Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-04 / 04. szám, péntek

HOMONNA-/ i egyiap, ma és Uo\v\ap SJJI:!l!LiniHIII|!!|l!||||!||!l||l|n|i!|i-|!!i:ill!l.:l rilillllllllHlillülIIIMaui I • I I I I I I 3 111 l..|H»!i|lli.tft(«lHHfll|llllKlllll|ll|llll'l^l IIIIHHIfllitlIII Szlovákia legkeletibb részén, a Kárpá­tok alján, fekszik Homonna, az egy­kori mezővároska. Hatalmas, lombos .parkja, poros utcái, diákkorom fe­lejthetetlen emlékét őrzik. Az ősi kastély, a sétányok, a diákotthon ma úgy áll, mint tíz évvel ezelőtt, ami­Épül az üzem, épülnek a lakások is. kor e kedves városkának búcsút mondtam. S ma újra látom, de nem hiszek szememnek. A kedves múltat elhon^lyosítja a jelenben elém tor­nyosuló meglepetések egész sora. Már az állomás előtt megállok, hogy elcsodálkozzam. Az egykori fűzfák helyén, a kis hídon túl, ahol valami­kor találkára jártam, ma új utca, öt­emeletes lakóházak emelkednek a ma­gasba. A régi Homonna, melynek alig volt emeletes épülete, most háttérbe szorult és helyette előttem áll az új "Homonna egyenes, széles utcáival, magas épületeivel. A vasúton túl is lázasan építkez­nek. Téglaépületek, magasba emel­kedő f-"ak, csak sejtem, hogy va­lami üzem vagy műhely lesz ott a lövőben. Vendégmarasztalö, sá­ros út vezet az építkezés terüle­tére. El kellene itt nagyon a gumi­csizma. Vigyázva kerülöm ki a nagy tócsákat, majd egy alacsony, barakk­szerű épület előtt megállok, fiatal, magas férfival találom magam szem­be. Az építkezés vezetője, Ján Čer­venka, ahogy nevét később megtu­dott}, éppen Brnóból érkezett, szere­lőkké beszélget. Majd a kőművesek­nek, bádogosoknak ad utasítást. — Míg nem fagy, addig a külső mujikákat végezzük — mondja csehül a kőmüvescsoport vezetője. Kint lucskos, havas eső csapdossa a téfl!afalaka_t. s tetején emberek, kő­művesek, bádogosok dolgoztak. Minek ez a nagy sietség, ráérné­nek tavasszal is, mikor jobbra fordul az idő, gondolhatná valaki. Pedig nem így van. A fiatal cseh mérnök, mikor elintézi teendőit, felém fordul és a falra mutat. — Itt van a jövő gyár tervrajza. Egy kicsit elmaradtunk az építkezés­sel és most, amikor az idő engedi, be akarjuk hozni a késést. A mel­léképületeket már csaknem befejez­tük^ most pedig megkezdjük a fő csarnok, a gyári hőerőmű és a mű­helyek építését — mondja. A térképen halvány rózsaszínnel van befestve a jövő gyár hőerőműje, szövő- és vegyiműhelyei, csarnoka, vízigazdálkodása és mindaz, aminek ebben és a jövő esztendőben kell fel­épülnie a ma még csaknem puszta hatvan hektárnyi területen. Ahogy elnézem a tervrajzot, már teljes nagyságában elképzelem a homonnai Kapron-gyár 36 méter magas, 100 X 140 méter nagyságú, panelokból emelt csarnokát, karcsú gyárkéményeit; és az építkezés zaját egy pillanatra mintha a gyári gépek és a déli szi­réna zúgása váltaná fel. Ilyen lesz hát a valóságban ez a gyár. Itt szü­letik meg két és fél év múlva ha­zánkban először az amerikai nylontól minőségileg semmiben sem különbö­ző hazai kapron, melynek szálaiból a warnsdorfi, mikulási, gottwaldovi és fejlett textiliparunk többi gyárai sző­nek majd pókhálóvékony női haris­nyát és még a szilonnál is finomabb női fehérneműt. Egyelőre még betoncsövek, téglák, deszKák és más építő anyagok hevernek azokon a helyeken, ahol majd állni fog a gyár. Korszerű épü­letein. csarnokainak téglafalán kőmü­vescsoportok versenyeznek egymással, akiknek a gyár befejezéséig nem ke­vesebb. mint 150 ezer köbméter betont kell beépíteniök. A legutolsó hónapban Choleva és Sopkanič csoportja került az élre. A több mint 250 munkásra óriási fel­adat vár az elkövetkező hónapokban. 250 ezer köbméter földmunkát kell még elvégezni és ez év végéig tető alá helyezni a fő épületeket. Egyszóval a gyár megindulásáig, 1959. június l-ig még alaposan ki kell tenniök magukért. Ugyanolyan gyors ütemben, mint ahogyan felépült az üzemi konyha, az adminisztrációs­épületek, az egészségügyi központ, a javítóműhelyek és raktárak fognak emelkedni az idén a fő épületek fa­lai és utána kitárulnak a gyár kapui, hogy 3000 embernek nyújtsanak mun­kaiehetőséget, megélhetést. Népi de­mokratikus államunk kormánya, mely már eddig is milliárdokat fordított Kelet-Szlovákia iparosítására, most Intézi a Szovjetunióba való tanulmá­nyi utazást, tárgyal az építkezés hi­vatalával a vízellátási, csatornázási kérdésekben. Egyszóval most még több a gondja mint akkor lesz, ha majd megindul a gyár. Kérdésemre elmondja, hogy a szintetikus kapron­szál, melyet a gyár termelni fog, a perionhoz hasonló, félkészáru lesz, melyet további feldolgozásra Gottwal­dovba, Svitbe és más textilgyárakba fognak küldeni. Az alkalmazottak na­gyobb részét nőkből toborozzák, akik eddig a mezőgazdaságban dolgoznak, vagy még iskolába járnak. A fiatal munkásnőket is előbb gyakorlatra fogják küldeni a Bratislavai Béke­üzembe. a sviti és más gyárakba. S miközben épül a gyár, épülnek a la­kásnegyedek is, ahol majd az alkal­mazottak meleg otthonra, korszerű, központi fűtéses, kényelmes lakások­ra találnak. A lakásépítés első sza­kaszában, melyre 180 millió korona van előirányozva, 160 kétszobás la­kásegység épül fel az állomás előtti térségen. Harminc már készen áll, 80 befejezés előtt és ötvenet most épí­tenek. Egy kétszobás lakás építése 85—90 ezer koronába kerül. Öriási összeg ez, melyet kormányunk a ke­let-szlovákiai nép életszínvonalának Ilyen lesz újabb 350 millió koronát irányzott elő a kaprongyár felépítésére. Csak az épületek — berendezés nélkül — 190 millió koronába kerülnek. A Sni­nai Vihorlát, a Hencovcei Fafeldol­gozó-üzem, a Prešovi Odeva és a By.stréi Cementgyár felépítése után most újabb nagy gyárral gyarapszik Kelet-Szlovákia, a homonnai Kapron­nal. A gyár gépberendezését a Szov­jetunió szállítja hazánkba. A szom­szédos Szovjetunió népe, mely már annyiszor tettekkel igazolta hazánk népe iránti barátságát, most is segít­ségünkre siet. Mérnököket, szakem­bereket küld a gyár berendezésének szereléséhez, akik betanítják a szak­munkásokat a gépek kezelésére, és a jövő gyár fiatal szakmunkásait ta­nácsokkal látják el. Ezenkívül a Ho­monnai Kapron-gyár több mérnöke, szakembere meglátogatja a Szovjet­unió hasonló berendezésű gyárait, hogy tapasztalatokat, gyakorlatot szerezze­nek a kapror. gyártása terén. így fest a gyár a tervrajzon. A Chemostav dolgozói ma még csak harmonogramon jegyzik be az- épít­kezés folyamatát. Piros vonal a terv, kék vonal a teljesítés. És ez a két vonal a falra akasztott harmonogra­mon lassan közeledik majd 1959. jú­nius l-hez. Ekkor indul meg a gyár. Elbúcsúzom az építés vezetőjétől, a fiatal Červenka mérnöktől és elin­dulok ismét az állomással szemben levő új lakások felé. Az egyik épü­letben megtalálom a jövő kaprongyár igazgatóságát és középkorú igazgató­ját, Ján Jacko elvtársat. A be nem avatott azt hihetné, hogy a jövő gyár igazgatójának ma még alig akad tennivalója. Pedig már most, két és fél évvel a gyár megindulása előtt, annyi a munkája, hogy azt sem tudja, hogy melyiket végezze el hamarább. Azelőtt a Svit-gyár igazgatója volt és az ott szerzett évtizedes tapasz­talatait az új gyárban akarja hasz­nálni. Asztalán garmadában fekszenek a tervrajzok, számokkal teli iratok. Gondolkozik, tervez, jóváhagy, intéz­kedik. Lakáskérdés, az új szakmun­kások toborzásának kérdése, tervek jóváhagyása, mindez az igazgatóra vár. Levelez a főiskolásokkal. Tudja, hány kelet-szlovákiai diák tanul ve­gyészmérnöknek. Kérvényezte, hogy a vegyipari és a textilipari iskolákba Homonna környékéről több középis­kolást vegyenek fel, akik a jövőben a Kapron-gyár alkalmazottai lesznek. az új gyár. emelésére irányoz elő. És ha figye­lembe vesszük azt, hogy 1957-ben és 1958-ban, a lakásépítés második sza­kaszában újabb 700 lakásegység épül fel a Kapron-gyár jövő dolgozóinak, melyekre már jóváhagyták a beruhá­zási tervet, és így Homonna új laká­sainak száma ezzel 2000-re emelke­dik, megértjük, hogy mit jelentenek ezek a számok Kelet-Szlovákia né­pének életében, akiknek a felszaba­dulásig csak a munkanélküliség, a kir vándorlás és a nyomor volt az osz­tályrészük. A lakások mellett új szál­loda, bölcsődék, iskola és kultúrház is épül a dolgozók szükségleteire. Homonna lakóinak száma 1960-ig a tervek szerint — 18 000-re emelke­dik. A régi mezővároska új ipari köz­ponttá válik, ahová százszámra fognak özönleni a környék lakói. Mikor ismét vonatra ültem, éppen ebédre hívott a gong szava. {Építő­munkások igyekeztek az üzemi kony­ha barakképülete felé. Jól emlékeze­tembe véstem ezt a képet. Ha majd nemsokára ismét ellátogatok a meg­nőtt városba, már egy új, na'almas gyár karcsú kéménye fog emelkedni a magasba és sziréna jelzi majd az ebédszünet kezdetét. Akkor újra fogom keresni, hol is volt egy pár évvel ez­előtt az építészek barakképülete és a puszta tér, mint ma keresem a rég eltűnt találkák helyét, a régi fűzfát. Horváth Sándor Érdemes volt becsületesen dolgozni E napokban nagy jelentőségű ese­ménynek volt színhelye a szarvai szövetkezet. A kertészeti csoportban dolgozóknak pótjutalmat osztottak. 5 koronát kaptak munkaegységenként. Éppen a szövetkezet irodája előtt mentem el, amikor a kertészeti dolgo­zók a pénzért mentek. Legtöbbjük nő •volt. Arckifejezésük megelégedettséget árult el. Bementem én is, néztem, ki mennyit kap. Podlovsky Zsófia 1500 korona pót­juta'mat kapott, ugyanakkor más me­zei csoportnál is van neki munkaegy­sége, azért is kap vagv 1500 koronát. Láttam, hogy a kertészetben idősebb emberek is dolooz-sk, mint Szabó néni, aki lassan már a 60. évét ta­possa. De még mindig szorgalmasan eljár dolgozgatni. Ö is kapott 500 koronát. Mivel szomszédomban lakik, megkérdeztem tőié, hogy elégedett-e a pót jutalommal? — Bizony, — mondotta —, nagyon elégedett vagyok, hisz csak délutá­nonkint jártam a kertészetbe dolgoz­ni. László Kálmán bácsi is idősebb em­ber már. Ö már 70. év körül van, de azért példás szakmai irányítást ad a kertészeti csoportnak. László Miklós és Nagy András a kertészeti csoport vezetői is megérdemlik a dicsérő szót, mindig együtt dolgoztak a cso­porttal. Grünfeld Zoltán, Szarva Művelt szövetkezeti tag — jó gazda Ködös novemberi reggel volt, az ut­cát sár borította, amikor a brigád­központ felé igyekezett néhány ember. Eső verte arcukat. Felismertem őket, mikolai szövetkezeti tagok voltak. A szövetkezeti munkaiskola helyisége felé tartottak. A helyiség lassan megtelt. Több mint 20 szövetkezeti tag foglalta el helyét a padokban. Iskolásokra emlé­keztettek, azzal a különbséggel, hogy ők csupán gazdálkodási tudásukat akarják gyarapítani. Elült a zaj. Az ajtóban ismerős arcok tűntek fel. Hvízd mérnök, az előadó, Pamarik, a JNB agronómusa léptek a terembe. Szívélyesen üdvö­zölték egymást. Gyakran eljárnak ők a garammikolai szövetkezetbe. Megtartották az előadást. Utána megbeszélés következett. A vitában különösen Féder, Ďurík és Korbei' szövetkezeti tagok tűntek ki. Az elő­adáson a traktorosok is megjelentek. Főleg a kukoricatermelés körüli prob­léma érdekelte őket. Az előadáson általában a takarmánytermesztésről esett sok szó. Egy dolog azonban meglepő volt. A szövetkezet női dolgozói közül senki sem jelent meg az előadáson. Pedig ők is tanulhatnának valamit. Vlado Fapšo, Zselíz Időszerű mezőgazdasági kérdések A melegágykészítés jelentősége A melegágyak készítésével lehetővé tesszük, hogy koratavasszal meg­kezdhetjük a melegígényes zöldségfé­lék magvetését. A sok meleget kívánó paradicsom, paprika, uborka, dinnye palántáinak korai neveléséhez, vagy alacsony növésű zöldségfélék, saláta, hónaposretek, kara'ábé stb. hajtatásához melegágyat használunk. A melegágy helyének kiválasztására nagy gondot kell fordítani. A fiatal növények ápo­lását mindig idejében, azonnal kell el­végezni, ezért a melegágytelep a lakó­ház közelében, széltől védett helyen legyen. Lankás, dombos területen a déli oldalra kerüljön és a sorok irá­nya kelet-nyugati legyen. Ha nyereg­tetős, úgynevezett ikerágyaink vannak, úgy a sorok iránya északi-déli. Egyso­ros elhelyezés esetén az északi hossz­oldalt 5—10 százalékkal magasabbra emeljük mint a déli hosszoldalt, hogy az alacsonyan járó napot jobban ki­használhassuk. A melegágyi telepet kóborló állatok kártevésétől ideiglenes kerítéssel védjük. A szél elleni véde­lemről szalmából, nádból, napraforgó­szárból készített hordozható eszközök­kel is gondoskodhatunk, melyeket az ideiglenes kerítéshez erősítünk. A me­legágyi telepet magas talajvízállású területen, vagy olyan területen, ahol a csapadékvíz összefolyik, elhelyezni nem szabad, mert a víz a melegágy trágyáját lehűti. A palántanevelés során nagy mennyiségű vízre van szükség Ezért a melegágyi telep közvetlen kö­zelében legyen elegendő víz, mert a nagyobb távolságról történő vízszállí­tás a termelést megdrágítja. Jó, ha vízmelegítő-berendezés is létesül. Egy melegágyi sor legfeljebb 20 melegágyi ablaknak megfelelő hosszúságú legyen Szabványméretű ablakok esetén 1 sor hossza 25 m. Jó, ha a kocsiút a me­legágyi telepre is bevezet, mert nagy mennyiségű trágyát ?s földet kell «iozgatni és ez könnyebb kocsival, mint saroglyával. A melegágyi sorok közt 80 cm széles utakat hagyunk. Ezekre a kis utakra kerül a melegágyi takaró és még járni is kell rajta. A sorok végén 6 méter széles utak szükségesek, mert ide rak­juk az ablakokat és kocsival is járni akarunk. Magas hőmérsékletet csak a friss 16, szamár, \#igy öszvértrágyából készüit melegalap biztosít. Szarvas­marha vagy sertéstragya lassabban bomlik és nem is ad olyan nagy mele­get, mint a lótrágyafélék. Viszont az úgynevezett hideg természetű istálló­trágyák tovább adnak meleget, mert lassabban bomlanak. Ezért, ha hosszabb ideig tartó melegre van szükségünk, akkor a lótrágyaféléket keverjük szal­más szarvasmarhatrágyával, faiombbal. A" jó melegágyi trágya friss legyen. Az elbomlott, érett istállótrágyától meleget már nem várhatunk. Meleg­ágyak készítésekor nagy mennyiségű friss istállótrágyára van szükség. Ezért a friss lótrágyát egész éven át gyűjt­jük, a bomlás, „begyulladás" megaka­dályozására kiszárítjuk és keskeny, magas kazlakba tároljuk. A falomb melegalajj készítésére — friss lótrá­gyával keverve —, jól felhasználható. Későtavaszi palántaneveléshez fele­fele arányban hótrágyával keverjük. A melegágyi sorok közötti utak fel­töltésére a falomb magában is fel­használható. Az ősszel gyűjtött falom­bot. a friss lótráqyához hasonló módon védjük az átnedvesedéstől és ezzel akadályozzuk meg a begyulladást. A jó minőségű melegágyi föld bőven tartalmazzon növényi tápanyagot, ne legyen fertőzött és morzsalékos szer­kezetű legyen. A legmegfelelőbb me­legágyi föld az érett komposzt. Az elő­ző évek melegágyi földjének és az el­korhadt melegágyi trágyának keveréke is továbbérlelve, jó melegágyi földet ad. Gondosan ügyeljünk arra, hogy el nem korhadt növényi részek a meleg­ágyi földbe ne kerüljenek, mert ezek a palántabetegségek hordozói. Ilyen esetben a melegágyi föld feltőtleníté­se szükséges. A melegágyi keret ké­szülhet fából, téglából, betonból. A be­tonból készült keret hideg. Legjobb a fakeret, hátránya azonban, hogy drá­ga és gyorsan korhad. Legtöbbször 25 —30 cm széles fenvődeszkából készül, a lehetőségekhez képest 1 colnál vasta­gabb legyen. A deszkákat ideiglenesen, vagy állandó jelleggel is össze lehet illeszteni. Az erős éjjeli lehűlés ellen takaróval védekezünk. Ez készülhet gyékényből, nádból, zsupszalmából. Házilag könnyen elkészíthető. Méretei a melegágyi ablak méreteihez igazod­nak. A szokásos méret 125X150 cm. A melegágy hőmérsékletének szabályo­zására, levegőzésére használjuk a le­vegőző fát. Ez 40—50 crn-es lécből ké­szült. 5—10 cm távolságra a lécbe be­vágásokat eszközlünk, melyek arra szolgálnak, hogy az ablakok gyengébb vagy erősebb mértékben felemelhetők legyenek. A melegágyat a következő szem­pontok figyelembe vételével kell ké­szíteni. A keretek gondos felállítása után először a föld felszínére tenyér­nyi vastagon száraz falevelet vagy szalmás trágyát teszünk. Ezzel a ré­teggel védjük a melegtráflyát a gyors lehűléstől. A melegágyi trágyát a ke­retekbe hordás előtt széles kazlakban erősen átnedvesítve előmelegítjük. A trágyát egyenletesen szétrázva te­regetjük szükség szerint lombbal vagy egyéb szervesanyaggal. Az előmelegí­téssel elérjük, hogy melegágyi trá­gyánk egyenletesen begyullad. Az elő­melegítés alatt megindul a trágya bomlása. Ezután a trágyát a keretekbe behordjuk és betapossuk. Gondosan ügyeljünk arra, hogy a keret közelében és a sarkokban a trágyát alaposan betapossuk, mert különben a széleken és sarkoknál a trágya begyulladása után nagy mélyedések lesznek. A me­legalap e 1 eszítése után a keretekre rárakjuk az ablakokat és betakarjuk melegágyi takaróval. Két három nap alatt megindul až erjedés, a trágya begyullad. 2—3 nap elteltével a me­legágy erős felmelegedése csökken, akkor jó erősen betapossuk a meleg­földdel. Palántavetésnél 15 cm hajtatásnál 20 cm vastag földréteg szükséges. A melegágyi föld berakása után ismét letakarjuk ablakokkal és ta­karóval. Néhány napi állás után a föld­ben levő gyommagvak kicsíráznak, eze­ket a melegágyi föld átkapálásával könnyen elpusztíthatjuk. A melegágyi föld és az üveg között kb. 15—20 cm légtér legyen. Az így elkészített me­legágyban a mag elvetését elvégez­hetjük. Gasparik Sándor -A BOKSÁI SZÖVETKEZEIBEN A zöld hegyeket, amelyek mögé Boksa falu bújt meg, már befedte a hó. Megkeményedett a föld a vá­ratlanul korán beköszöntött fagy­tól. A földeken már befejezték a munkát. A szövetkezeti tagok ilyenkor odahaza foglalatoskodnak. Esteledett már, amikor a faluba értünk. A szövetkezeti irodába ve­zető úton több ismerőssel találkoz­tunk. Melegen voltak öltözve, lassú léptekkel tartottak a felvég irányá­ba. Olykor meg-megálltak egyné­hányan, élénken vitáztak. De egy erélyes nöi hang rájuk szólt: „Hát nem mennek az iskolába?" Ismerős hang volt, Mária Szemancsuk hang­ja. Megtudtuk, hogy a napokban nyílt meg a szövetkezeti munkais­kola. Odatartottak, hogy az elő­adáson részt vegyenek. A szövetkezeti könyvelöt, Olena Jaszovszkát még munkában találtuk az irodában. — A napokban értékeltük a Bžany és a mi szövetkezetünk kö­zötti versenyt. Sajnos, alul marad­tunk. Ők többet vittek a szabad­piacra s egyebekben is jobb ered­ményeik vannak, mint nekünk. Mi is fejlődünk, dehát ez már így van — mindig vannak jobbak és ke­vésbé jók. A boksái szövetkezet mintegy tízezer liter tejet, 40 mázsa ser­téshúst és sok egyebet adott be terven felül. A tervezett munka­egységeket nem merítették ki, ami szintén emeli a közös gazdálkodás jövedelmét. Már most megállapít­ható, hogy az eredetileg tervezett 20 koronás munkaegység értékét emelni tudják. Nagy lesz a közös gazdálkodás szorgalmas dolgozóinak öröme, amikor az évvégi zárszám­adáskor néhány ezer koronával többet találnak a borítékban, mint várták. Azt hinné az ember, hogy ilyen­kor nincsen munka a szövetkezet­ben. Pedig ez nem így van. Most is dolgoznak, jut mindenkinek a munkából. S ami a legfontosabb, most dolgozzák fel szövetkezetük jövő évi termelési tervét. (Levelezőnktől)

Next

/
Oldalképek
Tartalom