Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-30 / 30. szám, szerda

Mindig okosabb lesz az ember... — Hány hektáron gazdálkodik a :övetkezet ? — Azt mi is szeretnénk tudni — ingzkk a felelet. Furcsa válasz ez, annyi bizonyos, ilönösen ha a szövetkezet elnökétől slljuk. De ne siessük el a dolgot : ítélettel, mert tájékozatlansággal azán nem lehet megvádolni az el­5köt. Hiszen Nagydarócon nemrég jyetlen szövetkezeti tag sem tudta egmondani, mennyi a szövetkezet ildje, de nem tudták ezt még a ileki Járási Nemzeti Bizottság me­igazdasági osztályán sem. Csak most, 5 elmúlt év alkonyán, december 28­í járt egy bizottság Nagydarócon, nely megállapította, hogy a szövet­jzet földje 744 hektárS amelyből >2 a szántóterület. — Ez már közel áll a valósághoz • vélik Nagydarócon. Jobb később, mint soha — mondja bölcs mondás, — de bölcsebb tt volna hamarább megállapítani a xitos területet, akkor a szövetkezet ím lett volna megterhelve éveken sresztül olyan ötven hektárral, mely sm is volt birtokában. Amikor a sok kevesebb... — Aztán fejlődik-e a szövetkezet? — kérdezősködünk továhb. Fukács Nándor elnök kissé beesett, s barátságos arcán bizonytalan mo­>ly rebben át. — Fejlődik, fejlődik... de gyor­ibban is fejlődhetne, ha az emberek gyorsabban fejlődnének politikailag — jegyzi meg megfontoltan. Az irodában többen tartózkodnak, int a mezőn most még nincsen ten­Lvaló. Fehér hótakaró alatt szundi­ál a zsenge őszi gabona, a nyár lérete. Egyik-másik szövetkezeti tag e-benéz a szövetkezeti irodába né­iny szóra. Itt van például az öles •rmetü Ciriak Vince állatgondozó, a sskeny arcú Fukács József, a párt­nök és még néhányan. Mind elis­lerik, hogy az elnöknek igaza van. ülönösen a ledolgozott munkaegy­;gek körül van baj. Mindenki saját magának Irta a munkaegységeket és annyit írt be, amennyit akart, mert a csoportvezetők nem ellenőrizték a teljesítményt. Hogy ez hiba volt, azt abból látni, hogy a szövetkezet négy­ezer munkaegységgel többet merített ki a kelleténél, holott vagy ötezret megtakaríthatott volna, mivel az el­múlt évben nagyobb gépi segítséget kapott a gépállomástói. — Csak a kukoricakombájn ezer­ötszáz munkaegységet takarított meg számunkra. A pontatlan munkaegy­ségírás azonban mintegy öt koronát vitt el a részesedésből munkaegysé­genként — mondja az elnök. Itt is bebizonyosodott, hogy a sok lehet a végén kevesebb is. Megsza­porodtak ugyan a munkaegységek, de kisebb lett az értékük. .És am ilor a levesebb több Amint a fenti példa mutatta, a sók nem mindig jelent többet. Előfordul ez fordítva is. Halljuk csak, mit mond még Fukács Nándor elnök: — Tavaly az egyik 20 hektáros táblán 5 hektárnyi területről 110 má­zsa búzát takarított be a kombájn. A további 15 hektárnyi területen ara­tógépekkel arattunk. Lemaradtunk a hordással és a csépléssel, s igy a 15 hektárnyi területről végül alig 95 mázsa termést nyertünk. Nagy tanul­ság ez számunkra, — ismeri be őszin­tén az elnök. Valóban mindig okosabb lesz az ember. Kérdés azonban, hogyan hasznosítja a legújabb tapasztalato­kat. Lám, mennyivel több gabonájuk lehetett volna a nagydaróci szövet­kezeteseknek, ha mind kombájnnal takarítják be. A nagydaróciak tanultak a múlt év tapasztalataiból és most, amikor az új mintaalapszabályzat pontjairól tár­gyaltak, elhatározták, hogy ez évben véget vetnek a munkaegységek indo­kolatlan szaporításának. A szövet­kezet a normák alapján elvégzett teljesítmény után jutalmazza majd a tagokat mind az egész évi növényter­melésben, mind az állattenyésztésben. Komáromi ceruzajegyzetek iiiiiiatii.ifiiiiiiHiiiiiiiiiiiit!iiiiiHi;iiiiiiiiiiaiiiiiiHiHiiiiiiiiiiiiitiaiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiifiiaiiiiiiii« A két tanítómester Ügy látszik, már a politikai fej­lődéssel sincs olyan nagy baj, mert az idő és az eredmények jó tanító­mestereknek bizonyultak. Azt meg éppenséggel nem lehet állítani (ezt a szövetkezeti elnök sem mondja), hogy a szövetkezet nem ért el már eddig is komoly sikereket. Mert míg 1953-ban az év végén 4.30 korona ráfizetés mutatkozott, tavalyelőtt már 11,50 koronát kaptak a tagok munka­egységenként a természetbeni járan­dóságon kívül. Most ez az összeg valamicskével ismét növekedett. Ebben az évben sokkal jobbak a kilátások, mert ősszel minden munkát idejében végeztek el, és jobb lesz a munka­szervezés is. Meg aztán a nem lé­tező ötven hektár sem nyomja már őket. Több jut majd a szabadeladás­ra. Ezért ebben az évben már 20 koronát terveznek munkaegységen­ként. Egy évvel ezelőtt 80 hektárnyi ré­tet javítottak fel, és kétszeresére nőtt a terméshozam. Ebben az esztendőben további száz hektár rét víztelenítését vették tervbe, s azonkívül megzabo­lázzák a patakot iís. Feljebb, az erdő­ből lezúdul a sík területre, gátat építenek eléje, mert a kis patak olvadáskor vagy nagy esők idején megduzzad és hatalmas köveket gör­dít le a rétre. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az EFSZ néhány év alatt szép gazdasági tömböt épí­tett ki modern istá lókkal, juhakollal, szárítókkal, magtárral, stb. Egyszóval sokat tettek az előrejutás érdekében. Valóban mindig okosabb lesz az ember. De nemcsak az, aki a szö­vetkezetben dolgozik, hanem az is, aki figyeli a szövetkezet életét. Ta­valy, mindjárt az évzáró gyűlés után hét új tag lépett a szövetkezetbe. Most is úgy hírlik, hogy több kis- és középparaszt gondol a belépésre. Az eredményeik meggyőzték őket. A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZ­BAN élénk az élet. Amióta itt járt Lendvay Ferenc Budapestről, a próbák is egyre nagyobb lendületet vettek és a Néma levente kimagasló sikere is ön­bizalmat öntött a társulat valamennyi tagjába. Biztonságosabban és több ala­possággal játszanak és a közönség is fokozottabb bizalommal tekint e fontos kultúrintézményünk jövője jelé. Látogatásunk során színházi szak­kérdésekről szerettünk volna elbeszél­getni a dramaturggal, de sajnos a szín­háznak nincs olyan alkalmazottja, aki az előadásra szánt darabokat elbírálja, sőt irodalmi titkára sincs, de állandó rendezővel sem dicsekedhetik. Igy fel­kerestük Fellegi István igazgatót és megkérdeztünk tőle egyet-mást. — Milyen lesz az 1957-es műsor; mi­lyen bemutatókra készülnek; új szerző, új színművek, felújítások? — Műsorról nem szívesen nyilatko­zom — mondja Fellegi színigazgató — mivel színházunknak az adott körülmé­nyek között rugalmasnak kell lennie. De beszélhetek az első két-három szín­darabról. Először egy szlovák klasszikus