Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-07 / 341. szám, péntek

Ai ENSZ közgyűlése ] Az úgynevezett „magyar kérdés" vitája összeférhetetlen az ENSZ szellemével és elveivel A TASZSZ hírügynökség jelentése szerint a december 4-i délelőtti ülés vége felé Norvégia, Jugoszlávia, írország, Thaiföld és a Bjelorusz SZSZK küldöttei szólaltak fel az úgynevezett magyar kérdésben. Ivekovics jugoszláv küldött kijelentette, hogy az ENSZ-nek a magyarországi helyzet stabilizálására kell törekednie, és kifejezte azt a meggyőződését, hogy a magyar kormány maga is képes az országban rendet teremteni. Kijelentette továbbá, hogy az ENSZ megfigyelőinek Magyarországra küldése a helyzetet csak bonyolultabbá tenné és ezért a jugoszláv küldöttség az amerikai határozati javaslat ellen fog szavazni. A jugoszláv küldött azonban azzal vádolta a magyar kormányt, hogy állítólag megszegte a Jugoszláviának tett igéretét a Nagy Imrének és néhány további személynek nyújtott menedékjog ügyében. Kiszeljev, a Bjelorusz SZSZK küldöttségének vezetője hangsúlyozta az úgynevezett magyar kérdés megtárgyalásának provokatív jellegét. Beszédének befejező részében utalt arra, hogy a magyar népnek békére és nyugalomra van szüksége. A délutáni ülésen Columbia, Brazília, Franciaország, Nagy-Britannia és Magyarország képviselői szólaltak fel. Az amerikai határozati javaslatot az angol és francia küldött lelkesen pártolták. Horváth I., a Magyar NépköztársaA brit alsóház elítélte a kormány politikáját London (ČTK) — A brit alsóházban december 5-én kezdődött a kormány közép-keleti politikájának kétnapos vitája. Lloyd külügyminiszter a kormány nevében az alsóház elé kormányjavaslatot terjesztett jóváhagyás végett, amelyben a konzervatív kormány politikájával való egyetértését fejezi ki. Lloyd ezután az utolsó hónapok közép-keleti eseményeit magyarázta, megmásítva a tényeket. Ĺloyd beszédét a Munkáspárt képviselői hangos „mondjon le" kiáltásai között fejezte be. Bevan munkáspárti ellenzéki szónok a kormányjavaslathoz pótindítványt nyújtott be, amelyben elítéli a kormány politikáját. Ez a pótindítvány tartalmával egyenértékű a kormány iránt kifejezett bizalmatlansággal. Az alsóház vitája tovább folyik. Adatok a léggömbakcióról Hága (ČTK) — Az Aligemeen Dagblad című holland lap e napokban cikket közölt, amely a népi demokratikus államok légiterébe küldött uszító röpiratokat tartalmazó ballonok kérdésével foglalkozik. A lap szerint, 1954. április 29-től 1956. augusztus végéig összesen 400 000 ballont indítottak útnak, amelyek mintegy 250 millió röpiratot szállítottak a népi demokratikus országokba. Egy állomás kapacitása óránként kb. ezer ballon és minden egyes ballon 400—800 röplapot száliítľ Este 20 órától éjjel két óráig pl. a Hohewarte melletti állómásról az idézett lap becslése szerint kb. 3 500 000 röpiratot indítanak útra a szélirány szerint Csehszlovákiába, Magyarországra vagy Lengyelországba. Választások voltak Koreában A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban november 27-én tartották meg a helyi nemzeti bizottságok választásait. A háború utáni harmadik választásokon a helyi népi bizottságok több mint 60 000 képviselőjét választották meg. A választásokon a szavazásra jogosult választók 99,9 százaléka vett részt. Kim Ir Szen, a Minisztertanács elnöke átveszi a szavazócédulát. S ÜJ SZÔ • 1942. december 7. ság küldöttségének vezetője összegezte a magyarországi események fejleményeit és hangsúlyozta, hogy az ellenforradalmi felkelés letörése nemcsak a magyar nép, hanem minden nemzet és a világbéke érdeke. Horváth kifejező példát hozott, a magyar munkások és parasztok munkatörekvéséről, akik nem sajnálták az erőt és áldozatot, hogy helyreállítsák az országban a normális életet. Ismételten felhívta a figyelmet a Szabad Európa tevékenységére, amely veszélyezteti a békét. A magyar küldött közölte, kormánya megbízta, hogy tartson fenn állandó összeköttetést a főtitkárral és tanácskozzék vele magyarországi látogatásáról. Horváth után D. Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára vette át a szót. Megelégedését fejezte ki Horváth I. kijelentése fölött, a magyar kormány válaszát illetőleg, hogy közvetlen öszszeköttetésbe lépjen a főtitkárral és kijelentette, hogy azonnal tárgyalásokat kezd Horváthtal. * * • A december 4-i délutáni teljes ülés kezdetén az ENSZ főtitkára beszámolt a közgyűlésnek a Horváth Imrével folytatott tanácskozások eredményeiről. Hammarskjöld jelentette, hogy az ENSZ székhelyét nem hagyhatja el előbb, mint a jövő hét második felében és így Budapestre csak december 16-án érkezhet. December 16, 17 és 18-án szándékszik Budapesten tartózkodni. A további részletekről is tárgyaltunk, s tanácskozásainkat e kérdésben holnap folytatjuk — fejezte be Hammarskjöld." Hammarskjöld közölte továbbá, hogy a magyar küldött tolmácsolni fogja kormányának a főtitkár azon kívánságát, hogy munkatársa, Philippe de Seines egy héttel előbb utazzék Budapestre. Portugália, Spanyolország és a csangkaiseki képviselő rágalmazó beszédei után V. V. Kuznyecov, a szovjet küldöttség vezetője szólalt fel. V. V. Kuznyecov beszédében többek között "a következőket mondotta: „Az előterjesztett határozati javaslat újabb kísérlet az ENSZ útján a magyar belügyekbe való durva beavatkozásra. Mi mást is jelenthetné az a kívánság, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kormánya az ENSZ főtitkárának „legkésőbb 1956. december 17-ig jelentse", hogy egyet ért „az Egyesült Nemzetek Szervezete megfigyelőinek" elfogadásával. A New York Times mai számában pl. olvashatják, hogy amennyiben Magyarország a véglegesen megállapított határidőig nem tesz eleget a diktátumnak, „szigorúbb intézkedéseket" fognak foganatosítani. Itt tehát nyilvánvaló fenyegetésről és megfélemlítésről Nevetséges, hogy a magyar nép demokratikus jogaiért Portugália küldötte szólalt fel, amely ország Horthynak menedéket adott. Horthy volt az a szörny, aki a magyar népnek a legtöbb szenvedést okozta. Felszólalt Spanyolország küldötte is, ahol Franco véres fasiszta rendszere uralkodik, amely esküdt ellensége a demokráciának és szabadságnak. Könnyen el lehet képzelni, hogy ezen országok képviselői milyen szabadságot kívánnak a magyar népnek. A szovjet küldöttség — folytatta V. V. Kuznyecov — kénytelen csodálkozását kifejezni a jugoszláv küldöttnek a Nagy Imréről és társairól tett kir jelentése felett. Nem kívánva érinteni a dolog lényegét, a szovjet küldött csak szeretné megállapítani, hogy ez a kérdés csupán a magyar kormány hatáskörébe tartozik. Amennyiben a jugoszláv kornfenynak érdeke e kérdés megoldása, szükséges, hogy ismerje a hasonló kérdések megtárgyalásának szokásos módját. A szovjet küldöttség kénytelen teljes komolysággal kijelenteni, hogy az az út, amelyre a javaslat szerzői az USA küldöttségével az élen a közgyűlést tereli, veszélyes, a szovjet küldöttség a határozati javaslat ellen fog Lodge, az USA képviselője, „örömmel fogadta" a főtitkár azon bejelentését, hogy Magyarországra utazik, azonban már előre kifejezte kétségét, vajon Hammarskjöld látogatása eredményes 'lesz-e és továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy elfogadják az úgynevezett „megfigyelőknek" Magyarországba és a szomszédos államokba való küldésére irányuló határozati javaslatát. V. V. Kuznyecov, a szovjet küldöttség vezetője az USA küldöttének kifejezése ellen tiltakozott. Kamenon indiai küldött felszólította a közgyűlést, hogy ne foganatosítson olyan lépéseket, amelyek a helyzetet csak elmérgesíthetnék. Menőn szót emelt az amerikai határozni javaslat azon része ellen, amelyben „a megfigyelőknek más országokba" való küldéséről van szó és azon rész ellen is, amely a magyar kormánynak határidőt szab a válaszra. Nem az ENSZ dolga, mondotta Menőn, hogy ultimátumokat adjon. Az USA és néhány más ország provokációs határozati javaslatát a közgyűlés jóváhagyta. A javaslat ellen tíz küldöttség (Szovjetunió, Magyarország, Csehszlovákia, Bulgária, Lengyelország, Románia, Albánia, Ukrán SZSZK, Bjelorussz SZSZK és Jugoszlávia) szavazott. Tizennégy küldött (Afganisztán, Burma, Ceylon, Egyiptom Finnország, India, Indonézia, Jordánia, Szaúd-Arábia, Szíria, Jemen, Szudán, Tunisz, Marokkó) tartózkodott a szavazástól. E határozat megszavazása ismét azt igazolta, hogy az Egyesült Államok és azok, akik úgy táncolnak, ahogyan ő fütyül, a főtitkár budapesti látogatásának és a megfigyelőknek Magyarországra való küldésének szükségességéről szóló argumentumokat ürügyül használják fel, hogy folytathassák rosszindulatú rágalmazó kampányukat az úgynevezett magyar kérdés körül, hogy ezáltal szíthassák a hidegháborút. A december 5-i délelőtti ülésen az ENSZ közgyűlése felújította az általános vitát. Az ülésen Uruguay, Kanada és Izrael küldöttei beszéltek. A japán parlament ratifikálta a szovjet-japán nyilatkozatot Tokió (ČTK) — A tokiói rádió jelentette, hogy a japán parlament felsőháza december 5-én ratifikálta a közös szovjet-japán nyilatkozatot és a Szovjetunió valamint Japán közötti kapcsolatok rendszeresítéséről szóló szovjet-japán okmányokat. A nyilatkozat és a többi szovjetjapán okmány jóváhagyása mellett a 227 képviselő közül 224 szavazott. Jóváhagyták a hadkötelezettségi törvényi nyugat-Németországban Bonn (ČTK) — A nyugatnémet szövetségi parlament december 5-én ötnapos tárgyalás után jóváhagyta a 12 hónapi katonai szolgálatról szóló törvényt. A törvényt a kormánypártok második és harmadik olvasásban fogadtatták el. A Szociáldemokrata Párt parlamenti csoportja nem szavazta meg az új törvényt, melynek előadója kijelentette, hogy a szociáldemokrata képviselők nincsenek meggyőződve „a törvény elfogadásának szükségességéről". A törvény ellen szavazott a Szabad Demokrata Párt két képviselője is. A szövetségi parlament a Kelettel való kereskedelmi kapcsolatokról A nyugat-berlini Kurier című esti lap december 5-i tudósítása szerint a bonni parlament rövidesen megvitatja a Szabad Demokrata Párt azon javaslatát, hogy haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat konzuláris jogokkal ellátott kereskedelmi missziók létesítésére Lengyelországban, Csehszlovákiában, Romániában és Bulgáriában. Von Brentano külügyminiszter a parlamenti vita során e kérdésben kormánynyilatkozatot tesz. Csou En-laj Kambodzsában Japán nök küldöttsége Phenjanban Szuramit, Kambodzsa királya fogadta Csou En-lajt, a Kí- E napokban baráti látogatásra Phenjanba érkezett a janai Népköztársaság Államtanácsának elnökét és külügy- pán nők és az ifjúság küldöttsége. A küldöttség megteminisztert. kintette a phenjani textilkombinátot. RIPORT A SZOVJETUNIÓBÓL Abakántól, Szibéria egyik fontos ipari városától egyenes betcnút vezät Minuszinszkba. Útközben kétszer kell folyón átkelni: először az Abakánon, másodszor a Jenyiszejen. A 800 méter széles folyam partjától elindulva csakhamar szemünk elé tárul egy közepes szibériai város, Minuszipszk. Magasbanyúló gyárkéméikényei, fafeldolgozó üzemei mögött a szajáni ormok kékes hegyei láthatók. Ebben a városban ismerkedtem meg Vaszilij Georgievics Ponykinnal, a minuszinszlki városi pártbizottság vezető titkárával. A városi pártbizottság kétemeletes épületében rövid keresés után ráakadtam a vezető titkár szobájára. Fiatalos külsejű férfi ült az íróasztal mögött. — Csehszlovák újságíró? Eiľinek igazán örülök. Foglaljon helyet. Csehszlovákiára mindig szeretettel gondolok. Prágában is voltam, május 9én, gaz, sebesülten. De így is kellemes volt számomra a prágai tartózkodás a győzelem ünnepén. Kérdezett és feleltem. Rövid tíz perc alatt már mindent tudott rólam. Megkérdezte, mit szeretnék itt legjobban látni, feljegyezni, tapasztalni. S ahogy így beszélgettünk hazámról, meg a minuszinszki járásról, megszólalt a telefon és akaratlanul is tanúja lettem egy érdekes telefonbeszélgetésnek. Az előbb még jókedvű párttitkár most bosszúsan beszélt a kerületi tanács mezőgazdasági osztályának egyik dolgozójával. — Ha mi csupán a maguk utasításaihoz tartanánk magunkat, akkor akár télig is várhatnók a jó időt. — Tessék ? Hogy még nem elég meleg a talaj ? Nem baj, a múlt évben is korábban vetettük, mégis kikelt. Felelősség? Vállalom. Szenvedélyes, haszontartó vita kezdődött ezután. A vetésről volt szó. A drót tú'ső végén azt hangoztatták, hogy még hideg a talaj és ha most kezdik a vetést, tönkremegy a vetőmag. Ponykin pedig azt bizonygatta, hogy ő maga is dolgozott kolhozban, tapasztalatból tudja, mikor lehet ezen a vidéken megkezdeni a vetést. A beszélgetés után hozzám fordulva így szólt: — Hol is hagytuk abba? Ja igen, a kukoricánál. Kukorica a mi vidékünkön is bőven terem. A szibériai forró nyár jól beérleli nálunk is és ez év tavaszán már néhány száz hektárral bővül a kukorica vetésterülete. Néhány perc múiva a titkárnő lépett be és jelentette, hogy Petrov elvtárs eljött a pártkönyvecskéjéért. — Jöjjön be — válaszolta a titkár. A páncélszekrényből egy pártigazolványt vett elő és a belépő magas férfinak ezekkel a szavakkal nyújtotta át: — Gratulálok, Petrov elvtárs, őrizze, mint a szeme fényét és legyen mindig olyan kommunista viselkedésében és munkájában is, mint eddig volt. — Mikor ez megköszönte és elment, még elbeszélgettünk a személyi kultuszról, Sztálinról, Csehszlovákiáról. — Nem mondaná el, hogyan lett párttag ? — kérdeztem Ponykint. — 1941-ig kolhoztag voltam az izbejszki járásban. Innen mentem el a háború kezdetén egyéves tisztiiskolába. A fasiszták orlovi és kurszki bekerítésénél már alhadnagyként harcoltam. 1944-ben léptem be a pártba. Tarnopolt védtük akkor, nehéz harcok voltak; a komszomolisták közül sokan léptek a pártba a harc előtt, de kevesen maradtak életben. Én is megsebesültem, majd 1945. január 14én lengyel földön, Zeszuv városánál, amikor az egész harcvonalon megindult a nagy támadás, kértem párttaggá való átigazolásomat. — Hány éves volt akkor? — Húsz éves múltam. Ott ismerkedtem meg a feleségemmel is az egyik katonai kórházban, ahol sebesülten feküdtem. A feleségem mint ápolónő dolgozott ott. Aztán jött az ostravai harc, majd Prága és sok ezer kilométer után visszajöttem Szibériába. Űjra kopogtak és négy elvtárs lépett be a dolgozószobába. Kérdően néztek rá, majd mikor Ponykin intett nekik, leültek. — Megbeszélés? — kérdeztem. — Igen — válaszolta. — Akkor nem zavarok tovább. Inkább eljövök még egyszer. Este a színházban találkoztunk. A városban tartózkodtak Kulakov és Pereverziev, Lenin-díjjal kitüntetett színészek. Az ő előadásukat néztük meg. Este a színházban Csehszlovákia térképével a kezemben türelmetlenül nézegettem az érkező közönség között Ponykint. Mikor megpillantottam, ismerős asszonnyal karján sietett a ruhatárhoz. — Mi már ismerjük egymást — mondta felesége a bemutatkozásnál. — Honnan? A szerkesztőségből — válaszolta. — Vaszilij Georgijevics — szóltam hozzá, — elhoztam Csehszlovákia térképét, a szünetben megnézhetnök, merre harcolt hazánkban. A szünetben kisétáltunk a társalgóterembe, széjjelnyitottam a térképet és mindketten föléje hajoltunk. — Megbeszélés a főhadiszálláson — szólt tréfásan a felesége, aki barátnőjével odébb sétált. — Azt hiszem, ez az a kis folyó — mutatott a csehszlovák és a lengvel határ közötti kék csíkra. Ribnyik mellett folyt három nap és három éjjel az elkeseredett csata. Hadosztályunk északkeletről közelítette meg Ostravát egy éjszaka és három nap alatt húszezer fasisztát ejtett foglyul, vagy semmisített meg az Ostraváért vívott harcban. Nagyon sokat segítettek nekünk az' ostravai munkások, akikre mindig szeretettel emlékszem vissza. És akkor reggel Ostrava külvárosának egy utcáján sebesültem meg — negyedszer a háború alatt. Azt hittem, hogy le kell majd vágni a lábamat. Ostravai munkások vittek el a szovjet kötözőhelyre. Míg a kórházban feküdtem, tovább folyt a harc, de mikor már Prágáért indult meg a küzdelem, nem bírtam tovább feküdni. Kikéredzkedtem ismét a frontra. De már csak a felszabadult Prága fogadott május 9-én: a főutcán két prágai munkás vett pártfogásba. Elkalauzoltak a Várba, megmutatták a hidakat és a régi emlékműveket. Igazán szép város. Ezt az érdemrendet Ostraváért kaptam — mutatott a sok közül az egyikre. Észre sem vettük a csengetést, annyira elmélyedtünk a térkép tanulmányozásába és a beszélgetésbe. — Halló, generálisok — szólított meg tréfásan Ponykinné. — Mindjárt kezdődik az előadás. Maga pedig, Alexander Ludvigovics, meglátogathatna minket. Ilyen embernek ismertem meg a minuszinszkai párttitkárt, akivel kapcsolatban a nyár végén olvastam a moszkvai Pravdában. Az újság arról adott hírt, hogy a susenszki és a minuszinszki járások elsőknek fejezték be az aratási munkákat, éspedig azért, mert idejében vetettek, hamarább, mint a kerület többi járásai. Horváth Sándor.