Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-08 / 312. szám, csütörtök

Ünnepi gyűlés Moszkvában a Hagy Októberi Szocialista Forradalom 39. évffordulóiának tiszteletire M. A. SZUSZLOV BESZEDE M. A. Szuszlov, ünnepi beszédenek elején rámutatott a munkát osztály nagy győzelmére, amelyet 39 évvel ezelőtt aratott a dolgozó parasztsággal szövetkezve, a kommunista párt vezetésével. Megdöntötte a gyűlölt kizsákmányoló rendszert, létrehozta a világ első szovjet szocialista államát. Ezután rámutatott, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására számos európai és ázsiai ország a szocializmus útjára lépett. Megszilárdult és erősödik a hatalmas szocialista világrendszer, a csaknem egy milliárd lakost összefogó országok közössége. Mindazok az országok, amelyek a szocialista fejlődés útjára léptek, érvényesítik az októberi forradalomban kidolgozott alapelveket, amelyeket a szovjetország fejlődésének tapasztalatai' igazoltak. A kommunista mozgalom, a szocializmus építésének gyakorlata a népi demokratikus országokban megerősíti V. I. Lenin azon szavait, hogy „forradalmunk egyes fő vonásai nemcsak helyi és specifikusan nemzeti jellegűek, nemcsak orosz sajátságúak, hanem nemzetköziek." M. A. Szuszlov beszédének további részében a szocialista forradalom győzelmének törvényszerű közös vonásaival foglalkozott és rámutatott azokra a közös tényezőkre, amelyek egyformán érvényesek a szocializmust építő országokra. Kiemelte, hogy a Szovjetunióban a szocializmus nagy győzelme, a szocializmusnak, mint világrendszernek megszilárdulása, az imperializmus gyarmati rendszerének széthullása és a világkapitalizmus érzékeny gyengülése lényegesen megváltoztatja és megkönnyíti a haladó erőknek az emberi társadalom új alapokra építésének feltételeit és formáit. M. A. Szuszlov elvtárs beszédének második részében azokkal a sikerekkel és eredményekkel foglalkozott, amelyeket a Szovjetunió a kommunizmus felépítéséért vívott harcában elért. Rámutatott, hogy a szovjet ipar sikeresen teljesíti a bővített szocialista reprodukció programját, amelyet a párt XX. kongresszusa hagyott jóvá. Ez év januárjától októberig az ipari nylrstermelés tervét 102 százalékra teljesítették. A szocialista gazdasági rendszer előnyei a kapitalista gazdasági rendszer felett évről évre érezhetőbben és kifejezésteljesebben mútatkuznak meg. A két rendszer versenyében biztosan és teljesen győz elsősorban a szocializm 's. A termelőeszközök termelésének növelése és a mezőgazdaság fejlesztése megteremti a közszükségleti árucikkek bővített termelésének előfeltételeit is. Ez év tíz hónapjá alatt a könnyű-, és élelmiszeripari ágazatok tíz százalékkal növelték termelésüket, bővítették termékeik választékát és minőségét. A Szovjetunió biztos léptekkel halad az új, tudományos, technikai-ipari forradalom Lrszakába, amely elsősorban az atomerö felhasználási módszereinek felfedezésével kapcsolatos. Ismeretes — mondotta Szuszlov — hogy hazánkban már harmadik éve sikeresen dolgozik egy ipari atoimvillanymü és tevékenyen előkészítjük új, ennél még nagyobb kapacitású atomvillanyművek építését. A tudomány és a technika hallatlanul fejlődik számos iparágazatban. Nagy sikerrel alkalmaznak új összetételű anyagokat és új ipari módszereket. A szocializmus társadalmi termelése lehetővié teszi a jelenlegi tudomány és technika valamennyi vívmányának maximális kihasználását. Ezzel kapcsolatban Szuszlov elvtárs bírálta azokat a dolgozókat, akik még mindig nem értik meg kellőképpen és nem alkalmazzák az új technikai vívmányokat. A kommunista párt a múszaki haladásért vívott harcnak döntő fontosságot tulajdonít és a népgazdaság valamennyi dolgozójától megköveteli, hogy érezzenek felelősséget az új technika bevezetéséért. Az 1956 -os év — jelentette ki Szuszlov — országunk történetében nemcsak az iparban elért új, jelentős ikerek éveként íródik be, hanem a mezőgazdaság nagy és sokoldalú felemelkedésének éveként is. Annak ellenére, hogy a Szovjetunió sok részében elemi csapások sújtották a mezőgazdaságot, a kolhozok és szovhozok az idén az ország fenjnálása óta a legnagyobb, rekordtermést érték el. Az idei gabonafelvásárlás a tavalyit több mint egymilliárd púddal haladja meg. A kommunista párt mindig elsőrendű fontosságot tulajdonított a gabonatermelésnek, ami a szocializmusért vívott küzdelem egyik legfontosabb láncszeme. Nagy jelentőségű a kolhozok termelő aktivitásának nöNovember 6-án Moszkvában a moszkvai szovjet, a párt és a társadalmi szervezetek, valamint a szovjet hadsereg képviselőinek jelenlétében ünnepi gyűlést tartott a Nagy Októberi Szoc^lista Forradalom 39. évfordulójának tiszteletére. Az ünnepi gyűlésen több mint 10 000 moszkvai polgár vett részt, a moszkvai üzemek munkásai, munkásnői, építőmunkások, vállalati igazgatók, tudósok és művészek, párt- és szovjet-funkcionáriusok, a szovjet hadsereg tagjai, továbbá számos külföldi küldöttség és a Szovjetunióban működő diplomáciai hivatalok vezetői. Az ünnepi gyűlést N. I. Bobrovnyikov, a moszkvai szovjet elnöke nyitotta meg. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 39. évfordulója alkalmából M. A. Szuszlov, az SZKP Központi Bizottságának titkára tartott ünnepi beszédet. vekedése és a kolhozok közös gazdálkodása ésszerűbb irányítása szempontjából az a párt- és kormányhatározat, amely a mezőgazdasági tervezés új módszerét határozza meg. A pártnak és a kormánynak a mezőgazdaság fejlesztése érdekében tett számos intézkedése között különös jelentőségű a kazahsztáni, szibériai és uráli parlagon heverő földek megművelése. Teljesen világos — hangsúlyozta Szuszlov elvtárs —, hogy ily rövid idő alatt ilyen óriási feladatot csak szocialista állam és szocialista gazdaság oldott meg. Beigazolódott, hogy teljesen helyes volt a pártnak a parlagon heverő földek megművelésére irányuló határozata. Ma mindenki előtt világos, mily nagy fontosságú a parlagon heverő földek megművelése. M. A Szuszlov ezután felsorolta a szovjet mezőgazdaság eddig elért sikereinek legfontosabb számadatait és rámutatott, a párt, a kormány és az egész szovjet nép minden törekvése arra irányul, hogy a legrövidebb időn belül elegendő élelmiszert termeijenek a lakosságnak, mezőgazdasági nyersanyagokat az iparnak, és hangsúlyozta, hogy ebben a törekvésben nagy sikereket értek el. A szocialista mezőgazdaságnak a szó szoros értelmében kimeríthetetlen tartalékai vannak a gabona, hús, tej, gyapjú és egyéb mezőgazdasági termékek termelésének további növelésére. M. A. Szuszlov ezután beszámolt arról, hogy mennyire emelkedett a dolgozók anyagi és kulturális színvonala az 1956-os évben. Az újévtől az alacsony bérű munkások és egyéb alkalmazottak béreit felemelik, és olyan intézkedéseket készítenek elő, hogy 1957-től a munkások és más alkalmazottak áttérhessenek a napi 7 órás munkaidőre. Lényegesen emelkedett a kolhoztagok életszínvonala is, mert a kolhozok jövedelme az utóbbi három év alatt megkétszereződött. Az idén az állam a kolhozoknak és a kolhozok tagjainak a beadott és begyűjtött mezőgazdasági termékekért húszmilliárd rubellel többet fizet, mint tavaly. A szovjet emberek életszínvonala szüntelenül emelkedik — állapította meg Szuszlov — és ezzel kapcsolatban több konkrét adatot sorolt fel, amelyek alátámasztják ezt az állítását. Pl. a munkáscsaládokban a textilvásárlás 1956-ban az 1940-es háború e'őtti évvel szemben átlagosan 94 százalékkal növekedett. a munkás- és alkalmazott családtagra eső hús- és zsírfogyasztás pedig 62 százalékkal. A szovjet emberek jobban esznek, jobban öltözködnek, kultúráltabban élnek. Az állam egyik legfontosabb gondja ma, hogy a lehető legteljesebb mértékben kielégítse a dolgozók lényegesen megnövekedett ipari és élelmiszeripari árucikk-fogyasztását- Most intézkedések történnek arra nézve, hogy növekedjék a lakosság számára gyártott cikkek menynyisége és megjavuljon minőségük. A dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának növekedése szempontjából nagy jelentőségű a lakásviszonyok megjavulása. 1956-ban a városokban és a munkás lakótelepeken új házakat adnak használatba összesen 36 millió négyzetméter lakóterülettel.. Ez Kijev, Baku, Charkov, Gorkij, Szverdlovszk és Cseljabinszk egész lakóterületének felel meg. De ennek ellenére nem elégedünk meg a lakásépítés eddigi ütemével és terjedelmével, a párt és a szovjet kormány most különös figyelemmel foglalkozik e kérdéssel. Rohamos ütemben emelkedik a szovjet nép kultúrája. A Szovjetunióban már régebben bevezették az általános hétéves kötelező iskolalátogatást és most intézkedések történnek arra nézve, hogy a hatodik ötéves tervben lényegében megvalósuljon az általános kötelező középiskolai oktatás a városokon és falvakon. A szovjet főiskolákon négymillió rendes hallgató és távhallgató tanul. Ez a szám magasan meghaladja valamennyi európai tőkés ország főiskolásának számát. A párt és s kormány továbbra is. arra fog törekedni — jelentette ki Szuszlov, — hogy a szocialista gazdaság fejlődésével és a munkatermelékenység fokozásával szüntelenül emelkedjen a dolgozók életszínvonallá. A szovjet nép életét még boldogabbá tenni — ez a párt és a kormány minden tevékenységének fő célja. M. A. Szuszlov beszédének harmadik részében az októberi forradalomban született szovjet demokráciával, az új típusú demokráciával foglalkozott. Rámutatott, hogy a tőkés államok hamis és elcsépelt demokráciájától eltérően — amely csak a gazdagokat szolgálja —, a szovjet szocialista demokrácia a dolgozók, a nép demokráciája. A szovjet rendszer mély demokratizmusa abban rejlik, hogy az állam politikájának alapjául a dolgozók érdekei és akarata szolgálnak, akik a tőkés rendszerben a legjobban el vannak nyomva és akiknek érdekeit a burzsoá parlamentek és a kormányok a legkevésbé veszik figyelembe. A szovjet rendszer a politikai életben, az állam irányításába bekapcsolta azoknak millióit, akik a burzsoá országokban a gyakorlatban nem is szólhatnak bele a politikába. A szocialista demokrácia, mint igazi népuralom, biztosítja minden egyes szovjet ember öntudatossága fokozásának minden előfeltételét, azon tudatának megszilárdítását, hogy országa gazdája. A szovjet szocialista demokrácia a társadalom valamennyi tagjának megadta és reálisan biztosította a munkához való jogát, a művelődésre, a pihenésre való jogát és ezzel megteremtette a társadalom szüntelen anyagi és szellemi fejlődésének valamennyi előfeltételét, minden egyes egyén tehetségének és képességeinek sokoldalú érvényesülését. M, A. Szuszlov elvtárs ezután rámutatott, hogy a szovjet demokrácia elveinek gyakorlati érvényesítésében vannak még fogyatékosságok és az utóbbi években sok intézkedés történt a hibák és fogyatékosságok kiküszöbölésére. Rámutatott, hogy állandóan tökéletesíteni kell az államapparátus munkáját, a szovjetek munkájában biztosítani kell valamennyi képviselő tevékeny részvételét és szoros kapcsolatukat a választókkal, könyörtelenül harcolni kell a bürokratizmus és a papírháború ellen, a dolgozók alkotó kezdeményezése továbbfejlesztésének újabb formáit és módszereit kell keresni. Minden téren fejleszteni és szilárdítani kell a kolhoz-demokráciát a falvakon azáltal, hogy mindenütt szigorúan biztosítják a földművesszövetkezetek alapszabályzatának betartását és kiküszöbölik a helyi szervezetek felesleges és megengedhetetlen kicsinyes parancsolgatását. A kommunista párt XX. kongreszszusa után egyre jobban növekedik a dolgozók tevékenysége és érdeklődése minden államügy iránt. Teljes mértékben kezd kibontakozni a személyi kultusz leküzdésének pozitív eredménye. Most — mondotta Suszlov —, amikor a párt életében újjáélednek a szovjet szocialista demokratizmus lenini normái és elvei, amikor a pártban megvalósul a kollektív vezetés, egyre növekszik a párttagok tömegeinek és az egész szovjet népnek alkotó kezdeményezése, jelentősen megélénkül a párt és a szovjetek munkája, a párttagok és a pártonkívüliek bátrabban bírálják a fogyatékosságokat és tevékenyebben harcolnak ellenük. Az egész szovjet nép még szorosabban tömörül drága kommunista pártja köré. A párt sürgős feladata tovább szilárdítani szoros kapcsolatát a dolgozókkal. A párt megköveteli a párt- és a szovjet dolgozóktól, minden egyes kommunistától, hogy fő figyelmüket a konkrét, élő munkára irányítsák — a legszorosabb kapcsolatban álljanak a munkások, kolhozparasztok és az értelmiség, a történelem igazi alkotóinak, a kommunizmus igazi építőinek életével. Pártunk — mondotta Szuszlov — a néppel való szoros és megbonthatatlan kapcsolat megszilárdításában látja a szocialista állam további erősítésének és a kommunizmushoz vezető sikeres útjának legfontosabb feltételét. A nemzetközi helyzettel kapcsolatban M A. Szuszlov rámutatott, hogy míg az elmúlt évben az agresszív erők ellenállása ellenére enyhült a nemzetközi feszültség, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a népi demokratikus országok, valamint az ázsiai és európai békeszerető államok és az egész világ demokratikus közvéleményének törekvése következtében sikerült bizonyos fordulatot elérni a nemzetközi kapcsolatokban. Ez azonban nem felelt meg egyes nyugati köröknek, akik a világpolitikában már hosszú évek óta agresszív irányzatot tápláltak. Az utóbbi napokban e körök intrikáikkal fegyveres agressziót indítottak Egyiptom ellen. És így akkor, amikor az egész világ népei jogosan várták a nemzetközi helyzet további enyhülését, NagyBritannia és Franciaország uralkodó körei fegyveres intervenciót szerveztek Egyiptom ellen és provokációt követtek el a béke ellen. A világ széles közvéleménye előtt teljesen világos a mostani események igazi értelme, bárhogy is igyekeznek az agresszorok kiforgatni a tényeket. Az Egyiptom elleni háború az imperialisták kétségbeesett kísérlete arra, hogy ágyúkkal és bombákkal tartóztassák fel a gyarmati rendszer széthullását, megfélemlítsék a Kelet felszabaduló népeit és újból a gyarmati rendszer igájába kényszerítsék őket. Az imperialista körök minden kísérlete, amellyel a történelem kerekét visszafelé akarják forgatni — hiába való. Az egész világon, elsősorban az ázsiai és afrikai országokban, főleg a Közel- és Közép-Kelet országaiban a felháborodás hatalmas hulláma emelkedik a brit és francia imperialisták Egyiptom elleni támadásával szemben. Ami a Szovjetuniót illeti, — jelen tette ki M. A. Szuszlov —, kormá nyunk valamennyi szovjet ember aka rátát tolmácsolva nemcsak hogy erélyesen elítélte Nagy-Britannia, Fran ciaország és Izrael Egyiptom elleni agresszióját, de azonnali szankciót követelt az agresszorok ellen. A szovjet nép mély rokonszenvet táplál a derék egyiptomi nép iránt és sikert kíván neki a szabadságáért és függetlensé géért vívott igazságos harcában. A szocialista világrendszer — folytatta beszédét Szuszlov elvtárs — rö vid idő alatt oly hatalmas erőket fej lesztett ki, hogy még nyilvánvaló ellenségei sem tagadhatják e rendszer óriási előnyeit. A Szovjetunió sikeresen oldja meg alapvető gazdasági feladatát. Kína a legközelebbi öt év során ipari nagyhatalommá válik. A népi demokratikus országok rendületlenül haladnak a szocializmus útján. A szocialista világrendszer erejének növekedése félelmet és haragot vált ki a nemzetközi reakcióban. A szocializmus iránti gyűlölettől elvakult impe rialista körök nem rettennek vissza semmilyen eszköztől, hogy viszályt szítsanak a szocialista államok családjában, meggyengítsék a szocializmust építő nemzetek barátságát, elszakítsák őket egymástól, hogy azután egyenként igyekezzenek őket megsemmisíteni. A szocialista államok ellen hallatlan méretű felforgató tevékenységet fejtenek ki, amelyre sok millió dollárt fordítanak, nem beszélve arról a hazug rádiópropagandáról, amivel nap nap után a szocializmus vívmányait mocskolják. Az ellenség szennyes céljaira felhasználja azokat az ideiglenes nehézségeket és hibákat, amelyek az egyes népi demokratikus országokban keletkeztek. Magyarországon, sajnos, másképp alakult a helyzet. A volt magyar vezetőség, amely annak idején sok durva hibát követett el, nem értette meg az idők követelményét, a legkésedelmesebben cselekedett és ezáltal elégedetlenséget keltett a tömegekben. A nemzetközi reakció irányította reakciós, szocialistaellenes elemek ezt azonnal felhasználták és támadást indítottak a népi demokratikus rendszer ellen. Hazug jelszavakkal bizonyos ideig sikerült megtéveszteniök eléggé nagy tömeget, főleg az ifjúságot. Az ellenforradalmi elemek egy bizonyos pillanatban a szocializmus további magyarországi sorsára nézve rendkívül veszélyes helyzetet teremtettek. Nagy Imre kormánya, amely e helyzetben alakult, a reakciós erők előtt egyik pozíciót a másik után adta fel, s végül utat nyitott az ellenforradalomnak és gyakorlatilag széthullott. Az ellenforradalmi bandák terrort fejtettek ki, bestiálisán 'egyilkolták a vezető közéleti dolgozókat, felakasztottak és agyonlőttek kommunistákat. Magyarország nyugati határain lázasan szállítottak fegyvereket és nagyszámú tiszt és katona érkezett Magyarországra, akik annak idején a hitlerista hadseregben és a horthystafasiszta hadseregben szolgáltak. Magyarországon teljes káosz és ansrehiti lett úrrá. Felmerült a kapitalista és nagybirtokos rendszer visszaállításának és a fasizmus újjáélesztésének közvetlen veszélye. A reakció és a fasizmus győzelme Magyarországon nemcsak azt jelentette volna, hogy a magyar dolgozók elvesztették volna a földbirtokosok és a tőkések ellen vívott harcokban szerzett valamennyi vívmányukat, hanem ez veszélyeztette volna a többi szocialista országot is, mert határaikhoz közelebb kerültek volna az imperialisták támaszpontjai. A magyar nép életének e kritikus pillanatában Magyarország szocialista erői az egyedüli helyes döntést hozták — felállították azt a forradalmi munkás-parasztkormányt, amely képes volt gátat vetni a reakciónak és a fasizmusnak. A forradalmi munkás-parasztkormány népének, a magyar munkásosztálynak, hazájának érdekében megkérte a szov-: jet csapatok parancsnokságát, segítsen a magyar népnek a reakció és az ellenforradalom sötét erőinek szétzúzásában és a szocialista rendszer, va<Iamint a rend helyreállításában az országban. A népi Magyarország szocialista erői a szovjet hadsereg egységeivel együtt megsemmisítették a reakció és az el-i lenforradalom erőit. A szovjet emberek, valamennyi szocialista ország dolgozói, a világ összes haladó erői e napokban komolyan aggódtak a magyarországi események fejleményei miatt és most örülnek a győzelemnek, amelyet a magyar dolgozók az ellenforradalom felett arattak. Manyarország a szocialista országok családjában volt és marad, mint szabad, független és egyenjogú szocialista állam! M. A. Szuszlov ezután rámutatott, hogy a feszült nemzetközi helyzetben mily fontos a szocialista országok egysége és hogy a szocialista országokat egybefűző barátság és együttműködés további megszilárdítására nézve mily nagy jelentőségű a Szovjetunió ez év október 30-i nyilatkozata, amely újból megerősíti a párt XX. kongresszusának irányvonalát — a nemzetek egyenjogúsága lenini elveinek betartását. Az agresszív imperialista erők ellen, amelyek a nemzetközi helyzet újabb kiélezését akarják és egy új világháború tűzvészének kirobbantására törekszenek — a Szovjetunió a többi szocialista országgal, valamennyi békeszerető állammal és nemzettel tevékenyen harcolni fog. Küzdeni fog a békéért, a lázas fegyverkezés ellen, az atomfegyverek teljes betiltásáért. A szovjet kormány valamennyi állammal jó kapcsolatok fenntartására törekszik, így Nagy-Britanniával és Franciaországgal is jő kapcsolatokat akar létesíteni. Reméljük — mondotta Szuszlov —, ezen országok békeszerető erői nem engedik, hogy az agresszív elemek megsértsék nemzeteink baráti kapcsolatait. A Szovjetunió továbbá szilárd és jó kapcsolatokra törekszik Japánnal. És örömmel állapítja meg Szuszlov elvtárs, hogy az utóbbi időben még jobban megszilárdultak és bővültek a Szovjetunió kapcsolatai Indiával, Indonéziával, Egyiptommal, Burmával, Afganisztánnal és más ázsiai és afrikai államokkal, valamint megjavult kapcsolata Iránnal, Pakisztánnal és több más országgal is. Az SZKP különös jelentőséget tulajdonít a munkásosztály pártjai és szervezetei fejlődő kapcsolatainak. Megállapítható, hogy az SZKP XX. kongresszusa után a nemzetközi munkásmozgalom különféle szervezetei nagy érdeklődéssel fogadták a szocialista pártok együttműködésére tett felhívást. Megtörténtek az első lépések az SZKP és néhány szocialista párt kapcsolatainak felvételére. Remélhető, hogy a béke érdekében, a munkásosztály érdekében e kapcsolatok még tovább fejlödnek. A testvéri kommunista pártok most az alkotó tevékenység időszakában élnek. Azt a tézist, amelyet az SZKP XX. kongresszusa fektetett le, hogy a különféle országok különböző úton érhetnek el a szocializmushoz, megerősítette valamennyi ország kommunistáinak elméleti és gyakorlati tevékenysége. A kommunista pártok a marxizmus-leninizmus szilárd alapján gondosan elemzik országuk nemzeti sajátosságait és kidolgozzák a szocializmusért vívott harc azon formáit és módszereit, amelyek e feltételeknek a legjobban megfelelnek — fejezte be beszédét M. A. Szuszlov. o j s / 1956. november t 3