Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-22 / 81. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljetek? UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA KÖSZÖNTJÜK ^/VCRESSX^ AZ EFSZ-EK III. KOiVGflESSZÍ/SiT

1 1957. március 22. péntek 30 fillér X. évfolyam, 81. szám, TOVÁBBI SOK SIKERT S

zerény ugyan ez az útravaló annak a néhány ezer küldöttnek, akik ma a prágai Kongresszusi Palotában összejöttek, hogy értékeljék a szövetkezeti mozgalom, az EFSZ-ek II. országos kongresszusa öta eltelt időszak minden munkáját. Mégis úgy hisszük, ebben az egyszerű mondatban sok minden benne van. További sok sikert: e szavak mögött ott találjuk az embert, a dolgozó parasztot, az új szocialista falu építésének dicső harcosát. Épülő hazánk falvai naponta változnak. Ma még lóval, vagy tehenekkel dolgozgat a parasztember, holnap gondolkodóba ejti, hogy mi történik, körülötte, holnapután talán már el is határozza: felhagy a régivel s az újat, a jobbat, a könnyebbet választja. Mégiscsak könnyebb a földet géppel művelni, a gazdálkodással együttjáró gondokat megosztani a szomszéddal, az ismerőssel, az egész faluval. Persze, ezek a gondolatok — a parasztember természeténél fogva — nem mindig érnek meg maguktól annyira, hogy saját elhatározásából válassza meg az újat, a könnyebbet. Hiszen a falusi embert annyi csalódás érte a letűnt rendszerben. A sok ígéret, a régi választási propaganda mennyi csalódással keserítette életét. Š ez a múlt átkos hagyatéka még mindig kísért, napjainkban is benne él nem egy dolgozó parasztban. Azért van az, hogyha látja is a szomszéd faluban vagy a saját falujában milyen jó sora van a szövetkezés útjára lépett gazdatársainak, mégsem tud határozni. Persze, nem volna jó kommunista az, aki az ilyen töprengő dolgozó parasztnak nem adna jó tanácsot, nem magyarázná meg, miért kell neki is belépnie a közösbe, miért szükségszerű a szocialista társadalomban a nagyüzemi gazdálkodás egyre szélesebb alapokra való fektetése. De mivel falvaink kommunistáinak túlnyomó része helyesen látja a dolgokat, tudja kötelességét: segít az ilyen tétovázó parasztnak, türelmes baráti szóval megmagyarázza, mily nagy jövőjük van nálunk a szövetkezeteknek. ' S

hogy az elmondottak menynyire a valóságot fejezik ki, azt mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a kongreszszusi előkészületek idején, az egész ország dolgozó parasztságát mozgósító viták során ezrével léptek az egyénileg dolgozó parasztok a szövetkezés útjára. Az év eleje óta Szlovákiában 66 új szövetkezet alakult. S amilyen nagy tempóban halad a szövetkezetek alakulása, nem álom, se nem valószínűtlenség, ha leír\ B A juk: mire e sorok megjelennek, lehet, hogy már 70 új szövetkezetről adhat számot a kongreszszus. üszkén állapíthatja majd meg a kongresszus is az eddigi sikereket. A kongresszusnak azonban még sok egyéb a feladata. Olyan időszakban jönnek össze a mezőgazdaság legkiválóbb dolgozói, amikor a CSKP KB igen fontos határozata látott napvilágot. Az egész ország dolgozó népe megmozdult, hogy úgy, mint a múlt évek folyamán, most is a népgazdaság fejlesztése érdekében 1 kiváló munkával biztosítsa a hatékonyabb termelést. És a termelés hatékonyságának fokozására száz és száz lehetőség van a mezőgazdaságban is. A kongresszuson tárgyalni lehet arról is, milyen úton-módon lehet fokozni az állattenyésztés hasznosságát, növelni a földek hektárhozamát. S ha tudatosítjuk, hogy Szlovákiában minden lakosra csupán 49 ár szántóföld jut, ez arra a gondolatra késztet mindenkit: ebből a területből a lehető legtöbb termést kell kihozni. Az állattenyésztési termelésben is akad sok javítani való. Ha az állattenyésztési termelés hasznosságát összehasonlítjuk más országokkal, nem hinnénk, hogy akadna egyetlenegy becsületes dolgozó paraszt is, aki kételkedne abban, hogy nálunk eléggé alacsony a tejhozam. A Német Demokratikus Köztársaságban, Hollandiában, Dániában, Svájcban évente egy tehéntől 3000 liter tejet fejnek átlagosan, míg Csehországban 2000 liter az évi átlag, Szlovákiában pedig még ennél is gyengébb, hiszen alig érjük el évente az 1500 literes egy tehénre eső fejési átlagot. Ez az egyetlen példa is arról tesz bizonyságot, hogy van miről beszélni a kongresszus küldötteinek, hiszen — a mezőgazdaság bármely ágazatát is tekintetbe véve — sok még a tennivaló, hogy életre hívjuk a hatékonyabb gazdálkodást. A

kongresszus egyik fő feladata az is, hogy megmutassa: mit kell tenni a gyakorlatban, hogy a mezőgazdaság sokat ígérő tervei a közös összefogás gyümölcseként teljesüljenek. Persze, e háromnapos tanácskozástól nem várhatunk csodát, csupán feleletet a második szövetkezeti kongresszus óta felmerült lényeges kérdésekre, s munkánk gyümölcsét majd azután élvezhetjük, miután közös akarattal, szorgalommal, okszerűen hozzálátunk a kongresszus határozatainak teljesítéséhez. Erőt, egészséget, további sok sikert az eljövendő nagy munkához! xvvv^vv-xvvvvvvvvv

vvvvvvvv. K A LEGSZEBB AJÁNDÉK Amikor lapunk e száma az olvasók kezébe kerül, Prágában már összeült a szövetkezetek III. kongresszusa. A küldöttek számot adnak munkájukról, az elért eredményekről és az előforduló hibákról. Összefoglalják a kongresszus előtti vita anyagát, újabb feladatok megvalósítását tűzik ki célul. A kongresszus előtti széleskörű vita folyamán a szövetkezetesek sokat foglalkoztak az alapszabályzat-módosító javaslattal, s felajánlásokat tettek a hektárhozamok és az állatok hasznossága növelésére. A kongresszus tiszteletére tett felajánlásokat a szövetkezetek rtiáris kezdik megvalósítani, s több helyen már teljesítették is azokat. Jól igyekeztek Azokhoz a szövetkezetekhez, melyek kötelezettségvállalásokkal a beadás teljesítésével üdvözlik az EFSZ-ek III. kongresszusát, csatlakozott a szepescsütörtöki szövetkezet is. A szövetkezet a kongreszszus tiszteletére a napokban teljesítette egész évi sertéshúsbeadását s egyben felajánlotta, hogy az év végéig nagy mennyiségű sertéshúst ad el állami felvásárlási áron. A galántai járásban A szövetkezetek a járás területén értékes kötelezettségvállalásokat tettek kongresszusuk tiszteletére. A hidaskürtiek vállalták, hogy a tervezett 26 mázsa helyett hektáronként 30 mázsa búzát termelnek. A pálóciak vállalták, hogy az idén árpából a tervezett 23 mázsa helyett 26-ot aratnák hektáronként. A tósnyárasdiak azt ígérték, hogy az idén a takarmányalapot lényegesen bővítik és így a tehenenkénti átlagos évi tejhozamot tavalyi 2200 literről 2500 literre emelik. Az ötéves terv végéig pedig egy év alatt minden egyes tehéntől 3 ezer liter tejet akarnak fejni. Az adott szó valósággá válik A felsőpatonyi szövetkezetesek a kongresszus tiszteletére vállalták, hogy az év végéig a kötelező beadáson felül 230 000 liter tejet és 640 mázsa sertéshúst adnak be. Az első negyedévi beadás teljesítésén felül eddig már 150 mázsa húst adtak állami felvásárlásra. Az év első két hónapjában 12 000 liter tejjel adtak többet, mint amennyit az állam kér tőlük. Úgy akarják, hogy a tavaszi és nyári időszakban minden hónapban 30 000 liter tejet adhassanak a közellátásnak. Tojásból már teljesítették az első félévi beadást, sőt terven felül Is adtak 2300-at. A szövetkezet elnöke szerint — aki mint küldött részt vesz a kongresszuson — bízhatunk abban, hogy a felsőpatonylak valóra váltják adott szavukat. A KORONA TÁRSAKAT KAP LASSAN, TÉTOVÁZVA jött a kicsiny, kávészínű koronácska a gicei szövetkezet felé. Évekig tartott az útja. Igaz, hogy egyszer-kétszer már egészen közel jutott a szövetkezethez, de az év végén mindig elidőzött, elmaradt valahol. Tavaly végre mégis betoppant rendeltetési helyére és a gicei szövetkezetesek az év végén, a szövetkezet fennállása óta először kaptak részesedést, egy-egy koronát munkaegységenként. Nem volt nagyképű ez az egy korona, amely hozzátársult a természetbeni járandóságokhoz és a kifizetett 7 korona előleghez, és mégis észrevették a szövetkezetesek, hogy megjött. Sőt, felismerték azt is, hogyha egy lehetett belőle az év végén munkaegységenként, miért ne lehetne belőle az idén több is? — Miért ne lehetne többet elérni, mint amennyit elértünk — mondták többen is nem is egyszer, amikor a mintaalapszabályzatról és az idei tervről beszéltek. Nem maradtak csak a szónál. Megfontoltan terveztek. Figyelembe vették, hogy már tavaly is több jó minőségű szénát adott a gondozott rét, most még többet kell adnia, mert tavasszal kiszélesedik, niegnô a rendbehozott terület. Az őszi vetés már bokrosodik s a tavaszit már várja a jól előkészített talaj, sőt részben rn'ár földbe is került a mag. A fejőstehenek is meghálálták, hogy egy évvel ezelőtt összpontosították őket (a sok zug helyett, ahol addig voltak), mert az új istállóban napi 2—3 liter tejjel adtak többet, mint azelőtt. EGYSZÓVAL a szövetkezetesek megteremtették a lehetőséget arra, hogy az idén már 16 koronát fizessen az EFSZ munkaegységenként, a természetbeni járandóságon kívül. Ügy mondják, hogy nem elégszenek meg csupán az előleggel, de el akarják érni a munkaegység értékAn°v mSsik felét is, úgyhogy a tavalyi 1 korona társakat is kapjon. Épül a falu, épül a szövetkezet. A meglevő gazdasági épületek mellé új istállókat, ólakat és egyéb gazdasági épületeket emelnek a szövetkezet tagjai, hogy szállást adhassanak a növekvő állatállománynak, s helyet csináljanak a nagyobb gabonaés szemestakarmány termésnek. BENT A FALUBAN már áll az új községháza, van már új kultúrház és helyi rádió is. Hamarosan 800 méter hosszúságú járdát építenek s a sok nyitott kút mellé fedett kutat is kap a község. Az építőmunkába a nők is egyre jobban bekapcsolódnak. Példásan dolgoznak a szövetkezetben és most több szavuk lesz a nemzeti bizottságban is. Egy asszony helyett három került a jelöltek listájára. Most már csak az fontos» hogy a szövetkezetesek tavalyi 1 koronája valóban társakat kapjon és évközben ne torpanjon meg a tavaszi lendület. (m. j.) A LEGJOBBAK HANGJA: Akik Prágába mentek a szenei járásból Vacula János 12 marhát etet a Hurbanova Ves-i szövetkezetben. Azért csak 12-t, mert a szövetkezetben még ma is szanaszéjjel vannak az állatok. Nincs közös istálló, mit lehet hát ilyen helyről mondani ott, ahol a legmodernebb berendezésekkel és épületekkel rendelkező szövetkezetek küldöttei dicsekszenek majd? — Azt — mondja Vacula János —, hogy szövetkezetünk még így is a legelső a járásban. S ezt az elsőséget igen tanulságos módon szereztük meg-: Fegyelemmel, a munka jó megszervezésével. A csoportvezetőnk nem restell például minden etetéskor minden istállóba el- ňék még szólni a kongresszuson — menni, csak azért, hogy saját sze- fejezte be végül nyilatko-atát az mevel győződjön meg, megkapja-e áu

atg

0ndozó. Arról, hogy a szövetminden állat a részére ki ár ó ele- .... .. . séget? Igy értük el aztán, hogy keZe

h gazdálkodás van folenyben a 1956-ban már 60 000 liter tejjel te- magangazdalkodassal szemben. Titéztük a tejbeadást, a tejhozam 6 és zen

négy hektáron gazdálkodtam, s fél literre emelkedett, s a 24 koro- bár ne

m nyomorogtam akkor sem, nára tervezett munkaegységünk ugyan álmodhattam volna-e olyan értékét nemcsak hogy teljes egé- életmódról, amilyennel ma dicseszében kifizettük, de 3 koronával kedhetem. A szövetkezetnek kömeg is tetéztük és 5 koronát az szönhetem azt is, hogy televíziós esetleges veszteségek biztosítására rádiót vehettem, új bútorokkal renmég félre is tettünk

i Tanulság te- dezhettem be a lakásomat. A feleséhát, hogy hiányos felszereléssel is gem porszívógéppel, mosógéppel lehet iól gazdálkodni, csak szíve, könnyíti napi munkáját. Erről bárerős keze legyen a vezetőségnek és ki meggyőződhetik, aki megfordul maga se kímélje magát, ha egy kis otthonomban! Ezekről szeretnék befáradságot kíván a közösség érde- szélni q, prágai nagy összejöveteke. lünkön' De egy másik kérdésről is szeret- N. J. • * • munkájával, fegyelmezettségével példát mutat nemcsak a kertészet dolgozóinak, de a szövetkezet minden fiatal tagjának. Ezek csendülnek ki abból a nyilatkozatból is, amelyet arra a kérdésre adott, mit szeretne elmondani a kongresszuson? — Egy szövetkezet boldogulásához mindössze egyetlen dolog szükséges — mondotta — becsületes emberek összefogása a becsületes megélhetésért! Nagy Erzsébet A nagyborsaiak Igen szerény emberek. Bár szövetkezetük sikerrel dolgozik, eredményeikkel sohasem kérkednek. Most sem dicsekednek Kiss Jenő Olyan hatalmas erHber Kiss Jenő, a dunaújfalusi szövetkezet elnöke, hogy alig fér be a szövetkezeti iroda ajtaján... 1956-ban választották meg elnöknek — mesélte behangos szóval, csupán a szemük ^élgetésünk közfénye árulja el büszkeségüket. Büszkék és boldogok, mert egy borsai ember is részt vesz az EFSZ-ek kongresszusán. Egy borsai ember? Igen, egy borsai asszony is benne lesz abban a nyolctagú küldöttségben, akiket a járás ezer és ezer szövetkezeti dolgozója közül választottak ki, hogy az ország parasztságának színe előtt elmondják a szenei járás EFSZ-einek életét. Ki hát ez a kitüntetett kiváló ember: nagy tudású szövetkezeti elnök, tapasztalt agronómus, vagy iskolát végzett ifi zootechnikus? Nem, egy egyszerű kertészeti dolgozó — Nagy Erzsébet a neve. Nagy Erzsike jó tulajdonságait három szóba bele lehet zsúfolni. — Szerény, hallgatag, s csak a munkájának él. Hajnalban kel, későn fekszik, s mindenütt ott található, ahol ben Kiss bácsi. 1955-ben még a 24. helyen állt közösünk. — Ezt a szégyent kellett kiköszörülnünk. Nagyon nehéznek látszott bizony ez a feladat, hiszen 56-ban erősen ráfizettünk a marhaállo mányra, gyenge bőrben voltak disznaink, alig tett ki 800 000 koronát bevételünk s a tejhozam .mindössze egy egész héttized liter körül mozgott. Bajaink legfőbb forrása tehát rossz állatállományunkban rejlett. Az volt itt mindennek az oka, hog^ rosszul, tervszerűtlenül, hübelebalázs módjára pazarolták a takarmányt. Az új vezetőségnek első dolga veit tehát, hogy körmére nézzenek a pazarlóknak. Pontosan felmértük a takarmányt és hajszálra kiszámítottuk, hogyan lehet azt hónapokra előre beosztani. Bizony ez a csekélységnek látszó cselekedet ereddolgos kéz után kiált a munka, ményezte aztán, hogy 1956 végére I Mint kertészeti dolgozó mindössze ^vetkezetünk már a kilencedik 1956,01 dolgozik salátával, karalábeval, meg paprikával, mégis neki is már elsőosztályút termeltünk és beérdeme, hogy a borsaiak tavaly már vételeink majdnem kétmillióra rúgközel 100 000 koronát vettek be 12 ta

k• Ezeke

t szeretném elmesélni a hektárnyi kis paradicsomukból. Érdeme meg Nagy Erzsébetnek, hogy helyen fogunk végezni!