Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-03 / 34. szám, vasárnap

— Miroslav Zikmund J í rí Hanzeíka BUTANTAN Brazília elamerikásodott nagy­városának, Sao Paulo egyik kül­városán, Pinheiroson túl egy zöld dombháton csodaszép zúg simul a városhoz, a nyugalom és a csönd oázisa a nagyváros őrült hajszájában. Az indián ős­lakók valamikor Butantannak, Erős Szélnek nevezték el ezt a helyet. Azt mondhatnánk róla, hogy Dél-Amerika egyik legszebb bo­tanikuskertje. Színpompás tró­pusi virágok, Brazília minden sarkából ideültetett tömérdek fa és cserje. Gondozott ösvények, padok, nyugalom. Az. árnyas zu­gokban könyvekbe mélyedt diá­kok üldögélnek, és gyerekkocsit tologató mamák meg dajkák sétálnak mindenfelé. A park középső részében azonban rövidke nyírott pázsit zöldéi, amelyet nem díszítenek virágok, és padok sincsenek kö­rülötte. Két-három méterre! az ösvények színtje alatt terül el és sima betonfal keríti körös­körül. Inkább egy vár sáncárká­ra emlékeztet, mint botanikus.­kertre. Lepillantunk a beton­korlátok mögül. Lent a pázsiton, a fák árnyékában néhány kupo­laszerű, vörösagyagból épített házikó húzódik meg. Ha kissé áthajolunk a beton­korlátokon, vállon vereget a parkőr és figyelmeztet, hogy legyünk óvatosabbak. Megvan rá az oka. Az agyagházíkók meg a be­tonfal alján körülfutó fedett bú­vóhelyek sora ugyanis a legmér­gesebb brazíliai kígyók otthona. A Butantan kapuja előtt min­den délelőtt megáll egy fura rakománnyal érkező teherautó. Patentzáros faládikókat szállít ide naponta Sao. Paolo pályaud­varairól. Minden ládikón»k ugyanazon a helyén egy kar­tonlapocska van a feladó nevé­vel, tetejükön meg jól látható felirat, amely óva int minden fölöslegesen kíváncsiskodót: „Caixa para» transporte de serpentes." „Kígyószállító ládikó." Ezek a szabványos ládikók azok a kizárólagos áruküldemé­nyek, amelyeket valamennyi vasút ingyen továbbit az ország minden pontjáról, bármekkora távolságra. Mindegyiken ugyanaz a címzett: Butantan, Sao Paolo. A Butantan szót minden vasutas ismeri, még a legeldugottabb állomáson is. Soknak közülük ezzel a szóval adták vissza az Az ország belsejének telepe­seinél, de Petrópolis villáiban, sőt még Rio külvárosaiban is Csörgőkígyó életét, mikor mér csak egy haj­szálon függött. Butantan ugyanis a legismer­tebb dél-amerikai szérumgyár­tó intézet, ahol a kígyómarás elleni szérumok készülnek. ÉVI KÉT LITER MÉREG Az intézet bejárati kapuján túl emelkedő csillagalakú épü­let magas üvegablakait kíván­csiak lepik el; felszülten figye­lik az intézet új lakóinak fölvé­teli vizsgáját. De inkább az új lakókat átvevő személyzet ide­geit teszi próbára ez a vizsga. Két fehérköpenyes, magasszárú melynek marásától gyors szö- igen gyakran tartanak ktgyó­bőrcsizmát és bőrkeztyűt viselő vetbomlás áll be; a vékony és kat — és senki sem ijed meg alkalmazott óvatosan leemeli az hosszú, zöldhátú, sötétfoltos ja- tőlük, senki sem veri agyon, első ládikó födelét. Néhány má- racara. Alattomos csúszómászók őket; sőt ellenkezőleg. Baboná­sodpercig óvatosan várnak. A seregszemléje, marásuk biztos hoz vagy állatkultuszhoz ennek nyílásból kígyófej bukkan elő, halál, ha nincs gyors segítség, persze semmi köze. Csak az ln­szemügyre veszi környezetét, Ebben a lesben álló, halált osz- diánok régi szokásainak és ta­megfordul, két-három centimé- tő nyüzsgésbe azonban hirtelen pasztalatainak a maradványa, terrel kijebb bújik és villám- egy ember lép be. Nyomában Egynéhány óriáskígyófajt az in­gyors támadásra készül a feléje egy másik. Magabiztosak, nyu- diánok arra használtak, hogy közeledő kézfej ellen. De a kéz godtak, a félelem legcsekélyebb megvédje őket ellenségeikkel valamicskével mégiscsak gyor- j ei e nélkül. Fehér köpeny raj- vagy a mérges kígyókkal szem­sabb. Fejen ragadja a kígyót és tuk, lábukon magasszárú csiz- ben. kifelé húzza a ládikóból; fél mé- ma i kezükben vashorogban vég­ter, egy méter, kettő. Mint va- 2ődő hosszú bot. Borsódzik a laml jól összehajtogatott gumi- háta az embernek, ha látja a tömlő tűnik elő a ládából egy több tucatnyi egymáson tekergő gyakran 3 "láthatunk "szelídített kövér csörgőkígyó, szabályos kígyót, de amint közeledik va- 6riá skíg yókat. Az európai szá­° hátán. i aki feléjük, kígyózva szétszé- már a_ akine k már az óriáskígyó lednek. Testüket karikába csa- e mi ítésér e ^ lúdbőrözik a háta, várják, fejüket felütik es készen szinte ér thetetlen, hogy az em­Egypár pillanat múlva nyil- állnak a nyílsebes támadásra. be r állandóan egy ilyen szokat­vántartási fémlapocska szorul A kerek házikóból tucatszám- lgn háziálla t szomszédságában a farkára, sorszámmal és felyé- ra bújnak elő a nyugalmukon m ^ ^ g m_ tel napiának dátumaval. A csor- megzavart kígyók. Egyesek el- J M . .. gőkígyó aztán visszanyeri, - menekülnek, mások várakozva béré etet különösen gyereke igaz hogy csak a néhány száz állnak meg. Most aztán gyorsan ™ en t.?« e k ™g az óriáskígyók négyzetméter pázsitra és" a vö- megy a dolog. Az egyik ember Braz.hában Megvédtk az em­rösagyag vityillókra korlátozott a botjával szétpiszkálja a kígyó- bert a mérges kígyókkal szem­— szabadságát. gomolyagot, egyet félredob kö­Mennyi bátorság és áldozat- ™lük horgával a földhöz szo­rítja fejét és villámgyors moz­dulattal tarkón ragadja. Két­méteres csörgőkígyó. Állkapcsai fenyegetően megnyílnak, ínyé­ből két pár méregfog meredezik elő. Ügyes mozdulat a csipesz­szel, és néhány csepp méreg csöppen a készenlétbe helyezett romboid mozaikminta a Dühösen és tehetetlenül hány­kolódik. készség kell ahhoz, hogy ezt a rengeteg lakót itt összegyűjt­sék! Brazília ugyan nem pa­naszkodhat, hogy óriási terüle­tén kígyóhiány lenne. De a Bu­tantan-intézet dolgozóm nem sokat lendítene ez a tény, ha nem működne velük együtt az ország belsejében élő önzetlen üvegtálacskába. önkéntesek hada, ha nem koc­káztatná életét, és nem tenné ki magát szakadatlan veszedel­meknek. Még Brazíliában sem akad lépten-nyomon kígyó, bár híres sok veszedelmes csúszó­mászójáról. Ahol kissé nagyobb Az intézet asszisztense, Ludo­vico Talarico bevégezte munká­ját; a mérget a tálacskában egyik munkatársának nyújtja, és visszatér hozzánk. — Az önök előtt tekergő kí­gyók közül egy sem jut ki élve a forgalom, ott a kígyó kerüli Butantanból. A fogságban lévő az embert. Az ország belsejé ben, a farmok környékén, az ül tetvényeken, a fűrésztelepek és kígyó az első méregvétel után nem fogad el ételt. Csak néhány hónapig bírja a koplalást. A a favágók házai körül azonban negyedik, ötödik méregvétel más a helyzet. A Butantan leg- után éhen pusztul el. as pp g áldozatosabb munkatársai épp ezért brazíliai farmerek, favá­Az asszisztens cigarettára gyújt, és mohón szívja le a g ók, erdőjárók és mezei mun- füstjét. Csak remegő ujjai árui­kások közül kerülnek ki. Azon kívül persze a hivatásos vadá szok közül, akik életüket a ka landoknak szentelték ... ják el, hogy sok évi gyakorlata ellenére sem annyira nyugodt veszedelmes munkája közben," amilyennek látszik. Évenként 'A két Br^zíiM vMreaénpes jajain Zsákmányuk a Butantan be- két liter mérget' kell összegyűj­'cerített pázsitján gyűlik össze, tenie és átadnia az intézet dol­:<ét méter llgsszú csörgőkígyók; gozóinak, hogy valahol Brazília kicsi korallkígyók, harántos vö- másik végén a BUTANTAN fel­L'ÖS foltokkal A"testükön. A vi- iratú pici ampullák visszaad ­lág legmérgesebb kígyói közé hassák az életnek azokat, akik tartoznak. Azután a sárgahátú, re alattomos halál vár ugyanat vörös PWfljuszokkal tarkázott tói a kígyóméregtől... surucucú, az Amazonas vízterü­UtéBÖc ggyik leghosszabb mér- . KlGYÔDAJKÄK jeskígyója. Mindjárt mellette egy urutú, a szabályos szürke De Brazíliáb-n a kígyó nem foltok patkószerűén futnak ró- csak réme az embernek, la; egy harántcsíkos, sötétszínű Egyes brazíliai háztartások­jsrara- keűre**tes j&iaer* feäfi. íőlea 35 belsf jébSIV ben, Olyan kertben, ahoí óriás­kígyó tanyázik, egyetlen mérg« kígyó sem üti fel a fejét, môj ha hemzseg !s tőlük az környék. Az óriáskígyó' tisztáld) mis* den más háziállatnál. A kígyóvá kapcsolatban rendszerint undok nyálkás bőre él képzeletünkben Az óriáskígyó böre hideg ugyan de száraz és tiszta. S emellet egyetlen házőrző sem olya: igénytelen, mint az óriásklgy< Megelégszik, ha két-négy ha vönként egyetlenegyszer ka enni. Az esztendő során alig ö házinyulat nyel le. A gyerme kekhez ragaszkodik leginkábl Alig hogy kilép a gyerek a hᣠból, az óriáskígyó lépten-ny mon követi, és biztos védelmt nyújt a mérges kígyók mindé veszedelmével szemben. Sőt n több, megvédi az embert a ki gyók marásától azokon a tért leteken is, ahová még máig s jutottak el a butantani szerolť giai intézet életmentő injekcií Ez e két kéfi Rkt fy Jggeiro munkásnegyedében Ki ne ismerné Hanzelka és Zikmund nevét, a két cseh utazóét, akik tíz évvel ezelőtt Tatra kocsijukkal világkörüli útra indultak. Négy éven át járták Afrika, Dél- és Közép-Amerika útta­lan utait, eredményesen teljesítve közvetlen feladatukat: a csehszlovák Iparcikkek — első­Sorban a Tatra-autók propagálását. De ebből az eredetileg szorosan vett kereske­delmi feladatból a két vállalkozó kedvű fiatal alapos felkészültsége, egyéni rátermettsége, megfigyelöképessége és kiváló publicisztikai érzéke révén olyan utazás lett, amely magára vonta az egész csehszlovák közvélemény érdek­lődését, sőt figyelmet keltett szerte a világban ott is, ahol a két világjáró meg sem fordult. Rádióriportok, szakbeszámolók, rövid és egész estét betöltő filmek, valamint a három kötetes Afrika kijnyv kiadása, amely — számos más nyelven kívül magyarul is megjelent — egyszerre a legismertebb és legnépszerűbb csehszlovákok közé emelték Hanzelkát és Zik­mundot. Útleírásuk negyedik kötetét nem régen adták kl — egyszerre cseh, német és magyar nyelven — amit még három további kötet fog követni. A most megjelent vaskos, immár hagyomá­nyosan nagyszerű kiállítású negyedik kötet a szerzők dél-amerikai útjának első részéről számol be. Buenos Airesből kiindulva Argentí­nán, Paraguayon, Brazílián és Uruguayon át, tízezer izgalmas kilométer megtétele után ismét Argentína fővárosába tértek vissza. Nehéz megállapítani, mi ebben a kötetben a legérdekesebb: a déli földteke legnagyobb városainak lüktető élete, a dél-amerikai államo roppant szociális ellentétel, a meglepően nagy számú csehszlovák kolónia küzdelmes élete a jellegzetes dél-amerikai monokultúrák, a gya­pot, a kávé izgalmas históriája, a természeti szépségek nagyszerű leírása, vagypedig a min­den ellentmondásával ritka meztelenségben megmutatkozó kizsákmányoló rendszer millió áldozatának megrázó sorsa néhány tízezer élősdi korlátlan tobzódása, jóléte mellett? Hanzelka és Zikmund lassan új műfajt te­remtenek — a népszerű gazdasági-politikai úti­rajzot. Aki olvasta Afrikájukat, örömmel állapítja meg, hogy elbeszélő művészetük, publi­cisztikai készségük az Afrika első kötete óta lényegesen elmélyült. Egyre harmonikusabbaif kapcsolják egybe az élményt az Ismeretekkel, az érdekest a tanulságossal, az éles meglátást a politikai értékeléssel. Szülte érezzük, hogyan nő a szerzők látóköre, hogyan lesz egyre bizto­sabb eleinte csak ösztönös állásfoglalásuk az események, benyomások száguldó forgatagában. Az új Hanzelka-Zikmund kötet érdekfeszítő és tanulságos olvasmány. A magyar olvasó bi­zonyára érdeklődéssel veszi A folyón túl van Argentína kötetet is és máris kíváncsian várja a folytatást, amely a s^rzőket az ősi amerikai kultúrák, az inkák és az aztékok birodalmán keresztül viszi Argentínától Mexikóig, végig az Andok éflbenyúló, szinte járhatatlan útjain. • » * Hanzelka és Zikmund A folyón túl van Argen­tína című könyvéből közöljük az alábbi érdekes részletet. Sao Paulo, a milliós ipari központ belvárosa, ahol az óriási forgalom lebonyolítását monu­mentális viadukt könnyíti meg A világvárosi csillogás a külvárosig nem hattA el. Az itt látható kép a szép Rio de kmeirobaíj is gyakori Egy festői szépségű öbölben fekszik Rio de Ja­Rio de Janeiro

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom