magamat. Felnézek a mezőgazdasági osztály ablakaira. Kétkedés fog el. Ugyan kit is találhatnék itt ilyen jó időben? Nehezen, de mégis amellett döntök, hogy felnézek. Aggályaim feleslegesek voltak. Már-már látni véltem az ürességtől kongó irodákat. Ezt érthetőnek is találnám így délután. Hol is volna másutt a helyük a mezőgazdasági osztály dolgozóinak, mint a földművelők között. Segíteni őket s jó tanácsokkal ellátni. Kétségeim azonban egyszerre elszálltak, amikor benyitottam a növénytermesztési osztályra. Az első, akivel találkoztam, Ju"hász elvtárs, járási agronómus volt. Egyrészt örültem, másrészt pedig kissé csodálkoztam is. Ott találtam több dolgozóját is az osztálynak, Érdeklődni kezdtem Juhász elvtárstól a tavaszi mezei munkák felől. — Hogy konkrét információkat adhassak — mondta nyomatékkal —, ahhoz egy televizornak kellene itt lennie, hogy láthassam, mi folyik a mezőn. Ez a válasz végképpen érthetetlen lett számomra, míg csak a jelenlevők mindegyike be nem kapcsolódott a vitába és meg nem magyarázták a dolgot. Végül megtudtam, hogy amióta a tavaszi munkák megkezdődtek, Juhász elvtársnak, mint a járás agronómusának csak egyszer volt alkalma néhány községben megtekinteni a tavaszi munkák menetét. Ügy mondják, hogy a JNB-nek 21 motorkerékpár és 3 személyautó áll rendelkezésére, de a járási agronómusnak nincs lehetősége kijutni a földekre. S így akarva, nem akarva, kénytelen a hivataloskodásra szorítkozni. Vagy ha kifogy a türelemből, az ablakon keresztül vágyó tekintettel néz a mezőkre. Sajnos, még távcsöve sincs, hogy valamit is kivehetne a földeken történtekből. Mindezek ellenére s felettesei legnagyobb megelégedésére a jelentéseket idejében és pontosan elkészíti, anélkül, hogy személyesen meghallgatná a szövetkezeti dolgozók kívánságait. Végül egészen elkeseredve tár fel egész sor sürgős megoldásra váró feladatot. — Meg kellene látogatnom a GTÄ brigádjait. Segíteni kellene a szövetkezeteseknek a műtrágyázásnál. Ellenőriznem kellene az őszieket, stb. Be kell ismernem, ez mind fontos feladat, ami nem tűr halasztást. Sajnos, nincs jármű, tehát az agronómus az irodában marad. Ezzel azonban nem lehet egyetérteni. A fokozott termelési feladaton igen megkívánják, hogy mezőgazdaságunkat jó szakemberek irányítsák. Azt hiszem, ezt Királyhelmecen sem vonják kétségbe. Éppen ezért a megoldást a járási nemzeti bizottság tanácsára bízzuk, döntse el, miért nem jár az agronómus a határba. Döntsék el végre, hogy televizort állítanak-e a mezőgazdasági osztályra, vagy motorkerékpárt adnak a járási agronómusnak, hogy teljesíthesse hivatását. —ki— Mindenütt a legmegfelelőbb fajtákat iiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiitaiiiiTaiiiiiitiiMiiiiiiiiiaiiiiiiiw^ M

i az alapvető feltétele annak, hogy élni tudjunk a belterjes gazdálkodás adta lehetőségekkel, és hogy — kialakítva a mezőgazdasági termelés tájrendszerét — minden vidéken, sőt minden darab földön — az országos szükségletek szem előtt tartásával — valóban azt termeljük, ami ott a legnagyobb termést adja? Vajon megoldottnak tekinthetjük-e ezt csupán azzal, hogy alkalmazkodva a táj éghajlati és termelési feltételeihez búzát termelünk ott, ahol erre vannak meg a feltételek, viszont árpát ott, aho' ennek vannak meg az adottságai? Mindez, az egyes területek adottságaihoz való alkalmazkodás még csak félmegoldás lenae és ezzel még korántsem merítenénk ki az adott lehetőségeket. A mezőgazdasági termelési tájrendszer adta leheti' légeket csak akkor aknázhatjuk ki a maguk teljes hatékonyságában, ha az egyes vidékeken a mezőgazdaság' termelésnek nemcsak azokat az ágazatait fejlesztjük, amelyekre ott a legjobbak a feltételek, és nemcsak azokat a kultúrákat termesztjük, amelyek leginkább megfelelnek a vidék éghajlati és termelési adottságainak, hanem e kultúrák azon fajtáit, amelyek az adott feltételek között a legnagyobb termést adják, a leggazdaságosabbak, vagyis a legjobban alkalmazkodtak, illetve alkalmazkodnak a vidék összes adottságaihoz. Mint ahogy korántsem mindegy, hogy az egyes vidékeken mely kultúrák termesztését űzzük, éppúgy nem mindegy az sem, hogy e kultúrák melyik fajtáját teremesztjük. Nagyon is kézenfekvő dolog, hogy az egyes kultúrák más-más fajtáit termelte ki például Dél-Szlovákia és megint mást Észak-Csehország egyes területei, bár ugyanazon kultúrák termesztésére mindkét helyen adva vannak a megfelelő éghajlati és termelési feltételek. Amikor tehát,arról beszélünk, hogy a mezőgazdasági termelésben alkalmazkodnunk kell az egyes területek éghajlati és termelési feltételeihez, és ennek kapcsán a mezőgazdasági termelés szakosításáról, akkor szükségszerűen beszélnünk kell az egyes kultúrák azon fajtáiról is, amelyek a legjobban alkalmazkodnak a táj éghajlati és termelési feltételeihez. Mi következik az eddig elmondottakból? Az, hogy a termelés szakosításával egyidejűleg minden vidék számára meg kell állapítani az egyes növényfélékből a legmegfelelőbb fajtákat. A belterjes gazdálkodásra való áttérésben és abban, hogy minden vidéken azt termeljük, ami ott a legnagyobb termést és hasznot adja, döntő szerep jut a magtermesztésnek. Annak, hogy minden vidék megtermelje az éghajlati-, termelési- és talajviszonyainak leginkább megfelelő növényfajtákat és ezekből megfelelő magtermesztésre rendezkedjék be. Az egyes vidékek éghajlati és termelési feltételeinek megfelelő növényfajták tenyésztésében nemcsak arról van szó, hogy bötermő fajtákat nyerjünk, hanem hogy emellett olyan fajtákra tegyünk szert, amelyek a legellenállóbbak a vidék éghajlati viszontagságaival szemben. Mert igen lényeges tényező: csapadékdús vagy éppen ellenkezőleg, csapadékszegény-e a vidék, de az is, hogy ez a csapadék a növény tenyészidejének, fejlődésének melyik szakaszára esik. Kipróbálhatja bárki: például a mesterségesen öntözött növényfajták termelte magból vessen és azt ugyanolyan talaj és éghajlati adottságok mellett vegye közönséges művelés alá, és az öntözést csupán az ég csatornáira bízza —, még csak a szokásos termésátlagot sem éri el. Ez természetes is, mivel a mesterséges öntözéssel nevelt és termelt növényfajta — amely akkor kapott csapadékot, amikor arra szükség volt — elveszti a szárazsággal szembeni ellenállóképességét. Ám szükségtelen ennyire kézenfekvő példa után nyúlnunk, hisz oly ismert növényt is említhetünk, mint a krumpli, amelynek nagyon sok fajtája van, úgyszólván az egész országban termelik, de minden vidéknek, sőt majdhogy nem azt is mondhatnám, minden gazdaságnak megvan a maga legjobban bevált kitenyésztett fajtája. S mindegyik fajta, alkalmazkodva a vidék éghajlati és termelési adottságaihoz, természetes, hogy a legellenállóbb az éghajlati viszontagságokkal szemben is. Hiába akarnók a melegebb és kiegyensúlyozottabb éghajlatú déli részeken termett krumplit az északibb fekvésű részeken termelni, mivel az ott az első hideghullámnál nemcsak hogy lefagyna, de a magasabb fekvésű, hidegebb talajban nem találná meg a szükséges életfeltételeiket. S

ajnos, mezőgazdasági termelésünkben vajmi kevés figyelmet fordítottunk a magtermesztésre, sőt azt egyenesen elhanyagoltuk, a megfelelő, főleg az egyes vidékek éghajlati adottságainak leginkább megfelelő fajták kitermelését nem szorgalmaztuk. Az egyes növényfajták kiválasztásánál teljesen figyelmen kívül hagytuk a vidék időjárásával szembeni ellenállóképességet. Ee-