Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-07 / 66. szám, csütörtök

Csehszlovákia népgazdaságának nagyobbfokú hatékonyságáért Jaromír Doianský elvtárs beszámolója a CSKí> KB 1957. február 27. és 28-i ülésén (Folytatás a 3. oldalról.) végzett ľiagyszabúsú munkának abból a tényből kell kiindulnia, hogy az irányítás túlméretezett centralizálása visszatükröződött a vállalatok részfeladatainak felülről való részletes meghatározásában, ami csökkentette kezdeményezésüket és a valóságban nem tekintélyük és a tervfeladat fokozására, hanem gyengítésére vezetett. Tervezési módszerünkben ezért mindenekelőtt fontos, hogy korlátozzuk a direktive méghatározott mutatószámok mennyiségét és a tervfeladatok és fő arányosságaik hatékony biztosítása mellett biztosítsuk a maximális önállóságot és saját kezdeményezést a vállalatoknak, hogy a helyi konkrét feltételek szerint választhassák meg kitűzött tervfeladataik biztosításának útját. Ezzel biztosítjuk a vállalatok tervezési módszere és' bővített jogköre közötti összhangot. Ennek útja abban vari, hogy a tervezési módszer tekintetében a kormány és a minisztériumok terveit illetően az egyes vállalatok konkrét feladatait részletesen meghatározó termelési-műszaki mutatószámokról a súlypontot elsősorban a gazdasági mutatószámokra helyezzük. Az anyagi mérleg biztosításában döntő fontosságú alapvető termelési feladatokat azonban továbbra is direktív módon kell meghatározni anyagi egységekben. Tervezési módszerünk és rendszerünk általános tökéletesítése hosszú Az irányítás fokozottabb hatékonyságának harmadik alapfeltétele a szervezés és tervezés terén végrehajtott intézkedések mellett a gazdasági ösztönző erők és az anyagi érdekeltség jobb és hatékonyabb kihasználása. Mit értünk a gazdasági ösztönző tényezők és szerepük alatt? Elsősorban azt, hogy egész irányítási rendszerünkben bizonyos helyet foglalnak el az értéktörvény kihasználásán felépülő eszközök: önköltségek, jövedelmezőség, nyereség, árak, hitel, leírások, stb., hogy hatékony nyomást gyakoroljanak a vállalatokra, igyekezetüket a termelési feladatok leggazdaságosabb teljesítésére, az anyagi eszközök és tartalékok leghatékonyabb felhasználására ösztönözzék. Ez lényegében nem. más, mint a vállalaton belüli önálló elszámolási rendszer. A vállalaton belüli önálló elszámolási rendszert nálunk eddig inkább a nyilvántartás ügyének tekintik, nem pedig elsősorban a szocialista gazdaság irányítási módszerének. Feladatunk nem új: meg kell tanulnunk jobban kihasználni az értéktörvényt. Pártunk már sokszor felhívta rá a gazdasági dolgozók figyelmét. Gottwald elvtárs például már 1952-ben felhívta figyelmünket: „Talán kevés az olyan gazdasági dolgozók száma, akik megfeledkeztek az az értéktörvény érvényességéről és akik számára emiatt a vállalaton belüli önálló elszámolás rendszerének és jövedelmezőségének kérdése, az önköltségek, árak stb. kérdése megszűnt szerepet játszani?" Gazdasági intézkedéseink egész sorát tettük meg az értéktörvény hatékonyabb felhasználására. Más dolog az, hogy gazdasági szerveink ezzel a feladattal, gyakorlati irányítói és szervezői tevékenységükkel eddig még nem birkóztak meg. A túlzott centralizmus oda vezetett, hogy az irányító munkában sokszor lebecsülték a gazdasági ösztönző tényezők szerepét. A gyakorlatban ez azzal a következménnyel járt, hogy a vállalatok gazdasági és pénzügyi érdekei és a dolgozók anyagi érdekeltsége sokszor ellent mondott a felsőbb utasításoknak, ellentétbe kerültek a termelés maximális fejlesztésének, a tartalékok mozgósításának, új termékek termelése bevezetésének stb. követelményeivel. Mi a teendő? Mindenekelőtt az irányításban és tervezésben tekintetbe kell vennünk e tényezőket, emelnünk kell az olyan mutatószámoknak szerepét, mint amilyenek az önköltségek, a nyereség és jövedelmezőség, amit még sok dolgozó mellékes dolognak tart. Meg kell tanulnuk továbbá helyes alkalmazásukat, hogy közreműködésükkel érdekeltté tegyük a vállalatot a technika fejlesztésében, a tartalékok feltárásában, végül pedig rendet teremtsünk az árrendszerben, a kalkulálásban stb. Főleg az árakat kell szilárdan kezünkben tartanunk. A gyakorlat ez ideig egyes eseU .1 S / 1957. március 12.' ideig tartó tudományos jellegű nagy feladat. A Szovjetunió sok éves tapasztalatai és saját tapasztalataink által felülvizsgált mutatószámok rendszeréből induluiik ki. Emellett fontos, hogy fokozottan megkülönböztessük a terv direktív mutatószámait a költségvetési mutatószámoktól, egyes ma már nem megfelelő mutatószámokat pontosabbakkal cseréljünk ki, biztosítsuk a módszer kidolgozását azon szakaszok számára is, amelyeken az eddigi módszer nem teremti meg a megfelelő feltételeket az égető problémák (a különféle szolgálatok fejlesztése, területi tervezés, külkereskedelem) megoldására, vegyük tekintetbe a szervezésben és jogkörben végrehajtott módosításokat a terv összeállításában. A tervezés tökéletesítésében elsősorban a tervezési munkák súlypontját a távlati tervezésbe kell áthelyezni, ami döntő fontosságú a terv szilárdságának fokozása és a szocialista rendszer összes előnyeinek kihasználása szempontjából. A távlati terv minden egyes vállalat számára a széleskörű decentralizálás és a magasabb színvonalú operatív irányítás szükséges feltétele. Hisz a gépiparban például a távlat hiánya a jelenlegi nehézségek egyik fő oka. Intézkedéseink célja a terv szerepének további erősítése. A terv a szocialista gazdaság irányításának alapvető eszköze, rendszerünk előnyei kihasználásának legfontosabb feltétele. Az a. tény, hogy a tervezési módtekben úgy fest, hogy egyes minisztériumok az árpolitikában maximális önállóságra törekednek, s ha ez nem sikerül, mindent elkövetnek, hogy legalább a legmagasabb árak megszabását keresztülvigyék és kényelmes életet biztosítsanak maguknak mind a költség- és akkumulációs tervek teljesítése, mind a prémium kifizetési mutatószámok stb. teljesítése tekintetében. Az Állami Ellenőrzés Minisztériuma által megejtett egyes felülvizsgálatok rámutatnak arra, hogy például kivonják a termelési folyamatból a kevésbé jövedelmező termékeket és lényegesen jövedelmezőbb termékekkel pótolják, indokolatlanul bővítik a választékokat stb. Ezeknek az ármanipuláns dolgozóknak a címére nyíltan kijelentjük, hogy nem így képzeljük el az értéktörvény kihasználását. Sem a termelési feladatok teljesítését. Ha az értéktörvény fokozottabb kihasználásáról beszélünk, a legkisebb mértékben sem szabad megengednünk ösztönszerű hatását. Épp úgy nem helyezhetjük ellentétbe a különféle gazdasági ösztönző erök kihasználására irányuló törekvést a feladatoknak a népi demokratikus állam és szervei által való direktív megszabásával és kitűzésével. A népi demokratikus állam céltudatos gazdasági szervező tevékenysége a szocialista építés alapvető tényezője és a gazdasági törvények tervszerű kihasználása ennek egyik szerves része. Fontos tehát, hogy a gazdasági ösztönző erők olyan rendszerét dolgozzuk ki, amely biztosítja a vállalatok és egész termelési ágak nagyfokú szer alapvető tökéletesítéséről van sző, nem jelenti még azt, hogy a jelen feltételek közepette nem lehetséges és nem szükséges lényegesen emelni valamennyi szervben a gyakorlati tervező munka színvonalát, kiküszöbölni a sablont a feladatok szétírásából. Nem szabad megengedni a terv kiegyensúlyozatlanságát különösen az anyagi, műszaki ellátásban. Egyetlen esetben sem engedhető meg, hogy a gyakorlati tervező munkában előforduló hibákat a tervezési módszer fogyatékosságaival mentegessék és tisztára mossák egyes vállalatok ama törekvését, hogy a társadalom érdekeinek rovására kényelmes életmódot folytassanak. Feladatunk a tervezési fegyelem továbbsziiárdítása, a következetes harc különféle irányzatok ellen, mint amilyen a nyerstermelés mesterséges fiktív növelése stb. Minden vállalat számára törvény legyen a terv teljesítése minden mutatószámban. A terv mutatószámai mennyiségé-* nek korlátozását ne tekintsük utasításnak a statisztika és nyilvántartás további szűkítésére. Ellenkezőleg, éppen a jogkör kibővítése követeli meg, hogy lényegesen fokozódjék a statisztika és nyilvántartás szerepe. Munkája azonban ne szorítkozzék csak az állami terv mutatószámainak figyelemmel kisérésére. | Szerepkörét úgy kell megszabnunk, hogy biztosítsa az irányítás és a tervI alkotás szükséges alapjait. érdekeltségét minél kedvezőbb gazdasági eredmények elérésében. A gazdasági, érdekeltség hatása végül a dolgozók jutalmazásában, a bérekben és fizetésekben éri el tetőfokát és ide helyeződik át súlypontja. A bérek és fizetések közvetítésével érvényesül a gyakorlatban a dolgozók anyagi érdekeltsége a tervfeladatok teljesítésében, Ezek kell, hogy kifejezzék minden egyén és az egész társadalom érdekeinek egységét. Ennek elérése érdekében tökéletesítenünk kell a jutalmazás rendszerét, és pedig állandóan úgy, hogy a dolgozók jutalmának összege közvetlenül öszszefüggjön az egész társadalom főés legfontosabb érdekeit kifejező mutatószámok teljesítésével. A dolgozók anyagi érdekeltsége a szocialista gazdaság fejlődésének hatalmas lendítőerejeként hat. Számunkra az a fontos, milyen irányban hat, hogy ki tudjuk használni. Megtörténik azonban, hogy az anyagi érdekeltség gyakran csak az egyén érdekeit szolgálja, de nem mindig egyúttal a köz, a társadalom érdekeit. Ha tehát ma az anyagi érdekeltség fokozásáról beszélünk, természetesen nem a nagyobb kereset elérésére irányuló bárminő törekvésre gondolunk, hanem arra, hogy a nagyobb kereset elérésére irányuló törekvés helyesen és hatékonyan összefüggjön a társadalom érdekeivel. A vezető dolgozóktól elvárjuk, hogy helyesen használják fel bővített jogkörüket a jutalmazás terén és megtanulják a bérek, prémiumok és jutalmak aktív és kezdeményező felhasználását az egyes ágazatok fő feladatai biztosításának eszközeként. tősége van a szak- és technikai iskolák végzettjei közül kikerülő fiatal műszaki értelmiség rendszeres nevelésének. Éppen ezért fel kell lépni azon gyakori esetek ellen, amikor a főiskolai tanulmányokat befejezők nem végzik el a szükséges termelési gyakorlatot, hanem az iskolákból közvetlenül a kutató, vagy szervező szervezetekbe, vagypedig az adminisztrációba helyezik őket és kitérnek a termelésben végzendő funkciók elől. Mindezen intézkedések megvalósítása az irányító tevékenység valamennyi fokán, főleg a minisztériumokon új feltételek kialakítását jelenti, tehát azt is, hogy át kell építeni az irányító munka eddigi rendszerét és módszereit. Lényegében arról van szó, hogy az eddigi állapottól eltérően, amikor a központi szervek egyenesen elmerülnek a részkérdések elbírálásában, amelyeket kizárólag a vállalat dönthet el helyesen, tevékenységük súlypontját arra kell helyezni, amit ma elhanyagolnak, vagyis a gazdasági-tervezési tevékenység fejlesztésére, az egyes ágazatok gazdaságosságának kidolgozására, a céltudatos műszaki politika megvalósítására, az ágazat arányos fejlesztésének és távlatainak biztosítására. Mindezekkel meg kell szilárdítani e központi hivatalok tekintélyét és irányító szerepét. A vállalatok jogköre kibővítésének növelnie kell azt a Ugyanilyen nagyon fontos kérdés szakiskoláink munkájának színvonala, amelyeknek jobban kell előkészíteniök a kádereket gazdaságunk számára. Figyelmet kell szentelni az idősebb műszaki értelmiség szélesebbkörű bekapcsolásának, teljes mértékben támogatni kell ezen értelmiség becsületes törekvését a technika fejlesztésére és a termelés tökéletesítésére, gondoskodni kell arról, hogy tapasztalataikat a fiatal dolgozók legnagyobb száma sajátítsa el. felelősségét, melyet a minisztériumok és a központi szervek az ágazat ügyeiért viselnek. A jogkör kibővítése természeteseri megköveteli az ellenőrzés lényeges növelését, feladatának és színvonalának emelését. Az ellenőrzésről tudjuk, hogy ma leggyengébb pontjaink egyike. Emellett főleg a gazdaságosság ellenőrzésének növeléséről, a koronával való ellenőrzésről és ezzel összefüggésben a pénzügyi és hitelrendszer szerveinek fokozott szerepéről van szó az államérdekek védelmezésében és megvalósításában az egész gazdaság területén. Ugyancsak új feladatok háramlanak az állami ellenőrzés szerveire. Ebben az értelemben azután ez a szocialista ellenőrzés, amely államunk egyik fontos funkcióját képezi, elsősorban a munka mértékének és a fogyasztásnak ellenőrzésévé, a társadalmi munka felhasználásának ellenőrzésévé válik. Növeljük a dolgozók részvéteiéi az irányításban A kádermunka kérdései a gazdaságban Gazdaságunk irányításának megjavítására szolgáló intézkedések megvalósításában nem lehet figyelmen kívül hagyni a káderek kérdését. Teljes mértékben érvényes, hogy a káderek döntenek el mindent a gazdaságban is és végeredményben ók döntik el az általuk előkészített intézkedések sikerét vagy sikertelenségét. A párt a múlt években nagy munkát végzett a káderek nevelése, kiemelése és a gazdaságban való széthelyezése terén. Az elmúlt 5—6 év folyamán lényegében kiépült a szocialista gazdaság vezető dolgozóinak új testülete. A keletkezett nehézségek azonban azt mutatják, hogy a munka színvonala és minősége a gazdasági apparátus szerveinek egész sorában alacsony és nem felel meg a rohamosan növekedő igényeknek. Például a gépiparban a vezető műszaki és gazdasági káderek számának, szakképzettségének és minőségének aránylagos csökkenése a gépipar nehézségeinek egyik alapvető oka. Emellett az egyébként egyforma feltételek és az irányítás adott rendszerével dolgozó egyes vállalatok munkaszínvonalában levő nagy ellentétek szemléltetően mutatják, hogy a munka sikere nagy mértékben a vezető dolgozók képességeitől és odaadásától függ. Ha valóban emelni akarjuk a gazdaság színvonalát, szükséges, hogy a többi intézkedésekkel együtt nagyszabású munkát végezzünk a vezetés megszilárdítása érdekében gazdasági apparátusunk valamennyi szakaszán. Csak így lesz biztosítékunk arra, hogy foganatosított intézkedéseink eredménnyel járnak. Nem feledkezhetünk meg ugyanis arról, hogy a vállalatok jogkörének bővítése az igények meszszemenő növelését jelenti mind a vállalatok dolgozóival szemben, mind pedig a felettes szervek dolgozóival szemben. A káderek kiválasztását, széthelyezését és nevelését a gazdaságban úgy kell megszervezni, hogy hatékonyan biztosítsák a párt irányvonalát a gazdaságban. Ezért szüntelenül szilárdítani kell a helyes káderpolitika elveit, vagyis a dolgozókat politikai fejlettségük és igazi képességeik és tapasztalataik alapján műveltségükre és gyakorlatukra való tekintettel kell kiválasztani és széthelyezni. Sokkal nagyobb felelősséggel kell közeledni a káderkérdésekhez, meg kel! szüntetni a megengedhetetlenül magasfokú munkaeröhuliámzást, de egyben növelni kell az igényességet és teljes felelősséget kell követelni a vezető dolgozóktól a rájuk bízott szakasz állapotáért. Nagy politikai és gazdasági jelenA demokratikus centralizmus elveinek következetes érvényesítését szolgáló intézkedések egyik alapvető célja megteremteni az előfeltételeket arra, hogy a dolgozók továbbra is fokozottabb mértékben tevékenyen részt vegyenek az irányításban. Pártunk a tömegek tevékeny részvételére a szocialista országépítésben mindig a legnagyobb súlyt helyezte. Éppen ezért ma nem jelent semmilyen fordulatot politikájában az, amikor napirendre tűzi a dolgozók az irányításban való fokozott részvételének feladatát. Igaz, a múlt diőszakban a dolgozók tevékeny részvétele nem volt mindig és mindenütt olyan fokon, amely megfelelt volna egyrészt az országépítés szükségleteinek, másrészt dolgozóink érettségi fokának. Ennek oka azonban egyáltalában_nem abban rejlik, mintha pártunk megváltoztatta volna e kérdéssel kapcsolatos álláspontját. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a szakszervezet jogait sokoldalúan tovább bővítettük. Ennek az állapotnak oka tehát másban rejlik: egyrészt a szakszervezet tevékenységének meggyengülésében, amiről a szeptemberi ülésen tárgyaltunk, de nem kisebb mértékben abban is, hogy a vállalatoknak túlzott centralizmussal való gúzsbakötése egyúttal azt a következményt hozta, hogy csökkent a dolgozók iráuyítá6ban való aktív részvételének, kezdeményezésük érvényesítésének tere is. Éppen ezért a vállalatok jogkörének és felelősségének bővítése — éppúgy, mint a nemzeti bizottságoknál — rendkívüli jelentőségű abból a szempontból is, hogy további mérhetetlen lehetőségeket nyit meg a dolgozók széleskörű alkotó kezdeményezésének kifejlesztésére és részvételére az irányításban és így jelentős lépéssé válik a szocialista demokratizmus fejlesztésében. A dolgozóknak a gazdaság irányításában való fokozott részvétele legfőbb útja szerintünk az, hogy a szakszervezet közvetítésével részt vesznek a gazdasági és a többi kérdések megoldásában. Ez az út teljesen megfelel országunk hagyományainak és viszonyainak, azokból a szervezési formákból indul ki, amelyeket munkásosztályunk kialakított és azokból a tapasztalatokból, amelyeket a szocialista gazdaság fejlesztéséért vívott harcban gyűjtött. Ez az út teljes összhangban áll a szocialista gazdaság felépítéséről és irányításáról szóló lenini tanokkal, valamint a szakszervezeteknek a szocializmusban levő feladatairól és helyéről szóló tanokkal. Nézetijnk szerint a munkásosztálynak a vállalatokban nem kell a szakszervezeteken kívül további szervet létesítenie érdekei védelmére és az irányításban való részvétel biztosítására. Ellenkezőleg, a kétféle különböző küldetésú munkásszervek létesítése szétforgácsolná erőiket és visszafelé vezető lépést jelentene. A kérdést tehát nem a szakszervezetek jogainak további bővítésében, hanem elsősorban azoknak a jogoknak érvényesítésében rejlik, amelyekkel már ma is rendelkezik. Más szavakkal — arról van szó, hogy teljes sokrétűségében kibontakoztassuk a tevékenység olyan formáit és módszereit, hogy minden FSZM csoport működési körében azon messzemenő jogok valódi gyakorlójává váljék, amelyeket rendszerünk a szakszervezeteknek biztosít. Arról van szó, hogy a csoport tevékenyen részt vegyen a vállalatok ter-i veinek, főleg a műszaki-pénzügyi terveknek kidolgozásában, arról van szó, hogy a gazdasági vezetőktől megkövetelje, hogy beszámoljanak a vállalat gazdasági eredményeiről és erélyesen követeljék a hibák kijavítását, a munka és a termelés szervezésének megjavítását. Fontos, hogy minden egyes FSZM-csoport éljen a döntésben való részvétel jogával és kivegye részét a felelősségből a normák és a bérek kérdésében. Fontos, hogy a csoportok tevékenyen és kezdeményezően gondoskodjanak mindazon kérdések megoldásáról, amelyek a dolgozók létérdekeire vonatkoznak. Emellett a megértés teljes hiányát és a helyzet durva elferdítését jelentené, ha ellentétbe állítanánk a vállalatok és a gazdasági szervek érdekeit a szakszervezet érdekeivel. Hisz mindkettő egý és ugyanazon osztálynak képviselője, közösen védelmezik és vívják ki ennek az osztálynak érdekeit, a céljaik teljesen egységesek. Ebből természetesen nem következik, hogy „fegyverszünetet" kössenek olyan kérdésekben, amikor a gyakorlatban a dolgozók érdekeit vagy jogait, a szocializmus érdekeit sérelem éri, A dolgozóknak a szocialista gazdaság felépítésében való részvétele egyik nem kevésbé fontos formáját képezi I a dolgozók termelési aktivitása, amely ! kifejezésre jut a szocialista munkaj verseny, az újító és ésszerűsítő mozj galom fejlesztésében és a haladó ta| pasztalatok terjesztésében. A szocia: lizmusért vívott egész harcunk meg nem értését jelentené, ha a dolgozók fokozott irányító szerepéről beszélnénk és emellett csökkentenők gondoskodásunkat éppen ezekről a kérdésekről, amelyek végeredményben döntő fontosságúak a munkásosztály győzelme szempontjából. A szocialista munkaverseny további fejlesztésének ezéit elsősorban a személyi és a társadalmi érdekek helyes (Folytatás az 5. oldalon.) Az anyagi érdekeltség szertpének növeléséért Tökéletesíteni kell az irányító munkát a gazdaságban