Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)
1957-01-31 / 31. szám, csütörtök
ZARSZAMADASOK IDEJEN gxs^sx^®®®^ Szól a zene — száll a nóta... A kultúrházban nagy a sürgés-foris, nagy ünnepre készülnek Boly közlő parasztjai A szövetkezet zárszámlást tart Az enyhe időjárás s a ili napfény kicsalja a házbői az erajreket. Amilyen forgalmas a'kultúríz, ugyanolyan az egész falu. Mindeitt ünneplőbe öltözött asszonyok, nberek járnak-kelnek az utcákon, munkából egyformán veszi ki részét ilamennyi, hát az örömben is egyirmán kell, hogy részesüljenek. szövetkezetesek örömét fokozza, >gy a tervszett t KORONA HELYEIT 22 KORONÁT FIZETNEK munkaegységenként. Jól dolgoztak • megérdemlik. A délutáni órákban csendes a gazisági udvar, csak itt-ott látni egyit állatgondozót, akit hivatása ide5t. A juhoknál találjuk Király Mikst is. Gondolatban már ő-is a kulirházban van, de a kötelesség még t tartja. A gondjaira bízott 333 bir5t meg kell etetni s ő ezt nem is ínyagolná el semmi mulatság kedvét. Szívesen fogad s készségesen műit meg és magyaráz meg mindent, liszke a juhaira és teljes foggal, ert ilyen szép állománynak hét hairhan nincsen párja. Míg a birkák a takarmányt ropogitják, mi addig a mai nap jelentőséírói és a múlt év eredményeiről beíélgetünk. Jövedelme felől is érdekidünk, mire gyorsan és büszkén adja leg a választ. — Ezerkétszáz a munkaegységeim :áma — mondja fürkészve néz, ogy ugyan el tudjuk-e képzelni, sok-e E, vagy nem — ezért előlegként 12 ser koronát s most részesedés címén 15 EZER 400 KORONÁT KAPTAM észpénzben. Ezenkívül még termétetbeni járandóságom is van. 'Király Miklóst büszkeség tölti el, lert egyike azon tagoknak, akik legibbet dolgoztak. Aztán azért is örül, lert a nem régen vett házat most lár teljesen kifizetheti. Beszéd közén a múlt is felmerül. A volt 3-hekíros kisparaszt nem restelli bevallani, ogy egyéni gazdálkodásában biz' ez em így volt. A hét gyereket etetni •llett s a magáé mellett részesben is ratott. De még így is kevés volt a ivedelem. Januárban már kenyeret ellett venni. Vettek Is volna, de legjbbször nem volt miből. Ma pedig [adásra is jut a kenyérgabonából, pedig hét gyermeknek szelnek naponta kenyeret. Elbúcsúzunk Király Miklóstól s elindulunk a nagy család meglátogatására. Alighogy az udvarba lépünk, rádiózene. szűrődik ki a házból. Beljebb fordulunk s szerencsénkre együtt találjuk az egész családot. HÁZAT VETTEK, RÁDIÖT S 5 EZER KORONÁÉRT SZÉP, MODERN BÚTORT. Dolgoznak és boldogulnak. A szövetkezet örömet és meqelégedést hozott a Király családnak. A zárszámadás napjára még a nagymama is eljött. Együtt akar örülni fiával, menyével és unokáival. Míg beszélgetünk s elnézzük a boldog családot, Királyné tesz-vesz s készül az esti nagy mulatságra. Ez az ő ünnepük, minden szövetkezeti tag ünnepe. — Ott leszünk este mindnyájan — mondja búcsúzóul Király néni — csak maguk is jöjjenek ám el! A szíves meghívást nem lehet viszszautasítani s megígérjük, hogy ott leszünk. Ütban a kultúrház felé még elgondolkozunk azon, hogy az a közel egy és félmillió korona, amit a bolyi szövetkezetesek kerestek, mennyi családba vitt boldogságot, örömet. Jól él ez a nép, amit legjobban bizonyít az a tény, hogy takarékpénztári betétjük 550 ezer koronával emelkedett. Mire a kivilágított kultúrházba érünk, már szól a zene s egymás után érkeznek a tagok. Felhordják az illatos lacipecsenyét, előkerülnek az üvegek, majd FELHANGZIK AZ IFJAK AJKÁN A NÖTA „Bodrogi az elnökünk, semmitől sem félünk!" Bodrogi Bertalan szövetkezeti elnök pedig elégedetten jár-kel az asztalok körül s figyelmét semmi sem kerüli el. Szól a zene, száll a nóta s egyre jobban pirosodnak az arcok. Ott ül már a Király-házaspár is a sorban. Egymáshoz koccannak a poharak, újabb sikerekre ürítik s nagy tervek megvalósításáról beszélgetnek, amelyek a további jólétet biztosítják számukra. • -ki„Semmiert sem hagynánk e! a szövetkezetet" Ha mostanában az idegen végigmegy Királyhelmec főutcáján, figyelmét nem kerüli el az a nagy forgalom, ami az üzletekben tapasztalható. Főként vidékiek csoportjaival találkozhatunk, akik csomagokkal megrakodva járnak Üzletről Üzletre. Hamar megtudjuk ennek a nagy forgalomnak az okát. Most vannak a szövetkezetek évzáró gyűlései, s a gazdag részesedésből vásárolnak a szövetkezetesek. Ahogy befordulunk az egyik üzletbe, fiatal házaspáron akad meg tekintetünk. Rengeteg csomagjuk van már, de még mindig válogatnak a sok szép holmi. között. Megismerkedünk velük s megtudjuk, hogy Kiss József és felesége a zétényi szövetkezetből. Gyermekkorukban sok nélkülözésen mentek keresztül. SzUIeikkel együtt vályogvetésból éltek, nagyon szűkösen. Most a szövetkezetben dolgoznak, illetve csak a férj, mert az asszony három kicsiny gyerme-. két neveli. Kiss Józsefné így nyilatkozik a szövetkezetről: — Jaj, de nagyon örUIök — tör kl belőle a lelkesedés —, igen tetszik nekem a szövetkezét. Ez érthető is, ahogy a férj elmondja. Azelőtt nem voltak urai komolyabb pénzösszegnek, s most, mióta a szövetkezetbe lépett •— 1956 áprilisában — nagyon szép keresete van. Előlegként 4500 koronát, részesedésként 7200 koronát kapott, mert Zétényben 6 koronával fizettek többet a tervezettnél, vagyis 26 koronát munkaegységenként a természetbenleken kívül. Van hát miből vásárolniok. Kabátok, pulóverek, gyermekruhák, sok pár lábbeli áll már becsomagolva körülöttük. — Még egy télikabátot is veszek — mondja a férj, s már fel is próbálja. Jól áll a munkában megizmosodott alakon — azt is megveszik. Összeszedik csomagjaikat s mennek a következő üzletbe, Kiss József igen boldog, s mivel kissé hallgatag, az asszony beszél helyette: — Hát csak írja meg, hogy soha és semmiért sem hagynánk el a szövetkezetet — mondja búcsúzóul. Elsietnek, mert bútort is akarnak venni. (Tudósítónktól) J:Jui f4z iskolában ím Amint képeinken is látható, nem olyan iskoláról van szó, ahol gyermekek tanulnak. A petržalkai szövetkezeti munkaiskolában bajuszos, meglett emberek és asszonyok igyekeznek minél nagyobb szakmai tudást elsajátítani különösen a növénytermelés és az állattenyésztés terén. Az iskolában kiváló mezőgazdasági szakemberek adnak elő. Képünkön dr. Guntter József, a Tudományos Állategészségügyi Intézet dolgozója a sertéstenyésztésről tart előadást. A Karlová Ves-i szövetkezet tagjai is hasznos előadásokon gyarapítják szaktudásukat. Hetenként több mint 50 szövetkezeti tag látogatja a kétórás előadásokat. Felvételünkön a hallgatók egy részét láthatjuk. Köztük a 69 éves Sernbecker József és a 66 éves Kosztolánszky Jeremiás egyénileg gazdálkodókat is, amint nagy figyelemmel hallgatják az előadást. Eddig még egyetlen előadásról sem hiányoztak. Tfevés 02 olyan ember, akinek ne A volna valami keserű emléke a lúltbôl, s még kevesebb tán azoknak száma, akiknek, nem hagyott söt'ét.folot a háború borzalma, akár a lövész rokban didergett, avagy otthon, a átországban szenvedte végig a nagy ilágégés fájdalommal teli napjait. Az löbbiek közé sorolhatjuk a lenkei tövetkezet fiatal, šudár, alig harmincét éves elnökét is. Ha sohasem láttad még az illetőt, kkor az első beszélgetéskor, az első zóváltáskor szeretnéd megtudni, vaon kivel álltál szóba, milyen t érmézetű, milyen gondolkozású ez az emsr. Nos, én az első kézfogás, majd osszú beszélgetés után így jellemezem: már a külseje, a megjelenése, a mozdulatai elárulják: megfontolt, okos » nem túlságosan bőbeszédű emberrel alálkoztál. Ojságírö vagy és azért jöttél Lenére, a tornaijai járás e kis községébe, ogy' megtudj valamit arról, hogyan l a falu, miként tervezget a szöveteket, mit tettek már a nagy cél, a zocialista 'falu felépítése munkájában. talán érzi ezt a szövetkezet "elnöke t, akivel először sz6baállsz i és érzik zok is, akik ezen a téli napon az irolában üldögélnek, beszélgetnek. Nem zeret a parasztember az irodában ül\i, 'ha munka vár rá odakünn a határon, de duplán kedves neki ilyenkor z iroda dohányfüstös levegője, amikor :z egész esztendei fáradságát most nutatja meg a papír. Igaz, minden emier tudja, hogyan áll a szénája, miként nunkálkodott az egész esztendőben, nit tett szorgalmával a közösségért, - mégis kíváncsi. Kíváncsi azért, mert iégső soron mégis csak most dől el, i ogy a közösség mint egész, hogyan jazdálkodott, mennyi' jut a részeselésből. No, meg a büszkeség is fűti i ket, hiszen büszke lehet egy szövet.-ezer, ha túlszárnyalja a szomszéd fausiakat, még jobb, ha a járásban az HenjárÓk közé sorolják őket. Nem könnyű dolog még ilyen kisebbájta szövetkezetben sem, mint a lencei, elnöknek lenni. Kiváltképpen akior. nem, ha az elnök egy személyben ZÖVETKEZETI ELNÖK agronómus és zootechnikus és. Annál dicséretreméltóbb azonban, ha ez a nehéz munka mégis gyümölcsözik és ennek a pirkadástól lámpagyújtásig végzett szakadatlan lótás-futásnak megvan az eredménye. A mi elnökünk nem dicsekvő természet, de nem is panaszkodó. Csupán beszélgetés közben jegyzi meg: „Kellene, igen jó volna, ha lenne agronómusunk, de hát eddig nem vállalta senki. Ismételten úgy mondja ezt, hogy addig, amíg „nem vállalja" senki, természetes, az elnöknek kell elvégezni azt a munkát is. Pedig nincs ez így jól. Az elnöknek egyéb gondja-baja van a gazdaság irányításában, hiszen ha akármennyire is ügyes, hozzáértő ember, az a 450 hektár, melyet ha közösen is művelnek, több hozzáértést követel, mint a 10 hektár, amit egyénileg gazdálkodó korában úgyszólván egyedül kellett évről évre megszánta- . nia, bevetnie és gondoznia a vetemény eket. Ha hívott is valakit segítségül, azért tette, hogy idős anyját, aki annyi fájdalmat viselt már el az életben, megkímélje a nehéz murikától. A háború szólította el először a szülői háztól. Együtt mentek el testvérével, édesanyja egyedül maradt otthon. (Édesapja már évekkel azelőtt meghalt). Otthon maradt a gond, a föld. Nehéz volt segítséget kapnia az özvegynek, hiszen a férfiak színe-java a fronton volt, akik meg otthon maradtak, azoknak kénytelen-kelletlen az 5000 holdas Szildrdy „méltóságos urat" kellett szolgálniok. De sokat gorulolt az otthonra, a falura, az édesre. S milyen jól esett hazajönni egészségesen, de mennyire nehéz volt megértenie testvére- esetét, akinek — még talán ma sem tudja miért — golyó oltotta kt életét. Néhány év telt el hazajövetele után, s Lenkén is éledetni kezdtek a szövetkezeti gondolat zsenge hajtásai. Bizony csak. éledezni, mert igen nehéz volt egy ilyen faluban a közös megalakítása. Az ötezer holdas Szilárdy, akinek a fél falu a birtokában volt, egy szép napon eltűnt a faluból. Harmincnégy cselédje közül csak néhány maradt a faluban, mert őket is szerteszórta az idők szele. Ki vissza ment eredeti falujába, kt pedig építkezéseken vállalt munkát. A megüresedett lakásokba ukrán telepesek jöttek. A szövetkezet tagsága így kétféle nemzetiségből tevődött össze. Bizonytalanok voltak az első lépések. Sok volt a civakodás, a meg nem értés. Részben az újjal szembeni idegenkedés hozta ezt, részben pedig az is, hogy nem értették egymás nyelvét. Q zünet. nélkül beszél most ez az ^ ember, s a szűkszavú elnök, mintha egyszeribe megváltozott volna. Érzem, jól esik neki, hogy kiöntheti a szíve fájdalmát. Még most is van baj, gond a szövetkezetben, de ez más, mint az akkoriak, mert most már nincs egyedül. Segítik őt a falu kommunistái, a tagok, a könyvelő, okos tanácsokkal látja el öt Nagy István is, aki sokfelé járt már ebben az országban, az élet iskolája úgyszólván mindenre megtanította. Cipészmester, de a faluban lévén, nem maradt hűtlen a földhöz. Szakmája mellett földmüveléssel is foglalkozott és az alakuláskor úgy gondolta — ö is belép. És nem bánta meg, mert szeretik a szövetkezetesek s az sem akadály, hogy megette már a kenyere javát. Az egészsége jól szolgál, s 61 éve ellenére is kiveszi részét a" munkából. Az elnök szívesen fogadja el bárki jó tanácsát, mert tudja, hogy csakis az összefogás hozhatja meg a sikert. Az is a falu összefogásának a gyümölcse, hogy a múltban ez az elhagyott, sártengerrel elárasztott község új utat, autóbuszjáratot kapott. Csak napok kérdése és kigyúl a faluban a villany is. Színielőadásokra, s egyéb ünnea volt kastély néhány helyisége. Van ott sok olyan nagy terem, ami megfelel ennek a célnak, hiszen, ahogy a faluban beszélik, Szilárdy úr volt „pipázója" hetven négyzetméter. Ma tehát sokkal nemesebb célt szolgálnak az ódon kastély szobái. S mindezt értékelni tudja az elnök, azért olyan fáradhatatlan a munkájában. Persze csupán szorgalommal, kitartással mindent nem lehet pótolni. Ezért, amellett, hogy sokféle iskolázáson vett részt, rendszeresen lapozgatja az újságokat, nézegeti a szákkönyveket, tanul, képezi magát. És ahogyan ö mondja, ez is nagy segítséget jelent számára. Temérdek a gond, fárasztó a munka, mégis az élet évről évre több örömet hoz neki is, a szövetkezet tagjainak is. A múlt év, habár sak mindennel adós maradt, mégis egy nagy lépést jelent az előrehaladás felé. Ezt olvashatod le az elnök nyugodt tekintetéről is. Hát hogyne beszélne megelégedéssel az ilyen elnök, akinek szövetkezete megadta az államnak is, ami jár, gondolva arra, hogy a parasztember boldog jövőjéért az egész ország, a gyárak munkásai is sokat, igen sokat tesznek. A gépek, a traktorok a munkásosztály adományai. Az út, az autóbusz, a villany úgyszintén az öszszefogás, a paraszt, a munkás két keze munkájának közös terméke. J gy van ez rendjén, ha ilyen •*• uraktól, elnyomóktól mentes hazát építünk. S az elnök, a lenkei szövetkezet elnöke is büszkén olvashatja majd az évzáró közgyűlésen, milyen erő rejlik a közös akaratban, a közös összefogásban. És ez mindennél jobban fejezi ki, hogy a lenkei szövetkezeti tagok, lm ma még nem is élenjárók, a járásban, de sokat tettek már a köz és a maguk boldogulása érdekében. Rási Lajos is úgy érzi majd a zár számadúson, amikor 864 munkaegységére megkapja az 5000 koronát. Emellett egész évben 8 koronát kapoň egységenként előlegül, emellé még ideszámítják a 15 mázsa búzát, 6 mázsa árpát és egyéb gabonafélét, amit természetbeni járandóságképpen kapott a múlt évben. Nézed, csak nézed az elnököt, s egyszeriben úgy érzed, mintha már a zárszámadási gyűlésen hallgatnád, amint olvassa: Kilik Jánosók hárman dolgoztak. Gabonájuk a múlt évben X mázsára becsülhető, amit a munkaegységekre kaptak. Es így mondja majd szépen sorjában: Andrej Vrabec és családja 35 mázsa gabona, Turis Andrásék gabonája 34 mázsa, pénzbeli jövedelmük megközelíti a húsz etret ... Sokat, igen sokat lehetne írni erről az emberről, hiszen megbecsüli őt mindenki a faluban. Megérdemli. Még azzal is törődnek, — amint az irodában tréfálkozva, csipkelődve mondják neki: — Hosszú a farsang az idén, asszony után kell már nézned —, hogy ez az ember, az S elnökük, mikor rak már fészket, merthogy az idő elszalad, aszszony kell a házhoz, mondván: egyedül ritkán férfi a férfi. Persze ő ezért sohasem haragszik, mert tudja már: a sok unszolgatásnak, csipkelődésnek úgy is az lesz a vége. hogy rövidesen eljárják a ropogós, lakodalmas csárdást. TWos, kedves olvasó, ilyen ember •L ' a lenkei szövetkezet elnöke. De most ioggal mondhatjuk: egyről azonban megfeledkezett az újságíró, hogy hívják ezt a szorgalmas embert? Hát bizony nem tudtam megírni, mert ugyan a hosszas beszélgetés közben sok mindent feljegyeztem, de az elnök nevét sehol sem találom a jegyzetfüzetben. A lenkei szövetkezet elnökét azonban ismeri mindenki a faluban, ismerik a járáson is. És ha a nevét nem is jegyeztem fel, megérdemli, hogy írjunk erről, a közös ügyért fáradozó szövetkezeti elnökről. Méry Ferenc OJ S/ Rpélyes alkalmakra rendelkezésükre qtt^fMinden egységre öt korona jut). 1957. január 31.