Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-15 / 319. szám, csütörtök

3TITAPASZTALAT miuiiiijiiiii!iiimnii>iitiiu^ .iiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiliiitliliiiiiiimiiiľ Megkezdődött a mezőgazdasági dolgozók üdültetése November első napjaiban megkez­dődött a Tátrában a mezőgazdasági dolgozók üdültetése, amely 1957 már­cius végéig tart. Ezen az üdültetésen több mint 1400 szövetkezeti tag és az egyes turnusokban. Az első üdülő­csoport az ROH Morava, és Volga üdü­lőtelepén kezdi meg pihenését. Képünkön a szövetkezeti tagok a Lomnici csúcsra való megérkezésük egyénileg dolgozó paraszt vesz részt I előtt. J. Bendík, Tátralomnic A magyar dolgozók megsegítésére BUBAPE^ iiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii <II(IIIÍII — Csokoládét hozzál — sut­togta halkan a kislány — hozzányomva szöszi fejét anyja kebléhez. Az anya meghatottan szorította magához a kis hízelgőt. A gipszpáncél­ba szorított kis gyermekláb mereven feküdt a fapadon, mintha nem is tar­tozna ehhez a rugalmasan simuló kis gyermektesthez.' Nem messze tőlünk egy kisfiú nézett felém bámész gyer­mekszemekkel. A tarkójától a • feje búbjáig leborotvált fején uz uycr&lökés hosszú nyoma húzódott. Csokoládét majszolt. Ügy látszik ö keltette fel a kislányban a csokoládé utáni vágyat. A bratislavai gyermekklinika sebé­szeti osztályának folyosóján álltam. A szobákat éppen takarították, és a kis betegek kiözönlöttek a folyosóra. Tö­rött karok és lábak, operálás nyomai — milyen szom.orú érzés, szenvedő kisgyermekeket látni! Kicsik, ártatla­nok, és védtelenek. Talán éppen ezért keltik fel az emberben a segíteni és védeni akarás vágyát. Magas, szőke, fiatal orvos állt meg mellettem és zökkentett ki gondola­taimból. Doktor Pekarovič sebészorvos. Csak néhány napja tért vissza Buda­pestről. Tanulmányúton volt Magyar­országon, s a budapesti gyermekkór­házban töltött néhány hetet. Ott érték a magyarországi tragikus események. — Segített ápolni a sebesülteket is? — tettem fel az első kérdést. Gyermekklinikán dolgoztam és a klinika igazgatója csak sebesült és beteg gyermekeket volt hajlandó befo­gadni a kórházba De így is volt elég munkánk. Magát a klinikát is érte há­rom találat s így néhány halott gyer­meken kívül sok gyermek és csecsemő kapott golyó- és üvegszilánkot. Eze­ket a szilánkokat kellett sebészeti úton eltávolítani és gyors ütemben biztonságba helyezni a többi gyer­mekeket. — Hova helyezték őket? — Elsősorban ki kellett ürítenünk azokat a szobákat, melyeknek ablakai a lövöldözés színhelye felé néztek. Ugyanis elég sok, másnak szánt, el­tévedt golyó röpködött a kórház te­rületén. A gyermekek védelmét úgy oldottuk meg, hogy a betegeket meg­hagytuk a belső kórtermekben, míg azoknak a közben kigyógyult gyerme­keknek és csecsemőknek, akikért a szülök a lövöldözések miatt nem jö­hettek el, raktárhelyiségekben vetet­tünk ágyat. Többek között a pincében levő élelmiszerek elraktározására szol­gáló polcokat is átváltoztattuk fekvő­helyekké. — Kitartottak az élelmiszerkészle­tek? — Bizony az első két nap nehéz volt. Nem kaptunk tejet a csecsemők számára és csak az volt a szerencsénk, hogy elég sok cukor volt az élelmi­szerkészletek között. Cukros teát ad­tunk a csecsemőknek és a nagyobbacs­kák élelmezésére babot, borsót és más, a téli hónapokra szánt élelmi­szert használtunk fel. Két nap múlva azonban megjelentek a kórház udvarán a falusi szekerek, melyeken az otthon sült cipókon kívül mindenféle élelmi­szer volt felhalmozva. Ezt a rako­mányt kizárólag a gyermekkórház ré­szére küldték. A falu nem feledkezett el a kis betegekről. Azután kaptunk élelmiszert és tejet a különféle álla­mok segélyakciójából is, és már az első napokban megérkezett a lengyel nép küldeménye, a vér és a vérplazma is. — Mi a véleménye a magyaror­szági tragédiáról? Mint idegen állam­polgárnak, aki szemtanúja volt ezek­nek a tragikus eseményeknek, biztosan megvannak a saját benyomásai. ' — Nézze, én nem láttam a politikai kulisszák mögé. En az idegen állam­polgár és az orvos szemével néztem az eseményeket. Tapasztalataim alap­ján azonban az a vélemény alakult ki bennem, hogy ez előre megfontolt provokáció volt, amely a saját céljaira használta fel az emberek békés szán­dékú mozgalmát a magasabb életszín­vonalért. Ottlétem alatt — szeptember elseién mentem Budapestre — hallot­tam sok panaszt a nehéz megélhetési viszonyokra, de sohasem hallottam gyűlölködő szavakat a kommunisták ellen, vagy a rendszer és kormány ellen. Október 23-án sem, amikor ez a tragédia kezdődött. Este volt, ami­kor a körúton menve az Erkel Szín­házba igyekeztem, ahol a Traviatát ad­ták. Az utcákon feltűnően sok fia­talemberekkel teli teherautó rohant, melyek a gyárak neveit viselték. A villamosmegállóhoz közel is teher­autók álltak a síneken. Hirtelen azt hittem, hogy elromlott a villamosveze­ték és teherautókon fogják lebonyolí­tani a forgalmat. Már majdnem én is felszálltam az egyik teherautóra, am'kor hallom a kiabálást: „Megyünk a Sztálin szoborhoz". Nekem ott sem­mi keresnivalóm nem volt, és ezért gyalog vágtam neki az útnak. Az elő­adás alatt egyszerre zajt, kiabálást halottunk. „Gyilkosok!" és ehhez ha­sonló szavak hallatszottak és fiatal fiúk törtek be a nézőtérre. Természe­tesen az előadás megzavarása ellen mindnyájan tiltakoztunk és a színház alkalmazottainak a nézők támogatásá­val sikerült a rendbontókat eltávolí­tani. Az előadás befeíezése után ha­zafelé haladva az utcakereszteződések­nél fiatal fiúk állítottak meg. Éles golyókat tartva a tenyerükben, így ver­buválták az embereket: Ilyen golyók­kal lőnek belénk. Gyertek a rádió­hoz! — No öcskös — gondoltam ma­gamban — itt valami nincsen rend­ben. Ha ilyen golyókkal lőnének belé­tek, akkor vagy kilőtt golyót, vagy pedig kilőtt patront szorongatnál a te­nyeredben. De honnan vetted a ki nem lőtt éles töltényeket? — A trolejbusz ajtajában is fiatal fiú állt és tölténnyel a kezében ugyanilyen mesével toborozta a tiltakozó embere­ket. Senkinek sem akaródzott lövöldö­zésekbe bonyolódni. Nekem mindjárt az volt a benyomásom, hogy itt jól szervezett puccs készül. Másnap már olyan lövöldözés volt, hogy egész hé­ten nem lehetett az utcára jutni. — S mit szóltak mindehhez az em­berek? — Mivel egész héten ki sem tettem a lábamat a kórházból, csak arra válaszolhatok, mit szóltak mind­ehhez a kórház alkalmazottai. Körülbe­lül 400 ember dolgozik ott, s ennek talán csak a fele volt olyan, aki bele­kapcsolódott a politikai vitába. Ezek eleinte általában helyeselték az élet­színvonal emelésére irányuló békés tüntetéseket, de amikor megkezdődött a lövöldözés, megváltozott a nézetük. — Még sem kellett volna. — mondogat­ták. — Mit szóltak a különböző pártok alakulásához? — Őszintén szólva a lövöldözés kö­zepette fütyültek az emberek arra, hogy „népmegváltó pártok" alakulnak valahol a néptől elszakadva — az em­berek ezeket a pártokat nem alakítot­ták. Nem törődött senki Mindszenty szabadonbocsátásávál sem, csak egy feliratra emlékszem az utcán, amely őt üdvözölte. Az emberek arról beszéltek, hogy véget kell vetni a lövöldözés­nek, békés életre és élelemre van szükség. A kórházban is megalakult az új forradalmi munkástanács, amely azonban a népi demokrácia alapjain állt. ' • — Nem vette észre, hogy egyes reakciós elemek igyekeznek kihasználni ezt a helyzetet? — Dehogy nem. Jellemző erre a körház alorvosának a példája is. Ez az orvos — biztosan összeköttetéseinek köszönheti — helyettem cserébe a mi bratislavai gyermekklinikánkra jött ta­nulmányútra. Itt azonban mindennel törődött csak tapasztalatszerzéssel nem. Pedig tapasztalataim alapján ál­. líthatom, híigy nálunk a sebészet sokkal fejlettebb, mint Magyarországon, Mikor kitört a magyarországi tragédia, ez az orvos bakancsot húzott a lábára és hátizsákkal a hátán, mint egy sze­rencselovag, gyalog átszökött a hatá­ron (pedig útlevele is volt) és vala­milyen autót elkapva beállított a klini­kára. Egyenesen hozzám jött és nagy garral prédikálni kezdett, hogy most eljött az 6 ideje, hogy ő most milyen nagy funkcióba kerül, hogy mi cseh­szlovákok milyen gyávák vagyunk, mert nem •használtuk ki a magyar­országi helyzetet és így tovább. — Én azonban gyorsan lehűtöttem. Az újonnan alakult forradalmi mun­kástanács ugyanis úgy határozott, hogy az alorvost menesztik, mivel durva és kíméletlen volt a betegekhez és az alkalmazottakhoz s gyógyítás helyett mindig csak arra ügyelt, hogy minél több pénzt keressen. Panaszkod­tak rá, hogy nem tanítja az ápolónő­ket sem, s azonkívül népellenes múltja is van. Ez az eset is mutatja, hogy a magyar nép nem akarta és nem akarja visszaállítani a régi rendszert és nem akarja a régi urakat sem. — Gyakran hallottunk felhívá­sokat a budapesti rádióban, hogy az emberek menjenek dolgozni. Miért nem mentek? — Említettem, hogy a kórház igaz­gatója csak gyermekeket akart befo­gadni a kórházba. Ez azonban nem jelentette azt, hogy nem részesítettük első segélyben azokat a felnőtteket, akik a kórház közelében sérültek meg. Behoztak például egy férfit is, akinek lőtt sebe volt. A kormány felhívására munkahelyére igyekezett, s a park bokrai mögül egy orvlövész rálőtt. Több ilyen esetünk volt, ami azt mu­tatta,' hogy orvlövészek tartották ré­mületben a lakosságot, és tették le­hetetlenné a munka megkezdését. — Tehát az időközben vezető sze­rephez jutott ellenforradalmárok foly­tatni akarták a vérengzést a demokrá­cia összes maradványainak felszámolá­sáig. Más magyarázat'nincs arra, hogy saját véreiket gyilkolva lehetetlenné tették a kormány rendeletének teljesí­tését. Hogy ez mennyiben sikerült nekik abban az időben, arra szomorú, de tanulságos példa a Nagy Imre kor­mány napról napra reakciósabb össze­tétele. x ŕiatal csehszlovák orvos ment tanulmányútra Budapestre. A tapasz­talat, amit magával hozott, elég egy egész életre. Az eseményeket, amik ott lejátszódtak, s a tapasztalatokat, melyek azokbűl származnak, talán így lehetne ifgsaéfoglalni. 'Nekünk éberen kell őrködni jövőnk, szabadságunk és nemzeti vagyonunk felett, minél az ' ellenforradalmároknál szívtelenebb és kegyetlenebb gyilkosokat nem hordott hátán a föld. Nem véletlen, hogy a börtönökből kiszabadították a banditákat, és gyil­kosokat és őket hívták segítségül. Madarat tolláról — embert barátjá­ról. Ez a népi bölcsesség ebben az esetben is találónak bizonyult. Gajdács Irén Azoknak a vállalatoknak és üzemek- I nek száma, amelyeknek dolgozói e na- j pókban azáltal bizonyították be öntu­datosságukat, hogy a Magyar Nép­köztársaság dolgozóinak megsegítésére létesített szolidáritási alaphoz hozzá­járultak, napról napra nő. Magyarország megkárosított gazda­sága és nyugodt élete helyreállításához értékes ajándékkal járultak hozzá Szlovákiában a faipari dolgozók. 2 ezer köbméter épületfát, 50 vagon tüzelő­faanyagot, 2 vagon farostos deszkát és kb. 5 ezer négyzetméter parkettet ké­szítettek elő szállításra. Szlovákiában a faipari termelés főigazgatóságának minden üzemében ezenkívül még ön­kéntes műszakra készülnek. A műszak eredményét a 999-es száraiára adják. • A Bratislavai Járási Ipari Kombinát alkalmazottai a magyar népet oly mó­I don akarják segíteni, hogy a 999-es ' számlára önkéntes brigádmunka kere­tében 500 négyzetméternyi nádból ké­szült fonott árut és 200 négyzetmé­ternyi nádból készült deszkát készíte­nek. Ezenkívül elhatározták, hogy az egész évi termelési tervet december 15-ig teljesítik és így a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 39. évforduló­jára tett eredeti költezettségvállalá­suk határidejét 4 nappal lerövidítik. • A Bratislavai Priemstav dolgozói felajénlást tettek, hogy novemberben rendkívüli műszakot dolgoznak le, amelynek eredményét, 70 ezer koronát a szolidaritási alapra fordítják. Ezen­kívül a Priemstav megtakarított épü­letanyagából nagy mennyiséget bocsát a magyar építészeti dolgozók rendel­kezésére. SZÁNTSUNK, MIG LEHET Hullanak a dérlepte falevelek a du­naszerdahelyi határban. Szánt a trak­tor a szövetkezet földjén. Ez a har­madik típusú szövetkezet még 1951­ben alakult. Sok nehézséggel küzdött, több-kevesebb eredménnyel. Volt olyan időszak is, amikor a munkafegyelem­mel hadilábon álltak, és kevés dicsé­rő szót lehetett volna mondani róluk. Most azonban a helyzet megváltozott. Tapasztalt ember került a szövetkezet élére. Snoviczky József megérkezett Komáromból a 11 hónapos szakisko­lából, ahol sokat tanult, sok hasznosat, s ma minden lehetősége megvan arra, hogy tudását gyümölcsöztesse. Mert a szövetkezetnek most gyengébb a nö­vénytermesztése, és ezen segíteni kell. Egyébként a beszolgáltatást jól tel­jesítik, száz százalékra. A sertéshús­ból az előírás 262.07 mázsa volt, amely­ből beszolgáltattak 168,9 mázsát. Mar­hahúsból az előírás 182,58 mázsa volt, s ebből beadtak 161,54 mázsát. A sza­bad eladás a marhahúsból- terv szerint 90 mázsa volt, beadtak 88,45 mázsát Beadott a szövetkezet ezenkívül 72 720 liter tejet is. Gyengén állnak a tojás­»»r «+V *•>»•» *»r « ». A Nagy Október tisztedére A dunaújfalusi szövetkezeti ta­gok a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére vállalták, hogy ez év végéig 50 000 liter te­jet, hatvan mázsa sertéshúst és harminc mázsa marhahúst adnak be. Ezenkívül vállalták, hogy e hó 20-ig befejezik a mélyszántást. K. L. Szene. beadással, mert a baromfiállományuk egy része kipusztult. Volt a szövetkezetnek három és fél­hektáros amolyan gyengébb legelője. Most azt felszántották és takarmányt vetettek bele, először csalamádét, az­tán mohart. Ezzel is biztosítják az ál­latállomány telelését. Komáromi Erzsébet, Zselíz Négymillió korona értékű tejterméket termelnek terven felül Az év eleje óta a nyitrai tejipari dolgozók jól szervezett munkával és jó minőségű gyártmányaikkal kiemel­kednek a többi szlovákia tejfeldol­gozó üzemek közül. Eredményeikért szombaton, november 10-én imagas elismerésben részesültek, mikor már harmadszer átvették -az Élelmiszer­ipar és Mezőgazdasági Begyűjtési Minisztérium és a Szakszervezeti Szöv.tség Központi Bizottságának vörös zászlaját az országos szocialis­ta munkaversenyben elért eredmé­nyeikért. A Nyitrai Tejbegyűjtő Üzem alkal­mazottai/ez alkalommal új szocialista kötelezettséget, vállaltak, mely se­gítí okét a nyitrai kerület lakossá­ga tejellátásának további megjavítá­sában. Kötelezettséget vállaltak arra, hogy december 7-ig teljesítik az egész évi tejbegyűjtési tervet és az év vé­géig 4,8 millió liter tejet gyűjtenek be terven felül. Az erősen megszilár­dított évi tervet december 14-ig tel­jesitik és az év végéig még 4 m'llió korona értékű tejterméket termel­nek terven felül. A .Technika Házában a szovjet tapasztalatok alapján A csehszlovák-szov­jet barátság hónapja minden évben azon idő­szak, amikor legna­gyobb lendülettel ve­szik át és sajátítják el dolgozóink a haladó szovjet tapasztalatokat. A Csehszlovák Sajtó­iroda tudósítója Judita Dubová mérnökhöz for­dult, aki a bratislavai Technika házának dol­gozója és nemrégeln tért vissza a Szovjetunióból. Megkérdezte tőle, hogy tanulmányi útján a Technika Házában vég­zett munkájához milyen tapasztalatokkal gazda­godott: „A Szovjetunióban töb­bek között megismer­kedtem azokkal az in­tézményekkel, amelyek termelési-technikai pro­pagandát fejtenek ki. Megismertem munka­módszereiket — mc(n­dotta Duibová mérnök. „Amint meggyőződtem, az újítók tapasztalatait és a kutatások eredmé­nyeit aránylag gyorsan vezetik be a termeilésbe és terjesztik az egész szektorban. Pléldául Leningrádban a Techni­ka Házában, az ipar új módszereit laboratóriu­mokban próbálják ki 4s gyakorlati bemutatásuk­kal nagyban elősegítik elterjedésüket. A ter­melési-technikai pro­paganda szervezésének szakaszán értékes is­mereteket szereztünk a tudományos-technikai társaságok központi ve­zetőségében működő elvtársaktól és az élen­járó üzemekben tett látogatások soráln. A szovjet Technikai Házai­nak példája nyomáií már három laboratóriu­mot építettünk ki, még­pedig a hegesztés, az elektroeróziós mégmun-: kálás és a hasító meg­munkálás szakaszán. Á metallurgiai {te felszíni rendezéssel foglalkozó laboratóriumok kiépíté­se folyamatban vah. A termelési-tech­nikai propagandát foly­tató szovjet intézmé­nyek példája nyomán szorgalmasabban aka­runk dolgozni az űj bevált tapasztalatok gyorsabb bevezetésén az iparban." A második ötéves terv harmadik évi feladatain dolgoznak A Banská Štiavnica-i Csehszlovák Dohányipar cigarettakészítő gépei mellett dolgozó Mária Molekova és Mikuláš Hollý jő munkáját ismerik az üzemben. Csutkih és Korabelnyiková szovjet újítók módszereit alkalmazzák és munkaeredményeiket a takarékos­kodás személyi számláin tüntetik fel. Ezzel a módszerrel megelőzték munka­társaikat és a múlt hét óta a második ötéves terv harmadik évének felada­tain dolgoznak. Példás munkájukat igyekeznek követni a többiek is. A második ötéves terv második évének feladatain már hat munkásnő dolgo­zik az üzemben. A jó munka eredménye A bratislavai Orava Gépjármű Vál­lalat dolgozói ez évben immár har­madszor részesülnek jutalmazásban. Példaadó munkájuk elismerése kép­pen a Közlekedésügyi Minisztérium vörös zászlaján kívül a napokban el­nyerték a kormány vörös zászlaját is. A kormány vörös zászlaját novem­ber 16-án ünnepélyes keretek között adják át az üzem dolgozóinak a bra­tislavai Kultúra és Pihenés Parkjá­ban. Vajda Ernő, Bratislava. ÚJ szó r 1956. november 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom