Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-12 / 43. szám, kedd

A Szövetségi Tanács a bíróságok hatásköréről tárgyal Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió Legfelső Tanácsa hatodik ülésszakán hétfőn délelőtt a Szövetségi Tanács képviselői folytatták a napirendi program második pontjának: a szö­vetségi köztársaság peres eljárásáról szóló törvényhozásnak a szövetségi köztársaságok hatáskörébe való uta­lása, valamint a polgári, a büntető­és perrendtartási törvénykönyv elfo­gadása vitáját. Muszalesvilli grúz képviselő azt ja­vasolta, hogy az új törvénykönyvek kidolgozását az egész lakosság rész­vételével a legközelebbi időben való­sítsák meg. A vitában valamennyi képviselő tá­mogatta az új törvényjavaslatot, amit a Szövetségi Tanács azután egyhan­gúlag elfogadott. Ugyancsak egyhangúlag jóváhagyták a Szovjetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének az utolsó ülésszak óta kiadott határozatait. Ezek a határo­zatok a nyugdíjakra, a 16 évnél fia­talabb dolgozók munkaidejének lerö­vidítésére és más olyan intézkedé­sekre vonatkoznak, amelyeket a napi sajtó már ismertetett. Az utolsó határozat január 9-én kelt és ezzel a határozattal az Orosz SZSZSZK keretében három autonóm terület létesült. Húsz perces szünet után a Szövet­ségi Tanács rátért a napirendi prog­ram második pontjának vitájára. Ez a területi és kerületi közigazgatási rendszernek a szövetségi köztársasá­gok hatáskörébe való utalása. Az USA Kommunista Pártjának XVI. kongresszusa New York (ČTK) — Február 9-én megnyitották New Yorkban az USA Kommunista Pártja XVI. kongresszusát, amelyen több mint 30 állam pártszervezeteinek tagjait képviselő mintegy 300 küldött vesz részt. Az amerikai munkásosztály pártjának kongresszusa — a TASZSZ tudósítójának közlése szerint — rendkívül súlyos helyzetben folyik. Az USA Kommunista Pártja Köz ponti Bizottságának hat tagját a reakciós Smith-törvény alapján börtönbe vetették. Az USA külügy­minisztériuma nem volt hajlandó beutazási engedélyt adni a kong­resszusra meghívott kommunista és munkáspártok küldöttségeinek. Az USA Kommunista Pártja nagyon nehezen talált helyiséget a kongresszus megtartására. Húsz szálloda és negyven terem tulaj­donosa nem volt hajlandó helyiséget bérbe adni. Az USA Kommunista Pártja XVI. kongresszusához sok üdvözlő üzenet érkezett a testvéri kommunista és munkáspártoktól. A kongresszus rész­vevői hatalmas lelkesedéssel fogadták a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának üdvözlő táv­iratát. Az üdvözlő távirat rámutat arra, hogy az USA Kommunista Pártja te­vékenységével és harcával bizonyltja, hogy. védelmezi az USA munkásosz­tályának és dolgozóinak érdekeit és leleplezi az agresszív imperialista kö­rök szándékait. A kommunisták az USA-ban kitartóan küzdenek a párt megőrzéséért, egységének megszilár­dításáért, a bevált marxista-leninista elvek alapján. Az USA Kommunista Pártja lankadatlanul törekedett a testvéri eszmei, szövetségek megta­tására a többi kommunista és mun­káspárttal. . Az USA Kommunista Pártjának XVI. kongresszusát üdvözölte.az Olasz Kommunista Párt, a Francia Kommu­nista Párt, Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja, Japán Kommunista Pártja, Kanada Kommunista Pártja és Por­toriko Kommunista Pártja. A kongresszus délutáni ülésén E. Dennis, a párt főtitkára és VV. Foster, a párt elnöke tartottak beszámolót. Dennis, az USA Kommunista Párt­jának főtitkára felhívta a jelenlevő­ket a párt egységének megszilárdítá­sára marxista-leninista elvek alapján. Rámutatott arra, hogy a személyi kul­tusz leleplezése és a magyarországi események után „a párt jelentős cso­portjai ideiglenesen tájékozatlanná és tétlenekké" váltak, amit a párt egy­ségét fenyegető „kérlelhetetlen belső harc" követett. Dennis hangsúlyozta, -hogy szerencsére „a párt tagjainak jelentós csoportjai és vezetői megér­tették a helyzetet és a párt meg­mentéséért folyó határozott küzdel­met a párt marxi-lenini elveinek vé­delmezésével kapcsolták össze". Den­nis szavai szerint még nem oldották meg a pártban uralkodó ellentéteket, amelyek a kongresszus nyílt problémái maradtak. Azonban a párt jelenleg abban a helyzetben van, hogy „kol­lektív és egységes álláspontot dolgoz­zon ki több programkérdéssel és na­pirenden levő égető problémával kap­csolatban". William Foster, a párt elnöke, bí­rálta a pártban uralkodó opportunista és revizionista irányzatokat. Felszólí­totta a kongresszust, utasítson visz­sza minden olyan javaslatot, amely a kommunista párt nevének „politikai szövétségre" való átváltoztatására irányul és kijelentette, hogy ilyen határozat „káros lépés volna szá­mpnkra, tekintette! az amerikai im­perializmus harciasságára". Foster utalt arra, hogy a kommunista párt­nak világosan kell kifejeznie a mar­xizmus-leninizmus elveinek támoga­tását és elvetnie a revizionisták azon kísérleteit, hogy a leninizmust „lénye­gében mint az orosz forradalom ter­MMWHHMMH Ht WMMMHHHMHHMMHH KAMMHUBER, a nyugatnémet légi­erők tábornoka, aki jelenleg Kanadá­ban tartózkodik, a február 10-i otta­wai sajtóértekezleten kijelentette, hogy az új Luftwaffe pilótáinak egy­harmadát Kanadában fogják kiképezni. Az első 400 nyugatnémet pilóta már Kanadában van, ahol a lökhajtásos re­pülőgépek vezetésére oktatják őket. (ČTK) mékét mutassák be", amelyet „csupán korlátolt mértékben lehet érvényesíte­ni". Foster kijelentette, hogy a párt­nak meg kell szilárdítani vezetését is, különösen a Központi Bizottságban azzal, hogy proletárelemekkel és friss erőkkel erősíti meg azt. Japán az amerikai támaszpontok ellen Tokió (ČTK) — Nobuszuke Kisi, ja­pán miniszterelnök és külügyminiszter a parlament február 11-i ülésén kije­lentette, hogy Japán határozottan el­utasítja amerikai atomtámaszpont lé­tesítését Okinava szigetén. Kisi a kommunista képviselők inter­pellációjára megígérte, hogy a japán kormány kivizsgálja azon hírek való­diságát, amelyek szerint a japán vi­zeken tartózkodó hetedik amerikai flotta atomfegyverekkel rendelkezik. A Szovjetunió nagykövete Tokióba érkezett Tokió (ČTK) — A TASZSZ tudó­sítása szerint február 10-én Tokióba érkezett Ivan Fjodorovics Tyevoszjan, a Szovjetunió japáni rendkívüli és meghatalmazott negykövete és kísé­rete. Tyevoszjan a Szovjetunió első nagykövete Japánban a szovjet­japán diplomáciai kapcsolatok felvé­tele után. A szovjet nagykövéét a repülőté­ren a Kínával és Szovjetunióval való diplomáciai kapcso'atok rendszeresí­tése nemzeti tanácsának, a japán békevédők bizottsáoának. és a Japán­Szovjet Barátsági Társaság képvise­lői, továbbá Hogan, a japán kül­ügyminisztérium euröpai osztályának vezetője, Kadovaki, Japán szovjet­unióbeli nagykövete, a japán keres­kedelmi és kulturális körök számos képviselője és a diplomáciai testület tagjai fogadták. Tyevoszjan szovjet nagykövet kö­szönetet mondott a szívélyes fogad­tatásért és kijelentette, hogy a Szov­jetunió népei nagy tisztelettel visel ­A proletár internacionalizmus meg- t€t n c ek a szorg-ahnas japán nép iránt. szilárdítása — hangsúlyozta Foster — mostani kongresszusunk legfonto­sabb feladata. Vasárnap, február 10-én délelőtt a párt elnevezéséről és szervezeti for­máiról szóló vitával folytatták az USA Kommunista Pártjának XVI. kongresszusát. A TASZSZ tudósítása szerint a kongresszus vasárnapi ülésén túlnyo­mó többséggel határozatot fogadott el, amely a párt megszilárdítására és konszolidálására szólít és elutasítja azt a gondolatot, hogy a párt nevét valamilyen szabad politikai, vagy nép­nevelő szövetség elnevezésre változ­tassák. A Szovjetunió — jelentette ki — őszintén 'kívánja barátságos kapcso­latainak fejlesztését és megszilárdí­tását Japánnal. A szovjet állam, mint :-meretes, rendíthetetlenül a béke és nemzetközi együttműködés politikáját folytatja minden ország­gal és néppel. „A békés egymás mel­lett 4lés politikáját valljuk a külön­böző társadalmi és gazdasági rend­szerű államok között, azt a politikát, amely a teljes egyenjogúság és füg­getlenség a szuverenitás és a bel­ügyekben való be nem avatkozás el vein alapul. Ezek az elvek vezérel­nek minket Japán iránti kapcsola­tainkban is." Mindszenty ismét „tevékenykedik" Igen, a magyar kato­likus klérus ismert feje, Mindszenty bíboros is­mét szorgalmasan hiva­taloskodik. Igaz, hogy nem budai székhelyén, hanem egy kissé korlá­tozottabb térségben, a budapesti amerikai nagykövetségen, ahova a múlt év november 4-én meghúzódott. Nem lehet azonban ráfogni, mintha itt „lopná isten áldott napját". Hogy mellékkeresetre tegyen szert, amerikai pénzért emlékiratokat gyárt és emellett magas hivata­lának megfelelően — amint már bevezetőben mondottuk — becsüle­tesen hivataloskodjk. A katolikus egyháznak már nem egy papja érezte ezt a saját bő­rén, akinek haladó szelleme nem volt a bíboros inyére. így pél­dául Mindszentynek az amerikai nagykövetség­ről küldött közvetlen rendeletére „a szent­egyház" 1956 november 5-től december köze­péig 18 haladó szellemű magyar plébánost távo­lított el helyéről. Hogy az egyházi mél­tóságokat engedelmes­ségre és rendeletei tel­jesítésére bírja, Mind­szenty a magyar sajtó közlése szerint azzal fenyegetődzik, hogy utásltásainak teljesíté­sét állítólag „más mód­szerekkel" is elérheti. A bíboros nagyon agi­lis kiszolgálóinak, külö­nösen Shvoy székesfe­hérvári és Péteri váci püspök mutatkozott, akik a népi köztársa­sághoz hü haladó plé­bánosokat saját kezde­ményezésükre nagy számban elmozdítják állásukból. E két híres­ségről most azt is meg­állapították, hogy együttműködtek annak az uszító nyilatkozat­nak megszerkesztésén, amelyet Mindszenty no­vember 3-án tett a bu­dapesti rádióban és amelyben felelősségre vonta az egész eddigi „rendszert". A buda­pesti rádió, amely a bí­borosnak „a nemzethez intézett szózatát" több­ször elhalasztotta, a nyilatkozat halasztgatá­sát „püspöki értekez­lettel indokolta", ame­lyet a hercegprímás beszédének szövegére vonatkozólag kellett volna tartani. A való­ságban azonban ilyen értekezlet nem Is volt. Az igazság az, hogy Mindszenty a beszédről, amellyel sok magyar hívő, sót még a Vatikán rosszallását is kiváltot­ta (a Vatikán szemére vetette, hogy túlságosan nyíltan beszélt), csak a váci és székesfehérvári püspökökkel és egy nyugati nagykövettel tárgyalt.. • Mindszenty szerepe a magyarországi esemé­nyekben már nagyon jól ismert. Azonban csak e napokban váltak Ma­gyarországon közis­mertté további említés-: re méltó tények. így például tanuk igazolták hogy Mindszenty no­vember 3-án utasítást adott a budapesti egy­házi hivatal kirablására. Ez meg is történt. No­vember 3-án a délelőtti órákban hét lelkész vezetése alatt egy fegy­veres banda kidöntötte az egyházi hivatal ka­puit és a hivatalt kira­bolta. Mindszenty a felkelés alatt szoros kapcsolato­kat tartott fenn Washingtonnal. Beatrix Széchenyi volt grófnő, az Üj Hungária emig­ráns lapban elárulta Mindszenty titkárától kapott bizalmas infor­mációt „... nehezen ka­punk telefonösszekötte­tést a városban és vidékkel egyáltalán nem — mondotta a titkár a magyar emigráns új ságírónőnek — azonban ma reggel már kétszer is beszéltünk Washing­tonnal". Amint a Deutsche Woche Irta, a bíboros november 2-án közvet­lenül az amerikai el nőkhöz fordult azzal a kéréssel, hogy „támo gassa a magyar népet szabadságharcában és nyissa meg az osztrák határt a fegyver és anyagküldemények előtt." Ezért nem lehet cso­dálkozni azon, hogy az amerikai nagykövetsé­gen november 4-én Mindszentyt, mint régi ismerőst fogadták H. Z. jM\ rejlik a „közös piac" mögött A belga külügyminiszter időnként Nyugat-Európában utazgat és az egyes államok államférfiaiva! együtt „az európai közös piacról" és az „Európai Atomtársaságról" szóló szerződéseket tákolja össze. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy Belgiu­mot fűzik a legnagyobb érdekek a közös piac megteremtéséhez a vám­unió útján. Nyilvánvaló, hogy elsősor­ban a nyugatnémet monopolisták fo­gadják örömmel és támogatják a kö­zös piac létesítésére irányuló törekvé­seket. mert számukra a legnagyobb előnvöket jelentené. Lehetővé tenné, hogy még jobban behatoljanak a nyu­gat-európai országok gazdasági életébe és többi partnereik hátrányára fokoz­zák árukivitelüket. A közös piac megteremtésére vonat­kozó szerződés javaslata, amely kö­zös piacban Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg vennének részt, feltételezi a vámok fokozatos megszüntetését, valamennyi munkaerő szabad mozgási lehetőségét egyik országból a másikba, valamint a tőke egyik országból a másik or­szágba való kivitele akadályainak el­hárítását. Ezért csaknem valamennyi államnak bizonyos fenntartásai vannak e tervekkel szemben. A szerződés javaslata feltételezi, hogy az egyes intézkedéseket fokozatosan fogják be­vezetni, olyképpen, hogy a szerződés teljes egészében 12 év múltán lép életbe. A vámok megszüntetése után vala­mennyi államnak lehetősége lesz gyártmányait bármely olyan országba kivinni, amely részt vesz a szerződés­ben és lehetősége lesz, hogy készít­ményeit szabad áron adhassa el. így például Franciaországnak lehetősége volna a Német Szövetségi Köztársa­ságba bort szállítani és ezzel teljesen kiküszöbölni a nyugatnémet konkur­renciát, amelynek nem áll módjában olyan olcsón adni a bort, mint a fran­ciáknak. Azt hihetnők tehát, hogy ez a szerződés előnyös lehetne a fran­ciáknak. Sajnos, nemcsak borkereske­delem létezik és a bor az áru fontos­ságát tekintve még távolról sem áll az első helyen. Vegyünk tehát egy el­lenkező példát és nézzük csak meg a nyugatnémet gyárosok lehetőségeit. A Német Szövetségi Köztársaságban tömegesen gyártanak kis személyautó­kat, amelyek ára 40 százalékkal ala­csonyabb, mint a francia személygép­kocsik ára. Ha létrejön a közös piac, a Német Szövetségi Köztársaság tö­megesen szállítja majd Franciaország­nak olcsó gépkocsijait és a francia autó­ipart teljesen kiszorítja. Ennek követ­kezménye több tízezer munkanélküli lesz. Más esetben a nyugatnémet mo­nopolisták gyártmányaikat a francia piacnak megfelelő áron fogják eladni és ezzel többmilliós pótnyereségre tesznek szert, amely az árkülönbözet­ből ered. Az egyik és másik esetben is a nyugatnémet monopolistáknak lesz hasznuk a közös piacból. Hasonló helyzet áll elő nemcsak az autóipar­ban, hanem a gépiparban, a kohászat­ban, a vegyiiparban és más ágazatok­ban is. A nyugatnémet ipart ugyanis jobb technikával, korszerűbben sze­relték fel, mint a francia, olasz és a belga ipart és ezért sokkal hatéko­nyabban tud versenyre kelni ezekkel az államokkal. Eddig az egyes államok a nyugatnémet kivitel terjeszkedése ellen megfelelő vámmal védekeztek. Azonban most a nyugatnémet mono­polisták örömére a vámokat meg akarják szüntetni. A munkaerők szabad mozgása a nyugateurópai államok területén tetszetős jelszó, azonban ennek az intézkedésnek következményei egyes államokra nagyon súlyosak lehetnek. Ha megengedik a munkaerők szabad mozgását, a legjobban minősített dol­gozók oda költöznek, ahol legjobban fogják fizetni őket. Tudjuk, hogy e tekintetben Nyugat-Németország tá­volról sincs az utolsó helyen, hogy a fizetések és munkabérek Franciaor­szágban és Olaszországban alacso­nyabbak, mint a Német Szövetségi Köztársaságban. A munkaerők szabad mozgásának különösen kedvezőtlen következményei lesznek azokra az ál­lamokra, amelyekben legalacsonyabb a munkanélküliek százalékszáma, mert az új munkaerőknek más országokból való beözönlése bizonyos körülmények között fokozhatja-a hazai munkanél­küliek százalékszámát. A tőke szabad kivitelének lehetősége Idegen orszá­gokba, amire a szabad piacról szóló szerződés lehetőséget nyújt, elsősor­ban a nagy konszernek kezére játszik. Amennyiben elfogadják a szerződés javaslatát, a kisebb vállalatokat a csőd veszedelme fenyegeti, mert nyilván­való, hogy sokáig nem állhatnak ellent a nagy konszernek nyomásának. Ezt végre megértették egyes államok kor­mánykörei is és ezért lehetőséget keresnek arra, hogyan csökkentsék i azt a veszedelmet, amely a közös európai piac jelenlegi javaslatában rejlik, amelyet — mellékesen szólva — már néhányszor átdolgoztak és va­lamennyi partnernek még mindig nem felel meg. január vé én Brüsszelben tar­tották a közös piacban részt venni kívánó hat állam külügyminisztereinek értekezletét. Az értekezleten véglege­sen kellett volna megállapítani a kö­zös piac és az Európai Atomtársaság egyezményeinek szövegét. Az értekez­let három napi tanácskozás után ja­nuár 28-án befejeződött anélkül, hogy pozitív eredményeket hozott volna. Csupán abban egyeztek meg, hogy megteremtik „a vezető és irányító" szervek széles hálózatát a „parlament­tel" az élen, amely szám szerint már a negyedik az országok ezen csoport­jában. Nagy ellentétek merültek fel elsősorban a vámtarifák megszabásá­nak kérdésében, amelyek érvényesek lennének a tagállamok számára a más országokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatokban. Jelentős ellentétekre került sor a mezőgazdasági termékek besorolásának vagy kihagyásának kér­désében is azon áruk jegyzékéről, amelyekre vonatkozik a közös piac-i ról szóló egyezmény. Ugy látszik azon-i ban, hogy a legkeményebb dió a fran­cia és belga gyarmatok bevonásának: kérdése a közös piac szövetségébe. A nehézség abban mutatkozik, hogy ä nyugatnémet monopóliumok nem elé-< gednek meg a franciák és belgák áltaf nyújtott kisújjal, hanem rögtön aa egész kezet akarják, gazdasági és po-: litikai befolyásra akarnak szert tenní a francia és belga gyarmatokban. A Francé Presse hírügynökség tudów sítása szerint a nyugatnémet kor«t mánykörök azt követelték, hogy léte­sítsenek összefüggést a tengerentúli területek beruházásai és Franciaország európai partnereinek joga között, hogy beavatkozhassanak ezen területek, fő* képp Észak-Afrika politikai fejlődésé* be.' Spaak belga külügyminiszter ä hét végén újra útra kel, — szombaton Lun-szal, Hollandia külügyminiszteré-i vei fog tárgyalni a közös piacról. Hol-* landiában ugyanis nagyon erős ellen-< állást fejtenek ki a közös piaccal szemben, amelyet jelenleg tárgyalnak és amely holland megállapítás szerint nagyon messze van a közös piac meg­teremtésére irányuló eredeti javasla-t toktól. Ezek a változtatások a kis áU lamok hátrányára történtek — mondii ják nyíltan Hollandiában. Holland politikai körök különösen azt hangsúlyozzák, hogy teljesen hely­telen, hogy a szabad piac szervei egy­szerű szótöbbséggel döntsenek ég emellett a kis államok kevesebb sza­vazattal rendelkezzenek, mint például a Német Szövetségi Köztársaság és Franciaország. A holland sajtó élesen bírálja Spaakot, és emellett gyakran idézi a „La Libre Belgique" katolikus lapot, amely e napokban ismételten követelte Spaak lemondását, mert mint a NATO jövő főtitkára ma mái! nem a belga érdekeket, hanem az Eszakatlantl -Tömb érdekeit védelmezi. Nyilvánvaló, hogy Spaak hollandiai lá­togatása során igyékezni fog meg­győzni a holland külügyminisztert annak szükségéről, hogy Hollandia további fenntartás nélkül beleegyez­zék a vámunió létesítésébe, amely ja­vaslatról nemrégiben dicséröleg nyi­latkozott az amerikai külügyminisz­térium. Február 4-én Brüsszelben ismét összejöttek a hat állam külügyminisz­terei és tovább tárgyaltak „a közös európai piacról". Azonban most sem sikerült egyezségre jutni. Február második felében találkoznak Párizsban és két napi tanácskozásuk után hoz­zájuk csatlakoznak a miniszterelnökök is, hogy közösen kíséreljék meg az utolsó akadályok elhárítását. Spaak belga külügyminiszter terve szerint az európai közös piacról és az Európai Atomszövetségről szóló egyezménye­ket március 10-én írják majd alS. Természetesen még mindig bizonyta­lan, hogy addig az ideig valamennyi vitás pontban megegyezést érnek-e el. Gondolnunk kell azonban arra, hogy a közös európai piac megteremtésére vonatkozó törekvések a szocialista tá­bor országai ellen irányuló katonai tömbök politikájának részét képezik. Ebből a szemszögből kell megítélni e terveket nekünk is, akik a szocialista tábor előretolt bástyáján élünk. E tervek szerint Nyugat-Né­metországnak kell a nyugat­európai országok között nemcsak ka­tonailag és politikailag, hanem gazda­ságilag is a vezető szerepet betölteni. Európának úgynevezett integrációja semmi más, mint egy zárt tömb meg­teremtése a Szovjetunió és a szocia­lista tábor többi országa ellen. Ebben rejlik az európai közös piac megte­remtésére irányuló törekvések reak­ciós magva, amely közös piacon az újon felfegyverzett Nyugat-Németor­szág vinné a vezető szerepet. Ján Bíanský

Next

/
Oldalképek
Tartalom