Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-04 / 338. szám, kedd

Látogatás a Lenin Művek villamösgépiScei gyártó üzemében j Vigyázzatok, amikor bsszéltek! A Doudlevicčn levő villamosgépe ket gyártó üzem csak az első világháború után épült, de ma már méltó testvére, illetőleg része a több mint hatvan éves nagy hagyományú Lenin Műveknek. Az anyagyártői műszakilag teljesen független, külön hegesztői, esztergályozó műhelye és alkatrészeket gyártó üzeme van. Reggel érkeztünk a főbejárathoz. Éppen a későbben kezdő egyenruhás munkaerőtartalék-had vonul ezen át a munkába. Csupa jókedvű, virgonc gyerek, hazánk, sőt a világ minden tájáról, akik tanoncéveiknek megfelelő számú vállpántot hordanak. Vezetőnk a gyár egy 1924 óta itt alkalmazott munkása, meg a géptervezőosztály főnöke. Menet közben a nagy telep különböző, épületei felől érdeklődünk. Büszkén mondják munkásszájeredetű elnevezéseit, becézőneveit: „Ez a magas épület a „vár" az igazgatóság, ez a „csésze", hol a kapcsolókat készítik, az a karcsú a „templom" a regulátorok és indítók gyára és így tovább. A gyári síneken átjutva lépcsőkön megyünk fel a telep legmagasabb részére, melynek tetején trónol legnagyobb büszkeségünk, a „Gigant"', látogatásunk fő célja. Az elnevezés méltó nemcsak a hatalmas épülethez, de a benne qyártott villamos.íenerátorokhoz is. A Gigant egyenként két mezőnyű hat hajóból áll. Mezőnynek hívják az egy emelődaruval elért területet, míg hajónak az egy tetőívszarkezet által befogadott épületrészt. A legmagasabb rész a szerelési csarnok, amely 30 méter magas. Nagyméretű turbó- és hidrogenerátorok gyártását szemlélhetjük meg itt. Látjuk, hogy a sztátort már tényleg csak hegesztett részekből készítik, mégpedig a szállítás miatt több darabból összerakhatóan. Az első csarnok végén van Európa legnagyobb vízszintes esztergályozó gépe, amely 8—12,5 méter átmérőjű darabokat munkálhat meg. Egész kis gyár maga ez a gép 36 motorjával. A turborotorokat szellemes nyolctengelyű esztergagép dolgozza meg egy munkamenetben a kívánt méretre. E nagy teljesítményű generátorok elektromosságot vezető rúdjait csillámmal, aszfalttal esetleg a nagyfeszültségnél grafittal kombinált papírral szigetelik, mit automaták „vasalnak" reájuk. A szigetelt rudak sztátorhoronyokba való beépítését, valamint a hatalmas 50 és 100 tonnás gyári daruk kezelését gyengéd női kezek végeik. A tízórait szépen asztalok köré ülve fogyasztják el a dolgozók, minden egyes munkarész erre a célra épített üvegfülkéjében. A próbaárkok egyikében a Nosice részére készülő 30 MVAes, 7,2 méter átmérőjű és 1,2 m szélességű hiJrogenerátort látjuk kipróbálás közben. Ebből kettőt már.elszállítottak a legnagyobb Vág-men-ti » ízierőműbe. Itt látjuk a krpel'anyi 11,5 MVA teljesítményű hidrogenerátort is, melynek átmérője „csak" 5,6 méter. Hasonló címet adtam annak a A Gigantban tervezik már hazánk leg- * nagyobb vízigenerátorát is a csehor- * , szági Orlík völgyének elzárógátja ré- 2 nyelvvédő cikkemnek, amelyet egyszére, amely százezer KVA, azaz 100 * szer r

é9

en a Tanítók Lapjának írtam. MVA teljesítményű lesz, 8 m-es átmé- * A c,muo! a

z ,

emb

e" az

t gondolhatná, rővel, és 187 fordulatszámmal. A Gi- J h

o9y azert k

e" védeni a magyar gantban próbálják ki egyelőre a mas,. nyelvet, mert valaki bántja. Pedig részben készült villamos „Bobo"-moz- * senkl sem ban

tJ

a- csak mi magunk, donyokat is, melyekből már 25 van - mi a

z°nban annál többször és annál Szlovákiában üzemben. * Wméletlenebbül megbántjuk. Kifelé menet a transzformátor-gyá- * ™ 9 bizonyára nem is rossz szanron megyünk keresztül, hol a kísérleti« fékből tesszük sot neha tudjuk is, 400kV-os egyfázisú transzformátort * ^ogy nem jól beszelünk, s amit monlátjuk elkészítve. Kissé odébb a Korea? dun

k- >

degen eszjarasra vall. Rank részére készült három, egyfázisú 31

1 ragadt az ld

e9..

en szola

s- Möwerkezet. MVA-es transzformátort filmezik.» a

z idegenszerű szovonzat, s m. toNagy ládák mellett haladunk, amelyek J vabb a

dJ

u

k- £f

a ™eg újra halljuk . ' , ,, , . . , . ..„„ " a figyelmeztető szót, az intést, de Sanqhai felirattal immár hosszú útra •- ' ' várnak * intelem renciszerint a pusztába A kijárat előtt különös szobor köti J Váltónak a szava marad, kárba vész. le figyelmünket. Női alak áll egy vil-5 , Jeles nyelvészünk nem .s lamosmotor mellett, kezében papírlao- J régen örömmel allapitotta meg pal, melyről, nyilván, az elkészítendői "

a v

a;

a

m'

aIat

t. ezt vagy azt mo or adatait olvassa le. Női munká- * ľ n

t~ sainak tiszteletére emelte ezt hálából í ^

bba

n

n f

o* d

u'

na eI

0 • ~ S

a^ n

e™ a Plzeni Lenin Művek munkásság. J ^taíSSS^JSS^ Lajos merno

k* Rek a beszédében íräsäban is a "" W valami alatt ért csúnya németes szóJ| lást. "í* * Valamennyi nyelvészünk, a régiek J és az újak egyformán hibáztatják A ROMO elektro- 2 ezt a szólást és azt is megmondják technikai berende- ? f

1

0^ magyarosan jm beszélünk heirWagon azt értjük, llakodalom előli A tekergös utcán csontkeménnyé fagyott a pár nappal ezelőtt még bokáig érő sár. Hirtelen, szinte egyik napról a másikra köszöntött be a hideg időjárás. Iskolás diákok, fekete csizmás nénik ballagnak az utcán. A vasútállomásról jönnek. Hátukon kosarat cipelnek, mely tele van ruhaneművel, meleg cipővel és egyéb hasznos dologgal. — Kell most a meleg ruha, meg a lábbeli — szólal meg az egyik néni — s szemével mustrálgatja az előtte lépegető lányt. Csinos az alakja, öltözete kifogástalan. Büszke reá az édesanyja. Elmondja, hogy egységes földmúvesszövetkezet harmadik országos kongresszusa tiszteletére 30 hízósertést terven felül adunk az államnak. A szövetkezés gondolata belopózott a szivekbe. Csonka Lajos, a volt két és fél hektáros kisparaszt, Babiak István középparaszt, Kristóf István és a többiek mind azon fáradoznak, hogy új élet viruljon, — nekik, az ö javukra teremjenek Lontón a búzamezők, a szőlődombok, hogy az átkos múlt soha többé vissza ne térhessen. S nemcsak a férj szavaiból érzed is. — Cselédleány voltam annak idején a kegyelmes asszonynál. Éjjelnappal dolgoztatott..., fizetésem szidalmazás volt. Elég volt belőle. — Csillogó szeme most a jövőbe siklik. Maga előtt látja, amint falujukban is kigyulladnak nemsokára a villanyégők — megjelenik a mosógép, a rádió, a villanyvasaló takaros kis konyhájában. Mennyivel másabb, mennyivel kulturáltabb, gazdagabb lesz majd az élet. Igen, így gondolja ezt Csonka néni, és hozzá hasonlóan a most telik nekik minden szépre s I ki a szilárd hitet, de az asszonyéból jóra, nem úgy, mint a földbirtokosok világában, ezelőtt másfél évtizeddel. Hogy megértsük, milyen volt itt Lontón az élet, még nem is olyan régen — tudnunk kell, hogy hét földbirtokos mondta magáénak itt akkor a ringó "búzamezőket, a mézédes szőlőt termő dombokat. A szovjet katonák tizenkét év előtti hősies harcára volt szükség, hogy Lontón megszűnjék a nyomor, hogy a földbirtokosok aJattvalői emberhez méltó életet élhessenek. A falu túlsó szélén egy csinos ház udvarába toppanok be. A házat új léckerítés veszi körül, az udvaron jó rakás tűzifa, építőanyag. Csonka Lajos, a ház gazdája új istállót épít. Nem nagyot, csak akkorát, hogy egy tehén, meg egy-két sertés elférjen benne. A tavasz során szövetkezeti tag lett. Kell az istálló „háztáji" állatai részére. A meleg konyhába lépve úgy tűnik, mintha vásárba készülne a ház népe. A házigazda a cipőjét tisztítja, a háziasszony pedig süti a jobbnál-jobb falatokat. Liba-, kacsacombok, édes sütemények kerülnek ki a sütőből. A komaasszony is segédkezik. Hófehér habot ver a süteményre s közben nem győzi dicsérni a menyasszonynak valót. örül ennek a háziasszony, hisz fitestvére jövendő feleségéről folyik a szó. A nagy készülődés közben jut idő a falu sorsáról is beszélgetni. Mert akárhogyis készülődik Csonka Lajos a sok jót ígérő lagzába..., mégis úgy érzi, a közös ügyről, melytől az egész falu jövő boldogulása függ, beszélni kell. — Tizenegyen indultunk el a tavasszal az új csapáson. Középgazdák, kisparasztok, nincstelenek. Az aratást már közösen végeztük, termésünk nagyon jó volt. Nemcsak az előirt beadást teljesítettük, de 250 mázsa gyönyörű sörárpát és 50 mázsa rozsot terven felül is beadhattunk. Tagjainknak is szépen jutott. Minden munkaegységre 4 kilogramm gabonát osztottunk szét. Dohánybői is jó termésünk volt. Ami az állattenyésztést illeti, máris jó! megalapozott állattenyésztésünk van. Nyolc ló, hatvanöt sertés, tizenkét tehén, 21 növendékmarha, 10 juh képezi tuformán katolikus vagy pl. református, ha annak vallja magát, nem pedig katolíka vagy reformáta. Ne mondjuk tehát nőszemélyekről sem, hogy hiszterika, hanem azt, hogy hisztérikus. A mutató névmást is sokszor felcserélik a személynévmással; azt hiszik, mivel a névmásoknak ezt a faját személynévmásnak nevezzük, ezért csak személyekre szabad őket vonatkoztatni. Pedig állat- és dolognevek helyett is igen sokszor szeméiynévmást használ a magyar. Petőfi így beszél a gólyáról: Még mikor bölcsőmben sírtam, Ö már akkor kerepelt fölöttem. — A rab gólyában Tompa is így ír: Még a darvak hátra vannak, Mennek ők is, most akarnak. — A jó tanár is ezt mondja a diákok dolgozatairól: Hazavittem a dolgozatokat és kijavítottam őket. — Csak a nyomatékos beszédben, -kiemelés alkalmával használjuk a személynévmás helyett a mutató névmásokat. Simonyi erre ezeket a példákat mondja: „Nem kételkedem ab-: ban, hogy János igazat mondott, csali azt vonom kétségbe, amit következtettél az ő mondásából. Ellenben: Nem kételkedem benne, hogy János igazat mondott, mert' ő sohasem hazudik.'" Simonyi idézi Szarvas Gábornak a következő példáit: „...Menjünk dinnyét szedni 1 Itt van ... három. — Leszakasztom. — Ne bántsd, hagyjuk őket; még érni kell nekik! — No, mit sírsz, mi kell? — A puskát akarom! — Azt apád Ferinek vette, azzal te még nem tudsz bánni!" Egyformán jó tehát: Tartok tőle, hogy későn érkezünk és: Attól tartok, hogy későn érkezünk. — A két mondat között van valami értelmi különbség: A mutató névmással nyomatékosabban fejezzük ki a tudattartalmat, mint személynévmással. A helyes magyarság szabályait nem mi határozzuk meg; a nyelv maga teremti meg azokat a nyelvi formákat, azt a nyelvszokást, amelyből a nyelvész a nyelv szabályszerűségeit megállapítja. Sok nyelvi szokást nem is lehet szabályokba foglalni. Azt tanítjuk pl., hogy jobb, ha a birtokos személyragos szó elé nem teszünk #» magyarul. Pedig a tábla nem ezt határozott névelőt, a tanár mégis azt régi világ valamennyi megalázott em- 2 ak

a"

a . ™

sokka

l k^lni, nem ezt mo

ndja a rosszul felelgető tanulónak: be

9re. S 'hogy ez 4 legyen, ahhoz * al

3^^

8^

9^^^^^^^'^

0^ a he

l*

ére! Akinek romlat!a

n az kell, hogy az úttörők" kis esa- J tudnak A tábU magyarsága akkor pata a jovoben jol szervezett nagy * ... ,„, ... " . . „csapattá" váljon. Ennek már sok biz- * '

e" v

0'

n

a .

k

U^ a ' * T- T tató Jele van Látva a szövetkezeti 2 1 magyarul 15 b

e" tagok sikereit. Suba Károlyék és Pély 2 í^zélü^ 69ySZerUen: Ma9yarul Jánosék is fontolgatják már a belé- * Gyakra

n ^„.^ egvl

k.

másik nő

i ' Sok oondolat édes és keserű em- 2 sz

emélyről a társaságnak azt a megsok gondolat ertes es keserű em » állapítását, hoqy hisztérika. Ezzel azt Ve

tľ,

dl

k. ,

fe

l a d

Q A

éSZ

Üi? * akarjuk mondani, hogy az, akiről szó Ä'riÄ^:- nÖ é

s hogy ľdeg betegségben érezni e jelen áldásaľ terlezgetni 2 szenve

d' A hisztérika kif

e^s eb

b» zéseket gyártó üzem nemrégen kezdte meg az újfajta asztali vil- Ä Ianyfözök gyártályesen: nyelvrokoi U létrának azt az eszközt nevezzük * tehát nem igy: létra alatt azt az eszközt értjük, nyelvrokonság alatt azt ért jük... Tehát valamin ért a sát A villanyfőző- * m

a9y

a

r- nem pedig valami alatt, ket máris árusít- J ,.

A, napokban séta közben az egyik iák Az eddiq kap- * kirakatban ezt olvastam: Beszélünk ható villanyíözők- * magyarul. - Aki ezt a táblát kitékel szemben en- * tette, nemes szándékból tette. A nek az új típus- •* nyelvismeret a nemzetek összekötő nak az az előnye " k

aP

c

sa; akik ismerik egymás nyelhogy sütni is lehet l vé

t- má

r bizonyos közelségbe jutotr

aj

t

a * tak egymáshoz, már megismerhetik *> és meg is szerethetik egymást. BaJ rátságuknak alapja a közösen megA értett nyelv. Bármennyire dicséretes » is a tábla kitételének indító oka, J mégis hiba csúszott a jószándék mel^ lé. A tábla ugyanis azokhoz szól, * azoknak válaszol, akik talán kétel* kednek abban, hogy a tábla mögött * ülők, az ottani dolgozók beszélnek-e , - ,, , , uu i " a használatban' tehát nem melléknév, íqérkező holľaSat ' 9azda9abbna

k J hanem főnév. Nem azt mondják meg' ígérkező holnapokat. . * vele, hogy milyen az illető, hanem A tiszta szobában Csonka nem elo- J azt ho

g^

mic

s

y

d

a. csakhog^ sem a ajándékokat —^°Ké"^vesszőkosár ^ * magyarban, sem a rokon^finnugor meatelik Aztán ľ szekrŤnvbe nvú - nyelvekben nincs nemi megkülönbözmegtelik Aztán a szekrenyDe nyul. teté

s. A s

z.]

ovákb

an pl. van külön férje részére Majľ magát T/szff 2 hT' n

ô" és sem!

e9

e" amikor útralľészenmeajelenik az íz- * rag07a

S' a m

a^

arban ellen

bén amikor utrakeszen megjelenik az íz- ninc

s. Nálunk a férfi is, a nő is egyleses rakottszoknyában, a szépen ki- tf " hímezett feketekendőben, embere egy J pillanatra magához öleli. Fiataloknak, J boldogoknak érzik magukat, pedig « már több mint 50 év suhant el fö- * lőttük. Farkas Kálmán. menjen a helyé a nyelvérzéke, érzi, hogy ebbe a mondatba csakugyan oda kívánkozik a határozott névelő. Ez a nyelvérzékünk igen sokszor pontos útba igazítónk a nyelvhelyesség kérdéseiben. Ne rontsuk meg tehát azzal, hogy idegen .szólásokat csempészünk nyelvünkbe, ne rontsuk meg helyes nyelvérzékünket az idegen minták utánzásával! Abban a másik nyelvben a szólás tökéletesen jó, tőrői metszett kifejezés lehet, a magyar észjárásnak azonban rendszerint nem felel meg. A tanítójelölt első fellépése a szlovákban výstup, de a feljárat is vý- stup, a beszállás azonban nástup, az elbeszél rozpovedať vagy vyprávať. Mindkét nyelv kifejezései igen szépek és kifejezők, de mindegyik kifejezés csak a maga nyelvterületén szép. Orbán Gábor. Kínai kulturális küldöttség a žilinai kerületben A katonai alapkiképzés után altiszti iskolába kerültek lajdonunkat. Ügy tervezzük, hogy az í momra. Abban a laktanyában, amelyben egykor a cseh nép fia. Július Fučík katonáskodott, találkoztam Bujánszki István és Viszlai Ágoston magyar nemzetiségű katonákkal. Mikor találkoztunk, éppen az altiszti iskolába készültek. A katonaéletről nem mondtak sokat. Rövid néhány hét alatt még nem ismerkedtek meg egészen a néphadsereq életének vidám és komoly oldalaival. A néhány riadó, az éleslövészet, melyben mindketten kitűnő osztályzathoz jutottak, az első kimenő és a barátkozás a cseh és szlovák elvtársakkal, csak ízelítőt' adott a katonaéletből. — Majd az altiszti iskolában megtudják, hogy milyen — mondják nekik egyesek és keserves jövőt jósolnak nekik. Olyan hamis hírek járnak, hogy az altiszti iskolában még lélegzésre sem lesz idejük. — Mindennek ellenére nem félek — mondja határozottan Bujánszki István közkatona —, habár még nem tudom jól a szolgálati nyelvet. Tanulni nagyon szeretek. Csak nemrég kerültem ki a leleszi magyar tannyelvű mezőgazdasági iskolából. Amikor iskolába jártam, nem gondoltam arra, hogy a géptanórán tanultakkal valamikor részletesen fogok foglalkozni és hogy agronómus létemre a hadseregben tankvezetővé képeznek ki. Kedves meglepetés volt ez száw A nyolctagú kínai kulturális küldöttf ség csehszlovákiai tanulmányútja so$ rán Žilinán részt vett a Peter Jilemnický Színházban „Az erdész felesége" című Hviezdoslav darab előadásán, amely megnyerte a kínai kulturális dolgozók tetszését. Martinban a kínai vendégek megA bratislavai Nemzeti Színház új művészvezetőt kapott Simon Jurovský zeneszerző személyében, aki eddig a Szlovák Népművészeti Együttes művészeti igazgatója volt. Buján6zky elvtárs azt gondolta, hogy a katonaságnál csak az válik hasznára, amit a Hadsereggel Együttműködők Szövetségében tanult. Az -éleslövészetnél és a rendgyakorlatoknál ez valóban nagyon sokat jelentett. De, hogy olyan könnyen megszokta a katonai környezetet, ezt elsősorban annak köszönheti, hogy rendre, szeretetre és fegyelmezettségre tanították őt az iskolai internátusban. Mikor Bujánszki elvtárssal beszélgettem, Viszlai közkatona néha köz- — T, ^ , ....... beszólt. Elmondta, hogy belőle pa- § c ^zmintól illatozzanak az indiai ejranrsnokot akarnak nevelni 0 is a * SZ3kak _ W nevez

te

k el Kálldas, az rancsnokot akarnak neveim. O is a ^ ő

g. ,

ndj

a , életműpogán eletben kezdett a katonai« yének szent

e

y,

t ^

tet A

z J m

e, dolgokkal megismerkedni. Kiralyhel- " a prágaj városi könyvtárban re

ndeztek. mecen a Hadsereggel Együttműködök + j. p

rušek akadémikus nyitotta meg. A Szövetsége által rendezett rádiótanfo- J művészi műsor előszavát dr. Ivo Filyamon vett részt. Bevonulása előtt * šer mondotta. Surendra Bala Csadha Somogyiban egy építészeti vállalatnál * indiai táncosnő néhány táncot mutadolgozott mint technikus. Ezt a mun- A tott be. kát csak azért végezhette jól, mert * * * « előtte kellő ismereteket szerzett a * Pavel Kohout idén két drámai műkassai építőipari iskolában. Tudja, * vét fejezte be. Az első Vera Ketlinská hogy jó parancsnok is csak akkor le- J ..Őrség az Amúron" című regénye het belőle, ha erre jól felkészül az al- * ?l

aPj

a

n. k

é_

s

z_

ül

tJ tekintették a Szlovák Nemzeti Múzeum gazdag gyűjteményét. Szlovákiai tartózkodásukat a Magas-Tátra meglátogatásával fejezték be és hétfőn, december 3-án visszatértek Prágába, ahol megtárgyalják a Kínai Népköztársaság és Csehszlovákia közötti 1957. évi kulturális egyezmény megkötésének munkatervét. KULTURÁLIS HÍREK tiszti iskolában. Nem akar szégyenben * 1957 tavaszán a Zdenék Nejedlý Realista Színház mutatja be Karel Palouš maradni. Ügy fog tanulni, hogy büsz- J ál!amdíjas re

ndezésében. A második kék lehessenek rá volt munkatársai és darabot, melynek címe „Szegényke" szülei. Szeretné, ha édesapja, aki a * a j

övő év el

ej

én a pIzeni Jose

f Kajetán szádudvarnoki EFSZ tagja, dicseked- A Tyll Színház és a Csehszlovák Hadsehetne azzal, hogy a fia derék katona ^ reg Központi Színháza mutatja be. A és jó parancsnok lesz. A prágai előadás rendezője Miloslav D. V. * Stehlík államdíjas lesz. Oj prágai kamaraegyüttes a FOKvonósnégyes. Az együttest a FOK-zenekar hangverseny-mestereiből állították össze. A nagyközönség előtt az együttes december 6-án a MűvészHázban rendezett önálló hangverseny keretében mutatkozik be. Ladislav Jásek győzött a Carl Fleshdíjért folytatott nemzetközi hegedűversenyen Angliában. A harmadik díjat Ladislav Štibor fiatal csehszlovák hegedűművész nyerte. Zongorán Josef Hála, a Suk-trió tagja kísérte a művészeket. • * * Opaván megnyitották a leningrádi képzőművészek grafikai kiállítását. Több munkával szerepel a kiállításon A. V. Kaplun, az egyik legidősebb leningrádi művész és más grafikusok, köztük G. S. Verejszkij, V. M. Szemenova-Tjansanszkaja, A. Sz. Vedermikov, A. V. Ljubimova és mások. A kiállításon könyvkiállítást is szerveztek. U J S / 1956. december 4. 5