Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-13 / 347. szám, csütörtök

Közös erővel fogtak hozzá Négy évvel ezelőtt alakult meg Závadkán az egységes földművesszövetkezet. A faluban nem akadt ember, aki akkor be )ie lépett volna a közösbe. Csodálkoztak is ezen a környék falvai. Sehogysem ment a fejükbe Závadka lakóinak egységes állésfoglalása. „Keménykötésű" emberek ezek a závadkaiak" — mondogatták a környékbeliek. Azóta évről évire szebb eredményeket érnek el a közösben. Állandóan építkeznek, hektárhozamuk az élein jár, jó módban élnek, megszépült az élet Závadkán. Néihány héttel ezélőtt dolgozták ki szövetkezetük gazdálkodásának tervét második öttéves tervünk hátralevő jéveire. Százihatvan hektár földön gazdálkodnak, amiből 98 hektár a szántóföld. Egy munkaerőre a növény-termesztésben mintegy öt és fél hektár esik. Most rájöttek, hogy a szejmestermények számára aránytalanul nagy területet vesznek igénybe, amit gazdaságosabban használhatnának ki. Földjeik ugyalŕiis hegyes vidéken vannaik, ennek ellenére szántóföldjük jelentékeny résáét — több mint a felét — használták eddig gabonafélék termesztésére, s csak egészen elenyésző részt, valamivél többet, mint a tizedrésziét burgonya alá. A fei.wmaradó földeit takarmánynövényekkel vetették be. A szövetkezeti tagság most elhatározta, hogy a szemestermények vetésterületét fokozatosan csökkentik és ennek arányában fejlesztik a burgonya termelését. Ugyanúgy elhatározták, hogy a második ötéves terv éveiben nagyobb súlyt helyeznek a mák, a takarmányrépa, valamint az ipari növények — főként a len termesztésére s a takarmánykáposztára, mely lényegesen hozzájárul állataik takarmányalapjához a tél beálltáig. Az évelők közül a lucernát is nagyobb területen vetik be, mely mind a szarvasmarha, mind a sertések részére kiváló takarmány. A hektárhozamok emelését is tervbe vették; a búzát 19, a rozsot 18, az árpát 20 mázsára emelik hektáronként. Növelik az öltléves terv éveiben az állattenyésztési termelést is. ötven szarvasmarhát hizlalnak, s a fejőstehenek tejhozamát 1700 literre emelik. Ehhez viszont takarmányalapjukat kell biztosítaniok, amihez f már hozzá is fogtak. Ebben az lévben — bár nehéz körülmíinyek között — tíz hektár réten volt takarmányuk. Az elkövetkező évben méginkább fokozzák a rétek kihasználását. Závadka szövetkezetében mindezideig nem foglalkoztak juhtenyésztéssel, bór jól tudják, hogy a juhtenyésztés kiváló jövedelmi forrás. A jövő évben ere is sor kerül, száz jófajta juhot vásárolnak. Továbbfejlesztik baromfi telepüket is. A jövő év terveinek, megvalósulása mintegy 200 ezer kordiával emeli a közös gazdálkodás jövedelmét. Ezzel egyidejű'eg a munkaegység értéke is eléri a 18 koronát. A závadkai szöveitkezet doJgozói a jövő év terveit a lehetőségek mérlegelésével, reálisan dolgozták ki. Mindaz, amit tervbe vettek, könnyűszerrel megvalósítható. Minden arra vall, hogy törekvéseik teljesedésbe mennek és szövetkezetük mihamar az elsők közé kerül a járásban. Nem csoda, hogy a környéken „keménykőtésüeknek" nevezik ókét. Valóban azok. Mert amit őík egyszer elhatároztak, azt mindenképpen meg is valósítják. (O-f) Többtermelés a jólét útja Ha figyelemmel kísérjük mezőgazdaságunk fejlődését, azt láthatjuk, hogy az elmúlt évek alatt nagy fejlődésen ment keresztül. Különösen a termelés növelésében értek el szemmel látható eredményeket a föld' művesszövetkezetek. Noha az egyéni gazdálkodás jóval lemaradt a szocialista nagyüzemi gázdálkodás mögött, ugyanakkor ott is szebbek az eredmények, mint a múlt rendszerben. Az elért eredményeket elsősorban a műtrágyák használatának, valamint a modern agrotechnika haladó termelési mó:dszerei messzemenő alkalmazásának köszönhetik. Vegyük például a bardejovi Járást, ahol hegyes a vidék s a múltban primitív módszerekkel alig termeltek a parasztok annyit, hogy a saját szükségletüket fedezzék. A műtrágyát alig ismerték s még kevésbé a haladó termelési módszereket. Azóta itt is megváltozott a helyzet. A műtrágya kereslete évről évre nő. Az 1954es évhez viszonyítva 190 vagonnal több műtrágyát használtak fel, aminek eredményeként a járásban 12 százalékkal több gabonafélét termeltek. Természetesen ez a jövőben még fokozódik. A mezőgazdasági termelés növekedésével egyidejűleg egyre emelkedik a lakosság életszínvonala is. Az 1953as évhez viszonyítva a kiskereskedelmi áruforgalom 54 százalékkal emelkedett. A bardejovi járásban 1954-ben 2561 személy részesült aggkori segélyben. Ez a szám 1956-ban 2842-re emelkedett, ami évente 7 millió 567 ezer koronát jelent. Rendkívüli járulékok címén 410 ezer koronát kaptak ebben az évben a járásban. Mindez további anyagi támogatása a lakosság életszínvonala állandó növelésének. De nézzük meg közelebbről, hogy a mezőgazdaságban dolgozók hogyan járulnak hozzá a járás valamennyi dolgozójának Jobb életéhez. A járásban működő öt földművesszövetkezet egyre magasabb termelési eredményeket mutat fel. Ebben az évben az egyénileg gazdálkodókkal szemben gabonafélékből 2 q termeltek többet hektáronként. A rozsból 18,32 q hektárhozamot értek el, míg az egyénilag gazdálkodók csak 15 mázsát. A lukovi EFSZ 22,19 mázsás rozstermést ért el hektáronként. Ugyanígy valamennyi mezőgazdasági termékből a szocialista szektor Jóval felülmúlja a magánszektort. del rendelkeznek. A szövetkezetiek ez év október l-ig 56,221 liter tejet termeltek, amiből kötelező beadásra 12 615 litert adtak, szabad piacon 26 017 litert értékesítettek, összesen tehát 38 ezer 632 litert adtak a dolgozók asztalára. Ugyanakkor a magánszektor, annak ellenére, hogy 119 hektárral nagyobb területen gazdálkodnak — közélelmezésre csak 14 ezer 492 liter tejet adott. A sertéstenyésztésben ugyancsak nagy a különbség a szövetkezetek és egyénileg gazdálkodók termelése között. A bardejovi EFSZ 300 hektár mezőgazdasági területe után az év végéig 30 ezer kg sertéshúst ad el, vagyis minden hektárról 1 mázsát. Felvetődik a kérdés, hogy ugyan melyik 6 hektáros gazda ad el 6 mázsa sertéshúst egy évben. Sajnos, eddig még alig akadt ilyen. A termelés fokozásával évről évre növekszik a szövetkezeti tagság jövedelme ls. A bardejovi szövetkezetben 1954-ben a munkaegység értéke 18 korona 14 fillér volt, 1955-ben már 23 korona, idén pedig 30 korona 60 fillér. A természetbeni járandóság értéke 10 korona 91 fillér, összesen Vegyük például Lukov községet, I tehát 41 korona 51 fillért keres a ahol a szövetkezet 202, az egyénileg gazdálkodók pedig 321 hektár földLegyünk előrelátók Minden földhöz értő ember, aki a gazdálkodásban jártas, nagyon jól tudja, mennyire fontos az őszi mélyszántás. Azzal is tisztában van, hogy erre a munkára nagy figyelmet kell fordítani, mert így biztosítjuk a jövő évi jó termést. Sajnos, a revúcai járás szövetkezetei közül csak a chyžnéi, mnišanyi és migléci szövetkezetek végezték el az őszi mélyszántást a tervezett földeken. A többi szövetkezetben ez az elmaradás annál is inkább feltűnőbb, mert az időjárás kedvező, alábbhagyott a korán beállott erős fagy, tehát hozzá lehet fogni, illetve be lehet fejezni a már megkezdett mélyszántást. A szövetkezeti tagok tegyék feladatukká, hogy az egyénileg gazdálkodókat is serkentsék erre a munkára, mert náluk különösen el van maradva ez a nagyon fontos teendő. Meg kell említenünk, hogy azokon a földeken, ahol a jövő évben cukorrépát akarunk termeszteni, nagyon fontos istállőtrágya beszántásával előkészíteni a talajt. A falvak dolgozói jől tudják, menynyire fontos téli takarmány a siló. Különösen a szövetkezeti állatállomány nehezen képzelhető el jőminőségű siló nélkül. Ebben az évben sok helyen mégsem fordítottak elég gondot a silótakarmányra. Talán azért, mert a legelők és rétek tavaszi rendezése, vagy a kedvező nyári időjárás biztosította állataink téli takarmányát ? Ha számadatokkal akarjuk kimutatni a revúcai járásban a silózást, bizony nem nagyon van mivel dicsekedni. Alig 50 százalékban teljesítették a tervet. A legtöbbet silózott a licei szövetkezet, mintegy 500 köbmétert, a mišanyi és chyžnéi 480, a gréci és siveticei 400, s a mikolčanyi 380 köbmétert. Ezek azonban még nem végleges számadatok, mert a járás szövetkezetei e napokban kapnak a írebiäovi cukorgyártól 60 vagon cukorrépahulladék-szállítmányt, melyet kukoricakórőval együtt silóznak majd be. Erre a silótakarmányra különösen azok a szövetkezetek számítanak, amelyék cukorrépát termesztettek, s a szállítmány így elsősorban őket illeti. Ott, ahol még nincsenek silógödrök, igen hasznosan cselekednének, ha ideiglenes gödrökbe silóznának. Mert így — ha nem is 100 százalékban —, mégis csak biztosítanák közös állatállományuk téli takarmányszükségletét. (m) tagság egy munkaegység után. A felsorolt tények világosan bizonyítják a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit az egyéni gazdálkodással szemben. Ezt ma már elismeri minden kis- és középgazdálkodó s ugyancsak gondolkodik a szövetkezetbe való tömörülésről. -klSOKAT ÍGÉRNEK A SZÁMOK Ha a hránovnicei EFSZ-ről hallasz Brezina Mihály nevét is hallod emlegetni. A neve ugyanis elválaszthatatlan a szövetkezettől, ö ismert újító, sertésgondozó és etető, aki kiváló eredményeivel dicsőséget szerzett nemcsak önmagának, de egyúttal népszerűsítette a hránovnicei szövetkezetet is. Brezina Mihály most is jókedvvel dolgozik a szövetkezetben annak ellenére, hogy az idén csaknem két hónapig betegeskedett. Mások ez alatt az idő alatt persze dolgoztak és őt megelőzték. Hogy megelőzték? Ez nem feltűnő Hránovnicén, mert a szövetkezetnek számos jó dolgozója van. Lássuk azonban a dolog velejét. Közeledik az esztendő vége, s egyidejűleg a számadás is a szövetkezetben. Nemcsak otthon, a családban számolnak ceruzával a kézben, hogy mennyit kerestek, mit vettek, vesznek, mit építettek fel stb. Lázasan számolnak a szövetkezetben is, mert elvégre az évvégi elszámolás tükörképe a közösség kezemunkáiának. örül Hránovnicén most mindenki. Nagy az öröm, már csak azért is, hogy nagyot léptek előre. Ugyanis az évet nem valami jól kezdték. A szövetkezetből kizárták mindazokat, akiknek nem volt ínyükre a közös munka. Csökkent akkor a földterület is 104 hektárral. Más baj is esett. Attól tartottak, hogy a 24-koronás munkaegység csak papíron lesz meg. — Amit tehetünk, megtesszük — mondották a bentmaradt tagok. S valóban meg is tettek sok mindent. A szarvasmarha- és sertésállományukat már előzőleg feltöltötték és igy a bevételi tervet sikerült túlteljesíteni. Negyvenháromezer liter tejet, 170 sertést adtak be terven felül s a marhahús beadását is száz százalékra teljesítik. A törzskönyvezett kanokért és anyasertésekért 350 000 koronát kaptak, amely összeg csaknem 3—4-szerese annak, amit vágósertésekért kapnának. Jól sikerült az idén a gabonanemű is, a len is. Ilyen gyönyörű lenük még nem volt és így nem is csoda, ha a rostért és a magért a tervezett 73 000 korona helyett 253 000 koronát kaptak. így lehetne tovább számolni. A kíváncsiság azonban nem hagyja nyugton az embert, hogy hát mégis milyen eredményre számíthatnak. A háromnegyedévi elszámolás alapján egy munkaegységre 24,06 korona jut, ezenkívül 3 kiló gabona és bur-i gonya. Nemsokára sor kerül a jutalmazásra. Fontolgatják is a szövetkezeti tagok, hová fordítják a pénzt. Mert lesz abból bőven. Valus József feleségével 10 hónapra 9960, Benko Mihály 9600, Petrik Pál 9840, Lavko József 9060 koronát kap. Lavko György egyedül dolgozott, s ő is keresett 6360 koronát. Brezina Mihály — ha beteg is volt, — 6780 koronát visz haza. Busovszky Mihály és Sztasák Szeraŕin a tyúkfarmon dolgoznak, ők is kerestek fejenkint 8400 koronát. A szövetkezet többi tagja sem panaszkodik. Ehhez a keresethez azonban még a novemberi és decemberi járulék is hozzájön. Büszkék is a hránovnicei szövetkezeti tagok. Jogosan, hisz jó munkájukkal ők is hozzájárultak a hatodik árleszállításhoz. A szövetkezetek III. kongresszusáról folytatott vitában arról is beszéltek, hogy egyes dolgok fékezik előrehaladásukat. Szó esett elsősorban a mezőgazdasági épületekről. Ügy készülnek azok, akár a lucaszék. Aztán az eladott termékekért is sokáig kell várni a pénzre. A tenyészállatok árára két hónapig vártak. A szövetkezete nek most is százezer korona követe-! lése van. Az ilyen „esetek" aztán el-i kedvetlenítik őket. Fogyatékosság is akad a szövetkezetben. Jobban kell gondozni, tisztán-i tartani az állatokat, főleg a növendékmarhákat. Aztán a jó tanácsot is illik meghallgatni. A nagylomnici kísérleti intézet dolgozói jő tanáccsal szolgálhatnak, mondjuk a burgonyaültetésben. (A szövetkezetben eddig még nem sikerült a burgonyatermés.) A hránovnicei szövetkezeti tagok, ha megszívlelik a jó tanácsot, így jövőre még több pénz áll majd a házhoz. Henžel J., Kassa. Ne hanyagoljuk el a réteket és a legelőket Megváltozott a természet arculata. A traktorok zúgását is csak ritkán •halljuk, amelyek itt-ott az őszi mélyszántást végzik. Lassan minden téli álomba merül. A szövetkezet tagjai ilyenkor előveszik a ceruzát, hogy elkészítsék az év mérlegét. Pedig most még korai a mérlegkészítés — még nincs vége az évnek. Remény van arra is, hogy a korán beállott fagy felenged. Erre nagy szükség volna, mert sok helyen be kell fejezni azokat a munkálatokat, amelyeket rendszerint ősszel vagy tavasszal elfelejtenek a gazdák, vagy idejük nem volt rá. Ilyen sürgős munka volna a rétek és legelők rendezése. Sajnos, nem mindenütt voltak következetesek elvben a munkában, mint például a trebišovi járásban. Pedig ma nem lehet kifogás, hogy kevés a munkaerő, vagy hogy ilyen munkára nincs idő. A hiba inkább ott keresendő, hogy a szövetkezet vezetősége nem gondol arra, hogy a réteket és legelőket is kell gondozni, mert csak akkor hoznak hasznot. Ha megenyhül a fagy, jől ki kell használni a még bekövetkező szép napokat. Gondozni kell a réteket, legelőket, hogy az elkövetkező évben még bővebben legyen tej, vaj, szalonna, meg hús a dolgozók asztalán. '•fj'vj Két év eredménye Ha végigtekintünk a taksonyfalvi határon, bizony meglepődünk. Látjuk a szövetkezet új, nagy épületeit. Bizony, gyönyörű eredmény ez két év alatt. De nézzünk be az épületekbe, hogy mit látunk ott. Az istállók tele állatokkal, gyönyörű f\ 0 J SZÖ 1956. december 13. hízókkal. Nemcsak kívülről csábító a földművesszövetkezet épülete, de belülről is. De a hibákról sem feledkezhetünk meg. Vannak még olyan dolgok, amelyekre több gondot kell fordítani. Gondolok itt a gépeinkre. Nem feledkezünk meg azok „átteleléséről" sem. Nem hagyjuk őket kint a h.Uárban, hogy az eső verje és a rozsda marja. Kubovics Sándor, Taksonyfalva. ILYEN EMBER PISTA BÁCSIAkik szeretik a természetet, a mezőt, az illatos akácerdőket, a dúsan termő gyümölcsösöket — rendszerint szófukar emberek. Hallgatagok, elmélázók és valahogy bizalmatlanok az emberek iránt. Nem szeretik a sok szót, főleg az üres hárijánoskodás ellenségei. Az ilyen emberek inkább elhúzódnak a a saját kezük által oltott és nevelt kertbe, ahol el-el gyönyörködnek a gyümölcsfákban, vagy kimennek a mezőre és meglegeltetik szemeiket a haragoszöld, hullámzó búzatáblákon. Nem tudnak ellenállni valamilyen titkos csalogatásnak. A természet, az erdők, mezők, vadvirágos rétek a szívükhöz nőttek. Az emberek eme csoportjához tartoznak a kert-észek, vincellérek, erdészek — természetbúvárok. Ide tartozik Litovský Pista bácsi is, Szőlőskéről, a királyhelmeci járásból. Csendes, szerény, de kitartó ember Pista bácsi. Fürge mozdulatú, kerekarcú. kellemes modorú és jószívű ember. Nem is látszik rajta, hogy már jóval túlhaladta az ötvenet. Ezt csak deresedő haja árulja el, s egy-két mélyebb barázda az arcán. De kicsoda tulajdonképpen Litovský bácsi? — kérdezheti bárki. Eléggé ismert az ő neve. Aligha van hazánkban még egy ilyen természetbúvár — rizstermelő, akiről annyit írtak volna az újságok, mint róla. Igaz, meg is érdemelte. Hiszen ö a kezdeményezője, igazi úttörője a rizstermelésnek KeletSzlovákiában. A rizs — Pista bácsi szerelme — mindene. Ez tette öt híressé nemcsak a Bodrog és Latorca mentén, de másutt is. *** Nem árt tudni, hogy a rizst mi is eredményesen termeljük és jó tudni azt is, hogy világviszonylatban rizstermelésben az elsőség Kínát illeti — 25 mázsa hektárhozammal. Indiában 12, Indokínában 10 mázsa rizst csépelnek ki hektáronként. Szlovákiában a rizs hektárhozamai a következők: 1948-ban — 16,4 mázsa, 1952-ben — 21,19 mázsa és 1953-ban 22,23 mázsa termést értünk el hektáronként. Tavaly azonban — főleg Nyugat-Szlovákiában rizs alig termett, mert pusztító betegség — úgynevezett „Brusone" elpusztította a termést. Harcolni a rizs betegsége elten és kinevelni olyan rizsfajtát, amely a „Brusone'

4-nak ellenáll — ezt tűzte ki céljául Litavský Pista bácsi a Bodrog-menti Szőlóskén. Sokéves kísérletei és türelmes, önzetlen mun káját. győzelem koronázta. Nemesítéssel sikerült neki meghonosítani nálunk olyan rizsfajtát — úgynevezett — „Bodrogközit", amely ellenáll e pusztító nyavalyának. Az általa termesztett nemesített vetőmagból 38,50 mázsa termést értek el a Királyhelmeci Állami Gazdaság rizsföldjein akkor, amikor más rizsföldeken a „Brunose" lett az úr érs termés egyáltalán nem volt. örült is a mi természetbúvárunk, hogy a „Bodrogközi" rizs meghonosodik majd másutt is, de öröme korai volt, mert egyes „okos" emberek a zöld aszta'nál másként döntöttek. Nem ismerték el kézzelfogható eredményeit, habár ezek a napnál is világosabban öizonyítják, hogy a szölöskei rizsnemesítőnek van igaza. Venejni mérnök a Szeszélyesi Kísérleti Állomáson nem ismeri el, hogy az egyszerű, iskolázatlan ember is tudhat valamit. — Igy aztán már több mint három éve harcol jogos igazságáért Pista bácsi. Panaszkodik itt is, ott is. Meg is hallgatják, igazat adnak neki, sőt az újságokban is írnak kálváriájáról, de hiába. Eredménye nincs. Hivatalosan nem ismerik el a jófajta rizsmagot. (A rossz nyelvek azt rebesgetik, hogy a tudálékos emberek féltik hírnevüket az egyszerű természetbúvártól. Ki tudja ...) Azonban nemcsak a rizsnél van „odahaza" Litavský bácsi. Jó eredménnyel termelt már (kísérletképpen) gyapotot, amerikai mogyorót, kokszagízt és más melegégövi növényt is, melyek gondozásához gyöngédség és végtelen türelem kell. Nála ezek a tulajdonságok nem hiányoznák. Több van belőlük, mint bárki másnak. S a szíve páratlan: nyitott, meleg, odaadó, jó szív. Szereti a becsületes munkát, végtelenül szereti a természetet. Ilyen ember Litavský Pista bácsi. Bartók János