Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-01 / 305. szám, csütörtök

A LATORCA PARTJÁN KI em vagyok jós, sém próféta, csak közönséges halandó, mint akárki más. Mégis megpróbálok a jövő­be látni, Bodrogköz népének jövőjébe, életébe, munkájába, mondjuk 1062-ben. 1962-öt \r a kalendárium. A környék látképe felismerhetetlenül megválto­zott. Eltekintek a még néhány évvel ezelőtt a szövetkezeti búzatáblák mel­lett szerényen meghúzódó nadráqszíj­keskeny parcellácskák felett, mert a volt egyéniek is, akik legtovább kitar­tották a magángazdálkodás mellett, ma a szövetkezet tagjai. Meggyőzte őket az idő, a szövetkezeti tagok állandóan emelkedő bevételei. Milliomos szövet­kezetekké nőtték ki magukat az egy­kor még alig-alig jövedelmező közös mert ennek is megvan az oka, a dia­lektikus megindokolás. Ez év- márciusában lapunkban kö­zöltünk egy cikket ugyanezzel a cím­mel, mint most. De akkor még csak tervezték, hogy szülőföldemen, a Bod­rogközön megépítik a Latorca töltését és hozzálátnak a belvizek rendezéséhez. Ma már konkréten beszélhetünk erről a nagy építkezésről. De nemcsak be­szélhetünk, hanem saját szemünkkel láthatjuk, hogyan vágnak bele a bul­dózerek, kotró- és földgyalu-gépek a Latorca évtizedek óta töretlen partjába. Mert nemrég már megkezdődött a nagy építkezés, mely a vidék életében kor­szakváltozást jelent, ha majd felépül. Társadalmi építkezésnek" nevezték el gazdálkodások. Az ember gondolatában ezt a mtésépítésti melyr e kormányunk megtört valami örökre, amit úgy ne vezünk, hogy ósdiság, maradiság. Még itt-ott felveti ugyan fejét a földhöz va­ló évszázados magántulajdoni ragasz­kodás, de a kollektíva már erősebb. A falvakban, akárhová mégy, mindenütt új házak nagy ablakainak csillogása fo­gad kedvesen. . Mindenki újban akar lakni, saját házában, hisz telik rá a keresetből. Nem ritkaság az sem, ha országúton szövetkezeti tagokkal ta­lálkozol, akik saját autójukon mennek Kassára vagy máshová bevásárolni, színházba, sporteseményekre. És Bod­rogközön elfelejtették már azt is, mi az a petróleumlámpa. Vülany van min­den faluban, de nemcsak világításra. Sokan villanymotorral húzzák a vizet, fürészelik a fát vagy öntözik kertjü­ket. Motórkerékpárok egész serege ve­ri fel a falu csendjét. „Hej az a tech­nika — sóhajtanák az öregek, — el­vitte a csendet a faluból is." H osszú cserepes tetők, szövetke­zeti épületek emelkednek a falvak végén. Iskolák, óvodák, bölcső­dék, kultúrházak tárt kapui várják a szövetkezeti tagokat és gyermekeiket. Ez a kézikasza fészer alá került, gaz­dája csak akkor pengeti már, ha a kertjében levő füvet akarja lekaszálni. Kint a búzatáblákon kombájnok, trak­torok és más mezőgazdasági gépek végzik mindazt a nehéz testi munkát, melyet nagyapáink, még nemrég ma­gunk is kapával, kaszával, ló- és tehén­fogattal végeztünk. Kövér, nagyszámú szövetkezeti csordák legelnek a dús füvön, legelőkön és a rizsföldek, ön­tözött parcellák bőven ontják a szö­vetkezetek tagjainak a termést. A La­torca pedig, az azelőtt minden ta­vaszelején kiöntő Latorca, töltés közé szorítva folyik csendesen lefelé és vi­szi békésen a hegyek bő csapadékát a Bodrog kebelébe. Bodrogköz népeinek már megszokottá vált, hogy az ember alattomos Latorca már többé nem árasztja el vizével kertjeiket, rétjei­ket, legelőiket. Nincs ám most idejük a múltat emlegetni, mert a jelenben sok a teendő. A szentmáriai szövet­kezet, mely legutoljára alakult a kör­nyéken, moft a leleszivet, „az első fecs­kével" versenyez az elsőségért. A kö­vesdi, szőlőskei pedig a csarnahóival vetélkedik, ki tud a szőlőből nagyobb terméshozamot elérni. A szovjet határtól kezdődő, 35 km hosszú, i méter magas pázsitos töltése a Latorcának, mint valami parti őr kíséri le a folyót a Bodrogba. Az 500— 600 m széles hullámtérben fűzfák, akácfák széles sávja tartja szemmel a folyó lomha vizét. Bővíz idején útját állják ezek a fák a zavaros hullá­moknak, kora tavasszal pedig a zajló jégnek. A töltésen kővel kirakott át­járók vezetnek a dúsfüvű hullámtér­be, ahol nyáron szövetkezeti csordák legelnék. A töltés mentén 3 őrház és 2 belvízlecsapoló is épült, de mindez már megszokott látvány a bodrogközieknek. Az évi 6 millió korona értéktöbblet, melyet a töltés felépítésével a szántó­földek, rétek, legelők hullámtérből va­ló kiragadásával nyertek, szinte szám­ba sem megyen már a szövetkezetek jövedelmében. Csak a tagok érzik, hogy több a munkaegység értéke, könnyebb a megélhetés, mert vastagabb az er­szény. gy látom én a jövőt, a 6 év múl­va elkövetkező bodrogközi éle­tet, mert akkorra fejeződik be az itteni nép évtizedes óhaja, a Latorca balparti töltésének felépítése. így lá­tom a szövetkezeti tagok boldog jövő­jét, mert évről évre gyarapszik a kö­zös gazdálkodás, a mezőgazdasági munkák gépesítése, mert országunk népének állandóan emelkedik az élet­színvonala, amelyért pártunk és kor­mányunk oly kitartóan és odaadóan küzd. De még ezek után is megkérdez­hetné valaki, mi jogosít fel engem ily merészen megrajzolni Bodrogköz népének jövőjét. Erre is válaszolok, iO millió korona beruházást irányzott elö. Hamarosan brigádmunkások jön­nek majd ide ezerszámra hivatalokból, üzemekből, szövetkezetekből, hogy részt vegyenek az építkezésben. Lelke­sen, örömmel fogadja majd őket a bodrogközi vendégszerető nép, mely­nek érdekében már megindult a nagy munka. Örömmel közöljük, hogy a munkások, mérnökök egész serege lá­tott hozzá a terv megvalósításához. Nem fantázia tehát a jövőbelátás, ha­nem logikus gondolkozás. Itt van előttem garmadában ,egy cso­mó szám és egy rövid jelentés. 8000 hektár védett terület, 60 millió össz­költség, 20 km hosszú töltésépítés, másfél millió köbméter föld kiásása, egymillió négyzetméter terület befásí­tása, 2ll ezer négyzetméter terület ki­kövezése és még egy csomó szám, me­lyek a papíron fekszenek békésen egy­más mellett, egymást kiegészítve. De mintha megelégednének most ezek a holt számjegyek, mert nem javaslatot képeznek, hanem kész tervet, mely már csak a megvalósításra vár. Még az is bentie van, hogy l méter töltéshez pontosan 73.ll köbméter földre van szükség, hogy a 4,37 m meghatározott magasságot elérje. Az is benne van, hogy a töltés felépítésével 180 hektár kert, 2800 ha szántó, 1300 ha rét, 1720 hektár legelő, UOO hektár erdő és 8507 hektár kihasználatlan területet ragadnak el a hullámtérből. Minden szám pontos választ ad az építők kér­déseire: hol, melyik kilométeren lesz az áteresztő zsilip, hol lesznek a so­rompók, a töltésen milyen a talaj víz­áteresztő képessége stb. stb. Nem es­het tehát itt hiba a számításba, kü­lönösen azért nem, mert ezen a terven a szlovákiai vízszabályozási beruházás központjának és a Hydrostavnak mér­nökei, szakemberei dolgoztak hosszú hónapokon keresztül. A töltés magas­ságát olyannak tervezték, hogy még a legnagyobb áradások idején is, leg­alább egy méterrel magasabb legyen mint a víz szintje. De nézzük csak meg, mi valósul meg ebből a nagy tervből már ebben az évben, mielőtt beáll a tél. Az építkezés három szakaszra van osztva. A töltés építéséhez csakis homokot és agyag­mentes földet fognak használni a hul­lámtérbea ásott gödrökből. A töltést, amely 3,5 m széles lesz, pázsitos fű­vel ültetik be, 25, kővel kirakott, négy M l és hat méter széles átjáró lesz rajta és ugyanannyi vassorompó. Minden 2 km távolságra vízméröskála lesz a víz állás magasságának mérésire. A gépek, szerszámok elraktározására, a techni­kai személyzet elszállásolására és iro­dák elhelyezésére öt helyen épül a töl tés mentén ideiglenes telep, raktár, ud var. Szinte eláll a lélegzetem ettől a sok számtól, amelyek úgy táncolnak szemem előtt, mintha gúnyolódnának. Pedig ez még nem minden. Ez a töl tés számbeli tervének csak egytized része. De olvasd csak tovább — biz­tatnak ezek a számok, amelyek szülő­földem, a Bodrogköz átalakulására vo natkoznak. Ezért kedvesek is számom ra és földjeim számára. ár ebben az évben ötmillió ko­ronát ruháznak be az építke zésbe. December végéig felépül a töltés három őrháza és a csaknem két kilo méter hosszú töltésszakasz. Ezenkívül felépül Lelesz mellett az első telep és ráktár, kivágják Lelesztől Vilhányig a cserjét, a töltés helyét. A következő években pedig évente 10 millió korona beruházással folytatják az építkezést. A töltés, ha fentről nézed, mint valami kígyó fog évről évre közelebb kúszni a Bodrog partjához, amelyet 1962-ben ér el. Véke, Zetény, Boly, Rad, Szent­Mária, Pólyán, Zemplén, Szinyór köz­ségek lakói örökre megszabadulnak a Latorca vizének veszélyétől. Két héttel ezelőtt Kassán találkoz­tam a szlovákiai vízszabályozási beru­házás központjának egyik mérnökével, Stolpjanský elvtárssal, a Latorca-töltés lelkes tervezőjével. Ott volt ö is a színhelyen megnézni a munka kezdetét. Elbeszélgettem vele a tervről, a meg­kezdett munkáról, Bodrogköz népéről. — Vendégszerető, szorgalmas nép lakik errefelé. Igazán sokat szenvedett az árvíztől, ideje hát ezt a problémát mielőbb megoldani. És így nyilatkozik mindenki, aki meglátogatja szülőföldem. De már nemcsak látogatóba jönnek majd ez­után a Bodrogközbe, hanem építeni is. A mišovicei szövetkezet az ország legkorszerűbb iuhistállóiával dicsekedhet A Moravské Krumlov közelében fekvő Mišovice községben átadták ren­deltetésének köztársaságunk legkorszerűbb juhistállóját. Az istálló Vla­dimír Beneš építészmérnök tervei szerint épült. A mišovicei szövetkezet több ezer darabot kitevő juhállományát, mely a brnói keriilet legjobb juh­tenyészetei közé tartozott, a nem megfelelő aklokhól áthelyezték az új istál­ló tiszta és szellős helyiségeibe. A juhistállóban liftet szereltek be a ta­karmányszállításra. A juhistállót továbbá laboratóriummal, fürdőmedencével és egyéb berendezéssel látták el. A mišovice! szövetkezeti dolgozók minden igyekezetükkel azon vannak, hogy az új állattenyésztési feltételeket ki­használva megsokszorozzák 1953. évi nagy sikereiket. A falu dolgozódnak szebb élete a szocialista mezőgazdaság fölényét hirdeti üa számvetést csinálunk Jól haladnak az őszi munkákkal A Komáromi Állami Gazdaságban a szárazság ellenére is jól haladnak az őszi munkálatokkal. E sikerekhez nagyban hozzájárulnak a szocialista versenyben kiváló eredményeket el­ért dolgozók. Az aranyosi gazdaságban Mátyásik János traktoros háromrészes vetőagre­gáttal 10 nap alatt 160 hektáron vé­gezte el a vetést s napi normáját 160 százalékra teljesítette. Ebben a siker­ben részük van a vele együtt dolgozó Csevár Jánosnak, Narancsik Lászlónak és Vörös Jánosnak. E dolgozók nor­mális munkaidejükön túl sem hagyták abba a munkát. Botka Ernő traktoros az ekeli gaz­daságban KD 35-ös traktorával na­ponta 6 hektárt szántott fel, s normá­ját ezzel 155%-ra teljesítette. Ven­dég József kocsis meghosszabbított munkaidő alatt 128 mázsa trágyát hordott ki naponta, ami 164 százalé­kos normateljesítménynek felel meg. Ferenci Sándor kocsis az őszi takar­mányok begyűjtésénél 11 hektáron végezte el a hárítást, ugyancsak meg­hosszabbított munkaidő alatt. Dicséretet érdemelnek még szor­galmas munkájukért Lázár János, Kertész Miklós, Baráth József, Varga .. . az egységes földművesszövetkezetek r gy szép, verofenyes, oszt napon e2 évi qazdál kodásának helvzatérfl, L tártam nemrea Bodroakozon. örömmel állapíthatjuk meg, hogy az idei év során ismét sokat javult a gazdálkodás rendje. Ezt a gazdasági előhaladást mutatják a növényter­mesztés és állattartás eredményei. Ha Kelet-Szlovákiában járunk és Bodrogszerdahelyet ejtjük útba, mindjárt az első benyomás kedvező képet fest a falu életéről. Mintegy 30 új családi ház épül itt, melyeket a Vörös Csillag Szövetkezet tagsága épít magának. Üj lakások, motorkerékpá­rok, rádiókészülékek, mosógépek — mindezek a jólét jelei, a közös gaz­dálkodás felfelé ívelő útjának határ­kövei. Az építkező tagok között talál­juk Vida Imrét, Hornyák Bertalant, Lubenyicki Mihályt, Kanda Miklóst. S ott van a 72 éves Galgán János is, aki már megkapta a házhelyet, hogy öregségére saját házat építhessen magának. Gaigán János 30 éven ke­resztül szolgált báró Vécseynél, de soha nem remélte, hogy neki még saját háza lesz. Most, amióta a szö­vetkezetben dolgozik, ez a vágya is teljesedésbe megy — házat építhet magának. Megszilárdult, megerősödött a szövetkezet Bodrogszerdahelyen ugyanúgy, mint sok helyen a kassai kerületben. Meggyőződtünk róla, va­lóban így van. Itt az idei rizstermé­sért több mint 700 ezer koronát vé­teleznek be. Tavaly mintegy 27—28 mázsa volt a rizs hektárhozama, az idén csaknem 10 mázsával több. A szakemberek jó tanácsának, a gazda­sági munkák szervezésének, irányítá­sának megvan az eredménye. Rizstáb­láik több szuperfoszfátot kaptak az idén. A búzaföldek is két ízben kap­tak salétromos műtrágyát, hogy a nedvességet megőrizzék s jobban el­lenálljanak a szárazságnak. Kifizető­dött. öt mázsával több termett egy hektáron, mint a múlt évben. A Vörös Csillag az idén 36 ezer jártam nemrég Bodrogközön. Felmentem a toronyai hegyekbe, majd a Pilisre, ahonnan elláttam messzire, egészen a kanyargó, még zabolátlan Latorca folyó környékére. Gyönyörköd­tem a természet csodás látványában, amelyet csak a festőművész ecsetje lenne képes lefesteni. Elhaladtunk a csipkebokrok vérpiros, bólogató bogyói mellett, és a hulló, sárgától bíborvö­rös színekben tündöklő falevelek Petőfi versét juttatták eszembe. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok Még zöldéi a nyárfa az ablak előtt. De az én jövőbelátó szemem nem a közelgő telet és a haldokló természe­tet látja, hanem az ébredő Bodrogkö­zöt, a távol kanyargó Latorcát, amelyet az ember keze hamarosan örökre meg­zaboláz. Ébredj hát, szülőföldem, szép Bod­rogköz, mert eljött a te tavaszod is. Horváth Sándor Gyula, Németh Ferenc, Nagy Géza, Kürthy Ferenc traktorosok a szántás­nál, vetésnél és a föld előkészítésé­nél. Magasan túlteljesítették normá­jukat, ami azonban nem ment a mun­ka minőségének, rováséra, mert mun­kaidejük meghosszabbításával érték el eredményeiket. Ugyancsak meg kell dicsérni Nagy Imre, Marek Ferenc, Takács Gyula, Nagy László, Takács Imre, Borka Gyu­la és Szalay Sándor kocsisokat és még több munkást és munkásnőt, akik ön­tudatosan dolgoznak. Németh András, a Komáromi Állami Gazdaság dolgozója. Az ifjú kombájnosok szlovákiai aktívád Kedden, október 30-án tartották meg Bratislavában a CSISZ szlovákiai Központi Bizottsáqában az ifjú kom­bájnkezelök és segédgépészek aktívá­ját, akik az aratás és cséplés ide­jén az ifjú kombájnkezelők legjobb eredményeiért folytatott szlovákiai versenyben első helyre kerültek. Szlovákiában összesen mintegy 700 kombájnkezelő és segédgépész kap­csolódott be a versenybe, akik közül sokan kiváló eredményeket értek el. Tóth József, a nánai állami gazda­ság dolgozója Csipák Lajossal 330 hektárról aratta le és csépelte ki a termést. Nagy Dezső, a csallóközcsü­törtöki gép- és traktorállomás dol­gozója 262 hektárról, Egri László, a galántai állami gazdaság dolgozója pedig 233 hektárról. Az aktíván a legjobb kombájnke­zelőket rádiókészülékekkel, fényképe­zőgépekkel, könyvekkel és más ér­tékes ajándékokkal jutalmazták meg. liter tejjel szárnyalta túl beadási tervét. Ebben nagy érdemük van a fejőknek, akiknek jövedelmét a kifejt tej aránya szabja meg. Száz liter te­jért 2 munkaegységet kapnak. A munkaegység értéke 22 korona, 3 kg gabona és szükség szerint széna és szalma. Az állatgondozók közül Benkó J. pl. szeptemberben 1080 korona előleget vett fel a természetbeni járandóságon kívül. Valamennyit a napi súlygyarapo­dás arányában fizetik. A bodrogszerdahelyi fiatalság is ki­veszi részét a szövetkezet munkájá­ból. A fiúk az építkezésen és a föl­deken, a lányok a zöldségtermesztés­ben. Zsarnay Margit, Gregor Ilonka és a többi lány lelkiismeretes munká­ja a kertészetben százezer koronát hozott a Vörös Csillagnak. Megállja helyét a fiatalság a kultúrmunkában is. Rendezéseiken gyakran vesz részt a szövetkezet tagsága, hogy a jól végzett munka után kellemesen el­szórakozzék. Lelkes versengés folyik a munka­csoportok között. Különösen az ara­tási munkálatoknál mutatkoztak meg ennek a versenynek gazdasági ered­ményei. Nyáron Lubinszki Mihály cso­portja, az őszi munkábaií Székely Jó­zsef csoportja volt a győztes. A Vörös Csillagban befejeződtek már az őszi munkálatok, s november elsején megnyitja kapuit a szövetke­zeti munkaiskola. Harmadik éve tart az oktatás, hogy elméleti tudásuk el­mélyítésével fejlesszék tovább közös gazdálkodásuk színvonalát. Az iskola két osztályát 60 szövetkezeti tag lá­togatja. A szaktárgyakon kívül oro­szul is tanulnak, hogy a szovjet me­zőgazdaság vívmányaival eredeti szov­jet szakkönyvekből ismerkedhessenek meg. Az elméleti tudás tökéletesítése már eddig is szép eredményekhez ve­zetett. Különösen sertéstenyésztésük áll magas színvonalon. Az idei kas­sai mezőgazdasági kiállításon- szarvas­marha- és sertés-tenyészállataikat el­ső díjjal tüntették ki. Ez az elsőség további eredményes munkára kötelezi őket. A Vörös Csillaq Szövetkezetének gazdái szívügyüknek tekintik a közös gazdálkodás fejlesztését. Saját, jól felfogott érdeke ez valamennyiüknek. Helyesen gondolkodnak, üresen gaz­dálkodnak. Mindenütt, ahol ez így van, a falu dolgozóinak sz?bb élete a szo­cialista mezőgazdasáq fölényét hirdeti. (m) U J S Z Ô 1956. november 1. ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom