Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-11 / 70. szám, hétfő

Pártélet Fordítsunk még nagyobb figyelmet a tagjelöltek felvételére A Kertész utcában a nemrég épült nagy szürke és sárga házak mögött ismét új épületek piros téglafalai emelkednek a magasba. Sok szép há­zat épített már itt a Pozemné stavby 712-es üzeme. Sok család talált és talál majd ezekben a házakban ké­nyelmes otthonra. A Pozemné stavby munkásainak, műszaki dolgozóinak túlnyomó részét áthatja a felelősség érzése azok iránt, akik az új ottho­nokra várnak. Hiszen a kulturált és nyugodt emberi élethez okvetlenül hozzátartozik az egészséges, kényel­mes lakás. Az építkezéseken a bri­gádok egész sora versenyez egymás­sal és e nemes versengés eredmé­nyeképpen a múlt évben 80 lakásegy­seggel adtak többet dolgozóinknak, mint amennyit a terv előirányzott. Az idén is azon fáradoznak, hogy az új lakások átadásának határidejét még jobban lerövidítsék. Előregyártott épületelemeknek használatával és a gyors falazás módszerével termeléke­nyebbé válik a munka, gyorsabban épülnek az új lakások. Az üzemi pártszervezet nagy tekin­télyt vívott ki a kőművesek, ácsok és a többi munkások soraiban. E te­kintélyt nem azza< szerezte meg. hogy nemcsak kijelölte a feladatokat, hanem eredményesen vezette a dolgo­zókat a feladatok végrehajtására. Számos leküzdhetetlennek látszó aka­dályt győztek le. S az, hogy sikeresen zárták a múlt évet és eredményesen kezdték az új esztendőt, elsősorban annak köszönhető, hogy a kommunis­ták egységesen, fegyelemezetten áll­tak csatasorba pártunk határozatainak végrehajtásáért. — A pártfegyelem a pártszervezet erejének egyik legfőbb forrása. Az épületeken dolgozó kommunisták cse­lekedetét egyetlen célratörő cselek­vésre forrasztja össze — mondja Ľudovít Poloni, az üzemi pártszervezet bizottságának tagja. Kétségtelen, ha a pártonkívüliek példás fegyelmet ta­pasztalnak a kommunisták soraiban, az erősíti bennük a párt iránti sze­retetet. Hadd hangsúlyozzuk mindjárt, hogy a pártszervezet bizottsága fárad­hatatlanul magyarázza és figyelmez­teti a párttagokat: mire vállalkoztak, amikor a párt soraiba léptek. Mert semmi sem gyengíti annyira a párt­fegyelmet, mint az, ha a párttag úgy érzi. ha akarja — elvégzi a felada­tot, ha akarja — nem végzi el. Ogy sem törődik vele senki. A pártbizott­ság leszűrte az elmúlt évek tapasz­talatait és rendszeresen ellenőrzi a határozatok végrehajtását, számon ké­ri a kommunistáktól a pártmegbízatá­sok teljesítését. Pártunk nemcsak azt kívánja tagjaitól, hogy egyetértsenek politikájával és elfogadják azt, ha­nem azt is, hogy a szebb jövő öntu­datos, aktív harcosai legyenek. Vállal­ják a munka nehezét, vállalják, hogy magatartásukkal, cselekedeteikkel jó példát mutatnak pártonkívüli dolgozó társaiknak. Meggyőződhettünk arról, hogy az építkezéseken a párt politikájának megvalósításáért folyó következetes munka, a kommunista példamutatás, nemcsak a termelési eredményekben, a terven felüli lakások építésében, de az üzemi pártszervezet megerősödé­sében is megmutatkozik. A legjobb dolgozók közül szép számban kérték a pártba való felvételüket. A februári taggyűlésen is egy odaadó, lelkes fia­talember kérését tárgyalták meg. Gál Ferenccel egy új épület alapjainak ásásánál ismerkedtünk meg, amint öblös lapátjával fiatalos lendülettel hányta a földet. Beszélgetésünk során tudtuk meg, hogy már régóta érett volt ez az elhatározása, de most látja a legfontosabbnak, hogy pártunkban még több legyen a népi demokráciá­hoz hű magyar munkás. Amikor a magyarországi eseményekre, a reakció támadásaira terelődött a szó, elfutot­ta a méreg ezt az egyébként csendes embert. Gyűlölettel beszélt a földbir­tokosok uralmáról, mert a régi világ­ban nem járhatott iskolába, édesapjá­nak kenyérkeresőre volt szüksége, hogy felnevelje a családot. így futunk be a beszélgetés során jó néhány fel­szabadulás előtti évet. Hogy mennyi­vel szívesebben beszél a felszabadulás utáni időről, azt érezni minden sza­vából. Ü J S Z O fi)57. március 11. — Már szülőfalumban részt vettem a kommunisták beszélgetésein, a vi­tákban, amelyek a falu és hazánk bel- és külpolitikájáról, a nemzetközi helyzetről és sokszor újságcikkekről folytak. Annyira megszerettem ezeket a beszélgetéseket, hogy a végén, pár­tonkívüli létemre, kértem, osszanak be a pártoktatásba. így ismertem meg a pártot és politikáját — mondja Gál elvtárs. Megszerette a könyveket, tanult, hogy ő is taníthasson. S minél töb­bet adott, annál többet kapott, kom­munistává fejlődött. Nemcsak megis­merte, hanem meg is szerette a pár­tot. Mert tervei csakis a kommunista párt által vezetett országban valósul­hatnak meg. Most akarja megtanulni ugyanis a kőművesmesterséget. Épí­teni akar télen-nyáron. Boldog, békés jövőt akar biztosítani családjának, kislányának, Máriának. Ez volna Gál Ferenc tagjelöltté válásának röviden összefoglalt története. S ez egyátalán nem kivételes eset. Hasonlóan beszél­hetnénk Fekete Józsefről, és másokról is. így ereszti a párt egyre mélyebbre gyökerét az építőmunkások között. Semmi kétség, a jól szervezett, fe­gyelmezett munka, amelynek élén kommunisták állnak, nevelő hatású. Napról napra tapasztalják a dolgozók, hogy a párt milyen odaadással harcol a nép érdekeiért. S így a párt által vezetett harcokban — pl. a termeié kenység növeléséért, — nevelődnek azok a pártonkívüliek, akik a kom­munistákkal vállvetve dolgoznak és tettekkei bizonyítják be, hogy méltók a párttagságra. Hiba lenne azonban, ha a pártszervezet karbatett kezek­kel várná, amíg felkeresik kérelmük­kel egyik vagy másik pártbizottsági tagot. Pártunk sorainak megerősítése minden párttag feladata. Ne legyen tehát olyan propagandista, aki nem törődik azzal, hogy hallgatói milyen kapcsolatot építenek ki a pártonkí­vüli dolgozókkal, hogyan ismertetik pártunk és kormányunk határozatait, és hogyan segítik a legjobbakat ahhoz, hogy mielőbb pártunk tagjai legye­nek. Igaz, az üzemi pártszervezet tagjai­nak nagy része lelkiismeretesen végzi ezt a fontos pártépítő munkát, sajnos azonban, az egyik építkezésen Mego Ferenccel beszélgetve, aki idestova 10 esztendeje pártunk tagja, megtudtuk, hogy bizony sok mindennel foglalko­zik, de tagjelöltek nevelésével, vagy újak felvételével nagyon keveset tö­rődik. Pedig ott dolgozik, ott él az emberek között, nem fukarkodik a kőművesszakmában szerzett tapaszta­latainak átadásával, hogy rövidebb idő alatt több lakóházat építsenek, és ke­vesebb megerőltetéssel nagyobb kere­sethez jusson minden munkás. Pedig mennyivel jobb lehetne a munka mi­nősége, ha pártcsoport működne az épületen, amely azon őrködne, hogy a mennyiség ne menjen a minőség ro­vására. A falazásnál például sok esetben eltérnek a függőleges síktól. A hézagokat nem töltik ki rendesen, a sarkok egyenletlenek — panaszolja Ján Valentovič, aki a fürdőszobákban a csempéket cementes malterral erő­síti a falhoz. Tehát vannak még he­lyek, ahol időt, anyagot (homokot, cementet) lehetne megtakarítani. És éppen ez rejlik a most oly sokszor hangsúlyozott nagyobb hatékonyság elérése mögött. Az építésvezetők, kő­művesek és más szakemberek egy ré­sze bizony eddig csak a termelés mennyiségével törődött, de kevés gondot fordított a minőségre, ami sok idő- és anyagveszteséggel jár, mert utólagosan naqy költséggel, sok fáradsággal kell helyrehozni a hibát. Persze, a hatékonyabb termeléstől el­választhatatlan a gépek jobb kihasz­nálása, a munka jobb megszervezése, stb. Legyen tehát az üzemi pártszerve­zet politikai munkájának továbbra is egyik legfontosabb feladata a tag- és tagjelöltfelvétel. A kommunisták ke­ressék fel, beszélgessenek a hazánk iránti hűségben példátmutató dolgo­zókkal. Persze, ne csak a számszerű növekedést tartsák szem előtt, hanem azt is, hogy olyan dolgozókkal erősít­sék a pártszervezetet, akikre a párt elsősorban számít. Munkásokkal és műszaki értelmiségiekkel. Kísérjék fi­gyelemmel a tagjelöltek fejlődését, adjanak nekik pártmegblzatást, s ezzel lehetőséget arra, hogy párttaggá fej­lődhessenek. Erdősi Ede. A Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének I. országos kongresszusa Szombaton, március 9-én kezdődött Prágában a Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének első országos kong­resszusa. Elsőízben gyűlik össze 1951. óta, amikor a Szabadságharcosok Szö­vetségének és a Fasizmus Elleni Nép­harcosok Szövetségének egyesülésével új egységes szervezet jött létre. A kongresszus célja, hogy hangsúlyoz­za a szövetség fő hivatását, — hogy emlékeztessen mindazon szenvedések­re, amelyeket úgyszólván egész Európa nemzetei átéltek a fasiszta agresszió idején, emlékeztessen rá, hogy állan­dóan éberen kell őrködni a béke szi­lárd védelmében. Ünnepi esi a Csehszlovák Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti szerződés aláírásának tizedik évfordulója alkaiméból Prága (ČTK) — A Nemzeti Front Központi Bizottsága március 9-én a prágai Művészek Házában a Csehszlo­vák Köztársaság és a Lengyel Népköz­társaság között megkötött barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 10. évfordulója alkalmából ünnepi estet rendezett. Az ünnepélyen jelen voltak a párt és kormány kép­viseletében: Rudolf Barák, Zdenek Fierlinger és Václav Kopecký, tovSbbá Jiŕi Hendrych, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának titkára, dr. František Kahuda, Bohu­PARTÉLET című folyóirat áprilistól kezdve bővített, 80 oldalas terjedelemben jelenik meg. Értékes cikkek fognak megjelenni az új „IDŐSZERŰ ELMÉLETI ÉS POLITIKAI KÉRDÉSEK" című állandó rovatban. Az ebben a ro­vatban közölt cikkeket a párt Központi Bizottsága által megbízott szerkesztőbizottság választja ki gondosan a CSKP KB és az SZLKP KB központi sajtószerveinek, a „Pod zástavou socializmu" és a „Nová my. 1" című folyóiratok elméleti kérdésekkel foglalkozó cikkeiből. A szocializmus építésének igényes feladatai nemcsak egyre nagyobb szervezési és politikai rátermettséget, hanem fokozottabb elméleti tudást is követelnek. Ezért az időszerű elméleti kérdések tanulmá­nyozása nemcsak az önképzés elmélyítéséhez szükséges, de a szé­leskörűen képzett kommunista funkcionárius sokoldalú tudásának elválaszthatatlan alkotó része. A PÄRTÉLET azáltal, hogy különféle időszerű elméleti cikkeket fog közölni, minden kommunistának, legyen az párt- vagy közéleti funkcionárius, avagy vezető gazdasági dolgozó, nélkülözhetetlen segédeszköze lesz. A PÄRTÉLET című folyóiratot a legközelebbi postahivatalban, vagy a postakézbesítő útján a Postai Hirlapszolgálatnál lehet megrendel­ni. Egyes szám ára Kčs 1,70, előfizetési díj negyedévenkint Kčs 10,20. mír Lomský vezérezredes, dr. Václav Skoda és Josef Tesla miniszterek, dr. Gertruda Sekaninová-Čakrtová és La­dislav Šimovič, a külügyminiszter he­lyettesei, valamint politikai és kultu­rális életünk további képviselői. Megjelent Adam Cuber, a Lengyel Népköztársaság prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a nagykö­vetség tagjaival és a prágai diplomá­ciai testület egyes tagjai is. A két baráti ország történelmének e jelentőségteljes évfordulója meg­ünneplése a csehszlovák és lengyel államhimnusszal kezdődött. A Cseh­szlovák Köztársaság és a Lengyel Nép­köztársaság között kötött barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződésnek jelentőségéről dr. Václav Škoda igaz­ságügyminiszter mondott beszédet. A zenei program során Lydia Grych­tolowna, a Frydryk Chopin és Róbert Schumann zenei verseny győztese, va­lamint a FOK szimfonikus zenekar lé­pett fel, melyet dr. Václav Smetáček vezényelt. Az ünnepi estet Dvoŕák G-dur szimfóniájával fejezték be. A Csehszlovákiai Képzőművészeti Szövetség és a Cseh Képzőművészeti Alap ösztöndíjakat Irt ki fiatal mű­vészek számára. Az ösztöndíjért azok folyamodhatnak, akik nem több mint három évvel ezelőtt végezték el a Képzőművészeti Főiskola valamelyik tagozatát. * * • Sarabis, mongol újságíró Csehszlo­vákiából való visszatérte után az | „Unen" című napilapban sorozatos riportcikkeket közölt hazánkról. Gulis Dezső Zselízről legutóbbi levelében köz­ségük fejlődéséről ír. Elmondja, hogy az utóbbi években Zselíz is hatalmas fejlődésen ment keresztül és a köz­ségben új negyedek épültek. Ilyen a Béke-telep, amely életszínvonalunk emelkedését bizonyítja. — A Béke-telepet — írja — egy­szerű munkások építették, akik két kezük munkájával keresték meg az érítkezéshez szükséges anyagok árát. — Február 15-én ünnepük volt a Béke-telep lakóinak. Bekapcsolták a villanyt, s ezen a napon váltották fel ezekben a családokban a petróleum­lámpákat a modern csillárok. Deák István Zsigárdról kereste fel levelével szerkesztőségünket. Deák elvtárs, ed­digi leveleitől eltérően. Ki felelős című írásában bíráló megjegy­zéseket tett. A falujuktól távol eső, az állami gazdaságnál levő Jednotára panaszkodik, amelyben nem kielégítő az áruellátás. — A Jednota — írja — egy héten háromszor van nyitva. Ez még rend­ben lenne. A baj az, hogy nincs az üzletben sör. Ebben az évben az üzlet például üveges sört még csak egy szer kapott 25—30 ládával. így az üzletvezető nem tud igazságot tenni. A kereslet sokkal nagyobb, mint amennyire a készletből telik. Kérjük ezért az illetékeseket, venvék figye­lembe a keresletet és a Jednota üzlet­be ennek megfelelően szállítsák az üveges sört. Sólyom László losonci levelezőnk legutóbbi levelében kultúrvonatkozású dolgokról ír. — A Csemadok kassai helyi szer­vezetének színjátszói március 16-án és 17-én Losoncon vendégszerepel­nek, ahol bemutatják a Légy jó mind­halálig címú színművet és a Kormány­biztos című operettet. A vendégsze­replést nagy érdeklődés előzi meg A kassaiak fellépését a losonciak rö­videsen viszonozzák. A két csoport a jövőben kölcsönös vendégszereplés­sel kívánja szorosabbra fűzni a kap­csolatokat. Levelezőnk beszámol nég arról, hogy a Csemadok losonci csoportja február 22-én egy jól sikerült farsan­gi tarkaestet rendezett, meiyet köz­kívánatra február 24-én megismétel­tek. Tervezik, hogy a több mint három­órás műsort e hó végén még egyszer előadják. Vágó Lajos a füleki Kovosmalt üzemi pártszer­vezetének elnöke levelében a vasút munkájára panaszkodik. — A múlt hó 23-án — írja —, akik a gömöri vonalon a második műszak­ban 18 óráig dolgoztak, csak vasárnap reggel kerültek haza. A 16.20-as vo­natot a nevezett napon bizonyos okokból a füleki állomásról nem in­dították el. Vártunk a következő 20.30­kor induló vonatra. E vonat azonban a Fil'akovo-Vinohradyi megállóhelyen nem állt meg, annak ellenére, hogy a vasút dolgozói látták az ott várakozó 120—130 munkást. Vágó elvtárs azzal zárja sorait, hogy a 46-órás munkahetet nem úgy képzelik, hogy a kétórés pihenőt, sőt a többit is — a vasút gondatlanságá­ért — a váróteremnélküli peronon tölt­sék. — Szeretnénk — jegyzi ínég meg Vágó Lajos, ha a vasút gondosabban végezné munkáját, és hasonlók többé nem fordulnának elő. Brezina Béla mint a helyi nemzeti bizottság el­nöke Gömörből kereste fel levelével szerkesztőségünket. Brezina elvtárs levelében elmondja, hogy községükét a járási székhellyel egy három kilo­méteres út köti össze. Az út egyik szakasza közvetlenül a Sajó mellett vezet. Az árvíz a folyó partját kimos­ta, úgyhogy az út széle és a folyó kö­zött a távolság ma már mindössze csak 50 centiméter. Fennáll az a ve­szély, hogy az út egy körülbelül 25 méteres szakaszon beszakad. — Amikor a helyi nemzeti bizott­ság lépéseket tett az út megjavítása érdekében — írja levelezőnk —', a folyó és az út között még három mé­ter szélességű szántóterület volt. Ak­kor kellett volna a folyót szabályozni. Az ügyet azonban valahol elaltatták. A község a járási közlekedésügyi hi­vataltól eddig mindössze k*t figyel­meztető táblát kapott, amelyek figyel­meztetik a járművek vezetőit, hogy az út ezen szakasza veszélyes. Ele­gendő-e ennyi, vagy a folyópartot kel­lene- rendbehozni? Ogy gondoljuk, az utóbbi, lenne helyes. A mi véleményünk is az, hogy a javítást most kell elvégezni. Ha be­szakad a part, a forgalmat is meg­zavarja, és a helyreállítás is költsége­sebb lesz. Horváth Gyula szapi levelezőnk már nyolcvan éves, de ha ideje engedi, tollat vesz és le­írja gondolatait, — Jelenleg olyan dolog késztetett írásra — írja többek között levelében —, amit annak ellenére, hogy már nyolcvan éves vagyok, a faluban még nem éltem meg. Álarcosbálunk volt, amely mulatságon mindenki igazán jól érezte magát. Én is, pedig én már alaposan benne vagyok a korban. A fiatalok entem is táncra kaptak és alaposan megforgattak. :IIIIIIIIIIIIIIIIIIIHItllllllllllllllllltllllllllllllllll|tllllf Hlrllllltllllllllllllllll||!|||||[|]t|]l|ttllll!llltlUIUIfllUII!ll!ll!IKIItlUllllllllll A látszat csal Kitódult az utcára a Troliközvont népe. Kitódult, hoav a ház előtt Megbámuljon egy csuda nőt, S lássa: égi lény-e? Mert hát, kérem e furcsa nő Nem tett ám egyebet, — Szedte, vette, teremtette, Biz' ő szemétkasba tette A papírszemetet! Mi vagy? Tündér? Vagy marslakó? — Szólt a nép a hölgyre. — Mért nem dobod a szemetet, Az elhasznált trolijegyet. Mint más — le a földre? Modell vagyok én itt, kérem! — Szólott a nő nyomban. — Csak egy fotós kért fel rája, Hogy dobjam jegyem kosárba, — Máskor — én sem szoktam! Neumann János

Next

/
Oldalképek
Tartalom