Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-20 / 20. szám, vasárnap

asárntrp délután van, hát hol lehetne találni most íuruc Palit, ha nem a pajtá­jukban. Amióta megalakult a •zóvetkezet, a háztáji telién zénáját inkább felhordta a tadlásra, hogy „műteremmé" dakíthassa át a tágas pajtát. Eddig is itt mesterkedett, itt ormálgatta az engedelmes igyagot, de a jelhalmozott ta­akarmány miatt erre a kedv­elésére bizony sokszor csak iz egyik sarok maradt szoba­ion. Most aztán igen.' Van elég lely a tisztára sepert pajtában. Kuruc Palit a fiatal tanító, kivel nagy barátságban van, stehetségnek, a falubeliek meg KÓNYA JÓZSEF: inkább a saját háborgó leiké­gyorsasággal történik, máskor tesznek, hogy kiszabadítsák ma- egymással az ÉN és Ml. Mind­fogós műtétre van szükség, gukat a szörnyű szorításból, de kettő meg akarja győzni az in­gadozókat a maga igazáról. Az ÉN legtüzesebb szószólója a nem módos Horváth, a Ml-é Lavkó Jancsi. A kisgazdák bizonyta­Azt nem mondom, hogy nem lankadnak. Már-már úgy lát­szik, hogy az ÉN kerül ki győz­söt adott esetben csak a csá- hiába feszül meg minden izmuk szárvágáj segít, de ha felsír hiába torzul el az arcuk az az újszülött, az anya elfelejt erőlködéstől, szabadulni minden gyötrelmet és örül, tudnak gyszerüen csak megszállottnak nek felel: ártják, mert ki az ördög ha!- — Mi nincsen benne? Az az ott olyat, hogy valaki katona- önfeláldozó szeretet, amely jó •iselt legény létére még min- anyám szeméből sugárzik. hogy életet hozott a világra." A művész is olyan, mint a szülő anya. Szégyenlős. Elpirul, ha vajúdási közben kíváncsi szemek zavarják, de ha kész az alkotása, büszkén mutatja volt szép ÍZ a szobor, csak azt ne véste volna rŕ a bolond tese n az ádáz küzdelemből. Az gyerek, hogy mit akar ábrázol- indulat feszegeti a melleket, ni. „A tőke rabjai" —olvasta lángot dob a tekintetekbe, ököl­a kidomborodott betűket a fia­dig sárra! babráljon. Eggyé! tobb Az anyai szeretet szobrát n.1 * TottľmeÍ Pali ZlTJ^Őke agy eggyel kevesebb kereké­ek kell lennie, mint a normá­o embernek, me- komoly em­er ilyen gyerekségeket nem sinál, no nem igaz ? retném megmintázni és nem megy... a világért se megy. Kurucné vizsgálgatja a szob­rot: — De hiszen hasonlít rám. - Takard le nedves zsákkal! rabjc U.. 0i vasta módos Ho r. Majd jövő vasárnap újra ide mh és dühöse n fordult ki a ülök neked, fiam. Lehet, hogy pajtából Ha már kerekekkel mérjük Mit akarsz még ? Akárki rám szellemi képességeket, siessünk ismer, ha megmutatod neki. legjegyezni, hogy Palinak — Hasonlít!... Hasonlít! — tenis eggyel több kereke van, dobálja a f ú kezét az indu­únt másnak, mert olyasmit lat. — De nem él... Es ha nem iid, amit se pénzért megvenni, él, semmit sem ér a szobor. ^^ ,„ „ em iskolában megtanulni nem Pali már nem egyszer élte ^eíri '"megszállott 'fia' Hei, "de vé3t e ' szobor talapzatába, akkor sikerülni fog. Már úgy is dolgoznom kell az állatok körül, — Hmítja hátra Kuruc­né a fú göndör haját és ki­megy a pajtából. Amint a moslékot keveri a sertéseknek, elszomorodva gon­dol Pali csak nevetett és kövér­re hízott disznót formázott, amely mohón falta a vályúból be szorítja a kezeket és a gyű­lölet nyálát fröcsköli szét. Ekkor Pali feláll, csomagjáról lefejti a gyolcsot, a súlyos szoborcsoportot az elnöki asz­talra teszi és csak ennyit mond: — Ezt sajnáljátok? A terem elnémul. Síri csend a kukuricát és dühösen nézett a támad. Mindenki az élő anya­got lézi, a.ne'y mintha beszél­ne. A hátsó sorokban feláll­nak az emberek és nyújtogatják a nyakukat, hogy jobban szem­sok apró, gorhes malacra, me­lyek csorgó nyállal figyelték a boldog volna ő, ha Pali olyan lenne, mint a többi legény ... ha egyszer végigdálnlná az ut­cát a vele egyivásúakkal... ha duhajkodva forgatná ki a lányokat a mulatságon... ha egyszer azt mondaná neki, hogy édesanyám, menjen el a Rényi llonkáékhoz vagy a Csatlós Bo­riskáékhoz (vagy búgnám :s én melyikhez) és kérje meg szá­momra a kislány kezét, mert Hogyan lehet ennyire letérni ehessek Kuruc Pali a jó útról ? Ha Pali tovább is szenteket mintázott volna, büszke lenne rá mindenki, így meg az volt a vélemény, hegy megszállta öt az ördög: a módos Hor­váth véleménye meg Országh Péteré, Istenes Gáboré, Szűcs Ferencé is Mészáros Jánosé. Mivel azonban K a legjobb gazdák a faluban, ők a hang­nagyon, de nagyon szivemhez adók, véleményük közvéleményé nőtt az a kis kó^os. alakult és ma már csak úgy De nent, neki nem kell se különböztetik meg őt, hogy a pajtás, se )leretö szív. Nem megszállott Kuruc Pali, mert­kelt benr.e csintalan gondolatot hogy a Kuruc nemzetség igen a meglibbennő szoknya. Neki csak az agyag kell. Akkor bol­dog, ha gyúrhatja, alakíthatja, formálhatja. Ilyenkor megszü­elszaporodott és több Pál is akad köctük. Midőn az édesanyja kese­rűen újságolta, hogy milyen mk szamara i létezni a yilag es csúfnevet ragasztotta k. a nev é. az arca földöntúli boldogságot hgz é j ^ ^ Pali csak eU sugároz. Hiaba beszél hozzá. mosolyijdott és egye ti en ké zf e. gytntéssél tért napirendre a dolog fölött. Neki Lavkó Jan­csi, Bagó András, Bugyi István meg a többi esett ember vé­leménye volt a fc-tos; ezek meg jót nevettek, amikor meg­látták a kihizdkodott disznót. A világ haladt a maga útján nem hallja, hiába hívja enni, nem éhes. Csak vasárnap ne jönne so­ha! Egész héten szorgalmasan dolgozik, de ha eljön a va­sárnap, mintha kicserélnék, csak gyúrja azt az átkozott agyagot. szobrát. Nincs ezen a szobron semmi különös. Az asszony húzza az ekébe fogott tehénkét, a tehén meg az ekét, a férfi pedig minden erejét megfeszítve tol­ja az eke szarvát. De ha fi­gyelmesen nézed az agyagot, úgy látod, hogy a sorsodat pél­dázza, a földet túró kisparaszt reménytelen sorsát. \ sovány, agyongyötört állat inai reszketni látszanák, ki­aszott ťóiye meddőn csüng alá, az asszony arcán a hiába­való erőlködés keltette kétség­beesés tükröződik, a minden erejét megfeszített férfi tekin­tete az ég felé irányul... Az agyag nem tud beszélni, de a nézők a csöndben mégis mint­ha hallanák a szántó paraszt elkeseredett káromkodását, a­mint a sorját átkozza. És mi haszna van belőle? és felvetödött Nag ylakon is a Ameddig a keresztrefeszitet- ^ gazdálkodás gondolata, tet mintazta meg tomskoszo- " , rúval a fején vary asziszi szent aztá n " e m lehetett Ferencet, a templom védő- mezni-hamozni, hümmögni. szentjét, nagy volt a becsüle­torkot köszörülni, mindenkinek hat. Valami szent láng lobog 'ben a fiúban, melyet évezre­'.ken ŕt hordoztak az ősei. át a teremtő művész minden kínját, amely sokszor szinte testi fájdalmat okozott neki és Nemzedékről nemzedékre nem egyszer érezte azt a má­állt az c csodálatos tehetség, morító örömet, melyet a si­nely, mint a hamu alatt izzó került munka, a testet öltött gondolat szemlélete szerzett neki. trázs, hol csak pislogott, hol eg fellángolt és ijesztően torz Iványokat termelt ki magá­'l, hogy aztán hosszas szu­lókálás után újból meredtsze­ü szentek és pléhruhájú Má­ik alkotására bírja hordozó­t. Paliban ez a láng magasra rt, mint évszázados nyugvás án az eget p rzseVő vulkán, ír hátulgombolós gyermek •rábar. kenyérbélből kutyákat, icskákat, szakállas törpéket gy vasorrú boszorkányokat 'omkodott össze, melyet ele­te csak maga ismert fel, de söbb — mivel mindent for­ílt, ami csak formálható volt a házuk előtt hóembert ké­ített, de olyat ám, amelyik y formázott báró Kazy öreg ámtartójára, hogy a rövidlá­Kabók Vince estalkonyat­r jó hogy meg nem süve­Ite. Már mozdult is a karja, de fán a Uvegőben függve ma­it és Vince tágra nyílt sze­;l motyogta: — No fene! Hát ezt meg ki >sterkndte ie ? Kuruc Pali ak'.cor még az cola padjait faragta, most iig szép szál legénnyé növé­dvén nyugtalanul dobálja te­ltetét, hol az édesanyjára, l a csaknem kész melLszo­rrá. Nyomkodja, simogatja az gagot, aztán elhajítja a for­ízópálcikáját és csüggedten gedi le a karját. — Nincsen benne, — mondja igának hitét vesztve. — Mi nincsen benne, édes kérded gz anyja. te. Még'a plébános úr, is kipré m e9 kellet t mutatnia a kárt^á­dikálta, hogy isteni láng lobog ját. benne. Hej, de aztán elfordí- A módos gizdák összefogtak totta figyelmét a szent dol- és kegyetlen harcot indítottak a gokról és holmi — meg se kö- szövetkezeti gondolat ellen, a vetem — pisild gyerecskéket, szegénység meg mellette kar­meg kóchajú babával játszoga- doskodott, csak a kisebb gazdák tó leánykákat mintázott és ingadoztak, mindjárt kisebb lett a becsület. pali a mag a módján avatko­Ez még hagyján! z ott a harcba. A gyűlésre, me­A katonaságtól visszakerülve tyen a szövetkezet sorsáról ha­még furcsább do'gokat művel, tároztak, gyolcsba csavart, sú­Óh, milyen gyönyörűséges Hatalmas kézfejet mintáz, a- lV°s csomagot hozott magával kín alkotni! A legszebb gyer- mely három mezteler embert és csendesen meghúzódott az mekek is fájdalommal jönnek a szorít marokba kegyetlenül, utolsó sorban a kályhánál, világra. Néha a szülés játékos Ezek irtózatos erőfeszítést A teremben élethalálharcot vlv naiuiia::iiiaiiatiabiiiatW!iai:Biiai)aita:iaH*uaHatwiMUiiiaufliiniiuauwtauaitwian*n*iiaiisua:iaitaii«iiai^^ I • i 5 ŰJFAJTA EMELÖBERENDEZÉS Hatezer méter mélységbe lehet lemerülni Sellner némei feltaláló újfajta búvárberendezésév és az ehhez tartozó különleges szerkezettel a tenger fenekéről 30 000 tonna súlyú terhet lehet felszínre hozni. Az új berendezés nincs hajóval összekötve, s a vízen és a vlz alatt önerejével mo­zog. A szerkezetet a inemrég elsüllyedt olasz Andrea Doria hajó kiemelésénél próbálják ki. A XEXTILANYAGOK FÉMMEL VALÖ BEVONÁSA Nemrég kezdtek olyam perionanyagot gyártani, melyet alu­míniummal vonnak be. Kísérletekkel megalapították, hogy a perionra vékony -étegben elhelyť k.ett különleges öntvény­nek kiváló tulajdonságai vannak, amelyek jelentősen eme­lik a textilanyag szigetelő képességét. A textilanyagok fém­mel való bevonása difúzorok segítségével lť 7Üres térben tör­ténik. A fémmel bevont perion nem piszkolódik, ellenálló az időjárás viszontagságaival szemben és nem gyűrődik. FÉNYKÉPEZŐGÉPPEL ELLÄTOTT SISAK A külföldi lökhajtásos repülőgépek kipróbálásánál a piló­ták sisakjára filmfelvevőgépelt szerelnek, mely automatiku­san működik, anélkül, hogy a pilóta azt irányítaná. A pilóta keze szabad marad a gép kormányzására. A filmfelv§vőgépet <a sisak másik oldalán levő nehezék ellensúlyozza. ÖSSZERAKHATÓ MESÉSKÖNYV Bizonyos berlini kiadóvállalat a frankfurti könyvvásáron egy meséskönyvet mutatott be. „Egyből tizet csinálhatsz" felírással. A könyv tartalmát tíz-húsz variációban lehet átforgatni oly módon, hogy mindig új mese olvasható. Ez a szerkezet a játék és a könyv keveréke. A szöveget és a képillusztrációkat szalagokra nyomtatták, amelyeket ki le­het húzni és különféleképpen lehet variálni. A táblázaton ismertetett variációkon kívül a gyermek tetszés szerinti más mesét állíthat össze magának. Kalandos expedíció Az 0 j-Guinea é- Ausztrália között fekvő Korall-tenger szigetvilágában az óceánban el­süllyedt szárazföld maradványai, illetve az ezen emelkedő vulkánikus és korall-képződmények találhatók. Sok itt a ritka hal és tengeri nö­vény. Az Achille Bolla által vezete'.t tudomá­nyos expedíció tízezer kilométeres útján öt­venezer méter tudom ínyos filmet készített a Korall-tenger állat- és rövényvilágai ól, a vízen és a tenger alatt, képeinken két ritka tengeri óriáshal került a vizalatti kamera lencséje elé. A fiú izgatottan ugrik fel | agyagos ládáról, nagy lépé- | ]ckel méri a pajtát és nem | nyira az édesanyjának, WttfiiuiiiijuiiuiiiiiiiNiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii^^ tMatiaiiaiiaiiaifaiiaiiatfaiiaiiaiiaiiaiiaiiBiiaiiciiaEiaiiaiiaiiaiiaiiananaitaľiaiiaiiaiiBiiaiiatiaiiaiiai i ' 'A rzbbor ügy húzza magához a jelenlevőket, mint a mágnes a vasreszeléket. Csöndben kö­zeledneic hozzá, nézegetik jobb­ról-balról is az arcok elsőté­tednek. Az öreg Lukács úgy látja, hogy az ö sorsát mintázta agyagba a megszállott, Kuruc Ákos magát látja cr átkozódó parasztban, Csatlós Gergely ar­ra gondol, hogy éppen így pusztult el az ő Cifrája, mert nem akart hinni az araszra kilógó nyelvének Csal: a föld­re vetette magát és elbődült. Csatlósék mellőzve Krisztus születését, a tehén pusztulását vették időszámítási alapul és így mondogatták: Esztendőre, hogy - Cifra elpusztult... Három hó lapra a szerencsét­len Cifra pusztulása után. Már vagy tíz éve annak, hogy a Cifra helyett másik tehénre bankkölcsönt vettünk fel... Hajaj!. — Hajaj! — sóhajt fel Csat­lósné is és magát látja a tehe-. net nógató asszonyban. — Igen, ezt sajnáljátok? '—> ugrik fel Lavkó J-mcsi megtör­ve a sóhajtozó csendet. — A virradattól késő éjszakába nyúló robotot? Az embertelen munka izzadtságától megrot­hadt ingeteket? A harmincéves korában vénasszonn t váló asz­szonyaitokat? A fokhagymás le­vest, amit erjsznapi gürcölés­tek jutalmául tesz asztalotok­ra az asszony? Dolgozzék és törje magát a traktor és a kombpjn! Tehenünk tőgye duz­zadjon vödörnyivé a kövér le­gelőinken, ne pedig ekét húzA zon!... Lavkó szavára mozgolódás támadt a teremben, a fejek komolyan bólongatnak, módos Horváthot meg elönti a düh. Felemeli öklét és a szoborcso­portra sújt. A sovány tehénke összeroggyan, az asszony le­gurul az asztalról és nagyot koppan a padlón, csak a férfi égnek fordított feje néz to­vább is a mennyezet felé ki nem mondott káromkodással... Kuruc Pali úgv érzi, mintha Horváth ököllel vá­gott volna' a szí­vére, de a kővetke­ző pillanatban vala­mi felujjong benne. Ennél elismerőbb kritikát nem kap­hatott volna az ő harcos művészete. — Gyerekség! — ordított Horváth. — Ilyenekkel akar­ják elbolondítani az embert. A szemekben harci láng villan és az öklök c levegőbe emelkednek: — Az igazságot nem lehet össze­tö ni. Zúg a tömeg és módos Horváth ar­cáról leszalad a vér. Látja, hogy az agyag nyerte meg a csatát. Az átko­zott, ronda sár, melybe a megszál­lott leeVket öntött, a. Mi javára billentette a mérleget. Dühösen köpi kl magából: — Banda! — és kirohan a teremből. Horváth után felemelkedik Országh, Országh után Istenes, Szűcs, Mészáros és még néhá­nyan. A tömeg marad — és aláírja a bilépési nyilatkozatot. Másnap reggel Pali anyja lé­lekszakadva rohan a konyhába: — Jaj, valaki az éjjel ösz­szetörte az összes szobraidat a pajtában! A fiú elmosolyodik, bár a szí­ve födj: — Nem baj! Vaň itt még elég szobor, — és az összedörzsölt ujjait mutatja az édesanyjának. Ezután Kuruc Palira véglege­sen ráragadt a ,jne g szállott" előnév. így emlegeti őt Nagy­lakon mindenki: néhányan gyű­lölettel, sokan szeretettel. Kurucné, míg mindezt elgon­dolja, megeteti a sertéseket, dob a tyúkoknak, zöldet vág a kacsáknak, Pali pedig a paj­tában kesereg, hogy sehogy se sikerült agyagba varázsolni az anyai szeretetet. A következő vásárnap ez is sikerült Uíkt, mert nagyon akarja. Az édesanyja arcáról ellesi a szelíd mosolyt, a sze­mében megtalálja a mindent megbopsátó szeretetet és az agyag most már ugyanúgy mo­solyog, a szeme ugyanúgy ra­gyog, mint az 3 jó édesanyjáé, akit oly kimondhatatlanul sze­ret.

Next

/
Oldalképek
Tartalom