Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-13 / 347. szám, csütörtök

A magyarországi helyzet ] Az Öntudatos munkások elítélik a reakció mesterkedéseit A legnagyobb völgyzáró gát az NDK-ban , 5, r<s Nem sikerült a reakció terve A volt budapesti munkástanács — mely az imperialista körök aljas játé­kának engedelmes eszközévé vált — hazárd t-ttével több üzem munkásta­nácsának tiltakozásával találkozott. A felhívás támogatása ellen azonnal fel­szólalt a Csepeli Vasműnek — Ma­gyarország legnagyobb ipari üzemének munkástanácsa, a Kőbányai Textilgyár munkástanácsa, a Budapesti Finom­gépipari Özem és számos más üzemek munkástanácsa. Vidékről is hasonló nyilatkozatok érkeztek. Székesfehér­várott a város összes munkástanácsai közös gyűlést tartottak. Közös nyi­latkozatban elitélik a sztrájkot, és a munka felvételére szólítják az ország valamennyi üzemét. Dunapentele is­mert ipari központban, a komlói, salgó­tarjáni bányákban és másutt szó nél­kül, de ugyanolyan érthetően megsza­kítás nélküli munkával válaszoltak. A keddi munkábalépés és az ország számos üzemének rendes munkája azt bizonyította, hogy az általános sztrájk­ra felhívó reakciós terv sikertelen maradt. Ez nem jelenti azonban azt, hogy nem ért el bizonyos részsikert. Számos budapesti üzemben egyáltalán nem, vagypedig csak igen kevesen dolgoztak. Mivel magyarázhatjuk ezt? Ennek általában két fő ' oka van. A volt budapesti munkástanács ismert okokból rákényszerítette akaratát több üzem munkástanácsára, melyek tagjai közül sokan nem látták át a reakció mesterkedéseit. Ehhez járult a reak­ciós elemek nyomása, amelyek — a nyugatról és, közvetlenül az ENSZ szónoki emelvényéről kiinduló uszító kampánytól ösztönözve — e napokban minden szakaszon fokozták tevékeny­ségüket. A reakció ugyanis jól tudja, hogy a terrorizálás, fenyegetődzés, vagy akár a lehurrogás — a nyílt el­lenforradalom idejéből oly jól ismert •szközök — az adott heílritóen ál­landóan azon fegyverek kÄ^tartoz­»ak, melyek legalább csekély sikerrel kecsegtetnek. Jól kihasználják ezeket a fegyvereket. Keddi szervezett akciójuk már a kora reggeli órákban kezdődött, ami­kor Budapest néhány helyén ismeret­len emberek csoportjai különféle mó­dokon megállították a villamosok for­galmát. Kispesten ezek az elemek le­lövéssel fenyegették a városi közle­kedési alkalmazottakat. Újpesten le­kapcsoltak a pótkocsikat. Kőbányán elbarikádozták a villamossíneket. Bu­daőrsön robbanóanyagot helyeztek a sínekre. Néhány helyen sor került lö­völdözésre is. A reakció ismét nacionalista dema­góg húrokat penget. Kedden reggel például ismeretlen ember érkezett az Atra üzembe és a munkástanács né­hány tagjának támogatásával nyilvá­nosán kijelentette, hogy „aki sztrájk idején dolgozni fog, az nem magyar, az hazaáruló és aszerint fognak el­bánni vele!" Most a reakció igen gyak­ran nyúl ilyen módszerekhez. Még az államhimnusz aljas célokra való fel­használásától sem riad vissza. A munkások beszélgettek Kádár Jánossal Erről a helyzetről beszélt kedden a parlamentben a miniszterelnök a pest­erzsébeti üzem 20 tagú munkáskül­döttségével. Eljöttek, hogy megma­gyarázzák a kormánynak, milyen ál­láspontot foglalnak el az öntudatos magyar dolgozók a jelenlegi esemé­nyekhez. Bevezetőben kijelentették, hogy felháborodottan visszautasítják a sztrájkfelhívást. Hangsúlyozták, hogy teljes mértékben a kormány mögött állnak és határozott fellépést követel­nek tőle a reakció leverésében, hogy a városban és az egész országban tényleg rend és nyugalom uralkodjék. Ebben a kormány teljes mértékben­számíthat reájuk, különösen a régi munkáskáderekre. Az Atra üzem egyik lakatosa kijelentette: „A munkások többsége dolgozni akar, de sokan kö­zülük még mindig különféle felforga­tó elemek befolyása alatt állnak". Kérte, hogy keményen lépjenek fel az uszítók ellen és hogy ezen a téren a Kádár-kormány ne vegyen példát Nagy Imre kormányától. A nép érdekében Kádár elvtárs válaszolt a dolgozók í kérdéseire. Többek között kijelentet­te, hogy a jelenlegi helyzet értékelé­sénél abból kell kiindulni, hogy az el­lenforradalom vesztett erejéből. Be kell azonban ismerni, hogy átmeneti­leg sok becsületes embert is letérí­tettek a helyes útról. Az ellenforradalom új aktivitásának­egyik oka — mondotta Kádár János, — az a tény, hogy a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt szervezetei teljes erő­vel és lelkesedéssel megkezdték te­vékenységüket. A párttagok és funk­cionáriusok még nem elég követke­zetesek, azonban már magában az a tény, hogy a pártszervezetek lé­teznek és tevékenykednek az üze­mekben, hozzájárul, hogy a mun­kásság mind nagyobb része aktí­van lép fel az ellenforradalom kísér­leteivel szemben, mely a dolgozó nép iránti barátság leple alatt szemtelenül a dolgozók nevében próbál beszélni. Ez nem csupán a párt kérdése, — mondta Kádár János — ez az egész nép jövőjének kérdése, Ha ellenfor­radalomról beszélünk, úgy azokra gon­dolok, akik az imperialisták utasítá­sai alapján háttérbe vonultak, és on­nan uszítva igyekeznek letéríteni a dolgozókat a helyes útról." A reakciónak az üzemi munkásta­nácsok feloszlatására vonatkozó ha­zug híreszteléséről Kádár János kije­lentette és hangsúlyozta, hogy a mun­kástanácsok a népi demokrácia alap­vető szervei, melyek közvetítésével a dolgozók közvetlenül megoldhatják üzemük kérdéseit. Azonban fel kell oszlatni olyan úgynevezett munkás­tanácsokat, mint például a főváros ta­nácsa, vagy pedig az úgynevezett te­rületi munkástanácsok, melyek kizáró­lag reakciós politikai tevékenységet folytattak, s csupán az e tanácsokba befurakodott ellenforradalmárok fő érdekeit képviselték. „A kormány be­tiltotta ilyen szervek tevékenységét, miután a forradalom és a munkásosz­tály érdekei ellen támadtak," — mondta Kádár János. A miniszterelnök ezután foglalko­zott a reakció egy további követel­ményével, melyet a munkásosztály kö­vetelésének tüntetnek fel, éspedig a különféle politikai pártok úgynevezett szabad tevékenységének kérdésével. „A több politikai párt kérdésében — mondta Kádár János — a további de­mokratizálódás folyamán arra leszünk figyelmesek, hogy Magyarország szo­cializmust építő népi köztársaság és az marad a jövőben is. Ami ennek ke­retén kívül esik, azzal határozottan nem érthetünk egyet. A több politikai párt kérdését oly módon kell megol­dani, hogy minden szocializmust akaró becsületes ember részt vegyen a po­litikai életben^'. A H arz-hegy­ségtől északkeletre, Slankenburg váro­sától nem messze épül Rpppbode, a Német Demokrati­kus Köztársaság legnagyobb völgy­záró gátja, amely­nek rendkívül nagy népgazdasági je­lentősége lesz eglísz Közép-Né­metországra. Meg­véd több tízezernyi hektár szántóföl­det, elsősorban a raagdeburgi alföl­dön, másrészt pe­dig egész Közép­Németország ré­szére elegendő mennyiségű ivóvi­zet biztosít. A duzzasztógát az építés befejezé­se után 110 milli­árd liter vizet tá­rol majd a hatal­mas mesterséges tóban. Tanácskozik a NATO Párizs. (ČTK) — Az USA, Francia­ország és Nagy-Britannia külügymi­niszterei iközött december 10-én foly­tatott tájékoztató tanácskozások után Párizsban december 11-én összeült az Északatlanti Egyezmény (NATO) ta­nácsa, hogy megvitassa az általános politikai helyzetet és azt, hogyan hi­dalhatná át azokat az ellentéteket, amelyek az utóbbi időben a tagálla­mok között felmerültek. Gaetano Martino, a NATO irányító szervének elnöke a régi beszéddel nyitotta meg az ülést. Javasolta, hogy a tanács a közép-keleti helyzetet tár­gyalja meg. Utána lord Ismay, az Északatlanti Unió főtitkára emelke­dett szólásra, aki beszédébe)! főkép­pen a NATO tagállamainak katonai erejével foglalkozott. A NATO tevékenységéről szóló be­számoló után a NATO tagállamainak miniszterei titkos ülésen vettek részt, amelyen a nyugati hírügynökségek köz­lése szerint Lange Norvégia, Pilneau Franciaország, Lloyd Nagy-Britannia külügyminiszterei és Dulles. az USA külügyi államtitkára mondottak be­szédet. A délutáni ülésen folytatták az ál­talános politikai vitát. Erről az ülés­ről nem adtak ki közleményt, azon­ban a hírügynökségek egyöntetűen beszámolnak arról, hogy Belgium, Hollandia, Görögország és Törökor­szág külügyminiszterei ismertették nézetüket a nemzetközi helyzettel kapcsolatban. » » * A délutáni ü{és után J. F. Dulles, és S. Lloyd az USA párizsi nagykő-: vétségén tanácskoztak. A párizsi po­litikai megfigyelőik úgy vélik, hogy időszerű katonai és fegyvergyártási kérdések voltak programon. Irakban tüntetnek Nuri Szaid kormányának politikája enfen Damaszkusz, (ČTK) — A sajtó köz­lése szerint Irakban továbbra is fe­szült a helyzet. Irak népe határozot­tan állást foglal Nuri Szaid kormá­nyának reakciós politikája ellen és követeli a kormány azonnali lemondá­sát. December 9-én a rendőrség és a tüntetők közötti összeütközés so­rán Bagdadban 50 személyt megöltek. Nuri Szaid kormányának rendeletére letartóztatták a kormánnyal ellenté­tes nézetet valló iraki újságírók, ügyvédek, sőt rendőrtisztek nagy csoportját is. Milovan Gyilasznak, a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottsága (politikai irodája) volt tagjának, a miniszterelnök helyettesének és a népi szkup­stina (nemzetgyűlés) elnökének a közelmúltban történt letar­tóztatása után szerkesztösé­günlcbe sok levél érkezett, ame­lyekben az olvasók érdeklődtek e volt vezető jugoszláv állam­férfi politikai profilja iránt és arra kértek minket, hogy ezt • az esetet közelebbről ma­gyarázzuk meg. Válasz a renegát Hilovan Gyilasz esetével kapcsolatos kérdésekre Gyilasz jelenlegi letartóztatásának közvetlen okául egy novemberi pro­vokációs cikkét tartják, amelyet a New Leader amerikai hetilapban kö­zölt. A cikkben Gyilasz teljesei! a kommunista mozgalom elleni össz­pontosított imperialista támadás szel­lemében indított ideológiai harcot, melynek célja az volt, hogy az im­perialistákat hozzásegítse ahhoz, ami nem sikerült aiknatevékenységgel, ter­rorral és fondorlatokkal — vagyis a kommunista mozgalom szétbomlasz­tásához. Régi tézis új köntösben Gyilasz ezen kommunistaellenes te­(vékenystge nem újkeletű. Csaknem három évvel ezelőtt, 1954 januárjá­ban a Központi Bizottság foglalkozott bomlasztó tevékenységével, amelyet a Jugoszláv Kommunisták Szövetség'} legjelentősebb funkcionáriusai egyi­keként fejtett ki. Gyilasz már az­előtt a Borbában és a Nova Misaoban három hónapon keresztül olyan cik­keket közölt, amelyek ideológiai zűr­zavart kellettek a Kommunisták Szö­vetségének sorában. Gyilasz például azt javasolta cikkeiben, hogy a tagok csak a vezetőség és küldöttek meg­választására jöjjenek össze. Ez annyit jelentett volna, hogy teljesen eltűnik a pártnak és aktívájának alkotó mun­kája, és hogy a Kommunisták Szö­vetségének szervezetei nem tölthet­tek volna be vezető szerepet a váro­sokban, üzemekben és falvakon és csak időről időre megválasztották vol­na vezetőségüket és a küldötteket. 4 Ü J S ZO 1956. december J.3. (Hasonlóképpen van ez a brit mun káspártban.) Gyilasz „Van e cél" című cikkében kijelentette, hogy az „öntudatos szo cialista harcosok céljai csupán fel­ügyeleti, konkrét és gyakorlati délok lehetnek." Gyilasz ezzel a Jugoszláv Kommunisták Szövetségébe a Lenin által számtalanszor megcáfolt el avult opportunista elméletet akarta becsempészni, amely felmorzsolja a munkásosztály harcát és megfosztja minden forradalmi távlatától. Gyilasz azonbali nemcsak elméleti zűrzavart akart ezekkel és más ha­sonló nézetekkel, hanem a jugoszláv dolgozók és munkásmozgalom gya­korlati megbontására törekedett anar­chista-demokratikus jelszavakkal, amelyek a pártfegyelem és a párton belüli demokratikus centralizmus fel­számolására irányultak. Nyugati remények Gyilasz a Nyugaton már azelőtt szí­vélyes beszélgetéseket folytatott Churchillel és a munkáspárti vezető tényezőkkel. Fellépését ott tiaavon kedvezően fogadták. A BBC angol rá­dió reményteljes hangnemben közölte, hogy „az, amit Gyilasz javasolt, nem­csak gyakorlati manőver volt, hanem teljes elszakadás a jugoszláv kom­munizmus ideológiai és szervezeti kontinuitásától. Ha a párt elfogadná Gyilasz irányvonalát, ez a kommunis­táktól való elszakadásának visszavon­hatatlan következménye volna". A Jugoszláv Kommunisták Szövet­ségének Központi Bizottsága azonban más véleményen volt és 1954 január havában tartott rendkívüli ülésén éle­sen elítélte Gyilasz cikkeit, mert megállapította, hogy közírói tevé­kenysége szocialista- és marxistael­lenes irányvonalat képvisel, káros volt a pártra és annak felszámolására tö­rekedett. Gyílaszt kizárták a Központi Bizottságból és megfosztották vala­mennyi párt- és később állami funk­ciójától is. Tudta, milyen zászlót loboEttat Gyilasz akkori védelmében fogadko­zott, hogy sohasem gondolt rosszra és bomlasztó szándékait zavart filo­zofálással igyekezett elködösíteni. Az indokolt vádra akkor azt válaszolta: „Amikor láttam, ki dicsér engem Ju­goszláviában, világossá vált előttem, hogy nincs más kiút, mint a reakció zászlaja, vagy pedig meg kell áll­nom. Amikor olvastam a Nyugat hí­reit, és rádöbbentem, hogy a való­ságban ki vesz engem védelmébe, teljesen nyilvánvalóvá vált előttem, hogy az egész probléma világos és hogy az ügyben már nem kell vitázni és gondolkodni róla." Újabb fondorlatok Ennyit mondott Gyilasz 1954-ben a bizonyítékok súlya alatt. Nézzük csak meg közelebbről, megfeleltek-e en­nek további tettei. Gyilasz még ugyanabban az évben interjút adott a New York Times-nek, amelyben élesen nekitámadt volt munkatársai­nak és bírálta Jugoszlávia szocialista rendszerét. Kijelentette, hogy új szo­ciáldemokrata pártat kell alapítani és be kell vezetni a két párt-rendszert. Rö­viddel- azután, hogy megfosztották funkciójától, kilépett a pártból. A rendszeres államellenes propaganda miatt, amely Tito elvtársnak az ázsiai országokba való baráti látogatása ide­jén érte el tetőfokát, Gyilaszt 1955 január végén 8 hónapra feltételesen elítélték három évi határidőre. Gyi­lasz fellépése annak a kampánynak kezdete volt, amelyet a Nyugat in­dított meg és amelynek célja az volt, hogy meggátolja Jugoszlávia és a többi szocialista ország közötti baráti kapcsolatok helyreállítását és hogy Jugoszláviát szilárdan a nyugati ka­pitalista államokhoz kapcsolják. így járt el Milovan Gyilasz, aki éveken át a jugoszláv kommunizmus ideoló­gusának tartotta magát és akinek né­zeteit Jugoszláviában hosszú időn ke­resztül mérvadónak tekintették. Azt, hogy honnan eredtek azok a törekvések, amelyek a jugoszláv kor­mányt más vizekre akarták irányítani, megmutatták azután a nyugati jobb­oldali szocialisták különböző akciói, akik Gyilaszt igyekeztek támogatni és védelmezni. A nyugati jobboldali szo­cialisták ezen törekvéseit a jugoszláv vezető politikusok élesen elítélték, mint a jugoszláv ügyekbe való be­avatkozási kísérletet. Felételes elítélése idején Gyilasz továbbra is közölt a külföldi, különö­sen az amerikai és francia sajtóban hasonló szellemű cikkeket, mint ami­lyenekért elitélték. Álarc nélkül Most, a nemzetközi reakció forga­tagában, amely a magyarországi hely­zet felszínen tartásával akarja lep­lezni Egyiptom elleni durva agresz­szióját, Milovan Gyilasz teljesen nyíl­tan megmutatta, mit is akar tulaj­donképpen és kikhez tartozik. A New Leader amerikai lap november 19-i számában közölt „Vihar Kelet-Euró­pában" című cikkében leleplezi magát. Ebben a cikkben örömmel fogadja és lelkesíti a magyarországi véres el­lenforradalmat, amely számára átala­kító forradalmat jelent, „új jelensé­get, talán nem kevésbé jelentőségtel­jest, mint a francia, vagy az orosz forradalom". Gyilasz azokat, akik az emberiséget a legsötétebb erőktől és elnyomatás­tól megszabadították, egy színvonalra helyezi azokkal, akik az elnyomást és a fehér terrort hozzák. Mindenki tudja, hogy a francia forradalom a burzsoázia győzelmét jelentette a feu­dalizmus felett, új osztály győzelmét a régi felett, mindenki tudja, hogy az orosz forradalom elsöpörte az ön­kényt és a tőkét, eltávolítota az utolsó kizsákmányoló osztályt, álla­mosította a bankokat, vállalatokat, felosztotta a nagybirtokosok földjét. Ugyancsak mindenki tudja, hogy a közelmúltban lezajlott magyarországi reakciós puccs idején éppen azok az erők kaptak lábra, amelyeket a fran­cia forradalom már elsöpört, vagy pe­pedig az Eszterházyhoz hasonló feu­dálisok, vagy a Mindszentihez hasonló jezsuiták igyekeztek hatalomra jutni. Talpraálltak azok az elemek is, ame­lyeket már az Októberi Forradalom elsöpört, mert Magyarországon a gyá­rosok megszállták volt üzemeiket, a nagybirtokosok volt uradalmaikat és a volt horthysta katonatisztek tüzet nyitottak a munkásosztály legjobb fiaira. Ilyen volt a magyarországi el­lenforradalom fejlődése. Ezt tekinti Gyilasz „új fejezet kez­detének az emberiség töténelmében ?" Mit szólnak ehhez a jugoszláv nem­zeti felszabadító hadsereg hősei, akik vérüket áldozták a hasonló fasiszta­kapitalista hordák elleni harcban. „Nemzeti" platformmal a kommunizmus ellen Gyilasz az amerikai sajtóban hosz­szasan fejtegeti a jugoszláv „nem­zeti" kommunizmust. Nem tetszik neki, hogy Jugoszlávia a Biztonsági Tanácsban a szovjet hadsereg ma­gyarországi beavatkozásának kérdésé­ben tartózkodott a szavazástól és az­zal vádolja a jugoszláv kommunistá­kat, hogy nem képesek „elhagyni a szűk ideológiai érdekeket". Gyilasz renegát és áruló szerepében mindent támadt, ami a jugoszláv politikában szocialista. Néhányszor hálásan emlé­kezik meg cikkében Jugoszláviának és a többi szocialista államoknak vi­tái és ellentétei időszakáról. Ezek az ellentétek — amint maga is beisme­ri — voltak kedvére, ekkor volt ele­mében. És mivel ezek az ellentétek már megszűntek, arra törekszik, hogy előidézze, felújítsa őket. Legelőször sokatmondóan beszélt a „nemzeti" kommunizmusról. Ezt ak­kor cselekedte, amikor beleillett a Jugoszlávia és a többi szocialista ál­lam közötti ellentétek elmélyítésébe. Ma, amikor ezekkel az országokkal barátságos együttműködés bontako­zik ki, elveti már „nemzeti" kom­munizmusát is, amelynek hirdetője volt és amelyben küzdelmének fő esz­közét látta a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen. Nézete sze­rint a mai jugoszláv szocializmus nyilvánvalóan halálos vétket követ el, ha nem szovjetellenes és azonnal meg is vádolja azzal, hogy „az imperia­lista terjeszkedő politika eszköze", ahogy a Szovjetunió politikáját ne­vezni merészeli. Amint látható, Gyilasznak semmi más nem volt szándékában, minthogy megszervezze azt a platformot, amelynek már előbb is meg kellett volna bomlasztania a kommunista mozgalmat és azután a „nemzeti" kommunizmus köpenyege alatt egye­síteni az opportunista kispolgári ele­meket, amelyek egyes államokban összeállva zavaróan hatottak volna az egész kommunista mozgalomra, gyengítették volna, zűrzavart és egye­netlenséget idéztek volna elő. Kik csoportosulnak így Rá kell mutatni arra, hogy Jugo­szláviában vannak bizonyos irányza­tok, amelyek hasonló nézeteket U<-

Next

/
Oldalképek
Tartalom