Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-02 / 336. szám, vasárnap

Rendíthetetlenül tovább haladunk a szocializmus építésének és a világbéke megvédésének útján Viliam Široký miniszterelnök magyarázata a jefenlegi nemzetközi helyzetről (Falvtatás 82 1. oldatról) Acus rendszer megdöntése, a fasiszta diktatúra uralorŕira juttatása volt, és az, hogy Magyarországot mint fő felvonulási terepet használják fel KözépEurópában a béke, a biztonság és demokrácia érdekei ellen. Ezeket a próbálkozásokat visszaverték és megsemmisítették, úgyhogy a Magyar Népköztársaságban a fejlődés a törvényes népi demokratikus rendszer uralomra jutásával és az ipari termelés fejlődésével a belpolitikai helyzet fokozatos konszolidálódásának útján halad. Az imperialista reakció erői azonban nem mondtak le a népi demokratikus államok gyengítésére irányuló próbálkozásaikról. Igyekeznek előkészíteni a talajt ellenséges terveik céljaira, amelyek a szocializmus országai ellen, az európai és az általános béke és biztonság ügye ellen irányulnak. Ez természetesen nem egyedüli jellemzője a jelenlegi nemzetközi helyzetnek. Egyidejűleg bekövetkezett a béke, a szabadság és a szocializmus erőinek hatalmas aktivizálása, amelyek a legnagyobb határozottsággal helyezkednek szembe nemcsak az agresszióval, hanem az újabb „hidegháború" kirobbantásával is, s amelyek a béke megszilárdításáért, minden állam békés egymás mellett élésének győzelméért harcolnak. Az Egyiptom elleni imperialista agresszió, valamint a magyarországi ellenforradalmi puccs kísérlete a fasizmus uralomra juttatására, nagyon szorosan összefügg. A nemzetközi imperialista körök megrémülve a szocializmus erőinek hatalmas fejlődésétől és a világra gyakorolt befolyásuktól, Ázsia és Afrika nemzetei szabadságmozgalmának gyors fellendülésétől, a gyarmati rendszer felszámolására irányuló törekvésüktől, valamint a nemzetközi feszültség enyhülésének következményeitől, megpróbálták viszszafordítani ezt a fejlődést. Az volt a céljuk, hogy megállítsák a béke, a szabadság és a haladás erőinek fejlődését, gyengítsék ezeket az erőket, szilárdítsák és kiterjesszék az imperialista uralmat és pozíciókat az egész világon, a nemzetközi feszültséget kiélezzék és ezzel megteremtsék az új világháború előkészítésének feltételeit. Ma már nem kétséges, hogy Franciaország, Nagy-Britannia és Izrael imperialista agresszióját előre előkészítették és összhangba hozták. NagyBritannia és Franciaország már régen leplezetlenül kimutatták szándékukat, hogy katonai beavatkozásra készülnek Egyiptom ellen. Ezek a törekvések az egész világ közvéleményének határozott ellenállásába ütköztek, beleszámítva a francia és brit népet is. A két nagyhatalom azonban nem mondott le terveiről. Ellenkezőleg. Minél világosabbá vált, hogy Egyiptom és a többi arab államok nem hagyják magukat megrémíteni, hogy Egyiptomra nem lehet rákényszeríteni a szuezi kérdés gyarmati megoldását, Franciaország és Nagy-Britannia annál intenzívebben törekedett az agresszió kirobbantására. Megpróbálkoztak az arab államok között ellentétet szítani és közülük néhányat Egyiptom ellen akartak uszítani. Amikor ez nem sikerült, felhasználták Izraelt. Röviddel a Szuezicsatorna Társaság államosítása után Izraelben olyan hangok hallatszottak, amelyek nyíltan felkínálták szolgálataikat e piszkos munkához. „Adjatok nekünk, amjre szükségünk van és mi majd cselekszünk" — írja július végén a Cherut című izraeli lap. A Nyugat reakciós sajtója sem igyekszik túlságosan megcáfolni, hogy Izrael szerepe Egyiptommal szemben Franciaország és Nagy-Britannia agresszív terveinek közvetlen részét képezte. Agressziójukat olyan cinikus, nyílt és szégyentelen