Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-07 / 341. szám, péntek

A VUS ünnepi előadása S Keresztvíz leszedés, amit akartok AZ AMATŐR énekkarok és együtte­sek számára szinte iránytszabó műsor­ral lépett a közönség elé a bratisiavai „Vysokoškolský umelecký súbor" (Fő­iskolai Művészegyüttes). Az eddigi műsorpolitika káros hatá­sán okulva műsoruk összeállításakor figyelembe vették azokat a hibákat, amelyeket eddig majdnem minden amatőr, sőt professzionista együttes is elkövetett. Nagyon jól tudjuk, hogy a túlságosan egyoldalú és könnyű si­kereket -hajhászó programmal fellépő együttesek zsákutcába jutottak. A nagyrészt qiccsművekböl összeállított műsor már értékét veszítette a laiku­sok előtt is. Sőt a múlt évben szinte mindent lerohanó erővel kitörő ope­rettkultusz is kezd alábbhagyni. A kö­zönség újat és többet, magasabb mű­vészi teljesítményt kíván. És ezt adta, illetve adja a Vysokoškolský umelec­ký súbor. A csoport műsorának gaz­dagságával rá akar mutatni a zenei vi­lág széles skálájára, különböző formá­jú és az érzésvilágot érintő műveire; szemléltető útmutatást nyújt amatőr együtteseinknek a program összeállítá­sára. Megszólaltatja a XVII. század klasszikus és romantikus zenéjét, és a ma éjő zeneszerzők műveit. Találkoz­Betegeskedtem a minap, az ágyat kellett őriznem. Ilyenkor az ember nemcsak többet olvas a szokottnál, hanem olyasmi is a keze ügyébe kerül, amire különben, a napi események lá­zas sodrában nem lenne ideje. Ivan Szergejevics Turgenyev (1818— 1883) az orosz irodalom klasszikusa, a finom érzésű művész, az Apák és fiúk, az Egy vadász feljegyzései halhatatlan szerzője. Alkotómunkájának jelentősé­ge, hatása rendkívül nagy. Minden egyes művének megjelenése nagy ese­AZ OROSZ NYELV 1882. június. Elgondolkodom. Mi is szépnek, ízes­nek, gazdagnak tartjuk, élvezzük édes anyanyelvünket. És ma, háromnegyed századdal azután, hogy Turgenyev így bizakodott orosz nyelvében, mennyit fejlődött a mi nyelvünk is. Mégsem beszélünk és írunk tisztán, szépen, magyarul. Egyelőre már elértük azt, hogy a nyelvtani szabályok betartásá­nak fontosságát mind többen legalább elismerik. Mutatkoznak az eredmé­nyek? Igen. Lassan már mutatkoznak. Mind gyakrabban fordul elő, hogy megpirongatják azt, aki indokolatlanul, Új kultúrház Bodrogszerdahelyen az új kultúrház felépítésével nagy lépést tettek a népi kultúra továbbfejlesztésében. A beépí­tett színpad már eddig is számos ér­tékes kulturális megnyilvánulást tett lehetővé. A Csemadok bodrogszerda­helyi csoportja és a helyi CSISZ-szer­vezet teljes mértékben kihasználják a kultúrházat, a mellette levő könyv­tárat és olvasóterem sem áll üresen. Esténként megtelnek a helyiségek fia­talokkal, idősebbekkel. A színjátszó csoport jelenleg Szigli­geti színművét, a Cigányt tanulja. A műkedvelő színjátszó gárdában a szer­dahelyi dolgozó fiatalságot látjuk. Vaszil Irén, Kocoru Böske, Balogh Irén, Deák Jolán, Varga Erzsike, Cso­rosz Irén és a fiúk is egész nap dol­Iri-ia Ty'homirnova és Jurij Kond­ratov, az OSZSZSZK érdemes művé­szei, a Moszíkvai Nagy Színház balett­táncosai ünnepi est keretében Trebí­čen léptek fel. A szovjet táncosok Tatyjána L. Vir.ogradova zongorakí­sérete mellett egyes jeleneteket mu­A zágrábi Nemzeti Színház balett­együttese kedden három műből össze­állított műsorral lépett fel a karlíni Állami Színházban a prágai közönség előtt. Az estet Domenico Scarlattinak, a XVIII. század első felében élt nápolyi nak itt a népdal, a modern zene és a vidám ifjúsági indylók. Orlando di Lasso, Mozart, Smetana, Schneider­Trnavský, Cikker, Ferenczy és Duna­jevski nevét olvashatjuk a műsorfüzet­ben, de nem hiányzik az ifjúság ked­velt zeneszerzője: Jaroslav Ježek sem. Az együttes énekkara egyike a leg­jobb amatőrénekkaroknak hazánkban. Hatvan tagja van, akik különféle fő­iskolákon, vagy konzervatóriumban ta­nulnak. A zenekar tagjai kevés kivétel­lel az Állami Konzervatórium növen­dékeiből kerülnek ki. Játékuk azonban még nem egységes. Több gyakorlat, egyöntetűbb vonótechnika és az első hegedűsök biztosabb játéka szükséges ahhoz, hogy méltó versenytársai legye­nek a már működő hivatásos együtte­seknek. AZ ÉNEKKAR azonban ennél sokkal tovább jutott. Hangja kiforrott, külö­nösen a szoprán és a basszus tömör, a tenor egy kicsit gyengébb. A kiej­tés még nem tökéletes. Az előadott énekszámok közül kiemelkedik a mű­vészien előadott olasz népdal, Vieni sul mar, Jurij Koposov feldolgozásá­ban. A szólórészt Mária Dunaková éne­kelte. Csengő szopránja, üde, fiatalos előadása méltán megérdemelte a szün­ménye volt nemcsak az orosz, hanem az európai irodalmi életnek is. Most azonban másról óhajtok írni. Igen nagy Turgenyev jelentősége a nyelv művészete terén. Csodálatos tö­kéletességgel bírta az orosz nyelvet. „Turgenyev, Tolsztoj, Csernisevszkij és Dobroljubov nyelve nagy és hatal­mas" — írta Lenin. Ebben a névsorban Turgenyev neve az első helyen szere­pel. Közöljük — mert érdemes — egyik jellegzetes kis remekművét: „prózá­ban írt versét": kényelemszeretetből csúnyán, szabály­talanul, ún. kevert nyelven beszél. Az alábbi sorok azt célozzák, hogy ne topogjunk már egy helyben továb6. Példás szorgalom, jószándékú akarat felszámolhatja az eddigi közönyt. Ügyeljünk a helyes beszédre. Érthe­tően, szabatosan, magyarul fejezzük ki mondanivalónkat. Hűen, pontosan, színvonalasan tolmácsoljuk gondola­tainkat. Nemrég beszélgettem pártunk egy propagandistájával. Az utóbbi években sok tapasztalatot szerzett. Elmondotta, — új lendület goznak. De ha eljön az este, fáradságot nem ismerve ott találjuk őket a kul­túrház olvasótermében, szerepkönyv­vel a kezükben színdarabot tanulnak. A tél folyamán további színdarabok betanulását tervezik. így pl. Csizma­rektől a Bújócskát, valamint szlovák szerzők műveit akarják színre vinni. Lesko Mihály, a Csemadok helyi cso­portjának elnöke, szívvel lélekkel szer­vezi a kultúrmunkát. Nagy segítségére van — különösen a színdarabok beta­nításában — Vaskó József és Deák József is. A helyi szervek is mindent megtesznek, hogy Bodrogszerdanely méltó legyen hagyományaihoz a népi kultúra fejlesztésében. i. -ki— I tattak be Csajkovszkij Hattyúk tava, és Prokofjev Hamupipőke c. balettjéből. A műsor keretében Vetko Zsecskov bolgár hegedűmüvésznő, Jiŕí Hubička zongoraművész és František Smetana gordonkaművész is fellépett. mesternek Háló című balettjével nyi­tották meg. Nagy közönségsikert ara­tott Jakov Gotovac tüzes délszláv ba­lettje. A műsort Igor Sztravinszikij is­mert Pjotruska című balettjével fe­jezték be. ni nem akaró tapsot. Az est másik fénypontja Bedfich Smetana IV. cseh kantátája volt. Ebben a számban mind az énekkar, mind a zenekar tudása legjavát nyújtotta. A Ľuba Baricová által előadott brazil népdal szinte elénk varázsolta a brazil tájak, kedvesét vá­ró feketeszemű lányát. A férfi szólóénékesek gyengébbek voltak. E. Gábornak sok az önbizalma, de kicsi a hangterjedelme. Michal Še­do, aki Milan Novák népdal feldolgozá­sában szólót énekelt, már sokkal jobb volt. Említést érdemel még Alojz Bres­tovanský, akinek hangja még nem eléggé csiszolt, de kellő gyakorlattal és tanulással az együttes szólóéneke­seinek erősségévé válhat. Külön ki kell emelni az együttes konferálóit: Etela Harantovát és Ján Comajt. Konferálásuk: művészet. A szlovák nyelv minden ize, zamatossága benne élt előadásukban. AZ ELŐADÁS előkészítése több gon­dot érdemelt volna. A hirdető falra­gaszt az előadás előtt mindössze há­rom nappal tették ki. így az érdeklő­dés nem lehetett olyan, mint amilyent az előadás megérdemelt volna. Gyüre Lajos N — hogy gyakran hiába készült alaposan egy-egy előadásra, szavai mégse kö­tötték le a hallgatóság figyelmét. So­kat töprengett azon, mi ennek az oka? Miért válik egyhangúvá, szürkévé az előadása? A dolog nyitját az egyik propagandista-szemináriumon „fedezte fel'', amelyen maga is részt veit mint hallgató. Észrevette, hogy az ő figyel­me is messze kalandozik — még az előadás leglényegesebb részeinél is — ha az előadó nem beszél elég érdeke­sen. Ha minden mondatban „kiértékel" és „felveti a problémát", ha kínosan keresi a szavakat és nehézkes, hosszú körmondatokba bonyolódik. Elvtársam rájött arra, hogy gyakran ő maga is így beszél, csoda-e, ha hallgatói nem figyelnek rá. Sajnos, az a valóság, hogy gyakran valami különleges, kiagyalt, elrontott, sajátos nyelven beszélünk, ahelyett, hogy egyszerűen — magyarul beszél­nénk. Egy kórházról készülök szólni, no­ha vidám hangnemben kellene be­szélnem, mivel a káromkodás ellen taián valóban a fütyörészés a legjobb orvosság. Nem hiszem, hogy sikerül vidámnak lennem, ám semmit sem lehet előre tudni... Megérkezés Az ilyesmi rendszerint úgy kez­dődik, hogy a kezelőorvos megálla­pítja: az embernek • valami baja van. Mit kerteljünk? Hősünk sárgaságba esett. A helybeli kórházban nem akadt számára hely, ezért mentőautóba ül­tették és a vezető begyújtotta a mo­tort ... Hősünk egy termetes néni jobbján szorong, s pislogva, ostobán és bal­sejtelmektől gyötörve mered az útra s a titokzatos jövőbe. A néni, aki szintén sárgaságban van, egyre ezt ismételgeti: — Disznósajtot az életbe soha töb­bet nem eszek, édes lelkem. A losonci kórház belgyógyászati osztálya előtt fékez le velük az au­tó. Itt állnak, az emeleti folyosón. Áll­nak és várnak. A többi betegek a kezdő zöldfülűnek kijáró leereszke­déssel szó'ítják meg őket. — Hálóruhát meg evőeszközt hoz­tak-e? — kérdezik. — Mert itt örül­nek neki, ha hoz az ember. Odahaza azt monta az orvos, ne vigyek semmit, mert a holmi a kór­házban megferfőződik s nem hozhat­nánk vissza. Az ellentmondás vilá­gos: az itteniek nem tartják veszé­lyesnek, hogy a beteg hazavigye a használt pizsamát. — Áz igazság csak egyféle lehet. Kinek van hát igaza? — kérdi a történet hőse. Az első gát fölött mája, s leereszekdve a földre egy olyan lajtorján, melynek alsó vége hősünk kórházi szobájában érne föl­det, bizonyára meglepetten nézne kö­rül. — Melyik évben vagyunk mtest, fiú? — kérdezné. — Az 1956-ban. — válaszolná hősünk. — Bolond vagy, gyerek, — nevet­ne a költő, — talán 1856-ot akartál mondani. Mi tagadás, ez a belgyógyászati osztály (mely kívülről inkább bagoly­várnak. vagy denevértanyának tűnik) nem tart lépést a televízióval, s lök­hajtásos repülőgéppel és az üvegből készült motorkerékpárral. A takaró: egy dunyhahuzatba búj­tatott öreg és nehéz pokróc, mely úgy összecsomósodik, hogy beteg le­gyen a talpán, aki helyreigazítja. A párna alig nagyobb, mint az Oj Szó címlapja. De milyen ez a párna. Ma­gas gránithegyek s mély lankás völ­gyek váltakoznak benne... Az éjjeliszekrényt éppen hősünk háta mögé állították. — Ahá — üt a fejére, — milyen előrelátók! Gon­doltak arra is, hogyha magas lázam közepette kedvem szottyan majd ak­robata-mutatványokat végezni, ne kelljen sokat töprengenem. Hátranyú­lok az orvosságért, vagy vízért az ágy vasán keresztül s máris kiéltem szenvedélyemet. (Csengő nincs a szo­bában.) Hősünk érzi. hogy nem fog aludni az éjjel. A fali hőmérő majdnem negyven fokos meleget mutat. (Nem sajtóhiba!) Az ablakot nem lehet ki­nyitni, mert azok, akik közvetlen kö­zelében fekszenek, megfáznak. Hősünk, ördög tudja — az a kis harmincnyolcfokrs láz, az ágy, a hő­ség, a furcsa illatok, no meg az % kicsiség, hogy napok óta alig eszikí hát ez is valami? — bár semmi sem történt vele, rosszul kezd lenni, ful­dokolni kezd. Fenemód túlérzékeny alak. Ki hallott ilyet? e ez külön fejezet — Legyen szíves, hívja fel a szol­gálatos orvost — mondja a folyosón az ápolónőnek, miközben a fuldoklás­tól könnyes szemét törülgeti. — Most nem lehet — hangzik a válasz, — majd holnap reggel. — Akkor én megyek le hozzá, — nyögi betegünk —, mondja meg, hol van. — Nem mondom meg, — szól » mentőangyal, — s különben is innen tilos lemenni. Hősünk kidülledt szemmel a pa­naszkönyv után néz. De csak egy perselyszerü ládát lát, mely a falon lóg, s ezt festették rá: panaszláda. A ládika üres. Majd ha meszelni fog­ják a falat — talán jövőre — bele­néz az orvos is esetleg. Lehet, hog'y akkor már lesz benne valami. Ha más nem, egy nadrággomb. A folyosó üres. Sehol egy lélek. Hősünk, miközben visszafefé botorkál, ilyen bolondokat gondol: a beteg ide azért jön, hogy meggyógyítsák, gon­doskodjanak róla, gondolatát is kita­lálják. ö is azért jött ide. Ezért nem ment például a tengerészeti mi­nisztériumba. S arra gondol, milyen furcsa, hogy ebben a házban csak ő gondol erre! Jó, hogy a mentőangyal nem lát a fejébe. Mert az meg azt gondolná: ennek nemcsak sárgasága van, de meg is hibbant. Utóhang Hősünk már nincs a kórházban. De azóta is az a vágya, hogy az ille­tékesek elgondolkozzanak rajta: mi a jobbi kényelmesen és vidámari, vagy fogcsikorgatva és szenvedve gyógyul­ni? Az említett kórházról megtudja esetleg a világ, hány orvosa és ápo­lónője van, s hány beteget kezelnek ki benne évente. De a beteg élete nem ilyen számokból áll. A beteg kórházi élete nehezen vánszorgó órákból, gondokkal, félelemmel teli napokból áll. E nehéz napokat meg k 11 könnyíteni. De nem úgy, ahogyan azt hősünkkel tették. Bizonyos, hogy országunkban nem minden kórház belgyógyászata ilyen. De az is biztosra vehető, hogy nem ez az egyetlen ilyen kór­ház. S mivel nem tudok csak maga­mért gondolkodni, minden rossz kór­ház panaszkönyvébe (létező, vagy nem létező könyvébe) beleírom most eze­ket a sorokat. Hátha elolvassa valaki. Itt a nevem is, hogy tudják, ki a békétlen panaszos: VERES JÁNOS. . 0 J S L 1956. december 7. A Moszkvai Nagy Színház balett-táncosai Tŕebíčen A zágrábi balett második fellépése Prágában Mi hat a teendő? Tanulni es megta­nulni magyarul. Ez talán különösnek tűnik, de azt hiszem sokan vagyunk akiknek szükségünk van erre. Gyakran észre sem vesszük, hogy beszéd köz­ben hogyan torzítjuk nyelvünket Mi­lyen pontatlanul, pongyolán beszélünk. Legtöbb előadónk az előadás összeál­lításakor kevés gondot fordít arra, hogy világos, tisztán érthető monda­tokat szerkesszen, felhasználja nyel­vünk gazdag szókincsét. Az eredmény: az előadás hemzseg a félmondatoktól, befejezetlen mondatoktól, a rosszul és feleslegesen alkalmazott idegen szavaktól, a magyartalan kifejezések­től. S miközben tanítunk — tulajdon­képpen édes anyanyelvünket rontjuk. Mi hát a teendő? Megtanulni magya­rul. Világos kifejezéseket használni, magyarosan, szabatosan, helyesen be­szélni. Tanulás közben alaposan utána­nézni a szavak értelmének. Mindez magával hozza a kifejezőkészség fej­lődését, sokrétűségét, hogy szebben jobban, érthetőbben, egyszerűbben, szabatosabban fejezzük ki magunkat. Persze sokat, nagyon sokat kell olvas­ni. De gyönyörűen és igazat írt Turge­nyev az orosz nyelvről! Mi is sokat tanulhatunk belőle. SZILY IMRE írók és színészek művész-estje A csehszlovák-szovjet barátság hó­napjának keretében a prágai Központi Népkönyvtár épük'ében megrendezték az ítóknak és a prágai Nemzeti Szín­ház művészeinek estjét. A könyvtár nagyterme zsúfolásig megtelt. A magas színvonalú est és főleg Svjatoslav Richter szovjet zongora­művész fellépése nagy sikert aratott. A „ Vörös fény Kladnó felett" című film ünnepélyes bemutatója Moszkvában A csehszlovák-szovjet barátsági hó­nán keretében Moszkvában e napokban tartották a „Vörös fény Kladno felett" c. csehsz'.ovák film ünnepi előadását, amelyen részt vettek a Szovjetunió kultúrüg.yi minisztériumának, a moszk­vai közéletnek képviselői, valamint a szovjet film kimagasló dolgozói. Jelen volt Jaromír Vošahlík, a Csehszlovák Köztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, a nagykövetség tagjai és a Csehszlovák Film dolgozói. tették. Helyesbítek: nem az orvosnő kéri, hanem szent Bürokráciusz, aki egy láthatatlan aktahegy tetején ül, tintapacni-glőriával öreg fején, s kár­örvendően vigyorog. Mert a kezelő­orvos beutalólapja nem elég! — De miért nem? — ágaskodik fel hősünk­ben az indulat. — Hiszen a beutaló­ból látható, hogy nem vagyok álru­hában'kóborló maharadzsa, aki agya­fúrt fondorlattal óhajt bejutni az e falak közt várakozó ingyenes paradi­csomba. Az igazolványban levő ada­tokat pedir fejből h tollba tudom mondani, hiszen felnőtt ember va­gyok és pálinkát hetek óta nem it­tam. A szabály, az szabály... Pedig a fáradt és lázas test vágyik már a takaró alá. Még szerencse, hogy az orvosnő hosszas habozás után, nem törődve a fejét fenyegető veszéllyel, fügét mutat Bürokráciusznak. Hősünk új pályára lép S hősünk még aznap este beállt madárijesztőnek és a betegszobában ágya szélén ülve várta a nővérkét, aki jó idő múlva, mint egy mentő­angyal, fehéren és üdén előlibben egy nyaláb ruhafélével angyali karjain. S hősünk kórházi „angyalbőrbe" öltö­zik. Mikor végignéz magán, áldja a sze­rencsét, hogy szép szerelmese nem látja ilyen állapotban, mert biztos, hogy az első percben szakítana vele. A pizsamanadrág, mely halványpiros színű, de kék foltok tarkállanak raj­ta, valamivel térdén alul ér ,alóla kilátszik a saját fehér alsójából egy tenyérnyi darab. A kabáton nincs gallér, de különben sem emberre szab­ták, hanem talán kétpúpú tevére, vagy valami őskori lényre. A hálóing nincs kivasalva s a gallér erről is hiányzik. A kijáró-kabát csíkos, alja térdig ér, ujja alig könyökön alul. Megmagyarázhatatlan eredetű, külön­böző nagyságú sötétlila és barna fol­tok éktelenkednek rajta, iskoláskori hegy- és vízrajzi térképre emlékez­tetve a szemlélőt. Hősünk kimegy — mert ki kell mennie a folyosóra. A tálaló (ó irigy­lésre méltó felleqjáró, kii ezt a piszkos lyukat így nevezted el) ajtaja ki van nyitva. Be.m. a mosogató néni ötéves kis unokája sírásra görbülő szájjal, ijedten bújik nagyanyja szoknyája mögé, mikor meglátja hősünket, aki a fent leírt öltözetben, a folyosón terjengő átható bűzbe merülve be­fordul az illemhely felé ... Néhány szó a szobáról Ha a habos felhők közt mélán pi­pázgató Arany Jánosnak hirtelen fáj­ni kezdene a mindig oly érzékeny Lengyel tudományos küldöttség érkezett hazánkba Dr. Stan'slav Leszczycki egyetemi I döttsége mely megtárgyalja a jövő tanár vezetésével Prágába érkezett a évi tudományos együttműködés ter­Lengyel Tudományos Akadémia kül- J vét a csehszlovák tudósokkal. w A vizsgálószoba egy konyha, rak­tár és iroda bizzar keveréke. A szép és rokonszenves orvosnővé! hősünk előbb lerakja a heverőröl a frissen vasalt ágynemű hegyeit, hogy le tud­jon feküdni s kezdetét vehesse a vizsgálat. Az ápolónők eközben az ablak mellett állnak s egykedvűen néznek kifelé, a szürkülő őszbe ... ¥ Az orvosnő igazolványaikat kéri. M Bizonv a kapkodásban otthon " ' OLVASAS KÖZBE A kétség napjaiban, amikor hazám sorsának súlyos gondja nyom, te vagy az egyetlen támaszom és vigasztalóm, ó szép, hatalmas, igaz és szabad orosz nyelv! Ha te nem volnál, hogyne esnék kétségbe mindannak láttán, ami otthon végbemegy ? g Ám lehetetlen, hogy egy ilyen nyelv ne egy nagy népnek adatott legyen! E

Next

/
Oldalképek
Tartalom