Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-03 / 03. szám, csütörtök

Még egyszer a proletárdiktatúra történelmi tapasztalatairól A Zsenminzsipao, Kína Kommunista Pártja központi lapjának szerkesztőségi cikke (Folytatás az 5. oldalról) í.-nperialista tábor között Szerintük le -.etséges, hogy egyes burzsoá országok szocia zmust építsenek anélkül, nogy pro:etárforradalmat valósítanának meg a proletárpárt vezetésével, anélkül, hogy e párt vezetésevei alakítanának államot. Szerintük az államkapitalizmus ezekben az országokban már igazi szocializmus, sót A rilág profstariátusának egyik legsürgősebb feladata, hogy az imperialista támadások ellen vívott harcában szilárdítsa nemzetközi szolidaritását. A különböző országok imperialistái és reakciósai a legkülönfélébb módokon igynkeznek kihasználni a kicsinyes, nacionalista érzéseket és a nemzetek közötti bizonyos fokú elidegenedést, hogy megbontsák ezt a szolidaritást és ezáltal megsemmisítsék a kommunizmus ügyét. Az öntudatos forradalmárok szilárdan védelmezik ezt a szolidaritást, s olyan ügynek tartják, amely valamennyi' ország munkásosztályának közös frdeke. Az ingadozó elemek e kérdésben nem helyezkedtek semmilyen szilárdan elhatárolt álláspontra. A kommunista mozgalom kezdettől fogva nemzetközi mozgalom, mert a különféle országok munkásai kizárólag együttes erőfeszítéssel vethetnek véget a különböző országok burzsoáziájától származó elnyomatásuknak és közös céljukat kizárólag így érhetik el. A kommunista mozgalomnak ez a nemzetközi szolidaritása nagy segítséget nyújtott a különböző országok proletariátusénak forradalmi müvük fejlesztésében. Az orosz Októberi Forradalom győzelme óriási új- ösztönzést adott a nemzetközi proletár forradalmi mozgalom további előrehaladásának. Az Októberi Forradalom óta eltelt 39 év alatt a nemzetközi kommunista mozgalom óriási sikereket ért el és hatalmas politikai világerővé vált. A világ proletariátusa 's mindazok, akik emancipációra vágynak, az emberiség ragyogó jövőjébe vetett reményeiket e mozgalom győzelméhez fűzik. Az elmúlt 39 év folyamán a Szovjetunió a nemzetközi kommunista nozgalom központja volt, hála annak a ténynek, hogy az első győzelmes szocialista ország keletkezésétől fogva a szocialista tábor leghatalmasabb és legtapasztaltab országa, amely képes á legjelentősebb segítségben részesíteni más szocialista országok népeit és a kapitalista világ különféle országainak népeit. Ez nem egy egyén önkényes határozatának, hanem a történelmi feltételeknek természetes következménye. A különféle országok proletariátusa közös ügyének érdekében az Egyesült Államok vezette imperialista tábor részéről a szocializmus ellen irányuló támadásokkal szemben tanúsított közös ellenállás, s a gazdasági és kulturális felvirágzás érdekében valamennyi szocialista országban tovább ke'l szilárdítanunk proletár szolidaritásunkat a Szovjetunióval, mint központtal. A kommunista pártok nemzetközi szolidaritása a kapcsolatok teljesen új típusa az emberiség történetében. Természetes, hogy e szolidaritás fejlődése nem mehet végbe nehézségek nélkül. A kommunista pártoknak egységre kell törekedniök egymás között éppúgy, mint ahogy meg kell tartaniok önállóságukat. A történelmi tapasztalat arra tanít, hogy szükségszerűen hibák fordulnak elő, ha e két szempontot nem hangolják egybe helyesen vagy pedig az egyik vagy másik szempontot elhanyagolják. Ha a kommunista pártok egymás közötti, egyenjogúságon alapuló kapcsolataikat fenntartják és közös megértést érnek el, közös akciókat folytatnak a nézetek valóságos, nem pedig formális kicserélése alapján, akkor egységük megszilárdul. Másrészt ha kölcsönös kapcsolataikban az egyik párt rákényszeríti nézeteit a másikra vagy pedig ha a párták az elvtársi tanácsok és a bírálat helyett beavatkoznak egymás belügyeibe, akkor egységük veszélyben forog. OJ szo 1957. január 3. az emberi társadalom rpint egész már a szocializmusba „növekedik". Abban az időben azonban, amikor ezek az emberek ily nézeteket hirdetnek, az imperialisták minden rendelkezésükre álló katonai, gazdasági, diplomáciai, kémszervezeti és „erkölcsi" erőt mozgósítanak és aktívan készülnek az évek óta fennálló szocialista országok „aláás ására" és „felforgatáséra". A szocialista országokban a kommunista pártok felelősséget vállaltak az áUam ügyeinek irányításáért és a közöttük levő kapcsolatok gyakran közvetlenül érintik az egyes országik és nemzetek közötti kapcsolatokat, úgyhogy az e kapcsolatokhoz való helyes állásfoglalás olyan probléma lett, amely még nagyobb gondot követel meg. A marxizmus-leninizmus mindig hangsúlyozta azt, hogy egybe kell kapcsolni a proletár internacionalizmust a különféle országok nézeteinek hazafiságávai. Minden kommunista pártnak a tagokat és a népet a nemzetköziség szellemében kell nevelnie, mégpedig azért, mert valamennyi nemzet valóban nemzeti érdekei megkövetelik a népek baráti együttműködését. Másrészt minden egyes kommunista pártnak a nép jogos nemzeti érdekeit és érzéseit kell tolmácsolnia és képviselnie. A kommunisták mindig igazi hazafiak voltak és tudják, hogy csupán ha helyesen képviselik nemzeti érdekeiket és érzéseiket, csak akkor örvendhetnek valóban népük tömegei bizalmának és támogatásának, csak akkor nevelhetik a -népet a nemzetköziség szellemében és hangolhatják egybe a különböző országok nemzeteinek nemzeti érzéseit és érdekeit. A szocialista országok nemzetközi szolidaritásának megszilárdítása érdekében minden kommunista pártnak tiszteletben kell tartania más országok nemzeti érdekeit és érzéseit. Ez különösen fontos a nagyobb országok kommunista pártjainak a kisebb országok kommunista pártjaihoz fűződő kapcsolataiban, hogy elkerüljék a kisebb ország pártjának elkeseredését; a nagyobb ország pártjának szüntelenül gondoskodnia kell arról, hogy megőrizze az egyenjogúság álláspontját. Amint Lenin helyesen mondotta: „Valamennyi ország öntudatos kommunista proletariátusa köteles különös körültekintéssel és különös tapintattal viselkedni azon országok és nemzetek nemzeti érzéseinek maradványai iránt, amely nemzetek a leghosszabb időn át leigázottak voltak." Amint már mondottuk, Sztálin bizonyos nagy nemzeti soviniszta irányzatokat érvényesített a testvéri pártokhoz és országokhoz fűződő kapcsolatok terén. Ezeknek az irányzatoknak lényege abban rejlik, hogy nem törődtek a különböző országok kommunista pártjainak független és egyenjogú helyzetével, továbbá abban, hogy nem vették figyelembe a szocialista országok független és egyenjogú helyzetét a szövetségi kötelékek nemzetközi rendszerén belül. Ezeknek az irányzatoknak világos történelmi okaik vannak. A nagy országoknak a kis országokhoz fűződő kapcsolataiban mutatkozó elavult szokások még mindig bizonyos módon éreztetik hatásukat és a pártnak vagy az országnak a forradalmi harcban elért nagy győzelmei bizonyos felsőbbrendűségi érzés felkeltésére adhatnak okot. Ezen okokból rendszeresen törekedni kell a nagy nemzetek soviniszta irányzatainak leküzdésére. A nagy nemzetek sovinizmusa nem csupán bizonyos országok sajátossága. így pl. „B" ország „A" országgal összehasonlítva kicsi és elmaradott lehet, azonban „C" országhoz képest nagy és előrehaladott ország. így ,,B" ország panaszkodhat arra, hogy a nagy nemzet sovinizmusát tapasztalja „A" ország részéről, ő maga azonban gyakran nagyhatalmi pózba helyezkedik „C" országhoz való viszonyában. Nekünk kínaiaknak különösen szem előtt kell tartanunk, hogy Kína is nagy birodalom volt a Han, Tang, Ming és Csing dinasztiák korszakában. Jóllehet a XIX. század második felétől kezdve száz év tartamára Kína agresszió áldozatául ..esett és félgyarmat volt és Ezekben az országokban a burzsoá ellenforradalmárok, akik vagy otthon rejtőzködnek, vagy em'grációban élnek szüntelenül s minden erejükből a hatalom megszerzésére törekednek, Jőliehet ezek a revizionista irányzatok az imperialisták érdekeit szolgálják, az imperialisták akciói nem tesznek szolgálatot a revizionizmusnak, hanem megmutatják annak csődjét. annak ellenére, hogy gazdaságilag és kulturális téren még mindig elmaradott, mégis a megváltozott körülmények között a nagy nemzet soviniszta irányzatai bizonyos komoly veszélyt jelenthetnek, ha nem teszünk megelőző intézkedéseket ellenük. Továbbá hangsúlyozni kell, hogy ennek a veszélynek bizonyos előjelei már megnyilvánultak egyes kádereink részéről. Ezért mind Kína Kommunista Pártja VIII. kongresszusának határozata, mind pedig a Kínai Népköztársaság kormányának 1956. november 1-i nyilatkozata nagy súlyt helyez a nagy nemzeti sovinizmus irányzatai ellen vívott harcra. De nemcsak a nagy nemzetek sovinizmusa akadályozza a nemzetközi proletáregységet. A nagy országok történelmük folyamán nem tartották tiszteletben a kis országokat, sőt elnyomták őket. És a kis országok sem tápláltak bizalmat a nagyok iránt, sőt ellenséges álláspontot foglaltak el velük szemben. •Mindkét irányzat még mindig megvan nagyobb vagy kisebb mértékben a nemzetek körében, sőt a különböző országok munkásosztályának soraiban is. Ezért a proletariátus nemzetközi szolidaritásának megerősítése érdekében azon elsőrendű feladat mellett, hogy leküzdjük a nagy nemzetek soviniszta irányzatait a nagyobb országokban, le kell küzdeni a kisebb országokban mutatkozó nacionalista irányzatokat is. Tekintet nélkül arra, hogy országuk nagy-e vagy kicsiny, abban az esetben, ha a kommunisták saját országuk és nemzetük érdekeit szembehelyezik a nemzetközi proletármozgalom általános érdekeivel, abban az esetben, ha ezt ürügyül használják fel arra, hogy szembehelyezkedjenek az általános érdekekkel és nem igyekszenek valóban a gyakorlatban megőrizni a nemzetközi proletárszolidaritást, hanem ellenkezőleg annak megsértésére törekszenek, akkor a nemzetköziség elvei, valamint a marxizmus-leninizmus megsértésének súlyos hibáját követik el. Sztálin hibái elégedetlenséget keltettek egyes kelet-európai országok népeiben. Ennek ellenére azonban egyes emberek állásfoglalása a Szovjetunióval szemben ezekben az országokban nem jogosult. A burzsoá nacionalisták igyekeznek minden erejükből eltúlozni a Szovjetunió fogyatékosságait és figyelmen kívül hagyni pozitív előnyeit. Igyekeznek megakadályozni, hogy az emberek megfontolják, hogyan bánnának az imperialisták országokkal és nemzetükkel, ha nem léteznék a Szovjetunió. Mi, kínai kommunisták nagyon szívesen állapítjuk meg, hogy a lengyelországi és magyarországi kommunista pártok már erélyesen közbelépnek a sötét elemek tevékenységével szemben, melyek szovjetellenes rágalmakat koholnak és nemzetiségi ellentéteket szítanak a testvérországok kapcsolataiban és nagy örömmel látjuk, hogy ezek a pártok megkezdték a nemzetiségi előítéletek felszámolását, amelyek a tömegek egyes részeiben még fennmaradtak, sőt még egyes párttagoknál is észlelhetők. Ez egészen nyilvánvalóan nagyon fontos lépés a szocialista országok baráti kapcsolatainak megszilárdítása terén. Amint a fentiekben rámutattunk, a Szovjetunió külpolitikája lényegében összhangban állott a nemzetközi proletariátusnak, az elnyomott nemieteknek és a világ nemzeteinek érdekeivel. Az elmúlt 39 év folyamán a szovjet nép óriási erőfeszítést tett és hősies áldozatokat hozott az egyes országok népeinek megsegítésében. Azok a hibák, amelyeket Sztálin elkövetett, semmit sem változtathatnak a nagy szovjet nép történelmi sikerein. A szovjet kormánynak a Jugoszláviával való kapcsolatok megjavítására irányuló törekvése, 1956. október 30-i deklarációja és a Lengyelországgal 1956 novemberében folytatott tárgyalásai — mindez azt mutatja, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány kész elszánt akarattal alaposan kiküszöbölni a nemzetközi kapcsolatok terén a múltban előfordult hibákat. A szovjet kormánynak ezek az intézkedései jelentősen hozzájárulnak a proletariátus nemzetközi szolidaritásának megszilárdításához. Nyilvánvaló, hogy e pillanatban, amikor az imperialisták vad támadásokat intéznek a kommunisták sorai ellen a különböző országokban, nélkülözhetetlenül szükséges, hogy valamennyi ország proletariátusa szolidaritásának megerősítésére törekedjék. Most, amikor erős ellenséggel kell szembeszállnunk, egyetlen olyan szó vagy cselekedet — rejtőzzék bármilyen elnevezés alá —, amely a nemzetközi kommunisták szolidaritását megkárosítja, sem találhat rokonszenvre és támogatásra különböző országok kommunistái és dolgozói részéről. A Szovjetunió körül tömörült proletariátus nemzetközi szolidaritásának megszilárdítása nemcsak a világ proletariátusának érdeke, hanem valamennyi elnyomott nemzet függetlenségi harcát és a békéért folyó világmozgalmat szolgálja. Ázsia, Afrika és Latin-Amerika széles néptömegei saját tapasztalataik alapján könnyen megértik, ki az ellenségük és ki a barátjuk. Ezért a kommunizmus, a nép és a béke ellen irányuló imperialista kampány csupán gyenge visszhangot keltett a két milliárdnyi emberiségnek csupán elenyészően csekély részében. A tények azt bizonyítják, hogy a Szovjetunió, Kína és a többi szocialista országok, valamint az imperialista országok- forradalmi proletariátusa szilárdan támogatta Egyiptomot az agresszió elleni harcában és támogatja Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országainak függetlenségi mozgalmát. A szocialista országokat, az imperialista országok proletariátusát és a nemzeti függetlenségükért harcoló országokat — ezt a három erőt a közös érdek kötelékei fűzik egybe az imperializmus ellen vívott harcukban és kölcsönös segélynyújtásuk nagy jelentőségű az emberiség jövője és a világbéke szám pontjából. A közelmúltban az imperialista agressziós erők újból bizonyos fokú feszültséget idéztek elő a nemzetközi helyzetben. Azonban az említett három erő közös harcával és az összes többi békeszerető erők céltudatos törekvéseivel együtt elérhető e feszültség újabb enyhítése. Az imperialista agressziós erőknek semmit sem sikerült nyerniük egyiptomi inváziójukból, ellenkezőleg, súlyos csapást szenvedtek. Továbbá az a segítség, amelyet a szovjet csapatok Magyarországnak nyújtottak, keresztülhúzta az imperialiitták azon tervét, hogy háborús támaszpontot építsenek ki KeletEurópában és megbontsák a szocialista országok szolidaritását. A szocialista országok továbbra is a tőkés országokkal való békés együttélésre, a gazdasági, kulturális kapcsolatok fejlesztésére, a nemzetközi ellentétek békés tárgyalások útján való megoldására, az új világháború előkészítésének megakadályozására, a békeövezetnek az egész világon való kibővítésére és a békés egymás mellett élés öt alapelve befolyási körének bővítésére törekszenek. Mindezek a törekvések kétségtelenül egyre nagyobb támogatásra találnak az elnyomott nemzetek és az egész világ békeszerető emberei részéről. A proletariátus nemzetközi szolidaritásának erősödése következtében az imperialista háborús uszítók jól meg fogják fontolni, hogy valamilyen új kalandba bocsátkozzanak. Ezért győznek végül a béke erői a háhorús erők felett, annak ellenére, hogy az imperialisták még mindig szembeszállni igyekszenek e törekvésekkel. A nemzetközi kommunista mozgalom mögött csupán 92 év áll, 1664től, az I. Internacionálé megalakulásától számítva. Sok siker és kudarc közepette a mozgalomnak, mint egésznek előrehaladása páratlanul gyors volt. Az első világháború folyamán megalakult a Szovjetunió, amely a föld területének eqyhatodát képezi. A második világháború után létrejött a szocializmus tábora, amely ma magában foglalja a világ lakosságának egyharmadát. Amikor a szocialista államoK ilyen vagy amolyan hibákat követnek el, ellenségeink ujjonganak, míg egyes elvtársaink és barátaink kedvüket vesztik, sőt egyeseknek a kommunizmus jövőjébe vetett hite is meginog. Kevés ok van azonban arra, hogy ellenségeink ujjongjanak, hogy elvtársaink és barátaink kedvüket veszítsék vagy meginogjanak. A proletariátus «gy állam keretében első ízben kezdett uralkodni a történelem folyamán, több országban erre csak néhány évvel ezelőtt került sor és a legrégibb szo-. cialista állam mögött is csak néhflny évtized áll. Ezért nem várhatjuk azt, hogy nem fordul elő semnflilyen kudarc. Ideiglenes és részleges kudarcok előfordultak, most is előfordulnak és előfordulhatnak a jövőben is. Azonban aki cs{äk egy kis előrelátással rendelkezik, nom fogja sem kedvét veszteni, sem pedig Borultságba nem esik e kudarcok miatt'. A kudarc a siker apja. A nemrégen előfordult ideiglenes részleges kudarcok gazdagabbá tették a nemzetközi proletariátus politikai tapasztalatait és segítik a jövő években a nagyobb sikerekhez vezető út egyengetését. A Nagy-Britanniában és Franciaországban lezajlott burzsoá forradalmak történetével összehasonlítva a mi ügyünk balsikerei elenyészően csekélyek. A burzsoá forradalom Britanniában 1640-ben kezdődött. A király eltávolítását Cromwell diktatúrája váltotta fel. Utána 1660-ban restaurálták a monarchiát. Csupán 1688ban, amikor a burzsoázia államfordulatot hajtott végre és Angliába hívta a királyt, aki katonaságot és hajóflottát hozott magával Hollandiából, konszolidálódott a brit burzsoá diktatúra. Az 1789. évi francia forradalom kezdete után 86 évig s egészen 1875-ig, amikor létrejött a harmadik köztársaság, a franciaországi burzsoá forradalom különösen viharos időszakon ment át, a haladás és a reakció, a republikanizmus és a monarchizmus, a forradalmi terror és az ellenforradalmi terror, a polgárháború és a hódító háború, idegen országok meghódítása és idegen országok előtt való kapituláció gyors egymásutánjában vergődött. Jóllehet a szocialista forradalomnak szembe kell szállnia az egész világ reakciósainak céltudatos támadásával, lefolyása egészben véve sima és figyelemreméltóan állandó. Ez világosan mutatja a szo-. cialista rendszer példátlan életképességét. Bár a nemzetközi kommunista mozgalom rövid idővel ezelőtt bizonyos kudarcokat mutatott fel, ezekből hasznos tanúiságokat nyertünk. Kijavítottuk vagy kijavítjuk a saját sorainkban előforduló hibákat, amelyeket helyre kell hozni. Ha ezeket a hibákat helyrehoztuk, erősebbek, szilárdabban tömörültek leszünk, mint bármikor ezelőtt. A proletariátus ügye ellenségeink minden számítása ellenére nem fejlődik vissza, hanem egyre nagyobb sikereket fog elérni. Az imperializmus sorsa azonban ennek épp az ellenkezője. Az imperialista világban alapvető ellentétek vannak az imperializmus és az elnyomott nemzetek, az imperialista országok és kormányok s az imperialista országok népei között. Ezek az ellentétek egyre jobban kiéleződnek, ellenük nincs orvosság. A proletárdiktatúra új rendszerének ugyan még mindig számos nehézséget kell leküzdenie és különféle gyengéi vannak. Azonban össsehasonIítva azzal az időszakkal, amikor a Szovjetunió egyedül harcolt, a helyzet lényegesen megjavult. Vajon minden új megszületése nem jár nehézségekkel és gyengeségekkel? A jövőről van szó. Várjon ránk előre vezető utunkon bármilyen akadály és nehézség, az emberiség végül eléri világos célját — a kommunizmust. Nincs olyan erő, amely ezt megakadályozhatná. ÍV. A világ proletariátusának nemzetközi szolidaritása