módon robbantották ki, hogy hasonló eset a történelemben már régen nem fordult elő. Franciaország és Nagy-Britannia nyíltan az egész világ szeme láttára agresszív imperialista és gyarmati hatalmakként léptek fel. Franciaország és Nagy-Britannia igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy szándékuk valóban a Szuezi-csatorna hajózásának biztosítása volt, s meg akarták védeni azoktól a károktól, amelyek az izraeli agresszió következtében fenyegették. Az ilyen érvelés túlságosan átlátszó, mivel a Szuezicsatorna hajózása, amint ismeretes, következetesen biztosítva volt és a jzuezi-csatom« Társaság államosításától egészen az agresszóig semmiféle zavar nem fordult elő a csatorna működésében. Ellenkezőleg. Ez az agresszió szüntette meg a csatorna hajózását és ebből eredően komoly gazdasági következményekkel járt egész Nyugat-Európa, de elsősorban az A U.) SZÖ agresszorok számára. Ugyanilyen átlátszó Lloyd brit külügyminiszter állítása is, hogy valóban meg akarták akadályozni a háború elterjedését. Mi volt az agresszorok igazi terve és célja? Egyiptom a háború utáni fejlődés folyamán, de főleg az utóbbi években Közel- és Közép-Keleten a nemzetfelszabadító mozgalom legfontosabb erejévé, súlypontjává lett. De az Egyiptomi Köztársaság független, imperialistaellenes politikája nem volt ínyére azoknak, akiknek a Közel- és KözépKeleten gyarmati érdekeik, de főleg kőolajuk van. A Szuezi-csatorna Társaság államosítása ezeket a köröket a legnagyobb mértékben felháborította. Jól tudták, hogy ennek az akciónak sikere befolyással lehet Ázsia és Afrika többi országaira is, hogy követésre méltó példát mutat és hogy az imperialista gyarmati rendszer felszámolásáért fciytatott harc további erősítését fogja jelenteni. Az Egyiptom elleni agressziónak nem kisebb céljai voltak, mint hogy Egyiptomot katonailag leigázzák és megbuktassák Nasszer kormányát, azt a kormányt, amely Egyiptom függetlenségének és szabadságának biztosítására törekszik. Uralomra akarja juttatni,' azt a bábkormányt, amely imperialista érdekeik készséges eszköze lenne Közel- és Közép-Keleten. Egyiptom katonai eszközökkel való „megszelídítése" döntő csapás akart lenni, amely Közel- és Közép-Keleten a fejlődés egész menetét az imperialista hatalmak malmára hajtaná. Biztosítania kellett volna az imperialista uralmat a gazdag természetes kőolajforrások fölött, amelyeknek az összes haladó erők meggyőződése szerint nem az imperialista nyereségérdekeket, hanem az arab államok saját nemzeti felvirágzásának érdekét kell szolgálniok. Az Egyiptom elleni agre sziónak végül súlyos csapást kellett volna mérnie Ázsia és Afrika nemzeteinek felszabadító mozgalmára és meg kellett volna félemlítenie a szabadságukért és függetlenségükért har coló nemzeteket. hogy keresztül vigyék a szuezi kérdés gyarmatosító megoldását. Míg az agresszorok katonai egységeit nem hívják vissza, fennáll a háború felújulásának veszélye. Azonkívül, amint az utóbbi napok közleményeiből látható, a nyugati hatalmak továbbra is folytatják széles alapokra fektetett intrikáikat a Közel- és Közép-Kelet szabad országai ellen. Törekvésüket most főleg Szíria ellen összpontosítják Jrak uralkodó köreit is felhasználva, amely a bagdadi paktum tagja. Egyidejűleg az Amerikai Egyesült Államok aktív segítségével és közreműködésével rendkívüli igyekezetet fejtenek ki, hogy a világ közvélemény figyelmét elvonják gyarmatosító szándékaikról. Hatalmas rágalmazó kampányt szítottak a Szovjetunió ellen abban az igyekezetben, hogy Közép-Kelet körzetében bizonyos hatalmi célokkal vádolhassák meg. Tény, hogy a Szovjetunió, Csehszlovákia, valamint más szocialista államok nagy igyekezetet fordítottak és fordítanak a kölcsönös baráti kapcsolatok és együttműködés fejlesztésére a Közel- és Közép-Kelet országaival. Ezek a kapcsolatok a teljes egyenjogúság, a másik fél érdekeibe való be nem avatkozás és függetlenségének következetes tiszteletbentartása alapelvein nyugszanak. Ezért ezen a területen mely rokonszenvnek örvendenek a szocialista államok. A szégyenteljes rágalmazó szovjetellenes kampánynak az a célja, hogy aláássa ezeket a baráti kapcsolatokat és egyszersmind megfélemlítse az arab országokat, gyengítse éberségüket és ellenállásukat az imperialista politikával szemben, hogy így lehetővé tegye a nyugati nagyhatalmaknak, hogy ezen a területen megvalósítsák terveiket. A csehszlovák kormány állásfoglalása az Egyiptom elleni imperialista agresszióval szemben, valamint a Közép- és Közel-Kelet körzetében mutatkozó egész fejlődéssel szemben világos és határozott. Már az úgynevezett szuezi válság kezdetén Csehszlovákia kormánya és népe szilárdan . az igazság és jog oldalára, Egyiptom De Franciaország és Nagy-Britannia dalára állt. A kormány több ízben túlbecsülték erejüket és képességei- hangsúlyozta azt a meggyőződését, ket. Bebizonyult, hogy a villámháború tervét, mely szerint hatalmas modern erőket vetettek be Egyiptom ellen, hogy kikényszerítsék a leggyorsabb döntést, nem lehet megvalósítani. Az agresszió nemcsak az egyiptomi fegyveres erők határozott ellenállásába ütközött, hanem az egész egyiptomi nép egységébe és törhetetlen elhatározásába. Az arab országok részéről is határozott ellenállásba ütközött és az egész világ közvéleményéből az ellenállás igazi viharát váltotta ki. Katonai szempontból az agresszorok céljukat nem érték el, de nagy szenvedéseket okoztak az egyiptomi népnek. Gazdasági szempontból az agresszió következménye volt á Szuezi-csatorna hajózásának megszakítása és nagyon súlyos gazdasági nehézségeket okozott mind az agresszoroknak, mind a többi nyugat-európai államoknak. És végül politikai szempontból mindkét nagyhatalom az egész világ és saját népük előtt olyan fiaskót szenvedett, melynek kétségkívül meglesznek a további belpolitikai következményei. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében ritkán fordult elő, hogy valamelyik kérdés megtárgyalásakor a döntő többség mellette nyilatkozzék, mint ahogyan ez a francia-brit-izraeli agresszió elleni határozatnál történt. Tehát újból bebizonyosodott, hogy régi eszközökkel, fegyveres erőszakkal és fenyegetőzéssel, a régi gyarmatosító módszerekkel ma nem lehet megoldani a nemzetközi ellentéteket, hogy erőszakkal és háborúkkal nem lehet megállítani Ázsia és Afrika nemzeteinek hatalmas felszabadító mozgalmát. Az egyiptomi események fejlődésére jelentős befolyással volt a szocialista államok egységes állásfoglalása, főként a Szovjetunió határozott álláspontja. Az egyiptomi népnek az agresszorok elleni becsületes ellenállásával együtt és a világ közvéleményének egységes állásfoglalásával együtt a Szovjetunió erélyes lépésének, amit Bulganyin elvtárs, a Szovjetunió Mi nisztertanácsának elnöke Nagy-Bri tannia, Franciaország és Izrael mi: niszterelnökeihez, valamint az USA elnökéhez intézett üzenetekben fejezett j ki, döntő befolyással volt arra, hogy | az imperialista agresszorok céljaikat nem tudták megvalósítani. Az egyiptomi veszély még nem szűnt meg. Az Egyesült Nemzetek Szerve! zetének közgyűlési határozatai, valamint az ENSZ nemzetközi egységeinek egyiptomi jelenléte ellenére Nagy hogy a szuezi kérdést meg lehet és meg kell oldani békés eszközökkel, tárgyalások útján, Egyiptom szuverenitásának következetes tiszteletben tartásával. Amikor Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael szégyenteljes agressziót kezdtek Egyiptom ellen, a kormány 1956. november 1-én kelt nyilatkozatában az egész csehszlovák nép legnagyobb fokú felháborodását fejezte ki. Csehszlovákia ENSZ-beli képviselője a többi békeszerető országok küldöttségeivel együtt aktívan támogatja az agresszió elleni hatékony és határozott intézkedések végrehajtását. A fejlődés mostani fázisában a Csehszlovák Köztársaság kormánya a legsürgősebbnek tartja, hogy az agreszszorok összes katonai erői haladéktalanul hagyják el Egyiptom területét, hogy az Egyiptomi Köztársaságnak, mint szuverén államnak vitathatatlan jogait következetesen tiszteletben tartsák. Teljes mértékben tisztában vagyunk vele, bogy az Egyiptom ellen, valamint a Közel- és Közép-Kelet többi országai ellen irányuló imperialista intrikák távolról sem értek véget. Továbbra is szükség lesz az összes békeszerető nemzetek legnagyobb éberségére és határozott fellépésére az agresszív imperialista erőkkel szemben. A csehszlovák kormány azzal a sürgető felhívással fordult mindazokhoz az államokhoz, amelyeknek drága a béke ügye, hogy ne lankadjanak béketörekvésükben és hogy a végsőkig folytassák azt a harcot, amely a Közel- és Közép-Keleten az imperialista agreszszív tervek meghiúsítására irányul, hogy elősegítsék a béke ügyének teljes győzelmét. Ami a magyarországi eseményeket illeti,- mindenekelőtt szeretném kifejezni a csehszlovák kormány megelégedését és örömét afölött, hogy a viszonyok rendeződése egyre eredményesebben folyik. A Magyar Népköztársaság kormánya erélyesen közbelépett a fegyveres csoportok és más elemek szétvert maradványaival szemben, amelyek terrorizálták a dolgozókat és biztosítja az ipari és mezőgazdasági termelés nyugodt fejlődését. Természetesen e sikerek mellett látnunk kell azt is, hogy Magyarországnak a normális viszonyokba való teljes visszatérése — főleg az ellenforradalom okozta nagy károkra való tekintettel — még sok időt és a magyar 1956. december 2. Britanpia, Franciaország, valamint Iz- nép szorgalmas munkáját, valamint a rael megpróbálkoznak szabotálni az * ' "" ' ENSZ szerveinek határozatait. Nyíltan visszautasítják egységeik visszahívását Egyiptomból és igyekeznek jelenlétüket legalább arra felhasználni, baráti országok segítségét követeli meg. Amikor a magyarországi eseményekről beszélünk, mindenekelőtt azok lényegét kell látnunk. A bel- és külföldi reakció erői visszaélve azokkal a súlyos hibákkal, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártjának volt vezetősége és a Magyar Népköztársaság kormánya elkövetett, előkészítették és megszervezték az ellenforradalmi puccs véres kísérletét, a fasiszta hatalom és az imperialista önkény uralomra juttatását Magyarországon. Ha csak arról lett volna szó. hogy a szocializmus építésében mutatkozó nagy hibákat és fogyatékosságokat kell kiküszöbölni, sohasem következett volna be a fegyveres erőszak. Vajon a népi demokratikus államban a munkásosztály épületek megtámadásával, emberek öldöklésével, a népi demokrácia elleni harccal akarná érvényesíteni érdekeit? Az a véleményem, hogy ilyesmit állítani a munkásosztály megsértését jelentené. A népi demokratikus államban a hibákat és fogyatékosságokat csupán az ellenük folytatott kitartó harccal, a szocialista demokratizmus alapelveinek fejlesztésével, a népi demokratikus rendszer megszilárdításával lehet, kiküszöbölná. És valóban. Nem a munkások és a földművesek, nem a dolgozó nép volt az, amely Budapesten a harcokat szította. A valóság az, hogy Magyarországon az első óráktól kezdve előre felkészült, szervezett és központilag irányított csoportok ragadták kezükbe a kezdeményezést, amelyek visszaélve a magyar nép jogos elégedetlenségé vei, saját veszélyes ellenforradalmi céljaikra használták fel. De ez nem jelenti és nem is szabad hogy azt jelentse, hogy szemet hunyunk a durva és megbocsáthatatlan hibák fölött, amelyeket Magyarorszá gon Rákosival és Gerővel az élén a volt párt és állami vezetőség elkövetett és amelyek az államnak, a dol gozó nép érdekeinek és általában > szocializmus ügyének nagy károkat és veszteségeket okoztak. A Magyar Népköztársaság fejlődésében számos komoly nehézség alapja és forrása az a tény volt, hogy a párt és állam volt vezetősége semmibe véve az ország természeti és gazdasági adottságait, hosszú éveken keresztül az autarchia útján próbált haladni. Igyekezett olyan ipari ágazatokat is, kiépíteni, amelyek fejlődéséhez nem voltak meg a szükséges nyersanyag és egyéb fettételek, miközben a mezőgazdaság: termelés fejlesztésének nagy lehetőségét elhanyagolta. Az ország gazdasági felépítésének ez a hibás koncepciója, amely hatalmas igényeket támasztott a beruházásokkal szemben, komoly feszültséget okozott a nemzeti jövedelem szétosztásában és szükségszerűen a szocialista építés alapelvének eltorzításához vezetett. Igaz, hogy a nép hatalmas igyekezete folytán nem kis. eredményeket értek el az ipari termelés fejlesztésében. De az ember érdekeit, a nép jobb életének érdekeit, ami az új, a szocialista társadalmi rendszer központi célja és lényege, nem .tartották kellőképpen tiszteletben. A további időszakban, amikor ezeket a hibákat orvosolni kellett volna, Magyarországon a másik végletbe estek. A durva, ebben az esetben jobboldali hibák a valóságban a kapitalizmus fokozatos újraélesztéséhez és a gazdasági fejlődés egyhelyben topogásához vezettek. Ilyen körülmények közepette a nép életszínvonalának emeléséről hangoztatott legszebb szavak is csak szavak maradtak. Főként az 1949—1952 közötti években öltött hatalmas méreteket Magyarországon a szocialista demokratizmus elveinek, a szocialista törvényességnek megsértése. A volt párt és állami vezetőség Rákosival és Ge rővel az élén elszakadt a néptől, dur va módon megsértette azt az alap elvet, hogy a dolgozók kormányának teljes egységben és összhangban a néppel, annak közvetlen részvétele és aktivitása mellett kell megoldania a szocialista építés minden problémáját. Nem vitás, hogy ezeket a hibákat és fogyatékosságokat helyre lehetett volna hozni. Főleg a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozatai mutatták minden népi de mokratikus állam számára a szocialista építés helyes irányvonalához, a politikai, gazdasági és kulturális élet új sikereihez vezető utat. A XX. kongresszus eredményeinek megtárgyalása minden szocialista államban felszabadította c széles néptömegek határtalan kezdeményezését. Arról volt szó, hogy ezeket a hatalmas, eddig gyakran rejtett erőket és tartalékokat a szociálizmus ügyének hasznára fordítsuk. Azt, hogy milyen lehetőségek nyíltak, saját tapasztalataink bizonyítják. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa eredményeinek helyes alkalmazása Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciáján és e konferencia határozatainak következetes teljesítése lehetővé teszik, hogy továbbfejlesszük a szocialista építkezésben eddig elért sikereinket, hogy még jobban megszilárdítsuk népi demokratikus rendszerünket, emeljük a nép életszínvonalát és fejlesszük a szocialista demokratizmust. Ezzel szemben Magyarországon a volt állami és pártvezetőség nem tudta helyesen alkalmazni a magyar viszonyokra a XX. kongresszus határozatait, nem tudta a magyar nemzeti jellegzetességekkel összhangban alkalmazni őket. Takargatva a múlt hibáit, tudatosan visszautasítva minden bírálatot, nem tudta kitűzni a világos politikai irányvonalat, amely megadta volna a dolgozóknak a szocialista demokratizmus fejlesztése további gazdasági építésének és az életszínvonal további emelésének helyes programját. Nem tudott a nép hatalmas erejére támaszkodni. Az iilyen eljárás természetesein belföldön és külföldön a népi demokrácia ellenségeinek malmára hajtotta a vizet. Abban a helyzetben, amikor a párt és kormány vezetősége nem tűzött kl világos programot, egyre gyakrabban ütötték fel fejüket a különféle programok és követelések, amelyek nem a munkásosztály érdekeiből indultak ki nem a szocializmus szemszögéből bírálták a fogyatékosságokat, haliem á burzsoá liberalizmus szemszögéből, Egyre jobban áthatották ezeket a' programokat a nacionalizmus, a sovinizmus, a szov jete 11 enes hangulatok és ezért szívesen látott ideológiai platformmá váltak, amelyen a . eakció erősítette befolyását és alakította erőit az ellenforradalmi fordulatra irányuló kísérletére. Amikor a magyar reakcióról beszélünk. tudl-iunk kell, hogy ez gazdag ellenforradalmi tapasztalatokkal rendelkező reakció. Hiszen Magyarország hosí-zú éveken át a fasizmus önkényuralma alatt szenvedett, amely erős hatalmi eszközt, aktív fasiszta harcos sz rvezetet is teremtett itt, mint DI. a nyilaskeresztet és hasonlókat. A magyar reakció már 1919-beri ellenforradalommal megbuktatta a munkásosztály hatalmát. A fasiszta diktatúra, valamint az 1919-es ellenforradalőrii'

1 korának tapasztalatait a magyar íe

£® akció minden téren felhasználta mostani magyarországi akcióiban. A reakció jól felkészült az ellenforradalmi fordulat, kísérletére. Három órával az első lövés után. már megszállották a budapesti telefonközpontban a nemzetközi vonalak osztályát ugyanazzal a módszerrel, ahogyan 1919-ben a proletárdiktatúra elleni ellenforradalmi felkelés ide.ilén tették. Előre kidolgozott terv szerint katonai központ irányítása mellett mindjárt az első órákban megszervezték a motorosjármüvek központi garázsának, a katonai raktáraknak, a rádiónak és Budapest más stratégiai szempontból fodtos pontjainak fegyveres megtámadását, amelyeknek megszállásával akarták biztosítani az ellenforradalmi fordulat kísérletének sikerét. De a magyar reakció minden tapasztalata ellenére sem lett volna képes semmire a nyugati imperialista reakcióval való szoros kapcsolat nélkül. És azok a tények, amelyek az utóbbi időben napvilágra kerültek, kétségkívül igazolják nemcsak azt, hogy ilyen kapcsolat létezett, hanem főleg azf, hogy a magyarországi ellenforradalmi akciókat külföldről való közvetlen irányítás és szüntelen aktív támogatás mellett készítették elő és hajtották végre. Nem véletlen, hogy a nyomok egészen az amerikai titkos szolgálat központjába és nyugat-németországi kirendeltségeibe vezetnek. Nyugat-Németországban az amerikai kémszolgálat az ellenforradalom idején kiterjedt akciókat szervezett, s nemcsak korszerű fegyvereket, hanem ebből a célból speciális kiképzésben részesített fegyveres fasiszta bandákat küldött Magyarországba. Amikor a reakció úgy vélte, hogy nyert ügye van, hogy kezében tartja a helyzet kulcsát, durva módon kezdte kimutatni igazi céljait. A nemzetek már régen nem voltak tanúi olyan bestialitásnak, olyan kegyetlenségeknek, mint a magyarországi fehér terror idején. Ezek az események megcáfolhatatlanul bebizonyították, hogy a nemzetközi és magyar reakciónak messzeható tervei voltak. Nemcsak az volt a terv, hogy megdöntse Magyarországon a népi demokratikus rendszert, hanem hogy ezt követően uralomra juttassa a nyílt fasiszta diktatúrát. Ez komoly tanúiság minden nemzet számára. Azon szörnyű tapasztalatok ellenére, amelyekben az emberiségnek a hitleri fasizmus dején (Folytatás a 3 oldalon.)