Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-02 / 336. szám, vasárnap

Megnyitották a tizenhatodik autóbuszvonalat Ha összehasonlítást teszünk Kelet­Sz'ovákia járásai között ma és ezelőtt tíz évvel. azt kell látnunk, hogy felmérhetetlen fejlődésen mentek ke­resztül. Vegyünk például egyet a sok közül. MÍQ Z- bardejövi járásban 1947­ben az autóbuszforgalmat a magán­vállalat egy vonalon rendszertelenü' bonyolította le. addig 1953-baň a for­galom 8 állandó vonallal bővült. Az állami autóbuszhálózat kiépítése év­ről-évre növekszik; éppen a közel­múltban adták át a tizenhatodik vo­nalat a forgalomnak, s ezzel további négy község került be a hálózatba. Lukavica, Vyšná Voľa, Nižná Vôľa és Oľšavce községek dolgozóinak ez a r.ap nagy örömet hozott. Most már semmi sem akadályozza őket abban, hogy rendszeresen ne utazhassanak a járási székhelyre. Ez alkalomból a négy község helyi nemzeti bizottságai felajánlást tettek, hogy az állammal szerrben fennáló kötelezettségeiket az eddigénél még nagyobb mértékben fogják teljesíteni. A bardejövi járásban eddig a 16 autóbuszvonalba 55 község van be­kapcsolva, ami annyit jelent, hogy egy-két község kivételével — ahol vasút van — mindenütt van autó­buszjárat. -ki­Klimatikus gyógyhelyeink fontossága A tuberkulótikus megbetegedések, a Basedow-kór, asztma, és vérképző szervek betegségeinek gyógyításában nagy szerepet játszik a magaslati ég­hajlat. Egy egész évszázad telt el az­óta, amióta ezeket a betegségeket ily módon kezdték gyógyítani. Először Svájcban értek el az orvosok jelentős sikert az éghajlati gyógymóddal és ezeken a sikereken felbuzdulva kezd­ték el az illetékesek nálunk a Magas­Tátrában építeni és berendezni a kü­lönleges szanatóriumokat. 1880 és 1935 között épültek a tát­rai szanatóriumok, melyekben egészen addig, míg a nép kezébe került a ha­talom, csak a kiváltságosak gyógyít­Megjegyzés Soha többé földesurakat! A michalovcei járás falvaiban is feszült figyelemmel kísérik a magyar­országi eseményeket. Az ellenforra­dalom erőinek leverése őket is nagy örömmel töltötte el. S amilyen mér­tékben nőtt az ó örömük, olyan mér­tékben foszlott szét a demokrácia ellenségeinek reménye. Azoké, akik azt hitték, hogy visszaszerzik gyá­raikat, földjeiket s bársonyszékekben ülhetnek. Van a michalovcei járásnak gyá­szos nevezetességű községe: Vinné; annak idején a név ellenségei feléget­ték. Most az újjáépített község föld­művesei hitet tettek a mi demok­ráciánk mellett és tizennégy családfő belépett az egységes földművesszö­vetkezetbe. Ez volt a felélete Vinné kis- és kö­zépparasztjainak. A demokrácia ellen­ségei levonhatják ebből a tanulságot: a falvak népe soha többé nem akar földesurakat. Őrködik vívmányai fe­lett. s munkájával tovább építi ha­záját. M. GY hatták magukat. A gyógykezelés mel­lett természetesen a különböző szóra­kozásokra is bő alkalom adódott. A tátrai szanatóriumok jelentősége különösen a második világháború évei után lett számottevő. Amióta az or­szág népe a szocialista egészségügy szolgálatába állította őket, ezer és ezer munkás nyerte és nyeri itt vissza egészségét. A Tátrában azonban nemcsak a be­tegségben szenvedőket gyógyítják, ha­nem sok felnőtt ember köszönheti egészségét a gyermekévekben nyert preventív kezelésnek. Vannak még fogyatékosságok, melyek akadályokat jelentenek az éghajlat gazdaságosabb kihasználásában. Ha ezeket leküzdjük, a Magas-Tátra sza­natóriumai még alaposabban , fogják szolgálni társadalmunk egészségügyét (m) Válasz az árleszállításra: 3 400 000 korona értékű többtermelés A sviti Chemosvit üzemben a hato­dik árleszállítás hírére a munkalendü­let még jobban fokozódott. A mun­kások és kollektívák újabb kötelezett­ségvállalásokat tettek; ezekkel a dol­gozók megszilárdították összüzemi fel­ajánlásukat, mely szerint a nyers ter­melés tervét december 19-e helyett már december 10-re teljesítik. Tex­tilüzemeink ezek szerint 3 millió 400 ezer korona értékű áruval többet kap­nak a Chemosvit üzemből, amely ez idén már másodszor nyerte el a mi­nisztérium vörös zászlaját. Az üzemi villanytelep dolgozói, akik a sviti üzemen kívül a közellátásnak is szolgáltatnak villanyáramot, elha­tározták, hogy 4 millió 500 ezer kilo­wattóra villanyárammal többet termel­nek. 9 B-vi(aminos cukorkák a piacon Valamikor a cukorkák fogyasztását torkoskodásnak tartották és éppen azért inkább csak gyerekek fogyasz­tották őket. Ma felnőtt és gyerek egyaránt szereti és fogyasztja a cu­korkát. Tisztában vagyunk azzal, hogy a cukorkákban olyan tápértékek van­nak, amelyek az emberi szervezet előnyére válnak. A cukorka fogyasz­tása egészséges, mert aránylag több tápanyagot tartalmaz, mint más élel­miszer. Különös figyelmet szentelnek a hazai cukorkagyárak az utóbbi idő­ben különféle gvógycukorkák előállí­tásának is. Tekintettel arra, hogy különösen nagy az érdeklődés a B vitaminos cukorkák iránt, a bratisia­vai Stollwerck gyár már a legköze­lebb piacra hoz B vitamint tartal­mazó cukorkákat. A vitarrínos cukorkák iránt bizonyá­ra nagy lesz a kereslet, mert B vi­taminra a legtöbb embernek szüksé­ge van. Különösen vonatkozik ez a sportolókra, mert a B-vitamín a tel­jesítőképességet növeli. (K) A novákyi ene-£eti!<u co'- büszkesége A Nováky II. hővillanyerőművet egy mint négy millió kilowattóra áramot hónappal a kormány által előírt ha táridő előtt helyezték üzembe. A vil­lanyerőmű dolgozói a határidő lerö­vidítése folytán már ez idáig több termeltek. Képünkön a határidő előtt elkészült villanyerőmü látképét mu-J tatjuk be. A közlekedés további fejlesztéséért IPARI ÉS MEZŐGAZDASÁGI TER­MELÉSÜNK egyre nagyobb méretei fokozottabb igényeket támasztanak a vasúti forgalommal szemben. Az ipar fejlődésével párhuzamosan kell fej­lődnie vasútjainknak, lépést kell tar­tania azzal, mert esetleges lemaradá­sa fékezné népgazdaságunk fejlődését. Nagy feladat előtt állottak Kelet­Szlovákia vasutasai a második világ­háború után. Mindenekelőtt a nagy károkat szenvedett vasútvonalat kel­lett újraépíteniök, s egy nagyméretű építkezésbe, fogtak — a Szövetségi Vasútvonalat építették meg. Nagyszabású építkezések voltak ezek Szlovákia iparosításának kere­tében. Hogy fogalmat alkothassunk jelentőségükről rá kell mutatnunk az itteni forgalom hatalmas fejlődésére. A kassa-žilinai vonalon 1946-tól a múlt év végéig 485 százalékkal növe­kedett a teherforgalom. Ugyanúgy a kassa-aqcsérnyői szakaszon ez alatt az idő alatt 429 százalékkal több ra­kományt szállítottak. Ezt a fejlődést a kétéves és ötéves terv nagy beruházásai és vasutasaink lelkes munkája tették lehetővé. De nem kis mértékben járultak hozzá az új munkamódszerek és a nehéztonnás mozgalom. Csakis így volt elérhető, hogy 1955-ben egy mozdony 53,6 szá­zalékkal szállíthatott több rakományt, mint öt évvel ezelőtt. Nagy műszaki haladást jelentett a kassai vasúti kör­zetben az ország első villamosított útszakasza, valamint az első automati­zált biztosítóberendezés, melyet szov­jet mintára építettek. AZ ELÉRT SZÉP EREDMÉNYEK el­lenére azonban még sok a tennivaló a vasút korszerűsítésében. Vasutasaink a műszaki és technológiai fejlődés egységes ütemét kissé vontatottnak látják. Főleg a nehéz és fárasztó mun­kák gépesítését. Pedig ennek meg van a lehetősége, hiszen a gépek beszer­zésére tekintélyes összegek állanak rendelkezésre, amelyek nagy része ki­használatlanul marad. A múlt évben például több mint három milliós ösz­szeg maradt fenn az erre a célra ter­vezett összegből. Ugyanúgy csak egészen kis összegeket fordítanak a kisgépesítésre, holott az Állami Bank hitelnyújtása ezt is .lehetővé teszi. A kisgépesítésre az igazgatói alapból is tekintélyes összeg fordítható, sajnos ennek az összegnek is csak mintegy ötödrészét merítették ki. Mi az oka ennek a lassúságnak, az újtól való idegenkedésnek? Azt mondják, hogy a műszakiakban van a hiba, akik ezeknek a kérdéseknek nem szentelnek elég figyelmet. Nem ismerik eléggé az új gépi berendezé­seket, melyeket hazánkban gyártanak, s nem gondoskodnak azok beszerzé­séről. Az újítómozgalom örvendetes fejlő­dést mutat az utóbbi időben. Sajnos itt is az a tapasztalat, hogy formali­tások akadályozzák az újítások ke­resztülvitelét. Hosszú ideig tart, míg egy-egy újítójavaslatot elfogadnak, de annak realizálása már senkit sem ér­dekel. Ilyen és ehhez hasonló dolgok természetesen rossz hatást váltanak ki, az újítók egyéni kezdeményezésére fékezőleg hatnak, sőt megbénítják. A MŰSZAKI FEJLŐDÉS, az új tech­nika és a korszerű technológia szé­leskörű alkalmazása még sok odaadó munkát igényel a vasutak dolgozóitól, a munkásoktól, műszakiaktól egyaránt. Szükségét érzik valamennyien ezaknek a kérdéseknek megvitatását. Ezért készülnek most körzetük technikai konferenciájára december 5. és 0-án, hogy ott a közlekedés technikai fej­lődésének kérdéseit részleteiben meg­beszéljék. így viszik előbbre második ötéves tervünk nagy és szép felada­tainak teljesítését, így biztosítják an­nak sikerét. (m) A z Ipolysági Járási Nemzeti Bi­zottság épületének nagyka­puja ráásít a város főterére, ahol szin­te folyamatosan szaporodik és fogy az autóbuszokra várakozók tömege. Ha egy-egy autóbusz felszed egy csomó utast, megcsappan a várakozók cso­portja, később azonban ismét megduz­zad a tömeg, mert a társaskocsik nem­csak mennek, hanem érkeznek is, mégpedig nem üresen, s az emberek természetesen vissza is mennek falu­jukba. Érdemes megfigyelni ezt a hullámzó tömeget. Nagyobb részét hamarosan elnyelik az üzletek ajtajai, s az autó­buszok később nemcsak az utasokat vi­szik vissza a falvakba t hanem azok csomagjait is. Ez nem is csoda, hiszen a tél küszöbén sok mindenre van szük­ség, ezért jó, hogy a gyárak munká­sai idejében termeltek annyi különféle szükséges holmit, hogy mindekinek jusson^ belőle. Ahogy ezt az egészséges nyüzsgést nézzük, arra gondolunk, vajon hányan tévedtek be a vásárlók közül a nem­zeti Mzottság ásító kapuja alá és lát­ták-B azt a nagy szürkés-fehér táblát, ameíy ott áll a nagykapu közepén, teleszórva piros csillagokkal. Nem tudni, ki látta ezt a táblát, ki nem látta Egy bizonyos, hogy van rajta néznivaló. Az egyik része olyan, mint az éabolt, derűs augusztusi éjszakán, csupa sziporkázó csillag, míg a másik részi; úgy fest, mint a novemberi kö­dös éjszakák, csak itt-ott egy-egy kis fény. A tábla azt mutatja, miből adtak be a járás szövetkezetei és egyéni gaz­dái terven felül. A táblázat szerint a szövetkezeti rész az augusztusi égbolt, Beszélő csillagok 6 OJ szó IA54>. december 2. a magángazdálkodóké a novemberi. Nehéz volna mind a harminchárom esetről beszélni (ennyi község van a járásban). Álljunk meg legalább az egyik példánál. íme itt van a Tompa község. A tábla szerint a szövetkezet négyféléből teljesítette túl beadási tervét, míg az egyéni gazdálkodók csupán szénát adtak be 100 százalékon felül. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy az egyéni gazdálkodók talán nem tudják az állam iránti kötelességüket. Nem, ezt igazán nem állíthatjuk, de ... No, erről majd később ... tt, ahol a kopott országút a vasúton 1 keresztül átszalad Horváti felé, kissé balra fekszenek a tompái szövetkezet gazdasági épületei. A levegőben friss silőtakarmány sa­vanykás szaga terjeng. A szövetkezet fejőgulyásai készítik a napi takar­mányadagot. Amikor észreveszik, hogy idegenek baktatnak az istálló felé, megáll a munka. Egy feketekucsmás, hosszú kékkötényű csizmás ember jön felénk, ránk szeg«zi fürkésző, de amellett nyílt tekintetét, s köszöné­sünket megelőzve megböki ujjával a kucsmáját. — Kit keresnek — kérdi. — Talán éppen magát — hangzik a felelet. — Akkor jó helyen járnak, mert ép­pen itt vagyok — nevet a kucsmás ember, mintha nagyon meg lenne elé­gedve tréfás válaszával. Hamar megismerkedünk vele, idő­sebb Siandor György az illető. Vidám, beszédes ember Társa a barnaarcú, fekete bajusszú Hric Gyula. Kissé szűkszavúbb, de szintén megoldódik a nyelve, amikor a szövetkezetről van szó. Néhány pillanatra benéz az istál­lóba a nyúlánk Stigel József, az ökrös is. Egy-kettőre megindul a beszélge­tés. — Minket nem igen látogatnak meg az újságtól — jegyzi meg az újonnan érkezett Stigel József — pedig a mi szövetkezetünk is megérdemli a szót — teszi még hozzá. Igaza van, van itt miről beszélni. Egyszer már bent volt a szövetke­zetben csaknem az egész falu, de öt­venhárom őszén egyszeriben csak he­ten maradtak meg a szövetkezeti gaz­dálkodás mellett. A többiek nem bíz­tak benne. Mi volt ennek az oka? Siandor György adja meg erre a vá-, laszt. — A szövetkezeti gazdálkodás sikere a vezetőséggel áll, vagy bukik. A ve­zetőségnek ismernie kell minden ta­got, természetét. Meg kell hallgatni minden, javaslatot, támogatni kell a kezdeményezést. Hadd érezze minden szövetkezeti tag, hogy van szava, így érezni fogja azt is, hogy a szövetkezet az övé. Persze lehetnek egyeseknek helytelen, önző nézetei, lehetnek káros javaslatai is. Az ilyen embereknek meg kell magyarázni, hogy nem jó! gondol­koznak, de semmi esetre sem helyes letorkolni őket, ahelyett, hogy megkí­sérelnék megnyerni őket a közös ügy­nek. Kis csend telepedik közénk. Szent igaz, hogy a szövetkezetben érvényesülnie kell a belső -demokrá­ciának, de ez nem jelenti azt, hogy a rendbontókat most már unos-untalan meggyőzni igyekezzünk — gondoljuk s már meg is akarjuk tenni a meg­jegyzésünket, de nincs rá szükség, mert a mi kucsmás emberünk megtöri a hirtelen támadt csendet. — Ha azt akarjuk, hogy a vezetők tudjanak az emberekkel bánni, azt is elvárjuk, hogy erős kézzel tartsák a fegyelmet is. Értelmes és jóakaratú emberek kezében a fegyelem a jó munka megnyugtató érzését jelenti — fejezi be Siandor György. Szóval kezdetben komoly hibák vol­tak a szövetkezetben, amelyek meg­bosszulták magukat. Maradtak azonban heten és újból kezdték a szövetkezeti életet, de most már jobban, okulva a múlt hibáin. Ma a falu egyharmada ismét szövetkezetes. Ma nincs egy tag sem, aki kifelé nézne a szövetkezetből. Inkább azt lehet mondani, hogy a kí­vülállók közül többen már a szö­vetkezetbe vezető utat nézik. Bagonya Károly középparaszt is addig nézte, amíg ismét eljutott rajta a szövetke­zetbe. Ez pedig nagy szó, mert Ba­gonya Károly kötelességtudó, dolgos ember, öt gyermeke van 15 éven alul, de beadási kötelességét minden évben pontosan teljesíti. Kell-e ennél jobb ajánlólevél? Aki tudta kötelességét, mint egyénileg gazdálkodó, még többet tehet, mint szövetkezeti tag. C soportunk szinte észrevétlenül népesedik. Dél felé jár az idő s a jó ebéd hazafelé vonzza az embe­reket. Akik erre jártak, megálltak mel­lettünk. Itt van már a mosolygóarcú, fiatal Sedlák Károly, meg ä hallgatag Haldamár György is. Mindketten az iparból jöttek vissza a szövetkezetbe. — Érdemes volt? — kérdjük. Felesleges kérdés, mi másért lenné­nek itt. Ezért lássuk, hogy állanak a dolgok. A szövetkezet 10 korona előle­get fizetett egy munkaegységre, a má­sik 10 korona meg biztosítva van az év végére, tehát egy-egy munkaegy­ségre 20 korona a jutalom. Ezenkívül több mint négy kg gabonát, 2 kg alomszalmát és 1 kg takarmányrépát kapnak munkaegységenként. — Tavaly a 8 koronás zárszámadás­kor 8300 koronát kaptam az előlegen kívül, most még több lesz — örvende­zik Stigel József. Nem kap kevesebbet Siander. Hric sem. A 62 éves Gondko János már eddig is több mint 700 munkaegységet dolgozott le. Nem sokkal kevesebb munkaegysége van a többi tagoknak sem. — És mi lesz, ha az egész falu be­lép a szövetkezetbe, lesz-e annyi mun­kaegység ? — pendítjük meg s dolgot. — Az volna csak jó — mondja Sti­gel. — Kertté varázsolnánk a szövet­kezetet, kibővítenénk az állattenyész­tést. * * * — Ha az egész falu bent lenne a szövetkezetben... — időzgetünk to­vább a gondolatnál. Lám, mi is lehet­ne? A szövetkezet a határ egyharmad részén gazdálkodik, s több mint 12 vagon gabonát termelt az idén, míg az egyénileg gazdálkodók teljesítették a gabonabeadást, de a szövetkezet 250 mázsa gabonát terven felül is beadott. Annyi tejet termelt, mint a többi pa­rasztok, holott azoknak több mint két­szer annyi fejőstehenük van. Az egyé­ni gazdák október 30-ig 60 mázsa ser­téshúst adtak be, a szövetkezet 55 mázsát, 32 mázsát terven felül. Sorol­junk-e mé<j ? T ompán éppúgy, mini másutt, kézenfekvő a szövetkezeti gazdálkodás fölénye az egyéni gazdál­kodással szemben. Arról beszélnek a csillagok is az említett táblán és ezt vették tudomásul azok a dolgozó pa­rasztok is, akik egyre nagyobb szám­ban írják rá nevüket a belépési nyi­latkozatokra. MIKLYA JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom