Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)
1957-01-23 / 23. szám, szerda
PÁRTÉLET V A párttagok bizalmából Ez az érzés hatja át a csallóközcsütörtöki traktorállomás pártbizottságának tagjait, amint együtt ülnek és tervezgetnek. Varga György. Karol Gama, Engler, Pus és a pártbizottság többi taaja, akikre a gépállomás kommunistái a pártszervezet vezetését bizták, pontosan és lelkiismeretesen akarják teljesíteni az évzáró taggyűlés utasításait. Hogyan Is szólnak ezek az utasítások ? Ügy, hogy az új pártbizottság szervezze, még szebb eredmények elérésére lelkesítse a kommunista és a pártonkívüli dolgozókat a lépállomás feladatainak elvégzésében, . egységes földmüvesszövetkezetek és egyéni gazdaságok termelésének növelésében, a mezőgazdaság felvirágoztatásában. Ha nem is ugyanezekkel a szavakkal mondták, de valójában ez volt a veleje azoknak a felszólalásoknak, amelyek az évzáró taggyűlésen dicsérték, vagy bírálták a pártszervezet és a pártbizottság eddigi munkáját. A pártbizottság most azon fáradozik, hogy helytálljon a tagság bizalmáért. Igaz, még csali a tervezgetésnél tartasak, de ha bepillantunk az új pártbizottság terveibe, rögtön szembe tűnik, hogy minden körülmények között javítani akarnak a pártszervezet munkáján. A pártbizottság nem akarja, hogy meglepetések érjék. Néhány év tapasztalata megtanította őket arra, hogy „nem mind arany, ami fénylik". A kijavítottnak vélt gépek gyakran egykét ftapi munka után felmondták a szolgálatot. Igaz, tavaly már sokkal gondosabban javították a gépeket, jobban ellenőrizték a javítások minőségét, mint az előző években és Igy nem véletlen, hogy egyre kevesebb a gépek üzemképtelensége. A pártbizottság mégis úgy határozott, hogy a párttagokat bízza meg, illetve teszi felelőssé a gépállomás és a brigádok javítóműhelyeiben elvégzett munkák minőségéért, hogy azok teljesen megfeleljenek a követelményeknek. Mondhatná valaki, hogy ez a műszaki vezetők dolga. Igen, elsősorban az ő dolguk, de nagyon helyes, ha a pártbizottság a tagok bevonásával alaposan ellenőrzi ezt, és meggyőződik róla, megvannak-e a zavartalan szántás-vetés legfontosabb feltételei. Az igazgatóval egyetértésben úgy osztják be a kommunistákat, hogy a javítóbrigádok többségébe jusson közülük egy-egy. A javítás sikereinek ugyanis egyik legfőbb forrása a kommunisták kezdeményezése és példamutatása a munkában. Persze, erre a tavaszi munkák idején, sőt egész évben j ís nagy szükség van. A pártbizottság ezért vette tervbe a kommunisták gondosabb széthelyezését, a pártcsoportok megerősítését. Az elmúlt évek tapasztalataiból megtanulta a pártbizottság, hogy egymagában nem tudja elvégezni azt a munkát, amit az egész pártszervezetnek kell elvégeznie. Szükség van ehhez minden párttag aktív munkájára. Ennek a segítségnek a megvalósításához elengedhetetlen a pártcsoportok jó munkája és élénk politikai élet kifejlesztése a pártcsoportokban. Varga elvtárs, a pártbizottság elnöke úgy gondolja, hogy az eddiginél gyakrabban tanácskoznak- majd a pártcsoportbizalmiakkal és így elősegítik, hogy a tagok konkrét megbízatást kapjanak és felelősséget érezzenek az üzemi pártszervezet munkájáért. Igaz, minden brigádban nem szervezhetnek pártcsoportot, mivel a traktorosok többsége fiatal, így tehát, két vagy három brigád kommunistái tartoznak egy pártcsoportba, akiket azzal is megbíz a pártbizottság, hogy segítsék a CSISZ-csoport munkáját, és a legjobb traktorosokból tagjelölteket neveljenek. A pártbizottság elhatározta, hogy ezután nemcsak az igazgatót számoltatja be a vezetőségi gyűléseken, hanem időnként a pártcsoportok bizalmiait is. Igy a pártbizottság jobban és még több oldalról megismeri a gépjavítás és a mezőgazdasági munkák tapasztalatait és nehézségeit. A gépállo "ás kommunistáinak legtöbbje az elsők között küzd a gépjavítás sikereiért, most, a téli napokban. Nemcsak ötletekkel, javaslatokkal, hanem személyes példamutatással ís. Itt van például Bodó elvtárs. Azt tartják róla, hogy a mechanikusműhely lelke. Fegyelmezetten dolgozik, jó szóval és tetteivel lelkesíti munkatársait arra, hogy egy-egy traktornak minden porcikáját átvizsgálják, a legkisebbnek OJ SZÔ 1957. január 24. látszó hibát is kijavítsák. Hiszen később ezekből származhatnak a nagyobb géphibák a legsürgősebb munka idején, Tisztelet és elismerés veszi körül Karol Gama elvtársat is, aki a lánctalpas traktorok fogaskerekének javítását végzi, vagy Nagy Alajos és sok más elvtársat. Ezek érdeme, hogy ma már a műhelyekben sok olyan alkatrészt készítenek, amelyekre ezelőtt hónapokig várniok kellett. Saját maguk készítik a kormánytolódarukat, a vetőgépekhez szükséges fogaskerekeket, főtengelycsapágyakat és számos fontos más alkatrészt. Végül, de nem utolsó sorban, meg kell említeni Nagy Dezső elvtársat, a gépállomás legjobb traktorosát és aratókombájn-vezetőjét, aki S—4-es kombájnokat javít munkatársával, Kállay Emftvel. Nagy elvtárs megmagyarázta, mi serkenti őket egyre Jobb munkára. — Tudja, elvtárs, én nem tudnék egy fél órát sem késni a munkából. Hogy miért nem? Azért, mert én nem dolgozom egyedül, én nemcsak magamért felelek, hanem gépemért is, amely talán húsz ember munkáját is elvégzi egy nap. Nehezen tudom megmagyarázni, de valahogy ügy érzem, ha késnék, nemcsak én állok, hanem miattam még tizenkilenc más is. Pedig nem könnyű a traktorosélet. SokszOr fázunk, meg is ázunk, de lehet-e nagyszerűbbet elképzelni, mint egyszerre elvégezni annyi ember munkáját? Amikor azt halottuk, hogy a gépállomáson egy év alatt tizenöt tagjelöltet vettek fel, kissé hitetlenkedve fogadtuk a közlést, mert bizony ez nem mindennapos eredmény. De az igazolványok nem csalnak és nem csalnak a jó terméseredmények sem, amelyekhez a csütörtöki traktorosok segítették a szövetkezeteket éa az egyénileg gazdálkodókat. Ismeretes, hogy a gépek megkívánják, de meg ís hálálják a gondozást. — Az idén a tavalyi eredményt is túl akarjuk szárnyalni — mondja Pus elvtárs, a pártbizottság egyik tagja és az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke. Bizony nem sok sikerre számithat, aki a gépállomáson kijavított traktorokon és mezőgazdasági gépeken valami hibát keres. A fedett gépszín alatt sorakozó cséplőgépek, kombájnok, az udvaron pedig az ekék és más gazdasági szerszámok mind a lelkiismeretes mechanikusok, asztalosok, és más szakemberek jó munkáját dicsérik. A kombájnosok és traktorosok lelkesedésében nincs hiány. A mechanikusokkal versenyezve készítik elő a traktorokat és a többi felszerelést, hogy a siker biztos legyen. Tudják, hogy akkor lesz bőven termés, ha jól kijavított gépekkel várják a tavaszt. A jól dolgozó pártcsoportok komoly figyelmet fordítanak arra, hogy általánosítsák és elterjesszék mindazt, ami új, ami a termelési tervek és feladatok teljesítéséért és túlteljesítéséért folyó küzdelemben a dolgozók alkotó kezdeményezésének eredménye. A pértcsoportok megkeresik és saját területükön alkalmazzák a szocialista munkaverseny lehathatősabb módszerelt és fáradhatatlanul terjesztik ezeket. A gépek felelősségteljes javítását, gondozását, a termőföldek jó megművelését. az anyaggal való takarékosságot tartják egyik legfontosabb feladatuknak, A jól működő pártcsoportok egybekapcsolják a termelési feladatok megoldásában végzett munkájukat a munkatársaik körében folyó állandó politikai és nevelő munkával. „Persze, egyik-másik, főleg a gépállomástól távol eső brigádközponton még vannak hibák, nem tekintik szívügyüknek, hogy tavasszal jó gépekkel lássanak munkához — helyben elvégezhető kisebb javításokról beküldött jelentések bizony nem egyeznek a valósággal" — állapította meg Miklós elvtárs, a gép- és traktorállomás igazgatója. Márpedig a kommunisták feladata a napi, heti, havi és évi tervek, vagy az igazgató utasításainak haladéktalan valóra váltásáért harcolni. A párt, a nép érdeke megköveteli, hogy őszinték és becsületesek legyünk, a munka eredményeinek szépítgetésével ne titkoljuk el a hibákat. Fontos tehát, hogy a pártbizottság a pártcsoportok munkájának megjavításáról hozott határozatát minél előbb valóra váltsa, hogy a pártszervezet képes legyen a gép- és traktorállomás dolgozóit minden eddigit felülmúló termelési sikerek eléré-' sére vezetni. Lőrlncz László BUDA FERENC, Surány. Ábel László, Eg A Szlovák Szakszervezeti Tanács teljes üléséről Kedden, január 22-én összeült a Szlovák Szakszervezeti Tanács bratis1 - vai székházában és megtárgyalta a Bratialavában január 23—25 napjaiban tartandó szlovákiai szakszervezeti konferencia előkészületeit. Az ülésen Vojtech Daubner, a Szlovák szakszervezeti Tanács elnöke mondott beszámolót. Szlovákia főiskolásai a VI. Viiágif júsági Találkozóra készülnek % Szlovákia összes főiskolásai is bekapcsolódtak a moszkvai Világifjúsági Találkozó előkészületeibe. A főiskolákon számos kulturális- és sportrendezvényt tartanak és márciusban — a Világifjúsági Találkozóról az összes tanszékek CSISZ-szervezetei beszélgetéseket, ulőadásokat és szemináriumokat rendeznek a világ ifjúságának életéről, a Nemzetközi Diákszövetség tevékenységéről, az ifjúság jogaiért és a békéért folytatott hareulk eredményeiről, az eddigi ifjúsági fesztiválokról stb. A beszélgetéseken a tanulmányalkat a Szovjetunióban végzett főiskolai dolgozók, a Lúcnica-együttes tagjai és az eddigi fesztiválok részvevői is felszólalnak. Összehívták a Szlovák Nemzeti Tanács ülését A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége a szlovák nemzeti szervekre vonatkozó 33/1956. Zb alkotmánytörvény 1. szakaszának 10 §-a alapján 1957. február 14-re összehívta a Szlovák Nemzeti Tanács ülését. Csehszlovák kormányküldöttség utazott Jugoszláviába Kedden, január 22-én dr, FmntiSek Kahudának, az iskolai és kulturális ügyek min'szterének vezetésével csehszlovák kormányküldöttség utazott Belgrádba. A küldöttség tárgyalni fog a Csehszlovákia és Jugoszlávia közötti kulturális egyezmény megkötéséről. A ruzyní repülőtéren Václav Dávid külügyminiszter, a miniszterelnökségi iroda, az Iskolai és Kulturális Ügyek Minisztériuma és a Külügyminisztérium vezető dolgozói búcsúztatták a küldöttséget. Jelen volt Vladimír Kadunec, a Jugoszláv Népköztársaság csehszlovákiai ügyvivője Ľudovít Benada állami ellenőrzésügyi megbízott A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége Rudolf Strechajnak, a Megbízottak Testülete elnökének javaslatára és a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága elnökségének ajánlására kinevezte Ľudovít Benadát, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjét, az állami ellenőrzésügyi miniszter eddigi szlovákiai megbízottját, megbízotti minőségben az újonnan létesített Állami Ellenőrzésügyi Megbízotti Hivatal vezetőjévé. Az új megbízott 1957. január 22-én MEGJEQYZÉS VILLAMOSRA VAROK... Kint lakom a Béke Üzem táján. Tehát úgyszólván a város perifériáján. A kettes és újabban a négyes villamos viszi az embert a vétos szívébe. Viszi? Vinné! Ha jönne és ha megállna... Villamosra v&rok a minap. Várok türelmesen. Mert előfordul az emberrel az ís, hogy Idejében indul munkába. Ez azt jelenti, hogy egykét villamosnak oda se fütyül, ha elszáguld mellette. Van Idő — jön a következű. De olyan eset is van és ez a gyakoribb, hogy percnyi pontossággal ki van számítva, hogy éppen-éppen beérjen az ember, ÉS ha akkor kiesik egy jérat... végei! Későn jösz és a következmények!!! Hát most véletlenül az első eset forgott fenn. Várok, várok, angyali türelemmel. Múlnak a percek. Elmúlik egy negyedóra .. . Körülöttem gyűlnek az emberek. Szép számmal vagyunk már. A többség sétál fel s alá. Hogy miért sétálnak? Miért nem állnak és topognak egy helyben? Hét azért, mert kegyetlenül fúj a szél. Egy utcasarkon van a megálló. És ha valaki véletlenül a sarok másik felére kerül, alig tudja magát a földön tartani, olyan erősen segíti öt felfelé a jótékony szél. De azért csak várunk. Megszoktuk már a szelet és a várakozást is. Beletörődtünk sorsunkba. Talán egyszer mégis csak jön egy villamos! Hát jön is! Jön! Jön! Végre! Boldogan, viszontagságot, szelet, hideget elfeledve igyekszünk a sínekhez. Itt van ... De ... valamennyiünknek leesik az álla a csodálkozástól. Nem áll meg. Vígan száguld tovább, kajánul csilingelve. A meglepetéstől kővémeredt emberekből kitör a visszafojtott düh. Fenyegetőzés, szitkozódás. Szóval ahogy ilyenkor szokás. De aztán elfoglalva előbbi állásainkat, várunk tovább ... Mit lehet csinálni? Gyalog, ha jól kilép az ember, akkor is háromnegyed—e^y óra út a Manderláig, hát még ilyen szélben. Várunk és elmélkedünk a történteken. Egy varjú kering fölöttünk. Kárrr, — kárrr — károgja recsegő vastag hangon. Bizony kár, hogy a bratislavai villamosvezetők között ilyen fegyelmezetlenek is akadnak. A végállomáson eltöltött Időt így akarják behozni? Közben már villamoson ülünk, de figyelmeztetően fülembe hangzik a varjú károgása. Kárrr, kárrr. Skergyák Kató. letette az alkotmány által előírt esküt František Kubainaik, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökének kezébe. Az eskütételnél jelen voltak: Rudolf Strechaj, a Megbízottak Testületének elnöke, Milan Rázus, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai irodájának póttagja, Irena Ďur'šová, Dénes Ferenc, Jozef Mjartan és Michal Zákovič, a Szlováik Nemzeti Tanács alelnökei, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének többi tagjai, Eduard Vochala, az állami ellenőrzésügyi miniszter első helyettese és Jozef Iieik, a Szlovák Nemzeti Taná-cs irodájának vezetője. A bratislavai Népi Egyetem megnyitása előtt Pénteken, február 1-én a „jövö technikája" előadássorozattal megnyitják Bratislavában a Népi Egyetemet, melyet a Csehszlovák Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság és a Bratislavai Kultúrház készített elő. Befejeződött a mezőgazdaság gépesítöinek országos konferenciája — Prágában véget ért a mezőgazdaság gépesítőinek országos konferenciája, amelyet a Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium és a Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia rendezett. Harmincszor a Föld körül. — Legnagyobb ceruzagyártó üzemünkben, a České Budéjovice-i Koh-i-noorban egy év alatt több mint egy millió különféle ceruzafajtát gyártanak. Az elmúlt évben a České Budéjovice-i ceruzagyártó dolgozók annyi ceruzát gyártottak, hogy azok hosszéval harmincszor át lehetne fogni a földgömböt az egyenlítő körül. A Sokolovoi Járási Népegészségügyi Intézet két mentő-autóját rövidhullámú leadóállomással látták el, amelyek gyors tájékoztatási lehetőséget nyújtanak a betegek szállításánál. A választók érdekeit szolgálja A lacsony, negyvenhárom éves, •S*- nyesett bajszú ember ül vetem szemben az asztalnál. Vöröses arcán redők húzódnak, s ha olykor elmosolyodik, barázdákká mélyülnek. A szavak lassan gördülnek szájából, s amit\ kimond, minden szava, minden mondata az egyszerű parasztember gondolatmenetét tükrözi. Hiába keresnénk életében szenzációt, hiába kapzsiságot— nem találnánk. Nem, mert szerénységre tanította az élet. Kacsán János huszonnyolc évig cseléd volt ós alaposan megismerte a szegénységet. Mindegy, hogy hol. A cseléd mindenütt gürcölt, görnyedt, nyomorgott. Földet 1949-ben kapott, s amikor Perbetén is megalakult a szövetkezet, az elsők közt lépett be. A szövetkezetben és a helyi nemzeti bizottságban is több funkciója volt, 1054-ben pedig beválasztották a Nyitrai Kerületi Nemzeti Bizottságba. Mit csinált a három év alatt? Röviden elmondjuk. Választókörzetébe három község tartozik. Perbete, Bájcs és Öjgyalla. Az említett községekben havonta egyszer fogadónapot tart. Ilyenkor sok ember felkeresi, panaszkodik, tanácsot kér S Kacsán elvtárs intézkedik. A múlt év tavaszán például az újgyallaiak sokat panaszkodtak a Komáromi Tejfeldolgozó Üzemre. — Utánanéztem a dolognak — mondja —, a tejfelvásärlňs körül valóban hiba volt. De azóta nem igen panaszkodnak. Aztán elmondja, hogy Ojgyallán téglagyárat akarnak építeni és megkérték őt, legyen segítségükre. Miért is ne, kötelessége. — Szóltam érdekükben a kerületen, s úgy tudom, engedélyezik. Sok hasonló kérdés megoldásához járult már hozzá, sokszor tett eleget a lakosság jogos kéréseinek. És nemcsak Űjgyallán. Bajcs sem mostohagyerek, hogy elhanyagolja. S a bajcsiak ezt tudják is. Ö vette nyakába a kultúrház építésének az ügyét, és... no, de hadd mondja el ö: — Már építik — mondta. Aztán megkértek, hogy szerezzek nekik az iskola elkerítéséhez drótot. Hogy nagy szükségük van rá! — No és? — Gondolja, hogy megszereztem? ?? — Megígértem, meg kellett hogy szerezzem. Aztán cigarettára gyújtott. A beszéd fonala rövid időre megszakadt közöttünk, s elmerengtem. Agyamban gondolatfoszlányok kergetőztek: ez az ember valamit takargat előttem..., szerénykedik ..., valamit mondani szeretne, de... Faggatni kezdtem... — és fiem tévedtem. — A Bajcsi Helyi Nemzeti Bizottságtól dicsérő levelet kaptam — mondta, s fejét mint a galamb oldalvást fordítva, félszemmel lesett, vajon mit szólok hozzá. De mit is szólhattam volna? — Megérdemli s a bajcsiak tudják, miért a köszönet. Ttfem szeret dicsekedni, s igazán csak akkor örül, ha feladatát teljesíti. Sok nehézség gördül útjába, sokszor olyanok, hogy a latba vetett erő sem elég azok eltávolítására. Segíteni akaró, jó tanácsát az emberek nem mindig fogadják meg. Ilyenkor a felháborodás, bosszankodás ércesíti lágy hangját. — Hallgasson ide, — mondta s annak jeléül, hogy most valami fontosat közöl velem, székét közelebb húzta hozzám. — Csak egy példát említek... Itt Perbetén tagja vagyok a szövetkezetnek. A múlt évben raktáros voltam a vetés idején ... Hogyis mondjam no ..., szóval resteltem, hogy kevés vetőmagot adnak a földbe. Egy hektárra 130—145 kiló árpát vetettek. Mondom a vezetőségnek: hát ez kevés. 180 kilót kellene. És mit gondol, rám hallgattak? A mennykőt!... egy csomó vetőmag megmaradt. — Takarékoskodtak, nem? — Eeej... ha maga éhes, és van enni való bőven, csak egy falatot eszik? — tette fel az agyafúrt kérdést, s minthogy csak a vállamat vonogattam, ő adta meg a választ is. — Nem!... és a föld, azzal is így van valahogy. Meg kell adni, ami neki jár, különben bosszút áll az emberen... Tudja, milyen volt a termés? Az árpából 11 mázsa körül hektáronként ... Mély sóhaj tört Jel melléből, s elégedetlenül mozgolódott székén. Boszszantja a dolog, mert hiszen szövetkezeti tag és most a zárszámadáskor, ahol plusz lehetett volna, mínusz lesz. És ki érzi majd meg jobban, mint a szövetkezeti tagok? Q okáig elbeszélgettünk az eredményekröl és hibákról, míg Kacsán elviács munkájáról tiszta Képet alkotta,ri. Amit megtehetett, megtette. Becsülettel, szívből tette és teszi, mert tudatában van annak, hogy a választók, a nép érdekeit szolgálja. erszeg .
