Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-23 / 23. szám, szerda

Világ proletárjai, egyesüljetek ! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁ RT JÁN AK NAPILAPJA 1957. január 23. szerda 30 fillér X. évfolyam, 23. szám. A'szakszervezetek aktivitása • mindnyájunk közös érdeke Nagy jelentőségű tárgyalások központja lesz e napokban Brati­slava. Ma, szerdán kezdődik meg a Kultúra és Fihenés Parkjában a háromnapos szlovákiai szakszerve­zeti konferencia, melyen több mint 600 küldött vesz részt. A konfe­rencián értékelni fogják a leg­utóbbi két év folyamán végzett szakszervezeti munkát és megtár­gyalják az új feladatokat. A kon­ferencia fő célja elérni azt, hogy a szakszervezeti szövetségek alap­szervezetei lényegesen javítsanak tevékenységükön. A szakszervezetek aktivitása — mindnyájunk közös érdeke. Hogy miért? Könnyű lenne erre azt fe­lelni: Mert a különböző szakszer­vezeti szövetségeket magába tö­mörítő Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom hazánk egyik legnagyobb tömegszervezete, hiszen csaknem minden dolgozó szakszervezeti tag. S ezért mindnyájunk közös érde­ke—s mint tagoknak különösen az —, hogy az alapszervezetek minden üzemben, hivatalban ha­tékony tevékenységet fejtsenek ki mindnyájunk érdekében. Ott, ahol a szakszervezeti alap­szervezetek aktívak voltak, tapasz­talhattuk, hogy a szakszervezeti tömegszervező munka milyen ál­dásos hatással volt az építő fel­adatok eredményes teljesítésére. Ahol pedig a szakszervezeti üzemi bizottságok csak hivatalnokoskod­tak, nem töltötték be tömegszer­vező feladatukat, ez a hiba meg­mutatkozott a tervteljesítésben is. Ezért újra és újra hangsúlyoznunk kell a szakszervezeti munka óriási jelentőségét a szocializmus építé­sében. A szakszervezet — a szo­cializmus, a kommunizmus építé­sének iskolája. Annak kell lennie minden alapszervezetnek. Fontos és komoly feladat ez, különösen Szlo­vákiában, ahol a régi üzemek bő­vítésével, új gyárak építésével párhuzamosan nőtt, gyarapodott a munkásosztály, s egyúttal növeke­dett a szakszervezet jelentősége is. Szlovákia munkásosztálya fiatal. A legutóbbi években százával és ezrével jöttek a falvakból gyárak­ba, építkezésekre dolgozni. S épp a szakszervezetekben kezdtek elő­ször ezek az emberek szervezetten élni és munkásként gondolkodni. Itt ismerték meg a közösség nagy erejét. Itt szerezték meg az osztályöntudatot, hogy ma büszkén vallhassák, ők is mun­kásosztályunkhoz tartoznak, a szocializmus építésének pillérjeivé váltak. S hogy ez így van, a szak­szervezet érdeme is. Mert egyik legfőbb hivatása a tömegpolitikai munka végzése. S hogy milyen erőt képvisel Szlovákiában a szakszervezeti moz­galom, erre felhozunk néhány ada­tot. Több mint 730 000 tagja van a szakszervezetnek (1948-ban ennek a fele sem volt). Szlovákiában több mint 6000 alapszervezet, több mint 4400 üzemi bizottság, 5800 rész­legbizottság, 29 000 részlegbizalmi működik. Az egyes szakbizottsá­gok tagjain kívül a szakszervezet­nek 105 000 választott funkcioná­riusa van, akinek 160 000 aktivista nyújt segítséget. Ha a szakszerve­zeti funkcionáriusok és aktivisták tudnak jól vezetni, tartalmat tud­nak adni munkájuknak, a dolgo­zók nagy tömegeit tudják szerve­sen bekapcsolni politikai és gazda­sági életünk kérdéseinek intézésé­be, a termelőmunka hatékonysá­gának növelésébe — akkor olyan munkát végeznek, amilyet tőlük egész társadalmunk elvár. Mert közös, mindnyájunkat érintő ügy- j ról van szó. Ez a munka ma már si- i keres. Míg az utóbbi években a szakszervezeteknél nem tapasztal­hattunk kellő harcos szellemet és láttuk figyelmetlenségüket a gaz­dasági szervek iránt, láttuk, hogy elégtelenül harcoltak egyes dolgo­zók helytelen nézetei ellen — a z elmúlt év határkövet jelent a szak­szervezeti munka fejlődésében. Az országos pártkonferencia és az országos szakszervezeti konferen­cia után a szakszervezeti munka minden téren észrevehetően javult. A decentralizálás itt is éreztette hatását. Az önálló szakszervezeti szövetségek jogkörének és felelős­ségének bővítésével fokozódott az alapszervezetek aktivitása. Meg­mutatkozott ez a múlt év végén tartott évzáró taggyűléseken és a szövetségek konferenciáin elhang­zott felszólalásokból is. Az eddi­giektől eltérően a szakszervezeti tagok nemcsak kritizáltak, hanem konkrét javaslatokkal álltak elő a hibák eltávolítására, az emberről való gondoskodás fokozására. Is­merik az üzem problémáit. A ter­melés szervezésére, a tervezésre, az anyagi-műszaki ellátás javítá­sára, a túlórázás kiküszöbölésére és főleg a munkatermelékenység növelésére tettek értékes javasla­tokat. Emellett természetesen nem volt olyan gyűlés, ahol a tagok és küldöttek ne bírálták volna a fel­sőbb szakszervezeti szervek bürok­ratikus módszereit, ami a szak­szervezeti szövetségek jogkörének bővítése után annyira már nem érezhető, mert a funkcionáriusok javarésze már nem körlevelekkel tart fenn kapcsolatokat az alap­szervezetekkel, hanem mind gyak­rabban saját maguk látogatják az üzemeket, segítik az alapszerveze­teket. S ami az emberről való gon­doskodást illeti, az évzáró taggyű­léseken és a szövetségek konfe­renciáin még jelentősebben ki­hangsúlyozták, hogy az 1956-os év a fordulat évét jelenti a szakszer­vezeti munka fejlődésében. Igazolja ezt a következő tény is: a szak­szervezeti tagok határozottan rá­mutattak arra, hogy a szakszer­vezeti munka leggyöngébb pontjait épp a szervező- és nevelőmunka hiányosságában látják. Követelték, hogy a munkahelyeken fokozzák a dolgozók szakmai nevelését és tö­rődjenek többet kulturális fejlődé­sükkel. Ez már a szakszervezeti funkcionáriusok magas fokú fej­lettségét jelenti. Örömmel tölt el mindnyájunkat ez a tudat. Fejlődött, erősödött a szakszer­vezeti mozgalom, de az alapszer­vezetek további aktivizálására még mindig nagy szükség van és épp erre kell mozgósítani a szakszer­vezeti tagokat a ma kezdődő szlo­vákiai szakszervezeti konferencián. Csak így válthatjuk valóra az országos szakszervezeti konferen­cia határozatait. Nagy munka vár a kommunis­tákra is, mint szakszervezeti ta­gokra, hogy a szakszervezeti mun­kában is biztosítsák pártunk vezető szerepét. A kommunisták segítse­nek a meggyőzésben, a szervezés­ben. Mozgósítsák a szakszervezeti alapszervezeteket, azok tagjait, a dolgozókat, tevékeny részvételre, épitő feladatainak teljesítésére. Neveljék, ösztönözzék a dolgozókat arra, hogy az eddiginél még jobban vegyék ki részüket a gazdasági és államigazgatási feladatok szerve­zésében, irányításában és teljesí­tésében, mert a dolgozók százez­reinek, millióinak céltudatos rész­vétele a szocializmus építésében jelenti sikereinket és szocialista rendszerünk szilárdságát. KÖZLEMENY Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Romén Munkáspárt közötti tárgyalásokról 1957. január 17.—19. napjaiban Bukarestben tárgyalások folytak Cseh­szlovákia Kommunista Pártja és a Román Munkáspárt küldöttségei között, a két ország gazdasági együttműködésének egyes kérdéseiről. A cseh­szlovák küldöttséget J. Dolansky, a CSKP KB politikai irodájának tag­ja, a román küldöttséget S. P. Borila, a Román Munkáspárt KB politi­kai irodájának tagja vezették. A tárgyalások a marxizmus-leniniz­mus közös eszméje vezette szocia­lista országok közötti kapcsolatokat jellemző testvéri és kölcsönös se­gélynyújtás szellemében folytak le. A két ország képviselői azon mélységes meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy a szocialista országok létérdekei megkövetelik a sokoldalú kölcsönös együttműködés megszilárdítását, a gazdaság szüntelen fejlesztése és a dolgozók életszínvonalának tartós emelése érdekében. Jelenleg a baráti országok kétol­dali kezdeményezése rendkívüli je­lentőségű az egész szocialista tábor együttműködése megerősítésének szempontjából. A két párt képviselői azon egyön­tetű következtetésre jutottak, hogy a kölcsönös gazdasági segélynyújtás ta­nácsa által javasolt kapcsolatok to­vábbi fejlesztéséhez, a gazdasági épí­tés alapvetően nagyobb hatékonysá­gának eléréséhez és a baráti álla­mok termelő erői fejlesztésének meg­gyorsításához feltétlenül szükséges az együttműködés elmélyítése és fő­leg a távlati beruházási építkezés összehangolása mindenekelőtt a vegyi­iparban, továbbá meg kell teremteni a feltételeket a kölcsönös árucsere további kibővítésére. Mindkét fél megegyezett az 1957 első félévének végéig megkötendő hosszúlejáratú gazdasági szerződésre irányuló konkrét lépésekben. Ez a szerződés a kölcsönös gazdasági se- 1 —> > > > * gélynyújtás tanácsa VII. ülésén elfo­gadott javaslatokon kívül olyan in­tézkedéseket tartalmaz, amelyek a hosszúlejáratú beruházási tervek ösz­szehangolására támaszkodó kölcsönös együttműködés érdekében elősegíte­nék a vegyiipar, a mezőgazdasági termelés fejlesztését, a romániai nádnövényzet felhasználását, a ro­mániai kikötők jobb kihasználását és a romániai lignitlelőhelyek fejlesz­tését. Mindkét ország lakossága életszük­ségleteinek jobb kielégítése céljából részletesen kidolgozzák a közszükség­leti cikkek fokozott cseréjére irá­nyuló intézkedéseket. A két párt küldöttsége megegye­zett abban, hogy javasolják országaik kormányainak, alakítsanak a két or­szág szakembereiből egy közös bi­zottságot, amely kidolgozná a Cseh­szlovák Köztársaság és a Román Nép­köztársaság közötti hosszúlejáratú gazdasági szerződés kérdéseit. DO NBASZ-KOMBAINNAL minden nap 300 tonna szenet lejtenek A novákyi Leho­ta-bányában kor­szerű módszerekkel dolgoznak. A fej­tés növelésében nagy segítséget nyújt a szovjet Donbasz kombájn, amely az 1101 b. szénfalon múködik. Az itt dolgozó bá­nyászok kiváló gé­pükkel naponta 300 tonna szenet fejte­nek A kombájnnal dolgozó csoport az év eleje óta 20 százalékkal telje­sítette túl ter­vét. Képünkön a Jo­zef Stefániák ve­zette csoport tag­jait láthatjuk, akik a műszak megkez­dése előtt megbe­szélik feladataikat, hogy azután zavar­talanul folyhasson a munka. HÁROMNEGYED MILLIÓ KORONA RÉSZESEDÉS Az ilavai járás legnagyobb szö­vetkezetében, a dubnicai EFSZ-ben, ahol 500 hektár földön gazdálkod­nak, 330 000 koronával túllépték az 1956. évben tervezett jövedelmet. Az elmúlt évben elért 2 288 000 ko­rona pénzjövedelemmel ily módon a dubnicai EFSZ a milliomos szövet­kezetek közé került. A legnagyobb jövedelmet az ál­lattenyésztési termelésből érték el. 124 fejőstehéntől átlagosan évi 2496 liter tejet fejtek, ami a ter­vezettnél 400 literrel több. A dubnicai EFSZ az alapszabály­zat értelmében befizette az osztha­tatlan alapra tervezett összegeket és ezután a tagjainak 744 000 koro­na részesedést fizetett ki, vagyis 29 korona jutott egy munkaegység­re. A munkaegység tervezett érté­két öt koronával emelték. Igy 1955-höz viszonyítva hat koroná­val emelkedett a munkaegység ér­téke A jő eredmények következ­tében 6 új taggal bővült a szövet­kezet. 7000 koronával olcsóbb egy lakás Ostravai építészek olyan terveket dolgoztak ki, amelyek szerint az idén átlag több mint 7000 koronával leszál­líthatják az egy lakásegység építésére eső költségeket. Áz új tervek mindent kiküszöböltek, ami azelőtt megdrágította az építke­zést. Elhagyták a homlokzat túlságos díszítésének tervezését, a költséges és felesleges építészeti elemeket. Nagyobb gondot fordítanak azonban a lakás­egységek belső elrendezésére. JÓL TERVEZNEK A borsai szövetkezet nagy gondot fordít termelő feladatainak nö­velésére. Borsa különben is azon községek közé tartozik, ahol a la­kosság 99 százaléka már a szövetkezetben dolgozik. 1960-ig az állattenyésztési termelés növekedését hektáronként a következőképpen tervezték: A szarvasmarhaállományban 21,9 százalékos, a marhahústermelés­ben 147,8 százalékos, a tejtermelésben 70 százalékos emelkedést terveznek. Sertésállományukat 15 százalékkal, baromfiállományukat 23,9 százalékkal, a sertéshúst 45 százalékkal, a tojást 178,8 száza­lékkal emelik száz hektáronként. 1959-re még egy K-96 típusú te­hénistálló építését is tervbe vették. A borsaiak 1958-ra már családi pótlékot is fizetnek, egy gyerek után 40.—, két gyerek után 50 koronát. Kettőnél több gyerek "után 60.— koronát szándékoznak fizetni. L. Klapuch, Szene MÁSODIK ÖTÉVES TERVÜN K TÁVLATAI Mi épül a kassai kerületben ľ Meg kell gyorsítani az építkezés ütemét Az ipar és a mezőgazda­ság fejlesztése, a lakáskér­dés megoldása követeli ezt az építkezések dolgozóitól. | A második ötéves tervben nagy és szép feladatok vár­nak reájuk: ipari építkezé-, sek, lakások, iskolák, egész- j ségügyi intézmények, üdülő­telepek és még sok minden; egyéb felépítése. A Keletszlovákiai Magas- j építészeti Vállalat dolgo­zóinak is évről évre növel­nek kell termelésüket. Főleg a lakások építésénél A máso­dik ötéves terv hátralevő év«ibeii 8260 új lakást kell átadniok. Ebből a kerü­let székhelyén, Kassán mint­egy 1910 lakás épül. A város szállodával, két egészség­ügyi központtal, két bölcső­dével, csecsemőintézettel, óvodával, hatalmas 11-osztá­lyos iskolával és két mozival lesz gazdagabb. Az ipari építkezések közül tovább bővül a Kassa közelében levő magnezitko­hók és bányák üzeme, új hús­ipari vállalat s egyéb üze­mek, vállalatok, hivatalok éoülnek. A hivatalok felépí­tésével több lakás szabadul fei Elkészül a Művészet Há za is. valamint egy új nyom i*"*"—"<«it. Hozzáfognak a város víz­j műveinek kiépítéséhez is a városban, miáltal megoldódik; a lakosság eddigi hiányos ivóvíz-ellátása. A jövőben a testedzés számára is bővebb lehetőség nyílik. Üj tornaterem épül, tested­ző központ nagy csarnokkal, és amire már évek óta vá­gyódnak Kassa dolgozói — fedett uszodával. Ugyanilyen mértékben nagyszabású építkezésekbe fognak a kerület járásainak székhelyein, az ipari közpon-! tokban, a falvakon s a Ma-Í gas-Tátrában. Itt többek kö-j zött üdülők és egy nemzet-' közi szálloda felépítése van tervben. Számtalan község­ben és városban építik fel a Művelődés Házát, az egész­ségügyi intézmények egész sorát és egy kórházat Ki­rályhelmecen. Nagyok a jövő év építkezési tervei s ennek a tervelőirányzatnak maradéktalan és felette gaz­daságos végrehajtása az építkezési vállalatok vezetői­re, dolgozóira vár. Becsü­letbeli feladatuk ez, mellyel hazánk dolgozóinak tartoz­nak, akik bizalommal és vá­rakozással figyelik, hogyan teljesítik a számukra kitű­zött feladatok elvégzését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom