Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)
1957-02-12 / 43. szám, kedd
ífľim! r- SJJUM Speidel és Hitler A franciáknak nem kell a náci Speidel Hans Speidel hitlerista tábornoknak a NATO középeurópai haderői főparancsnokává való kínevezése Franciaország-szerte a felháborodás viharát váltotta ki. A Humanite és a Liberation napok óta fényképeket közölnek, amelyek Speidelt, a francia nép hóhérát Hitler oldalán, Göring és más hírhedt náci fejesek társasáqában ábrázolják. A l'Humanité sorozatosan közöl olyan eseményeket Franciaország hitlerista megszállásának idejéből, amelyek világosan mutatják, milyen szerepet játszott Speidel a második világháborúban. Speidel kinevezése ellen felháborodással tiltakoznak az ellenállási mozgalom szervezetei, a francia nőszövetseg, a volt partizánok és frontharcosok, akik megdöbbenéssel látják, hogy a náciktól elpusztított hazafiak gyermekeit náci hóhér parancsnoksága alá rendelik. A francia nemzetgyűlés elnökéhez és az egyes képviselőkhöz garmadával érkeznek naponta a tiltakozó 'evelek és határozatok. A francia szocialista és jobboldali lapok mélységes hallgatással fogadták Speidel kinevezését. Nem tiltakoznak, mert félnek bírálni a „szövetségeseket"', valamint Franciaország nemzeti érdekeinek hazai árulóit — viszont arra is gyávík, hoqy az agresszív Északatlanti Tömb vezetőinek e lépését dicsérjék, mert félnek a francia közvélemény általános felháborodásának viharától. „APÁINK GYILKOSÁNAK PARANCSNOKSÁGA ALATT NEM FOGUNK FEGYVERT!" Tizennégy francia katonaköteles ifjú a köztársasági elnökhöz és a hadsereg legfőbb parancsnokához nyílt levelet intézett: „Készek vagyunk rá, hogy eleget tegyünk kötelességünknek, mint francia katonák, de nem vagyunk hajlandók Speidel tábornok parancsnoksága alatt szolgálni. A volt nácitábomok kinevezése meggyalázza a fasisztáktól megölt hazafiak emlékét. Apáink gyilkosának parancsnoksága alatt nem fogunk fegyvert!" A levélíróik neve, lakcíme mellett, szűkszavú mea jelölés: „Kivégzett ellenálló fia, Mauthausenben meghalt szülök gyermeke, németorszáai deportálásban eltűnt tiszt fia, agyonlőtt partizán unokája, a Gest. po által halálrakínzott ellenálló fia ..." „ITT l YILKOLT SPEIDEL" Azokra a helyekre, ahol francia hazafiakat végeztek ki, csokrokat és Koszorúkat helyeznek a következő felirattal- „Itt gyilkolt Speidel". Az egyetemi hallgatók nagy tüntetésen tiltakoztak a francia kormány szégyenletes szerepe ellen Speklel kinevezésében és a náci tábornok kinevezését a francia nép arculcsapásának minősítették. Speidel kinevezése ellen a tiltakozás hatalmas hulláma emelkedett Angliában, Belgiumban és magában Nyugat-Németországban is. Angliában élesen tiltakozott e lépés ellen tő'bek között Shinwell volt honvédelmi miniszter, aki 17 munkáspárti képviselővel együtt követelte, hogy Speidel kinevezéséről tárgyaljon az alsóház. Európa népei Speidel kinevezéséből látják, mily veszély fenyegeti ókét Nyugat-Németország újrafelfegyverzésével. Meggyőződnek arról, hogy mit jelent az agreszszív Északatlanti Tömb, amelyben a náci tábornokok vezető szerephez jutnak. Ezért erősödik a követelés: Félre a speidelekkel, le az agresszív tömbökkel, le a háborúval!" P. I. Á moszkvai Pravda szerkesztőségének válasza a brit munkáspárti képviselők levelére Hatalmas fasisztaellenes tüntetés Bécsben Bécs (ČTK) — Ausztria Kommunista Pártjának bécsi szervezete hatalmas tüntetést szervezett, amellyel hódolt azon kommunista és szocialista harcosok emlékének, akik 1937. február 12-én szembeszálltak az osztrák reakcióval és a felsorakozó fasizmussal. Több ezer tüntető vonult végig a város utcáin a Gelhof-ba, ahol J. Lauscher, a városi tanács kommunista tagja szólt az egybegyűltekhez. A bécsi dolgozók tüntetésének befejezése után fasiszta elemek és közöttük számos magyar emigráns is provokációt kíséreltek meg és köveket dobáltak a gyűlésről hazatérő osztrákmunkás okra. NÉHÁNY SORBAN * Moszkva. — A moszkvai Pravda febuár 10-i számában közölte a szerkesztőség válaszát a brit parlament munkáspárti képviselői csoportjának levelére, amelyben a brit képviselők választ kérnek arra a kérdésre, miért mondják ellenforradalomnak „a magyar felkelést". Hogy Nagy Imre kormánya „de facto szétesett-e", vagy lemondott, vagy pedig megdöntötték. Hogy Kádár János jelenlegi kormánya támaszkodhat-e a magyar nép többségének segítségére? A brit képviselők a magyarországi ellenforradalmi összeesküvéssel kapcsoltban további kérdéseket is feltettek. A moszkvai Pravda szerkesztősége a többi között ezeket válaszolta: IDRIS ES SENUSSI, Líbia királya Szaud királyt, Szaúd-Arábia uralkodóját meghívta Líbiába. (ČTK) RANGUNBAN a Szovjetunió és Burma között egyezményt írtak alá, amely szerint Burma a Szovjetuniónak ez idén 100 000 tonna rizst szállít. (CTK) m ÚJ SZÓ 1957. február 12. A VI. VILÁGIFJÜSÁGI Találkozóra Egyiptomból 600 tagú küldöttség utazik Moszkvába. (ČTK) A BÉKE-VILÁGTANÁCS lengyel tagjai dr. Hurdeshez, az osztrák parlament elnökéhez táviratot intéztek, amelyben tiltakoztak a Béke-Világtanács bécsi titkársága tevékenységének betiltása miatt. (ČTK) A magyarországi felkelés ellenforradalmi jellegét már cikkünk közlése előtt megállapították a magyar államférfiak. Sőt Nagy Imre is. akit annak idején miniszterelnökké neveztek ki és aki — mint ismeretes, később kapitulált a reakció előtt — október 24-én a Magyar Sajtóirodának kijelentette: „Szeretném megragadni az alkalmat, hogy élesen elítéljem a nagy ellenforradalmi provokációt, amely a Magyar Népköztársaság rendje és a nép kormánya ellen irányul." Tehát nem a parlamenti rendszer bevezetéséről volt szó, mint amilyen Finnországban, vagy Svédországban van, hanem a magyarországi fasiszta rendszer visszaállításáról. Ez nagyon világosan mégnyilvánult azon események során, amikor a katonai diktatúráról álmodó horthysta tisztek, a néphatalom által államosított földet visszakövetelő földbirtokosok és a nép hatalmába került vállalatok visszanyerésére törekvő kapitalisták léptek a színtérre. Nagy Imre kormányának 11 napja alatt több ízben megváltozott a kormány összetétele és mindinkább jobbra tolódott. Ez a kormány tulajdonképpen elvesztette hatalmát az országban, a parlamentben ülésezett és mikrofonon keresztül tartotta fenn az összeköttetést a lakossággal. Nem volt képes szembeszállni az ellenforradalmi bandákkal, ami a fehér terror szörnyű garázdálkodására vezetett Budapesten. Elég megemlíteni a párt budapesti városi bizottsága épületének szervezett provokáció következtében történt szétrombolását, amelyet a német birodalmi parlament felgyújtásával lehet összehasonlítani. November 1-én Apró Antal, Kádár János, Kossá István és Münnich Ferenc, a Nagy Imre-kormány volt tagjai megszakították a kapcsolatot ezzel a kormánnyal, kiléptek a kormányból és kezdeményezően megalakították a magyar forradalmi munkás-parasztkormányt. A miniszterek ezen csoportjának a Nagy Imre-kormányból való kilépése után a Nagy Imre-kormány tulajdonképpen megszűnt létezni és szétesett. A hatalom a forradalmi munkás-parasztkormány kezébe került, amely hatékony intézkedéseket foganatosított az ellenforradalom szétzúzására. — Vajon támogatja-e ezt a kormányt a magyar nép többsége? — kérdezik önök, és egyúttal tagadólag válaszolnak. Ennek bizonyítására hivatkoznak a budapesti rádió november 15-i hírére, amely szerint állítólag idézték Kádár János következő nyilatkozatát: „Számítanunk kell a teljes vereség lehetőségével a választásokon". Kádár János ilyen kijelentéséről nem tudunk. A budapesti rádió november 15-én valóban ismertette Kádár Jánosnak a munkástanácsok képviselőivel folytatott beszélgetését, amikor is Kádár elvtárs ezeket mondotta: „A kormánynak szándékában áll a rend helyreállítása után szabad választásokat tartani. Természetesen nemcsak ágyúval, hanem szavazócédulákkal is lehet „lövöldözni" a munkáshatalomra, azonban pártunknak lesz elég ereje, hogy e küzdelemben megállja a helyét". Amint látják, nincs szó „teljes vereségről a választásokon, hanem ellenkezőleg, Kádár elvtárs kifejezte meggyőződését, hogy a szocialista erők győzelmet aratnak". E nyilatkozat közzététele után a következő hónap folyamán, amikor Magyarországon nagy sikereket értek el a normális élet helyreállításában. Kádár János december 19-én e sikerekről ezt mondotta: „Munkánk nem lenne eredményes, ha nem támogatnának minket a széles néptömegek". Önök arra emlékeztetnek bennünket, hogy a Szovjetunió nemegyszer védelmezte valamennyi ország azon jogát, hogy távol maradjon a katonai tömböktől. Erre csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a Szovjetunió mindig és elsősorban a megkötött katonai szerződések és csoportosulások ellen volt és ma is ellenzi őket. Sokszor mutattunk rá az Északatlanti Tömb, a gyarmatosító hatalmak délkelet-ázsiai katonai tömbje és a Bagdadi Egyezmény agresszív jellegére. Arról biztosítottak bennünket, hogy állítólag „védelmi" szövetségekről van szó. Nagy-Britannia és Franciaország Egyiptom elleni agressziója megcáfolta ezt a bizonygatást. Az Északatlanti Tömb agresszív lényege, amelynek Nyugat-Németország fegyverzése részévé vált, a Szovjetuniót és a népi demokratikus országokat a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási varsói szerződésnek, mint ezen államok biztosítása eszközének megkötésére kényszerítette. A gyakorlat azt mutatta, hogy ez múlthatatlanul szükséges és időszerű lépés volt. Hogyha a Magyar Népköztársaság kormányának nem lett volna meg az a lehetősége, hogy á varsói szerződésből eredő jogával éljen és a Szovjetunió támogatását kérhesse a külföldről szervezett ellenforradalom elleni harcban, ma Európa szívében valószínűleg fasiszta rezsim volna és ezáltal a harmadik világháború tűzfészke jött volna létre. Egy népi demokratikus ország sem remélheti biztonsága kezességét csupán függetlensége kihirdetésével, amíg fennáll az Északatlanti Tömb, „a kommunizmus .feltartóztatásának" elmélete és gyakorlata, amíg fennáll a népi demokratikus országok belügyeibe való beavatkozás politikája. A népi demokratikus országok ma nem állnak azon választás előtt, vajon részt vegyenek-e a varsói szerződésben, vagy semlegesek maradjanak. Teljes határozottsággal választottak már és a gyakorlat igazolta választásuk helyességét. Ami, a varsói szerződésnek Nagy Imre részéről való úgynevezett „felmondását" illeti, amit önök közvetve kérdeznek, azonban ami könnyen kiolvasható levelük sorai között, azt válaszolhatjuk, hogy ennek a megzavarodott politikusnak ezen lépése, amelyet a reakciós erők javára és a magyar nép akarata ellenére tett, semmi köze sincs a nemzetközi joghoz, a magyar nép érdekeihez. Ezzel kapcsolatban utalhatunk Daniel Latifi indiai jogász nézetére, aki ezt írta: „Nagy Imre azon kijelentése, hogy Magyarország kilépett a varsói szerződésből, ama nemzetközi szerződés nyilvánvaló megszegése volt, amely megállapította a magyar állam kötelezettségeit, és ez a nemzetközi kapcsolatokban meg nem engedhető szerződésszegés volt. Nagy váratlan lépése az európai nyugalmat és a világbékét veszélyeztető komoly helyzetet teremtett." Azok a tények, amelyeket a magyarországi események során megtudtunk, teljes nagyságukban megmutatták a szocialista országok ellen irányuló bomlasztó tevékenység gépezetét, amelyet amerikai dollárok hoztak működésbe. Levelükben az a törekvés nyilvánul meg, hogy a valóságot úgy állítsák be, mintha az egész magyar nép az ellenforradalom oldalára állt volna. Ez nem helyes. A magyar dolgozó tömegek nemcsak, hogy nem támogatták az ellenforradaimárokat, hanem határozottan állást foglaltak ellenük. A munkásosztály fegyverrel a kezében védelmezte a nép tulajdonát képező üzemeket. A parasztok ellenálltak az ellenforradalmi propaganda provokációinak és határozottan viszszautasítottak minden arra irányuló kísérletet, hogy a földbirtoké rendjét állítsák vissza a magyar vidéken. Nemzeti Múzeumot, amely a magyar nép büszkesége, hogy békés polgárokra lövöldöztek és akasztották őket, hogy Mindszentyt és más reakciósokat hívtak hatalomra? És végül ki kell jelentenünk: Teljes határozottsággal visszautasítjuk az önök kísérletét, hogy a szovjet katonaság segítségét, amelyet a magyar kormány kérésére nyújtottak a magyar népnek, „szovjet intervenciónak" minősítsék. Az önök tiltakozása, uraim, a szovjet hadsereg által az ellenforradalom szétzúzásában, a magyar népnek nyújtott segítség ellen, és az önök azon igyekezete, hogy ezt „intervenciónak" minősítsék, tárgyilagosan annyit jelent, akár ez volt a szándékuk, akár nem, hogy azon erőket támogatják, amelyek megkísérelték a népi szocialista Magyarország elpusztítását. Egyenes vonalat húzni Nagy-Britanniának és Franciaországnak Egyiptom elleni agressziója és a Szovjetuniónak a magyar nép számára nyújtott segítsége között az ellenséges intrikák elleni harcban, annyit jelent, hogy meg akarják téveszteni a közvéleményt. Nagy-Britannia és Franciaország azért támadták meg Egyiptomot, mert meg akarták fosztani ízen országokat függetlenségüktől, vissza akarták állítani a gyarmatosító rendszert, amely több évtizeden át létezett. Ezt a gyarmati uralmat az egyiptomi nép és más arab nemzetek népi felszabadító mozgalma döntötte meg. Nagy-! Britannia és Franciaország az egyiptomi terület bitorlására és a Közelés Közép-Kelet kőolajqazdagsága feletti ellenőrzés megszilárdítására törekedett. A gyarmati rendszer visa» szaállítása Egyiptomban csak első lépés lett volna a brit—francia gyarmatosítás visszaállítására Keleten. Nagy-Britannia és Franciaország megkísérelték, hogy visszafordítsák a történelem kerekét. És éppen ezért ütköztek valamennyi békeszerető nemzet határozott ellenállásába. A szovjet katonaság azonban nem azért ment Magyarországra, hogy bitorolja területét és kincseit. A magyar kormány hívta öt segítségül. A szovjet haderők akcióinak kellett a magyar dolgozókat segíteniük történelmi vívmányaik, a népi demokratikus rendszer megőrzése iránti küzdelmükben. Mindkét fél kívánja a szovjet—magyar kapcsolatok valamennyi, mai és jövő kérdéseinek, tehát a szovjet haderők Magyarországon való tartózkodásának kérdésével kapcsolatban is a magyar és szovjet kormány közötti baráti tanácskozások útján való megoldását, ahogy ez megfelel a két állam közötti baráti, testvéri és szövetségi kapcsolatoknak. Ezen eljárás elvi alapját képezik a proletár internacionalizmus, az egyenjogúság, a szuverenitás, a nemzeti függetlenség tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás és aaon kölcsönös előnyök elvei, amelyeket a Szovjetuniónak a népi demokratikus országok iránti kapcsolataira vonatkozó október 30-i deklarációja foglal magában. Értékeljük és teljes mértékben támogatjuk az önök nyilatkozatát, hogy „abszolút szükségesnek tartják az országok közötti valamennyi ellentétek igazságos, tisztességes és kölcsönösen elfogadható alapokon történő megoldását" minden állam nemzeti függetlensége biztosításának alapján. Reméljük, hogy a magyarországi eseményekkel kapcsolatos tények mélyebb tanulmányozása lehetővé teszi önöknek, hogy megszabaduljanak a káros tévedésektől, arai kétségkívül hozzájárul a ínég mé—.. . ft^wcyAJVUl HUjüűJíli. UJi <1 Jliey JlieKI merészeli azt állítani, hogy a , i y ebb kölcsönös megértéshez Nagymagyar munkasok gyújtották fel a Britannia és a Szovjetunió között ' Milliárdokat fordítanak NyugatNémetország újrafelfegyverzésére Berlín (ČTK) — A bonni hadügyminisztérium 1957. évi költségvetéséből, — amelyet a napokban terjesztettek a szövetségi parlament elé, kitűnik, milyen sietséggel és hogyan valósítják meg terveiket a nyugatnémet militaristák. Ez idén a bonni kormány 2,5 milliárd márkát ad ki kaszárnyák és katonai gyakorlóterek építésére. A tengerészeti katonai támaszpontok gyors újjáépítésére, amelyeket 1945-ben a potsdami értekezlet határozata értelmében levegőbe röpítettek, a költségvetésben összesen 551 millió márkát irányoztak elő. Főképp a Balti-tenger térségében épülő támaszpontokról van sző. További 414 millió márka jut a hadihajók építésére. A Radar-támaszpontok építése és felszerelése a terv szerint 145 millió márkát igényel, 20 katonai repülőtér építése 200 millió márkába kerül. A légierőkre a költfel- ségvetésben 968 millió márkát, a harckocsik gyártására 428 millió márkát fordítanak. A Német Szövetségi Köztársaság ezenkívül külföldön 1060 millió márkáért akar harckocsikat vásárolni. A katonai motoroskocsik gyártásának megindításával összefüggő kiadások 230 millió márkát emésztenek fel. A Bonner Korrespondenz utolsó számában közli, hogy Strauss bonni hadügyminisztert felhata'mizzák. hogy 29 milliárd márka összegben rendeljen fegyvereket. A lap hozzáfűzi, „hogy ezzel a Német Szövetségi Köztársaság pénzügyeiben zavart keltő fegyverkezéssel jelentős mértékben veszélyeztetik a pénznem szilárdságát."
