Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-07 / 341. szám, péntek

A VUS ünnepi előadása S Keresztvíz leszedés, amit akartok AZ AMATŐR énekkarok és együttesek számára szinte iránytszabó műsorral lépett a közönség elé a bratisiavai „Vysokoškolský umelecký súbor" (Főiskolai Művészegyüttes). Az eddigi műsorpolitika káros hatásán okulva műsoruk összeállításakor figyelembe vették azokat a hibákat, amelyeket eddig majdnem minden amatőr, sőt professzionista együttes is elkövetett. Nagyon jól tudjuk, hogy a túlságosan egyoldalú és könnyű sikereket -hajhászó programmal fellépő együttesek zsákutcába jutottak. A nagyrészt qiccsművekböl összeállított műsor már értékét veszítette a laikusok előtt is. Sőt a múlt évben szinte mindent lerohanó erővel kitörő operettkultusz is kezd alábbhagyni. A közönség újat és többet, magasabb művészi teljesítményt kíván. És ezt adta, illetve adja a Vysokoškolský umelecký súbor. A csoport műsorának gazdagságával rá akar mutatni a zenei világ széles skálájára, különböző formájú és az érzésvilágot érintő műveire; szemléltető útmutatást nyújt amatőr együtteseinknek a program összeállítására. Megszólaltatja a XVII. század klasszikus és romantikus zenéjét, és a ma éjő zeneszerzők műveit. TalálkozBetegeskedtem a minap, az ágyat kellett őriznem. Ilyenkor az ember nemcsak többet olvas a szokottnál, hanem olyasmi is a keze ügyébe kerül, amire különben, a napi események lázas sodrában nem lenne ideje. Ivan Szergejevics Turgenyev (1818— 1883) az orosz irodalom klasszikusa, a finom érzésű művész, az Apák és fiúk, az Egy vadász feljegyzései halhatatlan szerzője. Alkotómunkájának jelentősége, hatása rendkívül nagy. Minden egyes művének megjelenése nagy eseAZ OROSZ NYELV 1882. június. Elgondolkodom. Mi is szépnek, ízesnek, gazdagnak tartjuk, élvezzük édes anyanyelvünket. És ma, háromnegyed századdal azután, hogy Turgenyev így bizakodott orosz nyelvében, mennyit fejlődött a mi nyelvünk is. Mégsem beszélünk és írunk tisztán, szépen, magyarul. Egyelőre már elértük azt, hogy a nyelvtani szabályok betartásának fontosságát mind többen legalább elismerik. Mutatkoznak az eredmények? Igen. Lassan már mutatkoznak. Mind gyakrabban fordul elő, hogy megpirongatják azt, aki indokolatlanul, Új kultúrház Bodrogszerdahelyen az új kultúrház felépítésével nagy lépést tettek a népi kultúra továbbfejlesztésében. A beépített színpad már eddig is számos értékes kulturális megnyilvánulást tett lehetővé. A Csemadok bodrogszerdahelyi csoportja és a helyi CSISZ-szervezet teljes mértékben kihasználják a kultúrházat, a mellette levő könyvtárat és olvasóterem sem áll üresen. Esténként megtelnek a helyiségek fiatalokkal, idősebbekkel. A színjátszó csoport jelenleg Szigligeti színművét, a Cigányt tanulja. A műkedvelő színjátszó gárdában a szerdahelyi dolgozó fiatalságot látjuk. Vaszil Irén, Kocoru Böske, Balogh Irén, Deák Jolán, Varga Erzsike, Csorosz Irén és a fiúk is egész nap dolIri-ia Ty'homirnova és Jurij Kondratov, az OSZSZSZK érdemes művészei, a Moszíkvai Nagy Színház baletttáncosai ünnepi est keretében Trebíčen léptek fel. A szovjet táncosok Tatyjána L. Vir.ogradova zongorakísérete mellett egyes jeleneteket muA zágrábi Nemzeti Színház balettegyüttese kedden három műből összeállított műsorral lépett fel a karlíni Állami Színházban a prágai közönség előtt. Az estet Domenico Scarlattinak, a XVIII. század első felében élt nápolyi nak itt a népdal, a modern zene és a vidám ifjúsági indylók. Orlando di Lasso, Mozart, Smetana, SchneiderTrnavský, Cikker, Ferenczy és Dunajevski nevét olvashatjuk a műsorfüzetben, de nem hiányzik az ifjúság kedvelt zeneszerzője: Jaroslav Ježek sem. Az együttes énekkara egyike a legjobb amatőrénekkaroknak hazánkban. Hatvan tagja van, akik különféle főiskolákon, vagy konzervatóriumban tanulnak. A zenekar tagjai kevés kivétellel az Állami Konzervatórium növendékeiből kerülnek ki. Játékuk azonban még nem egységes. Több gyakorlat, egyöntetűbb vonótechnika és az első hegedűsök biztosabb játéka szükséges ahhoz, hogy méltó versenytársai legyenek a már működő hivatásos együtteseknek. AZ ÉNEKKAR azonban ennél sokkal tovább jutott. Hangja kiforrott, különösen a szoprán és a basszus tömör, a tenor egy kicsit gyengébb. A kiejtés még nem tökéletes. Az előadott énekszámok közül kiemelkedik a művészien előadott olasz népdal, Vieni sul mar, Jurij Koposov feldolgozásában. A szólórészt Mária Dunaková énekelte. Csengő szopránja, üde, fiatalos előadása méltán megérdemelte a szünménye volt nemcsak az orosz, hanem az európai irodalmi életnek is. Most azonban másról óhajtok írni. Igen nagy Turgenyev jelentősége a nyelv művészete terén. Csodálatos tökéletességgel bírta az orosz nyelvet. „Turgenyev, Tolsztoj, Csernisevszkij és Dobroljubov nyelve nagy és hatalmas" — írta Lenin. Ebben a névsorban Turgenyev neve az első helyen szerepel. Közöljük — mert érdemes — egyik jellegzetes kis remekművét: „prózában írt versét": kényelemszeretetből csúnyán, szabálytalanul, ún. kevert nyelven beszél. Az alábbi sorok azt célozzák, hogy ne topogjunk már egy helyben továb6. Példás szorgalom, jószándékú akarat felszámolhatja az eddigi közönyt. Ügyeljünk a helyes beszédre. Érthetően, szabatosan, magyarul fejezzük ki mondanivalónkat. Hűen, pontosan, színvonalasan tolmácsoljuk gondolatainkat. Nemrég beszélgettem pártunk egy propagandistájával. Az utóbbi években sok tapasztalatot szerzett. Elmondotta, — új lendület goznak. De ha eljön az este, fáradságot nem ismerve ott találjuk őket a kultúrház olvasótermében, szerepkönyvvel a kezükben színdarabot tanulnak. A tél folyamán további színdarabok betanulását tervezik. így pl. Csizmarektől a Bújócskát, valamint szlovák szerzők műveit akarják színre vinni. Lesko Mihály, a Csemadok helyi csoportjának elnöke, szívvel lélekkel szervezi a kultúrmunkát. Nagy segítségére van — különösen a színdarabok betanításában — Vaskó József és Deák József is. A helyi szervek is mindent megtesznek, hogy Bodrogszerdanely méltó legyen hagyományaihoz a népi kultúra fejlesztésében. i. -ki— I tattak be Csajkovszkij Hattyúk tava, és Prokofjev Hamupipőke c. balettjéből. A műsor keretében Vetko Zsecskov bolgár hegedűmüvésznő, Jiŕí Hubička zongoraművész és František Smetana gordonkaművész is fellépett. mesternek Háló című balettjével nyitották meg. Nagy közönségsikert aratott Jakov Gotovac tüzes délszláv balettje. A műsort Igor Sztravinszikij ismert Pjotruska című balettjével fejezték be. ni nem akaró tapsot. Az est másik fénypontja Bedfich Smetana IV. cseh kantátája volt. Ebben a számban mind az énekkar, mind a zenekar tudása legjavát nyújtotta. A Ľuba Baricová által előadott brazil népdal szinte elénk varázsolta a brazil tájak, kedvesét váró feketeszemű lányát. A férfi szólóénékesek gyengébbek voltak. E. Gábornak sok az önbizalma, de kicsi a hangterjedelme. Michal Šedo, aki Milan Novák népdal feldolgozásában szólót énekelt, már sokkal jobb volt. Említést érdemel még Alojz Brestovanský, akinek hangja még nem eléggé csiszolt, de kellő gyakorlattal és tanulással az együttes szólóénekeseinek erősségévé válhat. Külön ki kell emelni az együttes konferálóit: Etela Harantovát és Ján Comajt. Konferálásuk: művészet. A szlovák nyelv minden ize, zamatossága benne élt előadásukban. AZ ELŐADÁS előkészítése több gondot érdemelt volna. A hirdető falragaszt az előadás előtt mindössze három nappal tették ki. így az érdeklődés nem lehetett olyan, mint amilyent az előadás megérdemelt volna. Gyüre Lajos N — hogy gyakran hiába készült alaposan egy-egy előadásra, szavai mégse kötötték le a hallgatóság figyelmét. Sokat töprengett azon, mi ennek az oka? Miért válik egyhangúvá, szürkévé az előadása? A dolog nyitját az egyik propagandista-szemináriumon „fedezte fel'', amelyen maga is részt veit mint hallgató. Észrevette, hogy az ő figyelme is messze kalandozik — még az előadás leglényegesebb részeinél is — ha az előadó nem beszél elég érdekesen. Ha minden mondatban „kiértékel" és „felveti a problémát", ha kínosan keresi a szavakat és nehézkes, hosszú körmondatokba bonyolódik. Elvtársam rájött arra, hogy gyakran ő maga is így beszél, csoda-e, ha hallgatói nem figyelnek rá. Sajnos, az a valóság, hogy gyakran valami különleges, kiagyalt, elrontott, sajátos nyelven beszélünk, ahelyett, hogy egyszerűen — magyarul beszélnénk. Egy kórházról készülök szólni, noha vidám hangnemben kellene beszélnem, mivel a káromkodás ellen taián valóban a fütyörészés a legjobb orvosság. Nem hiszem, hogy sikerül vidámnak lennem, ám semmit sem lehet előre tudni... Megérkezés Az ilyesmi rendszerint úgy kezdődik, hogy a kezelőorvos megállapítja: az embernek • valami baja van. Mit kerteljünk? Hősünk sárgaságba esett. A helybeli kórházban nem akadt számára hely, ezért mentőautóba ültették és a vezető begyújtotta a motort ... Hősünk egy termetes néni jobbján szorong, s pislogva, ostobán és balsejtelmektől gyötörve mered az útra s a titokzatos jövőbe. A néni, aki szintén sárgaságban van, egyre ezt ismételgeti: — Disznósajtot az életbe soha többet nem eszek, édes lelkem. A losonci kórház belgyógyászati osztálya előtt fékez le velük az autó. Itt állnak, az emeleti folyosón. Állnak és várnak. A többi betegek a kezdő zöldfülűnek kijáró leereszkedéssel szó'ítják meg őket. — Hálóruhát meg evőeszközt hoztak-e? — kérdezik. — Mert itt örülnek neki, ha hoz az ember. Odahaza azt monta az orvos, ne vigyek semmit, mert a holmi a kórházban megferfőződik s nem hozhatnánk vissza. Az ellentmondás világos: az itteniek nem tartják veszélyesnek, hogy a beteg hazavigye a használt pizsamát. — Áz igazság csak egyféle lehet. Kinek van hát igaza? — kérdi a történet hőse. Az első gát fölött mája, s leereszekdve a földre egy olyan lajtorján, melynek alsó vége hősünk kórházi szobájában érne földet, bizonyára meglepetten nézne körül. — Melyik évben vagyunk mtest, fiú? — kérdezné. — Az 1956-ban. — válaszolná hősünk. — Bolond vagy, gyerek, — nevetne a költő, — talán 1856-ot akartál mondani. Mi tagadás, ez a belgyógyászati osztály (mely kívülről inkább bagolyvárnak. vagy denevértanyának tűnik) nem tart lépést a televízióval, s lökhajtásos repülőgéppel és az üvegből készült motorkerékpárral. A takaró: egy dunyhahuzatba bújtatott öreg és nehéz pokróc, mely úgy összecsomósodik, hogy beteg legyen a talpán, aki helyreigazítja. A párna alig nagyobb, mint az Oj Szó címlapja. De milyen ez a párna. Magas gránithegyek s mély lankás völgyek váltakoznak benne... Az éjjeliszekrényt éppen hősünk háta mögé állították. — Ahá — üt a fejére, — milyen előrelátók! Gondoltak arra is, hogyha magas lázam közepette kedvem szottyan majd akrobata-mutatványokat végezni, ne kelljen sokat töprengenem. Hátranyúlok az orvosságért, vagy vízért az ágy vasán keresztül s máris kiéltem szenvedélyemet. (Csengő nincs a szobában.) Hősünk érzi. hogy nem fog aludni az éjjel. A fali hőmérő majdnem negyven fokos meleget mutat. (Nem sajtóhiba!) Az ablakot nem lehet kinyitni, mert azok, akik közvetlen közelében fekszenek, megfáznak. Hősünk, ördög tudja — az a kis harmincnyolcfokrs láz, az ágy, a hőség, a furcsa illatok, no meg az % kicsiség, hogy napok óta alig eszikí hát ez is valami? — bár semmi sem történt vele, rosszul kezd lenni, fuldokolni kezd. Fenemód túlérzékeny alak. Ki hallott ilyet? e ez külön fejezet — Legyen szíves, hívja fel a szolgálatos orvost — mondja a folyosón az ápolónőnek, miközben a fuldoklástól könnyes szemét törülgeti. — Most nem lehet — hangzik a válasz, — majd holnap reggel. — Akkor én megyek le hozzá, — nyögi betegünk —, mondja meg, hol van. — Nem mondom meg, — szól » mentőangyal, — s különben is innen tilos lemenni. Hősünk kidülledt szemmel a panaszkönyv után néz. De csak egy perselyszerü ládát lát, mely a falon lóg, s ezt festették rá: panaszláda. A ládika üres. Majd ha meszelni fogják a falat — talán jövőre — belenéz az orvos is esetleg. Lehet, hog'y akkor már lesz benne valami. Ha más nem, egy nadrággomb. A folyosó üres. Sehol egy lélek. Hősünk, miközben visszafefé botorkál, ilyen bolondokat gondol: a beteg ide azért jön, hogy meggyógyítsák, gondoskodjanak róla, gondolatát is kitalálják. ö is azért jött ide. Ezért nem ment például a tengerészeti minisztériumba. S arra gondol, milyen furcsa, hogy ebben a házban csak ő gondol erre! Jó, hogy a mentőangyal nem lát a fejébe. Mert az meg azt gondolná: ennek nemcsak sárgasága van, de meg is hibbant. Utóhang Hősünk már nincs a kórházban. De azóta is az a vágya, hogy az illetékesek elgondolkozzanak rajta: mi a jobbi kényelmesen és vidámari, vagy fogcsikorgatva és szenvedve gyógyulni? Az említett kórházról megtudja esetleg a világ, hány orvosa és ápolónője van, s hány beteget kezelnek ki benne évente. De a beteg élete nem ilyen számokból áll. A beteg kórházi élete nehezen vánszorgó órákból, gondokkal, félelemmel teli napokból áll. E nehéz napokat meg k 11 könnyíteni. De nem úgy, ahogyan azt hősünkkel tették. Bizonyos, hogy országunkban nem minden kórház belgyógyászata ilyen. De az is biztosra vehető, hogy nem ez az egyetlen ilyen kórház. S mivel nem tudok csak magamért gondolkodni, minden rossz kórház panaszkönyvébe (létező, vagy nem létező könyvébe) beleírom most ezeket a sorokat. Hátha elolvassa valaki. Itt a nevem is, hogy tudják, ki a békétlen panaszos: VERES JÁNOS. . 0 J S L 1956. december 7. A Moszkvai Nagy Színház balett-táncosai Tŕebíčen A zágrábi balett második fellépése Prágában Mi hat a teendő? Tanulni es megtanulni magyarul. Ez talán különösnek tűnik, de azt hiszem sokan vagyunk akiknek szükségünk van erre. Gyakran észre sem vesszük, hogy beszéd közben hogyan torzítjuk nyelvünket Milyen pontatlanul, pongyolán beszélünk. Legtöbb előadónk az előadás összeállításakor kevés gondot fordít arra, hogy világos, tisztán érthető mondatokat szerkesszen, felhasználja nyelvünk gazdag szókincsét. Az eredmény: az előadás hemzseg a félmondatoktól, befejezetlen mondatoktól, a rosszul és feleslegesen alkalmazott idegen szavaktól, a magyartalan kifejezésektől. S miközben tanítunk — tulajdonképpen édes anyanyelvünket rontjuk. Mi hát a teendő? Megtanulni magyarul. Világos kifejezéseket használni, magyarosan, szabatosan, helyesen beszélni. Tanulás közben alaposan utánanézni a szavak értelmének. Mindez magával hozza a kifejezőkészség fejlődését, sokrétűségét, hogy szebben jobban, érthetőbben, egyszerűbben, szabatosabban fejezzük ki magunkat. Persze sokat, nagyon sokat kell olvasni. De gyönyörűen és igazat írt Turgenyev az orosz nyelvről! Mi is sokat tanulhatunk belőle. SZILY IMRE írók és színészek művész-estje A csehszlovák-szovjet barátság hónapjának keretében a prágai Központi Népkönyvtár épük'ében megrendezték az ítóknak és a prágai Nemzeti Színház művészeinek estjét. A könyvtár nagyterme zsúfolásig megtelt. A magas színvonalú est és főleg Svjatoslav Richter szovjet zongoraművész fellépése nagy sikert aratott. A „ Vörös fény Kladnó felett" című film ünnepélyes bemutatója Moszkvában A csehszlovák-szovjet barátsági hónán keretében Moszkvában e napokban tartották a „Vörös fény Kladno felett" c. csehsz'.ovák film ünnepi előadását, amelyen részt vettek a Szovjetunió kultúrüg.yi minisztériumának, a moszkvai közéletnek képviselői, valamint a szovjet film kimagasló dolgozói. Jelen volt Jaromír Vošahlík, a Csehszlovák Köztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, a nagykövetség tagjai és a Csehszlovák Film dolgozói. tették. Helyesbítek: nem az orvosnő kéri, hanem szent Bürokráciusz, aki egy láthatatlan aktahegy tetején ül, tintapacni-glőriával öreg fején, s kárörvendően vigyorog. Mert a kezelőorvos beutalólapja nem elég! — De miért nem? — ágaskodik fel hősünkben az indulat. — Hiszen a beutalóból látható, hogy nem vagyok álruhában'kóborló maharadzsa, aki agyafúrt fondorlattal óhajt bejutni az e falak közt várakozó ingyenes paradicsomba. Az igazolványban levő adatokat pedir fejből h tollba tudom mondani, hiszen felnőtt ember vagyok és pálinkát hetek óta nem ittam. A szabály, az szabály... Pedig a fáradt és lázas test vágyik már a takaró alá. Még szerencse, hogy az orvosnő hosszas habozás után, nem törődve a fejét fenyegető veszéllyel, fügét mutat Bürokráciusznak. Hősünk új pályára lép S hősünk még aznap este beállt madárijesztőnek és a betegszobában ágya szélén ülve várta a nővérkét, aki jó idő múlva, mint egy mentőangyal, fehéren és üdén előlibben egy nyaláb ruhafélével angyali karjain. S hősünk kórházi „angyalbőrbe" öltözik. Mikor végignéz magán, áldja a szerencsét, hogy szép szerelmese nem látja ilyen állapotban, mert biztos, hogy az első percben szakítana vele. A pizsamanadrág, mely halványpiros színű, de kék foltok tarkállanak rajta, valamivel térdén alul ér ,alóla kilátszik a saját fehér alsójából egy tenyérnyi darab. A kabáton nincs gallér, de különben sem emberre szabták, hanem talán kétpúpú tevére, vagy valami őskori lényre. A hálóing nincs kivasalva s a gallér erről is hiányzik. A kijáró-kabát csíkos, alja térdig ér, ujja alig könyökön alul. Megmagyarázhatatlan eredetű, különböző nagyságú sötétlila és barna foltok éktelenkednek rajta, iskoláskori hegy- és vízrajzi térképre emlékeztetve a szemlélőt. Hősünk kimegy — mert ki kell mennie a folyosóra. A tálaló (ó irigylésre méltó felleqjáró, kii ezt a piszkos lyukat így nevezted el) ajtaja ki van nyitva. Be.m. a mosogató néni ötéves kis unokája sírásra görbülő szájjal, ijedten bújik nagyanyja szoknyája mögé, mikor meglátja hősünket, aki a fent leírt öltözetben, a folyosón terjengő átható bűzbe merülve befordul az illemhely felé ... Néhány szó a szobáról Ha a habos felhők közt mélán pipázgató Arany Jánosnak hirtelen fájni kezdene a mindig oly érzékeny Lengyel tudományos küldöttség érkezett hazánkba Dr. Stan'slav Leszczycki egyetemi I döttsége mely megtárgyalja a jövő tanár vezetésével Prágába érkezett a évi tudományos együttműködés terLengyel Tudományos Akadémia kül- J vét a csehszlovák tudósokkal. w A vizsgálószoba egy konyha, raktár és iroda bizzar keveréke. A szép és rokonszenves orvosnővé! hősünk előbb lerakja a heverőröl a frissen vasalt ágynemű hegyeit, hogy le tudjon feküdni s kezdetét vehesse a vizsgálat. Az ápolónők eközben az ablak mellett állnak s egykedvűen néznek kifelé, a szürkülő őszbe ... ¥ Az orvosnő igazolványaikat kéri. M Bizonv a kapkodásban otthon " ' OLVASAS KÖZBE A kétség napjaiban, amikor hazám sorsának súlyos gondja nyom, te vagy az egyetlen támaszom és vigasztalóm, ó szép, hatalmas, igaz és szabad orosz nyelv! Ha te nem volnál, hogyne esnék kétségbe mindannak láttán, ami otthon végbemegy ? g Ám lehetetlen, hogy egy ilyen nyelv ne egy nagy népnek adatott legyen! E