Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)
1956-11-15 / 319. szám, csütörtök
3TITAPASZTALAT miuiiiijiiiii!iiimnii>iitiiu^ .iiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiliiitliliiiiiiimiiiľ Megkezdődött a mezőgazdasági dolgozók üdültetése November első napjaiban megkezdődött a Tátrában a mezőgazdasági dolgozók üdültetése, amely 1957 március végéig tart. Ezen az üdültetésen több mint 1400 szövetkezeti tag és az egyes turnusokban. Az első üdülőcsoport az ROH Morava, és Volga üdülőtelepén kezdi meg pihenését. Képünkön a szövetkezeti tagok a Lomnici csúcsra való megérkezésük egyénileg dolgozó paraszt vesz részt I előtt. J. Bendík, Tátralomnic A magyar dolgozók megsegítésére BUBAPE^ iiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii <II(IIIÍII — Csokoládét hozzál — suttogta halkan a kislány — hozzányomva szöszi fejét anyja kebléhez. Az anya meghatottan szorította magához a kis hízelgőt. A gipszpáncélba szorított kis gyermekláb mereven feküdt a fapadon, mintha nem is tartozna ehhez a rugalmasan simuló kis gyermektesthez.' Nem messze tőlünk egy kisfiú nézett felém bámész gyermekszemekkel. A tarkójától a • feje búbjáig leborotvált fején uz uycr&lökés hosszú nyoma húzódott. Csokoládét majszolt. Ügy látszik ö keltette fel a kislányban a csokoládé utáni vágyat. A bratislavai gyermekklinika sebészeti osztályának folyosóján álltam. A szobákat éppen takarították, és a kis betegek kiözönlöttek a folyosóra. Törött karok és lábak, operálás nyomai — milyen szom.orú érzés, szenvedő kisgyermekeket látni! Kicsik, ártatlanok, és védtelenek. Talán éppen ezért keltik fel az emberben a segíteni és védeni akarás vágyát. Magas, szőke, fiatal orvos állt meg mellettem és zökkentett ki gondolataimból. Doktor Pekarovič sebészorvos. Csak néhány napja tért vissza Budapestről. Tanulmányúton volt Magyarországon, s a budapesti gyermekkórházban töltött néhány hetet. Ott érték a magyarországi tragikus események. — Segített ápolni a sebesülteket is? — tettem fel az első kérdést. Gyermekklinikán dolgoztam és a klinika igazgatója csak sebesült és beteg gyermekeket volt hajlandó befogadni a kórházba De így is volt elég munkánk. Magát a klinikát is érte három találat s így néhány halott gyermeken kívül sok gyermek és csecsemő kapott golyó- és üvegszilánkot. Ezeket a szilánkokat kellett sebészeti úton eltávolítani és gyors ütemben biztonságba helyezni a többi gyermekeket. — Hova helyezték őket? — Elsősorban ki kellett ürítenünk azokat a szobákat, melyeknek ablakai a lövöldözés színhelye felé néztek. Ugyanis elég sok, másnak szánt, eltévedt golyó röpködött a kórház területén. A gyermekek védelmét úgy oldottuk meg, hogy a betegeket meghagytuk a belső kórtermekben, míg azoknak a közben kigyógyult gyermekeknek és csecsemőknek, akikért a szülök a lövöldözések miatt nem jöhettek el, raktárhelyiségekben vetettünk ágyat. Többek között a pincében levő élelmiszerek elraktározására szolgáló polcokat is átváltoztattuk fekvőhelyekké. — Kitartottak az élelmiszerkészletek? — Bizony az első két nap nehéz volt. Nem kaptunk tejet a csecsemők számára és csak az volt a szerencsénk, hogy elég sok cukor volt az élelmiszerkészletek között. Cukros teát adtunk a csecsemőknek és a nagyobbacskák élelmezésére babot, borsót és más, a téli hónapokra szánt élelmiszert használtunk fel. Két nap múlva azonban megjelentek a kórház udvarán a falusi szekerek, melyeken az otthon sült cipókon kívül mindenféle élelmiszer volt felhalmozva. Ezt a rakományt kizárólag a gyermekkórház részére küldték. A falu nem feledkezett el a kis betegekről. Azután kaptunk élelmiszert és tejet a különféle államok segélyakciójából is, és már az első napokban megérkezett a lengyel nép küldeménye, a vér és a vérplazma is. — Mi a véleménye a magyarországi tragédiáról? Mint idegen állampolgárnak, aki szemtanúja volt ezeknek a tragikus eseményeknek, biztosan megvannak a saját benyomásai. ' — Nézze, én nem láttam a politikai kulisszák mögé. En az idegen állampolgár és az orvos szemével néztem az eseményeket. Tapasztalataim alapján azonban az a vélemény alakult ki bennem, hogy ez előre megfontolt provokáció volt, amely a saját céljaira használta fel az emberek békés szándékú mozgalmát a magasabb életszínvonalért. Ottlétem alatt — szeptember elseién mentem Budapestre — hallottam sok panaszt a nehéz megélhetési viszonyokra, de sohasem hallottam gyűlölködő szavakat a kommunisták ellen, vagy a rendszer és kormány ellen. Október 23-án sem, amikor ez a tragédia kezdődött. Este volt, amikor a körúton menve az Erkel Színházba igyekeztem, ahol a Traviatát adták. Az utcákon feltűnően sok fiatalemberekkel teli teherautó rohant, melyek a gyárak neveit viselték. A villamosmegállóhoz közel is teherautók álltak a síneken. Hirtelen azt hittem, hogy elromlott a villamosvezeték és teherautókon fogják lebonyolítani a forgalmat. Már majdnem én is felszálltam az egyik teherautóra, am'kor hallom a kiabálást: „Megyünk a Sztálin szoborhoz". Nekem ott semmi keresnivalóm nem volt, és ezért gyalog vágtam neki az útnak. Az előadás alatt egyszerre zajt, kiabálást halottunk. „Gyilkosok!" és ehhez hasonló szavak hallatszottak és fiatal fiúk törtek be a nézőtérre. Természetesen az előadás megzavarása ellen mindnyájan tiltakoztunk és a színház alkalmazottainak a nézők támogatásával sikerült a rendbontókat eltávolítani. Az előadás befeíezése után hazafelé haladva az utcakereszteződéseknél fiatal fiúk állítottak meg. Éles golyókat tartva a tenyerükben, így verbuválták az embereket: Ilyen golyókkal lőnek belénk. Gyertek a rádióhoz! — No öcskös — gondoltam magamban — itt valami nincsen rendben. Ha ilyen golyókkal lőnének belétek, akkor vagy kilőtt golyót, vagy pedig kilőtt patront szorongatnál a tenyeredben. De honnan vetted a ki nem lőtt éles töltényeket? — A trolejbusz ajtajában is fiatal fiú állt és tölténnyel a kezében ugyanilyen mesével toborozta a tiltakozó embereket. Senkinek sem akaródzott lövöldözésekbe bonyolódni. Nekem mindjárt az volt a benyomásom, hogy itt jól szervezett puccs készül. Másnap már olyan lövöldözés volt, hogy egész héten nem lehetett az utcára jutni. — S mit szóltak mindehhez az emberek? — Mivel egész héten ki sem tettem a lábamat a kórházból, csak arra válaszolhatok, mit szóltak mindehhez a kórház alkalmazottai. Körülbelül 400 ember dolgozik ott, s ennek talán csak a fele volt olyan, aki belekapcsolódott a politikai vitába. Ezek eleinte általában helyeselték az életszínvonal emelésére irányuló békés tüntetéseket, de amikor megkezdődött a lövöldözés, megváltozott a nézetük. — Még sem kellett volna. — mondogatták. — Mit szóltak a különböző pártok alakulásához? — Őszintén szólva a lövöldözés közepette fütyültek az emberek arra, hogy „népmegváltó pártok" alakulnak valahol a néptől elszakadva — az emberek ezeket a pártokat nem alakították. Nem törődött senki Mindszenty szabadonbocsátásávál sem, csak egy feliratra emlékszem az utcán, amely őt üdvözölte. Az emberek arról beszéltek, hogy véget kell vetni a lövöldözésnek, békés életre és élelemre van szükség. A kórházban is megalakult az új forradalmi munkástanács, amely azonban a népi demokrácia alapjain állt. ' • — Nem vette észre, hogy egyes reakciós elemek igyekeznek kihasználni ezt a helyzetet? — Dehogy nem. Jellemző erre a körház alorvosának a példája is. Ez az orvos — biztosan összeköttetéseinek köszönheti — helyettem cserébe a mi bratislavai gyermekklinikánkra jött tanulmányútra. Itt azonban mindennel törődött csak tapasztalatszerzéssel nem. Pedig tapasztalataim alapján ál. líthatom, híigy nálunk a sebészet sokkal fejlettebb, mint Magyarországon, Mikor kitört a magyarországi tragédia, ez az orvos bakancsot húzott a lábára és hátizsákkal a hátán, mint egy szerencselovag, gyalog átszökött a határon (pedig útlevele is volt) és valamilyen autót elkapva beállított a klinikára. Egyenesen hozzám jött és nagy garral prédikálni kezdett, hogy most eljött az 6 ideje, hogy ő most milyen nagy funkcióba kerül, hogy mi csehszlovákok milyen gyávák vagyunk, mert nem •használtuk ki a magyarországi helyzetet és így tovább. — Én azonban gyorsan lehűtöttem. Az újonnan alakult forradalmi munkástanács ugyanis úgy határozott, hogy az alorvost menesztik, mivel durva és kíméletlen volt a betegekhez és az alkalmazottakhoz s gyógyítás helyett mindig csak arra ügyelt, hogy minél több pénzt keressen. Panaszkodtak rá, hogy nem tanítja az ápolónőket sem, s azonkívül népellenes múltja is van. Ez az eset is mutatja, hogy a magyar nép nem akarta és nem akarja visszaállítani a régi rendszert és nem akarja a régi urakat sem. — Gyakran hallottunk felhívásokat a budapesti rádióban, hogy az emberek menjenek dolgozni. Miért nem mentek? — Említettem, hogy a kórház igazgatója csak gyermekeket akart befogadni a kórházba. Ez azonban nem jelentette azt, hogy nem részesítettük első segélyben azokat a felnőtteket, akik a kórház közelében sérültek meg. Behoztak például egy férfit is, akinek lőtt sebe volt. A kormány felhívására munkahelyére igyekezett, s a park bokrai mögül egy orvlövész rálőtt. Több ilyen esetünk volt, ami azt mutatta,' hogy orvlövészek tartották rémületben a lakosságot, és tették lehetetlenné a munka megkezdését. — Tehát az időközben vezető szerephez jutott ellenforradalmárok folytatni akarták a vérengzést a demokrácia összes maradványainak felszámolásáig. Más magyarázat'nincs arra, hogy saját véreiket gyilkolva lehetetlenné tették a kormány rendeletének teljesítését. Hogy ez mennyiben sikerült nekik abban az időben, arra szomorú, de tanulságos példa a Nagy Imre kormány napról napra reakciósabb összetétele. x ŕiatal csehszlovák orvos ment tanulmányútra Budapestre. A tapasztalat, amit magával hozott, elég egy egész életre. Az eseményeket, amik ott lejátszódtak, s a tapasztalatokat, melyek azokbűl származnak, talán így lehetne ifgsaéfoglalni. 'Nekünk éberen kell őrködni jövőnk, szabadságunk és nemzeti vagyonunk felett, minél az ' ellenforradalmároknál szívtelenebb és kegyetlenebb gyilkosokat nem hordott hátán a föld. Nem véletlen, hogy a börtönökből kiszabadították a banditákat, és gyilkosokat és őket hívták segítségül. Madarat tolláról — embert barátjáról. Ez a népi bölcsesség ebben az esetben is találónak bizonyult. Gajdács Irén Azoknak a vállalatoknak és üzemek- I nek száma, amelyeknek dolgozói e na- j pókban azáltal bizonyították be öntudatosságukat, hogy a Magyar Népköztársaság dolgozóinak megsegítésére létesített szolidáritási alaphoz hozzájárultak, napról napra nő. Magyarország megkárosított gazdasága és nyugodt élete helyreállításához értékes ajándékkal járultak hozzá Szlovákiában a faipari dolgozók. 2 ezer köbméter épületfát, 50 vagon tüzelőfaanyagot, 2 vagon farostos deszkát és kb. 5 ezer négyzetméter parkettet készítettek elő szállításra. Szlovákiában a faipari termelés főigazgatóságának minden üzemében ezenkívül még önkéntes műszakra készülnek. A műszak eredményét a 999-es száraiára adják. • A Bratislavai Járási Ipari Kombinát alkalmazottai a magyar népet oly móI don akarják segíteni, hogy a 999-es ' számlára önkéntes brigádmunka keretében 500 négyzetméternyi nádból készült fonott árut és 200 négyzetméternyi nádból készült deszkát készítenek. Ezenkívül elhatározták, hogy az egész évi termelési tervet december 15-ig teljesítik és így a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 39. évfordulójára tett eredeti költezettségvállalásuk határidejét 4 nappal lerövidítik. • A Bratislavai Priemstav dolgozói felajénlást tettek, hogy novemberben rendkívüli műszakot dolgoznak le, amelynek eredményét, 70 ezer koronát a szolidaritási alapra fordítják. Ezenkívül a Priemstav megtakarított épületanyagából nagy mennyiséget bocsát a magyar építészeti dolgozók rendelkezésére. SZÁNTSUNK, MIG LEHET Hullanak a dérlepte falevelek a dunaszerdahelyi határban. Szánt a traktor a szövetkezet földjén. Ez a harmadik típusú szövetkezet még 1951ben alakult. Sok nehézséggel küzdött, több-kevesebb eredménnyel. Volt olyan időszak is, amikor a munkafegyelemmel hadilábon álltak, és kevés dicsérő szót lehetett volna mondani róluk. Most azonban a helyzet megváltozott. Tapasztalt ember került a szövetkezet élére. Snoviczky József megérkezett Komáromból a 11 hónapos szakiskolából, ahol sokat tanult, sok hasznosat, s ma minden lehetősége megvan arra, hogy tudását gyümölcsöztesse. Mert a szövetkezetnek most gyengébb a növénytermesztése, és ezen segíteni kell. Egyébként a beszolgáltatást jól teljesítik, száz százalékra. A sertéshúsból az előírás 262.07 mázsa volt, amelyből beszolgáltattak 168,9 mázsát. Marhahúsból az előírás 182,58 mázsa volt, s ebből beadtak 161,54 mázsát. A szabad eladás a marhahúsból- terv szerint 90 mázsa volt, beadtak 88,45 mázsát Beadott a szövetkezet ezenkívül 72 720 liter tejet is. Gyengén állnak a tojás»»r «+V *•>»•» *»r « ». A Nagy Október tisztedére A dunaújfalusi szövetkezeti tagok a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére vállalták, hogy ez év végéig 50 000 liter tejet, hatvan mázsa sertéshúst és harminc mázsa marhahúst adnak be. Ezenkívül vállalták, hogy e hó 20-ig befejezik a mélyszántást. K. L. Szene. beadással, mert a baromfiállományuk egy része kipusztult. Volt a szövetkezetnek három és félhektáros amolyan gyengébb legelője. Most azt felszántották és takarmányt vetettek bele, először csalamádét, aztán mohart. Ezzel is biztosítják az állatállomány telelését. Komáromi Erzsébet, Zselíz Négymillió korona értékű tejterméket termelnek terven felül Az év eleje óta a nyitrai tejipari dolgozók jól szervezett munkával és jó minőségű gyártmányaikkal kiemelkednek a többi szlovákia tejfeldolgozó üzemek közül. Eredményeikért szombaton, november 10-én imagas elismerésben részesültek, mikor már harmadszer átvették -az Élelmiszeripar és Mezőgazdasági Begyűjtési Minisztérium és a Szakszervezeti Szöv.tség Központi Bizottságának vörös zászlaját az országos szocialista munkaversenyben elért eredményeikért. A Nyitrai Tejbegyűjtő Üzem alkalmazottai/ez alkalommal új szocialista kötelezettséget, vállaltak, mely segítí okét a nyitrai kerület lakossága tejellátásának további megjavításában. Kötelezettséget vállaltak arra, hogy december 7-ig teljesítik az egész évi tejbegyűjtési tervet és az év végéig 4,8 millió liter tejet gyűjtenek be terven felül. Az erősen megszilárdított évi tervet december 14-ig teljesitik és az év végéig még 4 m'llió korona értékű tejterméket termelnek terven felül. A .Technika Házában a szovjet tapasztalatok alapján A csehszlovák-szovjet barátság hónapja minden évben azon időszak, amikor legnagyobb lendülettel veszik át és sajátítják el dolgozóink a haladó szovjet tapasztalatokat. A Csehszlovák Sajtóiroda tudósítója Judita Dubová mérnökhöz fordult, aki a bratislavai Technika házának dolgozója és nemrégeln tért vissza a Szovjetunióból. Megkérdezte tőle, hogy tanulmányi útján a Technika Házában végzett munkájához milyen tapasztalatokkal gazdagodott: „A Szovjetunióban többek között megismerkedtem azokkal az intézményekkel, amelyek termelési-technikai propagandát fejtenek ki. Megismertem munkamódszereiket — mc(ndotta Duibová mérnök. „Amint meggyőződtem, az újítók tapasztalatait és a kutatások eredményeit aránylag gyorsan vezetik be a termeilésbe és terjesztik az egész szektorban. Pléldául Leningrádban a Technika Házában, az ipar új módszereit laboratóriumokban próbálják ki 4s gyakorlati bemutatásukkal nagyban elősegítik elterjedésüket. A termelési-technikai propaganda szervezésének szakaszán értékes ismereteket szereztünk a tudományos-technikai társaságok központi vezetőségében működő elvtársaktól és az élenjáró üzemekben tett látogatások soráln. A szovjet Technikai Házainak példája nyomáií már három laboratóriumot építettünk ki, mégpedig a hegesztés, az elektroeróziós mégmun-: kálás és a hasító megmunkálás szakaszán. Á metallurgiai {te felszíni rendezéssel foglalkozó laboratóriumok kiépítése folyamatban vah. A termelési-technikai propagandát folytató szovjet intézmények példája nyomán szorgalmasabban akarunk dolgozni az űj bevált tapasztalatok gyorsabb bevezetésén az iparban." A második ötéves terv harmadik évi feladatain dolgoznak A Banská Štiavnica-i Csehszlovák Dohányipar cigarettakészítő gépei mellett dolgozó Mária Molekova és Mikuláš Hollý jő munkáját ismerik az üzemben. Csutkih és Korabelnyiková szovjet újítók módszereit alkalmazzák és munkaeredményeiket a takarékoskodás személyi számláin tüntetik fel. Ezzel a módszerrel megelőzték munkatársaikat és a múlt hét óta a második ötéves terv harmadik évének feladatain dolgoznak. Példás munkájukat igyekeznek követni a többiek is. A második ötéves terv második évének feladatain már hat munkásnő dolgozik az üzemben. A jó munka eredménye A bratislavai Orava Gépjármű Vállalat dolgozói ez évben immár harmadszor részesülnek jutalmazásban. Példaadó munkájuk elismerése képpen a Közlekedésügyi Minisztérium vörös zászlaján kívül a napokban elnyerték a kormány vörös zászlaját is. A kormány vörös zászlaját november 16-án ünnepélyes keretek között adják át az üzem dolgozóinak a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában. Vajda Ernő, Bratislava. ÚJ szó r 1956. november 15.