Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-07 / 66. szám, csütörtök

Csehszlovákia népgazdaságának nagyobbfokú hatékonyságáért Jaromír Dolanský elvtárs beszámolója a CSKP KB 1957. február 27. és 28-i ülésén '(Folytatás a 4 oldalról.) 1 egybekapcsolására kell támaszkodnia I vállalatokban döntők a népgazdaság egybekapcsolására a vállalatok kez- é s azokra a feladatokra kell irányulnia, nagyobbfokú hatékonyságának el­deményezésének ' fejlesztésével való I amelyek az egyes ágazatokban, illetve | érésére. Fokozzuk a pári vezető szerepéi a gazdaság fejlesztésében Gazdaságunk további fellendítését nem valósíthatjuk meg a párt vezető szerepének átütő kibontakoztatása és megerősítése nélkül. Országunk szocia­lista felépítésének tapasztalatai, épp úgy, mint a többi szocialista ország tapasztalatai és gyakorlata teljesen megerősítik, hogy a szocializmus épí­téséért vívott harc sikerére döntő je­lentőségű, hogy e harcot a kommunis­ta párt vezesse és irányítsa. A párt a szocialista gazdaság irá­nyításának és szervezésének vezető ereje, mert megszervezi a népi tö­megek harcát a termelőerők fejlesz­téséért, kitűzi a politikai-gazdasági irányelveket, általánosltja a tömegek tapasztalatait s győzelemre segíti az újat, a haladót minden régivel, el­évült dologgal szemben, ami gátolja a szocializmus előnyeinek teljes ki­használását, harcol a bürokratizmus, a rutinosság, a megcsontosodott kon­zervativizmus ellen az új technika bevezetésében, harcol a szűkkeblű re­szortizmus ellen az országos problé­mák megoldásában, harcol a tartalé­kok feltárásáért és az anyagforrá­sokkal való pazarlás ellen, harcol a termelés és a munka szervezésének új formáiért. Mi a legfontosabb a párt vezető szerepének megerősítésében a gaz­daság fejlesztése, a jelenlegi gazda­sági problémák megoldása terén? A szocialista gazdaság elveinek alkotó érvényesítéséért a revizionizmus ellen Énnek érdekében mindenekelőtt arra Van szükség, hogy szocialista gazda­ságunk építő feladatait elméletileg feldolgozzuk és harcot folytassunk a szocialista gazdaság építésének kérdé­seiben mutatkozó valamennyi helyte­len nézet ellen. Számolnunk kell azzal, hogy a reak­ciós erők mindent megtesznek, hogy visszaéljenek az esetleges nehézsé­gekkel, hogy kiforgassák intézkedé­seink tartalmát és értelmét. Éppen ezért a szocialista gazdaság felépíté­sének kérdéseiben levő helytelen né­zetek elleni harc intézkedéseink sike­reinek egyenesen alapvető feltétele. A gazdaságunk előtt álló bonyolúlt kérdések helyes megoldása érdekében bírálóan felül kell vizsgálni eddigi ta­pasztalatainkat az összes szakaszokon, a sablonosság és a dogmatizmus le­küzdésére kell törekednünk. Azonban minden törekvés, amely a dogmatizmus elleni harc leple alaitt a szocialista gazdaság építése alapvető elveinek revízióját akarja elérni, határozott el­lenállásunkba Ütközik. Azok a revizionista és opportunista nézetek, amelyek az utóbbi időben a szocialista gazdaság építéséről szóló vitákban egyes országokban felmerül­tek, nálunk általában nem találtak ta­lajra. Ennek ellenére azonban erélye­sen harcolnunk kell az ilyen nézetek egyes megnyilvánulásai ellen is. Kü­lönleges veszedelmességük ugyanis abban rejlik, hogy az imperializmus reakciós propagandája, amely ma már nem merészel nyílt harcot indítani a kommunizmus ellen saját régen disz­kreditált zászlaja alatt, teljesen átvet­te a revizionista platformot és érve­lést és ezt fő fegyverként igyekszik alkalmazni a szocializmus és a népi demokratizmus országai ellen. Míg politikai téren e revizionista né­zetek lényege főleg a proletárdiktatú­ra szükségességének és a párt vezető szerepének, valamint a proletár inter­nacionalizmus elveinek tagadásában van, addig gazdasági téren főleg a központi tervszerű vezetésnek, az ál­T&m gazdasági szervezési funkciójának tagadásában nyilvánul meg a szocia­lista gazdaság építésében, a szocialista termelési kapcsolatok szilárdításában és szüntelen bővítésében. Ezek a revizionista nézetek abból szabályozott piaci gazdálkodás ösztönös fejlődésének útját; meg kell szüntet­ni a termelőeszközök társadalmi tu­lajdonának állami formáját és ezt a tulajdont szét kell forgácsolni az el­szórt vállalatok rendszerében. Ha ezeket a nézeteket a marxizmus­leninizmus tanainak szempontjából vizsgáljuk, arra a következtetésre ju­tunk, hogy teljesen összeegyeztethe­tetlenek a marxizmus-leninizmus ta­naival. Ha e nézeteket a szocialista félépítés gyakorlati feladatai szem­pontjából vizsgáljuk, arra a következ­tetésre jutunk, hogy a szocializmus építését kiragadják a konkrét törté­nelmi és osztályfeltételek közül és a szocializmus fő előnyeiről való lemon­dást jelentik. Ezért e nézeteket, amelyek a régi szociáldemokrata op­portunizmus eszmei örökségét jelen­tik — annak anarchista ellentétjével együtt helyteleneknek és ártalmasak­nak tartjuk. Elsősorban a szocialista felépítés központosított irányításának és veze­tésének kérdéséről van szó. A szocia­lizmus enélkül elképzelhetetlen. A gaz­daság központosított tervszerű veze­tése a szocializmusban nem az önkény terméke, hanem magának a szocialis­ta társadalmi tulajdonnak feltételeiből, a szocialista nagytermelés társadal­masítása magas fokának feltételeiből származik. Ez a centralizmus emellett nem áll ellentétben a demokratizmus­sal, hanem ellenkezőleg harmonikusan egy vele. Szabaddá teszi az üzemek, városok és az összes dolgozók alkotó kezdeményezésének útját. Emlékezni kell Lenin szavaira: „Mi a demokrati­kus centralizmus hívei vagyunk és világosan meg kell érteni, hogy a de­mokratikus centralizmus mennyire el­tér egyrészt a bürokratikus centraliz­mustól, másrészt az anarchizmustól". Ha lemondanánk a központi vezetésről, ez azt jelentené, hogy a nagytermelés koncentrálásának egész irányzatával ellentétben, amely csak a szocializmus­ban kerül összhangba a termelési kap­csolatokkal, megengednők a szocialista társadalom erőinek szétforgácsolását és ezáltal lemondanánk a szocializmus eovik fő előnyéről. Csupán a szocia­lista centralizmus biztosíthatja az erők összpontosítását a szocialista ország­építés fő láncszemeire és akadályoz­hatja meg azt, hogy helyi korlátozott indulnak ki, hogy elferdítik a hibák és I érdekek kerüljenek felszínre. az irányvonal közötti kapcsolatot, a gazdasági gyakorlat konkrét hibái és a szocialista gazdasági rendszer építésé­nek alapelvei közötti kapcsolatot. Az előfordult hibákat ezen alapelvek kö­vetkezményeként tüntetik fel, jóllehet a valóságban ezek a hibák éppen a helyes és bevált alapelvektől való el­térés következtében állottak elő. A nehézségek mesterséges eltúlzásával szándékosan takargatják a szocialista országépítés óriási pozitív eredményeit a Szovjetunióban és a népi demokrati­kus országokban. Ezt az „érvelést" azonban megcáfolja már az is, hogy éppen a gazdasági felépítés szocialista alapelveinek érvényesítésében előfor­dult hibák kiküszöbölése az, ami ha­talmasan fellendíti a szocialista orszá­gok gazdasági fejlődését. Mindezeket az érveléseket azért al­kalmazzák, hogy bebizonyítsák a szo­cialista gazdaság egész rendszerének és azon alapelveknek helytelenségét, amelyeken e rendszer alapul. A revizionista nézetek központi tengelye a szocialista társadalom fej­lődésének ösztönösségéről szóló elmé­let. Ennek lényege azon alapul, hogy a szocializmus építését ösztönös, auto­matikus folyamatnak tüntetik fel, amelynek nincs szüksége semmilyen céltudatos irányításra és szívós szer­vező munkára. Ebből azután elsősor­ban azt a következtetést vonják le, hogv el kel! halniia a bürokratikus államnak, fel kell számolni a központi irányítást és azt helyi önkormányzat­tal kell helyettesíteni, meg kell szün­tetni a tervezést, és szabaddá kell tenni az értéktörvény hatása által A központi vezetés a szocializmus­ban a szocialista állam útján valósul meg. A szocializmusban az állam nél­külözhetetlen egyrészt az imperializ­mus ellenállásának leküzdése szem­pontjából, másrészt a gazdasági és kulturális felépítés megszervezése, a szocialista tulajdon megszilárdítása, a szocialista munkafegyelem megerősíté­se érdekében. A szocialista állam gaz­dasági-szervező tevékenységével biz­tosítja a szocialista országépítés alap­vető feladatainak teljesítését. Ezért az állam elhalásáról és szerepének az átmeneti időszakban való gyengülésé­ről szóló elmélet a népi demokratikus országoknak egyrészt politikai, más­részt gazdasági leszerelésére irányul. A szocialista állam gazdasági-szer­vező funkciójának tagadásával össze­függ a gazdaság tervszerű vezetése elvéről való lemondás is. A gazdaság tervszerű irányítását éppen a szocialis­ta társadalmi tulajdon létezése hívja életre. Ennek érvényesítése lehetővé teszi valamennyi erőnek egységes terv alapján való összpontosítását a szocia­lista gazdaság arányos fejlesztésére. Egységes irányelv, népgazdasági terv nélkül, amely meghatározza és egybe­hangolja az összes ágazatok és terü­letek gazdasági fejlődését, nem lehet tartósan biztosítani a népgazdaság arányosságát, a termelőerők tartós és gyors növekedését. Az ettől az alap­elvtől való eltérés azt jelentené, hogy lemondanánk a szocialista gazdaság leanagyobb előnyéről és szabaddá ten­nők az ösztönösség útját. A szocialista termelés összpontosítása és társadalmasítása magas foka. meg­felelő társadalmi tulajdon állami for­májának felszámolása és szétaprózása egyes elszigetelt vállalatok hálózatára eltorlaszolja a szocialista rendszer előnyeihez vezető utat. A szocialista társadalmi nagytermelés szétforgá­csolása egyidejűleg a munkásosztály erejének szétforgácsolására, öntuda­tosságának gyengítésére vezet és el­téríti a munkásosztályt történelmi küldetésétől. Ami az értéktörvény kérdését illeti, amelynek hatásával a revizionisták a gazdaság tervszerű vezetését és a szo­cialista állam gazdasági-szervező te­vékenységét akarják helyettesíteni, ezzel központi bizottságunk már 1954­ben foglalkozott. Akkor arról volt szó, hogy rendet teremtsünk a mezőgazda­sági termelés növelésének útjairól és az anyagi érdekeltségnek a mezőgaz­daságban való fokozásáról felmerült különféle helytelen nézetek terén. Az elmúlt három év fejlődése világosan megmutatta, milyen helyesen cseleke­dett a Központi Bizottság, amikor eré­lyesen elutasította mindazokat az irányzatokat, amelyek azt célozták, hogy szabad teret engedjenek az ér­téktörvény ösztönös hatásának, meg­engedjék az ösztönös árualakulást és a mezőgazdasági termelés fejlődésének a piaci kínálat és kereslet alapján való szabályozódását. A mezőgazdasági ter­melés fejlődésében az elmúlt három év során beállott fordulat teljes mér­tékben megerősíti, hogy helyes volt a Központi Bizottság koncepciója, amely szerint nem engedhető meg a szocia­lista gazdaságban az értéktörvény ösz­tönös hatása, hanem ennek hatását a népgazdaság tervszerű arányos fej­lesztésére kell kihasználni. A revizionisták a szocialista társa­dalom fejlesztésének útját nem a mun­kásosztály és élcsapata — a kommu­nista párt öntudatos tevékenységében látják, hanem valamilyen „szocialista ösztönösség" hatásában. Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a szocia­lista országépítés fő tényezője a célJ tudatos szervezőmunka, amelyet a kommunista párt vezet. A kommunista párt vezető szerepe nélkül nem lehet felépíteni a szocia­lizmust. Ezek a nézetek lényegükben a szo­cialista gazdasági rendszernek és tör­vényességének meg nem értését feje­zik ki, a szocializmus felépítésében felmerülő nehézségek előtti megingás kifejezői, az ellenséges nyomást tük­rözik vissza. Mindezek a nézetek azonban következményeikben a szo­cialista országok és a kommunista párt megrögzött ellenségeit — a nemzet­közi imperializmust szolgálják. Az e helytelen nézetek ellenére folytatott elvi harc ezért rendkívül fontos népgazdaságunk irányításának és szervezésének tökéletesítése, az olyan elvi kérdések helyes gyakorlati megoldása szempontjából, mint a szo­cialista demokrácia érvényesítése vagy az anyagi érdekeltség helyes kihasz­nálása. E helytelen nézetek ellen ví­vott könyörtelen harc a marxista igazság tudományos tisztaságáért ví­vott lenini harcot jelenti, küzdelem a nemzetközi kommunista mozgalom eszmei egységéért, legyőzhetetlensé­géért és győzelméért az imperializ­mussal folytatott világtörténelmi harcban. A tömegek hatékony mozgósításáért A második alapvető dolog, amiről ma főleg a párt vezető szerepének fokozásánál a gazdaság fejlesztésében gondoskodni kell, a dolgozók jobb és hatékonyabb mozgósítása a jelenlegi nehézségek leküzdéséért és gazdasá­gunk további fejlesztéséért vívott harcra. Minden előfeltételünk megvan ah­hoz, hogy jelentékenyen növeljük a munkásosztály és az összes dolgozók tevékeny részvételét és szerepét a termelés tökéletesítésében, a technika fejlesztésében, a gazdaságosság nö­velésében. Éppen a múlt évben mutatkozott meg újból kifejezésteljesen az, hogy a munkásosztály és országunk egész népe mily határozottan a szocialista országépítés programja és a népi de­mokratikus rendszer mögött áll. De a dolgozók teljes, törhetetlen egysége országunk hatalmának és a szocializ­musnak kérdésében a legcsekélyebb mértékben sem mentesít bennünket attól a kötelességtől, hogy naponta harcoljunk a dolgozókkal való egyre szorosabb kapcsolatokért és a dolgo­zók bizalmáért. Minden lépést és minden intézkedést úgy kell megva­lósítanunk, hogy ez a tömegekkel való kapcsolatok megszilárdítását eredmé­nyezze. Politikánkat szívósan és rend­szeresen meg kell magyaráznunk, el kell oszlatnunk a homályosságokat és a meg nem értést. Ezért a legfőbb és legfontosabb, hogy mindig és mindenben a töme­gekre támaszkodjunk, tevékenyebb részvételükre törekedjünk a szocia­lista országépítés valamennyi kérdé­sének megoldásában, tanácskozzunk velük, tanuljunk tapasztalataikból, minden pillanatban tudatában le­gyünk, hogy művünk sikere attól függ, hogyan értik meg, hogyan te­szik magukévá és hogyan valósítják meg kezdeményezően a párt irány­vonalát a dolgozók. Egész munkastílusunknak, a párt és gazdasági szervek munkamódsze­reinek ezen az alapvető igazságon kell nyugodniok. Arról van szó, hogy megtanuljuk az összes kérdéseket a dolgozókkal való szoros kapcsolatban megoldani, figyelembe vegyük hqzzá­szólásaikat, arra törekedjünk, hogy intézkedéseinkben visszatükröződjenek a dolgozók tapasztalatai és a hozott intézkedések helyességét szüntelenül felül kell vizsgálni és össze kell ha­sonlítani a dolgozók gyakorlati ta­pasztalataival. Éppen ezzel összefüggésben kell látni és értelmezni a demokratikus centralizmus elvei következetes ér­vényesítésének nagy jelentőségét a vállalatok jogkörének kibővítése ke­retébon. A tömegek körében végzett párt­munka fejlesztése folyamán fokoz­nunk kell erélyes harcunkat az ösz­tönösség, a fegyelmezetlenség és a demagógia minden megnyilvánulása el­len. Elvként érvényes, hogy a dol­gozóknak az irányításban való na­gyobbfokú részvételére irányuló törekvésnek elválaszthatatlanul össze kell függnie a szocialista szervezett­ség és a szocialista fegyelem meg­szilárdításának növelésével. Ha enge­dünk különféle indokolatlan követe­léseknek és igényeknek, amelyek meghaladják jelenlegi lehetőségeinket, ennek semmi köze sincs a párt po­litikájához, a tömegekkel való kap­csolat megszilárdítására irányuló tö­rekvéshez, nem segíti, hanem fékezi a szocialista országépítés alapvető kérdéseinek megoldását. Napjainkban nem húnyhatunk szemet a fegyelmezetlenség súlyos megnyil­vánulásai, a társadalmi tulajdonhoz való helytelen viszony, az ösztönösség és különféle spekulációs irányzatok fokozott megnyilvánulásai felett, nem hagyhatjuk szó nélkül azon növekvő törekvéseket, hogy a legkülönfélébb csoport és helyi érdekeket szorgal­mazzák a dolgozók közös érdekei rovására. Ezek a jelenségek, amelyek éppen a gazdasági-politikai munka gyengü­lése, a fogyatékosságokkal szemben könnyelmű és engedékeny hangulatok terjesztése következtében nyilvánultak meg helyenként, váltak jelenlegi ne­hézségeink egyik okává. Ezek a jelen­ségek a kispolgári környezetnek és a kispolgári befolyásoknak a munkás­osztályra gyakorolt hatásában gyöke­reznek. Ezért ,a tömegek körében végzett munkánkat úgy kell irányí­tanunk, hogy biztosítsa e jelenségek leküzdését, az öntudatosság és a szervezettség növekedését. Emellett miről van szó? Elsősorban arról, hogy jobban és intenzívebben magyarázzuk és valósítsuk meg politikánkat, rá­mutassunk a mindennapi gazdasági problémák, valamint a bel- és a kül­politika alapvető kérdései között fenn­álló széleskörű összefüggésre. Továb­bá arról van szó, hogy széles mér­tékben kibontakoztassuk gazdasági propagandánkat, elérjük, hogy min­denütt megértsék gazdasági politi­kánknak olyan alapvető kérdéseit, mint a munkatermelékenység növe­kedésének üteme és az átlagbérek növekedésének üteme közötti viszonyt, a munka alapján való jutalmazás el­vét stb. A pártszervezeteknek tudniok kell igazi közvéleményt kialakítani a fe­gyelem megsértőivel szemben, tudniok kell a dolgozók előtt leleplezni és elszigetelni a különféle demagógokat és rendet teremteni a provokatőrök­kel. Milyen komoly probléma áll előt­tünk éppen a politikai nevelőmunka terén, arról szemléletes tanulságot nyújtanak a nemzeti biztosítás új rendezésével kapcsolatos tapasztala­tok. Arról van itt szó, hogy nemzeti biztosításunk egyenesen ' feltételezi a dolgozók magasfokú öntudatosságát és társadalmi felelősségét. A nemzeti biztosítással való visszaélés esetei el­len folytatott harc — melyeknek első jeleit már látjuk — ezért nemcsak mérhetetlen gazdasági, hanem politi­kai jelentőségű is, mert a szocialista öntudatosságért vívott harcot, a kis­polgári ösztönösség és önzés ellen vívott harcot jelenti. Ez a harc a szo­cialista országépítés további előreha­ladásának egyik közvetlen feltételévé válik. A jelenlegi időben legfontosabb lesz helyesen megmagyarázni a népgazda­ság magasabbfckú hatékonyságáért vívott harc értelmét és céljait, erre a problémára kell fordítani a munkás­osztály, a műszaki értelmiség, az ösz­szes dolgozók figyelmét, széleskörű mozgalmat kell kifejteni a tartalékok feltárásáért, a termelés tökéletesíté­séért és sokoldalú gazdaságosságáért, a munkatermelékenység növeléséért. Számolnunk kell azzal, hogy a na­gyobbfokú hatékonyságért, a maximá­lis megtakarításokért és az eszközök legracionálisabb kiadásáért vívott harcban nem kevés akadályba és ne­hézségbe ütköztünk, különféle helyi­vagy csoportérdekek ellenállásába, a dolgozók kényelmességébe, akik nem akarnak belenyugodni a fokozott igé­nyekbe, azokba a törekvésekbe ütkö­zünk, amelyekkel egyes dolgozók to­vábbra is meg akarják tartani a gyak­ran jogtalanul szerzett és indokolatlan előnyeiket, a legfőbb országos szocia­lista célok érdekében olyan intézke­déseket kell megvalósítanunk, ame­lyek egyeseknek nem tetszenek majd. Fél intézkedések azonban csak fél eredményeket hoznának.- Ha megma­gyarázzuk a munkásosztálynak e harc fontosságát és a munkásosztályra tá­maszkodunk, akkor nem lesz nehéz megvalósítanunk az összes szükséges intézkedéseket. Nagyon fontos lesz, hogy e törek­vésnek meg tudjuk nyerni egész mű­szaki értelmiségünket és általában a pártmunkában sokkal nagyobb figyel­met szenteljünk a szervezésnek, ter­vezésnek, ellátásnak, értékesítésnek, a konstrukciónak és fejlesztésnek, s e szakaszon dolgozóknak, kiknek mun­kája rendkívül nagy szerepet játszik a gazdaság hatékonyságának fokozá­sában. A vállalatok jogkörének bővítésével párhuzamosan kell haladnia a párt, a pártszervek és szervezetek vezető és ellenőrző feladata megerősítésének a gazdasági szervekkel szemben. Míg a túlzott centralizmus e téren meggyen­gítette a pártszervezetek kezdemé­nyezése széleskörű érvényesítésének lehetőségeit a termelésben, addig éppen a vállalatok jogkörének bőví­tése nagy mértékben bővíti kezde­ményezésük lehetőségének terét. Ezzel egyidejűleg természetesen nagy mér­tékben növekszik a pártszervezetek­nek a működési körükbe tartozó dolgok állásáért viselt felelőssége is. A pártszervezeteknek minden vállalat­ban az állam és a nép érdekelnek vé­delmezőivé kell válniok. Ennek útja főleg a pártszervezetek ellenőrzési jogának következetes gya­korlása a termelésben, ami fontos eszköze annak, hogy a párttagoknak a gazdaság irányításában való részvé­telét növeljük. Éppen ezért ennek megvalósítását a párttagok tömegei­nek ügyévé kell tenni, át kell vinni a pártgyűlések és aktívák széleskörű fórumára. Az ellenőrzési jog haté­konyságának lényeges fokozása érde­kében meg kell követelni a kommu­nista gazdasági dolgozóktól, a párt­szervek és szervezetek határozatainak teljesítését, amelyekért pártvonalon felelősséggel tartoznak. A gazdasági vezető dolgozóknak a pártszervezetek ellenőrzési jogában segítséget kell látniok, maguknak is segíteniök kell a pártszervezet tevékenységét, annak tudatában, hogy az egy vezető elve feltételezi a dolgozók legszélesebb­körű részvételét az irányításban, és hogy a vezető kötolesséae a dolno­z*kra tám->—k-^ini, tanácskozni vei Jk és tanulni tőlük. ( F ! t tV q -'.-iilon ) ÜJ S / 1957. március 7. 5 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom