Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-09 / 343. szám, vasárnap

A Jelenlegi nemzetközi helyzet és pártunk munkájára vonatkozó következtetések Antonín Novotný elvtárs beszámolója Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának december 5-i ülésén (Folytatás a 3. oldalról.) Imre kormányának kérésére nyújtott, a szovjet hadsereg másodszori segítségnyújtásáról pedig mint „hibáról" beszél. Azt állítja, hogy ez „szintén baj volt", noha nyomban kijelenti, hogy „ha a szocializmus megmentésére vezet Magyarországon, azaz a szocializmus további építésére az országban és a világbéke megőrzésére, akkor majd egy napon pozitív tényező lesz ..." Továbbá ezt mondja Tito elvtárs: „A tragédiával kapcsolatban csak egyet akarok kijelenteni, a különféle kommunista pártokban azok a felelőtlen elemek, melyek eddig sztálini módszerekkel tartották fenn hatalmukat, igen rossz szolgálatot tesznek a Szovjetuniónak, ha azt tanácsolják neki, hogy úgy járjon el, amint ők helyesnek tartják." Senkit sem nevez meg, de nyilvánvaló, hogy többek között pártunkra is gondol. Pártunk ismét nyíltan kijelenti: büszkén kitartunk álláspontunk mellett, melyet az ellenfo<radalnti puccs szétzúzásakor a magyar kormánynak a szovjet csapatok részéről nyújtott megsegítésével kapcsolatban foglaltunk el. (Taps.) Tito elvtárs azonban nem csupán a magyar események értékelésére szorítkozik. A továbbiakban arról szól, milyen „oozitívan és hasznosan" hat Jugoszlávia példája és kijelenti, hogy még inkább fognak törekedni arra, hogy az említett „jövendőmondóknak és tanácsadóknak ne sikerüljön szándékuk: megállítani a Jugoszláviában 1948-ban megkezdődött folyamatot, mely most Lengyelországban folytatódik, és azt sztálini vágányra terelni". E gondolatot a továbbiakban így részletezi: „A lengyel elvtársakkal karöltve kell küzdenünk a Keleten vagy Nyugaton különféle más pártokban mutatkozó irányzatok ellen. Ez a harc elvtársak, nehéz és hosszadalmas lesz. mert jelenleg tulajdonképpen arról van szó, győzedelmeskedik-e valóban a kommunista pártokban az az új irányzat, melyet Jugoszlávia kezdett el és amelynek megvalósítására az SZKP XX. kongresszusának határozatai teremtették meg a kellő feltételeket." Ehhez még hozzáteszi: „Jugoszláviának nem szabad elzárkóznia, minden irányban ki kell fejtenie tevékenységét", emellett hangsúlyozza, hogy ez állítólag „nem ássa alá belülről ezeket az államokat, hanem eszmeileg hat és a kapcsolatok felvételét jelenti, hogy az új szellem győzedelmeskedjék". Az a nézetünk, hogy ez mindenekelőtt leplezetlen kísérlet a leninizmusnak a testvéri pártok által szilárdan védelmezett plattformjátől eltérő valamilyen új nemzetközi plattform kialakítására a kommunista mozgalomban. Beszédében Tito osztályozza az egyes pártokat és vezetőiket, igyekszik őket „sztálinistákra" és más irányzatok követőire felosztani. Támadja a Francia Kommunista Pártot, Albánia Munkapártját és személy szerint Enver Hodzsa elvtársat. A jugoszláv vezetők természetesen nem véletlenül napolták el és végül bizonytalan időre halasztották a Francia Kommunista Párttal való tárgyalásokat. A mi kormányküldöttségünk pontos határidőre kitűzött látogatását is lemondták. Meg kell továbbá mondanunk, hogy a jugoszláv elvtársakkal különféle alkalmakkor folytatatott beszélgetéseink alkalmával nem tágítottunk az alapvető lenini szempontoktól és sohasem kerültük a megoldatlan, mindenekelőtt ideológiai jellegű kérdéseket. • Lényegében tehát elmondhatjuk, hogy Tito beszéde, amely különválasztja az egyes pártokat és vezetőségeiket, a„ nemzetközi kommunista mozgalom egységét érinti. Márpedig jelenleg ez az egység sokkal inkább szükséges, mint bármikor a múltban. Az ilyen irányzat a kapitalista reakció éles támadása és a jobboldali szocialisták demagógiája ellen sikerrel védekező forradalmi kommunista front meggyengítésére vezet. Tito elvtárs beszéde más testvérpártok belső ügyeit, rendesen választott vezető szerveit, a pártkongreszszusokon s konferenciákon megtárgyalt és jóváhagyott politikai irányvonalát is érinti. Tito emellett maga hozzáfűzi: „Nem kell félni annak nyílt bírálatától, ami e pártokban nincs rendjén ... Erről még írni kell." Arról, hol „van rendjén" és hol „nincs rendjén", kétségkívül maguk a jugoszláv vezetők akarnak dönteni. Ezért különös, ha a jugoszláv elvit I s z o 1956. december 9. társak ma azt állítják, semmilyen beavatkozásról nincs szó, mivel ők mindig ellenezték a beavatkozást. Tito beszédének emiitett állításai, melyeket a jugoszláv sajtó sokkal élesebb formában részletez, ellentétben állanak a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége hivatalos okmányainak egész sorával, főleg az SZKP-vel ápolandó további kapcsolatokról kiadott nyilatkozatával, melyben kimondottan kötelezik magukat, hogy nem avatkoznak be más pártok belügyeibe. Nem érthetünk egyet Tito elvtárs azon állításával, hogy a személyi kultusz az egész rendszer terméke, mert tudvalévő, hogy éppen a szovjet szocialista rendszer tette lehetővé a személyi kultusz leleplezését és káros következményeinek kiküszöbölését. Tudvalévő, hogy éppen a személyi kultusz áll egyenes ellentétben a szovjet rendszerrel. Visszautasítjuk mindazokat a kísérleteket, melyek a Szovjetunió és a többi szocialista országok <állami és pártvonala legszorosabb kapcsolatának megbontására irányulnak. Az alapvető elvi álláspont a kommunista pártok és az SZKP közötti kölcsönös kapcsolatokban annyira ismert tény, hogy nem tartjuk szükségesnek kétségbevonni érvényességét. Nagyrabecsüljük a szovjet és jugosžláv kormány, valamint az SZKP és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége közös nyilatkozatának jelentőségét, mivel az első lépést jelentette Jugoszláviával és a Jugoszláv Kom- • munisták Szövetségével való fokozatos közeledésben. Kapcsolataink, valamint a többi szocialista országok és pártok kapcsolatai a Szovjetunióval és az SZKP-vel azonban sokkal szorosabbak, bensőbbek és magasabb színvonalúak. Mert ez felel meg közös érdekeinknek és céljainknak és kommunisták között ez magától értetődik. A személyi kultusz következtében az elmúlt években e kapcsolatokban előadódott fogyatékosságok és hibák ma már a régmúlté. Mint már említettem, az SZKP KB 1955 júliusi ülésén foglalkozott velük. E kérdés elvi tisztázása egyenjogú testvéri együttműködésünk megerősödésére és elmélyítésére vezetett. Együttműködésünk egyre szorosabb lesz. Barátságunk a Szovjetunióval a napokban nagy haragra gerjesztette a Borbát, amely a moszkvai Pravda nemrég közölt cikkére adott válaszában ezt írja: „Bármit írhat a Rudé Právo a megbonthatatlan csehszlovákszovjet barátságról! A Szabad Nép is ugyanezt bizonyítgatta Rákosi és Gerő idején Magyarországon." A Borba ezzel nyíltan megsérti és rágalmazza népünket. Hol vannak azok az állítások, melyek szerint tiszteletben kell tartani az egyes országok helyzetének sajátos jellegét, ami a jugoszlávok szerint a marxizmus sarkköve! Élesen visszautasítjuk azt a szándékot, hogy összehasonlítsa a München előtti Csehszlovákia fejlődését — melyben a SzovjStunióval való barátságért folyó küzdelem százezres és milliós tömegek ügyévé vált és szövetségi szerződésben nyert kifejezést — a fasiszta Horthy Magyarország fejlődésével! Egyáltalában nem hasonlíthatja össze Csehszlovákiának a Szovjetunióval való kapcsolatai fejlődését a második világháború idején és Magyarország helyzetét ugyanebben a háborúban, az alapvető különbségeket Csehszlovákia és Magyarország háború utáni fejlődésében, a népi demokrácia megszilárdításáért és győzelméért vívott küzdelmükben. Furcsa, hogy a Borba erre az álláspontra helyezkedett, noha szerkesztői jól ismerik ezeket a tényeket. Mindezek felett mélyebben el kell gondolkodnunk. Hasonló megnyilvánulások Jugoszláviában az utóbbi időben gyakoriak. M. Todorovics elvtárs cikkében, melyet a Komunyiszt, a JKSZ ideológiai folyóirata 7—8. számában közölt, helytelen elveket propagál a kommunista pártok kapcsolatait illetően és elkeni a világszerte fennálló osztályellentéteket. Todorovics „az emberi társadalom megérése és a szocializmusba való átformálódása általános folyamatának" elméletével áll elő, amely lényegében revizionista elmélet. Tény, hogy a jugoszláv sajtóban megjelent írások, továbbá különösen Tito elvtárs beszéde a belgrádi tárgyalások óta eltelt másfél év folyamán semmi irányban nem segítik és nem segíthetik elő egyrészt Jugoszlávia és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, másrészt a szocialista országok és a kommunista pártok közötti kölcsönös kapcsolatok teljesen kielégítő fejlődését. Továbbra is törekedni fogunk köztársaságunk és Jugoszlávia, pártunk és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége együttműködésének és kapcsolatainak fejlesztésére és elmélyítésére. Természetesen műidig kitartunk elvi álláspontunk mellett, egy lépést sem tágltunk a marxizmus-leninizmus elveitőf, s mindig tekintetbe vesszük a nemzetközi kommunista mozgalom általános érdekeit. Jugoszlávia szocialista építésben szerzett tapasztalatainak saját viszonyainkra való alkalmazását illetően továbbra is gondosan figyelemmel követjük Jugoszlávia tapasztalatait, esetleg felhasználjuk azt, ami jó, amint ezt eddig is cselekedtük a többi országok tapasztalatainak átvételében. Határozottan nem értünk egyet azzal, hogy a jugoszláv tapasztalatokból más országokra is általánosan érvényes és kötelező „mintát" állítsanak fel. Számunkra egyetlen kötelező minta a lenini példa, melyet nemcsak nálunk, hanem más országok egész sorában is különböző történelmi és szociális-gazdasági körülmények között alkotó módon érvényesítenek. A lenini példa tartalmazza azt, ami közös, ami a legfőbb, ami bennünket öszszeköt és amit mindig szem előtt fogunk tartani. Ha a jugoszláv tapasztalatok országuk különleges sajátosságait tükrözik — amint erre a jugoszláv elvtársak mindig nagy súlyt helyeztek —, akkor engedjenek meg egy kérdést: Mi a közös a mi országunk sajátosságai ésiaz ő sajátosságaik között? A legkevésbé sem akarjuk lekicsinyelni Jugoszlávia gazdasági építésben elért sikereit, sem pedig leplezni azokat a nehézségeket, melyeket a szocialista országokkal való kapcsolatai megszakadásának éveiben kellett leküzdenie. Az sem szokásunk, hogy dicsekedjünk. A tények és számadatok azonban azt mutatják, hogy igen je lentős különbség van Jugoszlávia és fejlett iparú, intenzív mezőgazdaságú országunk gazdasága között. Országunkat a munka nagyfokú termelékenysége és a nép magas életszínvonala jellemzi. Vegyük csak a mezőgazdaságot. Nem szólván arról, hogy Jugoszláviában a hektárhozamok a mi hektárhozamainknak csak a felét teszik ki és a gépesítés ott csupán kezdeti fokon áll, főleg a szocialista mezőgazdasági termelési kapcsolatokban, a szövetkezeti, nagyüzemi termelésben jutottunk összehasonlíthatatlanul előbbre. Az ipar megszervezésében pedig: hogyan állhatnók meg helyünket laza tervezéssel, az értéktörvény, a kereslet és kínálat ösztönszerű hatásával nagymértékben szakosított és széleskörűen kooperáló iparunkban? Ha azt az utat követnők, hogy vállalatainkat kisebb, lényegében független egységekre osztanók fel, úgy mint Jugoszláviában, sokkal rosszabban szerveznők meg a termelést, mint a mai kapitalizmus fejlett országaiban, csökkentenők a munka társadalmi termelékenységét és sírva fakadhatnánk a munkakeresetek felett. Az ország termelőerői és a káderek színvonalától elválaszthatatlan olyan kérdések megoldása, mint az államigazgatás formái és megszervezése, a vállalatok munkásigazgatőságai, stb. Ebben is — tekintettel az említett alapvető különbségekre — aligha vehetnénk példát Jugoszláviától. Jelenleg nagyszabású decentralizálást hajtunk végre és kiküszöböljük a túlzott Elvtársak! Most rátérek azokra a következtetésekre, melyeket további tevékenységünkre vonatkozóan kell levonnunk, hogy még sikeresebben valósítsuk meg pártunk fő politikai irányvonalát. Fő feladatunkat az adja meg, amit dolgozóink és az egész világ dolgozói alapvető fontosságú életkérdésnek tartanak, azaz a béke megőrzése és megszilárdítása. Az SZKP XX. kongresszusa történelmi jelentőségű határozataiban világos irányvonalat mutatott a jelenlegi békeharcban kifejtett törekvésnek. Továbbhaladunk a nemzetek békéért és biztonságért vívott elszánt, aktív harcának útján. Következetesen megvalósítjuk a békés egymás mellett élés, a szocializmus és a kapitalizmus békés versengése alapelvein épülő lenini békés külpolitikát. E politikánkban támogatni fogjuk a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló összes törekvéseket és akciókat, ami azt jelenti, hogy teljes mértékben támogatjuk a Szovjetunió békejavaslatait, melyeket a mai nemzetközi helyzet összes problémáinak a béke megszilárdítása érdekében történő megoldására tett. Továbbfejlesztjük országunk aktív külpolitikáját. Tántoríthatatlan béketörekvésünket centralizmus csökevényeit. Ezt azonban úgy cselekedjük, hogy megfeleljen körülményeinknek, hogy biztosítsuk az < ország és a gazdaság egységes irányítását, hogy ne okozzunk szervezetlenséget és zűrzavart bonyolult és fejlett termelésünkben és állami életünkben. Következetesen ügyelünk arra, hogy minden intézkedésünk fokozza minden egyes dolgozó tevékeny részvételét az ország irányításában és a termelés fejlesztésében, hogy életünkben rendszeresen elmélyüljön a szocialista demokratizmus. A mi viszonyaink közepette nem vernek gyökeret különféle „eszmék", és a gépies átvitelükre irányuló kísérletek nem térítenek le bennünket utunkról. Tovább haladunk előre azon az úton, amely már nem egy nagy sikert eredményezett, amely lényegesen növelte országunk erejét és jelentősen megjavította népünk életét. Országunk viszonyainak becsületes lenini elemzéséből fogunk kiindulni és mindig szemünk előtt tartjuk mind nemzeteink jólétét, mind nemzetközi kötelességeinket, melyekhez mindig hívek maradtunk és hívek maradunk. Elvtársak! Mindezek a világesemények nagy visszhangot keltettek hazánkban. Tények igazolják pártunk és dolgozóink helyes és szilárd álláspontját. Országszerte széleskörű aktívákat és gyűléseket szerveztünk, melyekről a dolgozók több mint 18 ezer határozatot és levelet küldtek a CSKP Központi Bizottságának. Ezekben egyöntetűen helyeslik a párt és a kormány politikáját, elítélik a világreakció cselekedeteit és törhetetlen akaratukat fejezik ki, hogy szilárd barátságban és szövetségben a Szovjetunióval és a többi szocialista országokkal még határozottabban kívánnak előre haladni országunk szocialista építésében. Munkásosztályunk az elmúlt napokban megmutatta nagy fokú politikai fejlettségét és osztályöntudatosságát, rendíthetetlen hűségét a proletár nemzetköziség eszméihez. Munkásosztályunk szilárd állásfoglalása nagymértékben befolyásolta a munkások és parasztok, s országunk valamennyi dolgozói szövetségének további megerősödését. A munkásosztály mailé felsorakozott a parasztság és a dolgozó értelmiség és egyetértését fejezte ki a párt és a kormány politikájával. Kifejezte akaratát, hogy még jobban elő kívánja segíteni népi demokratikus hazája megszilárdítását. Az elmúlt napokat az a tény jellemzi. hogy sok dolgozó, főleg munkás kérte felvételét kommunista pártunk soraiba. A dolgozók az üzemekben és falvakon kezdeményezésük és munkaaktivitásuk fokozásával válaszoltak az imperialistáknak a nemzetek békéje és szabadsága ellen szőtt fondorlataira. Néhány példát csupán. Az észak-csehországi bányászok bővítették felajánlásukat, s még több szenet adnak köztársaságunknak. Az Osztrava-Karviná-i szénmedencében ismét teljesítik a tervet. A novemberi szénfejtési tervet 103,8 százalékra teljesítették. Ebben a hónapban 64 726 tonna kőszenet termeltek terven felül. Falvaink is megállták a helyüket. Tudvalévő, hogy a reakció tevékenysége leginkább falvainkra összpontosul, ám ez alkalommal sem sikerült számításuk. Szövetkezeteink és földmüveIII. kísérje az agresszív körök tervei ellen kifejtett következetes küzdelmünk. Leplezzük le ezeket a terveket és serkentsük népünket még fokozottabb éberségre. Mindaz, amit a békeharcban és országunk szocialista építésében elértünk, szorosan összefügg a Szovjetunióval való barátságunkkal és szövetségünkkel. Ezért továbbra is ezen az úton fogunk haladni, megszilárdítjuk és ápoljuk testvéri kapcsolatainkat a nagy Szovjetunióval. (Taps.) Teljes mértékben tudatosítjuk a szocialista világrendszer nagy jelentőségét a nemzetek életében. Ezért minden erőnkkel törekedni fogunk e rendszer megszilárdítására, elmélyítjük baráti kapcsolatainkat a Kínai Népköztársasággal és a többi szocialista országokkal. Országaink együttműködésében alapvető jelentőségük van a gazdasági egyezményeknek és szerződéseknek, melyek az országaink építésében nyújtott külcsönös segítség alapját képezik. Mélyítsük el e szerződéseket úgy, hogy országaink még szilárdabban támaszkodjanak egymásra és még jobban kivédhessék a kapitalista országok gazdasági nyomását. Országaink szövetségét és biztonságát a varsói szerződés fejezi ki Részünkről ügyelni fogunk a közös ügyünk javát szolgáló szerzőseink nemcsak túlteljesítették több tervfeladatukat, hanem október 15-től november 15-ig további 28 EFSZ-t alakítottak. Bizonyára további EFSZ-ek alakulnak meg majd annak a levélnek megtárgyalása után, melyet a kormány az EFSZ-ek III. kongreszsusa alkalmából a parasztokhoz intézett. A reakció számítása ifjúságunkkal és értelmiségünkkel kapcsolatban is kudarcot vallott. A magyarországi események mély hatással voltak ifjúságunkra és értelmiségünkre, meiynek döntő része tudatosította felelősségét országa iránt. Széleskörű szocialista munkaverseny Indult az üzemi ifjúság körében. Az ifjúság más szakaszokon is lelkiismeretesen lát munkájához. Nincs kétségünk értelmiségünk álláspontjáról. Természetesen pártunknak és társadalmi szervezeteinknek főleg a diákság körében nagyobb tevékenységet kell kifejtenie. Sokkal nagyobb figyelmet és gondot kell fordítani a művészi értelmiség körében végzett munkára. Ki kell emelnünk a csehek és szlovákok testvéri egységét, amely az elmúlt napokban jelentősen kidomborodott és tovább szilárdult. A magyar és más nemzetiségű polgárok is ezekkel a szavakkal fejezték ki álláspontjukat a magyarországi eseményekkel kapcsolatban: Hazánk a népi demokratikus Csehszlovákia, pártunk a CSKP. Természetesen várható volt, hogy az ellenforradalomnak a Magyar Népköztársaság ellen intézett támadása idején a szocializmus nyílt és álcázott ellenfelei, a vereséget szenvedett kizsákmányoló osztályok maradványainak soraiból származó megrögzött ellenségeink is hallatnak magukról. Népünk szilárd egysége csirájában fojtott el minden ellenséges fel'épésre irányuló kísérletet. A Nemzeti Front, szervezetei és egyes politikai pártok vezetőségei, melyeknek az elmúlt időben tanúsított magatartását és munkáját pozitívan értékeljük, megmutatták, hogy küldetésük magaslatán állanak. Mi eredményezte ezt, elvtársak? Az, hogy kommunista pártunk teljes készültségben állt és nagy aktivitást fejtett ki, ismét megmutatta, hogy helyes irányban tudja vezetni a Namzeti Frontban tömörült néoünket. A párt rendszeresen tájékozódott a helyzet alakulásáról, megvilágította a helyzetet a dolgozóknak, éberségre és munkára serkentette őket köztársa:áiunk megszilárdítása érdekében. Az elmúlt napokban e téren nagy segítséget nyújtottak a Rudé Právo és más sajtótermékeink is. Pártunk tekintélyinek megnövekedését bizonyítja az is, hogy nemcsak a kommunisták, hanem egyre újabb és újabb pártonkivüliek fordultak szervezeteinkhez és kérték megbízásukat olyan feladatokkal, melyeket ebben az időben biztosítanunk kellett. Népi milíciánk ismét megmutatta nagy fokú harckészségét, fegyelmezettségét és szilárd forradalmi magatartását. Megmutatta, hogy méltó örököse 1948 győzedelmes februárja dicső harci hagyományainak. (Taps.) Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetjük, hogy jól megálltuk a helyünket az elmúlt napok megpróbáltatásai közepette, ami büszkeséggel telt el bennünket. Büszkék vagyunk pártunkra, munkásosztályunkra, dolgozó népünkre. Ez ugyanakkor további nagy munkára kötelez bennünket. dések és egyezmények következetes teljesítésére. A békéért és szocializmusért folytatott harcunkban rendkívül nagy jelentőséggel bír szoros együttműködésünk és testvéri kapcsolataink a kommunista és munkáspártokkal, s élcsapatukkal, a Szovjetunió Kommunista Pártjával. (Taps.) Ma fokozottabban mint bármikor kidomborodik a világ dolgozóinak érdekeit rendületlenül védelmező SZKP-val való elvi egységünk jelentősége. Belpolitikánkban szemtől szembe a legutóbbi eseményekkel következetesen követni fogjuk fő és alapvető feladatunkat: népgazdaságunk további fejlesztését és dolgozóink életszínvonala állandó emelésének biztosítását. Az 1953. évi határozatok teljesítésével és a CSKP X kongresszusa irányvonalának megvalósítása terén kifejtett tevékenységünkkel tagadhatatlan sikeredet könyvelhetünk el ezen az úton. Alapvető feladatunkat jelenleg az országos konferencia határozatai tűzik ki konkrét formában. Fokozatos teljesítésük elősegíti gazdaságunk további fellendülését és népünk élet színvonalának emelkedését, mint azt az elmúlt napok már igazolták. En(Folvtatás az 5 oldBion)