Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-27 / 360. szám, csütörtök

A Szovjetunió Kommunista Pártj a g tervgazdálkodásról Kozponti Bizottsaganak natarozata « A hatärozatot Sz. N. K. Bajbakov és M. Z. Szaburov beszámolójával kapcsolatban fogadták el. Moszkva, (TASZSZ). — A Szovjet­unió Kommunista Pártja XX. kong­resszusának az egész szovjet nép ál­tal egyhangúlag elfogadott határozatai országunk munkásai, kolhoztagjai és értelmisége milliói alkotó kezdeménye­zésének és aktivitásának hatalmas fel­lendülését eredményezték. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának teljes ülése megállapítja, hogy a lenini politikának, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa határozatai­nak következetes érvényesítésével 1956-ban a szocialista ipar és elsősor­ban a nehézipar fejlesztésében új ha­talmas sikereket értünk el. Az 1956. évi ipari termelés évi tervét egészben­véve túllépjük. Az ipari termelés az 1955. évhez viszonyítva mintegy 11 százalékkal emelkedik, ebből a terme­lési eszközök előállítása több mint 11 százalékkal, a közszükségleti cikkek gyártása több mint 9 százalékkal nö­vekedik. Az ipari termelés több fontos ágazatában túlszárnyaljuk feladatain­kat. Jelentős sikert értünk el a tech­nikai ipar fejlesztésében, meggyorsult a tudomány- és technika legújabb vív­mányainak és haladó tapasztalatainak érvényesítése a termelésben. Magas­teljesítményü vízi- és hőerőműveket helyeztünk üzembe, miáltal jelentősen megszilárdult iparunk energetikai alapja. A szovjet iparnak a hatodik ötéves terv első évében elért sikerei új lépést jelentenek a kommunizmus anyagi­technikai alapjának építésében. A Szovjetunió még hatalmassabbá vált, növekedett gazdasági és védelmi ere­je, fokozódott népének anyagi jóléte. A nehézipar előnyben részesített nö­vekedése alapján sikeresen fejlődnek a többi gazdasági ágazatok is, kivált­képpen a mezőgazdaság; a gép- és traktorállomások, valamint a szovhozok gépparkja, a traktorok, kombájnok, autók és más gépek tízezreivel lett gazdagabb. Ez lehetővé tette, hogy rövid időn belül 35,5 millió hektár par­lagon heverő földet műveljünk meg é3 már 1956-ban elérjük a mezőgazdasági termelés jelentős előretörését; az ál­lami begyűjtés és a gabonafelvásárlás, az 1955. évhez viszonyítva több mint 1 milliárd púddal növekedett. Ez a nö­vekedés a burgonyánál 2,7 millió ton­nát és a tejnél 3,8 millió tonnát tesz ki. Emelkedett a gyapot,a gyapjú és más mezőgazdasági termékek begyűjtése is. Jelentős mértékben növekedett a köz­szükségleti cikkek gyártása. 1956-ban a k' nnyüipar országunk lakosságának 3 milliárd rubel, az élelmiszeripar 4 milliárd rubel értékű árucikket ad ter­ven felül. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának teljes ülése megállapítja, hogy azon hatalmas be­ruházások mellett, amelyeket a nehéz­ipar é3 a mezőgazdaság fejlődésének gyors dtema megkívánt, 1956-ban szé­leskörű intézkedéseket foganatosítot­tak a nép anyagi jóléte és kulturális színvonala további növekedése prog­ramjának teljesítésére, amint azt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa megszabta: Javult a dol­goz k nyugdíjellátása, megszüntettük a tandíjat a közép- és főiskolákon, meghosszabbítottuk az anyaszabadsá­got, megrövidült a munkaidő, szomba­ton és az ünnepek előtti napokon, a szénlparban megkezdődött a munkások átcsoportosítása a rövidített munkaidő­re. Felemeltük a mezőgazdasági termé­kek begyűjtési és felvásárlási árait. Elhatároztuk, hogy 1957. január 1-től felemeljük az alacsony béralapokkal rendelkező munkások és többi alkalma­zottak munkabérelt. Már maguk ezek az intézkedések a városi és vidéki la­kosságnak olyan előnyöket biztosíta­nak, amelyek értéke több mint évi 35 milliárd rubel. A szovjet állam valamennyi törté­nelmi tapasztalata és a háború utáni években a többi szocialista országok tapasztalatai is elvitathatatlanul és meggyőzően bebizonyították a szocia­lista gazdasági rendszer hatalmas fö­lényét a kapitalista rendszer felett. Éppen azért, mert ez a fölény mind szemléltetőbben mutatja, hogy a két rendszer — a szocialista és kapitalista rendszer — békés gazdasági verseny­zéséből a szocialista rendszer kerül ki győztesként, a kapitalista világ reak­ciós erői minden eszközt megragadnak arra, hogy megrágalmazzák a szocialis­ta gazdasági rendszert és elferdítsék lényeaét. Ezek a kísérletek kudarcra vannak ítélve, mert a szocialista gaz­da-á" rendszer előnyét mind a gya­korit mind a nép élettapasztalatai má- : iszolták. A szocialista gazdaság tervgazdaság, 2 s / 1956. december 27. amely lehetővé teszi az ország vala­mennyi termelőerőinek gyors és terv­szerű fejlesztését; a szocialista ter­melés az egész nép érdekeit szolgálja, ami határtalan lehetőséget nyújt a munkások, parasztok és értelmiség milliós tömegeinek az alkotó kezde­ményezésre. A párt jelenlegi feladatát abban lát­ja, hogy a nép érdekében, valamint a kommunizmus építése érdekében még jobban és teljesebben kihasználja a szocialista rendszer és szocialista gaz­dasági rend hatalmas, világraszóló előnyeit. E feladat teljesítésére a ha­talmas termelési-technikai alap mellett a szakképzett dolgozók és képzett ap­parátus nagyszámú kádere áll rendel­kezésünkre a termelés irányításában. Kádereink kitűnő szakismeretekkel rendelkezve meg tudják oldani a leg­bonyolultabb termelési, gazdasági, tudományos és technikai kérdéseket és a munka, a forgótőke és az anyag legcsekélyebb felhasználásával magas termelési eredményeket tudnak elérni mind az iparban, közlekedésben, épí­tészetben, mind a mezőgazdaságban. A Szovjetunió Komunista Pártja Központi Bizottságának plenáris ülése egyben megállapítja, hogy habár a szén-, érc-, cement- és fatermelés az 1955. évhez viszonyítva növeke­dett, ennek ellenére a termékek e fajtáinál nem teljesítettük az 1956. évi tervet, nem helyeztük üzembe a tervbe vett kapacitásokat, mind ezek­ben, mind több más nemzetgazdasági ágazatban. Nem teljesítettük teljesen a lakásépítkezés terveit sem. A tervek ezen nem teljesítését a népgazdaság tervezésében mutatkozó jelentős fogyatékosságokkal és azzal lehet magyarázni, hogy az egyes mi­nisztériumok nem kielégítő módon irányítják a vállalatokat és építkezé­seket, az állami tervbizottság, az ál­lami gazdasági bizottság és a minisz­tériumok a népgazdasági tervek ki­dolgozásánál nem veszik kellő mér­tékben figyelembe az anyagi és pénz­ügyi források biztosításának reális le­hetőségeit a tervbe vett feladatok vég­rehajtásában, nem utalnak ki elegen­dő nyersanyagot, tüzelőanyagot és anyagot, megengedik az építés túl nagy terjedelmét, miáltal a terveket feleslegesen túlfeszítik, sok esetben a tervekben túlkapások és hibák for­dulnak elő. Ez a vállalatok munkájá­ban üzemzavari és munkatorlódást, a folyamatosság hiányát, az építészet­ben az eszközök elaprózódását idézi elő a megkezdett építkezések túl nagy száma miatt. Káros hatása az építke­zésben a határidők kitolódása, a mun­ka elmaradása és az objektumok üzembehelyezési határidejének be nem tartása. Az állami eszközök ilyen nem racionális felhasználás folytán ki­használatlanul hevernek, csökken a beruházások hatékonysága, megbom­lik az egyes gazdasági ágazatok ará­nyos fejlődése, ami a népgazdaságban nagy veszteségeket okoz. E fogyatékosságok gyors kiküszö­bölése, valamint a tartalékok és le­hetőségek helyes felhasználása érde­kében a népgazdaság további tervsze­rű fejlődésének biztosítására a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának teljes ülése a követ­kezőket határozza el: 1. 1957 első félévében a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elé kell terjeszteni megtárgyalás és jóváhagyás végett a Szovjetunió népgazdasága fejlesztésé­nek hatodik ötéves tervét. A hatodik ötéves terv összeállítá­sának befejező munkálataiban az öt­ves tervnek a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja XX. kongresszusa által meg­szabott fő feladataiból kell kiindulni, a nehézipar előnyben részesített fej­lesztésének, az állandó technikai ha­ladásnak és a munkatermelékenység növekedésének alapján biztosítani kell valamennyi nemzetgazdasági ágazat további hatalmas fejlődését, meg kell valósítani a mezőgazdasági termelés alapvető fejlődését és ezen az alapon biztosítani kell a szovjet nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának további növekedését, elő kell mozdí­tani a Szovjetunió gazdasági alapfel­adatainak megoldását, történelmileg rövid időn belül el kell érni és túl­szárnyalni a legfejlettebb kapitalista országoknak egy főre eső termelését. 2. Hogy kiküszöböljük az egyes ipa­ri ágazatokra megállapított tervekben mutatkozó túlfeszítettségét és hogy a termelés, valamint a beruházások terjedelmében kitűzött feladatokat összhangba hozzuk az anyagi forrá­sokkal, szükséges, hogy pontosan meg­állapítsuk az ötéves terv irányelvei­vel és az 1957. évi terv javaslatával kapcsolatos feladatokat. Ezeket a feladatokat a következő­képpen kell konkretizálni: a) A népgazdaság fejlesztésére használt anyagi forrásokat és finan­ciális eszközöket gondosan és a leg­célszerűbben kell biztosítani. Ezért elsősorban csökkenteni kell a beruhá­zásokat és pontosan össze kell állí­tani az építmények jegyzékét abban az értelemben, hogy számukat csök­kenteni kell, elsősorban ami az új építkezéseket illeti; nem szabad meg­engedni az eszközök szétforgácsolódá­sát sok építkezésre. Az anyagi és pénzügyi fedezetet a legfontosabb épít­kezésekre és objektumokra kell össz­pontosítani, ami lehetővé teszi, hogy megvalósításuk anyagi biztosítást nyerjen. Ki kell igazítani az egyes ipari ágazatok tervfeladatait, ahol nincsenek biztosítva elegendő anyagi források, gondoskodni kell az iparban a szükséges anyagkészletekről, hogy ezáltal normális feltételeket teremt­sünk a vállalatok folyamatos és üte­mes munkájának; b) lehetőséget kel! keresni elegendő eszközök kiutalására a lakásépítkezés­ben. Határozottabban ki kell küszö­bölni a lakásépítkezésből minden fe­leslegest, amely drágítja az építkezést és lassítja annak fejlődését, jobban ki kell használni a helyi építkezési anyagokat és aktív módon támogatni kell a munkás- és alkalmazott töme­gek széleskörű kezdeményezését a la­kásépítkezés meggyorsítására. 3. El kell ítélni egyes vezető gazda­sági dolgozók azon kísérleteit, hogy a vállalatok és az építkezés irányításá­ban mutatkozó ki nem elégítő mun­kájukat a tervezés fogyatékosságaival és a rendkívül alacsony tervek kitű­zésével mentegessék. A terveknek reá­lisaknak, de nem túl alacsor^aknak kell lenniük. A terveknek technikai­gazdasági számításokon, a haladó ta­pasztalatoknak és a termelés belső tartalékainak kihasználásán kell ala­pulniuk, a dolgozók törekvését a ter­melés állandó emelkedésére kell irá­nyítaniuk. 4. A termelési feladatok megállapí­tásánál abból kell kiindulni, hogy fo­kozni kell a dolgozó tömegek aktivi­tását a tervek kidolgozásában, vala­mint a sikeres teljesítésükért és túl­teljesítésükért vívott harcban. Ezért jobban kell érvényesíteni a vállalatok és kolhozok távlati terveinek tárgyi­lagos megvitatását a gyűléseken, va­lamint ezen tervek teljesítésének fe­lülvizsgálását az egyes időszakokban. Továbbra is fokozni kell a szövetségi köztársaságok feladatát a gazdasági építésben, fejleszteni és támogatni kell kezdeményezésüket a helyi forrá­sok keresésben s legjobb kihasználá­sában. Fokozni kell a kezdeményezést az ipari termelés növekedése és a közszükségleti cikkek termelése lehe­tőségeinek jobb kihasználásában. Fo­kozni kell a szövetségi köztársaságok valamennyi vezető szervének felelős­ségét az állami tervek teljesítésében és erősíteni kell szervezési feladatukat a tömegek mozgósításában a párt és a kormány által kitűzött feladatok megoldása érdekében. 5. Utasítani kell a vezető gazdasági dolgozókat, a szovjet, a párt- és szakszervezeteket, hogy erélyesen kü­szöböljék ki a gazdaság irányításában mutatkozó fogyatékosságokat, haté­kony intézkedéseket foganatosítsanak avégből, hogy megakadályozzák az anyagforrások szétforgácsolását és tö­rekedjenek a vállalatok belső tarta­lékainak sokoldalú mozgósítására, az üzemi kapacitások jobb kihasználásá­ra, a termelési és építkezési felada­tok teljesítésének biztosítására, a munkatermelékenység növelésére, a termelési önköltségek csökkentésére, a termelés minőségének javítására az új technika, a munka jobb szervezése, a termelési technológia tökéletesíté­sének gyorsabb bevezetése alapján. Küzdeni kell a rugalmasság akadá­lyozása és a bürokratizmus ellen, fej­leszteni kell a bírálatot és önbírála­tot, minden erővel támogatni kell a dolgozók alkotó aktivitását és kezde­ményezését. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának teljes ülése felhívja a párt-, szovjet-, gazdasági-, szak- és komszomolszervezeteket, valamint az összes dolgozók figyel­mét, hogy az e határozatban foglal!; feladatokat megköveteli az ország fejlődése és hogy e feladatok feltét­len teljesítése életbevágóan fontos a szovjet államra. A termelési erők új előretöréséről, a társadalmi gazdagság növeléséről van szó országunk gaz­dasági ereje növekedésének és vé­delmi képessége megszilárdításának, a szovjet nép jóléte további fokozá­sának érdekében. A kapitalista világban mind éleseb­ben és mind széleskörűbben fejlődik a különböző országok, monopolista szövetségek közötti versengés. A mind nagyobb nyereséghajszában a mono­polista tőke fokozza a munkásosztály kizsákmányolását, a parasztság elnyo­mását, támadást intéz a dolgozó tö­megek életszínvonala ellen. A gyar­matosító hatalmak imperialista ter­jeszkedésükkel tőkéjüknek új terüle­teket akarnak megnyerni, arra töre­kedve, hogy elsősorban a gazdasági­lag elmaradott országok elnyomásával bővítsék a kapitalista kizsákmányolás érdekszféráját. Ez az imperialista terjeszkedés azonban szükségképpen kiváltja ezen országok népei ellen­állásának növekedését és a nemzeti felszabadító mozgalom hatalmas ki­bontakozását. Mindez múlhatatlanul a kapitalista gazdaság további milita­rizálására, lázas fegyverkezésre, a kapitalista rendszer belső ellentétei­nek kiéleződésére és elmélyülésére vezet, és szemléltetően mutatja, hogy a kapitalista rendszer nem szilárd és a történelem elmúlásra ítélte. A szovjet szocialista rendszerben nincsenek meg a kapitalista termelési módszerek e fogyatékosságai és mély ellentétei. A Szovjetunió valamennyi szocialista ország felbonthatatlan egységéért, testvéri együttműködésé­nek megszilárdításáért küzd, politiká­ja a • békeszerető népek közötti béke és barátság politikája. így biztosan halad előre lenini útján. A szovjet emberek minden erejüket és alkotó energiájukat a kommunista part által kitűzött nagy alkotó tervek megvaló­sításának szentelik. Nyugodtan dol­goznak, mert tudják, hogy a szovjet állam rendületlenül őrködik a nép érdekei felett, következetesen védel­mezi a világbéke nagy ügyét. A' szovjet nép kitartóan követve a nagy Lenin tanítását, a kommunista párt vezetésével megoldotta a hatal­mas szocialista ipar és szocialista me­zőgazdaság kiépítésével és fejleszté­sével összefüggő történelmi felada­tokat. Megvan mindenünk, amire szükségünk van, hogy áttérjünk a kommunista építés jelenlegi szakának megfelelő magasabb gazdasági fejlő­dési fokra. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának teljes ülése azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a munkásosztály, a kolhozparasztság és a szovjet értelmiség tovább fej­leszti a szocialista versenyt a terme­lési tervek teljesítéséért és túlteljesí­téséért, minden erejét kifejti annak érdekében, hogy a lehető legjobban kihasználja a termelési lehetőségeket és tartalékokat minden ipari vállalat­ban, minden építkezésen, valamennyi kolhozban, gép- és traktorállomáson és szovhozban, hogy ezen az alapon sikeresen megvalósuljanak a Szovjet­unió Kommunista Pártja XX. kong­resszusának történelmi határozatai. Az SZKP KB határozata a szovjet népgazdaság irányításának megjavításáról Jóváhagyott határozat N. A. Bulganyin elvtárs beszámolójához A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának teljes ülése megállapítja, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa irányelveinek alapján most megjavít­ják az állami tervezést a gazdaság irányításában, a túlhajtott centrali­zálás kiküszöbölésére, a szövetségi köztársaságok feladatainak a gazdasá­gi építkezés terén valő fokozására, a Szovjetunió minisztériumai, valamint a gazdasági szövetségek és vállalatok jogainak kibővítésére, az adminisztra­tív és irányító apparátus létszámának csökkentésére és egyszerűsítésére vonatkozó fontos intézkedések egész sorát. A párt és kormány intézkedései teljesen megfelelnek a szocialista gazdálkodás lenini elveinek, melyek alapja a demokratikus centralizmus a gazdasági építés irányításában. „A mi feladatunk az, hogy a demokrati­kus centralizmust érvényesítsük a gazdaságban — tanította V. I. Lenin, már a szovjet hatalom első hónapjai­ban. A népgazdaság irányításában érvé­nyesített demokratikus centralizmus a szocialista nagytermelés lényegéből, a szocialista gazdálkodásnak, mint terv­gazdálkodásnak jellegzetességéből, a szovjet irányítás lényegéből ered, amely a dolgozók millióit céltudatos történelmi alkotásra, az állami és gaz­dasági építés irányítására vezette. A demokratikus centralizmus megkívánja a termelés sokoldalú javítását, az egész gazdasági tevékenység tervszerűsége elvének megszilárdítását. Egyúttal azt jelenti, hogy a legéberebben és sok­oldalúan tekintetbe kell venni a helyi tapasztalatokat és viszonyokat, hogy, aktívan támogatni és buzdítani kell a helyi párt-, szovjet-, gazdasági-, szak­és komszomolszervezetek, a munkások, kolhoztagok és az értelmiségiek mil­lióinak alkotó kezdeményezését. A Szovjetunió Központi Bizottságá­gának teljes ülése szükségesnek tart­ja megállapítani, hogy az állami terve­zés gyakorlatában elsősorban a szoká­sos termelésben lényeges fogyatékos­ságok mutatkoznak. Az állami tervbi­zottság, az állami gazdasági bizottság és a minisztériumok ki nem elégítő módon vizsgálják az egyes gazdasági ágazatok helyzetét, csak felületes kap­csolatot tartanak fenn a szövetségi és autonóm köztársaságokkal, a területek­kel, vállalatokkal és tudományos inté­zetekkel, s komoly túlkapásokat és hi­bákat követnek el a termelés, a beru­házási építkezések, az anyag-technikai ellátás terveinek kidolgozásában, rosz­szul végzik az állami tervek teljesítése ellenőrzésének feladatát. A Központi Bizottság teljes ülése a párt elsőrendű feladatának tartja a népgazdaság irá­nyításának további sokoldalú megja­vítását a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa irányelvei alapján és ezért elhatározta, hogy: 1. Szükséges biztosítani az állami gazdasági bizottság munkájának lé­nyeges megjavítását és azt, hogy e bi­zottságot megbízzák az állami terv teljesítésével összefüggő folyó problé­mák operatív megoldásával is, továb­bá, hogy felelősség háruljon e bizott­ságra a tervben kitűzött szükséges anyagi források biztosításáért. Az állami gazdasági bizottságnak és a minisztériumoknak biztosítaniok kell a termelési alapok, valamint a munka, nyersanyag és pénzügyi források leg­célszerűbb és leghatékonyabb kihasz­nálását. Az állami gazdasági bizottság és valamennyi gazdasági szerv leg­fontosabb feladata, hogy rendszeresen és széleskörűen érvényesítsék a terme­lésben a haladó tudomány és technika vívmányait, az újítók és feltalálók ér­tékes tapasztalatait és javaslatait. Ko­moly figyelmet kell szentelni a válla­latok szakosításának és együttműkö­désének, az egyes ágazatok közötti termelési viszonyoknak, valamint a különböző gazdasági területek gazda­sági tevékenysége összehangolásának. Ezen intézkedések megvalósításának biztosítania kell a bővült szocialista reprodukció gyors ütemét, a munkater­melékenységnek, mint a termelés nö­vekedése fő feltételének szakadatlan növekedését, a termelési önköltségek csökkentését, a termelés minőségének megjavítását és a lakosság anyagi élet­színvonalának emelkedését. 2. A népgazdaság jobb irányításában nagy jelentősége van a szövetségi köz­társaságok jogai kibővítésének, ami lehetővé teszi a lenini nemzetiségi po­litika megvalósítását a gazdasági és kulturális építésben, minden köztársa­ság nemzeti sajátosságainak és helyi forrásainak legmegfelelőbb kihaszná­lását, ami ugyancsak hozzájárul a Szovjetunió szövetségi köztársaságai gazdaságának és népei barátságának további megszilárdításához. Hogy kiküszöböljük a fölösleges centralizmust a gazdaság irányításá­ban, szükség esnek tartjuk a követke­zőket: Biztosítani kell a gazdasági és kul­turális építés kérdései körének jelen­tős kibővítését, amelyet a szövetségi köztársaságok minisztertanácsainak kell megoldaniok a szövetségi köztár­saságok ötéves terveinek teljesítésével kapcsolatban, beleszámítva a beruhá­zási építkezés, az anyag-technikai ellá­tás, a munkatermelékenység, az ön­költségek, a termékek eladása és fi­nanszírozása kérdéseit. Biztosítani kell a minisztériumok, a minisztériumi főosztályok, a dolgo­zók, valamint a gazdasági vállalatok képviselő-szovietjei jogainak további kibővítését. Ki kell küszöbölni a fölösleges és párhuzamos szerveket az irányító ap­parátus egyszerűsítése és olcsóbbá­tétele érdekében. A gazdaság központi irányító appa­rátusának és a tudományos kutató intézményeknek szerveit közelebb kell hozni azokhoz a területekhez, ame­lyeken az illető nemzetgazdasági ága­zatok vállalatait elhelyezték Biztosítani kell a gazdasági tevé­kenység együttműködését a gazdasági területeken belül és a nagy ipari központok keretében. 3. Tekintettel arra, hogy a vállalatok anyag-technikai ellátását biztosító minisztériumok és főosztályok tevé­kenységében komoly fogyatékosságok mutatkoznak, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának teljes ülése elhatározza, hogy olyan intézkedéseket tegyenek, amelyek e tevékenységet alapjaiban megjavítják, hogy biztosítsuk az anyagforrások célszerűbb kihasználását és meggátol­juk meddő halmozásukat a főosztályok központjain és raktáraiban. 4. A technikai haladásért, a szo­cialista termelés hatalmas fellendíté­séért foly' küzdelemben mutatkozó felelősségteljes feladatok nagy köve­telményeket rónak a gazdasági k%de­(Folytató/s a 3 aidaion.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom