Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-06 / 37. szám, szerda

Megalakításuk után is segítsük a szövetkezeteket A szövetkezeti gazdálkodás fej­lesztése pártszervezeteink, pártt .g­jaink elsőrendű feladata. Az új szö­vetkezetek megalakításával és a meglevő szövetkezetek megszilárdí­tásával kpcsola'ban kell, hogy a kommunisták aktív tevékenységet fejtsenek ki. Agitációs csoportunk nemrégen a járás Üjszállás nevű községében te­vékenykedett, ahol a földművesek megemlítették, hogy a szövetkezet megalakítása előtt sokkal nagyobb munkát fejtettünk ki, mint a megala­kulás után. Igyekszünk megnyerni a földműveseket a szövetkezeti gazdál­kodásnak, de a szövetkezet megala­kulása után magukra hagyjuk őket és nem nyújtunk elegendő segítsé­get a szövetkezet gazdálkodása meg­szilárdításában, hogy ezáltal az új szövetkezetek a szövetkezeti tagok előtt is. és a még egyénileg gazdálko­dók előtt is bebizonyítsák a szocia­lista nagyüzemi gazdálkodás főlényét az elaprózott kistermelés felett. A szövetkezetek megalakítása után sok esetben a kellő támogatás hiánya okozza azt, hogy egyes szövetkeze­tek gyenge eredményeket érnek el. Szaláncon például már régen van szövetkezet, ennek ellenére még ma sem tudnak a szövetkezeti tagok úgy gazdálkodni, hogy ezzel példát mutassanak a környékbeli falvaknak. Pedig a kommunisták majd minden gyűlésükön foglalkoznak a szövetke­zet gazdálkodásával, de nem szíve­sen elemzik a hibákat és a nehéz­ségeket. Peditj Szaláncon több alap­szervezet van. Kell, hogy e szerve­zetek minden tagjának szívügye legyen a szövetkezeti gazdalkodás fel­lendítése. He'yesen mutatott rá a januári taggyűlésen Kónya elvtárs, 'hogy a hibákat elsősorban a kommu­nistáknak kell észrevenniök és ne­kik kell haladéktalanul megtenni'k a szükséges intézkedéseket a hibák megszüntetésére. A szövetkezet fejlődését akadályo­zó legnagyobb hibák egyike a mun­kaerőhiány. A szövetkezetben dolgo­zó tagok létszáma nincs arányban a földterülettel. De miért kevés a munkaerő? Hiszen ezelőtt minden talpalatnyi föld meg volt művelve. Jelenleg, amikor a mezőgazdasági munkák jelentős részét gépek vég­zik, még jobban meg kellene művel­ni a földeket. Ha a kérdésre választ keresünk, megállapíthatjuk, hogy a faluban ma már csak az idősebbek végeznek mezőgazdasági munkát, a fiatalok jó része más foglalkoszási ágat választott. Ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell. Meggyőző munkát kell folytatni a fiatalok kö­zött és a szülők k' zött is, hogy mi­nél több fiatal visszatérjen a me­zőgazdasági munkához. A másik komoly hiba, amely szin­tén nagy akadálya a szövetkezet fej­lődésének, a gyenge munkafegyelem. A munkafegy em megszilárdítása jelentős mértékben elősegítené a szebb eredmények elérését. A szövetkezeti gazdálkodás fej­lesztése mindannyiunk érdeke. Szük­séges, hogy az új szövetkezetek ala­kításából, a meglevő szövetkezetek megszilárdításából minden kommu­nista a legnagyobb mértékben kive­gy? részét. Kemény harcot kell foly­tatni az eredményesebb gazdálkodást akadályozó hibák eltávolításáért. Azon kell lennünk, hogy minden szö­vetkezet vopzó példa legyen a még egyénileg gazdálkodó földművesek előtt. H I R E K —j Hétfőn Prágában kicserélték azon jegyzékeket, amelyekkel meghosszab­bítják 1957. január 1-től december 31-ig a Csehszlovák Köztársaság és a Svájci Államszövetség közötti árucsere és fizetési egyezménnyel kapcsolatos árujegyzéket. A trnavai járás szövetkezeteinek tagjai mesterek a jó minőségű sör­árpa termesztésében, amely iránt a nyugati országokban is nagy a keres­let.A múlt évi termésből pl. csupán Belgium, Svájc, Nyugat-Németország, Hollandia, Finnország és Ausztria 500 vagon trnavai sörárpát vásárolt. Február 4-én legjobb női- és gyer­mekorvosaink négytagú csoportja uta­zott a Német Demokratikus Köztársa­ságba. E napokban a lužicei-szerb kultúráiig dolgozók hattagú küldöttsége tartóz­kodik Bratislavában. A küldöttség tag­jai február 5-én délelőtt ellátogattak a Csemadok Központi Bizottságába, ahol Lőrincz Gyula, a Csemadok elnöke üdvözölte a vendégeket. Szívélyes be­szélgetés során a vendégek érdeklőd­tek a Szlovákiában élő magyar dolgo­zók élete és munkája, továbbá a Cse­madok tevékenysége iránt és kicse­rélték tapasztalataikat a Csemadok Iván Sándor, Kassa. | dolgozóival. Műszaki-tudományos együttműködés Csehszlovákia és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság között Hétfőn Prágában aláírták Csehszlo­vákia és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság műszaki-tudományos ve­gyes bizottságának 11. üléséről szóló jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv aláírása további lépést jelent a két ország kö­zötti kölcsönös együttműködés útján. Csehszlovákia segíteni fog a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak gépi üzemek építésében, az energeti­kai iparágban, a közlekedés és az egészségügy megszervezésében, stb. Ezenkívül Csehszlovákia segítséget nyújt Koreának a folyóvizek energe­tikai forrásokként való kihasználásá­ban. Egészségügyi téren Csehszlová­kia segíteni fog a gyógyszergyártás megindításában. Számos koreai szak­ember tanulmányozni fogja Csehszlo­vákiában az iparüzemekben folytatott termelési módszereket és csehszlovák szakemberek segítenek majd a koreai ipari üzemekben. Jó munkát végeztek A Hadsereggel Együttműködők Szö­vetsége prešovi kerületi bizottságá­nak kezdeményezésére a HESZ összes szervezetei között folyó országos ver­senyben a Banská Bystrica-i kerület győzött. A győztes kerületet „YAK 12'' típusú repülőgéppel, a HESZ Központi Bizottsága vándorzászlajával és arany­éremmel jutalmazták. A versenyben második a libereci, harmadik a prešovi kerület lett. A Szlovák Nemzeti Tanács képviselőinek élénk kapcsolata a választókkal Hétfőn, február 4-én összeült Bra­tislavában a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőinek tanácsa. A tanács XI. ülését František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke vezette. A képviselők tanácsa értékelte a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőinek 1956 utolsó negyedévében végzett te­vékenységét és megtárgyalta az 1957. év elején végzendő képviselői munka feladatait. A képviselők tanácsa meg­állapította, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőinek a nép közötti munkája tovább javult. A képviselők, amellett hogy jól végzik kötelességei­ket a munkahelyükön, még nagyobb mértékben bekapcsolódnak választó­körzetük, járásuk és kerületük mun­kájába. A képviselők mind szorosabb kapcsolatban állnak választóikkal. nemcsak a polgárokkal folytatott be­szélgetések során, a képviselői napo­kon, a vállalatok meglátogatásával, dei legújabban a polgárok otthonában tett személyes látogatásokkal is. Ezzel va« lóban a nép választott képviselőihez méltón teljesítik funkciójukat. A kép-! viselők figyelemmel kísérik az állami és gazdasági apparátus tevékenységét és tapasztalataikat, továbbá választóik javaslatait a Szlovák Nemzeti Tanács szerveibe, főleg bizottságaiba viszik, ahol megtárgyalják Szlovákia gazdasá-i gi és kulturális életének időszerű kérn déseit. A képviselők fenti munkájáról számoltak be a tanács tagjai — a kép-* viselők kerületi szövetségeinek alel­nökei. A tárgyalás eredményei alapján a képviselők tanácsa kitűzte a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőinek legkö­zelebbi feladatait. Segítjük Egyiptomot új üzemek építésében Jaroslav Kohout, a csehszlovák kül­kereskedelmi miniszter helyettese, aki tíznapos látogatáson Egyiptomban tar­tózkodott, Prágába érkezése után fel­világosítást adott a ČTK tudósítójának látogatása céljáról. „Egyiptom miniszterével és gazda­sági tényezőivel folytatott beszélgetés alkalmával mérlegeltük a további gaz­dasági kapcsolatok fejlesztésének le­hetőségét. Csehszlovákia és Egyiptom között az 1955. évi hosszúlejáratú egyezmény alapján sikeresen fejlőd­nek ezek a kapcsolatok. Csehszlovákia első helyen állt az egyiptomi gyapot­vásárlásban és néhány üzemet: cipő­gyárat, kerámiai üzemet, cementgyárat stb. épít Egyiptomban. A beszélgetések Csehszlovákia azon lehetőségeit érintették, amelyekkel részt vesz gépberendezések szállításé-; val és műszaki segélynyújtással egyes tervezett üzemek építésében. Egyip­tomban jelentős érdeklődés mutatko­zik az együttműködés olyan formájá iránt, amely szerint csehszlovák tech­nikusokat küldenek Egyiptomba és egyiptomi szakembereket képeznének ki Csehszlovákiában. Új kereskedelmi egyezmény Finnországgal 1957. január 8. és február 2-a között Prágában tárgyalások folytak csehszlo­vák és finn küldöttségek között a Csehszlovákia és Finnország közötti 1957. évi kereskedelmi kapcsolatok rendezéséről. Február 2-án e tárgya­lásokat az 1957. január 1.—december 31. időtartamra vonatkozó új árujegy­zékekről szóló jegyzőkönyv aláírásával fejezték be. A megegyezés szerinti árumennyiségek alapján feltételezhe­tő, hogy a Csehszlovákia és Finnország közötti idei árucsere terjedelme nagy­jából hasonló színvonalon lesz, mint tavaly. A jegyzőkönyv szerint Cseh­szlovákia viszkózét és szulfátcelluló­zét, különféle papírfajtákat, deszkát, faházakat, magnetit és ilemenit kon­centrátokat, mézet, sajtot, stb. hozat be Finnországból, Finnországba főleg gépjárműveket, traktorokat, motorke­rékpárokat, különféle gépeket és be­rendezéseket, finom gépipari terméke­ket, hengerelt anyagot, különféle tex­til, üveg, vegyipari és kerámiai gyárt-" mányt, komlót és más árucikkeket szállít. OSZTÁLYÉRDEKEK VAGY NEMZETI ÉRDEKEK? A burzsoáziának egyik leghatáso­sabb fegyvere mindenkor a nacionaliz­mus volt. Kiváló eszköznek bizonyult abban, hogy népeket és nemzeteket egymásnak uszítson és arra is jó mód­szer volt, hogy az emberek tisztánlá­tását elhomályosítva, azok nemzetükre I úgy nézzenek, mint egy kerek meg­bonthatatlan egészre, amelyben „csak" magyarok vagy szlovákok, „csak" né­metek vagy lengyelek vannak. Ügy nézzenek, hogy például a magyar pa­raszt a magyar földesúrban a „ma­gyart" lássa, akivel, mert az is ma­gyar, szolidaritást vállal, ellenben a más nemzetiségű parasztban az ellen­ségét lássa, azt az ellenségét, aki egye­düli oka és előidézője minden bújának és bajának. És ha a népek és a nemze­tek a burzsoá nacionalista uszítás kö­vetkezményeként oly sok tragédiát át­élve egyre jobban felismerik is annak népellenes voltát, mégis korántsem mondhatjuk el, hogy a burzsoázia — mint idejét múltat és hasznavehetet­lent — félredobta volna a nacionalista uszítást és azt sem mondhatjuk el, hogy a nacionalizmus a népek között már nem találhat termékeny talajra. A reakció elég rafinált ahhoz, hogy ezt a hatékony fegyverét más formá­ban és megváltoztatott külsőben, de mindig egy ugyanazon céllal a megfe­lelő időben újra meg újra harcbavesse. Ennek a módszereiben megváltozott, de velejében nacionalista uszításnak voltunk tanúi az elmúlt hetekben. A reakció új formájában vetve fel a na­cionalizmust, mostanában kedvtelve vitáz a nemzeti érdekekről. Nagyon gyakori ez a szó különösen az elmúlt hónapokban lezajlott magyarországi események kapcsán. A reakció meg­nyergelve ez ország vezetésében elkö­vetett hibákat, megnyergelve azt, hogy Magyarország volt vezetői nem egy esetben mellőzték a nemzeti sajátos­ságokat, megsértették a nemzeti ha­gyományokat és érzéseket, úgy tünteti fel ezen egyes emberek által elkövetett hibákat, mintha a szocializmus építése ellentétben állna a nemzeti sajátos­ságokkal és mintha a szocializmus épí­tése, amely a dolgozó osztályok osz­tályérdekeinek megvalósításán alap­szik, összeegyeztethetetlen volna a ľ I S / ("> 1957. február 6. nemzeti érdekekkel. „Ideje — han­goztatja most minden rendű és rangú reakció' —, hogy a népi demokratikus országok népei nemzeti érdekeiket helyezzék előtérbe és nemzeti célkitű­zéseiket váltsák valóra." Sőt, egyesek már tovább is mennek és egészen pon­tosan fogalmazva azt mondják, végre itt az ideje, hogy a nemzeti érdekeket az osztályérdekek elé helyezzék. Meg kell adni, ha az áru régi is, az új csomagolás szép és tetszetős és ideig-óráig sok mindent eltakar. Ám ha lehántjuk ezeket a tetszetős külső­ségeket, ha megtisztítjuk az árut a nemzeti színú máztól, akkor ott áll előttünk a nacionalizmus a maga mez­telen valóságában; a „nemzeti érde­kek" mögött pedig ott sorakoznak a vagyonukból kiebrudalt volt tőkések, a volt gyárosok és földbirtokosok, bankárok és a nép minden rendű és rangú élősködője, ök volnának hát a „nemzeti érdekek", amelyeket az osz­tályérdekek elé kell helyezni, már mint a dolgozó emberek, a munkások és pa­rasztok osztályérdekei elé. i>e hát lássuk csak kissé köze­lebbről és részletesebben, mit is ta­kar ez a reakciós törekvés, és mi az, amiről a leplet, — mégha az nemzeti színű is — le kell rántani. Kezdjük talán a dolog velején és vessük fel a kérdést: Lehet-e az osztályérdekeket különválasztani a nemzeti érdekektől, vagy még inkább szembeállítani ve­lük? Persze, minden félreértés elke­rülése végett öntsünk rögtön tiszta vi­zet a pohárba: a munkásosztály és a dolgozó parasztság osztályérdekeiről van szó és mindazon társadalmi réte­gek érdekeiről, amelyek saját munká­jukból, nem pedig mások kizsákmá­nyolásából élnek. Vagyis a nép érde­keiről. Százezrek meg milliók érdekei­ről. És a másik oldalon kinek az — ugyancsak — osztályérdekeiröl van szó? A gyárosokéról, a földbirtokoso­kéról, a bankárokéról, meg az összes olyanokéról, akik nem a saját munká­jukból, hanem a másokéból élnek, sőt minden emberi fogalmak szerint min­den földi jóban könyökig vájkáltak. Vagyis a kizsákmányolók érdekeiről van szó. Csupán néhány ezer ember érdekeiről. Nagyon fontos ezt az oly sokszor hangoztatott legelemibb igaz­ságot újra leszögezni, nehogy valami félreértés adódjék elő. Mert hát gye­rünk egy lépéssel arrébb. Mit kíván a milliók, a nép osztályérdeke ? Azt, hogy I munkájának gyümölcsét és hasznát közvetlenül és közvetve ő maga kapja meg. Meg aztán azt, hogy az egész ál­lami, társadalmi és gazdasági ténykedés az ő osztályérdekeit szolgálja. Tehát a nép, a milliók érdekeit. Igen, de hát mit kívánnak a kizsákmányolók érdekei ? Éppen az ellenkezőjét. Azt, hogy minden az ők és az osztályuk érdekeit szolgálja. Hát akkor hogyan? Sokszor elismételt hasonlattal élünk, ha azt mondjuk, hogy a tűz és a víz kibékíthetetlen és összeegyeztethetet­len ellentéte ez. Most pedig lássuk a harmadik tényezőt, a nemzeti érdekeket. Adjunk most arra is választ, mit kívánnak a nemzeti érdekek. Adjunk rá választ, de kinek a nevében és kinek az érdekében szóljunk, ha nemzeti érdekekről van szó? Vajon kinek az érdekeiről van szó, ha nemzeti érdekekről beszélünk? A milliós népéről, vagy pedig a ki­zsákmányolókéról ? Lehet-e azt mon­dani, hogy a kizsákmányoló osztályok érdekei egyben a nemzeti érdekeket is jelentik? Hogyan? Ha ezt elfogadnók, akkor ez azt jelentené, hogy a nem­zetet a kizsákmányoló osztályok, a gyárosok, a földbirtokosok, a bankárok, a nagykereskedők és a kulákok képez­nék és nem a milliós és tízmilliós dolgozó nép. És ha már a magyaror­szági eseményekből indultunk ki, ép­pen ez bizonyította nagyon is világo­san, hogy mit ért a burzsoázia a nem­zeti érdekek alatt. Láthattuk, a nem­zeti burokból hogyan bújtak elő a földjeiket és gyáraikat visszakövetelő volt kapitalisták. Ez volna hát a nem­zeti érdek? Az volna a nemzeti érdek, hogy herceg Esterházynak újra 250 ezer hold földje legyen, s érette száz­ezer meg millió parasztot fosszanak meg néhány holdacskájától ? Az ilyen „nemzeti érdekeknek" kellene meg­előzniök a dolgozó nép osztályérde­keit? Ám béka perspektívával vádolnánk és illetnénk a reakciót, ha a nemzeti érdekek tetszetős jelszavát az eddig elmondottakban kimerítenénk. A tét sokkal nagyobb. Mert mi is a célja lé­nyegében a nemzeti érdekek oly nagy hangoztatásának? Mit támad e jelszó, | kimondva vagy kimondatlanul is ? A szocialista tábor országainak egységét, a proletár internacionalizmust. Erre törekszik a reakció akár a nyílt ellen­forradalmár, akár a melldöngető ha­zafi szerepében lép fel. Az osztály­érdekeknek a nemzeti érdekekkel való szembeállításával az a törekvése, hogy a nemzeti érdekeket szembeállítsa a proletár internacionalizmussal. De hát lássuk csak, létezhetnek-e ellentétek a nemzeti érdekek — tehát a dolgozó nép osztályérdekei — és a proletár internacionalizmus között. Létezhet-e ellentét a nemzeti érdekek és a „Világ proletárjai, egyesüljetek" jelsző között? E kérdésre a leghelye­sebben egy következő kérdés feltevé­sével válaszolhatunk. Éspedig: nélkü­lözheti-e egy ország hatalomra jutott dolgozó népe más országok és az egész világ dolgozóinak szolidaritását, támogatását? És fordítva: megvon­hatja-e egy ország népe támogatását más, arra rászoruló országok népei­től? Mily fényes példáját láthattuk a proletár szolidaritásnak, a „Világ pro­letárjai, egyesüljetek" jelszó gyakor­lati, megvalósításának éppen a ma­gyarországi események során. Hát nem a magyar nép legelemibb nemzeti érdekeit szolgálta-e az a proletár internacionalizmus jegyében született minden irányú segítség, amely döntő mértékben hozzájárult az ellenforra­dalom letöréséhez, ahhoz, hogy a föld a magyar paraszté maradjon és ne a herceg Esterházyaké legyen, hogy a gyárak a magyar munkások érdekeit, ne pedig a Weiss Manfrédek érdekeit szolgálják? Ezt kívánták a magyar dolgozó nép osztályérdekei, ezt kí­vánták a magyar nép nemzeti érde­kei? Csak egyértelmű igennel lehet rá válaszolni. De menjünk még tovább. Vajon mit kíván és egyenesen mit követel meg például Csehszlovákia népeinek és nemzeteinek osztály- és nemzeti ér­deke a magyarországi események kap­csán? Nem azt-e, hogy a magyar el- I lenforradalmat letörjék és ezáltal meghiúsítsák a burzsoázia uralomra­jutását? Ez amennyiben osztályérdeke volt Csehszlovákia dolgozó népének, éppúgy nemzeti érdeke volt hazánk minden itt élő nemzetének és nemze­tiségének, hiszen a fasizmusnak köz­vetlen szomszédságunkban való feltá­masztása nemzeti érdekeiben veszé­lyeztette volna hazánk nemzeteit. Az eddig elri ondottak ellenére is ne térjünk ki a kérdés lényegére adandó válasz elől, az elől, amire a reakció egész propagandáját építi. Ha csak röviden is, de szóljunk az egyes országok népeinek nemzeti sajátossá­gairól, nemzeti érzéseiről, az egyes országok gazdasági adottságairól. Va­jon összeegyeztethetők-e ezek a pro­letár nemzetköziséggel? Nemhogy összeegyeztethetők, hanem egymásból erednek. A szocialista tábor országai egyikének sincsenek és nem is lehet­nek gyarmatosító, más népeket leigázó törekvései. Éppen az egymásra utalt­ság és a kölcsönös segítség teszi le­hetővé, sőt egyenesen megköveteli, hogy minden ország népe nemzeti sa­játosságainak és gazdasági adottságai­nak megfelelően alakítsa ki életkörül­ményeit. Ami pedig a nemzeti érzések tiszteletbentartását illeti, erre csak azt lehet mondani, hogy a proletár in­ternacionalizmust sérti meg az, aki a nép nemzeti érdekeit akár elnyomni, akár nacionalizmussá felszítani igyek­szik. Ha egyes szocialista országokban, mint például Magyarországon a nem­zeti érzések és nemzeti sajátosságok legteljesebb tiszteletbentartása körül hibák történtek, akkor az egyes veze­tők hibájából történt, de semmiképpen sem lehet azt mondani, hogy az ma­gából a szocialista rendszer lényegéből ered. Ennek ellenkezőjét állítani nem jelent mást, mint akár tudatosan, akár nem, a burzsoázia célkitűzéseinek szolgálatába állni. A ne;.jzetközi reakc'ó szemé­ben félelmetes erő a világ dolgozóinak testvéri szolidaritása, a „Világ prole­tárjai, egyesüljetek''. Félelmetes szá­mára a vörös lobogó, az ötágú csillag. Ám a reakció és szekértolói minden gyűlölködése és megtévesztő demagó­giája ellenére is, nincs az az erő, amely a vörös zászlót, a szabadság zászlaját kicsavarja a szabadságát vé­dő. vagy azért harcoló népek kezéből. I Az ötágú csillag pedig mind ragyo­góbb fénnyel hirdeti öt világrész né­pének testvéri szolidaritását. Bátky László

Next

/
Oldalképek
Tartalom