Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-13 / 347. szám, csütörtök

EGY CIPÉSZSZÖVETKEZETBEN Fényképészünk legutóbb a Brati­slavai Kisipari Szö­vetkezet cipész­üzemébe látogatott Ez a szövetkezet a legjobbak közé tar­tozik hazánkban. Kiállításokra, di­vatbemutatókra is gyárt cipőt. Éven- f te 32 ">00 párt f gyártanak itt a piac számára. En • nek kb. 15 százaié kát sajá A. üzletük­ben árusítják. El­ső képünkön Ladi­slav Findl cipészt mutatjuk be. Viliam Spravil cipészt az üzem leg- Kristína Rigóvá tanuló a szép, bé­jobb zójaként értékelték munkaversenyben a lelt téli cipők felsőrészeinek kidolgo­zását végzi A tervezők munkáfa egy gépgyárban Serény munka folyik a műter­mekben, az irodákban. Az arcokról ol­vasom le, hogy itt valami olyan mun­kán dolgoznak, amely nem tűr halasz­tást, amely nagyobb igyekezetre ser­kenti a tervezőket. A műhelycsarnokokból idehallani a gé­pek és pörölyök zúgását, az idei terv­év utolsó heteinek lendületes munkáját S itt, ezekben az emeleti helyiségekben már a jövő évi munka előkészítésén dolgoznak a konstruktőrök. Ide jöttünk, a Kelet-Szlovákiai Gép­gyárak kassai üzemébe, hogy belenéz­hessünk ennek a felkészülésnek titkai­ba. Mindenekelőtt a konstruktőröket kerestük fel, akik az 1957-es évben gyártandó gépek és gépi felszerelések tervezésén dolgoznak. Hogy mi az oka ennek a gyorsütemű munkának? Erre is csakhamar magyarázatot kapunk: későn kapták a rendeléseket. A konst­ruktőrök a megrendelőktől beérkező tájékoztató vázlatok technikai adatai alapján készítik el a gyártásra kerülő darabok tervrajzait. Aztán elküldik a megrendelőknek, ahol átvizsgálják őket, javítanak rajtuk. A megrendelőktől így visszaérkezett tervrajzok alapján készí­tik el azután a gyártásra kerülő da­rabok végleges tervrajzát. A már kész tervek a konstruktőrök­től a technológusokhoz kerülnek. Itt állapítják meg az anyagszükségletet, itt biztosítják valamennyi alkatrész előállítását, még akkor is, ha más üzemben kell őket megrendelni. Itt dolgozzák ki részleteiben a gyártás folyamatát, időtartamát, az önköltsé­get, a normákat. Mindehhez idő kell s ez az idő rövid. Későn kapták a rendeléseket, s amit gyártaniok kell, az főleg egyes darabok gyártása. A légkalapácsok és daruk gyártásán kívül kémiai gépi be­rendezéseket kell gyártaniok. melyek­nek mindegyike más és más. Pótoron a jövő évi tervet teljesítik A kékkői szénbányák dolgozói 1956. november 17-től már a jövő évi ter­ven dolgoznak. Az egész évi terv tel­jesítése alkalmából felajánlást tettek, hogy az év végéig még 40 ezer tonna szenet fejtenek terven felül és 700 f m folyosót vágnak. Ezt az elhatáro­zásukat közölték Szlovákia Kommu­nista Pártjának Központi Bizottságá­val és Antonín Zápotocký köztársa­sági elnökkel. Kötelezettségvállalásuk keretében december l-ig 13 380 ton­na szenet fejtettek és 438 fm folyosót törtek át. Most, amikor munkahelyeinken a CSKP KB-nek a szén téli biztosítá­sáról szóló levelét tárgyaljuk, kijelent­hetjük, hogy felajánlásainkat nemcsak teljesítjük, hanem magasan túl iš szárnyaljuk. Hiszen legnagyobb részle­günk, a bukoveci üzem, már szomba­ton, december 1-én teljesítette az egész évi fejtési tervet, úgyhogy most mogatnak. Időről időre megnyilvánul­nak a jugoszláv sajtóban. A Jugo­press hírügynökség által közölt ilyen cikkek egyike volt a „November 29-e új megvilágításban" című cikk; ez általános támadást intéz a szocialista országok egész sorában a proletár­diktatúra rendszere ellen. Ezekben az országokban a szocialista demokrácia és a lakosság életszínvonala egyál­talán nincsenek alacsonyabb fokon, mint Jugoszláviában. További renegát elemek is aktivitásba lépnek. A „Bor­ba"' New York-i tudósítója Gyilasz le­tartóztatása elleni tiltakozásául az Egyesült Államoktól menedékjogot kért. Gyilasz nyilvánvalóan örömmel fo­gadott platformot nyújtott különböző embereknek, akiknek nem tetszik a jugoszláv kapcsolatok rendszeresítése a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal. Hasonló nézetekkel lépnek fel a Nyugaton különböző politikusok, akik most ismét kedvet kaptak arra, hogy Jugoszláviát az imperialista tá­borhoz csatolják és akik ez országot a legszívesebben kapitalista állammá változtatnák. Kétségtelen, hogy a nemzetközi reakció jelenlegi kommu­nistaellenes hajszája bátorította fel Gyllaszt. Amikor pedig a jugoszláv sajtóban is látott támadó cikkeket különféle kommunista pártok ellen, azt hitte, hogy elérkezett az ő ideje. Lerázta az álszenteskedés utolsó ma­radványait és ugyanolyan ragadozó módon és hasonló terminológiával ve­tette magát a kommunizmusra, mint MacCarthy amerikai szenátor. Felvetette „a kommunista rendszer­nek új társadalmi renddel való fel­váltását". Milyen rendnek kellene en­nek lennie, azt nem mondja meg, azonban tekintettel arra, hogy dicsér­te Nagy Imre eljárását és kedvére vannak a magyarországi események, nem nehéz rájönni, ki jutna benne hatalomra és milyen rendszer lenne. Cikkéből mindenekelőtt a kommuniz­mus elpusztítása utáni fanatikus vágy árad és Gyilasz egyenesen megjósol­ja „a kommunizmus végét", ami nyilvánvalóan az ő egyedüli célja. Nevetséges jóslatok Nem ő az első, aki Így cselekszik és bizonyára nem is az utolsó. Volt már sok hasonló renegát áruló, akik erre törekedtek. A történelem azon­ban mindegyikét elvetette és letipor­ta. Volt már sok kegyetlen kommu-. nistagyilkos, akik a kommunizmust fegyverrel akarták kiirtani. Egyikük Hitler volt, aki hatalmas hadigépezet­tel rendelkezett. Sorsa ismeretes. A kommunizmus minden összecsapásból sokszorosan hatalmasabban került ki. És ma, amikor a kommunizmus ve­zető erő olyan államokban, mint a Szovjetunió és a népi Kína, vezető erő a népi demokratikus országok sorában, ma, amikor Franciaország­ban a kommunista párt az ország leghatalmasabb pártja és Olaszország­ban a legerősebbek közé tartozik, ma, amikor a forradalmi mozgalom egy­re növekszik és gyakorlatilag mind­jobban is látható, amikor jólétet biz­tosít a kommunizmus a 100 milliós tömegeknek, amikor a kommunista rendszerű államok a kapitalizmussal békésen versenyezve megmutatják fölényüket, ma Gyilasz, az ideológus megkísérli, hogy általánosságban be­széljen a kommunizmus végének kez­detéről". Nem, a kommunizmust nem lehet elpusztítani ellenségeinek kívánságá­ra, akik erre minden módon szünte­lenül törekednek. Az ellenség egyik módszere az, hogy a kommunizmust belsőleg bomlassza, hogy megingas­sa a kommunista pártok következe­tes hűségét a marxizmus-leninizmus eszméi iránt és ezáltal megbontsa az egységet és együttműködést, ami le­hetővé tenné, hogy a világimperia­lizmus akadálytalanul megszilárdíts® pozícióit. Ilyen Gyilasz eszmeisége és szán­deka. Már 1954-ben elismerte, hogy nézetei elősegítik a nemzetközi és belső reakciót. így aztán teljes mértékben bekapcsolódott a kommu­nista mozgalom elleni éles imperia­lista fegyvertúzbe. Mint áruló és re­renegát egyelőre vizsgálati fogságba került. És az a nagy lárma, amit Nyugaton védelmére csapnak, ismét mutatja, kit szolgált és szolgál. Pártunk amint azt a Központi Bi­zottság legutóbbi ülésének eredmé­nyei mutatják, parancsnak tekinti a nemzetközi kommunista szolidaritás legszilárdabb összefogását. Nem fér kétség az iránt, hogy minden marxis­tának-leninistának ez az álláspontja és hogy a kommunista pártok ezen az alapon haladnak tovább követke­zetesen. Gyilasz és a hozzá hasonló renegátok mesterkedései e pártokat csak abban a tudatban erősíthetik meg, hogy ez az egyedüli helyes út. (RP) már ez is a jövő évi terv teljesítésén dolgozik. A szocialista munkaverseny is len­dületesen folyik. Továbbra is verse­nyeznek egymás között az egyes mun­karészlegek a kékkői szénbányák ván­dorzászlajáért, melyet novemberben a Slatinka-bánya nyert el, mivel a havi fejtési tervet 133,9 százalékra, az elő­készítő munkálatok tervét pedig 148,2 százalékra teljesítette. A műszakok közti versenyben Ko­ronczi Géza munkacsoportja érte el a legjobb eredményt a Slatinka-bányá­ban. Havi múszaktervét 134 százalékra teljesítette. A második legjobb műszak Kádasi elvtárs vezetésével a Slatinka­bányában 132,3 százalékos teljesít­ményt ért el. Minden munkacsoport, részleg és műszak az üzemi bizottság és a vál­lalat vezetősége által kidolgozott ver­senyfeltételek alapján versenyez, amelyek az 1956. évi negyedik negyed­évre érvényesek. Az egész vállalat részt vett a minisztérium és a Szak­szervezeti Szövetség Központi Bizott­sága vörös zászlajáért folyó országos versenyben, amelynek vállalatunk har­madszor lett birtokosa ebben az évben. A kombájnfal dolgozói is bekapcsolód­tak a folyamatos fejtés eléréséért fo­lyó országos versenybe és háromszor érdemelték ki az elsőfokú jutalmat, valamint a kínai ifjúság vörös zászla­ját. A kombájnfal dolgozói a Csehszlo­vák Kommunista Párt KB levelének megtárgyalása alkalmából versenyre hívták ki a Handlovai Nagybányából Pszota Géza falfejtő kollektíváját, a Béke-bányából Fekete József munka­csoportját, a Lehota-bányából pedig Bátyó József kollektíváját. A többi fejtési részlegek is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a vállalat ebben a hónapbsn is teljesítette terve­zett faladatait. Elsősorban Kollár Pál, Koronczi, Molnár és mások érdeme ez. December első napjaiban is nagy­szerű eredményekkel dicsekedhetünk. Ekkor két napon keresztül a fejtési tervet 114,1 százalékra teljesítettük. Az év utolsó napjainak tervét lelkese­déssel teljesítjük és túlteljesítjük, hogy a jövő évben ránk váró nagy fel­adatokkal ugyanolyan sikerrel birkóz­zunk meg, mint ez idén. P. Guttan, Pótor. Nagy munka ez, s a lehető legrövi­debb idő alatt kell elvégezni. Hogy meggyorsítsák az előkészítés ütemét, az anyagbeszerzés feladatát is ők vé­gezték, ami egyébként a technológu­sok ügyköre. Ez is mintegy másfél hónapi munkát vett igénybe. Hogy meggyorsítsák munkájukat, még au­gusztusban húsz konstruktőrt kértek a minisztériumtól. Sajnos, eredmény­telenül, Mivel tisztában voltak vele, hogy nem tudják olyan gyors ütemben elvégezni munkájukat, ah>gyan azt a rendkívüli helyzet megköveteli, külső segítséget vettek igénybe. A főiskolai hallgatóknak és a felső ipariskola nö­vendékeinek segítségét A fiatalok ta­nárokkal és asszisztensekkel egyetem­ben örömmel és lelkesedéssel sietnek az üzem segítségére. Sadloň elvtárs, az üzem igazgatója azonkívül tíz tech­nikust osztott be néhány hónapra az üzem különböző osztályairól a konst­ruktőrökhöz. S most ennek a tervezőmunkának vagyunk szemtanúi. Minden mozdula­tuk elárulja, hogy tudatában vannak munkájuk fontosságánan, az arra ki­szabott idő alapos kihasználásának. Az idő sürget, gazdaságosan kell bánni vele. A beérkezett tervek áttanulmá­nyozása, a részletes tervrajz elkészí­tése, a gyártás ellenőrzése, stb. — mindezek pontosan megszabott időre vannak tervezve. Ezért határozták el egyöntetűen egy aktiván, hogy öt szá­zalékkal szilárdítják normájukat, hogy ezzel is meggyorsítsák feladataik el­végzését. Ha minden jól megy, január köze­péig elkészülnek munkájukkal. De fel­dolgozzák az 1958 első negyedére ter­vezett gyártást is, amivel előrelátható­lag február végén lesznek készen. A konstruktőrök Egük cso­portja új típusú légkalapácsok ter­vezésén dolgozik. A Kísérleti Intézet tipizált tervei alapján önállóan végzik a négy új légkalapács tervezését. Ezt megelőzően egy aktíván a munkások­kal részleteiben megtárgyalták a gyár­tásra kerülő légkalapácsok kivitelének minden kérdését, s a javaslatok, hoz­zászólások figyelembevételével láttak hozzá a tervrajzok elkészítéséhez. Egyike a legjobb csoportoknak az üzemfejlesztésen dolgozó konstruktő­rök csoportja, s kiváló a kémiai be­rendezések tervezőinek kollektívája is. Nem könnyű a munkájuk. Az is elő­fordul, hogy nem sikerül beszerezni a megfelelő anyagot, s ilyenkor gyö­keres átépítésre, új számításokra van szükség A műhelyben is gyakran van tennivaló, felvilágosításra, magyará­zatra várnak a gyártásnál. Nehézségek vannak, voltak és lesz­nek is. így van ez a kassai gépgyár­ban is. De az év utolsó heteinek lelkes munkája minden bizonnyal meghozza az évi terv és a vállalások teljesíté­sét. Ezt tűzte célul maga elé az üzem minden munkása, mestere, technikusa, mérnöke. Exporttervükkel már a hónap közepén elkészülnek. valamennyien nagyon jól tudják azonban, hogy az üzem termelésének további fejlesztése, az önköltségek fokozatos csökkentése azok az alapfeltételek, melyek a jó­léthez vezetnek. Ez ad lendületet mun­kájukhoz, ezért követnek el mindent, hogy üzemüknek is része legyen azok­ban az eredményekben, amelyek né­pünk jólétének állandó emelkedését biztosítják. (mgy) Kultúrház épül Kistárkányban Az utóbbi két év alatt sokat be­széltek Kistárkányban a kultúrház fel­építéséről. A kultúrház már tető alatt áll. A kistárkányi ifjúság lelkesen részt vesz a kultúrház építésében, ed­dig mintegy 1800 brigádórát dolgoz­tak le. A község többi dolgozói is ki­veszik részüket a munkából, amivel jelentős összeget takarítanak meg. Mind ez ideig csak a szakmunkáért ad­tak ki pénzt, a többivel a község dol­gozói járuitak hozzá az építkezéshez. Ügy tervezik, hogy a szövetkezet évzáró taggyűlését már az új kultúr­házban tartják. Ebben nem is kétel­kedik senki. —ki— -J-^alíó, ^Szibéria ? A z óra mutatója délután három jelé közeledik. A bratislavai távbeszélő-központ várótermében már két órája lessük a pillanatot, hogy a számtalan telefonközponton keresz­tül összekapcsoljanak minket Kizillel, Szibéria egy keleti városkájával, mely mindössze 150 km-re fekszik a Mongol Népköztársaság határától. A Bratisla­va- Kizil közötti távolságot a gyorsvo­nat is csak 11 nap alatt teszi meg, a leggyorsabb utasszállító repülőgép, a TU 104-es pedig leszállás nélkül több mint féi napig repülne, míg odaérne. — Kizil, Szovjetunió, a kettesbe! — szólóit meg végre a telefonközpont alkalmazottja. Mikor a fülkébe léptem; hiába szorítottam a fiilemhez a tele­fonkagylót, várva, hogy meghallom a 9000 km távolban élő rokonaim hang­ját, csak jó néhány perc múlva szólalt meg egy női hang a prágai nemzetközi telefonközpontból és bejelentette, hogy mindjárt kapcsolja Moszkvát. Moszkva, Szverdlovszk, Krasznojarszk és Minu­szinszk telefonközpontjain aztán to­vább kapcsoltak a minket hívó városba. Vagy száz „hallót" is lehetett a te­lefonkagylóban hallani. „Halló! Kizil, kapcsolom Csehszlovákiát". „Halló Moszkva, halló Krasznojarszk, tartsák a vonalat." A nagy hangzavarban, mely sokezer kilométerről jutott el a fülembe, egyszer csak alig-alig hallha­tóan a nevemet mondta be valaki a kagylóba. — Halló, itt vagyok, hallom.de na­gyon gyengén! — mondtam be öröm­mel a kagylóba. Közbelépett az erősítő állomás, mely a villamos hullámokra átváltoztatott emberi hangot felerősí­tette. A vonal túlsó oldalán nagyné­ném és ismerősöm beszélt. Mily örömmel válaszolgattam kérdéseikre, hisz szinte lehetetlenségnek tünt fel azelőtt előttem, hogy 9000 km-re te­lefonáljak. Hangjuk néha elveszett, sokszor ismételtük meg tehát monda­nivalónkat. De megértettük egymást. — Milyen idő van nálatok? — Kér­Ériékes érclelőhelyei találtak Železník közelében a kelet-szlová­kiai érckutatók értékes ásványleletre bukkantak. Olyasmire, amiről eddig senki nem tudott, almi ezen a vidé­ken azelőtt ismeretlen volt — hi­ganyércre. Nagy az érckutatók öröme, s velük örül minden dolgozója az országnak. Váratlan esemény ez, hiszen olyan fémről van szó, amely hazánkban csak egy helyen, Rudňany-ban volt fellel­hető. De olyan kis mennyiségben, amely nem fedte a hazai szükségletet. Behozatalra szorultunk, de ez a be­hozatal korlátozott volt. Nagy jelentőségű azért ez a lelet népgazdaságunk szempontjából. S büszkék erre a sikerre Kelet-Szlová­kia érckutatói. Munkájukat lelkesen folytatják abban a reményben, hogy értékes, talán a legértékesebb ás­ványlelepet adhatják át belátható időn belül a termelésnek. (m) dezik. — Meleg van, még hó sincs. Es ott? — Nálunk sincs még nagy fagy, csak körülbelül mínusz 20—25 fok. A Je­nyiszej már befagyott régen. Hó pedig van bőven ... Iy agy háromszor is elbúcsúztunk egymástól, de a vonalon, me­lyet több mint három óráig kapcsoltak össze, nem szakadt meg az összeköt­tetés. — Még ott vagytok? — kérdeztem rokonaimtól. — Igen. — válaszoltak. Es újra be­szélgetni kezdtünk, mindenről, ami érdekel bennünket. A beszélgetés végül is bevégződött. Néhány pillanatig még vártam, s aztán újra felvettem a kagy­lót. De Szibéria már nem jelentkezett többé. Az üzenet azonban már itt van. A baráti, testvéri szó nem ismer távol­ságot. H. S. MEGJEQYZÉS Kéményseprők voltak Nagyfödémesen Az emberek azt állítják, hogy a ké­ményseprők mindig szerencsét hoz­nak. Nagyfödémesen nem adnak az ilyen beszédekre. Itt, ha kéménysep­rőt látnak, egyesei, haragra gerjed­nek... És joggal! A kéményseprők legutóbbi nagy­födémesi látogatása alkalmával az egyik nagyfödémesi lakos nagyon örült, hogy végre megtisztítják a ház kéményét. Megérkezett a kémény­seprő, és ahelyett, hogy megnézte volna a kéményt, azt követelte, hogy írja alá a könyvet és majd egy má­sik kéményseprő tisztítja ki a ké­ményt. A másik kéményseprő azonban elment a ház mellett es azt mondta, hogy ő csak az utca jobboldalán levő házak kéményei' tisztítja. Munkatársa — ugyanaz aki a könyvet aláíratta —> dolgozik a baloldalon. Hiába kérte a munka elvégzését az illető nagyfödémesi lakós. A kémény­seprők nem hoztak szerencsét. Nagy­födémesre, csupán bosszúságot. L. Klapuch, Szene. OJ SZÓ 1956. december 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom