Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)
1956-12-14 / 348. szám, péntek
Miért és kinek a hibájából késik a Partizán utcai klinika átépítése? Az elmúlt hetekben történt. A szerkesztőségünkbe érkezett panasz nyomán ellátogattam a bratislavai Partizán utcai kórházba, ahol a folyosóra lépve, különös kép fogadott. A folyosó olyan volt, mnit egy bútorraktár. Fehérköpenyes férfiak és nők emelgették és cipelték a heverőket. — Bemutatom az asszisztenseimet — mutatott rájuk dr. Haviar, a Bratislavai II. Belgyógyászati Klinika főorvosa. — Ahelyett, hogy a betegeket gyógyítgatnák, már néhány hete költözködéssel foglalkoznak. Klinikánk^ melyet — amint látja — átköltöztettünk a Mély útról ide, a volt evangélikus kórházba, nem kapott ehhez a költözködéshez semmilyen segítséget. — Hangjából ki lehetett érezni az elégedetlenséget és bosszúságot. — Drága munkaerőket foglalkoztatnak ágyak cipelésével — állapítottam meg. — S mit csinálnak a betegek? — Ha akarja, végigvezetem a klinikán. Lelalább meglátja, milyen nehéz körülmények között gyógyítunk. Végigjártuk a kórházat. A földszinten levő. orvosi rendelőnek szánt helyiségeken ajtók és ablakok helyei tátongans»k a falban. Mindenütt a kőmüvesíftunkálatotoiál megszokott por és piszok. Az első emelet folyosóján szintén ujjnyi vastagon áli a por. Ha jól láttam, ez a mennyezetről és a falakról lekapart festékréteg volt. Nem csoda, ha cipőnk talpán bevittük a piszkot a tiszta kórtermekbe is. Amerre jártunk, a hófehér ágyakból kíváncsi tekintetek néztek felénk, s az ágyak fejénél drótok meredeztek a levegőbe. — Ez, kérem, a vészcsengő drótja — mutatott rájuk kísérőm. — Állítólag nem lehet kapni jelzőberendezéseket, s így a betegek rosszullét esetén nem hívhatják az ápolónőt. Különben is kár erről beszélni — legyintett lemondóan. — Tudja hová vezették be a jelzőberendezést? A konyhába! Ogy, ahogy mondom Nem az inspekciós szobába, de a teafőző konyhába. Mindjárt be is vezetett a kis konyhahelyiségbe, ahol az edény mosogató tartályok és a tűzhelyek mellett egy kis szekrényféléből megszámlálhatatlan drót csüngött alá. Tehát a jelzőberendezés bevezetése után az inspekciós nővérnek az egész éjszakát a konyhában kell majd töltenie. Ez a felfedezés még jobban megerősítette bennem azt a benyomást, hogy ezen a klinikán valami manó tréfából mindent a feje tetejére állított. Még az ápolónőket is szokatlan, meglepő pózokban találtam. Vagy a központi fűtőtestek, vagy az ágyak mellett guggoltak és ronggyal törölgették a radiátorokból kifolyó vizet. — Folynak a radiátorok? — Dehogy is — hangzott az ironikus válasz. — Ez csak optikai csalódás. Mi ugyanis jelentettük a szerelőknek, hogy a fűtőtestekből folyik a víz, de ők azt válaszolták, hogy ez nem igaz. Igy annak ellenére, hogy a vizet alig győzzük feltörölni, arra a megállapításra jutottunk, hogy ez csak optikai csalódás. — Ne nézzen rám olyan furcsán. Esküszöm, még nem vagyok az elmegyógyintézet ápoltja. De ha ez így megy tovább, ne csodálkozzék, ha odakerülök — tette hozzá kísérőm gondterhelten. — Hallottam, hogy még nem fűtenek a betegeknek — vetettem fel látogatásom igazi okát, és megfogtam a langyos fűtőtesteket. — De amint látom, ez nem