Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-09 / 343. szám, vasárnap

A jelenlegi nemzetközi helyzet és pártunk munkájára vonatkozó következtetések Antonín Novoiný elvtárs beszámolója Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának december 5-i ülésén (Folytatás a 2. oldalról.) Dolgozók Pártjának vezetősége és a magyar kormány az ország politikai és gazdasági fejlődése terén elkövetett, továbbá összefüggtek a jól megszervezett ellenforradalmi erők felforgató tevékenységével, amelyek a kapitalista államok támogatásával működtek, szoros kapcsolatban hírszerző szolgálataikkal. Meg kell állapítani, hogy az ellenforradalmat, amely fellépett a párt és a népi demokratikus rendszer ellen, sem a pártszervezetek, sem a magyar néphadsereg, sem az állami biztonság szervei nem verték vissza kellőképpen és szervezetten. Sőt a dolgozó lakosság egy része az ellenforradalom hatása alá került. Azok a hibák, amelyeket régebben és a közelmúltban a Magyar Dolgozók Pártja és a kormány elkövetett, viszszatükrözödtek az ország általános fejlődésében és komoly következményekkel jártak gazdasági téren. Tudjuk, hogy a magyar elvtársak túlzásba vitték az ország iparosítását, például olyan költséges üzemek építéséhez fogtak hozzá, amelyek számára nem állt rendelkezésre nyersanyag. Ugyanakkor nem használták fel az ország igazi lehetőségeit, nem fordítottak kellő figyelmet a mezőgazdasági termelés növelésére. Nagy kormányának 1953bam kihirdetett programja a másik végletbe ment, fölélesztette a kis burzsoá és kapitalista irányzatokat és előidézte azt, hogy Magyarország el-' adósodott a kapitalista piacokon. Mindennek egész sor egyéb tényezővel együtt feltétlenül vissza kellett tükröződnie a dolgozók életszínvonalán, amely nem emelkedett kellőképpen, sőt ellenkezőleg, az utóbbi években komoly süllyedést mutatott. Magyarországon bekövetkezett a szocialista törvényesség megsértése, amit Rajk esete és a magyar dolgozók pártja más tagjainak esete is bizonyít. Ugyanakkor nem fordítottak kellő figyelmet a reakciónak, valamint a népi demokratikus rendszer belső és külső ellenségeinek ténykedésére. E helytelen gyakorlat elméleti indokolása volt az a tézis, melyet Rákosi elvtárs a Magyar Dolgozók Pártjának kongreszszusán hangsúlyozott, hogy náluk a szocialista változások simán, úgyszólván észrevétlenül folytak és folynak. A legutóbbi időkig Magyarországon az volt a helyzet, hogy lebecsülték a munkások és parasztok szilárd szövetségének politikáját, nem volt megfelelő a párt kapcsolata a pártonkívüliekkel és a Hazafias Népfront a gyakorla.ban nem létezett. Azt, hogy nem fordítottak kellő figyelmet a Horthy reakció ténykedésére, amely elsősorban Ausztriában és Nyugat-Németországban rejtőzött, valamint a belföldi reakciós földalatti mozgalommal való kapcsolatira, bizonyítja, hogy ez év tavaszán könnyelműen beszüntették Magyarország nyu3? ti hatáiain a feltétlenül szükséges biztonsági intézkedéseket. Az események fejlődése október 23tól pártunk előtt egészben véve ismert. Figyelemmel és jogos aggodalommal kísérjük azt is, ami ezt közvetlenül megelőzte, amikor a Magyar Dolgozók Pártja nem fékezte meg kellőképpen a legkülönfélébb burzsoá nézeteknek, a nacionalizmus és sovinizmus nézeteinek terjedését, amelyek szabadon terjedtek a sajtóban, az írók körében és más helyeken is. Mindez természetesen a reakció malmára hajtotta a vizet és lehetővé tette, hogy még jobban előkészítse a talajt fellépéséhez. Közben — és ez a legfontosabb, — nem orvosolták következetesen azokat a hibákat és fogyatékosságokat, amelyekre a munkások és a többi dolgozók joggal rámutattak, amelyek az SZKP XX. kongresszusa eredményeinek tükrében még szembeötlőbbé váltak. Kevésbé ismert az a tény, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának vezetősége kitartott a helytelen álláspont mellett és sokáig nem akarta elfogadni az SZKP vezetőségének baráti tanácsait, amelyek a helyzet tárgyilagos értékeléséből indultak ki. Azok az események, amelyek a Magyar Dolgozók Pártja júliusi plénuma után bekövetkeztek, amelyen felmentették ugyan Rákosi elvtársat funkciója alól, de a párt élére Gerő elvtársat állították, megmutatták, hogy ez a vezetőség nem képes hatékony intézkedésekét tenni a központi vezetőségnek és a pártnak mint egésznek megszilárdítására. A párt vezetősége, az államhatalom szervei nem fejtettek ki kellő éberséget és nem vették észre, sem a nép jogos elégedetlenségének fokozódását, sem az ellenforradalmi elemek egyre nagyobb teret hódító felforgató tevékenységét. A pártban és az országban fennálló ilyen nyugtalanító körülmények ellenére Gerő és sokan mások legelőször hosszabb szabadságra utaztak, majd pedig Gerő a politikai iroda más tagjaival együtt Jugoszláviába utazott, ahonnan csak a kormány elleni reakció fellépésének előestéjén tért vissza Magyarországra. A reakciós erők, amelyeket az ellenforradalom földalatti mozgalma irányított, természetesen az ellenforradalmi puccs előkészítésére és megszervezésére használták ezt a helyzetet. Amint már ismeretes, a reakciós erők az ország belsejében a nyugati hatalmak imperialista köreinek támogatásával az ideológiai előkészítéssel egyidejűleg szívós munkát fejtettek ki az ellenforradalmi erők megszervezésében, fegyveres csoportok kialakításával, és azzal, hogy befolyásra tettek szert az egyes intézményekben stb. Az ifjúság tüntetését, amely ilyen feltételek mellett kezdődött meg október 23-án és akikhez csatlakozott a dolgozók egy része azzal a követelménnyel, hogy az ország irányításában mutatkozó hibákat és fogyatékosságokat kiküszöböljék, az ellenforradalmi erők nyomban állam- és pártellenes célokra használták fel. A budapesti tüntetés idején az utcákra vonultak már korábban felkészült fegyveres reakciós csoporttok, tömegzavargásokat idéztek elő, ami ellenforradalmi pucscsá fejlődött. A magyar kormány képtelennek bizonyult megakadályozni e népellenes elemek tevékenységét, nem tudott Budapesten rendet teremteni, s lényegében képtelennek bizonyult arra, hogy fegyveres erőit bevesse. Ebben a helyzetben teljes mértékben kitűnt a Magyar Dolgozók Pártja vezetőségének gyengesége, a párt gyenge ideológiai és szervező képessége, kitűnt a tömegekkel, az emberekkel való kapcsolatának elégtelensége. A pártszervezeteket a hivatalokban, az ipari vállalatokban és a falvakon az ellenforradalmi erők első támadásakor megtévesztette Nagy kormányának politikája, vezetés nélkül maradtak ebben a helyzetben, gyakorlatilag felbomlottak, és nem voltak képesek arra, hogy kellő hatást gyakoroljanak a munkásosztályra és a többi dolgozókra, hogy irányítsák az ellenforradalom ellen folytatott harcot. E szervezetek számos kérdésére, hogy mit csináljanak az alacsonyabb szervek és szervezetek, a Központi Vezetőség ezt a választ adta: Várni, várni, most még nem lehet semmit sem tenni. Megmutatkoztak annak következményei, hogy elhanyagolták a hadseregben a politikai nevelő munkát és az is, hogy nem fordítottak figyelmet és gondot a parancsnoki kar káderösszetételére. Ebben az időben annak ellenére, hogy egyes elvtársak, mint pl. Münnich, a párt nevében követelték, hogy fegyverezzék fel az üzemek munkásait, akik szilárdan álltak a népi demokratikus rendszer oldalán, a hadsereg a KV ismételt felhívása ellenére sem nyújtott semilyen segítséget. Ez világos bizonyítéka annak, hogy a vezető helyeken olyan emberek álltak, akiknek más céljaik voltak. A szovjet hadsereg Budapestre érkezése, melynek segítségét az ellenforradalom fellépésének első óráiban kérte a magyar kormány, megakadályozta a reakció tevékenységét és viszszavonulásra kényszerítette. Amikor világossá vált, hogy a szovjet katonaság további budapesti tartózkodása a helyzet kiéleződését idézheti elő, a szovjet kormány Nagy Imre kérésére parancsot adott a szovjet katonaságnak Budapestről való kivonására és kijelentette, hogy hajlandó tárgyalni az országbői való távozásáról. A szovjet kormány ezt a lépését a Budapesten abban az időben kialakult tényleges helyzet hozta magával. Mihelyt a szovjet hadsereg kivonult Budapestről, az ellenforradalmi erők levették álarcukat, a budapesti raktárakban további fegyvereket szereztek és megkezdték a kommunistáknak, a közéleti és politikai dolgozóknak, a népi demokratikus rendszer híveinek öldöklését. Számtalan tény beszél arról, hogy Nagy Imre kettős politikát folytatott: egyfelől azt hirdette, hogy a szovjet hadsereg beavatkozása szükséges ahhoz, hogy az ellenforradalmi erőket visszaverjék, másfelől viszont lebecsülte az ellenforradalmi elemek aktív ellenállásét és kapcsolatot tartott fenn velük. A reakció nyomására Nagy kormánya lépésről lépésre hátrált, soraiból eltávolította a kommunistákat, a párt ügyének és a nép kormányának odaadó híveit, mindaddig, míg végérvényesen fel nem bomlott és át nem adta a hatalmat azoknak az erőknek, amelyek az országban a fasiszta diktatúra uralomra juttatására törekedtek. Nagy kormányának leggyalázatosabb tette, amelynek a legkomolyabb nemzetközi politikai követkeményei lehettek volna, az volt, hogy azzal a kéréssel fordult az ENSZ-hez, hogy a szovjet hadsereget azonnal vonják vissza Magyarország területéről, hogy kihirdette Magyarországnak a varsói szerződésből való kilépését, kikiáltotta a magyar „semlegességet" és ennek biztosítását a négy nagyhatalomtól követelte. Ez a szocializmus táborával teljes szakítást és közvetlenül az imperialista erőkre való támaszkodást jelentette. Világos, hogy ez az állásfoglalás azokkal a felhívásokkal együtt, amelyek a szovjet hadsereg elleni ellenállásra, a szomszédos országok elleni revansista propaganda szítására — így Csehszlovákia ellen is — arra vezethetett volna, hogy az imperialisták fegyveres akciót indítanak a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Ez a felhívás az imperialistáknál nyitott fülekre talált és az osztrák-magyar határon át még nagyobb mértékben áradtak Magyarország területére a kiképzett és felfegyverzett horthysta osztagok, fegyvereket, lőszert szállítottak nyugatról, amire a Vöröskereszt akcióit is felhasználták. A fegyveres fasiszta csoportok az országban kitárták a börtönök kapuit, szabadon bocsátották és felszerelték a gonosztevőket és az egykori vezető fasiszta tényezőket, akiket 1945 után ítéltek el a Horthy-rendszer idején, a háború alatt a népi demokrácia ellen elkövetett bűncselekményekért. Ugyanekkor kiszabadították a börtönből Mindszenthy bíborost is, aki azonnal fellépett programjával, amely Magyarországon a kapitalista rendszer megújítására irányul. Ezt a programot azonnal magukévá tették a volt nagybirtokosok és grófok, köztük Esterházy és mások. Az a reális veszély fenyegetett, hogy Magyarország fasiszta állammá lesz mindazokkal a következményekkel, amelyek ebből a magyar népre, a béke ügyére és az európai nemzetek biztonságára adódnak. E veszély következtében és azért is, hogy lavinaszerűen növekedett a fehér fasiszta terror önkénye, Nagy Imre széthulló kormányából eltávoztak az egészséges, munkásosztályhoz hű tényezők. Nagy Imre kormánya szétesett. Felvetődött olyan kormány megalakításának kérdése, amely képes Wne az események folyását az ellenforradalom elnyomására, a népi demokratikus forradalmi erők győzelmére vezetni. A kommunisták, akik előzőleg Nagy kormányának tagjai voltak, teljes mértékben tudatára ébredtek a helyzetből eredő veszélynek, amely az országban előállott és a foradalmi erőkre támaszkodva megteremtették Kádár elvtárssal az élen a forradalmi munkás-parasztkormányt. Ez a kormány azzal a kéréssel fordult a Szovjetunióhoz, nyújtson segítséget az ellenforradalom leverésében, a népi demokratikus rendszer védelmében, az ország rendjének helyreállításában és a viszonyok normalizálásában. A szovjet kormány eleget tett ennek a kérésnek. A szovjet kormány számára a szovjet csapatok részvételének kérdése az ellenforradalom elnyomásában nem volt könnyű dolog. A szovjet elvtársak tudatában voltak azoknak a nehézségeknek, amelyek szükségszerűen keletkeznek a fegyveres erőknek más országban való felhasználása esetén. Pártunk vezetősége összhangban a hazánkban megnyilvánult határozott akarattal, hogy segíteni kell a magyarországi forradalmi erőknek, egyetértett a Szovjetunióval és helyeselte eljárását. Magyarország legújabb fejlődése teljesen igazolja ezt az eljárást, és igazolni fogja ezt a történelem is. (Taps.) Ma Magyarországon az ellenforradalom fő tűzfészkeit már felszámolták. A forradalmi munkás-parasztkormány helyzete már szilárdul jóllehet e folyamat lassú és nem egyenletes. A politikai és gazdasági élét normalizálódása sikeresebben halad a vidéken, amit azzal lehet magyarázni, hogy a reakció hatalomra jutásának első fázisában elsősorban arra összpontosította figyelmét, hogy a fővárosban szerezzen szilárd pozíciókat. Magyarország Szocialista Munkáspártja lépésről lépésre, nagy nehézségek árán kezdi meg működését. A munkás-parasztkormány és az egészséges forradalmi erők tevékenységében nagy segítséget jelent a dolgozók szolidaritásának hatalmas akciója, amely a Szovjetunióban, hazánkban és más szocialista országokban megindult, és amely a normális élet teljes megújításának biztosításához szükséges áru és anyagszállításban nyilvánul meg. öriási nemzetközi jelentősége volt kormányküldöttségünk és a Román Népköztársaság kormányküldöttsége budapesti látogatásának. A világreakció természetesen nem óhajtotta az események ilyen fejlődését és ezért még nagyobb dühhel uszít a Magyar Népköztársaság, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Ehhez felhasználják az Egyesült Nemzetek Szervezetének fórumát, noha világos, hogy a magyarországi események tisztán Magyarország belügye. Csak a világreakciónak a magyar belügyekbe való beavatkozása érdemli meg az ENSZ marasztaló határozatát, mert a beavatkozás ellentétben áll minden nemzetközi határozattal és az ENSZ igazi szellemével. örvendetes tény, hogy a magyar forradalmi munkás-parasztkormány egyre következetesebb gondot fordít arra, hogy biztosítva legyenek a munkások és többi dolgozók jogos követelései és közben határozottan lép fel a népi demokratikus vívmányok védelmében. Ugyanakkor nyíltan elutasítja az ellenforradalmi követeléseket, amelyekkel főleg Budapesten különféle csoportok még ma is előállnak. Meg vagyunk győződve róla, hogy a magyar munkásosztály attól a törekvéstől vezetve, hogy következetesen felszámolja a múlt minden hibáját és fogyatékosságát, hamarosan mozgósítja összes erőit és a dolgozó nép élén betölti történelmi küldetését, biztosítja a szocialista Magyarország felépítését. Ebben a törekvésében állandó támogatásra talál a Szovjetunióban, hazánkban és a többi népi demokratikus országokban a kommunista és munkáspártok részéről. * * * Elvtársak! Ezzel kapcsolatban feltétlenül meg kell emlékezni néhány szóval a lengyelországi helyzetről. A párt ott is számos komoly kérdés előtt áll az ország politikai és gazdasági életében. De ezek megoldásának módjában hosszú ideig magában a lengyel párt vezetőségében sem volt egységes nézet. Ezt szintén kihasználták a belső reakciós erők, amelyek a XX. kongreszus utáni folyamatot helytelen irányba akarták tereim, befeketítettek mindent, amit a népi demokratikus Lengyelország építésében elértek. Különösen nyugtalanító volt az, hogy a sajtó lapjain és egyes kulturális dolgozók fellépésében nacionalista irányzatok kezdtek mutatkozni, hogy szították a szovjetellenes propagandát. Az utóbbi hónapokban a nyugati reakciós propaganda nagymértékben Lengyelország körül összpontosult és Lengyelországot egyre jobban megkörnyékezték a különféle mikolajczikok és a népi demokrácia más ellenségei. A lengyelországi események fejlődésére nagy hatással volt az az áldatlan gazdasági helyzet, melyet a népgazdaság fejlesztésében a helytelen irányzatok, a túlzásba vitt beruházások és azok helytelen elosztása, valamint a tervezésben és a gazdaság irányításában mutatkozó fogyatékosságok okoztak. Az ellenséges hangok és demagóg támadások csak azért kaphattak erőre, mert a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetősége nem fejtett ki kellő ellenállást. A vezetőségben uralkodó egyenetlenség következtében a párt nem állt határozottan annak a mozgalomnak élére, mely a párt-, állami és gazdasági tevékenységben előadódott hibák és fogyatékosságok kiküszöböléséért indult meg. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának VIII. teljes ülése volt az első nagy jelentőségű lépés e problémák megoldására. Milyen álláspontra helyezkedünk az említett teljes ülés határozatával kapcsolatban? A nyolcadik teljes ülés határozatai számos helyes dolgot tartalmaznak, melyek választ adnak Lengyelország jelenlegi fejlődésének égető kérdéseire. A határozatok egyes következtetései azonban — nézetünk szerint — engedményt jelentenek abban a helyzetben, midőn már a múltban megoldást követelő ügyeket még nem tárgyalták és nem oldották meg. Ilyen fenntartásokkal élünk pl. a mezőgazdasági politika kérdéseinek megoldásával szemben. A határozat helyesen hangsúlyozza a szocialista szövetkezeti mozgalom jelentőségét, de ugyanakkor felszólít a szövetkezetek felszámolására, mivel a határozat szavai szerint nem rendelkeznek a további fejlődés feltételeivel. A gyakorlat azonban azt mutatja — amint erről a Trybuna Ludu beszámol —, hogy a feladatoknak ily módon történő kitűzése nemcsak a gyenge szövetkezetek felszámolására vezet, hanem sok helyen a gazdaságilag jövedelmező szövetkezeteket is feloszlatják. Fontos azonban, hogy a párt nemcsak feltárta a dolgozókra nyomasztólag ható hibákat és fogyatékosságokat, hanem helyes irányt mutat a dolgozóknak e fogyatékosságok kiküszöbölésére is. A párt vezetősége hangsúlyozza, hogy a párt kötelessége szilárdan irányítani a szocialista demokrácia fejlődésének folyamatát az országban. A Lengyel Egyesült Munkáspárt bizonyára megtalálja az utat az országban még mindig nagy aktivitással dolgozó reakció tevékenységének, s mindazoknak a helytelen burzsoá nézeteknek és jelszavaknak felszámolására, melyek az utóbbi időben nagy teret hódítottak a lengyel közéletben és magában a pártban is, s amelyek még ma is felbukkannak egyes felszólalásokban, a sajtó hasábjain és más formában. A párt vezetősége Gomulka elvtárssal az élén egyre határozottabban lép fel az ország szocialista fejlődésének megbontására irányuló helytelen nézetek és hangulatok ellen. Az elmondottakból kitűnik, miért jártunk el oly tartózkodóan a lengyelországi helyzet értékelésénél. A lengyelországi események kezdeti folyamata tette ezt indokolttá, mivel arra az aggodalomra adott okot, hogy sutba dobják mindazokat a pozitív eredményeket, melyeket Lengyelország dolgozó népe az elmúlt időben szorgalmas munkájával és küzdelmével elért. Nagyra becsüljük Lengyelország munkásosztályát és a lengyel dolgozó népet, amely a gazdaságilag elmaradott, a hitleri fasizmustól elpusztított országban egy évtized leforgása alatt nemcsak behegesztette a háború ütötte sebeket, hanem felépített egy fejlett iparú országot. Méltóképpen értékeljük a párt vezetőségének határozott fellépését, amelyet főleg Gomulka elvtárs legutóbbi beszédei fejeznek ki. Ezek nyíltan és világosan utat mutatnak a sok hiba, fogyatékosság és nehézség leküzdésére. Ez az út a szocializmus építésének útja, mely a szocialista demokratizmus elmélyítésére vezet, ez az út a Szovjetunióval és a szocialista országokkal ápolt barátság és együttműködés útja, ez az út elsősorban Lengyelország munkásosztályának kezdeményezésére támaszkodik a párt vezető szerepének következetes érvényesítése mellett. Nagy jelentőséggel bírtak a moszkvai lengyel—szovjet tárgyalások, melyek az imperialista körök csalódására sikerrel végződtek. A szovjet elvtársak a tárgyalások alkalmával jóakaratot tanúsítottak a két ország kölcsönös kapcsolataiban felmerülő különféle nehézségek kiküszöbölésében és a népi Lengyelország megsegítésére Lengyelország további sikeres szocialista építésének biztosításában. * * * Elvtársak! A szomszédos Magyarországon és Lengyelországban lezajlott események előzetes értékelésével szorosan öszszefügg Tito elvtárs 1956. november 11-i beszédével kapcsolatban elfoglalt álláspontunk is. Beszédének irányzata jogos ellenzést váltott ki sok kommunista pártban és a mi pártunk is negatív álláspontra helyezkedett vele szemben. Nyíltan kijelentjük, hogy beszéde abban az időben, amikor elmondta, ártott az egyesült nemzetközi reakció akkori bőszült támadása ellen küzdő kommunista pártoknak. A magyarországi események és a jelenlegi nemzetközi politikai helyzet fejlődésének értékelése Tito elvtárs beszédébén, nézetünk szerint, egyes nyilvánvaló és kétségtelen tények mellett — például a fehér terrornak és a Nagy-kormány kapituláló magatartásának, az Egyiptom elleni agressziónak stb. leírása — egész sor helytelen következtetést és értékelést tartalmaz. Teljesen ellentmond a valóságnak, ellentétben áll a tények osztályszempontbői való elemzése marxista módszerével az a kijelentése, hogy a magyarországi események jellemzésekor „az egész nemzetnek a szocializmus és a Szovjetunió elleni felkeléséről" beszél. Tito elvtárs negatívan értékeli a szovjet hadsereg áldozatkész segítségét, melyet a szovjet kormány Nagy (Folytatás a 4. oldalon) OJ SZO 1956. december 9.