Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-01 / 60. szám, péntek

PÁRTÉLET Járjunk nyitott szemmel EZ A GONDOLAT a tornaijai járási pártkonferencián jutott eszembe, amikor az üzemi és falusi pártszervezetek küldöttei egy évi munkájukról, eredményeikről és az előforduló hibákról iszámoltak be. Hubik László a lenkei falusi pártszervezet nevében közölte, hogy náluk már csak négy földműves nem tagja a szövetkezetnek. Beszélt arról is, hogy amióta közösen gazdálkodnak, jobban terem a határ, a műit évben már tíz vagon terméssel többet takarítottak be, mint az előző évek során. Jól élnek a tagok, gazdagok, legtöbbjük betétkönyv-tulajdonos. A járás földterületének 73 százalékán folyik a nagyüzemi aazdálkodás. Szép eredmény, de nem ad okot arra, hogy a helyi pártszervezetek kommunistái babérjaikon üljenek. A beszámoló és a vitafelszólalások azt igazolják, hogy a szövetkezetek bővítése terén még nem tettek meg mindent. A múlt évben a szövetkezeti gazdálkodás csak 71 gazdasági egységgel sza. porodott. Ez igen alacsony szám az olyan járásban, mint a tornaijai, amely 56 községet számlál. A helyi pártszervezet tagjai az önkéntesség elvét úgy értelmezik, hogy most már nyugodtan megvárják, míg a paraszt magától rászánja magát a szövetkezésre. Az önkéntesség elvének ilyen értelmezése helytelen. A szövetkezetekbe senkit sem kényszerítünk, de a közös gazdálkodás melletti rendszeres agitáciőt egy percre sem hagyjuk abba. A szövetkezeti gazdálkodás nem csupán a paraszt, hanem az ország érdeke is. Vajon áz egyénileg gazdálkodó nem úgy élvezi-e a társadalmi javakat, mint a szövetkezeti tag, holott jóval kevesebbet termel, kevesebbet ad a köznek. A járás a múlt évben mezőgazdasági termékekből beadási kötelezettségét száz százalékon felül teljesítette. Az oroszlánrész azonban az "állami gazdaságoknak és a szövetkezeteknek jutott. Csak néhány példát szeretnék most felemlíteni. Gabonából pl. a járás 103 százalékra teljesítette beadási kötelezettségét. Ehhez az egyénileg gazdálkodók csak 86 százalékban járultak hozzá. A sertéshús beadásánál még szembetűnőbb a különbség. Míg a járás 102 százalékra tett eleget ezen kötelességének, addig az egyénileg gazdálkodók csak 58 százalékra. A KOMMUNISTÁKNAK látni kell ezt a különbséget és figyelmeztetni kell az egyénileg gazdálkodókat arra, hogy mulaszthatatlan kötelességük a beadási kötelezettség teljesítése. A kommunistáknak rá kell mutatniok, hogy a szövetkezetek mennyivel magasabb hektárhozamokat értek el. Rá kell mutatni, hogy az egyénileg gazdálkodónak is a közösben a helye, ezt kívánja elsősorban a saját, de az állam érdeke is. Nem titok, hogy a tornaijai járásban vannak még gyengén gazdálkodó szövetkezetek is. Az átlagos hektárhozamok mégis jóval magasabbak, mint az egyénileg gazdálkodáké. Búzából pl. a szövetkezetek átlag hektáronként 4,5 mázsával termeltek többet, mint az egyénileg gazdálkodók, ha pedig a terméseredményeket egy viszonylagosan jól gazdálkodó szövetkezetével hasonlítjuk össze, a különbség még szembetűnőbb. íme, egy példa! A gömörhorkai EFSZ hektárhozamai: búzából 26,1 q árpából 24,6 q zabból 20,4 q Az egyénileg gazdálkodók hektárhozamai: búzából árpából zabból 12,20 q 13,60 q 13,80 q A szövetkezetek gazdasági megszilárdulása mellett évről évre tanulságot tesz a munkaegységek értékének növekedése. 