Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-07 / 66. szám, csütörtök

Csehszlovákia népgazdaságának nagyobbfokú hatékonyságáért Jaromír Dolanský elvtárs beszámolója a CSKP KB 1957. február 27. és 28-i ülésén Ä gazdasági együttműködés és a külkereskedelem kérdései (Jaromír Dolanský elvtárs beszámolójának első részét lapunk tegnapi számában közöltük. Az alábbiakban a beszámoló befejező részét közöljük.) A gazdaság hatékonysága növelésének, a társadalmi munka termelékenysége növelésének egyik legcélravezetőbb útja a nemzetközi szocialiSztfkus munkamegosztás, melynek maximális elmélyítése és kibővítése elengedhetetlen feltétele történelmi feladatunk megoldásának: meg kell előznünk a legfejlettebb kapitalista országokat. A nemzetközi munkamegosztást már a kapitalizmus megteremtette, természetesen az ő munkamegosztásuk kizsákmányolásra és leigázásra épül. Olyan munkamegosztás ez, amely fokozza a gyarmatok gazdasági elmaradottságát a világvárosok mögött. Az ENSZ által kiadott 1955. évi gazdasági világszemle adatai szerint a fejlett kapitalista államokban az egy főre eső általános termelés 1954-ben a háború előtti évekhez viszonyítva egyharmadával növekedett, az elmaradott államokban pedig csak hat százalékkal. Egyes nyugati közgazdászok nézetei szerint a XX. század első felében lényegében nem észlelhető különösebb növekedés a termelésben. A szocialista nemzetközi munkamegosztás teljesen eltérő elvekre épül. A proletár nemzetköziség eszméiből indul ki, s ezért nem törekszik kizsákmányolásra. Nemcsak kölcsönös segélynyújtási törekvés hatja át, hanem számos esetben az egyoldalú segélynyújtás szelleme. Az erősebb segítséget nyújt a gyengébbnek, a tapasztaltabb a tapasztalatlannak, mint ezt a Szovjetuniónak a töbBi országokhoz való viszonya igazolja, midőn< előnyös árucserét sokszor nagyszabású hitelnyújtással bonyolított le és önzetlen tudományos-műszaki segítséget nyújtott más államoknak. A gazdasági együttműködés elvének feladása a gyakorlatban elhajlást jelent a proletár nemzetköziség elveitől. A legcélszerűbb szocialista nemzetközi munkamegosztásra épülő kölcsönös árucsere és tudományos-műszaki együttműködés egyszersmind a szocialista országok éles fegyvere, melynek hatóereje minden egyes ország gazdasági erejének növekedésében és együttvéve valamennyi ország erejének meghatványozódásában mutatkozik. Ha eltérnénk a gazdasági együttműködés elveitől, ez azt jelentené, hogy sutba dobnánk ezt az éppen jelenleg kipróbált nagy hatóerejű fegyvert. A szocialista nemzetközi munkamegosztás a szocialista világrendszer fennállásából indul ki, és elengedhetetlen feltétele e rendszer további szilárdulásának és fejlődésének. Bármilyen eltérés a szocialista nemzetközi munkamegosztás elvétől minden egyes ország és általában az egész rendszer erejének gyöngülését vonná maga után. A nemzetközi szocialista munkamegosztás, valamint a tudományostechnikai együttműködés az európai népi demokratikus államoknak egyenesen életfeltételük. Nézetünk szerint a nemzetközi szocialista munkamegosztás jelenlegi helyzete sok kihasználatlan tartalékot rejt magában az egész szocialista gazdasági rendszer és minden egyes ország termelése hatékonyságának növelésére. A gazdasági együttműködés további sokoldalú fejlesztése ezért minden népi demokratikus ország számára életfontosságú. A népgazdaság jobb megszervezése és irányítása A népgazdaság nagyobbfokú hatékonyságáért folytatott küzdelmünk lényege abban van, hogy meg kell tanulnunk jobban kihasználni társadalmi rendszerünk előnyeit. Jobban kell megszerveznünk és fejlesztenünk népünk mérhetetlenül nagy alkotó erőit, állandóan növelnünk kell népünk aktív részvételét a szocialista gazdaság fejlesztésében. A hazánkban lépten-nyomon mutatkozó mérhetetlen nagy készleteket és lehetőségeket teljesen céljaink szolgálatába kell állítanunk. Nemcsak mostani nehézségeink leküzdése, hanem gazdaságunk további fejlesztésének és az életszínvonal emelésének üteme, a kapitalizmussal felvett gazdasági versengésben elérendő győzelmünk függ attól, milyen gyorsan és sikeresen birkózunk meg ezzel a feladattal. E szempontok teljes érvényesülésének kulcsa a munka megszervezésében, irányításában, tervezésében, színvonalában és módszereiben és abban van, milyen helyesen tudjuk anyagilag érdekeltekké tenni a dolgozókat a szocialista termelés állandó növelésében és tökéletesítésében. Ha megoldjuk ezeket az alapvető kérdéseket, lényegesen megkönnyítjük az összes többi részletkérdések megoldását, vagy teljesen megoldjuk őket. A szocialista termelés megköveteli, hogy az irányítás és tervezés szervezési formáit és módszereit állandóan tökéletesítsük, úgyhogy teljesen megfeleljenek a termelőerők színvonalának és lehetővé tegyék a dolgozók -i kezdeményezésének egyre szélesebbkörű fejlesztését és a tartalékok alaposabb mozgósítását. A gazdaság szervezési formái tökéletesítésének szüksége tavaly merült fel, midőn kitűnt, hogy az irányításnak megszervezése és azok a formái, amelyeket lényegében a szocialista gazdaság építésének kezdeti időszakában vezettünk be, már nem felelnek meg a gazdaság jelenlegi színvonalának. Pártunk teljesítve a szocialista építés vezető erejének küldetését, idejében rámutatott arra, hogy gazdaságunk megszervezése és irányítása már nem felel meg további fejlesztése szükségleteinek és ezért újabb lépést kell tennünk előre. Az országos pártkonferencia ezért határozatában helyesen előtérbe helyezte a szervezés, irányítás és tervezés tökéletesítését, mint a gazdaságunk további fejlesztéséért folytatott küzdelem döntő fontosságú részét. A pártkonferencia irányelveinek megvalósításában már nagy munkát végeztünk. Lényegében teljesítettük a konferenciának az azonnali és rövid időben megvalósítandó intézkedéseket elrendelő határozatait. Nevezetesen kibővítettük a - minisztereknek, a főosztályok igazgatóinak, a vállalatok igazgatóinak jogkörét, kibővítettük a nemzeti bizottságok jogkörét és működési terét. Az eddiq végrehajtott intézkedések azonban mén nem oldották meg és nem is oldhatták mea az orszáqos konferencia által kitűzött alapvető és hosszú időre szóló feladatokat, mivel a gazdaság adott szervezeti felépítése és az érvényben levő szervezési módszer korlátozta tartalmukat és terjedelmüket. Gazdaságunk szervezése és irányítása állapotának általános elemzése megmutatta, hogy nem egyes szervezési részletmódosításokkal és az illetékesség áttételével, hanem egyúttal a szervezés és irányítás komplex módosításával valósíthatjuk meg az országos konferencia határozatainak fő célkitűzéseit. A jogkör megszabása, a szervezeti felépítés, tervezési módszer, az anyagi érdekeltség rendszere, az ellenőrzés és nyilvántartás rendszere kell, hogy teljesen összhangban álljon és kölcsönösen feltételezze egymást. Ha egy szakaszon módosítunk, ennek maga után kell vonnia a többi szakaszok módosítását is. Ezt szemléltetően megmutatták a vállalatok jogkörének kibővítésében szerzett első tapasztalatok. Az országos konferencia célkitűzéseivel ellentétben ugyanis sok vállalat a bővített jogkört a tartalékok feltárása helyett elsősorban a terv lazítására kezdte felhasználni, éspedig egyszerűen azért, mert nem törődtünk azzal, hogy a jogkör kibővítésével egyidejűleg olyan intézkedéseket foganatosítsunk az anyagi érdekeltség terén, hogy ellentétes irányba tereljük a vállalatok törekvését. A gazdaság irányításának tökéletesítésében célunk, hogy a jogkört elsősorban felülről lefelé ruházzuk át, közelebb a bányákhoz, üzemekhez, építkezésekhez és vállalatokhoz és ezzel egyszerűbbé, konkrétabbá és rugékonyabbá tegyük az irányítást. Célunk, a vállalatok jogkörének kibővítésével sokkal jobb feltételeket és nagyobb lehetőségeket teremteni a dolgozók aktív részvételére a gazdaság irányításában. Célunk elérni, hogy a dolgozók a gazdaság valamennyi ágában, főként a vállalatokban aktívan és kezdeményezően törekedjenek a tartalékok feltárására és teljes kihasználására, legprogresszívabb tervek kitűzésére. E célhoz vezető űt a szocialista gazdaság szervezése és irányítása lenini elveinek következetes érvényesítése és főként alapjuknak, a demokratikus centralizmus elvének, a központilag tervezett egységes vezetésnek érvényesítése a vállalatok, a nemzeti bizottságok és az összes dolgozók kezdeményezésének fejlesztésével. A demokratikus centralizmus elve a szocialista társadalmi rend lényegéből ered és visszatükrözi alapvető eszközeit és a gazdaság fejlesztése tervszerű irányításának belőle »eredő elveit. Ezt az alapelvet követjük szocialista gazdaságunk építésében Is. Az irányítás szervezésében felmerült hibák. melyekről ma tárgyalunk, nem mások, mint következményei annak, hogy ezt az alapelvet nem mindig tudtuk teljesen érvényesíteni. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy decentralizáló intézkedéseink értelrfte és célja éppen a demokratikus centralizmus következetes érvényesítése két elválaszthatatlan részében — a gazdaság tervszerű központi vezeté sének megerősítésében és a dolgozók széleskörű kezdeményezésén felépülő szocialista demokratizmus fejlesztésében. A gazdaság fejlesztése irányvonalának megszabásában, a gazdasági erők és eszközök pártpolitikának megfelelő elhelyezésében való központi vezetés gyöngítését célzó bármilyen irányzat éppúgy tartalmas, mint a túlságba vitt centralizmus. Ezért a vállalatok és nemzeti bizottságok jogkörének kibővítésében fontos, hogy tovább erősödjék a központi vezetés azzal, hogy az alapvető kérdésekre fog irányulni, s emellett a jogkör decentralizálása az élet és a gyakorlat sokoldalúságának tekintetbe vételével lehetővé teszi a központi irányvonal jobb és operatívabb megvalósítását. A népi demokratikus állam gazdasági szervező tevékenysége által gyakorolt központi vezetés további megerősítését az alapvető kérdésekben a szocialista rendszer előnyei kihasználása feltételének tekintjük. Hiszen saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy egyedül a gazdaság tervszerű központi irányításával összpontosíthatjuk gazdaságunkat és dolgozóink törekvését a döntő fontosságú részekre, a tervszerű központi vezetés segítségével oldhatunk meg olyan bonyolult feladatokat, mint a népgazdaság arányosságának biztosítását, a szövetkezeti mezőgazdasági nagyüzemi termelés anyagi alapjának megteremtését, a dolgozók életszínvonalának állandó emelését, és a szociális feladatok biztosításának megoldását. Az ilyen szocialista centralizmus a dolgozók érdekeit szolgálja és az állam közvetítésével érvényesül. Ezért ideológiailag helytelennek, politikailag károsnak és gazdaságilag ártalmasnak tartunk minden olyan irányzatot, mely rendszerünkben a demokratizmust szembehelyezi a centralizmussal és a centralizmust a központi vezetés gyöngítésének értelmezi. Az ilyen irányzatok tulajdonképpen a szocialista rendszer kapitalizmus fölötti egyik fő előnyének feladását jelentik, és elkerülhetetlenül a'szocialista gazdaság alapjainak gyöngítésére vezetnek. szocialista ipar alapvető feladatainak teljesítéséért, főként a gazdaság folyamatos ellátásáért, esetleg termékválasztékaikért, a termelés állandó tökéletesítéséért a fejlett technika alapján és szakképzett káderek neveléséért. A vállalatok jogkörének kibővítése alapvető eszköze a termelés és az irányítás egymáshoz közelebb hozásának, gazdaságunk szervezési kapcsolatai egyszerűsítésének, a felesleges láncszemek és adminisztráció kiküszöbölésének, a dolgozók irányításban való részvétele fokozását elősegítő feltételek megteremtésének. Fontos, hogy a vállalatok fel tudják használni bővült jogkörüket és fokozott felelősséget tudjanak vállalni, hogy megfelelő módon lássuk el őket, hogy bővített jogkört és felelősséget, az ellátás és az értékesítés feladatait közvetlenül átruházhassuk a vállalatokra. E feltételek nélkül nem hozna hasznot, inkább csak nehézségeket okozna a vállalatok jogkörének bővítése. Ha megvizsgáljuk iparunk jelenlegi felépítését, arra a következtetésre jutunk, hogy jellegét a vállalatok nagyfokú szervezési ' szétforgácsoltsága adja meg, emellett a vállalati funkciók egész §ora szervezésileg elkülönül s mindez együttvéve nem teremti meg a szükséges feltételeket a jogkör és felelősség vállalatokra való teljes mértékű átruházásához. Mi a fontos? A túlzott centralizmusnak az irányításban és a gazdasági szervezési kapcsolatok bonyolultságának gazdaságunk szervezeti felépítésében is meg volt a saját feltételük. Helyes az az elv, melyet 1951-ben határoztunk m^g hogy gazdaságunk szervezeti felépítésének fő láncszeme a vállalat legyen Ezt az alapelvet sokszor nem értették meg és a gyakorlatban a vállalatok célszerűtlen felaprózása útján valósi tották meg. A decentralizálás jelszava alatt, amelyet inkább szervezeti decentralizálásnak mint a jogkör decentralizálásának tekintettek, szervezetileg önállóbbá tették a vállalatok tervező, szerkesztő, kutató, szerelő és értékesítő szervezeteit. Az így végre hajtott decentralizálás persze közvetlenül maga után vonta a vállalatok felett álló szervek operatív tevékenységének állandó bővítését, olyan feladatok átvételét, melyeket a meggyengült vállalatok nem tudtak önállóan biztosítani, továbbá a koordinálás kibővítését, a tervezés bonyolultságát; ez a gyakorlatban ellenkező hatást váltott ki. Ennek eredménye lett gazdaságunk bonyolult és áttekinthetetlen kapcsolatainak szaporodása, az előző' vállalaton belüli kapcsolatoknak a vállalatok, főosztályok, vagy minisztériumok közötti kapcsolatokká való változtatás, a kooperáció fokozódása, amely nem a termelés célszerű szakosításának, hanem szervezési módosításoknak volt a következménye, a tervezés és a termelés közötti kapcsolatokban felmerülő nehézségek, a műszaki fejlődésben mutatkozó nehézségek (ugyanis a gyöngébb vállalatok nem tudták biztosítani a műszaki fejlődést) a szállításban, a kompletizálásban és a gazdasági kapcsolatok egész rendszerében érezhető nehézkesség, mely kedvezőtlen következményekkel járt és az adminisztratív munka felgyülemlésére és a műszaki erőknek termelés helyett gyakran adminisztratív munkára való felhasználására vezetett. Mindebből kitűnik, hogyha orvosolni akarjuk a hibákat, a vállalatok jogkörének kibővítésével egyidejűleg megfelelő módosításokat kell végrehajtanunk a gazdaság szervezeti felépítésében. Mindenekelőtt fontos, hogy úgy lássuk el a vállalatokat, hogy kibővült jogkörüket teljesen felhasználhassák és teljesíthessék kiszabott Tökéletesítsük gazdaságunk szervezését A demokratikus centralizmus alapelve következetes érvényesítésének első feltétele gazdaságunk szervezésében és irányításában az irányítás eoves láncszemei jogkörének és felelősségének helyes meghatározása, a túlzott centralizmus kiküszöbölése, és az alsóbbfokú irányító szervek jogkörének bővítése. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy tovább kell haladnunk a vállalatok jogköre bővítésének útján, amit az országos konferencia tűzött ki. A vállalatokat a szocialista ipar megszervezésének igazán legfontosabb láncszemévé kell tennünk, rájuk kell ruháznunk a termelés operatív irányításának súlypontját és mindenekelőtt .rájuk kell ruháznunk a felelősséget a kötelességeiket. E szempontból felül kell vizsgálnunk a kutató, kísérleti, tervező, szerkesztő, kompletizáló és szerelő szervezetek szervezeti beilleszkedését és az adott feltételek szerint vagy a vállalatokba kell őket beillesztenünk vagy pedig ki kell építenünk őket a vállalatoknál, amennyiben nem gazdaságosabb és célszerűbb központi megszervezésük az illető termelési ág több vállalata vagy szervezete számára. A vállalatok keretébe való beilleszkedésük nemcsak pozitív politikai hatást vált ki, hanem biztosítja, hogy fő céljukat — *a termelés fejlesztését és tökélStesítését szolgálják. Kétségtelen, hogy az eddigi vállalatok, főleg nagyvállalatok egész sora fel tudja használni bővített jogkörét és felelősségét. Ez persze nem minden vállalatra vonatkozik. Ezenkívül nem lenhe sem gazdaságos, sem célszerű, sem lehetséges minden vállalatnál kiépíteni a szükséges szerveket és osztályokat. Ezért fontos, hogy a jogkör és felelősség decentralizálásának további feltételeként főként az ellátásban és értékesítésben úgy módosítsuk iparunk szervezeti felépítését, hogy alapvető része a komplett termékválasztékot, az illető termelési szakasz szolgálatait, vagy egyéb tevékenységét felölelő termelési-gazdasági egység legyen, amely felelősséget tud vállalni a termelés operatív irányításáért, termékeinek magas műszaki színvonaláért és főként a gazdaság, vagy bizonyos ág kellő szükségleteinek kielégítéséért. Ilyen egység lehet például egy vállalat, vagy pedig vállalatok szövetsége, esetleg a fő osztály. Ahol célszerű, a vertikális építés elvét is érvényesíthetjük. Ezt a termelési gazdasági egységet azonban mindig a vállalaton belüli önálló elszámolási rendszer alapelvein szervezzük. Azokat a kis üzemeket és kisipari jellegű üzemrészlegeket, melyekben nem gazdaságos és nem célszerű az iparvállalatok megszervezésének és irányításának módszereit alkalmazni, célszerű lesz átvezétni a helyi gazdálkodás ágaiba. E termelési gazdasági egységek megteremtése lehetővé teszi, hogy szorosabbá tegyük a termelés és az eddig túlnyomóan Prágában és Bratislavában összpontosult irányító szervek kapcsolatát. A termelési gazdasági egységek irányító szerveinek elhelyezése az egyes ágak központjaiban kétségtelenül elősegíti kerületeink és járásaink általános gazdasági, kulturális és társadalmi fejlődését. Ezeknek az intézkedéseknek megvalósítása lehetővé teszi, hogy egyszerűsítsük a szervezeti kapcsolatokat, meghatározzuk a felelősséget valamennyi szakaszon, fontos lépést tegyünk a reszortszellem leküzdésére, a fölösleges láncszemek leépítésére, az adminisztrációs erők csökkentésére és dolgozóink erőinek elsősorban a termelés szervezésére való összpontosítására. Az a tény, hogy napirendre tűzzük ezt a feladatot, nem értelmezhető utasításként hanyatt-homlok történő átszervezésre, hanem ezzel tápot adunk az egyes ágak szervezeti kiépítése formáinak konkrét felülvizsgálására, persze nem gépies, sablonszerű módon, amint ezt gyakran cselekedtük, hanem sajátosságaik tekintetbevételével. Az általam említett elvek kifejezik további útunk általános irányát, érvényesítésük azonban teljesen más jellegű lesz a gépiparban és általában a fémfeldolgozó ágakban, mint például a Tüzelőanyagipari Minisztérium szakaszán. Nem engedhetjük meg továbbá, mint ahogy kizárunk bárminő hebehurgyaságot és sablonszerűséget, hogy például néhány vállalat egyesítésével a gazdasági célszerűséget alárendeljük különféle helyi érdekeknek. Javítsuk meg a tervezés rendszerét és módszerét A vállalatok jogkörének kibővítése önmagában nem lenne elegendő, ha tervezésünk eddigi módszere változatlan maradna. Ezért az irányítás színvonala emelésének második fő feltétele a vállalatok kezdeményezésének fokozása mellett tervezési módszerünk további tökéletesítése, amint azt már az országos konferencia feladatunkká tette. Az országos konferencia óta egész sor intézkedést foganatosítottunk a tervezés módszerének egyszerűsítésére. Az eddigi módosításokat főként a központilag meghatározott mutatószámok korlátozásának vonalán tettük meg. Egyes mutatószámok puszta megszüntetésével azonban lényeges tökéletesítést nem tudtunk elérni. A tervezésünk tökéletesítésében (Folytatás a a. oldalon) o J s z o 1957. március 7. Bagdadban közölték, hogy március