Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-15 / 15. szám, kedd

A siemzeivemim miniszter parancsa a csehszlovák tüzérség napjára Katona, őrvezető és altiszt elvtársak! Tiszt és tábornok elvtársak! Tüzér elvtársak és tüzérségi fegyveripari dolgozók! Tizenkét éve annak, hogy a Szovjetunióban működő 1. csehszlovák hadtest tüzérei beírták nevüket népünk hősi harci hagyományainak könyvébe. Jaslo mellett a csehszlovák tüzérek a szovjet hadsereg oldalán harcoltak a leigázott nemzetek szabadságáért és függetlenségéért, a világ haladásáért a reakció erői ellen. Csehszlovák néphadsereg tüzérei! Maradjatok hűek e nemes hagyományaitokhoz, tökéletesítsétek katonai tudástokat és fokozzátok a harci készenlétet. Érjetek el újabb sikereket a harci és politikai előkészületben. Katona, őrvezető és altiszt elvtársak! Tiszt és tábornok elvtársak! A legjobbakat kívánom a csehszlovák tüzérség napja alkalmából. Dicsőség a csehszlovák tüzérségnek! Dicsőség a csehszlovák hadseregnek, népi demokratikus rendszerünk vívmányai és népünk békés építő munkája őrzőjének! Álljatok éberen a szovjet hadsereg és a népi demokratikus államok hadseregének olda'án a vMágbéke őrhelyén! BOHUMÍR LOMSKÝ vezérezredes, a Csehszlovák Köztársaság nemzetvédelmi minisztere. Szlovákia fiatalsága a Világífiúsági Találkozóra készül Az egész világ haladó ifjúságával együtt Szlovákia fiataljai is készülnek a VI. Világifjúsági Találkozóra. A fesztivál előtti kampány keretében, amely a munkás-, földműves- és tanulóifjúság egységének további megszilárdítására irányul, a CSISZ Szlovákiában gazdag kulturális és sporttevékenységet fejt ki. Januárban és februárban minden járásban, városban és faluban beszélgetéseket rendeznek a népi demokratikus és kapitalista országok ifjúságának életéről, esztrádműsorokkal, színielőadás okkal és egyéb kulturális kezdeményezéssel egybekötött ifjúsági karneválokat rendeznek. Márciusban a világifjúság hete alkalmából a fiúk és lányok ezrei beszélgetések keretében megismerkednek a Demokratikus Ifjúság Világszövetségének harcos hagyományaival. A tavaszi hónapokban a kerületi székhelyeken és a nagyobb helységekben ifjúsági filmfesztiválokat rendeznek. A fesztivál előkészületei Szlovákiában májusban „Az ifjúság fesztiválja Szovjet kulturális küldöttség Dél-Csehországban Vasárnap, január 13-án a České Budéjovice-i kerületbe érkezett a szovjet kulturális küldöttség egy része, mely a Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti 1957. évi kulturális egyezmény tervét tárgyalta meg. České Budéjovice kerületi székhelyre vezető útjukon a szovjet vendégek ellátogattak a Tábori HelyPTÍémzeti Bizottságra, majd megnézték a huszita-emlékeket a Tábori Múzeumban. Délután a szovjet kulturális dolgozók a Hlboká nad Vltavou-i Aleš-képtárban elhelyezett gyűjtemények megtekintésének szentelték idejüket. PÁRTÉLET a békéért és barátságért" ünnepségekkel érik el tetőpontjukat a járások és kerületek székhelyein. A fesztiválok kulturális és sportkezdeményezésekkel lesznek egybekötve. Könyvankétokat, szavalóestéket, stb. rendeznek. A CSISZ előkészíti a hagyományos fesztivál-stafétát is, amely elviszi Szlovákia fiataljainak üzenetét a világifjúsági találkozó tiszteletére tett kötelezettségvállalások teljesítéséről. Több városban és községben már teljes ütemben folynak az előkészületek. Banská Bystricán a kerületi fesztiválra készülnek, a Duhnicai Gépgyári Üzem CSISZ-tagjai a VI. világifjúsági tailálkozót jobb munkával üdvözlik, a žilinaí kerületbeli Stráňavyban a CSISZ-tagok a fesztivál tiszteletére új szövetkezeti tagokat nyernek meg az EFSZ-be. H

Me

M

»»

MM

MH

M

Mt

M

M»

MMM»

»»

MM

»»t» Marianské Lázné-ben vasárnap megkezdődött a téli üdülési idény. Az ipar és mezőgazdaság legjobb dolgozóinak első csoportját — 700 szakszervezeti tagot — a téli üdülésre előkészített üdülők, barátságos klubhelyiségek, nagyszerű síterep fogadta. A téli sportok kedvelői mindjárt ki is próbálták sítudományukat. Április közepéig a Marianské Lázné-i üdülőkben több mint 5 ezer dolgozó vesz részt a téli rekreáción. A Rajeci Járási Nemzeti Bizottság tanácsa ebben az évben a zilinai kerületben elsőnek fogadta el a tábori, tfebíči és Liptovský Mikuláš-i járási nemzeti bizottság tanácsainak felhívását, a lakosságnak nyújtott szolgálatok további bővítése és a helyi forrásokból készült gyártmányok termelésének fejlesztésére. A TAS7SZ NYILATKOZATA EISENHOVER TERVEIRŐL r Az Egyesült Államok veszélyes politikája Közel- és Közép-Keleten Az üzemi konferencia előtt A füleki Kovosmalt pártszervezeteinek évzáró taggyűlésein részletesen értékelték a mú'lt évi munkát. Beszéltek az eredményekről, de feltárták a fogyatékosságokat is. Az évzáró taggyűlések az alapszervezetek politikai és gazdasági téren végzett munkájának mérlegei voltak. A gyűléseken a termelésben és az üzem vezetőségében dolgozó párttagok sokat foglalkoztak a folyamatos munka egyik legfontosabb akadályával, az anyagellátás nehézségeivel, amellyel az üzem egész éven át küzdött. Főleg az ezen a téren előforduló hibák okozták a hóvégi rohammunkát és a túlórák növekedését. Mindez természetesen hatással volt a gazdaságosság fokozására. A kooperáló üzemek nem tartották be folyamatosan a szállítási határidőket, többek között a tmavai Kovosmalt n. jv. és így komoly nehézségek elé állították az üzem öntődéjét. Azonban őszintén meg kell mondanunk, hogy a múltban és még most ás fennálló ezen hibák ellenére is iszebb eredményeket érhettünk volna lel, ha üzemünk minden dolgozója lés a vezetőség minden tagja megérttette volna az anyaggal való takaré2 O J SZÖ 1957. január 1Í>. koskodás fontosságát, a selejt elleni •haroot, az önköltségcsökkentés szükségességét. Jobbak lehetnének az eredmények, ha bővebben foglalkoztunk volna az újítási javaslatokkal, és nagyobb figyelmet szenteltünk volna a munka jobb megszervezésének. Az évzáró taggyűlések bírálóan rámutattak a pártmunka fogyatékosságaira, különösen pedig a pártiskolázásban előforduló hibákra. A pártiskolázás sikeres lefolyása egyik ' fő feltétele a tagok ideológiai fejlődésének, a pártszervezet munkája megjavításának. Ezt meg kell érteni minden párttagnak. Ugyancsak bírálat hangzott el azzal kapcsolatban, hogy a tagsági gyűléseken való részvétéi nem kielégítő. Szervezetünk egyes tagjai ínég nem értették meg, hogy a taggyűlésen részt kell venni minden párttagnak, ez a párttag legelemibb kötelessége. A taggyűlések lefolytatása után az üzemi pártbizottság most készíti elő az üzemi pártkonferenciát. Arra igyekszünk, hogy az üzemi pártkonferencia valóban mérlege legyen 1956-ban végzett munkánknak és hogy irányt mutasson az idén előttünk álló komoly feladatok megoldására. Vágó Lajos, láz; üzemi pártszervezet elnöké* iFolvtatás az 1. oldalról) gyarmatosítók pozícióit a világ e táján. Szét akarták zúzni Egyiptomot és ezáltal demoralizálni a többi arab államot és megkezdeni nemzeti függetlenségük felszámolását, vissza akarták állítani a gyarmatosító hatalmak uralmát az egész Közel- és Közép-Keleten. Egyiptom volt az agresszió első áldozata, mert határozott állásfoglalásával a nemzeti jogok és a szuverenitás védelmének jó példáját szolgáltatta. A kongresszushoz intézett üzenetében «z Amerikai Egyesült Államok elnöke arról tesz említést, hogy az Egyesük Államok állítólag rokonszenvet táplál az arab országok iránt. A valóság azonban azt mutatja, hogy az amerikai kormányköröknek e tereleten kizárólag kizsákmányoló céljaik varinak. Ismeretes, hogy amikor Egyiptomot az a veszély fenyegette, hogy Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael katonai agressziója folytán elveszti nemzeti függetlenségét, az Amerikai Egyesült Államok nem volt hajlandó arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében a Szovjetunióval együtt erélyes intézkedéseket foganatosítson és szorgalmazza az agresszió beszüntetését. Az Amerikai Egyesült Államok fő törekvése nem az arab államok békéjének és • nemzeti függetlenségének megvédése volt, hanem az, hogy Nagy-Britannia és Franciaország közel-keleti helyzetének meggyengülését pozóčióik ' megszerzésére haszríálja fel. Az arab országok hívatlan „védelmezői" Most, amikor a Közép-Keleten kedvező helyzet alakult

1 ki és létrejött tek a béke megszilárdításának, valamint a terület vitás kérdései megoldásának reális lehetőségei, az Amerikai Egyesült Államok kormánya kidolgozta az USA-nak az arab országok ügyeibe való durva beavatkozást jelentő .programját. Ez a program nem riad vissza a katonai intervenciótál sem. Agresszív iránya és gyarmatosító jellege az arab országokkal szemben annyira nyilvánvaló, hogy azt nem lehet semmiféle békeszeretetről és' gondoskedásról szóló köznapi frázisokkal álcázni, amely gondoskodást az Amerikai Egyesült Államok állítólag a Közel- és KözépKelet országai iránt tanúsít. Engedjenek meg egy kérdést: milyen békeszeretetről beszélnek az Eisenhower-doktrina szerzői, hogy ha a Közel- és Közép-Kelet országainak biztonságát éppen a NATO-nak, annak e szervezetnek tagállamai veszéleyztetik, amelyben az Amerikai Egyesült Államok vezető szerepet játszik? Milyen gondoskodásról lehet szó, hogy ha éppen az Amerikai Egyesült Államok és a NATO-ban levő partnerei úgy tekintenek ezen országokra, mint stratégiai nyersanyagforrásaikra és beruházási tőkéjük szférájára, maximális nyereségeik elérésének, szempontjából ? Az Amerikai Egyesült Államok elnökének azon deklaratív nyilatkozatát, hogy az USA támogatja a Közelés Közép-Kelet országainak szuverenitását és függetlenségét, nem lehet összeegyeztetni azon agresszív program elfogadásával, amely feltételezi az USA fegyveres erőinek e területen való felhasználását. Ismeretes, hogy az USA fegyveres erőinek a KözeüKeleten való felhasználására irányuló javaslat sokkal tovább megy, minť a Nagy-Britannia, Franciaország és az USA 1950. évi hírhedt háromoldalú deklarációja és mint az úgynevezett közép-keleti vezetésre vonatkozó 1951. évi terv. Tehát az elnöki nyilatkozat messzemenőbb, mind a két programnál, amelyet az arab országok teljes határozottsággal elutasítottak, mivel joggal nemzeti függetlenségük reális veszélyeztetését látják benne. Az USA kormánykörei a brit—francia gyarmatosítók közel- és középkeleti pozícióinak meggyengülését és az arab országok sikereit, függetlenségük -megszilárdításában „űrnek" tekintik, amelyet ezen országok belügyeibe való katonai és gazdasági beavatkozással szeretnének betölteni. Vajon milyen „űrről" van szó? Mióta nevezihetők „űrnek" azon országok, amelyek felszabadultak a gyarmati uralom alól és az önálló nemzeti fejlődés útjára léptek? Teljesen világos, hogy az arab országok nemzeti függetlenségének megszilárdulása, a gyarmatosító elnyomás elleni harcuk megerősítése, nem alkot „űrt", hanem felújítja a Közel- és KözépKelet népeinek nemzeti jogait és haladó tényezqt jelent a társadalmi fejlődéskep. Mivel akarják szépíteni a gyarmatosító programot? Az Amerikai Egyesült Államok programjában szakadatlanul azt hangsúlyozzák, hogy a Közel- és KözépKeletnek el kell ismernie „kölcsönös függőségét" a nyugati országokkal, vagyis a gyarmatosítókkal, kiváltképp a kőolaj, a Szuezi-csatorna stb. tekintetében. Más szóval: az Amerikai Egyesült Államok, a Közel- és Közép-Kelet országainak népeire rá akarják kényszeríteni a gyarmatosító „védnökséget". A Közel- és Közép-Kelet országainak „kölcsönös függősége" a gyarmatosító nagyhatalmaktól a gyakorlatban annyit jelentene, hogy a Közel- és Közép-Kelet országainak természeti forrásaikat és nemzeti kincseiket a külföldi monopóliumok rendelkezésére kellene bocsátaniok. A gyarmatosító program szerzői a, gazdasági „támogatás" ígéretével akarják szépíteni programjukat, amelyet a Közel- és Közép-Kelet országainak nyújtanának. Minden jól értesült ember tudja azonban, hogy a valóságban az Amerikai Egyesült Államok' az arab országok nemzeteinek kegydíjként csak egy kis részét ígérik annak, amit az amerikai monopóliumok nyertek és nyernek ezen országok fosztogatásával, ezen országok vagyonát képező természeti kincsek kiaknázásával. Az Amerikai Egyesült Államok a Közel- és KözépKelet országainak az 1958. és 1959. költségvetési években 200 milliď dollárt ígérnek, mialatt csak egy éven át, 1955-ben az amerikai és brit kőolajmonopóliumok a Közel-Keleten 154 millió tonna kőolajat termeltek ki, ami a monopóliumoknak csak 240 millió dollárba került, azonban 1900 millió dollárt kerestek rajta. Semmivel sem lehet álcázni az imperialista terveket Eisenhower elnök nyilatkozatában azt állítja, hogy az Amerikai Egyesült Államok aggódnak e terület lakosainak vallásáért, vagyis az Izilam sorsáért, amely az arab országok legtöbb nemzetének vallása. Azonban ezt az állítást inem lehet komolyan venni. Az Izlarn, mint vallás Amerika felfedezése előtt néhány évszázaddal keletkezett és négy keresztes hadjáratot átélt. Az arab Kelet muzulmánjainak ma nincs szükségük az Amerikai Egyesült Államok, vagy akármilyen más állam védelmére. Az USA kormányát nem a Közelés Közép-Kelet vallása érdekli, hanem a legnagyobb amerikai kőolajtársaságok érdekei késztetik arra, hogy e területre haderőt küldenek. Említést kell tenni arról is, hogy az USA beavatkozása az arab országok belügyeibe és az erőszakkal való fenyegetőzés ezen országok ellen agressziós irányzatot válthatnak ki Izrael vezető köreiben az arab országok ellen. Ezek az amerikai monopóliumokkal szoros kapcsolatban levő extremista körök arra fognak törekedni, hogy az USA támogatásával megvalósítsák hódító terveiket, ami elsősorban a közel- és közép-keleti helyzet még nagyobb kiélezésére és a béke még fokozottabb veszélyeztetésére vezethet. Az USA kormánykörei azon törekvésükben, hogy álcázzák a Közel- és Közép-Kelet országaiba való durva beavatkozást és ezen országok elleni agresszív politikájukat, a kiagyalt és vélt veszedelemről szóló koholmányokhoz folyamodnak, amelyek szerint állítólag a Szovjetunió részéről fenyegeti veszély az arab országokat. Ez a rágalom senkit sem téveszt meg. A Közel- és Közép-Kelet népei nem felejtették el, hogy a Szovjetunió mindig támogatta és támogatja a nemzetek önrendelkezési jogát, nemzeti függetlenségükért és megszilárdításáért folytatott harcukat. A tapasztalatok alapján meggyőződtek arról, hogy a Szovjetunió valamennyi országgal való kölcsönös kapcsolataiban következetesen az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás politikáját követi. Jól tudják, hogy a Szovjetunió aktívan támogatja minden riemzet azon jogát, hogy természeti gazdagságával maga rendelkezzék és azt saját belátása szerint használja fel. A Szovjetunió politikájának alapja a békés egymás mellett élés Az Amerikai Egyesült Államok elnökének nyilatkozata azt a követelményt tartalmazza, hogy az arab országok mondjanak le a Szovjetunióval és a szocialista tábor többi országával fenntartott kapcsolataikról, amely országok az arab államokkal fenntartott kapcsolataikban az egyenjogúságnak es barátságnak, a bandungi értekezletnek elveiből indulnak ki. Az USA kormányköreinek ez a követelménye önönm apában kénytelen-kelletlen elárulja azoknak igazi szándékait, akik szeretnék elérni a Közel- és KözépKelet független kis államainak elszigetelését, hogy így könnyebben megtörhessék a gyarmatosítókkal szemben folytatott ellenállásukat, hogy megvalósíthassák bitorló terveiket,'amelyeknek célja az amerikai imperializmus világuralmának bevezetése. A Szovjetunió külpolitikájának alapja az államok békés egymás „ mellett élesének elve, társadalmi és állarni rendszerükre való tekintet nélkül és az államok közötti " kereskedelmi együttműködés szabadságának betartásával. Általánosan ismert tény hogy a Szovjetunió az Egyiptommal és más arab országokkal fenntartott baráti kapcsolatainak megszilárdításában nemcsak, hogy nem törekedett sohasem ezen országoknak az Egyesült Államokkal való kapcsolatai megrontására, hanem ellenkezőleg, hangsúlyozta a tartós béke biztosításának és a bizalom helyreállításának szükségességét a világnak mind ezen, mind más tájain is. Ismeretes, hogy a Szovjetuniónak az Amerikai Egyesült Államoktól eltérően nincsenek katonai támaszpontjai és nem is kíván ilyeneket létesíteni, sem pedig koncessziókat elérni a Közel- és Közép Keleten a maga nyeresége érdekében, nem törekszik semmiféle kiváltságra e területen, mivel ez összeférhetetlen a szovjet külpolitika elveivel. A gyarmatosítást álcázó doktrína ellen A Szovjetunió a nagy és kis nemzetek független fejlődésre való jogának elismerése és tiszteletbentartása lenini elveihez híven legfontosabb feladatai egyikének tartja, hogy sokoldalú támogatást és segítséget nyújtson a nemzeti függetlenségük és szuverenitásuk megszilárdításáért küzdő országoknak. És ezért örömmel fogadja az arab országok népeinek megszilárduló egységét a békéért, a biztonságért, a nemzeti szabadságért és függetlenségért való küzdelmükben. A Szovjetunió határozottan fellép a gyarmatosítás minden megnyilvánulása ellen, minden olyan doktrína ellen, amely a gyarmatosítást védi és álcázza. A Szovjetunió ellenzi az olyan szerződések és egyezmények megkötését, amelyek nem alapulnak az egyenjogúság elvén. Ellenzi a külföldi katonai támaszpontok megteremtését idegen területen, az imperializmus világuralma tervei alapján és stratégiai szem-, pontokból. A NATO, a SEATO és a bagdadi paktumhoz hasonló agresszív katonai tömbök alakításának politikája és a mesterséges gazdasági gátak létesítése, amelyek akadályozzák az államok közötti rendes kapcsolatokat, a béke ügyének nagy károkat okoz. A Szovjetunió abban a törekvésében, hogy támogassa a nemzeti függetlenségük megszilárdításáért és a gyarmati uralom következményeinek gyors felszámolásáért küzdő nemzeteket, készségét nyilvánítja, hogy velük a teljes egyenjogúság és kölcsönös előnyök elveinek szellemében sokoldalúan együttműködjön. Eisenhower üzenete a háború hangja A gyarmatosításnak az Amerikai Egyesült Államok által kitűzött imperialista programja arról tanúskodik, hogy az amerikai kormánykörök az Egyiptom elleni agresszió kudarcából nem vonták le a szükséges következtetéseket. Nyilvánvalóan vissza akar-? nak térni a kudarcot vallott „eröpolitiká"-hoz. Mindez nemcsak hogy nem járul hozzá a feszültség enyhüléséhez e területen, hanem ellenkezőleg, a helyzetet kiélezi, fokozza a Közel- és Közép-Kelet békéjének veszedelmét és egyúttal az ENSZ azon békeszerető elveinek lábbal tiprását jelenti, amely elvek alapján a közgyűlés elítélte a közelmúltban lejátszódott Egyiptom elleni agressziót. Eisenhower úr üzenetében nem a béke, hanem a háború hangja szólal meg. Felelős szovjet körökben úgy vélik, hogy az USA kormánya által a Közelés Közép-Kelet területe ellen tervbe vett lépések, amelyek feltételezik Amerikai Egyesült Államok fe erőinek e területen való bevetését olyan veszélyes következményekk járhat, amelyírt a felelősség az felelős tényezőit terheli.