Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-09 / 09. szám, szerda

K. J. Vorosilov fogadta a kínai kormányküldöttséget Moszkva (ČTK) — K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke január 8-án a moszkv"' Kremlben fogadta a Kínai Népköztársaság barátsági látogatáson Moszkvában időző korrnányküldittségének tagjait. A fogadáson részt vett <~sou En-laj, a Kínai Népköztársáság Államtanácsának elnöke, Ho Lun, az Államtanács alelnöke és a küldöttség tagjai. Szovjet részről megjelent D. T. Sepilov, a Szovjetunió külügyminisztere, A. F. Gorkin, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkára és P. F. Judin, a Szovjetunió pekingi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Nasszer egyiptomi elnök az imperializmusról Kairó (ČTK) — Az As-Sarva egyiptomi top közölte Gamal Abdel Nasszer elnök beszélgetését a lap kiadójával, Mohamed Haszein tartományi kormányzóval. Nasszer elnök a gyarmati hatalmak hódító politikájával kapcsolatban rámutatott, hogy Egyiptom éveken keresztül a nyugati országok imperialista céljainak tárgya volt. „Az imperializmus gazdaságilag akart leigázni bennünket, meg akarta szerezni természeti kincseinket és földrajzi fekvésünket stratégiai érdekeinek céljaira felhasználni" — mondotta az elnök és hozzátette, hogy az imperializmus elfojtotta a nemzetek és az államok gazdasági önállóságra irányuló törekvéseit, mert éppen a gazdasági függetlenség az, ami az imperializmus vereségét okozza. „Egy ország saját gazdaságának kiépítése azt jelenti, hogy megszabadul a külföldi fennhatóságtól — folytatta G. A. Nasszer elnök. Az imperializmus az elnyomás és az árulás minden eszközével azért harcolt és fog harcolni, hogy megőrizze gazdasági uralmát e nemzetek felett. Ügynökeinek segítségével, akik az imperializmus érdekeit védik és elárulják nemzeteik érdékeit, az imperializmus elfojtja a szabadságra vágyó nemzetek törekvéseit, leigázza e népeket. Ezt a politikáját ezelőtt sikerrel folytatta Egyiptomban és számos más országban, de most kinyílt a szemünk és nem tűrünk sorainkban árulást. Azonban éberen kell őrködnünk és figyelemmel kísérnünk minden imperialista mesterkedés! és összeesküvést és nem szabad hagynunk, hogy megtévesszenek. E politikai harccal kapcsolatban minden erőnket latba kell vetnünk népgazdaságunk megszilárdítására. Kétszeres erőfeszítést kell kifejteni azért, hogy pótoljuk mindazt, amit évszázadokon át meghiúsított az imperialista uralom. Gazdaságunkat tisztán nemzeti alapon kell felépítenünk, úgyhogy az imperializmus ne keríthesse újból hatalmába. Az imperialista politikának, a különféle összeesküvéseknek és intrikáknak az a fő célja, hogy kezükbe kerítsék a gazdasági hatalmat. Ötünkön számos "nehézségibe és akadályba ütközünk, de elszánt akarattal elérjük célunkat — gazdaságunkat szabaddá tesszük és országunknak szabadságot, függetlenséget és virulást biztosítunk." EGYIPTOM HIVATALOS képviselője január 5-én megcáfolta azt a hírt, mely szerint Egyiptom pénzügyi segítséget kért az USA-tól és az USA ezt a kérelmet elutasította. Az egyiptomi képviselő hangsúlyozta, hogy „Egyiptom semmilyen országtól sem kért pénzügyi segítséget, s ez nincs is szándékában, mert Egyiptomnak jó a pénzügyi és gazdasági helyzete". (ČTK) A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság közös nyilatkozata Megszilárdul a testvéri barátság a Szovjetunió és az NDK között (Folytatás a 2. oldalról ) gű hitelt nyújt szabad valutában az NDK nemzetgazdasága számára szükséges áru bevásárlására. Az együttműködés további fejlesztésére vonatkozó eszmecsere alapján a Szovjetunió és az NDK gépipara széleskörű kooperációját illetőleg a két fél megegyezett, utasítja gazdasági szerveit, hogy e kérdésben dolgozzanak ki javaslatokat és 1957-ben kössenek egyezményeket.' II Németországnak, mint békeszerető államnak egyesitese A küldöttségek a német problémára vonatkozólag is eszmecserét folytattak. Mindkét fél egyöntetűen megállapítja, hogy a német probléma békeszerető, demokratikus megoldásának óriási jelentősége lenne a német nemzet jövőjére és az európai béke sorsára is. A német kérdés békés és demokratikus alapon történő megoldásának előfeltétele — ami elsősorban maguknak a németeknek az ügye — a két német állam kölcsönös megértése és közeledése. Németországnak, mint békeszerető és demokratikus államnak egyesítését gátló fő akadály a Német Szövetségi Köztársaság kormányának jelenlegi politikai irányvonala,' az NSZK újrafegyverkerési politikája, részvétele a NATO agresszív katonai tömbben, valamint a demokratikus jogok és szabadságok elnyomása Nyugat-Németországban. Az európai nemzetek amelyeket nem egyszer sújtott a német imperializmus agressziója, teljes joggal, határozottan elítélik Nyugat-Németország újrafelfegyverezésének politikáját. A remilitarizáció útja olyan út, amelyein a német militaristák és junkerek az országot a múltban már nem egyszer vezették. Ez az út az európai nemzeteknek hatalmas károkat és nyomort, s egyúttal a német népnek magának is hallatlan szenvedést okozott. A német militaristák üj agressziójának katasztrofális következményei lennének elsősorban a német népre. A katonakötelezettség bevezetése a Német Szövetségi Köztársaságban, a fegyveres erők intenzív megalakítása, azok a hatalmas eszközök, amelyeket az NSZK kormánya a fegyverkezésre áldoz, a NATO decemberi ülésének azon határozata, hogy a nyugatnémet hadsereget atomfegyverekkel szerelik fel, arról tanúskodik, hogy az NSZK jelenlegi kormánya egyáltalán nem törekszik Németország egyesítése kérdésének békés megoldására. Ezt bizonyítja az ás, hogy az NSZK hivatalos személyiségei az NDK ellen irányuló provokációkra szólítanak fel, hogy az NSZK kormánya tűri és közvetlenül támogatja NyugatNémetország és Nagy-Berlin területén egyes szervezetek és rádióállomások működését, amelyek bomlasztó tevékenységet fejtenek ki az NDK, a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és a többi szocialista állani ellen. Mindkét fél azt a nézetet vallja, hogy az európai biztonság biztosításának érdekei és a német nép nemzeti érdekei megkívánják, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya térjen el Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének irányvonalától és hogy jöjjön létre egyezmény az NDK és az NSZK kormányai között az összTiémet jellegű kérdésekre nézve, ami előkészítené a rtémet kérdés végleges megoldásához vezető utat. A tanácskozások sorén megállapították, hogy az NDK békeszerető politikája az európai béke és biztonság megszilárdításának fontos tényezője és hogy az NDK előretörése a demokrácia % szocializmus útján a német dolgozók legnagyobb vívmánya. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztárcaság kormányát a varsói szerződésből eredő szövetségi kötelezettségek kötik össze és a két kormány kijelenti, hogy minden olyan kísérletet, amely erőszakos módszereket akar alkalmazni a német kérdés megoldásában, és minden olyan kísérletet, amely az NDK népi demokratikus rendszerének ellenséges akcióval való megdöntésére irányúi, meghiúsít. A két fél kötelessé q ének tartja, hogy a proletár internacionalizmus elveit betartva sokoldalúan hozzájáruljon a szocialista államok békeszerető társadakna egységének megszilárdításához, amelyre nézve nagy jelentőségű a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság között kibontakozó és megszilárduló testvéri barátság. N. A. BULGANYIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, OTTO GROTEWOHL, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnök-e. KAIRÓI TUDÓSÍTÁSUNK 1 A Közép-Kelet népei visszautasítják Eisenhower terjeszkedését Eisenhower szombati beszédét Port Saidban éppen akkor hallgattam, amikor egyiptomi barátaimmal a város tönkretett tengerparti részét szemléltem. Eisenhower beszédét a hatodik amerikai flotta leadóállomása közvetítette, úgy, hogy a mozgó automobilban elhelyezett gyenge felvevökésziiléken is jól hallottuk. Köröskörül minden lépésre láthatók voltak a közelmúltban lezajlott agresszió nyomai. Egész utcák elpusztultak, ház-ház mellett rombadólve hever. A kórházakat a brit hajóágyúk lótfék széjjel. A sport stadionban 200 embert temettek el, mert máshol már nem volt hely. És Eisenhower az amerikai intervenció szükségéről beszélt Közép-Kelet védelmére a szovjet és egyáltalán a kommunista agresszió ellen. Ez teljesen lehetetlennek látszott és olybá tűnt, mintha egy eszeveszett kereskedelmi ügynök tűzvésszel fenyegetett háznak szeplő elleni krémet ajánlana megvételre. „Ez az ember elvesztette a valóság iránti érzékét — mondotta egy egyiptomi". — Amikor itt igazi agresszió folyt, akkor hallgatott, amíg mi ezekben az utcákban szovjet gyártmányú puskákkal védtük magunkat. Bulganyin figyelmeztetésének köszönhető, hogy az agressziót beszüntették, azonban Eisenhower továbbra is hallgatott. A jövő héten Port Sóidban a háború után. az első hajóként szovjet hajó köt ki, cementet hoz nekünk és ő mint a Közép-Kelet fő problémáját a kommunista veszedelmet tálalja elénk." Eisenhower rémeket lát Port Said, Egyiptom és a KözépKelet népeiben Eisenhower beszédje csodálkozást, felháborodást és visszautasítást keltett. Eisenhower a vörös veszedelemmel fenyeget akkor, amikor az igazi agresszorok még nem ürítették ki az egyiptomi területet, amikor Szíria brit-iraki összeesküvést leplezett le, amely biztonsága és szuverenitása ellen irányult, amikor a brit repülőgépek bombázzák Dél-Jemen községeit, amikor Irakban statáriumot hirdettek és az embereket az utcán gyilkolják, amikor a brit és francia gyarmatosítók fokozzák a háborút a ciprusi és az algériai nép ellen, amikor amerikai katonai erők támaszpontokat építenek Líbiában és a Perzsa-öböl partján, és az amerikai flotta az arab partokon háborús hangulatot tart fenn, amikor az amerikai kormány az arab szorifszédai ellen összeesküvő iraki kormányt a legkorszerűbb hadifelszereléssel látta el. Eisenhower ezekről az agreszsziókról nem tett említést. Nem mondotta meg azt sem, hogyan képzeli el a Szuezi-csatorna jövőjét, kinek kell megtéríteni az agresszorok által Egyiptomban okozott károkat és mit akar tenni, hogy a Közép-Keleten a múlt év utolsó hónapjaiban lezajlott támadáshoz hasonló agresszióra ne kerülhessen sor. Ezen égető problémák helyett Eisenhower Keleten csak űrt lát, amelyet állítólag az USA-nak ki kell tölteni, mielőtt azt a világkommunizmus kísérli meg. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a Közép-Kelet országainak közvéleménye visszautasítja Eisenhí^ver doktrínáját, amely pontosan azt hirdeti. amit ezen országok külpolitikája már hosszabb idő óta határozottan elutasít: új paktumokat és katonai támaszpontokat, politikai feltételekhez kötött gazdasági segítséget, Közép-Keletnek idegen befolyási szférául váló elismerését, az aktív semlegesség helyett a szovjetellenes koalíció távlatait. Az egyiptomi sajtó elutasító álláspontja Az egyiptomi sajtó, amely a legutóbbi időben az USA-ról nagyon tartózkodóan írt és inkább értékelte azt a tényt, hogy az amerikai kormány nem támogatta szövetségeseinek, NagyBritanniának és Franciaországnak támadó akcióját, most a konzervatív Al Ahram és az amerikabarát szenzációéhes Al Ahbar-tól egész a baloldali Al Missaa lapig egyöntetű elutasító álláspontra helyezkedett. „Vajon Eisenhower miért mérlegeli csak az orosz agresszió és nem a brit-francia-izraeli agresszió lehetőségét és miért emlegeti annyiszor a néhány ezer magyar szökevényt és nem tesz még említést sem a Palesztinából kiüldözött sokmillió arabról? — kérdezi Musztafa Amin, az Ahbar el Vom amerikabarát szemleírója. „Azt gondoltuk, hogy végetért már a katonai intervenció időszaka és hogy az USA az eröszakot mint a vitás kérdések elintézésének módját elutasítja" — írja a nacionalista Al Gumhuria. Husszein Fahmy, ismert közíró az Al Saab Iapbart a közép-keleti űr betöltéséről szóló elméletet imperialista öszszeesküvésnek minősítette. Khaleb Mohieddin az Al Missa főszerkesztője Eisenhower doktrínájában közvetlen veszedelmet lát: „Eisenhower a közvetett kommunista agresszió esetén az USA beavatkozásáról beszél. Ez elasztikus kifejezés. Talán közvetett agresszió a kommunista országokkal folytatott kereskedelem, vagy fegyvervásárlás?" Az egyiptomi kormány eddig még nem foglalt állást és nincs kizárva. hogy bizonyos változásokat vár az Eisenhower doktrínájának szövegezésében az amerikai kongresszus bírálatának, valamint Ázsia és Afrika országai kedvezőtlen visszhangjának befolyása alatt. Az bizonyos, hogy Egyiptomnak érdekében áll az USAval folytatott gazdasági együttműködés, azonban lealázó politikai feltételek nélkül, kiváltkép, hogyha azok úgy vannak szövegezve, mint az Eisenhower-féle vörös veszedelemről szóló rész. Ezért az egyiptomi kormány sietett kijelenteni, hogy senkitől sem kért segítséget, habár valószínűleg szóba kerül a segítség kérdése egyes nagy beruházási tervek, különösen az asszuani duzzasztógát építésének megvalósítására. Szíria is ellenáll Sokkal élesebben ítélik el Eisenhower doktrínáját Szíriában, amely — mint ismeretes — annak idején Egyiptomtól eltérően nem fogadta el a „Truman negyedik pontját" sem. Salaheddin Dittar, szíriai külügyminiszter elítélte azt a szándékot, hogy KözépKeletet csak mint kőolajforrást, piacot és stratégiai övezetet tekintsék. Nézete szerint az arab világ védelme csák e terület ügye és kívánatos, hogy az USA-nak az arab országokkal folytatott együttműködése megszabaduljon a gyarmatosító előítéletektől. Nincsen semmi űr a Közép-Keleten. Amennyiben Eisenhower beszédje azt igazolná, hogy van egy bizonyos űr, akkor ez csakis az amerikai politikusok politikai ismereteiben és a Közép-Kelet népei fejlettségéről való elképzelésükben mutatkozik. Egyiptom és e térség tötjbi országai világosan bebizonyították, hogy egyedül is képesek megoldani biztonságuk kérdéseit és nem kérnek a város agresszióról szóló szóbeszédbe burkolt intervencióból. Ha a dolog nem volna olyan komoly, akkor Eisenhower doktrínáját tréfálva lehetne elütni. Hogyan képzeli el a kis Móric a Közép-Kelet biztonságát. Azonban Eisenhower nagyon jól tudja, hogy mit cselekszik és ezért a dolog nagyon komoly. Jaroslav BoučeKŕ, A japán rendőrségi szervek közlése szerint az amerikai katonák a múlt év januárjától októberig Japánban mintegy 3000 bűntettet követtek el. (ČTK). Delhiben január 7-én kezdődött a tuberkulózis elleni küzdelem XVI. nemzetközi értekezlete, amelyen 65 ország küldöttei vesznek részt. A csehszlovák egészségügyi dolgozókat az értekezleten dr. Krlvlnka docens és dr. Ladislav Sula képviselik. (ČTK). Ahmed Balafredzs marokkói külügyminiszter Madridban folytatja a spanyol kormánnyal a tanácskozásokat Marokkó volt spanyol övezetének a független marokkói államhoz való csatolásával összefüggő kérdésekben. (ČTK). Dél-Olaszországban Altamur városában a murikanélküli mezőgazdasági munkások összetűztek a rendőrséggel. A munkanélküliek a főtéren a városháza előtt gyülekeztek munkát és bért követelve. A rendőrség hiába igyekezett szétzavarni a tüntető munkásokat és ezért a szomszéd városokból hívtak segítséget. (ČTK). Schleswigholstein fémmunkásai szavaztak a békéltető bizottság egyeztető javaslatáról a több mint 32 ezer sztrájkoló munkás ügyében. 97 százalékos szótöbbséggel a 11 hete tartó sztrájk folytatására szavaztak. (€TK). Svédország Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülésén Knut Teli, a párt titkára a politikai helyzetről tartott beszámolójában hangsúlyozta, hogy Svédország Kommunista Pártjának fő feladata valamenynyi haladó és demokratikus erő mozgósítása minden a hidegháború felújítására irányuló kísérlet ellen. Rámutatott arra, hogy a békeharcot egybe kell kapcsolni a jobb életszínvonalért folyó küzdelemmel. (ČTK). A BUDAPESTI RÁDIO jelentette, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság 3 millió rubel értékű árut jandékozott Magyarországnak. Az áruk gyors szállítása érdekében a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya Romániában vásárolta az árucikkeket, melyeket Magyarországra küld. (ČTK). A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége Iránba látogat Moszkva (ČTK) — Amint a TASZSZ jelentette, P. P. Lovanov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke, V. T. Lacisz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának elnöke Haszan TagiZadehoz, az iráni szenátus elnökéhez és Faher Hekmathoz, a medzslisz elnökéhez levelet intézett, amelyben elfogadják a szenátus és a medzslisz meghívását és bejelentik, hogy a Szovjetunió Legfelső T^pácsának küldöttsége Iránba látogat. A levél kifejezi azt a meggyőződést, hogy a szovjet parlamenti küldöttség iráni látogatása elősegíti a Szovjetunió és Irán baráti kapcsolatainak további fejlődését. Az iráni szenátus és medzslisz óhajának megfelelően a szovjet parlamenti küldöttség január 20-án Utazik Iránba. A magyar ellenforradalmárok Strassburgban Berlin (ČTK) — A magyarországi ellenforradalom vezetői az ellenforradalom 'etörése után odamentek, ahová szívük húzta őket — Nyugatra. Amint az ADN sajtóiroda jelenti, a puccsisták e napokban Strassburg nyugatnémet városban felállították az úgynevezett magyar forradalmi tanácsot. A „magyar forradalmi tanács" vezetői közé tartozik többek között Király Béla volt tábornok, a budapesti ellenforradalom egyik vezetője. Ez a „forradalmi tanács" meghatalmazott egy bizottságot, lépjen kapcsolatba az európai tanáccsal, amelynek, mint ismeretes, nyugat-európai tőkés országok a tagjai. Nem véletlen, hogy az európai tanács most folyó tárgyalásainak napirendjére tűzte az úgynevezett „magyar kérdés" megtárgyalásét. Az úgynevezett „magyar forradalmi tanács" nyilatkozatából kitűnik, hogy meg akarja dönteni a népi demokratikus rendszert, és viszsza akarja állítani a kapitalizmust Magyarországon. A strassburgI ülés következtében a magyar puccsisták két csoportra szakadtak, amulyek egymás között azon marakodnak, mi volna jobb, a Magyar Köztársaiságot „nyugati demokrácia" mintájára átalakítani, vagy pedig felújítani a monarchiát. Heves harcok Algériában Párizs (ČTK) — A Reuter hírügynökség közlése szerint Oran, Comstantine és Algír megyékben több helyen összetűzésre került sor a francia egységek és az algériaF partizánok között. Algír megyében a francia gyalog<ságnak az algériai nemzieti felszabadító hadsereg allásai ellon intézett támadását légierők is támogatták. Politikai megfigyelők rámutatnak arra, hogy Algériában nrind nagyobb szerepe'- töltenek be a francia ejtőernyős osztagok, amelyeknek tagíjait a gonosztevőkből és bűnözőkből toborozzák. Jemeni hazafiak lelőttek két brit bombázót és megsemmisítettek tizenöt tankot San (ČTK) — Január 6-án este Jemen kormánya értesítette külföldi diplomáciai képviseleteit arról, hogy január o—7-én jemeni hazafiak lelőttek két bnit bombázógépet, amelyek jemeni tsrület fölé hitoltak be. Jemen bonni diplomáciai képviselője egyben bejelentette, hogy a jemeni hazafiak ezenkívül megsemmisítettek 15 brit tankot is. Elmondotta, hogy a britek Jemen elleni támadásai kavetkeztíben 173 jemeni lakos elesett és >sokar megsebesültek. OJ SZO 1957. január 5. Balázs Bálint, Torna