Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-08 / 312. szám, csütörtök

/ A nemzetgyűlés külügyi bizottsága az egyiptomi és a magyarországi helyzetről tárgyalt Minden erőnkkel támogatjuk a Szovjetunió békepolitikáját Václav Dávid külügyminiszter beszéde Tisztelt Elvtársak! Az elmúlt napokban, a Közel- és Közép-Kelet térségében, valamint tőszomszédságunkban is komoly eseményekre került sor, amelyek nyugtalanítják a világ közvéleményét és közvetlenül érintik Csehszlovákia biztonságát, valamint a világbéke érdekeit. Szükségesnek tartom, hogy ezekrői az eseményekről tájékoztassam a nemzetgyüléis külügyi bizottságát és a kormány nevében állást foglaljak ezen eseményekhez. A jobb megértés érdekében szükséges egy kissé visszatérni a közelmúltba. Amint ismeretes, az Egyiptomi Köztársaság kormánya teljes joggal államosította a Szuezi-csatorna Társaságot, és egyszersmind megbízható biztosítékait nvújtotta a Szuezi-csátoimán való szabad hajózásnak. A gyakorlat megmutatta, hogy ezeket a biztosítékokat teljes mértékben betartották Nem volt ok panaszra, sem aggályokra, annak ellenére, hogy brit és francia részről szabotázskísérleteket szerveztek meg. Nagy-Britannia és Franciaország kormányai azonban a Szuezicsatorna államosítása óta, bár ennek törvényes voltát kénytelenek voltak beismerni, hónapokon keresztül éles kampányt folytattak az Egyiptomi Köztársaság ellen, hogy a volt társaság részvényeseinek visszatérítsék az egyiptomi nép verejtékéből és véréből kisajtolt nyereséget, újra hatalmukba kerítsék a Szuezi-csatorna övezetét és a világ e részében megszilárdítsák súlyosan megrendült katonai és gazdasági pozícióikat. Nagy-Britannia és Franciaország kormányai az úgynevezett „Szuezi válság" első pillanataitól kezdve nyíltan fenyegetődztek fegyveres beavatkozással. Kétségtelenül csak azért nem tették meg ezt előbb, mivel jól érezték, hogy a világ közvéleménye rokonszenvezik Egyiptommal és hogy az Egyiptomi Köztársaság ellen irányuló fegyveres akció esetén elszigetelődnének, sőt nem támaszkodhatnának még az Északatlanti-tömb szervezetében levő szövetségeseikre sem. Persze ez semmi esette sem jelentette azt, hogy fegyveres beavatkozási szándékukról lemondottak. Csak a „kedvező alkalomra" vártak. Ugyanakkor megmutatkozott, hogy amerikai partnerüknek e kérdésben nyilvánvalóan megvannak saját terveik és hogy minden erejéből arra törekszik, hogy bármilyen formában elfoglalja a brit és francia imperialisták helyét. NagyBritannia és Franciaország kormányainak ez irányban már volt nem egy tapasztalatuk. Ügy vélve tehát, hogy nincs vesztenivalójuk és hogy a helyzet az ilyen lépést lehetővé teszi, elhatározták a fegyveres agressziót. A külügyi bizottság tagjai ismerik az események lefolyását, úgyhogy nincs szükség részletezésükre, kiderült, hogy Nagy-Britannia és Franciaország elszámították magukat. Szemtől szembe a háború utáni történelem legbrutálisabb imperialista agressziójával, amely az ENSZ alapokmánya elveinek leg.qyalázatosabh sárbatiprását jelenti, amely elvekre a brit és francia kormány oly gyakran és annyira jogtalanul hivatkozott, arra törekedve, hogy leplezze a béke és a nemzetek függetlensége ellen irányiló akcióit, a világ közvéleménye haraggal és jogos felháborodással fordult az agresszorok ellen. Az ENSZ tagállamainak túlnyomó többsége, 64 állam, az ENSZ közgyűlésének rendkívüli ülésén jóváhagyott határozatban elítélte a támadókat. Az ENSZ főtitkára az alapokmány elveinek a Biztonsági Tanács két állandó tagja általi ilyen sárbatiprása miatt benyújtotta lemondását. A brit munkáspárti ellenzék élesen elítélte a kormányt és az angol alsóházban az elmúlt néhány évtizedben elő nem fordult viharos eseményekre került sor. Az angol ellenzék vezére joggal jelentette ki, hogy a brit kormány olyan szégyenletes lépést követett el, amelyhez talán egyedül a müncheni események idején tanúsított magatartása hasonlítható. Várható lett volna, hogy az ENSZ közgyűlése deleqátusainak döntő többsége által elítélt kormányok alávetik magukat az elfogadott határozatnak Az agresszorok azonban nevetség tárgyává téve az ENSZ közgyűlésének határozatát, még jobban kiszélesítették katonai akcióikat, még vadabbul bombázták az egyiptomi területet, sőt tegnap megkezdődött Egyiptomban katonai alakulataik partraszállása is. Mi maradt meg azokból az érvekből, amelyekkel az első napekban mentegették agressziójukat ? Azt állították, hogy egyesegyedül á A O J SZÓ 1956. november 8. Szuezi-csatornán való zavartalan hajózást akarják biztosítani. És éppen az ő repülőgépeik süllyesztettek el a csatornában néhány hajót és így ők tették lehetetlenné a csatornán a hajózást. Azt állították csak a békét akarják biztosítani és megakadályozni a két harcoló fél. Egyiptom és Izrael közti ellenségeskedést. De hogyan beszélhetnek az ellenségeskedés megszüntetésére irányuló intézkedésekről, ha nem a nyilvánvalóan támadó fél ellen lépnek fel, hanem ellenkezőleg, a megtámadotthoz intéznek ultimátumot, ha a megtámadott ország területén mélyen bentfekvő célokat bombázzák és lehtetlenné teszik, hogy ez az ország védekezzék a támadás ellen. Azt állították, hogy a nemzetközi békét és biztonságot akarják megőrizni. De hogyan beszélhet a nemzetközi béke és biztonság megtartásáról az, aki agressziójával sárba tiporta az ENSZ alapokmányát, amely világosan beszél arról, hogy a nemzetközi viszályokat nem fegyverek útján kell megoldani. A világ mindezt tudja, megértette és elítélte. A világ közvéleménye teljes rokonszenvvel figyeli az egyiptomi nép harcát, amely nép függetlenségéért és az új imperialista leigázás ellen küzd. Az Egyiptom elleni agresszív háború kiterjesztésével komoly helyzet alakult, amely igen veszélyes lehtet a világbékére. A Szovjetunió ebben a feszült helyzetben újból kezdeményezőleg lép fel, hogy megakadályozza az agressziót, megszüntesse a háborút, felújítsa a békét és ezzel megmentse az ENSZ tekintélyét is, mivel ez a világszervezet felelős a világbékének és a nemzetek biztonságának megőrzéséért. Bulganyin elvtárs, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke 1956. november 5-én felhívta Eisenhowert, az Egyesült Államok elnökét, hogy mindkét nagyhatalom, mint a Biztonsági Tanács állandó tagjai, amelyek elsősorban felelősek a béke felújításáért, kölcsönös együttműködésben számoljon le az agreszsziőval és szüntessék meg a további vérontást. Ugyanakkor levelet intézett Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael kormányainak miniszterelnökeihez, azzal a figyelmeztető felhívással, hogy haladéktalanul szüntessék meg a támadó háborút, amelyet kirobbantottak és hagyják abba a bűnös vérontást. Sepilov elvtárs, a Szovjetunió külügyminisztere ennek értelmében határozati javaslatot terjesztett be az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé, amelyben kijelenti, hogy ha az agresszorok 12 órán belül nem állítják le Egyiptom ellen irányuló akcióikat, az ENSZ valamennyi tagállama, elsősorban azonban az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió, mint a Biztonsági Tanács állandó tagjai teljes katonai segítséget nyújtanak az agresszió áldozatának. A Szovjetunió kormánya ugyanakkor kijelentette, hogy ezt a segítséget hajlandó nyújtani. Annak ellenére, hogy ez a reális javaslat az ENSZ Biztonsági Tanácsában nem találkozott megértéssel, kétségtelen, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok és az ENSZ valamennyi többi tagállamának közös igyekezete azonnal megszüntethetné a háborút és felújíthatná a békét és a nyugalmat a Közel- és Közép-Keleten. A csehszlovák kormány teljes mértékben támogatja a szovjet kormány javaslatát, hogy azonnali és hatékony intézkedéseket tegyenek a béke érdekében és úgy véli, hogy ezek a javaslatok az agresszió leállításának egyedül helyes útját jelölik meg. A csehszlovák kormány teljesen tudatában van a helyzet sürgősségének, a világbékét fenyegető veszélynek és minden igyekezetét kifejti, hogy hozzájáruljon a béke felújításához, a közvetlen agresszióval, és annak következményeivel fenyegetett népek biztonságának, szabadságának és függetlenségének biztosításához. A külügyi bizottság előtt ismeretes, hogy a nemzetközi reakció az amerikai imperializmus vezetésével és néhány más nyugat-európai hatalom kormányának részvételével és közvetlen támogatásával éveken keresztül elkeseredett igyekezetet fejt ki, hogy minden eszközzel fordulatot érjen el a népi demokratikus országok szocialista fejlődésében, elszakítsa őket a Szovjetuniótól, szétverje szilárd szövetségüket és restaurálja bennük a kapitalizmust. Egy pillanatra sem ringatództunk abban az illúzióban, hogy a nemzetközi feszültség enyhülése következtében, amelyre az utóbbi időszakban a Szovjetunió és más békeszerető országok békés politikája, sorozatos akciói nyomán, valamint a világ közvéleményének nyomására sor került, a nemzetközi reakció lemondott volna terveiről, a szocialista országok ellen irá-; nyúló felforgató tevékenység szervezéséről. A szomszédos Magyar Népköztársaságban, amelyhez a törhetetlen barátság és a szocialista társadalom építésének közös munkája fűz '(linket, a népi demokratikus rendszer fennállása alatt sorozatos sikereket értek el, amelyek alapjában megváltoztatták a magyar nép életét, az ország arculatát, véget vetettek a munkásság és a parasztság milliós tömegei nyomorának és megnyitották az utat az ország továbbfejlesztéséhez. Ezen sikerek mellett azonban a szocialista országépltés évei során Magyarországon egy sor komoly hiba is előfordult, aminek következtében az ország gazdasági fejlesztése nem állt összhangban az adott lehetőségekkel, nem vették tekintetbe a magyar fejlődés néhány sajátos feltételét, sor került a szocialista törvényesség és a szocialista demokrácia elveinek durva megsértésére. E fogyatékosságok kiküszöbölésére irányuló igyekezet, amely megmutatkozott a Magyar Dolgozók Pártjában és a közéletben is, nem volt helyesen irányítva és Magyarországon a hibák kiküszöbölésére irányuló céltudatos igyekezet helyett felelőtlen vitákat indítottak, amelyekben demagóg követelményekkel léptek fel és a békés munkát gátló zavart keltettek. Így történt, hogy a dolgozó tömegek jelentős része iránytrvesztett és félrevezették. Semmi sem lehetett kedvezőbb a belföldi és külföldi reakció számára, mint éppen ez a helyzet. Az ellenforradalmi elemek, amelyeket kintről szerveztek, megragadták az alkalmat. Az események folyamán csakhamar magukhoz ragadták a kezdeményezést és Magyarországon ellenforradalmi felkelést robbantottak ki, amelyet demagóg és soviniszta jelszavakkal szítottak. A nyugati hatalmak kormányai és a nyugati propaganda egész bonyolult apparátusa azonnal lármát ütöttek a magyarországi eseményekkel kapcsolatban, kiterjedt kampányt indítottak a Szovjetunió és valamennyi szocialista erő ellen. Azt állították, hogy spontán népi felkelésről van sző, amely igazságos követelményeket támaszt. Csakhamar azonban világos lett, hogy a felkelés jellege egészen más. Hogy nem a magyar nép pusztítja a magyar városokat és falvakat, gyújtogat és rabol, és gyilkolja bestiálisán azokat, akik életüket önfeláldozóan a dolgozók jóléte érdekében kifejtett munkának szentelték, tyem, a dolgozó nép ezt nem teszi, a hazafiak nem teszik ezt. Ilyenre csak az ellenforradalmárok, a fasiszták képesek. Magyarországon Sz ellenforradalmi bandák borzalmas őrjöngése bontakozott ki, amely az utolsó napokban olyan terrorrá fajult, amelyet a nyugati burzsoá sajtó is az 1919. évi Magyar Tanácsköztársaság leverése utáni fehér terrorhoz hasonlított. Az ellenforradalom napról-napra mind fasisztább jelleget öltött magára. Nagy Imre nem szállt szembe az ellenforradalommal, meghátrált a gonosztevő elemek követelményei előtt és eszközükké vált. Ennek következtében Nagy kormánya már november elsején széthullott, amint erről a négy magyar politikus ismert nyilatkozata tanúskodik. Mindez világosan bizonyítja, hogy a Nagy-kormány valamennyi nyilatkozata az utóbbi napokban nem volt semmi más, mint a magyar népet nem képviselő maroknyi ember nyilatkozata. E szemszögből kell néznünk ezen kormány tevékenységére ezekben a napokban. Hallatlan támadás volt ez a magyar nép által ünnepélyesen elfogadott alkotmány, a népi demokratikus rendszer alapjai ellen. Ezenkívül meg kell jegyeznünk, hogy a Nagy-kormány szöges ellentétbe került azokkal a kötelezettségekkel, amelyek Magyarországra az 1947. február 10-i békeszerződésből hárulnak, amely világosan leszögezi, hogy Magyarország kötelessége védelmezni az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat. A Nagy-kormány megengedte, hogy különféle ellenforradalmi fasiszta csoportok terrorizálják a lakosságot, lehetetlenné tegyék nemcsak a polgári jogok gyakorlását, hanem ugyanakkor durván megsértették az emberi jogok és a törvényesség gyakorlását is. A Nagy-kormány tettei ellentétben álltak a békeszerződés azon részével is, amely betiltja a fasiszta szervezeteket és a revizionista irányzatokat, amelyek célja megszüntetni a nép demokratikus jogait. Az ellenforradalom örjöngését látva mind több eleinte félrevezetett ember felismerte azt az óriási veszélyt, amely a magyar nép vívmányait, Magyarország függetlenségét fenyegeti. Erről tanúskodik a borsodi munkások november 2-i kiáltványa is. A magyar forradalmi munkás-parasztkormány megalakítását minden becsületes magyar hazafi lelkesedéssel fogadta. A hazafias magyar munkások, parasztok és értelmiségiek tudatosították, hogy csak ez a kormány biztosíthatja a rend helyreállítását az országban, számolhat le a fehér terroral, gyógyíthatja be Magyarország borzalmas sebeit, csak ez a kormány valósíthatja meg programja alapján a Magyar Népköztársaság általános továbbfejlesztésére irányuló intézkedéseket. Kádár János kormánya, amint ismeretes, felkérte a Magyarországon a varsói szerződés alapján állomásozó szovjet alakulatokat, hogy nyújtsanak segítséget az ellenforradalmi bandák likvidálásában és a rend helyreállításában. Vasárnap, november 4-én a budapesti rádió bejelentette, hogy az ellenforradalmat letörték és hogy a forradalmi munkás-parasztkormány a helyzet ura. Az imperialista hatalmak kezdettől fogva arra igyekeztek, hogy a magyarországi eseményekkel visszaélve, felvessék őket az Egyesült Nemzetek Szervezetében és így elvonják a világ közvéleményének figyelmét az Egyiptom elleni brit-francia-izraeli agreszsziótól. A magyar kérdés besorolása a Biztonsági Tanács és a rendkívül közgyűlés tárgysorozatába, magábanvéve is az ENSZ alapokmányának megsértését jelenti. Ez nyílt beavatkozás az egyik tagállam belügyébe. Ami a szovjet alakulatok magyarországi működését illeti, szükségesnek tartom, hogy e kérdésben legalább néhány szót mondjak. A külügyi bizottság elő.tt ismeretes, hogy a szovjet egységek a varsói egyezmény alapján, a magyar kormány beleegyezésével tartózkodnak magyar területen. Amikor a magyar kormány október 23-án segítséget kért a szovjet csapatok parancsnokságától, a varsói egyezmény megállapításának keretében ezt a segítséget megkapta. Nagyra kell becsülni a szovjet kormány e lépését, amely habozás nélkül rendelkezésre bocsájtotta a magyar területen állomásozó szovjet egyséqeket. A szovjet katonák, akik már oíy sok vért hullattak a magyar nép szabadságáért és függetlenségükért, újra életüket kockáztatták a magyar nép ellenségeivel, a volt horthysták, SS-ek és más gonosztevők ellen folytatott harcban. Amikor később a Nagykormány, amely mindinkább az ellenforradalmi elemek uszályába került, kérte a szovjet egységek kivonását Budapestről, a szovjet csapatok elhagyták Budapestet. A Nagy-kormány széthullása után megalakult a forradalmi munkás-parasztkormány, amely felkérte a szovjet egységeket, hogy nyújtsanak segítséget neki a rend helyreállításában, az ellenforradalmi bandák terrorjának megakadályozásában. Ezt a kérést teljesítették és a szovjet egységek erélyes, a néptől támogatott segítsége meghozta a vérző Magyarországnak a nyugalmat. Mindez világosan bizonyítja, hogy a szovjet katonaság parancsnoksága az események folyamán szigorúan követte a varsói szerződés meghatározásait és a szovjet egységekre nézve igen veszélyes körülmények között is mindig teljes mértékben tiszteletben tartotta a magyar kormány akaratát. Világos tehát, hogy hazug minden olyan állítás, mintha a szovjet alakulatok magyarországi fellépése a nemzetközi béke és biztonság megszegését vagy veszélyeztetését jelentené, ami feljogosítaná az ENSZ-et a beavatkozásra. A szovjet katonai alakulatok éppen ellenkezőleg, a magyar kormány kívánságaival összhangban megelőzték Közép-Európa békéjének és biztonságának veszélyeztetését, amiért a magyar nép, Magyarország valamennyi szomszédja és a békeszerető nemzetközi közvélemény hálával és köszönettel tartozik nekik. A csehszlovák kormány mindig teljes komolysággal figyelte a SZuezicsatornával kapcsolatos helyzet fejlődését, felhívta a figyelmet arra, hogy milyen veszélyt jelent a békére NagyBritannia és Franciaország kormányainak állásfoglalása és kezdettől fogva kész volt részt venni e kérdés békés megoldásában. Amikor sor került az Egyiptom elleni agresszióra, a csehszlovák kormány november 1-i nyilatkozatában határozottan elítélte ezt a támadást és kifejezte rokonszenvét az egyiptomi néppel. A csehszlovák kormány továbbra is minden igyekezetével azon lesz, hogy az egyiptomi nép igazságos ügye győzedelmeskedjék és teljes siker koronázza az aljas agresszió elleni derekas küzdelmét. A csehszlovák kormány egész tekintélyével támogatni fog minden arra irányuló akciót, hogy ne maradjanak meg csupán az agresszorok erkölcsi elítélésénél, hanem leszámoljanak az agresszióval, hogy a támadóknak elmenjen a kedvük a hasonló kalandoktól. A csehszlovák kormány teljes határozottsággal lép fel annak érdekében, hogy az ENSZ minden erejével törekedjék a béke felújítására, vessen véget az alapokmány brutális megszegésének. A csehszlovák kormányt semmiféle mesterkedés nem akadályozza meg e feladata teljesítésében. A csehszlovák kormány Ilyen átlátszó mesterkedésnek tartja Magyarország kérdésének besorolását a Biztonsági Tanács és a közgyűlés tárgysorozatába. E kérdés megvitatását és minden ezzel kapcsolatos elfogadott határozatot jogellenesnek, az ENSZ alapokmányával ellentétben állónak, olyan propagandamanővernek tartunk, amelyhez a nyugati nagyhatalmak az ENSZ-ben már nem egyszer folyamodtak. Csehszlovákia népe vasárnap, jnovember 4-én lelkesedéssel fogadta a hírt a magyar forradalmi munkásparasztkormány megalakulásáról és a magyarországi ellenforradalom letöréséről. A magyar nép diadala óriási jelentőségű Csehszlovákia biztonsága szempontjából is. Egy pillanatra sem szűntünk meg bízni a magyar nép és élcsapata, a magyar munkásosztály forradalmi erejében. Erről tanúskodik pártunk és kormányunk kiáltványa a magyarországi események folyamán. Az események fejlődése igazolta mély hitünket. Kádár Jáhos forradalmi munkás-paraszlkormánya programjában kijelenti, hogy baráti kapcsolatban akar állni minden szocialista állammal. A csehszlovák kormány kijelenti, hogy igyekezni fog tovább szilárdítani baráti kapcsolatait a Inépidemokratikus Magyarországgal. A Csehszlovák Köztársaság a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány kérdésének eleget tesz és összhangban a nép spontán módoln megnyilvánuló kívánságával, testvéri segítséget nyújt a Magyar Népköztársaságnak az elmúlt nehéz napokban szenvedett sebei begyógyítására. A magyarországi események még szilárdabban tömörítették a szocialista orszáqokat. Ez olyan komoly tény, amely a jövőben kétségtelenül nagy szerepet fog vihni. A szocialista államok az eddiginél még sokkal inkább tudatosították, hogy biztonságuk és nyugodt szocialista országépítésük biztosítéka törhetetlen szövetségük és barátságuk. Ugyanakkor újra igazolódott, hogy a (népi demokratikus országok biztonságának, békés életének és alkotó munkájának legmegbízhatóbb záloga megbonthatatlan szövetségünk a Szovjetunióval. Ezért a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 39. évfordulójának ezen ünnepi napjaiban Antonín Zápotocký köztársasági elnök újra hangsúlyozta azokat a szavakat, amelyek külpolitikánk alapjává, a népidemokratikus Csehszlovákia szuverenitásának és függetlenségének alapjává váltak: „örök időkre a Szovjetunióval!" Az utóbbi napok eseményei népünk államvizsgáját jelentették. Ismeretes, milyen nagy fontossága van Csehszlovákia és népe állásfoglalásának Európa politikai fejlődése szempontjából. És jogos büszkeséggel mondhatjuk, hogy népünk e történelmi vizsgát nagyszerűen megálta. A .nyugati imperialista körök és emigráns taipnyalóik nem titkciiák keserű csalódásukat, hogy Csehszlovákiában nem sikerült a magyarországihoz hasonló eseményeket •kiprovokálniok Népünk bebizonyította magas politikai öntudatosságát és szilárd egységét. Népünk megalkuvást nem ismerő állásfoglalása minden cselszövés ellenére meggátolta a reakció terveit és kétségtelenül pozitívan befolyásolta az események fejlődését szomszédságunkban is Népiink az elmúlt napokban nagyszerűen teljesítette feladatát, szilárdan őrt állt scccialista vívmányaink védelmének oosztján és a szocialista világ n< ugati bástyáján törhetetlen gátat' képezett az ellenség minden cselszövésével szemben. A nyugati reakciós körök jól tudják, hogy ami a csehszlovák nép jelenlegi és jövőbeli állásfoglalását illeti,, a legkisebb reményük sem lehet. Tisztelt Elvtársak! A legutóbbi események teljes mértékben igazolták külpolitikánk helyességét. A kormány 3 néppel és a nemzetgyűléssel is összhangban folytatni fogja ezt a poétikát a köztársaság biztonságának megvédése, a béke megőrzése érdekében