Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-15 / 15. szám, kedd

Ünnepi gyűlés Taskentben as Üzbég SZSZK Lenin-renddel való kii üntetése alkalmából Moszkva (ČTK) - Az Üzbég 3ZSZK-ot népének sikeres munká­jáért Lenin-renddel tüntették ki. Január 13-án ennek az eseménynek neg ünneplésére a taskenti Navoiob színházban ünnepi gyűlést tartottak ÍZ Üzbég SZSZK Legfelső Tanácsa, i köztársaság Minisztertanácsa és jzbegisztán Kommunista Pártjának <özpon<ti Bizottsága. Az ünnepi gyűlésen a köztársaság !S a kommunista párt legfőbb kép­viselőin kívül részt vett N. Sz. Hrus­:sov, az SZKP KB első titkára, a Legfelső Tanács Elnökségének tagja, i kínai küldöttség, a főiskolaügyi mi­liszter helyettesének vezetésével, va­amint a testvér köztársaság küldött­légei. S. R. Rasidovnak, az Üzbég SZSZK ^egfelső Tanácsa elnöksége einöké­íek bevezető szavai után N. Sz. Hrus­:sov eme'kedett szólásra. Beszédének bevezető részében nagy ilismeréssel szólott arról a nagy nunkáról, amelyet az Üzbég SZSZK lolgozói, főleg a gyapottermelők vé­leztek és jókívánatait fejezte ki az izbég népnek, a nagy kitüntetés — i Lenin-rend elnyerése alkalmából. \.z imperialista táborból most hara-. |os üvöltés hangzik a Szovjetunió és iz egész szocialista tábor eilen — nondotta többek között N. Sz. Hrus­:sov. Ez érthető, mert az imperialista -ezetők nem tudnak belenyugodni ab­>a, hogy mily sikeresen fejlődik a izovjetunió és az összes szocialista írszágok, hogyan virul népgazdajs­luk és kultúrájuk, mennyire emel­ődik a dolgozó tömegek .életszín­vonala. Elvtársak! Bizonyosan olvastak az igynevezett „Eisenhower doktriná­ól". A szovjet kormány fennállása ­iák évei alatt sokfél^ a Szovjetunió •ilen irányuló doktrínát állítottak fei. íegéltük Churchill és Trurnan doktri­láját, hallottunk mindenféle jóslato­:at a Szovjetunióval kapcsolatban or­zágaink nemzeteiről és vívmányairól, lindezek a doktrínák és jóslatok zonban kudarcot vallottak. A Szov­etunió sziklaszilárdan-áll, mint a kö­zirt. Ereje napról napra növekszik, azdasága erősödik, erősbödik népe. ^gyre több nemzet van világszerte, melyek már felállították a nép ural­lát és a marxizmus-leninizmus alatt ikeresen építik a szocializmust vagy edig e zászló alatt harcolnak fel­zabadulásukért a tőkés elnyomás a!ól s sikeresen támadják a kapitalisták ozícióit. Eisenhower úr, az USA elnöke az merikai kongresszustól jogot kért rra, hogy az USA fegyveres erőit ármely számára alkalmasnak tartott illanatban bevethesse a Közel- és lözép-Keleten a kongresszus jóvá­agyása nélkül, valamint felhatalma­ást kért arra, hogy ezeknek az or­zágoknak katonai és gazdasági „se­ítséget" nyújtsanak. Eisenhower úr igyekszik az egész dolgot úgy beál­lítani, mintha a Szovjetunió akarná meghódítani ezeket az országokat és azt mondja, hogy ennek megakadá­lyozására kell tenniök valamit. A Szovjetunió ilyen megvádolásához va­lóban gazdag fantáziára van szükség. Az imperialisták azt mondják, hogy a kommunizmus akarja megtámadni Egyiptomot és hogy meg is támadta. De az egész világ tudja, hogy Egyip­tom ellen a brit, francia és izraeli csapatok támadtak, amelyek hódító háborút folytattak az egyiptomiak, az arabok ellen. Vajon ki emelte fel a tiltakozás hatalmas hangját ezen imperialista | er5k ellen? — mondotta Hruscsov elvtárs. A Szovjetunió. És a Szov­jetunió nemcsak tiltakozott, de éle­sen figyelmeztette is az agresszoro­i kat. Ma már mindenki tudja, hogy i az egyiptomi háború beszüntetése ép­! pen a Szovjetunió nagy érdeme. ! Eisenhower úr látja, hogy a brit I oroszlán, amelynek hangja valamikor I borzalmat keltett az ázsiai és afrikai | nemzeteikben, meggyengült és bere­I kedt és még hozzá Egyiptomban el­i vesztette farkát is. És most ezt az - oroszlánt, a brit és francia imperia­1 lizmust a Közel- és Közép-Kelet tér­| ségében az amerikai imperializmus akarja felváltani. Nagy történelmi események tanúi va­l gyünk — mondotta Hruscsov elvtárs. ; A brit, francia és izraeli csapatok­nak, amelyek Egyiptomra támadtak, erre a lényegében mezőgazdasági or­szágra, amelynek nincs saját ipara, hosszú orral kellett távozniok. j Az arab világ nemzetei látják, hogy nem a Szovjetunió, hanem a brit, : francia, amerikai és más imperialis­i ták törnek nemzeti gazdagságukra és lopkodják szét természeti kincseiket s a kőolajat úgyszólván ingyen szál­lítják ki a közel- és közép-keleti országokból. A Szovjetunió soha sem tett ilyesmit és nem is akar tenni. Önzetlenül segíti az arab országokat a nemzeti függetlenségükért vívott igazságos harcukban. Az imperialisták most fel akarják tartóztatni a történelem fejlődését. De mindazok, akik ezt megkísérel­ték azelőtt, a történelem szemét­dombjára kerültek. Nem kétséges, hogy erre van ítélve az „Eisenhower doktrína" is. A továbbiakban N. Sz. Hruscsov arról beszélt, hogy mennyire hiába­való az imperialisták harca a nemze­tek felszabadulása ellen, ezután pe­diq áttért a szovjet nép konkrét fel­adataira. Nemzeteink alapos munkát végez­tek és jól dolgoznak, de még min­dig sok a fogyatékosság. A Lenin­renddel kitüntetett Üzbég SZSZK-ró! sem mondható el, hogy minden le­hetőséget felhasználtak, hogy elérjék a végső határokat. Az Üzbég SZSZK­ban, ahol a gyapot átlagos hektár­hozama 22,3 mázsa, vannak olyan kol­hozok, ahol hektáronként 40 mázsát termelnek és vannak olyan mezei csoportok, amelyek 60 mázsa gya­potot szednek hektáronként. Ez a legmagasabb határ ma, de holnap már ezt a határt is messze magunk mögött hagyjuk. Ezért nagy figyel­met kell szentelni a munka ésszerűbb felhasználásának — hangsúlyozta N. Sz. Hruscsov. A munkatermelékeny­ség, az egy munkaegységre eső ter­mék termelésének növekedése — ez a fő kérdés! N. Sz. Hruscsov beszéde végén új­ból jókívánatait fejezte ki az üzbég dolgozóknak a köztársaság Lenin­renddel való kitüntetése alkalmából és emlékeztette őket arra, hogy ez a rendjel kell, hogy újabb győzelmekre •ösztönözze őket a Szovjetunió nem­zetei nagy családjának jóléte és vi­rágzása érdekében. N. Sz. Hruscsov beszéde után, ame­lyet gyakran félbeszakított a jelen­levők viharos taipsa.. — átadta a Le­nin-rendet N. A. Muhiddinovnak, Üz­bekistan Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának. A gyűlés részvevői levelet intéztek az SZKP Központi Bizottságához, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa elnökéhez és a Minisztertanácshoz. N. A. Buiganyin távirata Macmillan brit miniszterelnökhöz Moszkva (ČTK) — N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke H. Macmillannak, az új brit mi­niszterelnöknek táviratot küldött, amelyben jókívánatait fejezi ki abbó' az alkalomból, hogy Nagy-Britannia miniszterelnöki hivatalába lépett és, kifejezi azt a meggyőződését, hogy a két államférfi Genfben és Londonban fei­vett személyes kapcsolatai a brit­szovjet kapcsolatok bővítésének érde­kében fognak tovább fejlődni. Fokozódnak a harcok Algériában Tunisz \'ČTK) — Párizsi jelentések szerint az utóbbi napokban fokozód­tak a harcok Algéria egész területén. A leghevesebb összetűzésekre a Ka­bü-hegység és Algír megye területén került sor az algériai nemzeti fel­szabadító hadsereg tagjai és a fran­cia katonai csapatok között. így pl. a Seregastól keletre és az el Afrum­tól délnyugatra vívott harcokban több mint 500 ember vett részt. Nyugati sajtóügynökségek jelentése és francia újsághírek szerint az al­gériai partizánok január 13-án össz­pontosított támadást intéztek fran­cia katonai támaszpontok és fontos stratégiai objektumok ellen Algír környékén és Constanstine megyében. Egyiptomi tudósításunk Míg Port Said romjaiból felépül úgjad nevem, ha búcsút mond a világ, úgjad nevem, ha leszáll az alkony, mlékezz véremre, mely az égre kiált, mlékezz álmomra, síromra, átkomra, mlékezz Port Saidban — a tenger parton. Ez az idézet Saleh Gaudata „Vérta­ú" című versének néhány sora. A öltő sírja a városi parkban emelkedik s sírkővén egy rövid oszlopon véráz­itta katonai sapka függ. Port Saidban zázakra megy e sírok száma, amelye­en rohamsisak, szurony vagy kézzel •ott arab felírás van jelül. Ezekben a írókban az ellenállási mozgalom har­csai nyugszanak, akik életüket a áros védelméért áldozták. Több mint étszázan nyugszanak a városi stadion ázsitja alatt a környező negyedek ikosai temették őket ide, mert nem •lt idő az elszállításra, hogy holttes­ik a brit katonák kezébe ne kerüljön. A Port Saidért vívott csata elsősor­an a város fegyveres lakosainak harca olt a támadók hadserege ellen. A har­akba nem avatkoztak be az egyiptomi adsereg és csapategységek lényeges rői, mért ezeknek feladata az volt, ogy elsősorban a fő hadtest vissza­snulását fedezzék. Elegendő egy pil­intást vetni a térképre és megértjük, ogy miért volt erre szükség. Port aid félszigeten terül el, amelyet a zárazfölddel egy keskeny 40 km hosz­íúságú földnyelv köt össze és ezen ezet az egyedüli út. Az agresszorok, kik kimondott légi túlsúlyban voltak, önyen megsemmisíthették volna ezt z utat és így a Port Said-i helyőrsé­et elvágták volna a fő csapatoktól. Annál jelentősebb volt az ellenállási íozgalom feladata, annál nagyobb olt az egész város hősiessége. Az gyiptomiak ma büszkén nevezik Port Saidot arab Sztálingrádnak. Egy egész héten át tartott azon két hatalom kombinált szárazföldi, tengerészeti és légi erőinek harca, amelyeknek hadse­regei a világ legerősebbjei közé tartoz­nak. míg meghódították az öt kilométer hosszúságú és három kilométer széles területet, amelyet túlnyomó részt fel­fegyverzett polgárok védelmeztek. A város teljes ellenőrzését a brit-fran­cia csapatok még sem érték el a két hónapig tartó megszállás egész ideje alatt. Mindjárt november 10-e után, egy nappal azután, hogy a brit pa­rancsnokság bejelentette, hogy a vá­rosban helyreállt a rend és a békés élet, az utcákon negyven brit katona holttestét találták és hét brit katonát pedig az ellenállási mozgalom tagjai foglyul ejtettek. Port Said számos negyedében a meg­szállás csupán illuzórikus volt. Az úgynevezett arab város utcáin a brit katonák csak fegyveres csoportokban járhattak, a besötétedés után pedig csak különleges parancsra. De ez sem segített. Az ellenállási mozgalom volt a város legnagyobb részének igazi ura és e mozgalom tevékenysége borza­dályba ejtette a megszállókat. Egyik legmerészebb akciójuk Anthony Moor­house brit tiszt elrablása volt. Ezt a brit tisztet december elején ejtették foglyul, megtorlásul a földalatti moz­galom hét tagjának letartóztatásáért. A tisztet világos nappal a város egyik legforgalmasabb utcáján rabolták el, mivel az egyiptomi földalatti mozgalom parancsnoksága úgy határozott, hogy presztízs okokból a tiszt foglyul ejtését igyanazon a helyen kell végrehajtani, ihol a hét egyiptomi polgárt letartóz­tatták. Moorhouse elrablása után a | brit csapatok a szó szoros értelmében I, fenekestül felforgatták a^Qgszegikpjrjy nyező utcákat, tűví tették a lakások százait, de mindez hiába történt. A foglyul ejtett tiszt a földalatti mozga­lom kezében maradt túszként egészen Port Said kiürítéséig. Port Saidra a megszállás egész idg­je alatt legjellegzetesebb az a tény volt, hogy lakosai közül egy sem akadt, aki hajlandó lett volna együttműködni a brit parancsnoksággal. A város köz­igazgatási vezetősége és egyéb admi­nisztratív szervei nem voltak hajlandók alávetni magukat a brit tisztek pa­rancsainak, a kereskedelmi cégek nem voltak hajlandók a brit csapatok szá­mára dolgozni, úgyhogy a britek min­denben magukra voltak utalva. A népi ellenállás Port Saidban a legkülönfélébb formákban nyilvánult meg. Gyakran megjelentek különféle brit-ellenes feliratok és rajzok a város legkülönfélébb helyein, a primitív raj­zoktól egészen a bonyolult kompozí­ciókig, krétával hirtelenében odavetett „Nasszer" szótól, kifogástalan angol nyelven megfogalmazott felhívásig — mind egy gondolatot vésett a brit ka­tonák szeme elé: pusztuljatok innen, nincs mit keresnetek itt. Az Ali Mo­hamed-utca és a Sharkia-utca sarkán színes krétával a következő tartalmú életnagyságú karikatúra díszlett: a magas atlétanövésű Nasszer elegánsan rugdossa a kuporgó Edent. Egyébként: a Közel-Keleten számos egyszerű em­ber szemében a szuezi problematikának és agressziónak jelentős része Eden és Nasszer személyes párviadalának kép­zetébe szűkül, akik mint két ellentétes erő, az imperializmus és az arab nem­zeti mozgalom képviselői harcolnak egymással. Az utóbbi hetek eseményei bizonyosan még jobban megerősítették ezt az elképzelésüket. Jaroslav Lengyelország ragaszkodik a szocialista államok egységéhez Csou En-laj Krakkóban Varsó (ČTK) — A kínai kormány­küldöttség Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnöké­nek vezetésével január 13-án Krakkó, ősrégi lengyel városba érkezett. A kí­nai vendégeket Krakkó lakossága az utcákon lelkesen üdvözölte. A küldött­ség megtekintette a Wawel várkastélyt és a Krakkó mellett épített V. I. Lenin nagy kohászati kombinátot. Krakkó városának és vidékének la­kossága nagy népgyűlést tartott, ame­lyen a népet Csou En-laj, a Kínai Nép­köztársaság Államtanácsának elnöke üdvözölte. Beszédében megemlékezett a lengyel nép politikai életében 12 év előtt történt nagy változásokról. Hangsúlyozta, hogy azóta a lengyel nép a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a lengyel kormány vezetésével ha­talmas erőfeszítéssel építette országát és azt elmaradt agrár országból szo­cialista iparosított állammá fejlesz­tette. Csou En-laj kiemelte Lengyelország | következetesen békés külpolitikáját, „A kínai nép meg van győződve róla — mondotta Csou En-laj —, hogy a kormány és a Lengyel Egyesült Mun­káspárt vezetésével a lengyel nép új sikereket ér el a szocialista rendszer megszilárdításában és fejlesztésében. Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Nép­köztársaság Minisztertanácsának elnö­ke beszédében rámutatott arra, hogy a német probléma békés megoldásának támogatása a Kínai Népköztársaság részéről hatalmas kezessége az Oder és Nisa folyónál megállapított hatá­roknak és ezzel Lengyelország bizton­ságának, amely annyit szenvedett a német militarizmus támadásától. J. Cyrankiewicz kiemelte, hogy Lengyel­ország teljes mértékben támogatja a népi Kína azon igazságos követelését, hogy elfoglalja törvényes helyét az ENŠZ-ben, és hogy Taivan szigetét ismét az anyaországhoz, a Kínai Nép­köztársasághoz csatolják. J. Cyrankie­wicz kijelentette, hogy Lengyelország ragaszkodik a szocialista államok egy­ségéhez. A Magyar Főiskolások Szövetségének nyilatkozata a kormányprogrammal ­kapcsolatban Budapest (ČTK) — A Magyar Fő­iskolások Szövetségének ideiglenes ta­nácsadó testülete január 12-én dél­előtt folytatta a kormánynyilatkozat vitáját, amelyben részt vett Kónya Albert iskolaügyi kormánybiztos is. A vita után az ideiglenes végrehajtó bi­zottság nyilatkozatot adott ki. amely a többi között így hangzik: Ma, amikor a MEFESZ ismét szervezi "órait, hívek akarunk maradni azok­hoz a tiszta és nemes elvekhez, ame­lyeket a főiskolai ifjúság október 23-án kinyilatkoztatott.^ Továbbra is küzdeni akarunk a szocialista gazdasági és tár­sadalmi rend megvalósításáért, amely megfelelne hazánk sajátosságainak és a demokrácián, nemzeti függetlenségen és önkormányzaton alapulna. Ma ép­pen úgy, mint a múltban a leghatáro­zottabban távoltartjuk magunkat bár­minemű jobboldali ellenforradalmi és a restaurációs törekvésektől. Szocialis­ta gazdasági és társadalmi rendszert akarunk, mert szilárdan meg vagyunk győződve, hogy a termelési alapeszkö­zök szocialista tulajdona az egyedüli olyan forma, amely lehetővé teszi a nép szabad fejlődését, valamint a va­gyon gyorsabb, egyöntetűbb és igaz­ságosabb felosztását. Ezért követeljük társadalmi és gazdasági életünk átala­kítását a legszélesebb demokrácia és törvényesség alapján, amely nem tűri meg a szocializmus ellenségeinek mű­ködését. Független, szabad Magyarországot akarunk! Hazánk súlyos gazdasági helyzetben van. Ismét munkanélküliség fenyeget minket. Következetesen jóvá kell ten­ni azokat a súlyos hibákat, amelyeket az előző gazdasági politika okozott és helyrehozni a legutóbbi hónapok ese­ményeinek gazdasági következményeit. Az egész nemzet feladata, hogy ilyen erő kifejtésére tömörüljön. Hajlandók vagyunk támogatni a fejlődést szol­gá'ó intézkedéseket. A nyilatkozat ezután a főiskolások problémáival foglalkozott: Ma, amikor az a veszély fenyeget bennünket, hogy az egyetemi hallgatók elvesztenek egy évet, elsősorban a fő­iskolások érdekeinek védelmét érintő kérdésekkel akarunk foglalkozni. Biz­tosítanunk kell, hogy elvben egy fél év alatt teljesíthessük egy év tanul­mányi feladatait. Evégett szükséges, hogy a főiskolákon nyugodt élet ural­kodjon. Elítélünk minden meggondo­latlan provokációs jelszót és kísérletet, amely a jelenlegi rendkívüli körülmé­nyek között sztrájkra uszít. Aki ma provokációs tevékenységgel akarja • qátolni a tanítást, az ellensége a főis­kolai hallgatóknak, bármilyen szép köpenybe is burkolózzék, őrizzük meg a nyugalmat, és utasítsuk vissza a pro­vokációkat. A nyilatkozat ezután ismerteti azo­kat a feladatokat, amelyeket a MEFESz az ifjúság érdekében kitűzött. Megalakult az új brit kormány London (ČTK) — Macmillan minisz­terelnök vasárnap Erzsébet királynő­nél tett látogatása után közölte a kormány következő összeállítását: Lord R. A. Butler belügyminiszter, titkos pecsétőr, Selwyn Lloyd külügy­miniszter, Peter Thorneycroft pénz­ügyminiszter, Lord Salisbury tanács­elnök, lord Kilmuir Nagy-Britannia főkancellárja, earl of Home, a Brit Nemzetközösség kapcsolatainak mi­nisztere, Lennox Boyd gyarmatügyi miniszter, John Scott Maclay Skócia minisztere, Duncan Sandys honvédel­mi miniszter, sir Dávid Eccles keres­kedelemügyi miniszter, Heathcoat­Amory földművelésügyi miniszter, Iáin Macleod munkaügyi miniszter. Henry Brooke lakásügyi, helyi közigazgatási miniszter és Wales ügyeinek megbízott minisztere, lord Heilsham iskolaügyi miniszter, sir Pency Mills energetika­ügyi miniszter (nagyiparos, nem kép­viselő), Harold Watkinson közlekedés­ügyi miniszter, dr. Charles Hill, a lancesteri hercegség kancellárja. Főnemesi címet nyert Gwily Lloyd George volt belügyminiszter, sir VVal­ter Monckton és Patrick Buchan-Hep­burn. A kabinet fontos helyein — kivéve a honvédelmi minisztériumot — nem történt személyi változás. A külügyminisztériumot továbbra is Selwyn Lloyd vezeti. R. A. Butler lord, titkos pecsétőr a lemondott G. Lloyd George helyett átvette a belügyminisz­tériumot is. Macmillant a pénzügy­minisztériumi tisztségben Peter Thor­neycroft, eddigi kereskedelemügyi miniszter váltja fel. Az új honvédelmi miniszter Duncan Sandys, aki közel áll Macmillanhoz és W. Churchillhoz. Az admiralitás volt első lordja (haditengerészeti minisz­ter) Hailsham lord, a kabinetben mint iskolaügyi miniszter kapott helyet, Dá­vid Eccles, aki eddig iskolaügyi mi­niszter volt, átvette a kereskedelmi miniszter tárcáját. A minisztertanács ilyen ö^ze^ítá?; sa a londoni politikai körök véleménye szerint világosan mutatja, hogy az új brit kormány a régi kormány politiká­ját fogja követni. Norodon Szihanuk Kambodzsa függetlenségéért Hanoi (ČTK) — Pnom Penhből ér­kezett jelentés szerint a Kambodzsai Népi Szocialista Tömb V. kongresz­szusán élénk vita folyt a napirendi program első pontjáról, Kambodzsa semlegességének hivatalos kihirdeté­séről. % Norodon Szihamuk herceg, a párt elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy Kambodzsa semlegességi politikája hozzájárul a béke megőrzéséhez és Kambodzsának belső problémái elin­tézésére kedvező lehetőségeket biz­tosít. Szihanuk a továbbiakban a külön­féle országokban végzett látogatásai­nak eredményeiről számolt be és ki­jelentette, hogy több állam képviselő­je készségét jelentette ki, , hogy Kambodzsának lakossága életszínvona­la emelésében segítséget nyújt. Po­ditikai feltételekhez nem kötött támo­gatást a Szovjetunió és a Kínai Nép­köztársaság nyújt Kambodzsának. Technikai és anyagi támogatásra Len­gyelország és Csehszlovákia is kész. KAMMHUBER TÁBORNOK, volt hit­lerista tiszt, a yuga: émet katonai légierők parancsnoka több heti láto­gatásra az Egyesült Államokba uta­zott. A tábornokot magas-rangú kato­natisztek kísérilk. A nyugatnémet Luftwaffe képviselőd Nyugat-Németor­szág részére további amerikai fegyver szállítmányokról tárgyalnak. (ČTK) OJ szo 1957., január 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom