Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-04 / 338. szám, kedd

Kormányellenes tüntetések Irakban Bejrut, (ČTK) — Bagdadi hírek sze­rint Irakban tüntetések és sztrájkok folynak. Az ellenzéki politikai pártok Nuri Said miniszterelnök, brit védenc azonnali lemondását követelik. Több helyen a rendörök és tüntetők között véres összetűzésre került sor. Feloszlatták az iraki parh^entet Damaszkusz (TASZSZ) — A damasz­kuszi rádió közlése szerint Bagdad lakossága nagy tüntetést rendezett a parlament épülete előtt. Amikor Faj­sal király a parlament épületéhez érkezett, hogy részt, vegyen a parla­ment ülésén, a tüntetők „Le Nuri Saiddal", Le a bagdadi egyezménnyel'", „Le az imperializmussal!", „Éljen az arab egység!" jelszavakat hangoztat­ták. A rádió jelentése szerint az iraki parlament ülésén felolvasták a király dekrétumát a parlamentnek egy hó­napra való feloszlatásáról. Hazug embert könnyebb utolérni mint a sánta kutyát Jordániai politikusok Nuri Said lemondását követelik Amman (ČTK) — A Reuter jelentése szerint a Jordán Nemzeti Szocialista Párt elnöke és Jordánia képviselőinek egy csoportja Fajsal iraki királyhoz táviratot intézett, amelyben tiltakozik az iraki vezető politikusok letartózta­tása és üldözése ellen. A táviratban követelik, hogy Fajsal király mentse fel Nuri Saidot a miniszterelnöki tiszt­ség alól. Amikor a magyar nép egészséges erői a szovjet" csapatok segítségével szétverték az ellenforradalmi bandákat, a nyugati ellenséges propaganda da­rázsként vetette rá magát a magyar forradalmi munkás-parasztkormányra és a Szovjetunióra. És a rágalmazások fegyvertárából elővette a deportáció szót is, amely az utóbbi időben Nyu­gaton divatba jött. A nyugati ellensé­ges propaganda féktelen kampányában Magyarországról a fiatal emberek ez­reit „deportálta Szibériába". Ez a szó ott ékeskedett a burzsoá lapok első oldalain, nágyon megkedvelte ezt a szót a Szabad Európa és az Amerika hangja is. Egyes diplomaták ezzel a szóval léptek fel az Egyesült Nemzetek Szervezetének szószékén is. Magyarországon sok fiatal ember felült ennek a propagandának és fel­tette magában, hogy elhagyja Magyar­országot, hogy „ne deportálják Szibé­riába". Ezek egyike volt Vermis Endre, a budapesti gazdasági főiskola 23 éves hallgatója. Egyszerre csak eltűnt a Csengery-utca 5. sz. lakásáról. A ház •lakói egyben egyet értettek: „Szibériá­ba hurcolták". Egy héttel eltűnése után Endre ismét megjelent a lakás­ban. Visszatérése mindenkit meglepett. Vermis egy heti kalandjáról a moszk­vai Komszomolszkája Pravda külön tudósítójának eképpen számolt be: „Az ellenforradalmi propaganda ál­dozata lettem. Elhittem, hogy a fiatal magyarokat Szibériába viszik. Novem­ber 17-én egy barátommal elhagytam Budapestet és elhatároztuk hogy Jugo­szláviába megyünk." Négy nap és négy éjszaka haladtak a határ felé. Gyalog autó-stoppal és egyszer traktoron is. A határon a ma­' Jordánig álláspontja szilárd Nagy-Britanniával kötött szerződés felbontásáról Amman (ČTK) — Szulejman Nabulsi, Jordánia miniszterelnöke kifejezte azt a meggyőződését, hogy az arab álla­mok: Egyiptojn, Szíria és Szaúd-Arábia segítségére lesznek Jordániának, hogy felbonthassa a Nagy-Britanniával kö­tött szerződést. Az egyiptomi rádió közölte Nabulsi nyilatkozatát, amely­ben hangsúlyozta, hogy ameddig Egyiptom területén idegen haderő tar­tózkodik, szó sem lehet a Közép-Kelet országainak függetlenségéről. Amíg izraeli katonai egységek tartják meg­szállva Gaza térségét, a Közép-Kele­ten nem lesz béke és biztonság. Nabulsi egyúttal közölte, felkérte Irakot, hogy a Jordánia területén tar­tózkodó iraki katonaságot közös egyip­tomi-szíriai-jordániai vezetésnek ves­sék alá. Jordánia nem engedheti meg, hogy területén olyan idegen katona­ság tartózkodjék, amely nem tartozik Jordánia hatáskörébe. Véget ért a török-brit tanácskozás London (ČTK) — E. Mendeles Tö­rökország külügyminisztere és Nuri B'rgi, a török külügyminisztérium vezérigazgatója Londonból repülőgé­pen hazatértek Nagy-Britannia fő­városában a brit miniszterekkel ta­nácskoztak. Az angol sajtŕ tudósítása szerii.it a közép-keleti, főképp a szí­riai helyzetet vitatták meg, mert a nyugati hatalmak az utóbbi időben ellenséges kampányt vezetnek Szí­ria ellen. Az árak alakulása a kapitalista országokban Nálunk árleszállítás — náiuk drágulás és infláció Amig a mi életünkben a közszük­ségleti cikkek fokozatos árleszállítása a pénzreform óta rendszeres jelenség, addig a kapitalista államokban ugyan­abban az időben jelentős mértékben emelkedtek az árak és ezáltal az élet fenntartásához szükséges kiadások. Egyes ka.jitalista országokban 1953 óta a Nemzetközi Munkahivatal hiva­talos adatai szerint a közszükségleti cikkek ára a következőképpen emel­kedett: Észak- és Dél-Amerikában pl. 1956. év első felében az USA-ban 2 százalékkal, Kanadában 3 százalékkal. Brazíliában 71 .százalékkal és Chilében 360 százalékkal. Európában a termelésnek a külön­böző átmeneti tényezők által befolyá­solt emelkedését a közszükségleti cik­kek árának jelentős emelkedése kísér­te. A hiyatalos adatok szerint az árak Franciaországban 2 százalékkal, Svájcban és Belgiumban 4 százalékkal, Nyugat-Németországban 5 százalékkal, Hollandiában és Ausztriában 8 száza­lékkal, Svédországban 10 százalékkal, Olaszországban és Norvégiában 11, Nagy-Britanniában 12 és Dániában 13 százalékkal emelkedtek. Emellett azonban tudnunk kell, hogy ezeket az életfenntartáshoz szükséges kiadások emelkedéséről szó­ló hivatalos adatokat a legkülönbö­zőbb statisztikai mesterkedésekkel tudatosan megszépítik, úgyhogy a va­lóságban az árak lényegesen nagyobb mértékben emelkedtek. Különösen bírálják jogosan az USA­ban a fogyasztási áraknak hivatalos indexét. ' így pl. a szebb kiállítású cipők ára négy-öt százaiékkal emelkedett. A ci­pőtalp és sarok ára 3 százalékkal lett drágább. A férfi téliruha a múlt év­vel szemben 4—8 százalékos emelke­dést mutat. A tavaszi férfiöltönyök árának további 5—10 százalékos emel­kedése várható, ugyancsak emelkedik a berendezési tárgyak ára. A szőnyeg 0 .1 S Z Ö 1956. december 4, 5 százalékkal lett drágább. A bútor ára 3—6 százalékkal emelkedett és to­vábbi áremelkedés várható. Ez év augusztusa óta a hűtőszekrények, vil­lanytűzhelyek és más villanyhajtású tárgyak ára 5—30 dollárral emelke­dett. A televízorok szeptemberben 3,5—4,5 százalékkal drágultak. A sze­mélyautók új modelljei 1957-ben 50— 100 dollárral lesznek drágábbak, mint ez idén. Augusztusban az autógumik árát 2—2,5 százalékkal emelték, elte­kintve a kiskereskedelmi árak további emelkedésétől, amelyet a fogyasztási adó okozott. Ez az emelkedés dara­bonként 0,75 dollárt tesz ki. Azok a fogyasztók, akik megszok­ták, hogy a berendezési tárgyakat részletre vegyék, most súlyosabb fel­tételek mellett vásárolhatnak. A maga­sabb árakon kívül, most magasabb a kamat és rövidebb határidőt szabnak a vételár törlesztésére. Jelzálogkölcsö­nök csupán magasabb kamatláb mel­lett kaphatók s a törlesztés ideje is rövidebb. Az árak inflációs hulláma az élel­miszerek közül legihkább a húsnál és különösen a jobb minőségű húskészít­ményeknél mutatkozik. A hús és a hűskészítmények kiskereskedelmi szervezetének közlése szerint Wa­shingtonban június 30-tól szeptember 22-ig a hús ára a következőképpen emelkedett: A jobb minőségű bifsztek 19, a bif­sztek általában 25, a rostélyos 35, marhahús 51, darált marhahús 40, sertéskotlett 13, angol szalonna 7 és az ürühús 3 százalékkal lett drágább. Ezeket az adatokat látva, vajon ki hiszi el, hogy az USA-ban a létfenntar­táshoz szükséges kiadások 1953. óta csak 2 százalékkal emelkedtek, aho­gyan azt a létfenntartási költségek hivatalos indexe közli. Az infláció, amely átmeneti szünetekkel 1940. óta tart, a pénz vásárlóerejét annyira csökkentette, hogy a mai dollár az 1939. évi dollárhoz viszonyítva csak valamivel többet, mint 50 centet je­lent. (RP) gyar határőrség feltartóztatta és visz­szahozta őket. „Még azalatt, amíg a határon vol­tunk, további öt hasonló „menekült" érkezett — mondotta Vermis Endre. Az éjszaka folyamán 56-ra emelkedett számunk. Valamennyien hitelt adtak az ellenséges propagandának, hogy deportálják őket. A határőrök ember­ségesen bántak velük és a beszélgetés során visszanyertük tisztánlátásunkat. Mindnyájan tudatára ébredtünk an­nak: Szükséges, hogy itt Magyarorszá­gon dolgozzunk. Dolgozzunk és épít­sünk! Nem szabad elhagyni a hazát súlyos pillanataiban ... másnap vissza­tértünk otthonainkba." Az ellenséges propagandának Vág Ferenc, budapesti lámpagyári munkás is felült, aki kisírt szemű feleségével a szovjet parancsnokságra sietett és azt állította, hogy fiát a kaszárnyába hozták, hogy, a Szovjetunióba szállít­sák. A szovjet tiszt mindkettőjüket rögtön a kaszárnyába vezette, hogy meggyőződjenek arról, hogy fiúk Pál nincs ott. Két nap múlva Vág Ferenc ismét a parancsnokságra jött. Tekin­tetén zavar és szégyen mutatkozott. Horth községből táviratot kapott, hogy fia Pál a nagyapjánál van látogatóban. A Komszomolszkája Pravda külön tudósító, ?gy további példát hoznak fel arról, hogyan működött az ellensé­ges propaganda. Hortobágyi, a buda­pesti kábelgyár munkástanácsának el­nöke november 21-én lármát csapott: két fiatal munkás, Varga István és Kapus József eltűntek. „Bizonyára Szibériába hurcolták őket" — mon­dotta a mdnkástanács elnöke a többi munkásnak. A munkások azonban el­határozták, hogy erről meggyőződnek. Munkásokat küldtek eltűnt társaik la­kására. Nagy volt a meglepetésük, amikor Varga maga nyitott ajtót ne­kik. Kapus Józsefet is otthon találták, nyugodtan aludt lakásán. Ezután job­ban megnézték Hortobágyit, a mun­kástanács elnökét és megállapították, hogy volt horthysta tiszt, aki a hitle­rista hadseregben szolgált. Ugyebár kommentár fölösleges? Ma Budapesten az a helyzet, hogy mind kevesebb ember ül fel a „depor­tációról" szóló propagandának, mert a hazug embert könnyebb utóiérni, mint a sánta kutyát. Az igazság leleplezte a provokátorokét. (j. ,i ) Épül Belső-Mongólia fővárosa m •> Pao Tou város, a Pai Tou-i vaskombinát székhelye, Belső-Mongolia auto­nóm területen fekszik. A felszabadítás óta a város lakosságának száma 100 ezerről 300 ezerre emelkedett, a városban sok új ház épüli több •mint 20 000 négyzetméter betonutat építettek. Képiünkön Pao-tou város látható. Áz USA mesterkedése! Közép-Keleten New York (ČTK) — Az USA kor­mánykörei az utóbbi időben módot keresnek arra, hogyan segítsék kő­olajjal a brit és francia agresszoro­kat, hogy ne élezzék ki az USA kap­csolatait a középkeleti országokkal. Az Alsop testvérek a New York He­rald Tribunban azt írják, „az USA kormánya elhatározta, hogy a Szuezi­csatorna elzárása által keletkezett nyugat-európai kőolajhiányt ellensú­lyozza. A hivatalos számítások sze­rint az amerikai állampénztárnak ez több mint egymillió dollárjába fog kerülni. Az Alsop testvérek azt írják továbbá, a kormány lemondott arról a tervéről, hogy összehívja a kong­resszus külön ülését s így szerezze meg az ehhez szükséges eszközöket, mert attól fél, hogy a kérdés felvetése a külön ülésen diárnai jelleget öltene, ami az arabokat arra késztethetné, hogy megszakítsák a Szuad-Arábiábó' vezető kőolajvezetéket. Hasonlóan nyilatkozik a kérdésről M. Higgins, a New York Herald Tri­búne levelezője. A Pentagon néhány hivatalos sze­mélyisége — írja Stringer, a Chris­tian Science Monitor washingtoni le­velezője, — szívesebben venn(é, ha Nagy-Britannia és Franciaország za­vartalanul folytathatná a csatorna megszállását, mi végül Nasszer elnök lemondásához vezetne. Azonban, — folytatja Stringer, — Washington nem akarja az arab világot magára hara­gítani és kockára tenni tekintélyét azzal, hogy nyíltan Anglú és Fran­ciaország védelmére kelne. Azt, hogy az USA miképpen nem akarja magá­ra haragítani a Közép-Kelet orszá­gait, a New York Times magyaráz-! az meg. A Szuezi-csatorna miatt ki­tört válságban — írja a lap — a Kelet felrrjérhetetlen kőolajgazdasá­ga forog kockán. Bármilyen nagy is ennek a víziútnak jelentősége, ez a jelentőség mjégis csekély e terület si­vatagjaiban fekvő gazdag kőolajlelő­he'yek gazdagságához képest. Az USA — folytatja a New York Times —, amely azelőtt a világ leg­nagyobb kőolajszállítója volt, ma a kőolaj legnagyobb vásárlója és a kö­zép-keleti kőolajat is szívesen vásá­rolja. Jelenleg — hangsúlyozza a lap — az amerikaiakra a Közép-Kelet napi kőolaj termelésének 55 száza­léka, vagyis 3600 barel jut. A leningrádi Pionír-ház Miért van az, hogy a szovjet em­ber tehetségét oly rendkívüli módon képes érvényesíteni és sugárzik be­lőle az öntudatosság? Sokszor vol­tak ilyen és ehhez hasonló gondo­lataim, de mert a kérdést sohasem tettem fel senkinek, saját tapaszta­lataim alapján kellett a választ ma­gamnak megadnom. Több ezer kilo­métert kellett megtennem, egészen Leningrádig, hogy megtudjam mind­azt, amit ugyan sejtettem, de még sem tudatosítottam magamban száz százalékosan. Egészen Leningrádig kellett eljutnom, hogy már a vonat­ban, az utcán és általában minden lépésemnél mindjobban megerősödjék bennem a meggyőződés, magamnak feltett kérdésemre a felelet: Nincse­nek csodák. Szilárd akarat, kitartó szorgalom, becsületes munka a bol­dogság alapja. Érdekes tapasztalatokat gyűjtöttem e téren a leningrádi Pionír-házban. Nagy a sürgés-forgás az esti órák­ban is a 308 teremből álló óriási, gyönyörűen kivilágított palotában. Pionírkendős fiúk, lányok, tanárok, tanítónők meg-megállna'k, beszélget­nek egymással, majd ki-ki siet a maga dolgára. Engem Szonyja Pet­rovna tanárnő vezet végig a termek egy részén és kedvesen válaszolgat talán túlságosan is mohó kérdéseim­re. — A Pionír-ház látogatói 7—17 éves fiatalok. Célja a gyermekek ne­velése, érdeklődésük kielégítése, ké­pességeik továbbfejlesztése, az isko­lában szerzett tudásuk gyarapítása. A gyermekek önként, saját elhatá­rozásukból iratkoznak be hozzánk és ki-ki abba a csoportba, úgynevezett érdekkörbe lép be, amely kedvtelésé­nek a legjobban megfelel. 700 ilyen csoportunk - van, melynek vezetői 15—17 éves diákok, akik az iskolai tanulmányaikon felül itt képezik ki magukat pedagógusokká, itt határoz­zák el, hogy tanítói, vagy tanári pá­lyára lépnek — meséli Szonyja ta­nárnő. — Nézze csak, éppen itt jön Na­gy ezsda Ivanovna —. folytatja hirte­len vezetőm és azonnal bemutat a karcsú, 16 éves, szőke kislánynak. Csillogó szemmel tessékel be társai közé, a geológusok termébe. A sok élénk gyermekfej között figyelmemet elsősorban a falra akasztott hatalmas térkép köti le. Apró villanykörtéket erősítettek az egyes városok neve mellé. Gombnyomásra különböző- szí­nű és mindig más körték gyúlnak ki és így a térkép alatti magyarázatból megtudom, mely városokban, vágy vidékeken bányásznák kőszenet, ól­mot, bauxitot, aranyat, vagy vasér­cet. — Érdekkörünk tagjai gyakran, kü­lönösen a szünidőben expedíciókra is vállalkoznak — mondja a kis Na­gyezsda — és ilyenkor személyesen is alkalmunk nyílik hazánk gazdag­ságának közvetlen megismerésére. Az expedícióról kőzeteket, ásatások ered­ményét hozzuk magunkkal és itthon magyarázó címkékkel látjuk el. Ezek­ben az üvegszekrényekben vannak saját szerzeményeink, azok is tanul­nak belőlük, akik nem voltak velünk. — A teremben felállított vitrinekre mutat és boldog mosolya elárulja, mennyire büszke csoportja eredmé­nyeire, — Gyűjteményünk rendezése mindannyiunk téli foglalkozása — folytatja élénken — és ilyenkor ver­senyeket rendezünk, hogy ki ismeri közülünk a legtöbb kőzetet és azok lelőhelyeit. A kis Nagyezsda előadását be­fejezve átkísér a szomszéd terembe, az asztronómusokhoz. A csillagászok csoportjának vezetője szintén nő. A 15-éves, szemüveges csinos Marija Alekszandrovna csak úgy lesi rajtam szavainak hatását. Parabolát tesz elém, amelyen az égitestek — a 9 bolygó forog a Nap körül, természet­beni mozgásukat utánozva. Megis­mertet egymáshoz való távolságukkal, egymásra gyakorolt hatásukkal, majd rövid filmet perget le előttem a Hold­ról és a Marsról, melyekről bebizo­nyosodott, hogy bármennyire is fog­lalkoztatja e kérdés a világ tudósait, élőlény rajtuk meg nem' élhet. A mennyezetre levetített égitestek a csillagos égbolt teljes illúzióját nyújtják. Fel sem ocsúdhatom az ál­mélkodásból, mert Szonyja Petrovna sürgetésére további termeket sietünk megtekintem. ' A sportteremben a vívók, a röplab­dázók, a labdarúgók és sokan mások edzenek, míg a télikertben a gyer­mekkertészek hódolnak botanikus szenvedélyüknek. Ennyi és ily ritka példányú növényt, pálmát* még a leggazdagabb kiállításon sem láttam. A Puskin-terem tágas négy falán a nagy költő művei elevenednek meg előttem színes festményeken. Az aszta'osmőhelybe is el­látogatok. Tíz-tizenkétéves, kékköté­nyes gyerkőcök kalapálnak, gyalulnak kis gépeken, fűrészekkel dolgoznak és oly komolyan veszik mesterségüket, hogy egyetlen pillanatra sem néznek fel munkájukból, mintha nem is kedv­telésről, hanem kötelességteljesítés­ről volna szó. „Gyártmányaik" az itt elhelyezett üvegszekrényekben min­den szónál ékesebben hirdetik alko­tóik ügyességét. A lakatosok is ebben a helyiségben tevékenykednek és mondhatom, ugyancsak kitesznek ma­gukért. őrületes zakatolásuk nem hiábavaló. Ezt igazolják a villany­áramra működő, fából faragott, meg­személyesített állatok, gépek, elmés faragványok, melyek még az igazi iparosoknak is dicséretére válhatná­nak. — Az 1955. augusztus 3—7-ig Schwerinben, a Német Demokratikus Köztársaságban megrendezett nem­zetközi verseny első díját a 15 és 16-éves Alekszander Naruszbajev és Vlagyimir Uvarov nyerték hajómo­delljükkel — olvasom az egyik ki­függesztett táblán. Mellette óriási, fából készített, a modern technika vívmányaival a Iegaprólékosabban fel­szerelt gőzhajó modellje ékeskedik, Nem messze innen íziéses, fekete bronztáblára leszek figyelmes. A raj­ta levő szovjet csillagot babérleve­lek övezik. — Az 1949. évi repülőmodell-ver­seny emlékére Diósgyőr dolgozói ado­mányozták ez emléktáblát az ifjú szovjet művészeknek, elismerésük je­léül. Elismerés ? Elragadtatás? Ogy érzem, nincs szó, mely csodálatomat kellőképpen kifejezhetné. Jóleső, me­leg érzés fog el és ezt közlöm is hű­séges kísérőmmel, Szonyja Petrovná­val, mintegy elnézését kérve hallga­tásomért, mert mesterkéltnek, feles­legesnek találom e pillanatban a nagy szavakat. Ő pedig megértően moso­lyog, bólint és mindössze ennyit mond: — Adja át üdvözletünket odahaza. A Pionír-ház gyermekei szeretettel gondolnak csehszlovákiai pajtásaikra és szívesen vennék, ha az ottani gyermekekkel élénk levelezésbe kezd­hetnének. Néhány perc múlva az utcán vagyok és továbbszövöm gondolataimat. — Nincsenek csodák, hogy is volnának? Céltudatos munkával, zsenge ifjúko­rukban oltják a gyermekekbe a tu­dásszomjat, a tanulnivágyás szenve­délyét, mely meghozza méltó gyümöl­csét. Példa erre a szovjet nép! Kardos Márta,

Next

/
Oldalképek
Tartalom