Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-19 / 50. szám, kedd

* A nemzeti bizottsági választásra készülnek A búcsi agitációs központban Á sártól csillogó latyakos búcsi utcákon — ahol csak gumicsizmában tanácsos ilyenkor közlekedni — s'etős emberek lépkednek. Érdekes, mindnyáján - egy irányba tartanak. Mintha ünnepélyre készülne a falu, pedig nincs is említésre méltó emléknap vagy évforduló Szombat este van. Az utcai lámpák csak itt-ott világítanak. Igy az ablaknyílásokon keresztül szúródó fény mutatja az idegennek az utat. De mindegy. Odatart áz ember, ahová a fa'ubeliek igyekeznek, a kultúrház felé. Néhány 'épés után embercsoportba botlunk. Egy hosszan elnyúlt épület előtt beszélgetnek. Egyébként tőlük tudtuk meg, hogy ez a község kultúrháza. Nézzük meg hát, mire készülnek a teremben. A terem szerény díszítése ellenére is barátságosan fogad. Itt futottunk össze Forgács elvtársnővel, a falusi pártszervezet elnöknöjével, aki kérésünkre szívesen nyújt felvilágosítást. — Ez a szűkre szabott terem '— kezdi — a mi kultúrházunk. Régi épület ez és nem felel meg már a követelményeknek. De épül már az új kultúrház is, melyet előreláthatólag ebben az esztendőben be is fejeznek. Egyelőre itt tartjuk meg a különféle rendezvényeket és most, ha átmenetileg is, idehelyeztük az agitációs központot. Ügy beszél a párt elnöknője, mintha ki sem akarna fogyni mondaivvalójából. Nem is csoda, hiszen annyi most a tennivaló az agitációs központban, hogy huzamosabb időre lenne szükséq aprólékosan mindent megvilágítani. Közeledik az EFSZ-ek III. országos kongresszusa, s ha az időjárás javul, megkezdődnek a tavaszi, munkák és mindezek mellett fel kell készülnünk a nemzeti bizottságokba történő választásokra is. Ezekkel az '•eseményekkel kapcsolatban pedig sok kérdezni valójuk van a falubelieknek, melyekre az agitációs központban kielégítő feleletet kapnak. A falu dolgozói szívesen jönnek ide, mert érzik és tudják, hogy közös ügyükről folynak a tárgyalások. Ezenkívül az agitációs központban vidám szórakozást is találnak. A műsoron előadások, filmbemutatók és különféle kultúrbetétek is szerepelnek. Ezt a müsortervezetet a falusi pártszervezet a tömegszervezetekkel együtt készítette el, melynek fő célja, hogy nevelje, szórakoztassa a dolgozókat. Igaz, az agitác'ós központ működése nem régi keletű még, de biztató a kezdet, mert a rendezvényeken mindig zsúfolásig megtelik a terem. Sóoky elvtárs, az EFSZ elnöke arról tájékoztat bennünket, hogy az agitációs központ rövid működése ellenére helyi érdekű újságot is kiad. „A Szövetkezet Hangja" immár három ízben jelent meg, s igen nagy népszerűségnek örvend a faluban. Szövetkezeti tagok és csaknem az egész falu lakói mohón olvassák a helyi újság minden sorát. Ennek az újságnak nagy érdeme van például abban is, hogy a falubeliek ez ideig csaknem mindnyáján kifizették az 1957. évre szóló adójukat. De tárgyalja ám a szövetkezeti gazdálkodás kérdéseit is, főleg a belterjes gazdálkodás bevezetését. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban több szövetkezeti tag olyan álláspontot foglalt el, mely szerint náluk igen nehéz a belterjes gazdálkodás megszervezése, mert több, mint 63 növényfajtát termesztenek és földterületük is túlhaladja az 1700 hektárt. Ügy vélik tehát, hogy inkább a kisebb szövetkezetek azok, melyek a belterjes gazdálkodást megvalósíthatják. Az agitációs központ lapja azonban mozgósítja az érdekelteket és az alulról jövő 'kezdeményezés, javaslatok eredményeként minden bizonynyal Búcson is kirajzolódnak majd a belterjes gazdálkodás bevezetésének kontúrjai. Míg e kérdéseket taglaltuk, előrehaladt az idő. A kultúrteremben pedig pergett a film, jól szórakoztak, akik eljöttek. Az agitációs központ pedig, terve szerint, tovább folytatja a munkát, melyben a pártszervezet, a HNB és a szövetkezet vezetősége j ígéretes munkát végez. Szombath A. A szenei könyvtár a választások előtt Szencen a járási népkönyvtár épületén egy táblára jeliratot jestenek: „Agitációs központ". E két szó vonzó hatással van nemcsak a helybeli lakosságra, hanem az utasokra is, akik az épület slótt autóbus-ra várakoznak és azokra is, akik a járási könyvtárban könyveket kölcsönöznek. Ők sem állhatják meg, hogy be ne tekintsenek és el ne időzzenek az agitációs központ ízlésesen berendezett helyiségében. Az asztalokon folyóiratok és napilapok állnak a látogatók rendelkezésére. A helyiség falait faliújságok díszíUk. A jelszavak alatt levő képek igazolják a feliratokat. Az egyik falitábián grafikonokat'látunk. Ezekből tud tuk meg, hogy Szencen 1954-ťól 1956-ig száznegyvenhét családi házat építettek, és hogy a helybeli élelmiszerüzletekben 1954-hez viszonyítva 1955-ben 10.8Va-Jcal és 1956-ban 21.4 százalékkal több élelmiszert vásároltak c dolgozók. A faliújságok készítésénél a tanítók segédkeztek. . Az agitációs központ azonban nemcsak ezzel törődik, hanem az egyes tömegszervezetekböl jelentkezett agtátorok tevékenységét is innen irányítják. A napokban a helybeli Vöröskereszt-szervezet 7 agitkettöst küldött az agitációs központba. Ők biztosították a nép részvételét a beszélgetésre, melyen Lefler eltvárs, a Szenei HNB elnöke számot adott a nemzeti bizottságban végzett munkájáról. Választói közül száztizenheten jelentek meg a beszélgetésen. Hasonló beszélgetések a nemzeti bizottsági tagokkal február 20-ig tartanak. Utána az agitációs központ pontosan kidolgozott terv szerint folytatja a választás előtti munkáját. D. V. Kőszeghy Istvánék egész évi jövedelme: 31000 korona SIETŐ EMBEREK igyekeznek a vajkai szövetkezet irodája felé. Magam is odatartok. Hallom, hogy beszélgetnek. Azt latolgatják, hogy a 10 koro-* na 50 fillér munkaegységenkénti -részesedés bizony nagy előrehaladás. Bent a szövetkezet irodahelyiségében megtudom, hogy kát évvel ezelőtt álig 4.— koronás részesedéssel zárták az évet. 1955-ben 7 koronát fizettek munkaegységenként. Éppen most érkezett az irodába Kőszeghy István etető is. A hátát az évek súlya bizony kissé meghajlította. De most mintha kiegyenesedne. Szétnéz, kik állnak körülötte. Kőszeghy István a lányával dolgozott a szövetkezetben. Lánya csak 266 munkaegységet, ö 842-t dolgozott le. Kíváncsi voltam a jövedelemükre. Előlegül 11.070 koronát, részesedéskor. 11 628 koronát kaptak. Ezenkívül 8789 korona értékben természetbenieket, Egész évi jövedelmük meghaladta a 31 000 koronát. Botló Ferenc sertésgondozó sem átt rosszabbul, neki 711 munkaegysége volt, amelyért 7110 korona előleget kapott. Ő is örült, amikor 7464 koro* nát számoltak le részesedés címén. Továbbá 5645 korona értékű termé* szetbenit is kapott. Egyedül dolgozott, évi keresete elérte a 20 000 koronát. A KOCSISOK IS MEGKAPTÁK, ami megilleti őket. Hideghéty Károly 506 munkaegysége után 5319 korona részesedést kapott. Adamenko István és Szerencsés Antal, a mezőgazdasági csoport dolgozói is több mint 5000 koro* na részesedést kaptak. Eehér Imre, Vajka Huszonnégy malac minden anyasertéstől Battyáni József, a bélyi szövetkezet sertésgondozója már kilenc éves korától a sertéstenyésztésben dolgozott. Megszerette ezt a foglalkozást s a hosszú évtizedek tapasztalataiból sokat tanult. Azelőtt mint uradalmi kanász dolgozott. Az általa nevelt sertéseket kiállításra vitték. Sajnos, munkáját nem értékelték, sőt az is megtörtént, hogy csendőröket küldött rá az intéző, mert az állatok részére követelte a takarmányt. Az idők megváltoztak s Bély község is új jelleget öltött. Eltűnt az uraság, s a községben megalakult a szövetkezet. Battyáni József elsőnek lépett be s itt találta meg igazi boldogulását. Üjra a sertéseknél kapott beosztást. Munkáját most megbecsülik és szépen jutalmazzák. Battyáni bácsi már 1953-ban kitüntetést kapott, mert anyakocánként átlagosan 16 malacot nevelt fel egy év alatt. Ezt az eredményt állandóan fokozta s 1955-ben már 20, 1956-ban pedig 24 malac vo'.t^ az eredmény. Egy év alatt 1950 munkaegységet dolgozott le. Ha tekintetbe vesszük, hogy egy munkaegység pénzértéke 20 korona, látjuk, hogy igen szép összeget keresett. Ezenkívül 60 mázsa terményt és 27 kismalacot kapott. Battyáni bácsi jövedelméből házat készül venni, meq azután eladósorban levő lányát is úgy akarja, „k'stafírozni", mint valamikor a •legmődosabb gazdák. Battyáni József sikerének nirP csen különös titka. Szereti foglalkozását és az állatokat. Minden anyakocát külön figyelemmel kísér és természetének megfelelően gondoz. Továbbtenyésztésre csak azokat hagyja meg, amelyek szaporák és bőségesen táplálják malacaikat. Jó kocának azt tartja, melynek malacai rendes táplálás mellett egy hónap alatt 7—8 kilót érnek el. A malacokat 10—12 napos koruktól már tehéntejjel, pörkölt szemestakarmánnyal és ásványi anyagok adagolásával neveli. Pontos előírás szerint végzi az etetést. Nagy súlyt helyez a tisztaságra, amely szerinte első előfeltétele az egészséges állomány nevel'sének. Battyáni József odaadó munkáját megbecsülik a szövetkezetben. Felajánlását, hogy 24 malacot nevel fel egy év alatt minden anyaszertéstől, teljesítette, s ezzel" adott szavát valóra váltotta. —ki— Az egységes földmüvesszövetkezetekben ezekben a napokban a mérleggel lezárják a múlt évet és előkészítik az 1957. évi termelési terveket. Egyúttal felkészülnek az EFSZ-ek III. országos kongresszusára. Ezzel összefüggésben vita folyik az EFSZ-ek minta-alapszabályzatának módosítására vonatkozó javaslatokról. Egyes javasolt módosítások a szövetkezeten belüli felhalmozási alap fejlesztését érintik. Ezekkel a javaslatokkal foglalkozunk áz alábbiakban: Minden egységes földművesszövetkezet gazdálkodásának alapvető célja egyre több terményt termelni és ily módon emelni a tagok 1 életszínvonalát. Ha a szövetkezetek e feladatukat teljesítik, ezzel nemcsak a szövetkezeti tagok elégedettségét növelik, de az ipar és a városi dolgozók szüntelenül növekvő szükségleteit, élelmiszer- és nyersanyagalapját is jobban képesek fedezni. A szövetkezeti tagok fogyasztása növekedésének megvan azonban a gazdasági törvényszerűsége és arról a jó gazdának nem szabad megfeledkeznie. Elsősorban az elért termésből félre kell tenni a múlt évben felhasznált vetőmag- és takarmánymenynyiséget, pótolni kell természetben, vagy pedig a megfelelő pénzért^ félretevésével az elhasznált szerszámokat. Ezenkívül a szövetkezeti tagoknak számolniok kell az épületek, gépek, gazdasági felszerelések bizonyos mérvű kopásával, a törzs állatállomány bizonyos természetes csökkenésével, amelyek a termelt termények értékébe mennek át. Ezek az úgynevezett leírások (amortizációk), amelyekre eddig, sajnos, szövetkezeteinkben nem fordítottak kellő figyelmet. Ezeknek a felhasznált, illetve elkopott termelő eszközöknek pótlása, valamint a GTÁ munkadíja megfizetése után megmaradt tennék képezi a szövetkezet úgynevezett nyers jövedelmét. M 0J SZÖ A felhalmozás jelentősége és szükségessége az EFSZ-ekben A mintaalapszabályzat módosító javaslat vitájához 1957. február 19. Csupán a nyers jövedelem szolgál a szövetkezeti tagok szükségleteinek fedezésére. Ha a szövetkezeti tagok azt az értéket is elfogyasztanák, amelyet a vetőmag, takarmány stb. biztosítására kellene fordítaniok, úgy gazdaságuk alapjaihoz nyúlnának, a „készből" élnének, ami gazdasági romlásukhoz vezetne. Ezt bizonyára mindenki belátja. Tegyük fel, hogy a szövetkezeti tagok elfogyasztják egész évi nyersjövedelmüket, amelynek értéke mondjuk ezer munkaegység. Miután teljesítették az állam iránti kötelezettségeiket, 900 egységet szétosztanak munkaegységek^ pótjutalmak fejében, a föld használatának díja, stb. címen. Ezzel a szövetkezeti tagok pénz- és természetbeni eszközöket nyernek saját, úgynevezett személyes szükségleteik kielégítésére. A fennmaradó száz egységet a kulturális és jóléti alapba juttatják. Ebből elégítik ki a szövetkezeti • tagok úgynevezett társadalmi szükségleteit. A fenti felhasználás esetén a szövetkezet egész nyersjövedelmét személyes és társadalmi szükségletek címén elosztanák. Ha feltételezzük, hogy a szövetkezet földalapja az elkövetkező évben nem változik és a dolgozók száma is állandó, úgy a jövő évben a termelés csupán eredeti terjedelmében ismétlődne meg. (Példánkban a természeti tényezőket és a GTÄ munkáját nem vesszük tekintetbe.) Ez esetben az elkövetkező évben a szövetkezeti tagok személyes és társadalmi szükségletei nem emelkedhetnének, életszínvonaluk változatlan maradna, ami aligha jelentene valami vonzó távlatot szövetkezeti tagjaink számára. A szövetkezeti gazdálkodás célja ugyanis az, hogy évről évre, ugyanazon földterületről, kevesebb fáradsággal, egyre többet termeljenek! A szövetkezetek fejlődése megvalósításának ezt 4 távlatát elsősorban az állam biztosítja a GTÁ-k közvetítésével. Nagy hiba lenne azonban, ha maguk a szövetkezetek tétlenül szemlélnék a szövetkezeti termelés tökéletesítésére, a tagok munkájának megkönnyítésére irányuló törekvéseket. Ezért a szövetkezeteknek pénzeszközöket kell biztosítaniok a törzsállomány kiegészítésére szolgáló gazdasági állatok vásárlására, épületek és berendezések építésére, gépek, nagyobb mennyiségű műtrágya beszerzésére, több takarmány felhalmozására stb. Ezeket a pénzeszközöket a nyersjövedelemből kell venni és az úgynevezett szövetkezeten belüli felhalmozási alap juttatására kell fordítani. Az egységes földművesszövetkezetek tehát a nyersjövedelem bizonyos részének felhalmozása révén, az állam által nyújtott eszközökkel együtt kialakítják a bővített újratermelés feltételeit a szocialista szövetkezeti mezőgazdaságban. A felhalmozás célja tehát az, hogy megfelelő feltételeket teremtsen a mezőgazdasági termelés fejlesztésére és ily módon biztosítsa a szövetkezeti tagok szüntelenül növekvő szükségleteit, A felhalmozás végcélja ennek megfelelően ismét csak a szövetkezeti tagok személyes és társadalmi fogyasztásának emelése. Alapvetően tévednek tehát azok, akik azt állítják, hogy az oszthatatlan alapba juttatott pénzösszegek (ebbe az alapba összpontosul a felhalmozás túlnyomó része) csökkentik a munkaegységek értékét, vagyis a szövetkezeti tagok jövedelmét. Természetesen, ha a szövetkezetek nem létesítenének szövetkezeten belüli felhalmozási alapot, úgy az adott évben nagyobb pénzösszeget oszthatnának ki egymás között. Az elkövetkező években azonban ez a rövidlátó gazdálkodás keservesen megbosszulná magát. Nem tudnának lépést tartani azokkal a szövetkezetekkel, amelyek évről évre felhalmoznak (befektetéseket eszközölnek) és kiterjesztik termelési alapjukat, s ennek következtében jelentős mértékben növelik termelésüket és tagjaik jövedelmét. A szövetkezeti tagok jövedelmének tartós emelése tehát a szövetkezet nyersjövedelme bizonyos részének felhalmozásra való fordítása nélkül egyszerűen lehetetlen. A gyakorlati életben a fogyasztás és a felhalmozás különféle formákban nyilvánul meg. A fogyasztási alap. valamint a szövetkezeten belüli felhalmozási alap létesítésénél a minta-alapszabályzat szolgál útmutatásként. A minta-alapszabályzat javasolt módosításai'éppen a fogyasztási alap, de főleg a szövetkezeten belüli felhalmozási alap kérdéseit érintik. A szövetkezeten belüli felhalmozási alap fő részét az oszthatatlan alapba juttatott pénzösszeg képezi. A minta-alapszabályzat módosítása azt ajánlja, hogy a jövőben csupán ez alap juttatásának alsó határát szabják meg az évi pénzjövedelem 7 százalékában. (Eddig ugyanis a felső határ is meg volt állapítva 15 százalékban.) Ezt a módosítást helyesnek tartjuk. Az alsó határnak (hét százalék) biztosítania kell az EFSZ alapvető eszközeinek gyarapításához szükséges minimális pénzösszeget. A felső határ megállapítása eddig azt célozta, hogy megakadályozza az oszthatatlan alapba való olyan juttatást, amely a fogyasztási alap kárára történne. Szövetkezeteink jelenlegi helyzetéből kiindulva meg lehet állapítani, hogy ma már elegendő biztosíték van az ilyen túlméretezett juttatások megakadályozására, a fogyasztási alap megfelelő biztosítására. Az alsó határ megállapítására azért van szükség, mert egyelőre még nem nyilvánulnak meg eléggé azon gazdasági mozgató erők, amelyek maguktól biztosítanák a kellő juttatást. Ezt bizonyítja a szlovákiai EFSZ-ek oszthatatlan alapjába való juttatások átlagos százaléka az elmúlt években: Év százalék 1952 1953 1954 1955 2,1 2,2 3,8 6,7, A szlovákiai egységes földművesszövetkezetek 1955 végéig (1956-ra még nincsenek adataink) nem érték el a hét százalékos alsó határt. E tényt szem előtt tartva helyes, ha az alapszabályzat továbbra is meghatározza az oszthatatlan alap minimális dotálását, annak alsó határát. Ez az EFSZ-ek összjövedelme alapján százaléksz.erűen meghatározott minimális juttatás nem jelenti azonban a beruházási eszközök szabályozásának legtökéletesebb módszerét. Az újratermelés mérvének nyilvántartására az EFSZ-ben jelenleg azonoan az az egyetlen lehetséges módszer, amely szükségszerűen megváltozik, amint az EFSZ-ek az állami gazdaságok példájára bevezetik az alapvető eszközök elhasználódásának önálló tételben való leírását. Erre a problémára főként azért figyelmeztetünk, mert az EFSZ-ek önköltségének kalkulációjánál — ami állandó feladat — számolni kell a leírásokkal is. Esetenként kell tehát meghatározni, elég magas összeget jelent-e az egész pénzjövedelem hét százalékának az oszthatatlan alapba való juttatása. Fel lehet-e abból újítani a szövetkezet alapvető eszközeinek elhasználj