Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-01 / 335. szám, szombat

A magyar iskolák új fantervéről AZ ISKOLAÜGYI Megbízotti Hivatal az Iskolaügyi Minisztérium javaslata alapján új, kísérleti jellegű tantervet dolgozott ki a magyar tannyelvű iskolák számára is. Ezt a tantervet a jövő évben egyes kiválasztott iskolákban mint kísérleti tantervet vezetik be és a szerzett tapasztalatok alapján esetleg módosítva az 1960. évben összes iskoláinkban, mint véglegesített formájú tantervet vezetik be. Az új tanterv-javaslat kidolgozása a következő fő elvek szerint történt: 1. A magyar ifjúságnak a szlovák ifjúsággal teljesen egyenértékű műveltséget adni. 2. Biztosítani, hogy a magyar ifjúság alaposan elsajátítsa a szlovák nyelvet és így hazánk bármely szlovík tannyelvű harmadfokúés főiskoláján folytathassa tanulmányait. 3. A heti óraszámot nem emelni. A lenini nemzetiségi politika legteljesebb valóraváltásál tükrözi az a tény, hogy a magyar ifjúság csehszlovák hazánkban a többi nemzetiségekkel teljesen egyenértékű műveltséget nyerhet nyolc- és tizenegyéves iskoláinkban. Nagyon helyes az új tanterv-javaslattal kapcsolatban azon elv hangoztatása is, hogy a magyar ifjúság az iskolában alaposan sajátítsa el a szlovák nyelvet. Ennek szükségességéhez nem fér kétség, világos viszont, hogy az eddigi módszerekkel megfelelő és tényleges eredmény nem érhető el. Nem egészen helyes, hogy az új tanterv a tizenegyéves iskolák legfelső három osztályában a szlovák nyelvű órák heti számát négyre csökkenti az eddigi öt helyett. Pillanatnyilag, amikor még Szlovákia-szerte csak az új tantervről vitázunk, nem tudhatjuk pontosan, elegendő lesz-e ez a négy óra a tanmenet által előírt tananyag átvételéhez, feltételezhető azonban, hogy a tananyag terjedelmét a heti óraszámokhoz fogják arányítani. Az új tantervvel együtt bevezetendő tanmenetnek feltétlenül sokkal jobbnak, lényegesen másnak kell lennie, mint amilyen a jelenleg használatos tanmenet. A tananyag mennyiségének és minőségének, egyben tehát a tananyag mibenlétének meghatározásában abból a fő követelményből kell kiindulni, hogy az iskolai szlovák nyelvoktatás legyen túlnyomóan gyakorlati jellegű. Ezt semmi esetre sém az Olyan tananyag előírása teszi majd lehetővé, mint pl. az idén kiadott „Módszertani megjegyzések" ú. n. „gyakorlati" nyelv elsajátítását szolgáló témái. Ezekben a témákban minden megtalálható, csak éppen a gyakorlatiasság nem. Vagy talán olyan nagyon gyakorlati jellegűnek és a közbeszédben mindennap szóban forgó, témának tartható pl. a következő: A vegyiipar szerepe a gyógyászatban, ruhaiparban, hajtóanyagok és egyéb, az élethez szükséges anyagok gyártásában. S ezt a nem éppen könnyű „gyakorlati" témát a 9. osztály számára javasolják a. „Módszertani megjegyzések". MINDENT ÖSSZEGEZVE tehát: az űj tantervben megállapított heti óraszám az egyes osztályokban szlovák nyelvből csak akkor lesz elegendő, ha a tantervvel egyidejűleg megfelelő — és hangsúlyozni kell, hogy az eddigieknél sokkal jobb! — tanmeneteket és tankönyveket is léptetnek életbe. Az anyanyelv heti óraszáma az új tantervben elegendő — a harmadfokú osztályok kivételével A legfelső osztályokban ugyanis csupán heti 4 óra van magyar nyelvből, ami szinte minimálisnak tekinthető, hiszen csupán az irodalomtörténeti és olvasási órákra a legszűkebben méretezve is 2 órát kell fordítani. Az irodalomtörténet és irodalomelmélet oktatására elengedhetetlenül nagy súlyt kell fektetni, hogy a magyar ifjúság kellő mértékben megismerje az irodalom valódi értékeit, az irodalmi müvek mondanivalójának lényegét, az irodalom jellem- és emberformáló erejét, társadalmi jelentőségét. Nem szabad megfeledkezni az irodalomtörténet iktatása és az esztétikai nevelés közti szoros összefüggésről sem. Az irodalmi müvek elemzését, a művészi stílus szépségeit feltétlenül a tanulóifjúság szépérzékének fejlesztésére kell felhasználni. S ha már az esztétikai érzék ápolásáról szólok, megemlítem ezzel kapcsolatban az új tanterv egyik — véleményem szerint eléggé jelentős — hiányosságát. Az új tantervben nem szerepel a művészeti (vagy képzőművészeti) nevelés elnevezésű tantárgy, és a rajztanítás is a 7. osztályban szerepel utoljára. A nyolcadik osztálytól felfelé sem rajz, sem képzőművészeti nevelés nincs. Éppen akkor, amikor a serdülőkorú fiatalság szellemi képességei a normális testi és szellemi fejlődés törvényeitől vezetve kitárulnának a minden szép iránti fogékonyság terén is, az iskola nem nyújt már semmit a fiatalság esztétikai érdeklődésének és ez természetesen bizonyos nem kívánatos következményekkel jár. Manapság szeretjük hangoztatni, hogy iskoláink ne szigeteljék el magukat mindennapi életünktől, annak követelményeitől, s mégis ezen a téren valami nincs teljesen rendben. Népi demokratikus államunk megbecsüli a művészetek valamennyi ágát, fejlődésüket messzemenően támogatja, ám iskoláink nem törődnek eléggé a művészeti pályák iránti érdeklődés felébresztésével, de még csak a művészetek iránti laikus érdeklődés fétrehozásával sem. Pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni az esztétikai nevelés lehető legszélesebb skálájú megvalósításának fontosságát. A kellő mértékben megvalósított esztétikai nevelés lélektani visszahatásainak felülmúlhatatlan eredményei lehetnek a fiatalok alakuló jellemének legszebb vonásai kialakításában, hiszen aki hisz a szépben, felismeri a szépet és örülni tud a szépnek, az egyben a humanizmus feltétlenül kívánatos kristálytiszta szemüvegén nézi és látja a világot. Vagy csak egy kisebb jelentőségű, de mégsem érdektelen megjegyzés: A jampeces, nyugat-majmoló és minden ízlést kajánul megcsúfoló öltözködés az iskolák padjait elhagyó diákság egy részét rabjául ejti. Miért? Tényleg jampecek, vagy az öltözködésükkel rendszerünk ellen tüntető fiatalok ezek? Dehogy! Csupán — ízlésük nincsen. S miért? Mert az iskolában elhanyagoltuk az esztétikai nevelést. Igen sajnálatos tény tehát, hogy a kísérleti tanterv mellőzi a képzőművészeti nevelés elnevezésű tantárgyat, s így azzal a lehetőséggel kell számolni, hogy általános műveltséget nyújtani kívánó oktatásunk kissé hiányos lesz. DE VAN AZ új kísérleti tantervnek egyéb hibája is. A harmadfokú osztályok kötelezően választható tantárSaját erejükből Lubyban, köztársaságunk egyik legnyugatabbra fekvő községében van a Cremona Hangszerkészítő nemzeti vállalat. Évtizedes hagyományokkal rendelkezik, kiváló hangszereit az egész világon ismerik és megbecsülik. A község egyik kis terén kőszobor: a cremonai hegedűs. Az az érzésem, mintha állandóan hegedülne. De nem: a helyi rádió közvetítésében Oistrach egyik hegedűkoncertjét élvezzük. A kis község lakosainak legnagyobb része — főleg németek — a hangszergyárban dolgozik. Nagyon szerethetik a művészi muzsikát, azért is készítenek olyan keresett hangszereket. Luby társadalmi és kulturális életének központja Cremona üzemi klubja. Különösen eredményesen tevékenykednek a német nemzetiségű dolgozók együttesei. A szalonzenekar karmestere Anton Loos — egyébként pompás gitárok és banjók szakmestere, az első hegedűs Kari Neudörfer hegedűkészítőmester. A brnói hangszerversenyen az általa készített mesteri darabok a tiszta hangok versenyében megelőzték a híres Stradivári mintájára faragott olasz és más külföldi hegedűket. A szalónzenekar rendszeresen és szorgalmasan gyakorol, állandóan újabb és újabb műsorszámokkal lepi meg műértő közönségét. Most a népi alkotóművészet járási versenyére készül, melyet az idén először Lubyban rendeznek. Ugyancsak szép sikerekkel dicsekedhetnek a gitár és a vegyes énekkar tagjai. Műsorukon modern zeneszámokon kívül cseh és német klasszikus zeneszerzők müvei és Cheb környéki népdalok szerepelnek. A műkedvelő színészek együttese negyedévenként tart bemutatót. A nagy instrumentális zenekarban csehek és németek együtt játszanak. Természetesen ez csak előnyére van a közösség kulturális életének. Ebben a zenekarban a bánjon Karel Polák játszik, aki valaha Jaroslav Ježek, a világhírű cseh zeneszerző együttesében szerepelt. Műsoruk első kritikusai — és bátran hozzátehetem, hogy szigorú kritikusai — a Cremona nemzeti vállalat dolgozói. Érthető ugyanis, hogy a lubyi muzsikusoknak igen igényes, műértő közönségük van. Csak ha műsorukkal otthon már megállták a helyüket, akkor mennek vendégszereplésre a közeli Kraslice, Vejprty, Horni Slavkov német nemzetiségű polgárai közé. íme: saját erejéből és akaratából mire képes egy üzemi klub tagsága. Példát lehet venni róluk. Jó Sándor gyai között nem szerepel minden esetben a latin nyelv. A tanterv ugyanis megengedi, hogy a latin nyelv még a kötelezően választható tantárgyak közül is kimaradjon, s helyette valamely élő nyelvet tanítsák. Ez az elgondolás meglehetősen helytelen. Kiindulhatnánk talán abból, hogy már maga az a tény, hogy a latin nyelv nem minden tanuló számára kötelező tantárgy — csak bizonyos fenntartásokkal lenne elfogadható. Hiszen kissé fura állapot, hogy tizenegyéves iskoláinkban pillanatnyilag is a latin nyelv csupán mint kötelezően választható tantárgy szerepel és ezért a tanulók jelentékeny része — akik az ábrázoló mértant választják latin helyett — le Is érettségizik anélkül, hogy legalább a latin nyelv alapjaival megismerkedett volna. Nem fogadható el az az érvelés, hogy latinra csak a leendő orvosoknak, gyógyszerészeknek, jogászoknak, stb van szükségük. A latin nyelv elemi ismeretére és a római kultúra hagyományainak ismeretére minden általánosan müveit embernek szüksége van. Ha tehát a latin nyelv az iskolában mint általánosan kötelező tantárgy nem kaphat helyet, legalább mint választható kötelező tantárgy feltétlenül szerepeljen tantervünkben ugyanúgy, mint a szlovák tannyelvű iskolák tantervében, s ilyen formában legyen bevezetve minden magyar tannyelvű tizenegyéves iskolában, hogy legalább az érdeklődők tanulhassák a latin nyelvet. Az idegen élőnyelv tanítását viszont nem kötelező tantárgy formájában kellene bevezetni, hogy így eqy további élő nyelv ne szorítsa ki teljesen tantervünkből a latin nyelvet. Megoldásra váró probléma ezzel kapcsolatban a szaktanárok képzése a magyar iskolák számára a latin nyelv és az idegen élőnyelvek (német, anqol, francia) oktatására. Pedagógiai felsőbb és felsőiskoláinkon mind a rendes hallgatók, mind a távtanulási tagozatok hallgatói számára lehetővé kellene tenni az említett nyelvek tanulását és a szakképzettség elnyerését e tantárgyakból. Tekintettel arra. hogy a fentebb említett idegen nyelvek közül a magyar fiatalság számára a német nyelv az, mely a legkönnyebben, még magánúton is elsajátítható, kívánatos lenne a magyar tannyelvű iskolákban is pártfogásba venni elsősorban az angol és francia nyelv oktatását, mert e nyelvek elsajátítása a meglehetősen nehéz kiejtés és helyesírás miatt inkább megkívánja a tanulás szaktanár által vezetett iskolai formáját. VÉGEZETÜL NÉHÄNY megjegyzés az új tantervben meglehetősen mostohán kezelt orosz nyelvhez. Az új tantervben az orosz nyelv csak heti két órát kapott a tanrendben, s ez bizony talán a minimumnál is kevesebb. A szlovák tannyelvű iskolák új tanterve szerint az orosz nyelv oktatása a 4. évfolyamban kezdődik heti két órával, míg az 5.—11. osztályokban heti 3 orosz óra szerepel. Ezzel szemben a magyar tannyelvű iskolákban az orosz nyelv tanítása csak a 6. osztályban kezdődik s a 11. osztályig heti 2-2 órát kap az órarendben. Ez az összehasonlítás rávilágít arra, hogy a magyar tannyelvű iskolákban is az lenne a helyes és kívánatos, ha a szlovák tannyelvű iskolákhoz hasonlóan folyna az orosz nyelv oktatása. Az orosz nyelv ma világnyelv, ez közismert tény, illene tehát, hogy a magyar iskolák tanulói is legalább egy világnyelvvel, mégpedig a számunkra legelőnyösebb világnyelvvel megismerkedjenek. Nem engedhető meg tehát, hogy az orosz nyelvet mostohán kezeljük a magyar tannyelvű iskolákban. Kétségtelen, hogy ha be akarjuk tartani azt a fő elvet, mely az új tanterv alkotóit vezette: nem emelni a heti óraszámot, akkor problematikussá válik az orosz nyelv heti óraszámának emelése is. Viszont abban az esetben, ha az óraszám nem emelhető, feltétlenül a legszakszerűbb, á gyakorlatiasság elvét mindenkor szem előtt tartó tanmenetet kell a magyar tannyelvű iskolák számára kidolgozni és életbe léptetni. A fentiekben néhány észrevételemmel igyekeztem hozzájárulni az új, kísérleti tanterv megvitatásához, elsősorban a nyelvoktatás és az esztétikai nevelés problémáinak szemszögéből. Igen helyes lenne, ha az új tanterv alkotói figyelembe vennék a gyakorlati pedagógusok észrevételeit, javaslatait, mielőtt a tanterv végleges formájában életbe lép. így lehetővé válna iskoláink pedagógiai munkájának stabilizálása, s a tantervvel logikusan összefüggő és megegyező tanmenetek és tankönyvek megszüntetnék végre a ma még gyakran előforduló tétovázást, bizonytalanságot és sokszor — valljuk meg őszintén — kétségbeejtő „egyénieskedést" az egyes tantárgyak olrtatásában. S ez, úgy vélem, minden pályáját szerető pedagógusnak őszinte és régi kívánsága. SÁGI TÖTH TIBOR OTHELLO O

l TT a az ember előre tudja egy filmről, hogy az első díjat nyerte valamelyik fesztiválon, akkor gyakran megtörténik, hogy a film megtekintésekor csalódik, mert túlsókat, várt, és a várakozás nem állt arányban azzal, amit kapott. Nem vonatkozik ez Shakespeare Othello című hatalmas drámájának szovjet filmváltozatára, melynek rendezéséért Szergej Jitkevics első dijat kapott a cannesi nagy filmfesztiválon. Nehezen lehet szavaiba formálni azt az élményt, ami a film első képétől az utolsóig úgy fogva tartja a

z embert, hogy lélegzetét is visszafojtja. Talán ott kellene kezdeni, hogy már maga a dráma, Shakespeare Othellója a világirodalom olyan gyöngyszeme, melyben elemi erővel hatalmas emberi indulatok törnek fel Viaskodik benne az élet minden nagy érzéie; a gátlástalan szerelem és féltékenység, a legsötétebb ármány és ördögi gonoszság, az ártatlanság és a szépség. Itt a méltó tartalom méltó kereteI kapott. thello, a velencei doge hös mór hadvezére beleszeret Desdemonába, egy velencei főúr gyönyörű leányába. Desdemona viszonozza érzelmeit, és bo'dog házasságra lépnek. Szerelmük nem felhőtlen, mert Desdemona apja nem nézi jó szemmel ezt a házasságot, és a titkos házasság utáni íelelősségreno ás a'ka míva' n szerelmesek a doge előtt megindító szavakkal ecsetelik szerelmük történetét. Sokká' nagyobb veszedelem fenyegeti azonban ezt boldogság J a minden emberi gonoszságot megtestesítő JágO, Othello főtisztje, részéről. Bosszxira szomjazik, mert Othello nem öt, hanem a becsületes Cassiusf nevezte ki helyettesének Pokoli tervet dolgoz ki, melynek főmotívuma őrjöngő féltékenységet ébreszteni Othellóban. s egyúttal Cassiust is eltenni láb alól. Rossz szellemként hol Othello. hol Cassius fülébe súgja mérgezett szavait, a cselekvésnél azonban mmd'a sakkfigurákként tolja előre áldozatait, az ostoba Rodrigot, a hiszékeny Cassiust. sőt szerelmes feleségét is. Bosszúját betetőzi, mikor a féltékenységtől eszét vesztett Othello hosszas lelki tusa után megfojtja angyali szépségű, ártatlan Desdemonáját. Jágo felesége lelepfezi Othello szörnyű tévedését és bűnét. Othello karjába véve drága terhét, lelkiismeretfurdalástól marcangolva tőrével halálra sebzi magát és imádott felesége mellé dől. Színdarabot vagy regényt megfilmesíteni fokozottan nehéz feladat és a példák azt mutatják, hogy többnyire nem járnak átütőbb sikerrel, mert a színdarabból készített filmek filmszerűtlenül, merev színielőadás keretében mozognak. Szergej Jutkevics, a nagy orosz történelmi filmek világhírű rendezője, a szereplőkkel együtt remeket alkotott, mert Othellót válóban filmszerűen dolgozta fel. Először is a shakespearei légkör tökéletes kialakítását és viharosan kavargó emberi szenvedélyek mesteri aláfestését kell kiemelni. Helyenként kis eszközökkel, jelképszerűen többet mond a szavak szazainál. Ilyen például az a jelenet, amikor Jágo a tengerparton sétál Othellóval és cseppe.iként adagolja neki a féltékenység mérgét, mely kezd már gyökeret verni Othello szívében. Othello egymásután vonja félre a kezével a halászhálókat, de a végén mégis megakad az egyik hálóban, az igazi halászhálóban és Jágo finom ármányhálójában. /^í thello szerepének felfogásában ó rendező mindenütt emberi voríásďt domborítja ki, míg a régebbi rendezői felfogások túlmjomórészt az afrikai barbárt, és főleg a tébolyultan féltékeny férjet és nagy hadvezért mutatják. A filmben ezt háttérbe szorítva, a féltékenység kifejlődéséig a gyengéd szerelmes és emelkedett gondolkodású ember mutatkozik meg. A második fő alak, Jágo megrajzolásában a régebbi felfogásokkal szemben nem mutatja Jágot külsőleg is intrikusnak, olyahnak, akiről messziről lerí, kicsoda. Ezzel ez az alak sokkal hitelesebbé válik. A gyönyörű fényképezés és díszletek, a finom színek és Hacsaturjan zenéje méltóan egészítik ki ezt a filmet. Külön kell szólni Szergej Bondarcsuknak, Othello megtestesítőjének játékáról, A shakespearei indulatok széles skáláját valóban kimagaslóan, érett művészétté' érzékelteti. Szépen mondja és éli s J epét mind a végtelenül boldog szere. mes. mind pedig főképpen az őrületig felfokozott féltékeny férj ábrázolásában, mikor csak két kitágult szembogarában összpontosítja a fehéren izzó szenvedélyt. E valóban nagy színészi teljesítmény mellett a film hátrányára sokkal gyengébbek a töbi szereplők. A. Popov Jágo szerepében gyakran emelkedik feladata magaslatára, de játékát mégsem fiiti át az a belső erö és szenvedély, mely méltó lenne Bondarcsuk Othellójához és Jágonak a világirodalomban klasszikussá vált alakja érzékeltetéséhez. Ugyanez vonatkozik l. Szkobcevára is. Ami külső megjelenését illeti, valóban megeleveníti Desdemona tiszta szépségét és báját, de mint fiatal művész sem deklamálásával, sem drámai erejével, kiforrottságával nem egyenrangú partnere Bondarcsuknak. A többi szereplőnél is hasonló a helyzet, akik Othellóhoz viszonyítva nem emelkednek az átlagon felül. sszefoglalva azonban meg kell " állapítani, hogy ez a film a szovjet filmművészet kimagasló állomását jelenti, mely bizonyára olyan példaképül szolgál majd a világ fiatal filmrendezői és színészei számára, mint Eisenstein, Jutkevics, Vittorio de Sica és a töbi igazi nagy filmrendező ragyogó alkotásai. BREUER ILONA. DCôv áes Qitoáľi Ma rád gondoltam öreg Kovács István, míg künn az ősz könnye hull, nem fázol-é, megóv-é a dértől a szemfödő, ami rád borúi? Fáj-e még a szíved Pista bátyám? az a rossz szív, mely a sírba vitt, s odalenn az örök enyészetben vannak-e még merész álmaid? Amíg éltél, nagy vágyaid voltak; kicsit több föld s nem meddő tehén, ezért mentél ki az Újvilágba egy füstölgő hajó tetején. Nem nyerted el ott sem, mire vágytál, csak a szíved égette a gond, és egy asszony, ki mankóval jár már ez az asszony újra hazavont. Betegségen, gazok háborúján nem segített a borospohár, fogyott a föld, elfogyott egészen, de érďzted, hogy valami vár. Aki várt rád, megjött, Pista bátyám, s magával vitt nagyon messzire, szántó helyett egy kis gödröt kaptál az átölelő, néma semmiben. FECSÖ PÁL