igaz. — Hét napig egyáltalán nem fűtöttük a folyosókat és a mellékhelyiségeket. Képzelheti, mit jelentett a lázas betegek számára hideg mosdóba menni. Két betegünk tüdőgyulladást kapott. Csak hét nap múlva kapcsolta be az egyik szerelő — hogy úgy mondjam — saját szakállára a folyosón levő fűtőtesteket is. Mindamellett olyan alacsony a hőmérséklet, hogy csaknem mindnyájan megfáztunk. — Miért? — Azt már a fűtőházban kérdezze meg. — Hát akkor megkérdezem a fűtőházban — nyugodtam bele a válaszba. Artistamutatványoknak ; s beillő ugrásokkal jutottam át az udvaron kiásott csatornákon és földtömegeken és végig egyensúlyozva magam egy ingó deszkaszálon, végre célhoz értem. — Ezeket a csatornákat már több mint egy hónapja kiásták, persze tekintet nélkül arra, van-e csatornacsövük vagy sem. Képzelje el, hogyan jár be az udvarra a mentőautó — hallottam úgy félfüllel a megjegyzést, amint a fűtőház lépcsőjén lépkedtem. — Miért van hideg a kórházban? — fordultam Fabian elvtárshoz, a fűtőhöz. — Miért? — Nézze meg ezeket a gyorsfűtőtesteket. Sem a fűtőtesteket, sem a csöveket nem vonták be szigetelővel, s így a meleg ötven százaléka kisugárzik itt a fűtőházban és a pincehelyiségekben, ahol a csövek szétágaznak. Hetvenöt mázsa szenet tüzelünk el naponta. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy több mint harminc mázsának a kalóriája kihasználatlanul a levegőbe kerül. A nagy kazánokból egy már üzemben van, de még nem szerelték hozzá a levegőt kiszívó berendezést, s így a szén éppen csak hogy ég. Harminc százalékkal több meleget adhatnánk a kórháznak, ha a kazánban gyorsabban cserélődne a levegő. — S a másik kazán? — Az már egy éve itt van, de csak most forrasztják a rajta levő repedést. Ezekre a szavakra a kazán mögül néhány ember dugta ki a fejét. A legmagasabb és legtestesebb szabadkozva mondta: — Nem a mi bűnünk, hogy ilyen sokáig tartott, míg ideküldtek minket. — Különben a kazánnak nincs még sem ventillátora, sem szívóberendezése — egészítette ki szavait a fűtő. — Azonkívül egyik kazánon sem működik az automatikus rostforgató. Igy forgatom a rostot — fogott meg egy vasdarabot. Ogy kurblizott vele, mint a sofőr, ha „bedöglik" a motorja. — Miért van gumicsizmában, hiszen itt nagyon meleg van — néztem gumicsizmás lábára. — Kénytelen vagyok állandóan ezt hordani, mert félek, hogy agyonüt a villamos áram. Nézze meg ezeket a betonba szerelt villamosszivattyúkat és közvetlenül mellettük ugyanazon a betonalapzaton álló gőzszivattyúkat — mutatott egy nagy víztócsában fürdő gépi berendezésre. Amikor ezt építették, fittyet hánytak minden biztonsági szempontra. A gőzszivattyúkat az elektromos szivattyúktól távolabb kellett volna tenni, mivel a gőzszivattyúkból állandóan folyik a víz. Amint látja, ebből a víztócsából nyúlnak ki a villanyvezetékek, ami nagyon veszélyes — vezetett maga után a fal felöli oldalra. Közben kitértünk egy ember elől, aki fejszével vágott ki árkot a már kész betonalapzatba, hogy valami lefolyást biztosítson a víznek. A fűtőház másik oldalán vastag, nyitott végű kábelek lógtak a falról egy kötegbe kötve. Ezekben a fűtő szavai szerint — szintén áram kering. Itt valóban elkél a gumicsizma, s ezért én is igyekeztem minél hamarabb biztosabb helyre kerülni. Mikor sajnálatomat fejeztem ki afelett, hogy a betonalapzatot fejszével vagdossák, lemondó legyintéssel válaszoltak. — Fognak még itt mást is rombolni. Amint hallottuk, utólag elhatározták, hogy az áramelosztót is a fűtőházban helyezik el, s ezért a már felépített falat bontani kell. Ezt, kérem, úgy hívják hivatalosan, hogy „kis változások a tervben". A fűtőházból megint a klinika főorvosához vezetett az utam, hogy megkérdezzem, hogyan lehetett ilyen épületet átvenni az építővállalattól. — Én nem vettem ál — utasította el magától a vádat a főorvos. — Én hat hónapon keresztül megtagadtam a költözködésre szóló parancs teljesítését. — Fél évvel ezelőtt kellett volna költözködni? Vajon hogy nézett ki ez az épület fél évvel ezelőtt, ha még most sincs befejezve? — Na látja, de az sem biztos, hogy be lesz fejezve, mert az építővállalat átcsoportosította a munkásait. Ez azt jelenti, hogy tőlünk minden munkását átrendelte a lakásépítéshez. Valóban csak most jöttem rá, hogy a féligkész részekben egy munkást sem láttam dolgozni. Ezek a nyugtalanító tapasztalatok arra késztettek, hogy keressem a hibák okait. Megtudtam, hogy az épület adaptálását a múlt év végéig kellett volna befejezni. Ez tehát nem sikerült. A szerelőmunkákat végző dolgozók ennek ellenére egész éven át alig csináltak valamit, de az udvaron levő büfének állandó vendégei voltak. Sluka, a Kerületi Népegészségügyi Intézet építési ellenőre is gyakran ivott velük együtt a fűtőház helyiségében. Igy nem csoda, ha a munka nem haladt és nem volt, aki a Kerületi Népegészségügyi Intézet érdekeit képviselte volna. Tudott erről a Kerületi Népegészségügyi Intézet igazgatósága? Dr. Teplý igazgató elvtárs azt válaszolta, hogy tudott. — Sürgették is a munkákat, de az intézet gép- és építési ellenőrei rosszul "dolgoztak és az intézet nem talált leváltásukra új technikusokat. Sok volt a beteg, s ,így kénytelenek voltak ilyen körülmények között is megnyitni a klinikát. Az építészeti vállalat vezetősége azonban megígérte, hogyha egy időre vissza is vonja munkásait a kórház építésétől, rövid idő múlva nagyobb számú munkáscsoportot rendelnek oda és a hátralevő feladatokat gyors ütemben befejezik. Mit szólnak azonban a kórházban uralkodó állapotokról az Építkezési Kombinát, a Villanyszerelői Vállalat, a Mélyépítkezési Vállalat és a Kerületi Népegészségügyi Intézet felelős vezetői, akik személyesen felelősek a munka menetéért és a terv teljesítéséért. Jó lenne, ha az Egészségügyi Megbízotti Hivatal, valamint a kerületi nemzeti bizottság illetékes osztálya elemezné a kórház adaptálása és a klinika megnyitása körüli hibákat és levonná belőlük a tanulságot más építkezések sikeresebb menete érdekében. Az eddig tapasztalt hibákért azonban valaki felelős, s ezért vállalnia kell a rosszul végzett munka következményeit is. Az ember a legdrágább kincs! Ezt ne felejtsék el az Építkezési Kombinát dolgozói sem! Gajdács Irén Még többet és olcsóbban akarnak termelni A hatodik árleszállítás nagy örömöt keltett a sninai járás szövetkezeti tagjai között. Valahogy úgy érezték, hogy nekik is részük van abban, hogy csökkent az élelmiszerek ára. Ez a tudat arra serkentette őket, hogy még jobban dolgozzanak, többet és olcsóbban termeljenek. Stakčinska, Rostoka, Stakčín, Michajlov és Ubla szövetkezeteinek 45 mázsa sertéshúst kellett a terv szerint beadniok. Ők azonban magasan túlszárnyalták beadásukat. 128 mázsái szálítottak a felvásárló közegeknek terven felül. Az árleszállításról beszélgettek rendkívüli gyűléseiken, ahol elhatározták, hogy az év végéig tíz százalékkal emelik a sertéshús beadási tervét. De ezek nem puszta szavak ám, mert már elkezdték ígéretük beváltását. A stakčíni szövetkezetiek az árleszállítás kihirdetése után 33 sertést adtak el. Két sertéssel kiegyenlítették évi beadási tervüket, a többit az állami felvásárlás keretében adták el. (O—f) Terven felül 48 080 liter tejet adtak A bardejovi szövetkezet jől halad a tejtermelésben. Egész évi tejbeadásuknak már régen eleget tettek és előíráson felül eddig 48 ezer 80 litert adtak a közellátásnak, melyért a szövetkezet 52 ezer 880 koronát kapott. Ugyanakkor bőségesen kaptak erőtakarmányt kedvezményes áron. Ezzel szemben a bardejovi egyéni gazdálkodók — bár nem tartoznak a legrosszabbak közé — igen lemaradnak a szövetkezet mögött. Mezőgazdasági területük több mint kétszerese a szövetkezetinek, s mindöszsze csak 46 ezer 675 liter tejet adtak a közélelmezésnek. —ki— r Uj réselőgép a közepes és hatalmas szénrétegek fejtésére Až opavai Qstroj vállalat kísérleti műhelyének kollektívája Karel Kuš mester vezetésével e napokban befejezte és sikeresen kipróbálta az új B 70. réselő gép első próbatipusát. Ez a gép segíteni fog a bányászoknak a közepes és hatalmas széjir;étegek fejtésénél. Az opavai kovácsok egyúttal befejezik a Hlubiňák-kombájn megjavított próbatipusát. ÍGY CSINÁLJÁK TOLMÁCSON A gépiparban az egyes munkafolyamatok tökéletesítésével, újításokkal, észszerűsítéssel, jó ötletek megvalósításával évente milliókat takaríthatunk meg. A tol,mácsi Kirov gyár dolgozói példát mutattak arra, hogy hogyan kell jól és észszerűen dolgozni. Hónapok óta gyártják itt az állami birtokok és szövetkezetek számára az istállótrágyaszóró gépet. Ez a gép nem is olyan régen még újdons q számba ment a faluban. De ami tegnap még újdonság volt számunkra, ma már megszokott dolog, melyet még tovább tökéletesíthetünk. A tolmácsi dolgozók is rájöttek arra, hogy a trágyaszóró gépen lehetne egyet mást egyszerűsíteni. Ez pedig anyag- és időmegtakarítást jelent számukra, külkereskedelmi mérlegünkben pedig devizát. Az eddig gyártott istállótrágyaszóró gép megkönnyíti a munkát a mezőgazdaságban. Jó gép, csak tudni kell vele bánni. De ki van-e teljesen használva? Ki van-e használva például az alváza, mely ugyanolyan mint a pótkocsik alváza? Az bizony nincs. A trágyaszórás után a gép hónapokig áll tétlenül, a kerekek gumiabroncsai romlanak. Pedig jó lenne az alváz pótkocsinak is, csak oldalakat kellene rá szerelni. Sok jó gazda gondolkodott ezen, a tolmácsiak pedig megvalósították az újítást. Az új trágyaszóró gép hengerformájú tartályát minden pótkocsi alvázára kisebb módosítással fel lehet szerelni s a munka befejezése után pedig újra leszerelni és elraktározni. A szövetkezetek, így az alvázat egész éven át használhatják. Amíg a régi gépet a Zetor 35-ös traktor is nehezen vontatta, az új tökéletesített trágyaszóróhoz Zetor 25-ös traktor is elég lesz. A régi típusú gép 1500 kg súlyú volt, s csak három tonna trágya fért bele, az új mindössze 600 kg súlyú és 6 tonna trágya belefér, vagyis a teljesítménye kétszerese a réginek. A meghajtására azért elég kisebb erő, mert egyszerűsítették a szóróberendezés működését. Nézzük meg, mit mondanak a számítások, mennyi megtakarítást jelent ez munkárafordításban, pénzben és a tervteljesítésben. Minden gépen 900 kg acélt, öntöttvasat, lemezt, takarítunk meg. Ez az üzemnek darabonként 6000 koronát, sokezer munkaórát, a szövetkezeteknek és az egész mezőgazdaságunknak pedig üzemanyagmegtakarítást és a munkatermelékenység növelését' jelenti. Nagyjából számítva, ezzel az újítással a második ötéves terv végéig a tolmácsi Kirov gyár ".olgozói 150—160 millió koronád takarítanak meg. A szövetkezetek, állami gazdaságok dolgozói pedig sokezer liter benzint, nyersolajat és sokszázezer munkaórát. Az újítás szerzője a kollektíva. A dolgozók, mesterek, mérnökök, az igazgató. Mindnyájan gondolkoztak azon, milyen módosítással, újítással látnak hozzá a jövő évi termelési feladatokhoz, hogy a gyár, amelyet eddig a gyenge tervteljesítés miatt csak bíráltak, a jövőben dicséretet érdemeljen ki a jó munkáért. Igy született meg a gondolat, mely hamarosan testet öltött az új RMT-3-as trágyaszóró gép prototípusában. Az üzembe szakembereket hívtak meg véleménynyilvánításra. A vélemény egyhangú volt: jó a gép. Most már tehát neki a munkának, vagyis az első húsz prototípus után jöhet a többi gép ezerszámra. A megtakarított nyersanyagot pedig felhasználják ekék, traktorok és más mezőgazdasági gépek gyártásához. Az üzem igazgatója, Kovács elvtárs egy papírlapra lerajzolja a gépet. Hozzá irja a számokat, adatokat, csak úgy fejből. Sokat törte ő is a fejét az üzem dolgozóival együtt, hogyan járulhatnának hozzá az új év növekvő feladatai rendszeres teljesítésének bebiztosításához. Mert a jó előkészület félsikert jelent. Miközben elmondja a gép működésének menetét, bizakodó arckifejezése mintha ezt mondaná: „Jöhet az űj év, jól felkészültünk rá". H. S. Újjászületik az üzem Lapunkban már írtunk arról, hogy a bratislavai Meopta üzem Rácán új gyárat épít. Felkerestük ezzel kapcsolatban a vállalat főmérnökét, aki érdeklődésünkre az alábbiakat mondotta: — A jelenlegi helyslégek már semmiképpen sem felelnek meg a mindig nagyobb és nagyobb követelményeknek. Munkabiztonság szempontjából a gyár sok kívánnivalót hagy maga után. Kifogásolandó a műhelyek' világítása, mert a dolqozók nagy része a finom munkánál mód felett megerőlteti szemét. A szellőztető berendezések is hiányosak, de újabb befektetések eszközlése itt már nem fizetődik ki. A Kárpáti-utcai gyár 1907-ben kezdte meo működését, azelőtt malom állt ezen a helyen. — Milyen előnyei származnak az új gyárból a (J°l9 o zóknak ? — A dolgozók világos, egészséges, tágas munkahelyiségbe kerülnek, — hangzik a válasz, s fokozódik a munka termelékenysége is. Legalább 5%-os növekedést szeretnénk elérni. A term-lés egyes munkahelyeken eddig szinte kézműipari jellegű volt, a munka lassan haladt, s az ilyen helyeken a keresetek is gyengébbek voltak. Ezért új gépek beszerzésével, a munka jó megszervezésével üzemünket az elsők közé szeretnénk állítani. Kivitelre szánt készítményeink fajtáinak számát emeljük, s azonkívül új optikai cikkeket is gyártunk majd kivitelre. A gyártmányok minőségének javítását aklimatizáció útián akarjukj elérni, ami azt jelenti, hogy a gyártás helyén a szükséges hőmérsékletet egyenletesen kell tartani, mert a hőmérsék'?t ingadozása következtében az ezüstözés, nikkelezés és más vegyi folyamat egyenetlenné válik és ez a gyártmányok minőségének rovására megy. A vegyi eljárásoknál újfajta biztonsági intézkedést vezettek be. A nikkel-ezüsoldat gőzét eddig önműködő szellőztetőkkel távolították el. Az új üzemben ezek a gőzök nem is érnek a levegőbe, mert már a kádból, amelyben a vegyi folyamat lejátszódik, vonják ki a keletkező párát. — Bizonyára meglepi — mondja a főmérnök, — hogy az épülőfélben levő račai gyárunkon nem látja a gyárakat je'lemző 15—20 méteres vagy még annál is magasabb kéményeket. Ez azért van, mert üzemünkben nem szérnel, hanem földgázzal fogunk fűteni. — Mennyire gondoskodtak a dolgozók lakáskérdésének megoldásáról ? Dolgozóink nagy része vidéki és elég nagy távolságról jár munkába. Tárgyalunk már a Dozáb igazgatóságával, hogy a Račára járó autóbuszvonalat egészen a gyár területéig 1 osszabítsák meg. A tárgyalások ked-: vezően folynak. Valószínű, hogy ez az üzem megindulásának idejére meg is valósul. Gondoskodunk alkalmazottain^ á!'andó lakásáról is. Lakásegységek felépítését terveztük, és úgy akarjuk, hogy 1960-ig 100 lakásegységet ad1 ássunk át a dolgozóknak. Ez azonban nemcsak a mi jóakaratunktól, hanem az építővállalattól is függ. Megköszönjük a Meopta üzem főmérnökének felvilágosításéit és azzal a meggyőződéssel vá'unk el tőle, hogy a račai új optikai üzemben jobb munkakörnyezetre, a korszerűbb beren-' dezés által pedig magasabb átlagbérekre tesznek szert a dolgozók. —y—r—. A szovjet kohászok segítsége A prágai Acélkísérlefti Intézet kohászati osztálya a folyamatos acélöntés bevezetésének előkészítésén dolgozik. Ez a termelési módszer lehetővé teszi mindenekelőtt a hengerelt termékek hulladékának jelentős csökkentését. Például minden tonna lemez előállításánál körülbelül 100 kg acélt takarítanak meg. Lerövidíti továbbá a termelési folyamatot, mert közvetlenül folyékony acélból nyerhető hengerelésre alkalmas félkéfezgyártmái.iy. Nincs szükség a nehéi öntőformákra s tzek szállítására, elesik az acélöntvények előkészítési és a velük való munka. Az automatizált termelési folyamatnál, ahol a termelési ciklus kezdetén folyékony acélt öntenek az öntő berendezésbe és a folyamat végén teljesein önműködően már a félkészgyártmány kerül ki. Jelentősen emeli a munka termelékenységét, csökkenti a termelési költségeket és mentesíti a dolgozókat a nehéz testi munkától. Egyes kapitalista államokban már használnak ilyein berendelést. Nálunk azonban csupán az idei tanulmányút után kerülhetett sor ennek előkészítésére. A szovjet kormány az acélgyári dolgozónak a tudományos műszaki együttműködés keretében lehetővé tette, hogy megismerkedjenek e berendezésekkel a gorkiji Krasznoje Szormovo-üzemben. űj s z o r 1956. december 14.
