Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-19 / 50. szám, kedd

A Poľana versenye Losonc közelében, alig néhány kilométernyire tőle épült a Poľana nemzeti vállalat, a Munka Érdemrendjével kitüntetett textil-üzem. Idestova száz éves már. A régmúlt idők emléke, az egykori gyárépület még itt áll a gyártelep közepén, de körülötte már hatalmas új épületek díszlenek. Modern műhelycsarnokok, villanyerőmű épült vnzsqáltam a qépemet. Minden igyekezetem arra irányul most, hogy elnyerjem a minisztérium „A szakma legjobb dolgozója" jelvényét — fejezi be szavait Kuvik elvtárs. Szavai őszinték. De nem csak ő a hibás abban, hogy a versenyfeltételekkel, a termelési tervekkel nem volt tisztában. Nem ismerték azt a többi dolgozók sem, mert a verseny formaságokba, a nyomtatványok halmazatába fúlt. A versenyeredményeket legfeljebb az üzemi hangszórók közvetítették, s a verseny menetéről pontosan senkit nem tájékoztattak. Azóta sok minden megváltozott a Pol'ana-üzemben. Hogy a dolgozók a kötelezettségvállalások előtt tisztában legyenek a termelési feladatokkal, arról most az üzemrészlegek mesterei és a bizalmiak gondoskodnak. A Pol'ana-üzem dolgozói május elsejét és november 7-ét 1528 kötelezettségvállalással köszöntik. Megígérték, tiogy össztermelésüket 101 százalékra teljesítik, azaz 165 ezer 190 korona értékű árúval termelnek többet. Vállalták, hogy 184 ezer koronával túlszárnyalják munkateljesítményük tervét, s ügyelnek a terv egyenletes teljesítésére. A szövőműhelyben a minőség fokozásával, a gépek karbantartásával, olcsóbb tüzelőanyag felhasználásával, a selejt csökkentésével, a mesterek és üzemi dolgozók továbbképzésével, valamint a távolmaradások csökkentésével javítanak munkájukon. Az üzemi kötelezettségvállalásban az is szerepel, hogy három földművesszövetkezet fölött vállalnak védnökséget. # * * A szocialista munkaverseny további fellendítése olyan feladat, melyet a pártszervezet, a szakszervezet és az üzem gazdasági szervei közösen irányítanak. Az ő feladatuk, hogy a felajánlás teljesítésére kedvező feltételeket teremtsenek. (mgy) Zdrobilek Mária szövőnő, a Poľana textilüzem kiváló dolgozója ;5tt fel. Olyan a gyártelep, mint egy hatalmas park, virágágyakkal, még a szökőkút sem hiányzik. Kitüntetett üzem, szép eredmények állanak mögötte Az elért munkasikereket főleg az új munkamódszerek és a szocialista munkaverseny tette lehetővé. Tavaly 1358 üzemi dolgozó és csoport között folyt a munkaverseny. Szaktanfolyamokon, üzemi munkaiskolákon sajátították el a haladó munkamódszereket az előkészítőműhely, a hímző, a szövő- és a fonómühelyek nagyobbára női dolgozói. A legjobb dolgozók közé tartozik Kuvik Ferenc elvtárs is, a fonóműhely dolgozója. Többször kitüntették, s pénzjutalomban is részesítették. Példás dolgozója az üzemnek. Azelőtt nem voltak ilyen sikerei. Hogy miért, arra ő maga adja meg a választ. — „A" példás dolgozó" cím versenyfeltételeit . azelőtt senki részleteiben nem ismertette meg velem — mondja Kuvik elvtárs. — Bennem is volt hiba, felületes voltam saját munkateljesítményem ellenőrzésben. Jó tanulság volt ez számomra, de ma már nem esem ilyen hibákba. — Hogy minek köszönhetem a „példás dolgozó" cím elnyerését? Mindenekelőtt alaposan kihasználtam munkaidőmet s minden műszak előtt átSoós Pál, Herbács József, Bartó Zsuzsi és Knocha László fonók kollektívája túlteljesíti a termelés és a minőség tervét. 870 NYOLCVAN ÉVES FÁT takarítottak meg A prešovi kerületben a nyersanyaggyűjtő üzem dolgozói az év elejétől sikerrel teljesítik tervezett feladataikat főleg a hulladékpapír, csontok, üveg és textilanyag gyűjtésében. Hozzájárul ehhez a járások között folyó szocialista munkaverseny, amelyben a prešovi járás vezet, utána pedig a vranovi járás következik. Az év eleje óta a prešovi kerületből a cellulózegyárakba több mint 87 ezer kg hulladékpapírt küldtek feldolgozásra. Ez a menyiség több mint 300 tonna cellulózet, vagy 870 80 éves fát jelent és mindezt a prešovi kerület dolgozói papírgyűjtés útján egy hónap alatt takarították meg. dását, fedezni lehet-e belőle a beruházási hitelek esedékes részleteit és más, a felhalmozásból fizetendő kiadásokat. Tegyük fel, hogy a szlovákiai szövetkezetek alapvető termelő eszközeinek átlagos élettartama 25 év. Ez annyit jelent, hogy ha e 25 év folyamán fel akarjuk újítani e termelő eszközöket, úgy évente le kell írnunk értékük huszonötöd részét, vagyis 4 százalékát. A számítások azt mutatják, hogy bár a szlovákiai EFSZ-ek 1954-ben egész pénzjövedelmük 3,9 százalékát juttatták az oszthatatlan alapba, ezzel az alapvető termelő eszközök szükséges leírásának 70 százalékát sem valósították meg. 1955-ben a 6,2 százalékos átlagos juttatás mellett a tényleg szükséges leírás 95 százalékát valósították meg. Ebből azt következtethetjük, hogy az összjövedelemből az oszthatatlan alapba juttatandó 7 százalékos összeg az EFSZek pénzjövedelmének jelenlegi színvonala mellett nagyjából csupán a leírást fedezi s azzal csak az alapvető termelő eszközök folyamatos felújítását biztosíthatja. Ha ez a juttatás, ma a felújításon kívül más célokat is szolgál (tény, hogy más célokat is szolgál, pl. beruházási hiteleket fizetnek belőle, anyagokat, gépberendezéseket vásárolnak az új épületek számára stb.) ezzel megbontják az egyszerű újratermelés normális folyamatát, felhasználják a közös gazdálkodás alapeszközeit, amint már mondottuk, a készből élnek. A fenti tények figyelembevételével tulajdonképpen emelni kellene az oszthatatlan alapba juttatandó pénzösszegek alsó határát. Szükséges tehát, hogy a juttatás túlhaladja a leírást, hogy egyúttal az igazi felhalmozás céljait is szolgálja, mivel a szövetkezetek az elkövetkező években is kiterjedt beruházási építkezéseket akarnak megvalósítani. A szövetkezeteknek a pénzeszközöket

1 mindenekelőtt az*állami beruházási hitel esedékes részleteinek tör-: lesztésére, építőanyag és. az alapvető termelő eszközök megvásárlására kell felhalmozniok. Ogy véljük, helyes lenne lerögzíteni az új mintaalapszabályzatban azt a követelményt is, hogy a szövetkezetek az oszthatatlan alapból megfelelő jutalmat fizethessenek a szövetkezeti tagoknak az önsegélyes építkezésekben végzett munkákért^ A szövetkezeti tagok a vita folyamán egyes helyeken azt kívánják, hogy az oszthatatlan alap terhére fokozatosan kifizessék a tagok által a szövetkezetbe lépés alkalmával beadott gazdasági állatok ellenértékét. Ha ezt így elfogadnák, ez annyit jelentene, hogy az oszthatatlan alapba juttatandó 7 százalék kevésnek bizonyulna és a szövetkezeteknek lényegesen többet kellene fizetniök ebbe az alapba. A szövetkezetek oszthatatlan alapjaiban felhalmozott összegek nem jelentik a szövetkezeten belüli teljes felhalmozást. Ezenkívül természetben is felhalmozzák a törzs állatállomány számának emelése, a vetőmag és takarmányalap és hasonlók bővítése formájában. A műtrágya, az üzemanyagok stb. nagyobbmennyiségű felhasználásának biztosítására a szövetkezeteknek további pénzösszegeket kell felhalmozniok. Végül ide tartoznak a tartalékok is. A tartalékoknak az a feladata, hogy biztosítsák a szövetkezetekben a termelés rendes menetét előre nem látott körülmények között is. A szövetkezetekben eddig csak a vetőmag- és a takarmánytartalék alapokat ismertük. A szövetkezetek ezt a tartalékalapot az alapvető vetőmag és takarmányalap tíz-tizenöt százalékával dotálták évente. E tartalékalapokon kivül többen azt javasolják, hogy a szövetkezetek üzemvitel biztosítási alapot is létesítsenek, amelybe a taggyűlés döntése szerint bizonyos pénzösszeget juttatnának az előre ném látott üzemviteli kiadások fedezésére. A mezőgazdasági termelésben rendkívül fontos a tartalékok létesítése. Az a nézetünk, hogy g szövetkezetek közös gazdálkodása számára igen hasznos lesz, ha a vetőmag és takarmánytartalékokon kívül tartalék pénzösszeggel is rendelkezni fognak az üzemvitel váratlan kiadásainak fedezésére. Ezzel összefüggésben arra utalunk, hogy az üzemvitel biztosítási alap esetleg a szövetkezeti tagok jutalmazásának forrását is képezheti, ha olyan körülmények merülnének fel, melyek miatt lényegesen csökkentem kellene a munkaegységekre fizetendő összegeket. Jelenleg a szövetkezeti tagok az év folyamán a munkaegységek fejében a tervezett munkaegységeknek csupán az 50 százalékát kaphatják meg. Számos szövetkezeti tag azt kívánja, hogy a jövőben emeljék a munkaegységek alapján kifizetendő elő* legek hányadát. Egyes szövetkezetekben a tagok azt kívánják, hogy 70, sőt 100 százalékos előleget fizessenek. Jelenleg még az ilyen követelmények megvalósításának nincsenek meg a reális feltételei. Nézetünk szerint azonban a jövőben, ha a szövetkezetek megfelelő üzemvitel biztosítási alapot létesítenek, úgy megtehetik ezt és nem kell attól félniük, hogy a szövetkezet, esetleg rajtuk kívül álló okokból, komolyabb gazdasági nehézségekbe kerülhet. A pénztartalék létesítésének az az utóbbi példája a szövetkezeti tagokat meggyőzheti arról a szoros összefüggésről, amely az eszközök megfelelő felhasználásának szükségessége és a szövetkezeti tagok jövedelme rendszeres emelésének biztosítása között fennáll. Az oszthatatlan alap, a vetőmag- és takarmányalap kellő dotálása tehát éppen azzal, hogy megerősíti a szövetkezeti gazdálkodás anyagi-termelési alapját, minden szövetkezetben nélkülözhetetlenül fontos. Ezért a mintaalapszabályzat módosításáról vitázó szövetkezeti tagoknak kellő figyelmet kell szentelniök ennek a kérdésnek. Felo Hutník SZAMADAS ip-kop, kip-kop — kopogtak a léptek a síkos, keményre fagyott járdán. A sötétbe borult község házainak ablakszemei reflektorként világították meg az arra menő hallgatag férfiakat. — Már gyülekeznek — nézett ki a helyi nemzeti bizottság ablakán az egyik férfi. Itt, a HNB épületében gyülekeztek ezen az estén Ozsgyán község választott vezetői. Pár perc múlva odaállnak választóik elé, hogy beszámoljanak eddigi munkájukról. Már csaknem mindnyájan ott szorongtak a kis irodában. A szomszédos iskola kicsire méretezett padjaiban ezalatt a szálfatermetű felnőttek iparkodtak úgy-ahogy elhelyezkedni. Éppen oda lehetett látni a helyi nemzeti bizottság ablakából. — A tanyákról nem jöttek be — jegyezte m^g a megelégedés árnyalatával hangjában Szojka Pál, amint kényelmesen elterpeszkedett az egyik íróasztal mögöt levő karosszékben. — Legalább nem fognak bennünket bírálni. — Azt hiszed, hogy a község—beliek megkímélnek?! Várd meg a végét! — vetette oda egy magas, szikár ember. — A község lakóiért mégis csak többet tettünk, mint a tanyaiakért — fejezte be gondolatát Szojka Pál. ö is a községhez tartozó tizenkét település egyikének lakója. Ezeket a településeket a volt nagybirtokok egyes majorjaiból alakították. szomszédos iskolában a padókban tanulók módjára szorongtak az emberek s lám, mégis azoknak van lámpalázuk, akik néhány perc múlva tanítók módjára lépnek a katedrára. Mikor ott ülnek mind a tizenöten a katedrán, nem egy közülök a cipője orrát vizsgálja. — A kezünkbe adott jogokat nem használtuk ki eléggé a község felvirágoztatására — kezdi beszámolóját Szántó István, a helyi nemzeti bizottság titkára. — A választások után nagy lelkesedéssel kezdtük a munkát, de ez a lelkesedés évről évre csökkent. Ez meg is mutatkozott a munkaeredményekben. A község évről évre rosszabbul teljesítette beadási kötelezettségeit és a földművesszövetkezet az elmúlt három évben csak tíz új taggal gyarapodott. Ennek az az oka, hogy a helyi nemzeti bizottság egyes tagjai nem jártak elől jó példával sem a beadásokban, sem pedig a földművesszövetkezet erősítésében. S ezután olyan értkelést olvasott fel, amely szemmeláthatólag meglepetést váltott ki a helyi nemzeti bizottság egyes tagjaiból. Szojka Pál semmibe néző tekintettel hallgatta a vádat, hogy mint a helyi nemzeti bizottság tagja nem fizette rendesen adóját, s ezért választói is lemaradtak e kötelességük teljesítésében. Nóta János nemzeti bizottsági tag sem tett eleget sem beadási, sem adófizetési kötelezettségeinek. Dávid László pedig a közös gazdálkodással kapcsolatban elfoglalt határozatlan álláspontjával csak fékezte a helyi nemzeti bizottság munkáját. ž elhangzott kritikát és önkritikát mély csend fogadta. A légkör feszült. A választók magyarázatra várnak. A helyi nemzeti bizottság egyes tagjai lesütött szemmel ülnek az elnöki asztal mellett. A többség azonban — köztük Ján Ďuričič is — bátran néz választói szemébe. Ő szer, vezte a falu fejlesztéséért folyó munkálatokat és az eredmények áldozatkészségét és szervezőképességét dicsérik. A község az elmúlt három év folyamán négy új kutat kapott. Kibővítették a kultúrházat, megjavították az iskolát, új tűzoltószertárt építettek és jelenleg is négy utca kikövezésén fáradoznak. A bírálat nem maradt eredmény nélkül. Dávid László emelkedett szólásra. Kár volt azonban tiltakoznia a kritika ellen, mert beszéde csak azt bizonyította, amit a helyi nemzeti bizottság titkára róla elmondott: nem tudja elfogadni a bírálatot. A közös gazdálkodás kiterjesztéséről is beszélt. — Az emberekkel ma kesztyűs kézzel kell bánni — mondotta többek között. Nem tudni, mit gondolt ezzel. Majd kétségbevonta, hogy a titkár által felolvasott bírálatot közösen állították volna össze. Halálos csend fogadta ezt a kijelentését. A mondat nyugtalanítóan ott függött a levegőben. Az emberek hirtelen nem tudták, hogyan reagáljanak rá. Az előttem ülő ember energikus mozdulattal szót kért. — Engedje meg, Dávid László, hogy kiigazítsam — kezdte. — Az emberekkel nem kesztyűs kézzel, hanem őszintén, becsületesen kell bánni. Ez nem mindegy. Kesztyűs kézzel bánni valakivel még nem jelenti azt, hogy egyúttal őszintén és becsületesen bánunk vele. Ami pedig az értékelést illeti, itt talán Dávid László nem is fogta fel, milyen komoly váddal illette a helyi nemzeti bizottság tanácsát. Én azonban meg vagyok róla győződve, hogy ez az értékelés a tanács tagjainak és a község többi vezetőjének közös munkája. Mindenki megkönnyebbült. A kínos csend megszakadt és a padokban szorongó emberek egyszerre helyeslően suttogni kezdtek. Hiszen többnyire tudták, hogy ezen az értékelésen már több mint egy hete gondolkozott és dolgozott a tanács minden egyes tagja. Az adóját nem fizető és beadását nem teljesítő Nóta János is felszólalt: — Azt mondta a titkár elvtárs, hogy a helyi nemzeti bizottság ülésein csak a saját érdekeimet védtem. Mint egyénileg gazdálkodó ezzel egyúttal a körzetemben levő, .többnyire szintén egyénileg gazdálkodók nevében is beszéltem. Ezért nem támogattam az egységes földművesszövetkezetbe való belépésüket sem. Azt a nézetet vallom, hogy nekem mindenben választóim érdekeit kell képviselnem. Leült. Magabiztos mosollyal nézett körül a teremben, de szavai akármilyen népszerűeknek is látszottak, mégsem találtak visszhangra a jelenlevők között. Azaz nem olyanra, amilyenre a felszólaló várt. — Nóta Jánost az egyénileg gazdálkodók választották meg, akik egyelőre még nem jöttek rá, hogy az ő jobb jövőjük is a közös gazdálkodásban van, mely jó vezetés mellett több jövedelmet és könnyebb munkát biztosít a parasztnak, mint a magángazdálkodás. Nóta elvtársnak azonban ezt tudnia kellene! Mint helyi nemzeti bizottsági tagnak utat kellene mutatnia választóinak. Ezzel védené csak igazában az ő érdekeiket. Körülbelül ez volt a válasz lényege, mely a választók köréből elhangzott. ^S orra jelentkeztek a felszökő' lalók. Orosz József egységes földművesszövetkézeti tag a falu lassú szocializálásának egyik okát abban látja, hogy a fiatal EFSZ még nem mutatott meggyőző példát a többi parasztnak. Most azonban az EFSZ nemcsak teljesítette beruházási tervét, de terven felül vízvezetéket is épített és megteremtette az EFSZ jobb eredményei eléréséhez szükséges feltételeket. A szövetkezet erősödik és így a jövőben valószínűleg több új taggal fog gyarapodni. A hátulsó padból felállt egy tagbaszakadt, középkorú férfi. Zavartan körülnézett és szót kért. — Ez is egyéni gazdálkodó —' súgta a jobboldali szomszédom, aki eddig is igyekezett megismertetni a felszólalókkal. — Sok volt itt á bíráló szó és én mégis azt mondom, hogy sok rendszert átéltünk, de soha annyi változás és építés nem volt a községünkben, mint az elmúlt három év alatt. Ezzel be is fejezte és leült. A' hangulat derűsebbé vált és a felszólalók is hangnemet változtattak. A helyi nemzeti bizottsági tagok elhatározták, hogy választókörzetükben beszélgetéseket rendeznek és a tervbe vett munkálatokat — így a négy utca kövezését is — a választásokig befejezik. ip-kop, kip-kop — kopognak a léptek a keményre fagyott úton. A házak sötéten, becsukott ablakszemekkel virraszta-* nak az alvó község felett, melyet a hazafelé bandukolók léptei sem tudnak felriasztani. Csak a helyi nemzeti bizottság ablakai világítanak, a sötét éjszakába. Ott ülnek q Nemzeti Front helyi képviselői. Azt tárgyalják, kik lennének a község polgáraiból a legalkalmasabbak a község ügyeinek intézésére. Ideje, mert az ajtón már kopogtatnak az új nemzeti bizottsági választások. Gajdács Irén.