Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-03 / 03. szám, csütörtök

* / Igy gondoskodnak a munkások egészségéről a plzeňi V. 1. Lenin-üzemben Semmi csodálkozni valót riem találunk azon, hogy üzemeinkben poliklinikák, szanatóriumok, egészségügyi intézmények vannak. Megszoktuk, természetesnek vesszük, nem bíszélünk róla. Annál nagyobb a csodálkozásuk külföldi vendégeinknek, akik egy-egy ilyen üzemi egészségügyi intézményt megtekintenek. Példásan gondoskodnak a munkások egészségéről a plzoni V. I. Len in-üzemben. Méq i9-17-ben csak kél orvos állt a dolgozók rendelkezésére. Ma 64 állandó és nyolc bejáró orvos gondoskodik az üzem alkalmazottainak egészségéről. Az üzemben U egészségügyi központ műkő dtk. önálló sebészeti kórházzal és utókezelési intézettel rendelkeznek, összesen 250 ágy áll az üzem betegeinek rendelkezésére. Az egészségügyi alkalmazottak száma meghaladja a 320-at. Képsoroaztunkban a plzeňi V. I. Lenin-üzem egészségügyi intézményeiből mutatunk be néhányat. A sebészeti klinikán kívül a munkahelyek közelében sebészeti osztályok vannak. Képünk egy ilyen sebészeti osztályt mutat be, ahol dr. Jindŕich Šebor sebészorvos a kisebb operációkat végzi. Az ipari higiéna laboratóriumában Mudr. Josef Šrútek a vezető orvos. Itt a dolgozók egészségére káros munkaanyagok és munkafolyamatok hatását vizsgálják és a káros behatások ellen védőeszközöket keresnek. Az egyes betegszobák között nappali helyiségeket rendeztek be a gyógyuló betegek számára. Itt könyvtár, rádió, televíziós vevőkészülék áll rendslkfzésre. Itt terítenek ebédre is. A szobákat a legnagyobb kényelemmel és otthonosan rendezték be. DEREK ASSZONY K

ályhaSlanské és cigarettafüstös a Nové Mesto-i Helyi Nemzeti Bizottsáa helyisége. Ailandóan nyílik, csukódik az ajtó. Az emberek elhozzák ide kérelmeiket, panaszaikat, különféle kérdéseket intéznek a nemzeti bizottság dolgozóihoz. Ez a helyzet a legtöbb heiyi nemzeti bizottságnál. Slanské Nové Mestón azonban egy szokatlan dologgal találkozunk. A látogatókat itt egy asszony fogadja, Mária Tomčová, a titkár. Eddig még kevés asszony dolgozik ilyen helyen, és ő sincsen régen itt. Az eddigi titkár megbetegedése után őt bízták meg a titkári teendőkkel. A harminc éves asszonyt, négy gyermek anyját, akit kedves mosolya szépít, nagyon szeretik jó munkájáért mind a helyi polgárok, mind pedig a felettes szervek. Régi ismerősként üdvözöljük egymást és Tomčová elvtársnő beszélni kezd. Nem mond vidám történetet. Csaknem minden szava mögött munka, lemondás, fájdalom rejtőzik. Bizony kevés öröme volt eddig. Slanské Nové Mestón született és itt is nőtt fel munkában. Tizenhat éves korában férjhez ment egy Tomča nevezetű munkáshoz. Két pár egészséges kéz szorgalmas munkába fogott, hogy nagyobb darab kenyeret biztosítsanak gyermekeiknek. A különféle szociális sérelmek és később a háborús események érzékenyen érintették Máriát, új ismeretekkel tágították látókörét, főleg a háború borzalmai. Elvesztette mindkét szülőjét és ekkor elhatározta, hogy minden erejét a békéért folytatott munkának, új, szabad hazája felvirágzásának szenteli. Egymás után jöttek a gyerekek, a ma 12 éves Milán, utána a 10 éves Božena, a 8 esztendős Mária ft a 3 éves Štefanko. 1948-ban dolgozni kezdett, mint az akkori Ži- vena helyi csoportjának elnöke. Mindjobban bekapcsolódott szülőfalujának munkájába és problémáiba és így lassan, de biztosan részt kezdett venni a községi kérdések megoldásában. Nemsokára megbetegedett férje és mindmáig a Tátrában van gyógykezelésen. Minden teher az egyedülálló gyenge asszonyra szakadt. Mint kitűnt, jellem és munkaszorgalom szempontjából erősebb volt, mint sok férfi. Mennyi akadályt és lekicsinylést kellett leküzdenie, hány könnyet nyelt főleg azután, amikor 1954-ben beválasztották a helyi nemzeti bizottságba és egy évvel rá a nemzeti bizottság elnöke lett. Nem volt könnyű dolog meggyőzni főleg a férfiakat, hogy az asszonyok egyenrangú partnerek és semmivel sem maradnak mögöttük. Tomčová elvtársnő törekvése teljes mértékben sikeres volt, amint erről a helyi nemzeti bizottság tanácstagjainak értékeléséről szóló jegyzőkönyv is tanúskodik: „Nevezett részt vett a helyi nemzeti bizottság tanácsának minden ülésén. Mint a helyi nemzeti bizottság volt elnöke, figyelemreméltóan dolgozott. Választókörzetében minden akciót biztosított (gabonabeadást, adóbeszedést stb.). Az üléseken helyes javaslatokat nyújtott be és igyekezett azokat teljesíteni is." Pj az értékelés nem szépíti a ^ dolgokat, sőt inkább szerénynek mondható. Nem ismerteti közelebbről, hogyan győzött meg Mária Tomčová egyes földműveseket a község régi és jelenlegi életéből merített példákkal a beadás teljesítésének kötelességéről, hogyan hatott gondolkodásukra és érzéseikre. A községben sok változtatást eszközölt. Megjavították a főutat, kultúrházat építettek, folytatták a ségi vízvezeték bevezetését, a iskolában tatarozást végeztek. különösen helyi nőköznépÉrdekes adato

k egy textilüzemből A .Május 1." textilüzem Lipt. Mikulázon egyike Szlovákia legfiatalabb üzemeinek. De ez alatt a rövid idő alatt máris nagy termelési eredményekkel dicsekedhetik. Az üzem dolgozói több mint 45 millió méter szövött árut szőttek, ami körülbelül 15 millió női ruhára elegendő. Köztársaságunk keleti és nyugati határa közötti távolság mintegy 70 kilométer légvonalban. Ha ceruzát veszünk a kezünkbe, könnyen kiszámíthatjuk, hányszor kellene megfordulnunk egyik határtól a másikig, ha ezt a távolságot az ott gyártott szövött anyaggal borítanánk be. Az 1957-cs évben jóval több szövött árut termel az üzem. Olyan mennyiség lesz ez, amellyel hazánkat az országhatár mentén kétszer csavarhatnánk körül, s a fennmaradt anyagból 650 ezer nőt öltöztethetnénk fel. Természetes, hogy ilyen nagy menynyiségü szövött áru előállításához sok anyagra van szükség. Ha ezt az anyagot tehervonatra raknánk, több mint két kilométer hosszú vonatra volna szükség, hogy azt elszállítsa. (m) •yan egy dolog, ami * bántja őt és ez a bizottság munkájának egy helyben topogása. Ő maga, férj nélkül, négy gyermekéről gondoskodva, nem tud mindenütt segíteni. Miért húzódozik a nőbizottsági munkától Stašková tanító elvtársnő, akinek csak egy gyermeke van és miért nem dolgoznak a község többi asszonyai a bizottságban? Valóban követniök kellene Mária Tomčovának, a kiváló funkcionáriusnak példáját, aki mindezeken kívül életének új fejezetét nyitja meg. Elsők között írta alá a községben alakulóban levő EFSZ-be való belépési nyilatkozatot, őszintén kívánjuk, hogy falvainkban minél több ilyen asszony legyen! Jozef Henžel, Kassa. Pótor... Ha nem ismerném a bányatelepek jellegzetességeit, kicsit furcsán tájékozódnék. De hát jól ismerem. Ismerem a bányászok nyelvét, köszöntésüket. Első látásra azt is megérzem: melyik milyen bányász. Igy könnyen eligazodom, ha idegen is vagyok. Kérdezősködésemre és amikor elmondom, hogy mi járatban vagyok, az üzemben egy nevet említenek: Kaluz János. Várom a műszak végét és keresem Kaluzt Csak később tudom meg, hogy nincs bent. — Éjjeli műszakon volt, — mondják kollégái. — Menjen a lakására, ott megtalálja. Itt lakik nem messze. Vagy negyven újonnan épült családi házzal találom magam szembe. Nem tudom, melyikben lakik, de nem kell sokáig keresnem. Az új bányász nem régen dolgozik az üzemben, máris sokan ismerik. Kaluz János brigádos. Azelőtt alkalmi munkán dolgozott. Losonci. — Hogyan került a bányába? — kérdem megismerkedésünk után. — Az apósom beszélt rá. ő 35 évet dolgozott a föld alatt és mindig azt hajtogatta, hogy a bányászat a legszebb mesterség a világon. Az én szüleim nem voltak bányászok, én sem akartam bányász lenni. Az apósom biztatásának azonban engedtem. Nem bántam meg. Látom, igaza volt az öregnek. Még egy éve sincs, hogy Kalus a bányában dolgozik. Amint szavaiból kivettem, munkáját e rövid Idő alatt is megszerette. Hogy miért, erre a kérdésre így válaszolt: — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy csak azért jelentkeztem brigádra, mert szükség volt a bányászokra. Engem elsősorban is a lakás, amit itt rögtön kaptam és az előbbi fizetésemhez képest lényegesen jobb fizetés hozott ide. Kezdetben úgy gondo'tam, hogy nsm is 'taradok csak egy évig. A brigádidő rövidesen letelik, de itt maradok azután is. Ezt az elhatározásomat azonban már azért teszem, mert a bányamunka nemcsak jó keresetet biztosit, de szép is és Itt látom, hogy valóban kell a bányász. Azért szerettem meg ezt a munkát, mert jó érzés olyan helyen dolgozni, fejteni a szenet, ahol még sohasem járt senki... Sok érdekességet tartogat a föld belseje az emberi szemnek. Ezért szeretem, ezért tetszik a munkám még akkor is, ha néha vizes a hátamon az ing. Mert hogy keményen kell dolgozni, az igaz. Kaluz János most 35 éves. Lassan egy éve, hogy bányász. Ahogy elváltunk, újra megerősítette, hogy még hosszú évekig szeretne bányászként dolgozni. (zsa) MEGJEQYZÉS Kapu kerítés nélkül Egy kelet-szlovákiai épülő gyár kapuján léptem be, hogy megtekintsem az' építés folyamatát, hogy írjak a legjobb dolgozókról, az építési terv teljesítéséről. A kapunál levő őrszobában két jól megtermett egyenruhás férfi kártyázott. Egész napi „szabad idejüket" az unalomtól ásítozva kártyával fűszerezik. Mikor megmondtam látogatásom célját, megkezdődött a ceremónia. — Személyazonossági igazolványt — szólt rám az egyik szigorúan, mivel megzavartam a kártyajátékot. — Itt van az újságírói igazolványom. — Az nem elég. Elővettem tehát már vagy századszor is talán a sok kéztől összegyűrt, összefogdosott személyazonossági igazolványomat, melynek lapjai legjobban igazolják, hogy gyakran járok az iskolákba, üzemekbe, falvakba. Mikor született, melyik faluban, milyen járásban, hol lakik és mi a foglalkozása, kihez óhajt menni, mi célból, hány óra, hány perckor lép be a kapun és mikor távozik. Ezekre a kérdésekre kellett választ adnom a belépési engedély kérdőívhez hasonló nyomtatványán. Majd három aláírás, a kapuőré, a meglátogatotté és a látogatóé fejezi be a másolatos nyomtatvány kitöltését. Csak azon csodálkoztam, hogy a jól megtermett kapuőr miért nem kérdezte meg, mikor született a nagymamám és hogy nem járt-e valamikor külföldön. Miután bent az üzemben elvégeztem a dolgomat, és távozni akartam, ijedten jöttem rá, hogy az adataimmal teleírt nyomtatvány valahol elkallódott. Szent isten! — gondoltam — mi lesz ebből, ha a kapuban nem adom le a cédulát. Szerencsére a kapu kerítés nélkül volt és igy nyugodt lelkiismerettel távoztam a kapu mellett. A két kártyázó őr, mivel nem a kapun keresztül távoztam, rám sem hederített. Most, hogy hazaértem, a belső zsebemben véletlenül megtaláltam az elveszett cédulát. Azon gondolkozom, hogy elküldjem-e a meglátogatott üzem kapuöreinek ajánlottan, nehogy szegények azt higgyék, hogy még ma is ott vagyok az építkezés területén. Csak azt nem tudom, hogy ezeket a nyomtatványokat ábc szerint szortírozzák-e, vagy évvégén leltározzák, vagy pedig alágyújtanak velük. Mindeneset' re sértve érezném magam, ha oly mostohán bánnának el gondosan kitöltött személyi adataimmal. Azt hiszem, ideje tenne gondolkodni ezen is, főleg most, amikor egt/szerilsíteni akarjuk az adminisztrációt fentről egészen le, hogy egyes kerítés nélküli üzemekben, vagy építkezéseknél, iskolákban, intézetekben, munkaerötartalékok műhelyeiben, vagy kerítést csináljanak a kapuhoz, vagy a kapuörséget szüntessék meg. H. S. Felismerték az összefogás nagy erejét... Sűrű pelyhekben hull a hó. Fehér ruhába öltözteti a nyárasdi szövetkezet épületeit, a pihenő földeket. A csípős hideg rózsaszínűre festi az emberek arcát. — Ügy látom, rendes telünk lesz az idén — mondja elégedett hangon Do- mény János útitársának, Kliner Dezsőnek, hazamenet a fővárosból. Ütitársa bólogatva helyesel s lejjebb húzza vadonatúj kávébarna kucsmáját. Egy darabig szótlanul mennek. Szemük a behavazott lenföldre siklik. Mintha most is látnák: — Milyen buján zöldéit, milyen nagy haszonnal kecsegtetett. Szép tábla föld volt. 25 hektár egy tagban. Öröm volt vele dolgozni! Géppel nyütték. Az áztatást is maguk végezték. Mit jövedelmezett? Kerek félmillió koronát! Ennyi pénzre bizony nem számítottak. — Hát még a dicséret! ... Mert azt is kaptak. A kerületi nemzeti bizottság elnöke személyesen gratulált a nyárasdiaknak s elsóosztályú dicsérő oklevelet nyújtott át nekik. — Most ezt viszik haza nagy boldogan. — Nagy öröm lesz otthon, János! — Azt elhiszem! Az otthon a szövetkezeti irodát jelenti. Mint édesapa a családban, úgy érzi magát a tagság körében Dömény János, az elnök. De Kliner Dezsőről, az agronómusról sem állíthatja senki Nyárasdon, hogy szíve nem a szövetkezetért dobog. Felismerték az összefogás nagy erejét. Az élet tanította erre őket. A harc, a küzdelem, amit átéltek, nem volt könnyű! Akkor, amikor szövetkezetük még gyermekcipőben járt és rendszertelenül folyt a munka, sokan a kilépést választották. Mcéd mikor nyélbeütötték a dqlgot, a kilépők is visszajöttek. 'Megkezdődött győzelmeik sorozata. 1954-ben aratták első győzelmüket. 60 métermázsa kukoricatermést értek el hektáronként. S azóta mennyi győzelem! Felépült a modernül berendezett, szépen körülkerített gazdasági udvar, saját téglaégető. Olyan tehenészetet •létesítettek, hogy hozzá hasonlót még a legjobb mezőgazdasági felszereléssel rendelkező földbirtokosok sem tudtak elérni a múltban. * * * Az esti sötétség már ráborult a falura, mikor megérkeztek. A tagság színejava várta őket. Mintha csak ők is érezték volna, hogy nagy kitüntetésben lesz részük. Lett is öröm, mikor az elnök aktatáskájából előkerült a dicsérő oklevél. — Szépen berámáztatjuk, aztán az iroda falára függesztjük, — hadd hirdesse immár a negyedik dicsérő oklevél tagságunk szorgalmát — fakadt ki örömében Kiss Jenő bácsi, növénytermesztési csoportvezető. * * * Azt mondtuk, hogy a nyárasdiaknak olyan tehenészetük van, melyhez hasonlót messze vidéken keresnie kell az embernek. Igen, ez így van! ... 1955ben 225 000 liter tejet termeltek terven felül az ország népének. Tehenenként ekkor 2600 litert fejtek. Szép, gyönyörű siker volt! ... De ők mégis keveselték. Érezték, hogy ennél sokkal többre is képesek. S a múlt évben ezt be is bizonyították. Tehenenként 3100 liter tejet fejtek s az államnak 280 000 liter tejet adtak terven felül. Nézzük, csak, mit jelentett részükre csupán a terven felül beadott tej? Forró Géza, a kisparasztból lett ügyes zootechnikas válaszol kérdésünkre. — 640 000 koronát — vágja ki büszkén s még hozzáteszi: ezenkívül 260 mázsa hízómarhát és 320 mázsa hízósertést is adtunk terven felül. Nem is volt nálunk baj tavaly a pénzügyi terv teljesítésével. Beterveztünk 4 510 000 koronát, elértünk 4 800 000-ret. A közelgő évzáró taggyűlésen nem kevesebb mint 1 200 000 koronát osztunk szét a ledolgozott munkaegységekre. * • » Az új évet lelkes hangulatban kezdték meg a nyárasdi szövetkezetesek. Olyan terveket állítottak fel, amelyek még nagyobb győzelmekre vezetik a tagságot. — Igaz, hogy olyan tehenünk is van, mint például a 126-os számú, amely a múlt évben 6370 liter tejjel .Mlálta" meg a jó gondozást — mondja Forró Géza — mi mégis úgy érezzük, hogy ezt az eredményt is fokozhatjuk még! Hogyan? Még szakszerűbb gondozással, jobb takarmányozással, az állat iránt érzétt „nagyobb" szeretettel. Jelenleg 169 tehenünk van. Ebben az évben ezek mellé 100 saját nevelésű erős csontú, egészséges, jófajta hasas üszőket állítunk be. Mit fog ez jelenteni? — kérdem csodálkozva. — Még több tejet, vajat az ország népének, nekünk meg nagyobb hasznot, nagyobb gazdagságot. És még valamit: a múlt évben 30 koronára rúgott egy munkaegység értéke. Az idén ezt a számot 35-re emeljük. Szép tervek, okos gondolatok! Bízunk benne, hogy valóra válnak. Farkas Kálmán OJ SZO 1957. január 3-