1954-ben a munkaegységekre átlag 6.40 Kčs jutott, évvégi részesedést csak hat szövetkezetben osztottak. A múlt évben a munkaegységekre átlagosan már 10 korona jutott és 31 szövetkezetben osztottak részesedést. Vannak azonban szövetkezetek, mint pl. Szkároson, ahol 20.— koronát fizettek munkaegységenként. Recskén pedig 18 koronát. Az említett falvakban jól dolgoztak a kommunisták. Példát mutattak a munkában, segítettek a vezetésben, ügyeltek a szövetkezeti törvényesség szigorú betartására. A SZÖVETKEZETEK politikai és gazdasági megszilárdítása terén fontos szerep jut a kommunistáknak. Nem elég, hogy megalakuljon a szövetkezet, a nép életszínvonalának állandó növekedése megköveteli, hogy az állam által a szövetkezeteknek nyújtott segítség több húst, búzát stb. kamatozzon. A szövetkezetekbe tömörülő földművesek is csak úgy találják meg számításukat, ha többet terem a határ, több hasznot hoz az állattenyésztés. Hogy ez így legyen, elsősorban is tőlük függ. Saját kezükben van sorsuk irányítása. A szövetkezeti törvényesség szigorú betartására kell törekedniük a kommunistáknak, erre kell nevelni a szövetkezet pártonkívüli tagjait is és akkor nem marad el az eredmény. Már szó esett a recskei szövetkezetről. Az ottani kommunisták egy tapodtat sem engedtek a szövetkezeti alapszabályzatból. Harcoltak minden pontjának legsžigorúbb betartásáért. Hasznát vették a tagok, jól járt az állam is. A kötelező beadáson felül 200 mázsa sertéshúst, 83 mázsa marhahúst, 25 400 liter tejet adtak állami szabad felvásárlásra. Viszont a velkenyei szövetkezet még a kötelező beadást sem tudta teljesíteni, mivel félredobták az alapszabályzatot, a megengedettnél nagyobb területen folytattak háztáji gazdálkodást, ezért a közös földet rosszul művelték meg, leromlott az állatállomány. Kevesebb terméket kapott tőlük az állam, de üres maradt az ő zsebük is. AHOGYAN A BESZÁMOLÓ MEGEMLÍTETTE, az idén járási méretben 340 gazdasági egységgel akarják bővíteni a szövetkezeti gazdálkodást. Ez annyit jelerit, hogy az év végére a járás földterületének 82 százalékán kell szövetkezeti gazdálkodásnak folynia. Egy hektár föld után 41,5 kg marhahúst, 541 liter tejet, 115 kg sertéshúst akarnak termelni. Egy tehén évi átlagosi j tejhozamát 2090 literre növelik. Szép a terv. Fontos, hogy meg is valósuljon. Nem elég tehát, hogy a járás kommunistái csak egyetértsenek ezzel az elhatározással, hanem aktívan kell harcolniok megvalósításáért, hogy a következő járási konferencián büszkén mondhassák: valósággá vált, amit ígértünk. Szarka István „A NÉGER ÉLETE, JAJ DE SZOMORÚ...' A Braziliana nagysikerű fellépése a bratislavai Kultúrparkban Nem láttam még dalból és táncból összeállított szórakoztató műsort, mely megdöbbentőbben fejezte volna ki egy nép, egy fajta lendületét, szenvedését, az. örömtelibb élet után Való vágyakozását, — mint az a vendégfellépés, amelyen kedden és szerdán este a brazíliaiak bemutatkoztak fíratislava közönségének. Népi együtteseink nekünk is vannak, a mi f alvóinkból toborzott énekesek és táncosok szintén híven kifejezik népünk örömét, bánatát, a szülőföld sajátosságát és annak szeretetét, de amit ezek a brazil hivatásos művészek közel háromórás „revűjükben" bemutatnak, az Egyik szép megható műsorszáfna a brazíliai együttesnek Nelson Ferráz kitűnő néger baritonista „Az öreg néger panasza" című dala. Megrokkant, lerongyolódott ruhájú öreg néger vánszorog elő a félhomályból, s aztán — mintha ezer meg ezer néger jaja marna bele a hallgató szívébe, — szomorúan, de mégis vádlón tör elő az örök néger panasz: A néger élete, jaj de szomorú, reggele panasz, nappala ború, a keze kérges, kenyere férges, mikor elhurcolták ifjú volt s erős, most mikor vén már, ugyan mi vár rá, kinek kell oly kéz, mely már reszketős Szenvedélyes vad táncok, bús és ujjongó néger énekek, kis néger falvak ősi hagyományai, eredeti hajdíszek és „toalettek", évszázados, de- mégis fülhókás, szinte gyermekiesen naiv vidámságok? Nézzünk csak egy-két jelenetet. Afrikából rabszolgaként behurcolt néger munkások dolgoznak az egyik brazíliai kávéültetvényen. Daluk, fáradt mozdulatuk a fehér urak kegyetlen ki-zsákmányolását kesergi. Ám alig hagyja őket pár percre egyedül a rabszolgahajcsár felügyelő, máris kitör a néger lélekből a kiolthatatlan optimizmus, Vidám táncba, énekbe kezdenek, így öntenek hitet a csüggedökbe, így fejezik ki vágyukat, reménységüket egy eljövendő örömtelibb, szabad élet után. már több mint népi játék, több mint történelem: egy jobb sorsra hivatott nép lelkét teríti itt ki elénk. Mert miről is mesélnek ezek a számunkra néha talán groteszknek is tűnő vad táncok, szívfájdító énekek, bobemászó néger és brazil muzsika teszi változatossá és felejthetetlenné Meicio Askanasy brazíliai író és szociológus együttesének minden műsorszámát.' A kis néger falvakból összeszedett néger férfiak és a tökéletes alakú néger nök mesterien oldják meg legnehezebb feladatukat is, s még európai szemmel nézve is kiválót nyújt a koreográfia. Ugyancsak dicséret illeti a 15 tagú csehszlovák zenekart is. melynek tagjai — egy néger dobos segédletével — kitűnően intonálják az eredeti brazíliai és néger muzsikát. Mindent egybevéve a brazíliai ének- és táncegyüttes felejthetetlen élménnyel jutalmazta meg a bratislavai közönséget. NEUMANN JÁNOS Barátságos beszélgetés és ami mögötte van HATÁRVIDÉKI KIS FALUBA, Krásny Lesbe (Karlovy Vary-i járás) jutottunk el a múltkoriban. Szövetkezete nem valami híres. Sok a föld, kevés az ember, öregek is a tagok, az átlagos kor 50 év. De optimisták. A tagok azt mondják, ha pár szlovákiai dolgos család letelepedne a faluban (az üres házakat rendbehozták és várják az új lakókat), csodákat művelhetnének. Mert szorgalmas nép lakja a falut. Az embereknek itt vigasztalan volt az életük „a régi, jó időkben". A szlovákiaiakat meg különösen becsülik. Elnöküknek is szlovákot választottak: Pavol Hrubecet, aki Szlovákiába készül tagtoborzásra. A takaros kis fogyasztási szövetkezetben megismerkedtünk Ján Felbábbal, a falu igazgató-tanítójával, egyben a HNB elnökével. Megkértük, mondjon valami érdekeset, amiből mások is tanulhatnának, különösen most, a választások előtt. Mert hát — mindnyájunkra ráfér a tanulás, mindnyájan szívesen vesszük a jó tapasztalatokat. Felbáb evtárs lelkendezve, büszkén beszél a kiegészítő költségvetésről. Sokan nem is tudják, mi fán terem ez a népi demokratikus csoda. — Tizenötezer koronával több jogerősen kivetett adót hajtottunk be, mint amennyivel a költségvetés számolt. Kiegészítő költségvetésünkbe iktattuk és keskenyfilm-vetítőkészüléket vásároltunk érte. Kultúrházunkban vasárnaponként filmelőadásokat rendezünk és a tiszta haszon a rezsi leszámítása után 200.— Kčs. Igy nemcsak a lakosság kulturális szükségleteit elégítjük ki. hanem ú.iabb kiadós jövedelemforráshoz jutunk. Ez lehetővé teszi, hogy olyan jogos követelményeknek is eleget tegyünk, aminek megvalósítására az állami költségvetésből nem futja. Érdemes hát felvetni a kérdést: mi is az a kiegészítő költségvetés? NÉPI DEMOKRATIKUS RENDSZERÜNK egyik fő alappillére a nemzeti bizottságok rendszere. A szocialista gazdaság jellege, a dolgozók öntudat'a és a nemzeti bizottságok nagy tapasztalatai lehetővé teszik, sőt megkívánják, hogy minőségileg magasabb színvonalon tovább mélyítsük a termelőerők, a termelési viszonyok és a felépítmény fejlesztése közötti összhangot. Ezt célozza a nemzeti •bizottságok jogkörének és felelősségének kiterjesztése is. A nemzeti bizottságok fokozott feladatainak terjedelmét legjobban azok a hatalmas összegek bizonyítják, amelyekkel 1957-ben a nemzeti bizottságok költségvetései emelkednek. A költségvetési kiadások mintegy 12 milliárd koronával, a költségvetési bevételek pedig körülbelül 2 milliárd koronával növekszenek. Azt kívánjuk, hogy dolgozóink egyre aktívabban és közvetlenebbül vegyenek részt az állami ügyek irányításában. Szocialista építőmunkánkban a dolgozók aktív és közvetlen részvételének egyik ilyen formája: a nemzeti bizottságok kiegészítő költségvetése. A kiegészítő költségvetések révén a nemzeti bizottságok igen széleskörű gazdasági és kulturális tevékenységet fejthetnek ki az állami terv és költségvetés keretén felül. A kiegészítő költségvetések a nemzeti bizottságok helyi akcióterveinek is alapjául szolgálnak. Kiegészítő költségvetést minden nemzeti bizottság összeállíthat, ha saját tevékenysége eredményeképpen túllépi a tervezett költségvetési bevételek összegét, olyan rendkívüli bevételekre tesz szert, amelyekkel költségvetésében nem számított, vagy pedig a kiadási tételekben a tervbe vett és a költségvetés által biztosított feladatok kielégítő teljesítése mellett megtakarításokat ér el. Az előbbi esetre éppen a Krásny Les-i HNB tevékenysége a példa. Az említett anyagi források minden községben, városban, járásban és kerületben megvannak. Minden jól dolgozó nemzeti bizottságnak lehet tehát kiegészítő költségvetése. Rajtuk áll, hogy kezdeményezően dolgozzanak, a polgárok aktivitását irányítsák a gazdasági és kulturális építés feladatainak öntudatos teljesítésére és túlteljesítésére, a helyi anyagi és pénzügyi tartalékok feltárására és felhasználására. Hazájukat szerető polgáraink leginkább hivatottak arra, hogy- új módszereket alkalmazzanak, új utakat találjanak a gazdasági és kulturális továbbfejlődés meggyorsítására a kiegészítő költségvetések segítségével. Mindez egyénileg is előnyükre szolgál. Ennek a lényegében új intézménynek és helyes felhasználásának nagy politikai jelentősége van. mert segít megérteni az ökonómiai összefüggéseket, a lakosság szükséglete és a polgárok szükségleteinek kielégítését biztosító aktív részvétel között. Ez a leghatékonyabb ökonómiai oktatás arra vonatkozólag, hogyan és miből állítják össze a helyi és állami költségvetést. A kiegészítő költségvetések segítsége révén a nemzeti bizottságok a helyi forrásokból fedezendő termelés fejlesztésére, a szolgálatok kiterjesztésére, a lakosság kulturális, turisztikai, rekreációs és szociális szükségleteinek biztosítására irányuló komoly feladatok megoldására képesek. A helyi tartalékok eddigi kihasználása, a szolgálatok terjedelme és minősége nincs összhangban sem a lagosság szükségleteivel, sem pedig a községeinkben, városainkban, járásainkban és kerületeinkben fennálló lehetőségekkel. Ezért a kiegészítő költségvetéseknek a helyi termelés és szolgálatok tökéletesítésére, meggyorsítására és széleskörű kiterjesztésére kell irányulniok. A tábori, tŕebíči és Liptovský Mikuláš-i járások tapasztalata azt igazolja, hogy a lakosság elégedettsége érdekében sok minden elérhető azáltal, hogy a helyi anyagi és pénzügyi források maximális felhasználásával a szolgálatokat kiterjesztik és tökéletesítik. A kiegészítő költségvetés előkészítésénél és annak az eldöntésénél, mely feladatok várnak a kiegészítő költségvetés révén megoldásra, a nemzeti bizottságoknak felelősségük teljes tudatában kell eljárniok. Óvakodni kell attól, hogy a kiegészítő költségvetéseket elhamarkodva állítsák össze. Ügyelni kell arra, hogy összhangban legyenek a nemzeti bizottságok általá* nos tevékenységével, hogy a kitűzőt? feladatok végrehajtását megfelelően irányítsák és az anyagellátást biztosítsák. Végül szükséges, hogy csak olyan feladatok megoldásával foglalkozzanak, amelyeknek fedezésére az anyagi és pénzeszközök, valamint saját erejük elegendőnek bizonyulnak. AZT ÓHAJTOTTUK most megvilágítani, hogy mi a kiegészítő költségvetés lényege és nem bocsátkozhatunk annak részletezésébe, mik a kiegészítő költségvetés összeállításának feltételei, lehetséges pénzforrásai, mire szolgálnak és milyen kiadások fedezhetők belőle. Örömünkre szolgál annak a megállapítása, hogy a kiegészítő költségvetések összeállításával és végrehajtásával szerzett tapasztalatok általában jók. A nemzeti bizottságok a lakosság önsegélyével már számos értékes intézményt építettek, egyre inkább csinosítják községeiket, városaikat. Közutakat és tereket hoztak rendbe, ligeteket fásítottak, strandokat, fürdőmedencéket, játéktereket építettek, kultúrházakat hoztak rendbe, s ezek milliárdos értéket képviselnek. Nemzeti bizottságaink 1956. végéig összesen 6489 kiegészítő költségvetést állítottak össze 164 952 000.— Kčs összegben. A kiegészítő költségvetések száma mindinkább növekszik. Köztársaságunkban a nemzeti bizottságok 44,3 százalékának van kiegészítő költségvetése. Mindez meggyőzően bizonyítja, hogy a nemzeti bizottságok munkájának színvonala egyre javul, niert a kiegészítő költségvetés az állami terv és költségvetés. minőségi túlteljesítésének az eredménye. Kétszeres örömünkre szolgál, hogy — a Pénzügyminisztérium rendelkezésünkre álló adatai szerint — a szlovákiai nemzeti bizottságok eredményei országos viszonylatban is figyelemre méltóak. A žilinai kerületbeli Sverepeci HNB helyi téglagyártás bevezetésével jutott komoly pénzeszközökhöz, a N. Bystricai HNB villanyszerelést és karbantartási központot létesített, a Val. Belá-i HNB festő- és mázolóműhelyt nyitott. A kulturális szolgáltatások terén követésre méltó eredményeket értek el a kassai járás helyi nemzeti bizottságai, ahol minden községben ún. kulturális naptárt dolgoztak ki. Ebben nemcsak színiés filmelőadások, hanem politikai és szakelőadások, együttesek szereplése, ünnepségek, mulatságok, esztrádák rendezése, és a járási kultúrház megnyitása is szerepel. Ezzel nemcsak változatosabb kulturális életet biztosítanak a lakosságnak, hanem a helyi nemzeti bizottságok bevételeit is lényegesen növelik. A kassai járás példája megmutatja, mi módon kellene megszerezni és fejleszteni hazánk minden községében a kulturális életet. A KIEGÉSZÍTŐ KÖLTSÉGVETÉSEKNEK tehát fontos politikai, ökonómiai, kulturális rendeltetése van. A polgárok javát szolgálja. Barátságos beszélgetés egy kis falu elnökével és íme — mi minden van mögötte. SZ1LY IMRE.