Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-01 / 60. szám, péntek

lüllll !llllllll!IUIII|jllU|]ÍIIIIi!|[lllll;!llll!ll!llnll!lllllllllll!|!!l i«n| >ll!l!llllllllllllllll|lll[llll|lll!lllll;illl|lllll|!l||lllllllllllllllli{lll]|!!lllllll[llllll!lniI!llll!linilllHI!lll!lllll!lll JleQizeM afdíidík Ha utad a városba vezet, Tudom, eszedbe jut gyermeked, Akinek otthon megígérted A játékot, a rég várt szépet. % S benyitsz az első játékboltba, Szebbnél szebb játék hosszú sorba'. Válogatsz, s nehéz percek telnek, Míg kiválasztod a legszebbet. A gyerek ügye kész, — gondolod. Pedig van ennél nagyobb dolog! Épp ott, ahol elmégy közönnyel, Tele van a kirakat könyvvel. Itt állj meg, itt egy pillanatra, És most gondolj a kisfiúdra, Ki nagyon vár valami szépet... — Nem örülne­e a mesének? Kell a játék, de sokkal jobban Kell vigyáznod a gyerekkorban Lelkére, mert értelme magját, — S ezt tudnod kell, — a könyvek adják! S ha már túl nőtte a meséket, S gondolod: elbírja az élet Sodrását, — edzett, esze éles, Ne hidd, hoyy ez már elégséges! Az évek ahogy sokasodnak, Ereje elfogy a karodnak, De a tudás és az értelem Éltető ereje végtelen! CSONTOS VILMOS uiMa:iiMa:!ai!iiiauaititiaiiBiTaTiaiis:iit)aTiiiianBttaiiiiiatiBTmtaiiaiiaiiaitr!taums[iBitBiiaii*iraira)iBii*i;*uit!aii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiitiüiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinniiiiin Könyvkiadótól — az olvasóig; A Stúr-utcai magyar kölcsönkönyv­tárban böngészgetek. Nem a polcokon heverő könyvek, hanem az azokat vá­logató közönség között. Olvasókat ke­resek, akiket megszólaltathatnék. Egy érdekes csoportra irányul sze­mem. Két üde lánykára, meg egy ma­gas fiatalemberre, akik hónuk alatt kötet-csomókkal szintén a kijárat felé tartanák. A bratislavai • magyar peda­gógiai iskola három növendékét sodor­ta elém az újságírói szerencse. Bese IV. Olvasók között még az iskolatermet is családias sza­lonná változtatnám át, ha rajtam álla­na. Persze az első negyedórában még így is erőltetett, mesterkélt a beszél­getés. No, de lassanként feloldódik a nyomottság. Roskó Izabella, a pedagógiai iskola magyarszakos tanárnője órán kívül is foglalkozik tanítványaival Karolina és Uoncz Erzsébet 19 éves negyedikest, meg Csicsai Alajos, 18 éves harmadik évfolyamost. A holnap tanítóit, a jövő nemzedék szellemi irá­nyítóit. Vajon hogy vélekednek ezek a fiatalok a könyvekről? Délután három órára beszéltem meg a találkozást. A Duna-utcai öreg iskola músodiketneleti folyosóján várakozik rám a három fiatal. Dr. Hostok István igazgató előzékenységéből egy üres osztályteremben beszélgethetek velük — tanári segédlettől mentesen. Őszin­teség, elfogulatlanság kell nekem — Mind a hárman élnek-halnak az ol­vasnivalóért. S mindhármuknak Jókai, Móricz 2s„ Mikszáth a kedvenc írója. Főképpen magyar íróktól olvasnak, ta­lán egyedül Erzsike a kivétel, aki Hugó Viktort, Nexöt, Gorkijt és Tolsztojt is „imádja". Természetesen a kötelező ol­vasmányokon keresztül a nevesebb mai orosz, szlovák és cseh írókat is isme­rik, de hát ezzel majdnem ki is merült irodalmi ismeretük. Ugyanígy vannak verseskönyveinkkel is, kedvenc verse­lőjük Arany, Petőfi, Tompa, József Attila. Olvastak Majakovszkijtól, Goe­Így készültünk a könyvhónapra Mint minden évben, az idén is március a könyv hónapja. A kás­sai kerületben a könyv hónapjának rendezését az akció szervezésére létesített bizottság vet­te kezébe. A bizottság elnöke Hránek elvtárs, tagjai lelkes kultúr­munkások, kultúregye­sületi funkcionáriusok, írók. stb. Március elsején a könyvhónap megnyitása alkalmából a Csehszlo­vákiai írószövetség, a kerületi könyvtár Igaz­gatósága és a Slovenská kniha könvvkereskedel­~ni vállalat igazgatósága zenés irodalmi estet rendez. A kassai kerü­letben összesen 643 könyvkiállítás és 136 úgvnevezett könyvsarok nyílik meg. Ezenkívül 227 könyvet vitatnak meg. Azokban az üze­mekben, ahol a könyv­hónap keretében nem rendeznek különösebb akciót, a sajtótízperceik alkalmával méltatják a könyvhónap fontosságát. Kassán, 'oprádon, Sp. Nová Vesen és Vysoké Tatryban" megemlékez­nek Gsehovról, Gogolról és Glinkžról. A CSISZ kassai szervezete olva­sód értekezletet ren­dez, Zápotocký elvtárs: A viharoc 1905-ös év című könyvéről. A töb­bi járásokban a Fučík­jelvény megszerzéséhez szükséges könyvsoroza­tok egyes műveiről ren­deznek vitaestéket. A könyvhónap alkalmat ad arra, hogy az olva­sók nagy tábora meg­ismerkedjen a szlovák klasszikusok: Štúr, Kollár, Kráľ, Sládkoviö, Botto, Hviezdoslav, Timrava, Jesenský, Ji­lemnický műveivel. A Csemadok irodalmi 'es­téin Kalinčiak Restau­rációját és Mikszáth Két választás Magyar­országon című könyvét ismertetik. A Csemadok nagy aikciót indít, hogy minél több barátot és előfizetőt szerezzen A Hétnek. Kégler László, Kassa. thetől, Schillertől is, de Horátiusnak, Byronnak, Kosztolányinak már hírét sem hallották. Pedig a Csicsai gyerek „titkos író" is, egyszer már majdnem elő is adták egyik kis iskolai jelene­tét. A „nagy irodalom" után a mai cseh­szlovákiai irodalomra terelem a szót. Ismerik-e például Egrit, Szabót, Pet­róczit — kérdezem — és költőink kö­pül Bábit. Csontost, Ozsvaldot, Dénest? — Hogyne — mondják majdnem egyhangúan — hallottunk már róluk. Sőt Karolina olvasta is Egri, Márton elindultját. A versek közül mind a hárman olvasták Ozsvald legújabb ver­seskötetét azért, — mert félig-meddig tanulótársuk volt. A többieket azon­ban csupán hírből ismerik. A két lány olvasott ugyan még egy-két verset Gály Olgától is — mert tetszett asszo­nyias témaköre. Majd az utolsó ne­gyedévben tanulunk az itteni írókról, említik meg kissé szégyenkezve — nem ajánlotta nekünk könyveiket sen­ki, az iskolai könyvtárban nincsenek is meg, aztán meg annyi sok ismert könyv van még, amelyeket nem olvastunk eddig. ^ Három , fiatal ember beszélt így 1957 februárjában, három fiatal teremtés, aki él-hal az olvasnivalóért, akik kö­zül kettő — az idén el is indul azon az úton,-amelyen nem foglalkozásnak, hanem hivatásnak kell tekinteni a nép nevelését. Reálisan, az igazságnak megfelelően igyekeztem visszaadni az olvasóval való beszélgetésemet. Sajnos ez a való hely­zet, ennek következménye, hogy mind­össze egy-két példányszámban jelenteti meg könyvkiadóvállalatunk csehszlo­vákiai magyar íróink írásait. Es ez az oka annak is, hogy nagyon sokszor még a csekély példányszám is a könyves­boltok polcain marad. Pedig hát olvasó akadna nálunk tízezerszámra is, köny­vekre éhesen turkálnak könyvtáraink polcain ma már nemcsak értelmiségi embereink, hanem parasztjaink és munkásaink is. Hogyan olvassanak azonban, ha minden könyvismeretük egy-két magyar és külföldi klasszikus író könyvében merül ki? Hibásak vagyunk itt mindnyájan, hi­bás elsősorban a kiadó, és a Slovenská kniha vérszegény propagandája, hibá­sak a tantervek összeállítói, hibás a sajtó, mert alig akad benne hely könyv­ismertetésekre, de leghibásabbak talán mai irodalmunkat alig-alig ismerő köl­csönkönyvtárosaink. Tisztelet a kivé­telnek! Azt pedig, hogy jók-e vagy rosszak-e íróink müvei, azt nem egy­két írói körben elhangzó vélemény döntheti el, hanem maga a leghatal­masabb kritikus: népünk olvasó töme­ge. Ezért kell jól megfontolni miként lehetne még jobban bővítenünk az ol­vasók táborát. NEUMANN JÁNOS W Mt H«mMm MI M( HWW »t( MH MI M»t l4l Hanoiban (Vietnam) Csehszlovákiá­ról szóló, ismertető-brosúra jelent meg Hun Ngoc és Hun Dong vietna­mi szerzőktől. A legnagyobb hindu könyvtár In­diában a „Kasi nágari pracsárini srabhá" nevű tudományos társaságé, melyet 1893-ban alapítottak. A tár­saság a „divanágári" írást és a hin­du irodalmat propagálja. Itt a hindu könyveken kívül még nagyon értékes szanszkrit és ő-hindu kéziratokat, valamint más indiai és európai nyel­veken írott könyveket is őriznek. Érsekújvári könyvbarátok Az érsekújvári áramelosztó üzem könyvtárát br'fiádmunka keretében hoz­ták rendbe a képünkön látható Fábián Margit, Machdal Mária és Ter­nov Erzsébet. (Sz. J.) Előzetes jelentés az 1957-ben könyvpiacunkra kerülő könyvekről 1956-ban határozottan megnőtt a magyar könyvek iránti érdeklődés. Karácsony előtt a Magyar Köny­vesboltban olyan hatalmas mére­teket öltött a vásárlSsi kedv, amilyet az előző években még nem tapasztaltak. Ez nem csupán 8 kará­csonyi időszakra vonatkozik, hanem jellemző volt az egész évre és nem­csak a bratislavai Magyar Könyves­boltban volt ez a helyzet, hanem or­szágos viszonylatban is. Az SVKL magyar szerkesztősége ebben az év­ben is mindent mer tesz, hogy a szép, értékes olvasmányra vágyó dolgozók várakozását kielégítse. Az előző évi tapasztalat azt mutatja, hogy legha­marább a közös kiadások keltek el. Bizonyára sokakat fog érdekelni, hogy 1957-beu mi,yen könyvek jelennek meg. Lássunk csak néhányat Fučík egyszerű hősiességében szere­tetreméltó alakja közel áll mindnyá­junkhoz, >iztos, hogy nem fog hiá­nyozni az érdeklődés rövidesen meg­jelenő ..Vádlók és vádlottak'" c. köny­ve iránt. Ezzel csaknem egyidőben jelenik meg két ifjúsági mű is, ame­lyek cseh, 'illetve szlo-ák eredetiben már megszerezték népszerűségüket a fiatal olvasók körében. De a nagyok sem járnak rosszul, ha elolvassák Eduard Štorch „Kincs az őserdőben" című regényét, melyet Tarján! Andor szép fordításában élvezhetnek az ol­vasók, és Ľudo Ondrejov „A Pálos­dombi medve" című könyvét, mely Klimkóné fordításában jelenik meg. Ez a három könyv már a legközelebbi hetekben kapható lesz. Hogy a közös kiadásoktól mit vár­hatunk? Azt hiszem, nem tévedek, '.a azt mondom, jó munkát végzett a szerkesztőség és elégedettek lehetnek az olvasók is. Victor Hugp, Illés Béla, Győri Dezső, Tamási Áron, Hemming­way, Agatha Christie neve szerepel a szerzők között. Menjünk azonban sorjában. Hugó nagy regényét, a „Nyomorultak"-at ki ne ismerné, vagy ki ne akarná miyismerni ? Illés Béla „Ég a Tiszá''-ját viszont senki sem olvasta még, hiszen ez a könyv, ameiyet az író bécsi etr 'grációjának ideién írt, húsz éviq nem jelenhetett meg. Ez az első riadása is aki illést a Kárpáti rapszódiá-jól ismeri, új könyvét is biztosan örömmel fogadja majd. A szlovák'ai származású Győri Dezső új regénye a „Két tűz között" nem kevesebb érdeklódesre tarthat számot. A tavaly elhúnyt nagy német író, Thomas Mann fia, Klaus Mann izgalmas, művészi regényt írt ,,Me­phisto" címmel a 30-as évek Német­országáról, Biztosan sokan várták Hemmingway nemrégiben szlovákul is megjelent Nobel-díjas könyvét, de most nem erről van szó, hanem az író „Akiért a harang szó!" című, mél­tán világhírű regényéről, amely a spanyol polgárháború egyik megrá­zóan Izgalmas fejezetét ábrázolja. Polret úr, a mesterdetektfv régi is­merőbe az Idősebb generációnak. Is­rr ét találkozhatunk ma.jd vele Agat­ha Christie , Foire^ mester" című ér­dekfeszítő bűnügyi történetében Erik Mar'a Remarque „Az élet és a halál ideje" című munkájában művészetének minden lenyűgöző erejével tesz hitet az élet, a béke mellett. Wodehouse könyve már a harmincas években megjelent magyarul, dt az érdekes, mulatságos és bonyolult ékszerlopási históriát érdemes újra az olvasókö­zönség kezébe adni, tehát rövidesen megjelenik a „Forduljon Psmith-hez", amelyben a szerző az angol arisztok­rácia maró szatíráját adja. A másik angol író, Erskine „Pene'opé férje" címú müvében, mely eddig már vilSg^ szerte sok kiadást ért meg, az Ilias és Odysseia ma. célzásokkal teljes paródiáját adja. A neves svájci-fran­cia írónak, Ramuz-nek „Üzőtt vad" címú könyve is megjelent már a má­sodik v'lágháború alatt nagyar for­dításban. A nagy tehetségű szerzőnek ez talán a legnagyszerűbb regénye. Hősét, az érzékeny lelkű, szorgalmas, derék parasztembert hűtlen felesége önmagával való teljes meghasonlásba űzi. A világirodalomban páratlan raj­za ez a könyv az egyensúlyát veszí­tett lélek vergődésének. Reménvik Zsigmond „ősök és utódok" című re­gényében egy szegény fiatal vándor­legény történetét írja meg, eköré cso­portosul aztán a későbbi utódok sor­sa 's. Tamási Áron nálunk is a leonépsze­rübb írók közé tartozik. Az író idén megjelenő „Csalán virágai" címú könyve főként humoros, vidám, szati­rikus novellákat foglal egybe, régie­ket és újakat egyaránt. Meglepetés lesz Szerb Antal „Pendragcn-legen­dá"-ja, amily egyszerre bűnügyi, hu-­moros, kalandos regény s ugyanekkor mindennek a paródiája is. Az izgalmas, mulatságos cselekmény a középkori misztikus Rózsalovag-legendával szö­vődik össze és mindezen kívül az oH vaső az angol úri társaságok felejthe­tetlen szatíráját kapja meg ebben a könyvben. De nem utolsó sorban ne­veti és nevetteti ki az író a könyv­tárakban élő. félszeg, nagy tudású, de értelmetlen dolgokkal foglalkozó böl-1 csésztlpust — amelynek ő maga meg­t stesülése volt. Az a'apos gonddal összeválogatott könyvek között mindenki megtalálja a nekiválót, pedig itt főleg a Szlo­vákiai Szépirodalmi Könyvkiadó és a magyarországi kiadók közös ki­adásában megjelenő műveket <>m­lítettem meg. Mennyi jó könyvvel gazdagodnak idén még ezeken kívül is a könyvesboltok! Habár csak átme­netileg, hogy aztán a magánkönyvtá­rak gyarapodjanak. Az itteni magyar s-»rzők ugyan­csak szép számmai megjelenő köny­veiről, az egyre kiválóbb fordítások­ban megi.1 nert cseh és szlovák írók műveiről még nem beszéltem, — ki­véve a rövidesen megjelenő három könyvet — pedig ezekről is lesz Je­'enteni való, de ez már egy másik fejezet. Ordódy Katalin O J 1957. március ILI R iusl. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom