Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-22 / 81. szám, péntek

égesen a szocializmusért, a békéért folytatott harcban, egységesen a nemzeti bizottsági választásokba Antonín Novotný elvtárs beszéde a Nemzeti Front Központi Bizottságának ülésén Megkezdődött a május 19-én tar­tandó nemzeti bizottsági választások előkészületeinek utolsó időszaka. A választások elsőrendű politikai fel­adatot jelentenek számunkra. Vége fe­lé közeledik a nemzeti bizottságok te­vékenységének hároméves időszaka és most köztársaságunk polgárain a sor, hogy igazságosan bírálják meg a nemzeti bizottságoknak és külön-kü­lön egyes tagjaiknak tevékenységét, s hogy tevékenységük elbírálása alap­ján a választók felelősségteljesen vá­lasszák ki az összes fokú nemzeti bizottságokba javasolt jelölteket. A nemzeti bizottságok többsége három éves munkaeredményeiről jó mérleget mutathat be választóinak. Ezeknek a községeknek lakói büszkén tekint­hetnek vissza a három röpke év alatt megtett útra. Az új nemzeti bizottságok tiszt­ségének időtartama 1960 ban, má­sodik ötéves tervünk utolsó évében jár le. Márpedig második ötéves tervünkben be akarjuk fejezni a szo­cializmus alapjainak építését orszá­gunkban. E szempontból kell tehát látnunk a most megválasztandó nem­zeti bizottságok feladatait, nagy je­lentőségüket, számunkra pedig annak szükségét, hogy tegyünk meg min­dent a választási kampány sikeréért, hogy a májusban megválasztandó nemzeti bizottságok megbirkózzanak feladataikkal. Engedjék meg, hogy legalább rövi­den visszatérjek ahhoz a helyzethez, amelyben az 1954-ben tartott nem­zeti bizottsági választások lefolytak s felidézzem azokat a problémákat és feladatokat, melyek akkor köztársa­ságunk keretében előttünk, de ugyan­úgy hatáskörükben az újonnan meg­választott nemzeti bizottságok előtt álltak. Ezt az időszakot Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusá­nak előkészületei és az első ötéves terv sikeres teljesítése után kitűzött új népgazdasági feladatok jellemez­ték. Felkészültünk az 1954—55-ös évek feladataira, melyeknek teljesí­tése fontos előfeltétele volt a máso­dik ötéves terv sikeres megkezdésé­nek. Mindenekelőtt iparunk további fejlesztésének feladatait, főként a nyersanyagalap fejlesztésének, külö­nösen a tüzelőanyagfejtés fejleszté­sének szükségét említem. A közszük­ségleti iparcikkeket gyártó ipar fej­lesztésének az volt a célja, hogy kellő mennyiségű fogyasztási cikket, gaz­dagabb választékot és jobb minőséget biztosítsunk. Ezzel összefüggött a he­lyi gazdaság munkája megjavításának feladata is, ami fontos tényező a la­kosság fokozódó igényeinek kielégíté­sében. Ezenkívül a mezőgazdasági szakaszon felmerülő feladatokról, s elsősorban a hektárhozamok növe­léséről és az állattenyésztési terme­lés hasznosságának fokozásáról volt szó, amit a meglevő egységes föld­művesszövetkezetek politikai és gaz­dasági megszilárdításával, új szövet­kezetek alapításával s ezzel az eddigi szétaprózott mezőgazdasági kisüzemi termelésnek szocialista nagyüzemi termeléssé való fejlesztésével érhet­tünk csak el. Ezeket a feladatokat összekötöttük alapvető célunkkal — dolgozóink anyagi és kulturális színvonalának emelésével. A nemzeti bizottsági vá­lasztások előkészítésével és magukkal a választásokkal tovább akartuk szi­lárdítani népünk egységét és tömörí­teni sorait Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Nemzeti Front körül. Meg akartuk' szilárdítani a városok és falvak szövetségét, a munkások, parasztok és értelmiségiek szövetsé­gét. Azt akartuk, hogy az újonnan megválasztott nemzeti bizottságok, mint az államhatalom és igazgatás szervei, amelyekben a dolgozók vá­lasztott képviselőik közvetítésével részt vesznek az állam irányításában, érvényesítik befolyásukat és tevéke­nyen részt vesznek a községek, vá­rosok, járások és kerületek közigaz­gatási problémáinak megoldásában, alaposan magjavítsák munkájukat. Ezt a célt szolgálta a nemzeti bizottsá­gokról kiadott új törvényekkel kap­csolatban 1954-ben indított országos vita. A választások előkészületei alkal­mával feladatul tűztük ki népünknek az új háború gyujtogatói elleni bé­keharcot. Mindenekelőtt mozgósítot­tuk népünk alkotó erőit gazdaságunk állandó fejlesztéséért, köztársaságunk biztonságáért és megszilárdításáért. A Nemzeti Frontnak Csehszlovákia 2 u J szo 1957. március 22. Kommunista Pártja vezetésével ara­tott nagy választási győzelme meg­mutatta a dolgozó nép egységét és ragaszkodását a népi demokratikus rendszerhez. Népünk túlnj*>mó több­sége egyöntetűen a párt és a kor­mány politikája, a béke és a szocia­lizmus mellett foglalt állást. Ezekkel a belpolitikai feladatokkal indultunk az 1954. évi nemzeti bi­zottsági választásokba. Idézzük még emlékezetünkbe a nemzeti bizottsági választásokkor an­nak idején fennálló nemzetközi hely­zetet, továbbá a későbbi nemzetközi helyzetet, amelyben eddigi nemzeti bizottságaink tevékenységüket kifej­tették. A nemzetközi helyzetet akkor a kö­vetkezményeivel az egész világra ki­ható hidegháború jellemezte. Az im­perialista körök kiélezték a köztük és a szocialista tábor országai közötti feszültséget, ami nemcsak politikai, hanem gazdasági támadásokban és a megkülönböztető intézkedések egész sorában nyilvánult meg. A feszültség ! kiélezése miatt a világ a háború kü- | szöbén állott. Ezt a helyzetet a ka- | pitalista nagyhatalmak lázas fegyver- : kezíse, új katonai támadó tömbök: a : NATO, a bagdadi egyezmény, a SEA- ; TO létezése és alakítása, haditámasz- | pontok gyors építése jellemezte, melyeknek állandó szerepe a Szov­jetunió, a népi Kína, és más szocia­lista országok körülzárása. Ezt a helyzetet továbbá az is jellemzi, hogy a kapitalista hadseregeket gyorsan felszerelték atomfegyverzettel és az atomfegyver használatával fenyeget­ték a Szovjetuniót és az egész szo­cialista tábort. Másrészt lánunk kell, hogy a világ­feszültséq fokozása következtében előállott helyzet hatalmas világmoz­galmat hívott létre a háború ellen, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a világbéke megőrzéséért, melynek legszilárdabb pillére természetesen a Szovjetunió. Ekkor került sor a négy nagyhata­lom képviselőinek genfi találkozójára, melyet a Szovjetunió kezdeményezé­sére hívtak össze és amelynek az volt a célja, hogy megkeresse az utaf a nemzetközi feszültséo enyhítésére. A genfi tárgyalásokon a négy nagy­i hatalom kormányainak képviselői ki­jelentették, hogy hozzá kívánnak já­rulni a nemzetközi feszültség eny­hítéséhez és az államok közötti köl­csönös bizalomnak megszilárdításá­hoz és hogy törekedni fognak a há­ború veszélyének megszüntetésére. A genfi tárgyalások eredménye re­ményt öntött a békeszerető embe­riségbe, hogy lehetséges a békés egy­más mellett élés. Genf pozitív irá­nyú fordulatot jelentett az akkori fe­szült helyzetben. Minden békeszerető nemzet támo­gatta a békés egymás mellett élés elvét, melyért a Szovjetunió követ­kezetesen küzdött. A nemzetközi fe­szültség enyhülésének időszaka azon­ban nem tartott sokáig. Az imperia­listák csakhamar levetették álarcu­kat és újra beigazolták, hogy nem akarnak felhagyni hódító terveikkel, hogy csak a saját profitjukra gon­dolnak és hogy a legnagyobb profit­forrást a fegyverkezésben, a háborús elkészületekben látják. Ezek a ter­veik azonban a széles népi tömegek egyre elszántabb ellenállásába ütköz­nek. Ebben az időszakban történelmi esemény volt az SZKP XX. kongresz­szusa, mely megmutatta a nemzetek­nek a békés egymás mellett élés további lehetőségeit, bebizonyította, hogy a háborúk már elkerülhetők és hogy olyan társadalmi erők léteznek a világon, amelyek meg tudják hiú­sítani a háborús gyujtogatók terveit. A békéért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért folytatott harcban elért sikerek, a kapitalista világ haladó erőinek fejlődése, a gyarmati rend­szer bontása, az ázsiai és afrikai nemzeti felszabadító mozgalom to­vábbi sikerei s mindenekelőtt a Szov­jetunió vezette szocialista tábor erői­nek állandó növekedése, továbbá az SZKP XX. kongresszusán felvázolt új óriási távlatok megfélemlítették az imperialistákat, akik nem akarják feladni agresszív terveiket. A nemzetközi imperialista reakció ezért elhatározta, hogy újabb táma­dást indít, hogy a megjavult nem­zetközi helyzet időszakát a hideghá­ború és imperialista agresszió megis­métlésével a nemzetközi feszültség kiéleződése váltsa fel. Támadásuk terve a szocialista or­szágok egysége és az ázsiai és afrikai növekvő nemzeti felszabadító moz­galom ellen irányult. Ennek a terv­nek részét képezte az imperialisták egyiptomi agressziója, a Magyar Nép­köztársaság ellen intézett ellenforra­dalmi támadás, továbbá az Ázsiában és Afrikában végrehajtott további im­perialista akciók egész sora. Tudjuk, milyen végzet érte ezeket a terveket. Az agresszoroknak ki kel­lett vonulniok Egyiptomból, a ma­gyarországi ellenforradalmi összees­küvés kudarcot vallott, és a nemzet­közi munkásosztály szilárd helytállá­sa csődbe juttatta ellenségeinek a dolgozók nemzetközi szolidaritásának qláásására irányuló törekvéseit. Az agresszorok támadása a szocialista tábor országait még szorosabb felzár­kózásra késztette és hatására még jobban kibontakoztak a nemzetközi szolidaritás eszméi Az élet igazolta, hogy milyen mély az a szakadék, amely az imperialis­ták tervei és gyakorlati megvalósí­tásuk között tátong. Természetesen nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a béke el­lenségei nem egyszer tesznek még kísérletet a jövőben a múltban őket ért kudarcok megtorlására. A beke megőrzésének és a nemzetek bizton­ságának legfontosabb feltétele ezért továbbra is a nemzetek ébersége az imperializmus különféle intrikáival szemben-. A történei i megpróbáltatáso időszaká­ban becsülettel me°á ltuk he y iinket Döntő fontosságú az a kérdés, ho­vá fejlődnek az, események a jövő­ben. Megvan-e a lehetősége annak, hogy gátat vessünk a hidegháború, a nemzetközi feszültség kiéleződése irányában való további lépéseknek? Igen, megvannak erre a lehetősége­ink! A múltban is kivívtuk a feszült­ség enyhítését, noha a hidegháborút megszüntetni soha sem akaró impe­rialistáknak ez nagyon ellenükre volt. A béke erői kikényszerítették a fe­szültség enyhülését. Ha ezek az erők továbbra is egységesek és éberek lesznek, meghiúsítják az imperialis­ták bűnös terveit és biztosítják a bé­két. Európa legégetőbb problémája, és számunkra is a legkomolyabb veszély, a békét veszélyeztető feltámasztott nyugatnémet militarizmus, melynek rendkívül nagy szerepet szánnak az amerikai imperialisták az európai há­borús kalandok előkészítésében. Az USA imperialista körei egyre nyíl­tabban mindenképpen támogatják Nyugat-Németországot, hogy megsze­rezze a vezető helyet Nyugat­Európában, hogy biztosítsa a né­met konszernek és a nyugatnémet kereskedelem fölényét. Egyidejűleg gyors ütemben folyik a nyugatnémet hadsereg felfegyverzése. Az sem titok, hogy az újra felállí­tott és' állig felfegyverzett Wehr­machtnak kell vállalnia a döntő fel­adatot azoknak az agresszív tervek­nek megvalósításában, amelyeket a nyugati imperialisták a Szovjetunió és a szocialista országok ellen szőnek. Nem azért említem Nyugat-Német­ország fejlődését, hogy félelmet kelt­sek. Ma már más a helyzet Európá­ban és az egész világon, mint azok­ban az években, amikor a német ná­cizmusnak sikerült leigázni és rab­ságba dönteni a nemzeteket. Ma minden lehetőségünk megvan, hogy szövetségeseinkkel együtt megfékez­zük a háborús gyújtogatókat. Ennek ellenére a mai helyzet azt a felada­tot rója ránk, hogy még elővigyáza­tosabbak legyünk, leplezzük le és hiú­sítsuk meg az amerikai imperialisták és nyugati revansisták terveit azzal, hogy még jobban és szorosabban együtt fogunk működni a békéért, nemzeti függetlenségükért küdző nemzetekkel és államokkal és még szilárdabbá tesszük köztársaságunk biztonságát. Egész Európa népe a legutóbbi há­borúban megismerte a német mili­taristákat és jól tudja, hová vezet Nyugat-Németország fejlődése és hogy a német imperializmus feltá­masztása komoly veszélyt jelent. Meg kell teremtenünk az összes eu­rópai országok, köztük a nyugat-né­metorszáqi haladó szellemű békeerők szilárd demokratikus védőgátfalát a nyugatnémet militarizmus feltámasz­tása ellen. Csehszlovákia népe az első sorok­ban áll ebben a küzdelemben. Népünk sohasem felejtheti el a német fasiz­musról szerzett tapasztalatait, ame­lyekért drága árat fizetett, és szilárd elszántság hatja át, hogy küzdeni fog a német militarizmus ellen.'Ez a küz­delem a kommunista párt és a Nem­zeti Front kormánya körül szilárd egységbe tömöríti népünket. A kom­munista párt és a Nemzeti Front kor­mánya következetes békepolitikát folytat és biztosítja a köztársaság védelmi képességét. Népünk a jelen . helyzetben a Szovjetunió szövetségé­| re, a szocialista országok egész csa­i ládjára támaszkodik. A szocialista or­! szágok gazdasági és katonai ereje ! képes meghiúsítani minden támadó kísérletet. Csehszlovákia népe a legnagyobb megelégedéssel fogadta a szovjet kormánynak a közös nyilatkozatban 1 tartalmazott kijelentését, hogy a Szovjetunió teljesen osztozik Cseh­szlovákia népének a német milita­rizmus feltámasztása okozta aggodal­mában. A szovjet kormány biztosít bennünket, hogy a jövőben is számít­hatunk a Szovjetunió teljes támoga­tására a német imperializmus veszélye elleni harcban és népünk ebben látja biztonságának zálogát, ami megsok­szorozza erőinket a békéért és hazánk biztonságáért folytatott küzdelmünk­ben. A szovjet és csehszlovák küldött­ség moszkvai közös tárgyalásainak eredményei ismét kézzel fogható bi­zonyságát adták a Szovjetunióval való barátságunk és szövetségünk erejének és szilárdságának. Népünk nagy lelke­sedéssel fogadta e történelmi, jelentő­ségű tárgyalás hírét és újra kifejezte tántoríthatatlan hűségét a „Szovjet­unióval örök időkre" jelszóval. (Taps.) Ha az eltelt időszakot jellemezzük, ki kell emelnünk és nagyra kell érté­kelnünk, hogy dolgozó népünk a múlt­ban egy pillanatig sem ingadozott, tisztán látta, kik a barátai és kik az ellenségei. Egységes és szilárd volt munkásosztályunk, pompásan megáll­ták helyüket falvaink és velük együtt dolgozó értelmiségünk is. Ez azt bi­zonyítja, hogy a falvainkban folytatott politikánk helyes volt és ma is helyes, s továbbra is következetesen kell el­járni a X. kongresszus határozatainak és Csehszlovákia Kommunista Pártja országos konferenciájának szellemében. A legutóbbi események igazolták az SZKP XX. kongresszusa utáni tevé­kenységünknek és a kongresszus ered­ményeiből levont következtetéseink­nek helyességét. A CSKP országos konferenciája megmutatta, hogyan ha­ladjunk tovább gazdaságunk további gyarapításának, a nép életszínvonala további emelésének, a kultúra fej­lesztésének és az alkotó erők nagyobb­fokú kibontakoztatásának útján a szo­cializmus építésében. Köztársaságunk és népe becsülettel helyt állt a történelmi megpróbálta­tások idején. Külpolitikánkban ezért továbbra is a Szovjetunióra, a szocia­lista országok táborára fogunk támasz­kodni és törekedni fogunk a nemzetek kölcsönös megértésére, a nemzetközi feszültség enyhítésére, a tartós béke biztosítására. Külpolitikánknak ezt az irányát igazolja Csehszlovákia kor­mányküldöttségének az ázsiai testvér­országökban, a Kínai Népköztársaság­ban, a Vietnami Demokratikus Köz­társaságban, a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaságban és a Mongol Népköztársaságban való látogatása is. Az ottani tárgyalások eredményei bi­zonyára megszilárdítják nemzeteink barátságát és együttműködését s meg­erősítik a szocialista tábor országainak egységét. A legutóbbi nemzetközi események újra igazolták Csehszlovákia népe előtt, hogy helyes úton haladunk. Népünk levonva a tanulságot ezekből az ese­ményekből, még szilárdabban iehár­kózik, szorosabbra fűzi egységét, fo­kozza elszántságát arra, hogy minden erőfeszítést megtesz a szocialista ha­zája építésében elérendő további sike­rekért. A nyugati propaganda nem hóinál os-thatja el nagy sikereinket Most pedig engedjék meg, hogy rá­mutassak köztársaságunk belpolitikai életének az utóbbi évek folyamán szer­zett néhány tapasztalatára. Mint már bevezető szavaimban em­lítettem, 1954-ben a népgazdaság to­vábbi fejlődésének biztosításán kívül még néhány fontos feladat és problé­ma előtt állottunk. Most pedig nézzük meg, milyen eredményeket értünk el nagy nehézsé­geink és akadályaink leküzdésében. Elsősorban tényekkel akarom alátá­masztani ezeket az eredményeket, hogy nyugati „barátaink" is felfoghassák a tényeket. Miért említem ezt? Először is azért, mert a nemzeti bizottsági választásokkal kapcsolatban a külföldi propaganda ismét sötét színben tüntet fel mindent, amit az utóbbi években megvalósítottunk. Egyszersmind azt állítja, hogy milyen aranyidők lennének, ha a népi demok­ratikus rendszer helyén újra a tőkés rendszer kerülne uralomra hazánkban. Arról azonban tapintatosan hallgatnaK, kinek a számára lennének ezek az idők „aranyidők". A külföldi propaganda megragadja bizonyára az alkalmat, hogy 'elje-s gőz­zel folytassa való életünk elferdítését, és közben minden hazugságot és ko­holmányt felhasznál. Mi azonban is­merjük módszereit és útjait, ismerjük célját, mely népünk egységének meg­bontására és szétforgácsolásara irá­nyul és kétséget akar kelteni a Szovjet­unióval és a népi demokratikus orszá­gokkal folytatott baráti és szövetségi politikánk helyessége iránt. Másodszor: fontos, hogy közös mun­kánk eredményeiben felülvizsgáljuk megkezdett útunk helyességét. Ugyanis gyakran hamarosan megfeledkezünk a jó eredményekről, amelyeket elértünk. Ügy vélem, társadalmi munkánkról és eredményeinkről jó mérleget állitha­tunk fel. Nézzük csak,, milyen eredményeket értünk el a népgazdaság fejlesztésében. A nemzeti jövedelem 1956-ban 1953­hoz viszonyítva 20 százalékkal növe­kedett. Az ipari termelés 1956-ban 1953-hoz viszonyítva 27 százalékkal, tehát 1937-hez viszonyítva 166 száza­lékkal volt nagyobb. A legutóbbi három év alatt jó ered­ményeket értünk el az egyes fontos ipari ágakban. A barnaszén és lignit fejtését pl. 11 949 000 tonnával, a kő­szénfejtést 3 070 000 tonnával, a vil­lanyáramfejlesztést 4 milliárd 228 mil­lió kilowattórával növeltük. Az ipari termelés növekedése megszilárdította és biztosította az egész népgazdaság * fejlődését. Gyorsan fejlődött közszükségleti cik­keket gyártó iparunk is, amely főként 1953 óta a nép emelkedő életszínvo­nalának és szükségleteinek biztosítá­sával kapcsolatban fontos termelési feladatokat teljesített. A közszükség­leti cikkek termelése 1953-hoz viszo­nyítva 27,5 százalékkal növekedett. A közszükségleti cikkeket gyártó ipar egyes ágai sikerrel teljesítik fokozott feladataikat, amint ezt a telt üzletek és népünk elégedettsége bizonyítják. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy már minden rendben van, hogy nem kellene következetesebben és gyorsab­ban kiküszöbölnünk az árucikkek minő­ségében és választékában mutatkozó fogyatékosságokat. Az elmúlt három év folyamán a me­zőgazdaság helyzete is lényegesen megváltozott. Növekedett az egész mezőgazdasági termelés, mely 1954­hez viszonyítva 15,7 százalékkal na­gyobb. A növényi termelés 17,4 szá­zalékkal, ,az állattenyésztési termelés 12,6 százalékkal nagyobbodott. A me­zőgazdaság helyzetének megjavulásá­ból a kerületi, járási és helyi nemzeti bizottságok és tagjaik is kivették ré­szüket munkájukkal. A mezőgazdasági termelés fejleszté­sének döntő tényezője a szocialista nagyüzemi termelésre való áttérés. Az EFSZ-ek számának bizonyos csökke­nése után 1953-ban a CSKP Központi Bizottsága és a Nemzeti Front kormá­nya jelentős intézkedéseket foganato­sított, amelyek alapján 1955-ben és 1956-ban egészen 1957. február l-ig újabb 1529 III. és IV. típusú EFSZ alakult. Köztársaságunkban 1957. feb­ruár l-ig 8031 III. és IV. típusú EFSZ létezett, ami azt jelenti, hogy a köz­ségek 56,4 százalékában már megala­kultak a III. és IV. típusú EFSZ-ek és gazdálkodnak. A III. és IV. típusú EFSZ-ek jelenleg a mezőgazdasági föl­dek 31 százalékát, a szántóföldeknek " pedig több mint 33 százalékát művelik meg. Előzetes jelentések szerint feb­ruárban további 115 III. és IV. típusú EFSZ létesült. Márciusban is ebben az ütemben halad az EFSZ-ek alakítása Érthető, hogy a mezőgazdasági szövet­kezeti mozgalom fejlődése jelentősen befolyásolja mind a mezőgazdasági ter­melés, mind a piaci alapok növekedé­sét. A következő tények igazolják, milyen nagymértékben veszik ki részüket az EFSZ-ek a lakosság élelmiszerellátásá­ból és az ipar nyersanyagellátásából: a III. és IV. típusú EFSZ-ek 1956-ban az összes beadások 36 százalékát tel­jesítették a növényi termékekből és 26,4 százalékát az állattenyésztési ter­mékekből. Az állami felvásárlás céljai­ra a növényi termékek 57,6 százalékát, az állattenyésztési termékeknek pedig 35,1 százalékát adták be. Az állami (Folytatás a 3. oldalon).

Next

/
Oldalképek
Tartalom