Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-12 / 346. szám, szerda

A Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata Tanger kérdésében Moszkva, (ČTK) — Amint a TASZSZ közölte, a Szovjetunió külügyminisztériuma nyilatkozatot adott ki, amely így hangzik-; A Szovjetunió kormánya 1956. október 8-i nyilatkozatában örömmel fogadta a marokkói kormánynak Tanger és Marokkó egyesítésére irányuló kezdeményezését. A szovjet kormány, mint olyan ország kormánya, amely aláírta az 1906. évi algeciraszi szerződést és mint az 1945. évi párizsi értekezlet résztvevője, a nemzetek egyenjogúságának és önrendelkezési jogának elveitől vezéreltetve, tiszteletben tartva a marokkói népnek az ország függetlenségére és egyesítésére irányuló igazságos törekvését, kijelenti, hogy a Szovjetunió teljes mértékben elismeri Marokkő szuverén jogait Tangerre, és ezzel kapcsolatban a maga részéről a Tanger statútumáról szóló nemzetközi egyezményeket érvényteleneknek tekinti. A szovjet kormány meg /an győződve arról, hogy Tanger nemzetközi statútumának megszüntetése és Marokkó Tangerre vonatkozó szuverén jogainak felújítása hozzájárul a nemzetek közötti barátság és a béke megszilárdításához, valamint a nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez az egyenjogúság és az állami szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartása alapján. A szovjet kormány a marokkói népnek sok sikert kíván a nemzeti megújhodásra és az ország felvirágoztatására irányuló törekvésében. Csou En-laj Indiából Burmába utazott Csou En-laj elvtárs december 10-én a burmai kormány meghívására Rangunba érkezett. A repülőtéren a magas kínai vendégeket U Ba S w e burmai miniszterelnök és a burmai politikai élet további vezető tényezői fogadták. Csou En-lajt és kíséretét a repülőtérről Rangún fővárosába vezető úton a burmai főváros lakosságának többezres tömegei üdvözölték. Nyugatnémet igény Lengyelország nyugati területeire Bonn (ČTK) — Az ADN közlése szerint Jákob Kaiser, az össznémet kérdések nyugatnémet minisztere a Kereszténydemokrata Unió szociális bizottságának königswinteri ülésén a Német Szövetségi Köztársaság és Lengyelország közötti viszony kérdésével foglalkozott. Kaiser miniszter ismételten igényt támasztott a nyugati-lengyel területekre és kijelentette, hogy nem akad egy német kormány sem, amely e területekről lemondana. Kaiser arra való utalással, hogy a tanácskozás Lengyelországgal a bonni igényekről a jövő feladata, közölte, hogy a nyugatnémet kormány a két ország közötti kapcsolatok rendszeresítését revansista követelésektől akarja függővé tenni. Ollenhauer nyilatkozata ázsiai útjáról Követeli a kapcsolatok rendezését a népi Kínával Berlin, ČTK) — E. Ollenhauer, a Nyu'gatnémet Szociáldemokrata Pártelnöke a december 10-1 bonni sajtóértekezleten követelte, hogy a Német Szövetségi Köztársaság rendszeresítse kapcsolatait a Kínai Népköztársasággal, valamint a többi kelet-európai és kelet-ázsiai állammal. E kapcsolatok rendszeresítésének szükségessége azon felismerések egyike, amelyeket Ollenhauer ázsiai útján megállapított. A szociáldemokrata párt elnöke rámutatott arra, hogy az ázsiai népek tántoríthatatlanul a függetlenségi politikát vallják, hogy politikai, valamint gazdasági életüket önállóan akarják megalapozni és hogy határozottan támogatnak minden olyan politikát, amely a béke ügyét szolgálja. Egyiptom kártérítési követel Kairó. (ČTK) — Az Al Ahram egyiptomi lap közölte, hogy Egyiptom az Egyesült Nemzetek Szervezete élelmezési és mezőgazdasági bizottságának (FIO) jelentést nyújt be azokról a károkról, amelyeket a brit és francia támadás okozott az egyiptomi mezőgazdaságnak. A jelentés tényeket közöl az egyiptomi ültetvények és halászterületek barbár bombázásáról. Római tudósításunk Az Olasz Kommunista Párt VIII. kongresszusának margójára Az olasz reakció uszítása eredménytelen AZ OLASZ KOMMUNISTA PÄRT VIII. kongresszusának lefolyása, az olasz reakciót zavarba ejti. Jobboldali körökben az utolsó pillanatig azt remélték, hogy a párt sorainak egységét különösen a magyarországi események után sikerül megbontani. A reakciónak azonban nem sikerült a kongresszus palotája előtt végrehajtott röpiratakciója, eredménytelen maradt „Togliatti véreskezű hóhér áldozatainak" Róma utcáin kifüggesztett névjegyzéke, továbbá a „Szabad Magyarország" kampány, amelyben a burzsoá sajtó „hiteles" tényeket közöl a magyarországi „bestialitásokról". Nem keltett hatást a magyar szökevény jegyespár fényképe sem, akik Rómában egymás karjaiba estek és e szent városban esküdtek a templomban, hogy élvezzék az igazi „szabadságot". Megfigyeltem, hogy a szétdobált röplapokat senki sem szedte fel és hogy a kiragasztott plakátok előtt senki sem állt meg. AZ OLASZ REAKCIÖ nem éri el a kommunista pártok soraiban a kettészakadást és kezd már ennek tudatára ébredni. Azért mégis csak arra törekszik, hogy legalább a többi dolgozót megzavarja és rokonszenvét elvonja a párttól és a kommunistákkal való együttműködéstől. így például a Giornale d'Italia burzsoá lap elferdíti a kongresszus üléséről szóló híreket és a küldöttek nyílt vitáját, amely vita a párt széleskörű demokratizmusáról tanúskodik, és azt úgy jellemzi, mint Palmiro Togliatti ellen irányuló támadást. Az ilyen hírek természetesen nagyon gyenge kárpótlást nyújtanak a szenzációéhes burzsoá olvasóknak, akiknek az újságok egy héttel ezelőtt még „Togliatti vereségét", az Olasz Kommunista Párt felbomlását stb. jósolták. A KONGRESSZUS LEFOLYÁSÁVAL természetesen nincsenek megelégedve a szociáldemokrácia jobboldali vezetői sem, kiket Togliatti beszéde elevenjükön ért. Ezek a jobboldaliak Bolognában tanácskozásra jöttek össze, amelyen arról tárgyaltak, hogyan lehetne a kommunistákat „elszigetelni". A szocialista egyesítésnek két feltételét tűzték ki, amelyekről a leg0 J SZÖ 1956. december 12. utóbbi hónapok során tanácskozások folytak a szociáldemokraták és az Olasz Szocialista Párt között. Az első feltétel hangsúlyozza „az Atlanti politikát", a második „a szocialistáknak a kommunistáktól való eltávolodását". Azonban ezek a mesterkedések nem találnak támogatásra a szocialista párt soraiban. Pertini, e párt képviselője a jobboldali szociáldemokraták feltételére világosan megmondotta, hogy a szocialistákra nézve elfogadhatatlanok és, hogy az Olasz Szocialista Párt kommunistaellenes alapon nem fog tárgyalni. Olaszországban a dolgozók egyre jobban tudják, tudatosítják az egység és a közös fellépés szükségességét, ahhoz, hogy az országban igazi- demokráciát és létfeltételeik javulását érjék el. A dolgozók az olaszországi községek egész sorában meggyőződhetnek arról, hogy ott, ahol a községi ügyeket a kommunisták a szocialistákkal együtt intézik, megoldják az égető problémák egész sorát. (Ez a helyzet Bolognában, ahol a város polgármestere kommunista és a városi tanácsban a kommunisták és szocialisták többségben vannak). BESZÉLTEM Sita és Fanti elvtársaikkal, a bolognai küldöttekkel. Elmondták, hogy a bolognai városi tanács a párt kezdeményezésére „polgári megbeszéléseket" tart, amelyek során megvitatja a polgárokkal a város igazgatásának kérdéseit, az adókivetést, az építési tervet stb. A kommunista párt által szorgalmazott ezen demokratikus módszernek köszönhető, hogy ma Bolognában létre jött valamennyi demokratikus réteg egysége. A kongresszus további küldöttei is megerősítették, hogy a bolognai kommunisták éppen a demokratikus módszerükkel nyerték meg a dolgozók legszélesebb tömegeit, beleszámítva a középrétegeket is. Bármiképpej^ .s igyekszik a burzsoá propaganda a kongresszus vitáját elferdíteni, nem sikerül a párttól eltérítenie az olasz lakosság széles rétegeit. Ezek világosan látják, hogy az Olasz Kommunista Párt erős és szilárd, és hogy a nép igazi demokráciájáért küzd. A párt Olaszország v 'amennyi demokratikus rétegének v.zető ereje. Miroslav Kubin. Az Olasz Kommunista Párt is az Októberi Forradalom fényében született és továbbra is e forradalom nyomdokain akar haladni Palmiro Togliatti elvtárs beszéde az Olasz Kommunista Párt VIII. kongresszusán Róma. (TASZSZ.) — Palmiro ' Togliatti, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára az Olasz Kommunista Párt kongresszusán mondott beszédében részletesen elemezte a jelenlegi nemzetközi helyzetet. Számolni kell a szocialista világrendszerrel „A hidegháború hosszú időtartama és njás időszakok után, amelyek a világháború komoly veszedelmét jelentették — mondotta Togliatti — a nemzetközi kapcsolatokban a feszültség bizonyos enyhülése következett be. Az enyhülés oka az agresszív tervek csődje, az imperialisták töbszöri veresége, az elnyomás alatt levő nemzetek nyugtalansága, valamint a szocialista országok békepolitikájának győzelme és a béke védelmére irányuló hatalmas mozgalom sikere volt. Nyilvánvaló volt azonban — s erre nem egyszer rámutattunk —, hogy ez az eredmény nem jelentette és nem jelenthette azt, hogy az imperializmus és szociáldemokrata függvényei megváltoztatták agresszív, hitszegő és békeellenes jellegüket. Az imperializmust az engedékenység köntösébe öltöztethetjük, de jellege erre nem változik. Ahhoz, hogy a nemzetközi feszültség enyhülése tartós legyen, sok mindenre van szükség. Be kell ismerni azt a tényt, hogy létezik egy szocialista világ és le kell mondani mindenféle összeesküvésről és kalandról, amelynek célja e világ szolidaritásának megsértése és le kell mondám arról, hogy a nemzetközi élet keretén kívül helyezzünk egyes államokat, amelyek e világ részét képezik. Be kell ismerni azt is, hogy a háborúnak és békének nem kell a provokációs tervektől, az örvény szélén bolyongó tragikus kalandoktól, az imperialista kormányoktól függnie. Be kell ismerni, hogy a gyarmatosítás kudarcot vallott, hogy nem lehet azt felújítani, el kell ismerni a gyarmatosító népek jogát arra, hogy független államokat alkossanak és el kell ismerni e népek jogát szuverenitásuk tiszteletbentartására és nemzeti gazdaságukra. Bebizonyosodott, hogy nagyon nehéz a nagy imperialista országok vezető tényezőit és különösen reakciós vezetőit arra kényszeríteni, hogy elismerjék ezeket a tényeket és beletörődjenek az e tényekből eredő összes következményekbe." A gyarmati rendszer bomlása Togliatti elvtárs ezután rátért a nemzetközi helyzetben beállott változásokra, a kapitalizmus általános válságának elmélyülésére és a gyarmati renszer szétbomlására. A szuezi válság — mondotta —, az imperializmus jelenlegi helyzetében a kiút lázas keresésének következménye. Togliatti elvtárs hangsúlyozta továbbá, hogy egyes államok, mint például az Amerikai Egyesült Államok, a gyarmati rendszer válságát uralma megszilárdítására akarja felhasználni és így folytatta: „Az egyiptomi nép elleni brutális támadás visszatükrözi nemcsak a brit és francia tőke önzését, hanem Franciaország és Nagy-Britannia azon sikertelen kísérletét, hogy Egyiptom meghódításával megmentse gyarmati helyzetét és az imperialista hatalmak hanyatló tekintélyét. Egyidejűleg megfigyelhető ezen hatalmak és az imperialista világ legreakciősabb csoportjainak mély ellenszenve a nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszültség enyhülésével szemben. Megfigyelhetők e hatalmak arra irányuló törekvései, hogy gátolják a feszültség enyhülését és felújítsák a hidegháborút, abban a reményben, hogy ebben a légkörben könnyebb lesz áthidalni az imperialisták között uralkodó ellentéteket, meggátolni a világ átalakulásának nagy folyamatát, amely már annyira előrehaladt és veszélyessé vált számukra. Hogy ez a nézet helyes, azt olyan tények igazolják, mint például a nemzetközi válság, amely a Szuezi-csatornával kapcsolatban bekövetkezett és amely a magyarországi eseményekben és a körülötte folyó szégyenteljes hazug kampányban megnyilvánul." A szociáldem okraták áruló politikájáról Togliatti elvtárs rámutatott a reakciós erők aktivizálására több nyugati országban, ami Németország Kommunista Pártjának betiltásában és a Francia Kommunista Párt elleni támadásokban jutott kifejezésre. Togliatti rámutatott a szociáldemokraták szerepére a jelenlegi helyzetben. Ezt mondotta: „Ki más, mint a francia szocáldemokraták lelkén szárad az egyiptomi nép elleni agresszió? Ki más, mint a francia szociáldemokrata kormány szervezi az algériai hazafiak aljas gyilkolását? Az olasz szociáldemokraták pártja volt az, amely a többi pártnál előbb szóllitott fel „az atlanti szolidaritásra", — a „hidegháború felújítására", a szicalista világ elleni, a gyarmati nemzetek felszabadítása elleni harcra. A francia szociáldemokraták álláspontja a nemzetközi szolidaritás elvének, a szocialista eszmének elárulása. Ezt az árulást csak azzal az árulással lehet összehasonlítani, amelyet a II. Internacionálé követett el az első világháború kirobbanásának idején." P. Togliatti hangsúlyozta, hogy a béke erői most hatalmasak és az általános helyzet lehetővé teszi, hogy a világ kikerülje a háborút. Az SZKP XX. kongresszusának jelentősége Togliatti elvtárs a továbbiakban a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának történelmi határozatairól beszélt. „A munkás- és szocialista mozgalom számára az egész világon és különösen reánk kommunistákra nézve, akik e mozgalom öntudatos élcsapatja vagyunk — mondotta —, az utóbbi idők legfontosabb eseménye a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa volt, mert fordulatot jelentett". Togliatti szerint e kongresszus legfontosabb határozatainak a világ szocialista rendszere létezésének megállapítása és a személyi kultusz következményeinek felszámolása. A munkásmozgalom alapvető kötelessége a nemzetköziség, aminek nemcsak azon pártok hatékony politikai szolidaritásában kell megnyilvánulnia, amelyek még küzdenek a hatalomért, hanem azon pártok között is, amelyek már uralomra jutottak és irányítják az államot. A kommunista mozgalomnak nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi viszonylatban is egységesnek kell lennie. Nagy lárma folyt a Szovjetunió •iránti hűségünk körül és amiatt, hogy ennek az országnak és pártjának nagy jelentőséget tulajdonítunk a szocialista világra és a nemzetközi kommunista mozgalomra. A Szovjetunióban törték át első ízben a kapitalizmus láncát és a szovjet emberek 39 éve építik új társadalmukat. Ez a társadalom fennáll és a szocialista szervezkedés első hatalmas példája. Ez a társadalom új törvények alapján fejlődik; e törvények nem a nyereség és a kizsákmányolás, hanem a termelési, technikai és kulturális haladás törvényei, amely haladás az általános jólét fokozását szolgálja. A Nagy Októberi Forradalom, mindenki számára megnyitotta a szocializmushoz vezető utat. A szocializmus építése a Szovjetunióban az egész munkásmozgalmat áthatotta és új kezdeményezésre serkentette. A Szovjetunió győzelmei siettetik a gyarmati rendszer felbomlását és új szabad államok megalakulását Ázsiában és Afrikában. A mi Olasz Komunista Pártunk ugyancsak az Októberi Forradalom fényében kelt életre és növekedett, Határozottan kijelentjük, mindig azon tevékenykedtünk, hogy e forradalom nyomdokain haladjunk és továbbra is úgy véljük, hogy ez a mi, valamint az egész világ munkásosztályaniak kötelessége. Togliatti hangsúlyozta, hogy az a hely, amelyet a Szovjetunió és vezető pártja a szocialista világban elfoglal, — melynek támasza és fő ereje — történelmi valóság, amelyet nem lehet elpusztítani. Az olasz dolgozók gazdasági harca Togliatti a továbbiakban elemezte Olaszország gazdasági és szociális helyzetét. Rámutatott az olasz dolgozók élet- és munkafeltételeinek állandó rosszabbodására, kiváltképp a két millió teljes munkanélkülire és ugyanannyi dolgozóra, akik nem dolgoznak egész munkahetet. Az orszig egyes területein — folytatta Togliatti — nyomor uralkodik, mégpedig nemcsak délen és a szigeteken, hanem a hegyvidéken, az északi völgyekben és a nagyvárosok környékén is. Ez annak a gazdasági rendszernek a képe, amely nem tudja biztosítani a termelőerők racionális és folyamatos fejlődését, amely nem

1 képes minden polgárnak munkát biztosítani és nem teszi lehetővé az ellentétek és a maradiság áthidalását. Togliatti elvtárs kijelentette, hogy a szocialista forradalom feladata, hogy Olaszországban elvi és végleges gadasági változtatásokat eredményezzen. A legközelebbi feladat a lakosság jobb életfeltételei, az általános földreform iránti és a nagy monopolista csoportosulások hatalmának korlátozására irányuló harc. Rámutatott továbbá arra, hogy feltétlenül küzdeni kell a reakciós burzsoá-csoportok azon kísérletei ellen, hogy korlátozzák a dolgozók politikai szabadságát és demokratikus jogait; feltétlenül küzdeni kell a jelenlegi' köztársasági alkotmány teljes tiszteletbentartásáért és érvényesítéséért, amely alkotmány megnyitja az utat a jövendő átalakulásai előtt. Harc a szocializmusért A demokratikus forradalomnak a szocializmus felé vezető távlatai felvázolása nem jelenti a kérlelhetetlen harc szükségességének tagadását — mondotta Togliatti elvtárs — a harc elkerülhetetlenül szükséges azon formák között, amelyeket a helyzet szab meg; ezt a harcot a munkásosztálynak kell vezetnie, amelyet forradalmi élcsapata irányít; a harc folyamán a szocializmus felé irányuló mozgalom frontjának fokozatosan mind több szocialista csoportot kell magába fogadnia, ennek a küzdelemnek mind jobban meg kell szilárdítania a munkásosztály és az egész nép szocialista öntudatát. Togliatti elvtárs kijelentette továbbá hogy az Olasz Kommunista Párt továbbra is törekedni fog a katolikus dolgozókkal való kapcsolatokra, egyez-! ségre és együttműködésre. Az Olasz Kommunista Párt és az Olasz Szocialista Párt közötti kapcsolatokra vonatkozólag ezt mondta: „Mivel pártjaink ugyanazokat az alapcélokat követik és a demokratikus harc azonos módszereit alkalmazzák, együttműködésünk a döntő ""politikai és osztálymozgalomban egyezmények megkötése nélkül is megnyilvánul. így, pontosan így kell ennek történnie továbbra is, mert nézetünk szerint olyan pártok között, amilyen a mi pártunk és a szocialista párt mindig kölcsönös testvéri kapcsolatoknak kell lenniök; kell, hogy meglegyen az együttműködés azokban a tömegszervezetekben, amelyekben részt veszünk és kell,

1 hogy meglegyen az egység a közös el- , lenlábasok — a munkásosztály, a demokrácia és a szocializmus ellenségei ellen folytatott harcban. Mindez remmi esetre sem zárja ki az önállóságot és a kölcsönös testvéri bírálatot, amely — ellenkezőleg — múlhatatlanul szükséges". Demokratikus kormányt A dolgozó osztályok demokratikus kormányának a béke, a nemzetközi és belső feszültség enyhülése, függetlenaiégünk határozott védelme kormányának kell lennie. Olyan kormánynak kell lennie, amiely meg-r védelmezi és megvalósítja az alkotmányt mindéin pontjában, olyan kormánynak, amely felújítja a szakszervezeti szabadságot és a dolgozók méltóságának tiszteletibentartását, amely megvalósítja az általános földreformot, véget vet a munkanélküliségnek, széleskörű harcot vezet a nyomor elten, véget vet a megkülönböztetés bármilyen megnyilvánulásának és a politikai demokrácia keretében ellenőrzés alá veszi a hatalmas magánipari és pénzügyi monopóliumokat és felszámolja jelenlegi uralmukat. Olyan kormánynak kell lennie, amely a muínkások, parasztok, iparosok, hivatalnokok, az ifjúság és valamennyi dolgozó hatalmas tömegszervezeteire támaszkodik. Olyan kormánynak kell lennie, amely te'jes mentékben kiérdemli a dolgozók, az elnyomottak és szegények bizalmát. Olyan koimShynak kell lennie, amely érvényesíteni fogja a köztársasági alkotmányt és utat nyit a nemzeti társadalom szocialista megújhődásához. Togliatti elvtárs beszéde befejező részében belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. A szocialista világ előre halad — mondotta P. Togliatti befejezésül. A szabadság, a szociális haiadás és béke zászlaja megbízható kezekben van. Pártunk előretör azon az útcn, amelyet maga elé tűzött. Engedjék meg nekünk, akik sok éven át hűen és kitartóan dolgoztunk — és büszkék vagyunk arra, hogy a kommunista párt szervezésével történelmi feladatot vállaltunk magunkra — engedjék meg nekünk, hogy kifejezzük azL a szilárd meggyőződésünket, hogy ez a párt, amely a munkásosztály soraiból eredt, Wépes lesz a munkásosztályt és az egész olasz népet a demokratikus és a szocialista társadalom győzelmes építésének útján vezetni.