író művét szeretnénk hozni, Kukučin Bacuch udvarát, majd Egri Viktor Ének a romok felett című verses tragédiáját. Valószínűleg Lendvay Ferenc rendezé­sében tűzzük műsorra, azután egy Ta­jovský-víg játékot mutatunk be. — Darabbal bőségesen el vagyunk látva, Stehlík: Ketten a veremben, Hel­tai: Néma levente és a többi műsoron levő színművel kedveskedünk közönsé­günknek, hogy minél több előadást tarthassunk. Tehát az első az előadások sorozata és csak azután gondolunk az új bemutatókra. Az utánpótlás, színészképzés fontos problémája felöl érdeklődünk. — Szerintem az utánpótlás kérdése addig nem időszerű, míg színházunkat nem bővíthetjük ki egy zenés tagozat­tal. Erre nagy szükség lenne, mint ahogy tapasztalatunk bizonyítja, szük­ség volna még egy prózai együttesre. És egy színházépület is kellene, hogy minél gazdaságosabban elégíthessük ki dolgozóink kultúr szomját, tanulási és fejlődési óhaját. — JELENLEG 24 TAGÜ társulatunk van. Egyik tagunktól sem szeretnénk megválni. Mind tehetséges és szívvel­lélekkel dolgozik. Ami továbbképzésü­ket illeti sajnos, színészeinknek „menet közben" kell elsajátítaniok a színművé­szet szakmai részét, az úgynevezett professzionális tudást. Elméleti tanul­mányokra legfeljebb magánszorgalom­ból jut idő. Állandó rendezőre, irányító pedagógusra lenne szükségünk. Ezzel egészíthetnénk ki színészeink tehetsé­gét. — Milyen az együttműködés a Falu­színház magyar tagozatával? — A Faluszinház leginkább egész hó­napos körútra jár. Ritkán találkozunk. Magunk részéről minden segítséget megadunk, sőt abba is beleenyezünk, hogy a mi játékterületünkön tartsanak előadásokat. Ezzel azt célozzuk, hogy falvaink minél több előadást láthassa­nak. A színház művészeti tanácsának irá­nyító szerepéről érdeklődünk. Ezt tud­tuk meg: — Sem dramaturg, sem irodalmi tit­kár. A mi színházunk az a „speciális" színház, amely kevés szakemberrel dol­gozik és mégis „megy". (!) — Mi az oka, hogy Bratislavában olyan ritkán szerepelnek? — Ritkán jövünk, mert nem kapunk színházat (kérdően tekintünk rá, amire hozzáfűzi) — igen, egyik fővárosi szín­ház. sem hajlandó átadni színpadát. Pedig lenne közönségünk, Sőt! Ugyan­ez vonatkozik Kassára is. Remélem az 1957-es év sikeresebb lesz és rövidesen Bratislavában is játszhatunk. — Még egy kérdés: mivel jönnek a seregszemlére? — Nem döntöttünk még mivel sze­repelünk az idei „Žatván". Lehet, hogy Stehlik komédiáját hozzuk, de lehet (és ez a valószínű) hogy Heltai Néma leventéjét szólaltatjuk meg ... és remé­lem eredményesen. BŰCSÜZUNK KOMÁROMTOL. A vo­naton van időm gondolkozni. Ugy tű­nik, nem ártana rávilágítani az egyes problémákra és tisztázni olyan lényeges kérdéseket, amelyek összefüggnek szín­művészetünkkel, színjátszásunkkal. Erőink összefogására van szükség, tisz­tánlátásra, mely háttérbe szorít minden egyéni önzést. Közös célunk érdekében olyan megoldásokat kell találnunk, amelyek a csehszlovákiai magyar szín­játszást előrelendítenék. Eöry M. Emil Miklya János. A Fels ő Garam menti SZ I V'AT T Y C G YÁ R B A N Özép-Szlovákia hegyes-völgyes vidékén, a Garam partján fekszik Za­vadka község. Első ötéves tervünk folyamán épült itt fel az új szivattyúgyár. Fényképezőgéppel látogattunk el ebbe az új üzembe, hogy meg­nézzük, hogyan teljesíti feladatait a második ötéves tervben. A zavadkai Sigma-üzem dolgozói gyártmányaik negyven százalékát kivi­telre készítik. A favágókból, mezőgazdasági munkásokból lett esztergályo­sok, lakatosok kiválóan megállták helyüket. Elsajátították szakmájuk tit­kait ma már a legkisebb kút-szivattyúktól a hatalmas báger-szivattyúkig minden fajtáját gyártják. Képeinken: Baloldalt: Ján Lapin, az üzem dolgozója minden szivattyút gondosan ellenőriz. Alsó képeinken baloldalt Daxner Zoltánt láthatjuk, aki favágóból lett esztergályos. A jobboldali kép Matej Kánt és František Kánt mutatja be a nagy szivattyúk szerelése közben. Bocek felvételei. POKOLI SZERENCSE Üjévi számunkban izgalmas rész­letet közöltünk Ernest Hemingway ! pompás kisregényéből. Köztudomású, hogy a modern amerikai író Az öreg £» halász és a tenger cimű művéért Á. 1954-ben megkapta az irodalmi No­* bei-díjat. A regény karácsony előtt a mi köztársaságunkban is a legke­resettebb könyvek közé tartozott. Ez a rövid kisregény (magyar for­dításban mindössze 125 oldal), az em­beri akaraterő, hit és remény apoteó­zisa, a szerzőnek nemcsak nagy si­ŕ kert, hanem rengeteg pénzt is ho­zott. Tiszteletdíjak címén eddig 30 ezer, a Nobel-díjért 12 500 font ster­linget kapott. A regény alapján ké­Jól jövedelmez az állattenyésztés Amióta a bodrogszerdahelyi szövet­ezetesek áttértek a tenyészsertések evelésére, kiváló eredményeket érnek 1. Az «redményeket főként a pénz­gyi gazdálkodás tükrözi vissza. 1956­m például 78 fiatal tenyészkocát ér­desítettek, melyekért a szövetkezet )2 ezer koronát vételezett be. Ebből 20 mázsát számoltak el a kötelező ;adásba. A szövetkezet sertésállomá­ya 580 darab. A múlt évi teljes jöve­elem a sertéseladásból 570 ezer koro­i volt. A szabadpiacon 300 mázsát -tékesltettek. Bodrogszerdahelyen ma már nagy ilyt helyeznek a sertéstenyésztésre. múltban alig 7—8 kismalacot nevel­ik fel kocánként, ma mér 14—15 da­ibot. Az elválasztott malacok súlya 5—16 kiló, de nem ritkaság a 18—20 ilós sem. A hízóknál 70—80 deka, sőt 1 kilogramm a napi súlygyarapodás. Az eredmények elérésében nagy érde­me van Kocúr Andrásnak, aki úgyszól­ván együtt él a rábízott állatokkal. Is­meri valamennyit s fejlődésüket gon­dos, odaadó munkájával segíti elő. Kocúr András és társai munkájának meg is van a gyümölcse. A múlt évben csak prémiumként háromezer koronát kaptak, ezenkívül gazdag pótjutalom­ban is részesültek. A szarvasmarhaállomány — bár még nincs a kívánt színvonalon — ugyan­csak szép eredményeket hozott. A ter­vezett 208 mázsás beadással szemben 318 mázsát szolgáltattak be. Tejből 25 azer litert értékesítettek szabadpiaci áron. Az 1956. évben a szövetkezetnek csak az állattenyésztésből 900 ezer ko­rona bevétele volt. A sertéstörzsállomány tenyésztésére való áttérés tapasztalatai most arra ösztönzik a bodrogszerdahelyi szövet­kezeteseket, hogy ezt a szarvasmar­hánál is bevezessék. Az előfeltételek megvannak. Eddig 23 fajtiszta szimmen­táli tehenet vásároltak s fokozatosan kicserélik a kevésbé értékes tehene­ket is. Az új évben már fiatal apaálla­tok értékesítését tervezik, melyek árá­ból további tehenekkel y, töltik fel a törzsállományt. Jól sikerül az üszők tenyésztése is, melyek 9—10 hónapos korukra 280—300 kg súlyt is elérnek. A tagság törekvésének meglesz a megérdemelt gazdag jutalma. A terve­zett 20 koronás munkaegység pénzbeli értékét jóval túlszárnyalták. (Tudósítónktól.) szítendő filmet most kezdték forgat­ni. Természetesen ez további pénz­forrást jelent. Az Eleftheria görög újság a napokban közölte Heming­way rövid nyilatkozatát: — Pokoli szerencsére van az em­bernek szüksége — mondta Heming­way —, hogy ilyen könyvet írjon. De még nagyobb szerencse kell ahhoz, hogy művével ilyen sok pénzt is ke­ressen. Az öreg halász és a tenger mindkét vonatkozásban szerencsét hozott. Igaz, hogy művemnek rend­kívüli figyelmet szenteltem. Megír­tam, átírtam, újra írtam, magam sem tudom, hányszor dolgoztam át. (jó) A legjobb gyermekkönyvre kiírt pályázat eredményei Az Iskola- és Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatala tavaly pályázatot hirdetett a legjobb gyermekkönyvre. A bizottság a pályamüvek elbírálása után így döntött a díjak adományo­zásáról : Az első díjat eredeti kéziratért senkinek sem ítélték oda. A felemelt 2. díjat — 8000 koronát K^argita Fi­guli kapta az Ifjúság című regényé­ért. A felemelt 3. díjat — 6000 ko­ronát Štefan Záry^pk adományozták Regék és mondák című versgyűjte­ményéért. 3000 korona díjat nyert Rudo Móric Hatvanegy kocsin át című könyvével; 2000 korona jutal­mat kapott Ladislav Mňačko Marx utcácskája című könyvéért. A legjobb illusztrációkra kiirt pá­lyázatban az első díjat — 7000 ko­ronát V. Hložník államdíjas nyerte Swift Gulliver utazásainak illusztrá­lásáért. Š. Cpin és J. Vodrážka két második díjat — 5000—5000 koronát. Ľ. Fulla pedig felemelt harmadik dí­jat kapott. A Csemadok életéből A füleki Csemadok színjátszó gár­dája tavaly nagy sikert aratott Lehár Ferenc Luxemburg grófja című ope­rettjével. Füleken tizenkétszer ját­szották a darabot, ezenkívül bemu­tatták még Losoncon, Ragyolcon és a járás nagyobb községeiben. A da­rabbal Salgótarjánban is vendégszere­peltek. A színjátszók anyagi nehéz­ségeik miatt fél évig tétlenkedtek. Most ismét aktivizálták az együttest. Februárban a Dankó Pistát újítják fel. A füleki járás Csemadok-szerveze­tei aktív kultúrmunkát fejtenek ki. A színjátszó együttesek szorgalmasan próbálnak. Balogfalván az Ingyenélők sikere után Egri Viktor Fény a falu­ban című darabját mutatják be. A fülekpüspökiek Moliére A botcsinálta doktor című szatírájával szerepeltek több községben. A püspökiek a Zúg az erdő című színdarabot tanulják. Az óbástiak A büszke páva bemuta­tása után most a Buborékokat pró­bálják. Korláton Jókai A kőszívű ember fiai című regénye dramatizált változatá­nak bemutatójára készülnek. Nagyda­rócon Moliére A botcsinálta doktor című szatíráját tanulják be. Ajnács­kőn Csíky Gergely A nagymama című vígjátékát tervezik a jövő hónapra. Bénán Egri Viktor Pünkösdi király­ságát próbálják. A terv szerint a betanult darabo­kat a tél folyamán a szomszédos falvakban is bemutatják, hogy nevel­jék és szórakoztassák a dolgozókat. Sólyom László, Losonc. • * * A losonci Csemadok-szervezet feb­ruárban szerzői estet rendez a cseh­szlovákiai magyar írók műveiből. OJ SZO r­1957. január 30.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom