Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-01 / 305. szám, csütörtök

Épiil a szoviet atomhajtású jégtörőhajó Ostravai bányászok a bányásztoborzásról Mindenki tudja, hogy az ostra­va-karvinai szénbányakörzet iparunk szíve. Az is közismert, hogy ennek a bányakörzetnek most ezer új dol­gozóra van szüksége. Nélkülük ai ostravai bányák nem teljesíthetik ter­vezett feladataikat. Ennek pedig nem kívánatos következményei lehetnek népgazdaságunkban. Ezzel szemben az új dolgozók toborzása nem kialégltö. Hol keressük a hibákat? Van belőlük néhány. Az, hogy sok helyütt rosszul értel­mezik a bányásztoborzást, abból is látszik, hogy nagVpn elterjedt a „bri­gádos" kifejezés. Már maga ez a ki­fejezés valarm átmenetit, rövid lejá­ratút jelent. Bányáink azonban — s nemcsak az ostrava-karvinai szén­körzetben, de másutt is — állandó munkaerőkre, új bányászokra várnak. Állandó munkaerők nélkül, olyan dolgozók nélkül, akik törődnek szakképzettségük fokozásával, bányá­ink nem lesznek képesek teljesíteni egyre , növekvő feladataikat. Hiszen nemcsak a technika, a gépek határoz­nak itt, a döntő az ember. Ezért el­sősorban változtassunk a „brigádos" kifejezésen, beszéljünk inkább új bá­nyászokról, bányában dolgozókról, és ezt ne tegyük csak formálisan, hanem alkalmazzuk elsősorban az új bányá­szok toborzásánál. Az új állandó munkaerők toborzását sok különféle .fogással" rontják el. Kerülnünk kell minden ol­csó sikerre való törekvést a toborzás­ban. Még mindig gyakran előfordul, hogy az emberekkel nem beszélnek nyíltan, férfiasan. Az ostrava-karvi­nai szénkörzet dolgozói is, és termé­szetesen a nemzeti bizottságok dol­gozói abban az igyekezetükben, hogy mielőbb teljesítsék feladatukat, körül­Egyszerű történetem hat munkásem­berről szól. Talán nem is olyan érde­kes, hogy sokat beszéljünk róla. 'Mégis úgy érzem, nem lehet szó nélkül hagy­ni azt a mindennapos eseményt, amely­nek tanúja voltam az Ifjúsági Faluban. „Baj van — fogadta a forgalmi elő­adót az épületen az építész. Nincs ka­vicsunk, ha nem kapunk holnapig, így kénytelenek leszünk leállítani a beto­nozást." Komáromból kéne a kavicsot idehozni — fohjtatta hangosan gondo­latait az épület vezetője és mély rán­cok jelentek meg homlokán. Nem marad más hátra, mint minél gyorsabban eljutni Komáromba és ott a szükséges teherautókat megszerezni, így is történt. Az autók már meg­voltak, de rakodómunkásokra volt szükség. Késő este volt már, amikor Komáromból visszakerültek az épületre. Csak az éjjeli őrt, Molnár Ferenc elv­társat találták az épületen. — Mi tevők legyünk? — Holnap szombat van, az emberek nem jönnek munkába — mondotta az építész. — Nem lesz kavicsunk, megáll a munka — voltak a további gondolatok. Ekkor szólt közbe Molnár Ferenc elvtárs. „Ha csak arról van szó, hogy megszervezzünk egy brigádot még ma este, azt én szívesen megcsinálom. Hol­nap reggel ott lehet a brigád Komá­romban." Így is történt. Molnár elvtárs fel­6 0 J szó 1956. november 1. belül igy beszélnek az emberekkel: „Gyere hozzánk Ostravába 4—5—6 ezer koronát keresel." Közben meg­mutatják még egy bányász fényké­pét, amelyen Spartak gépkocsija előtt áll. És mi ennek az eredménye? A dolgozó megérkezik Ostravába és egy­két hónap múlva szépen vissza is megy. Miért? Azért, mert senki sem mondta meg neki a leglényegesebb" dolgokat. A bánya új dolgozójának feltétlenül tudnia kell, hogy a magas fizetés el­éréséhez bizonyos szakképzettségre van szüksége, amelyet természetesen meg kell szerezni. Eleinte meg kell elégednie azzal, hogy például az ötö­dik fizetési osztályba kerül. Tudnia kell, hogy a kereseti lehetőségek az ostravai bányákban ezertől tízezer koronáig terjednek, az utóbbiak azon­ban csak kivételes esetek, hiszen a legmagasabb keresetet csak a legjobb bányászok érik el. Senki se gondolja, hogy bányába érkezése után azonnal öt, vagy több ezer koronát keres. Az embert elő kell készíteni ar­ra, hogy a bányában sok nehéz­séggel kell megküzdenie, meg kell szoknia az új környezetet. Az is lehet, hogy gyenge kollektívára, vagy veze­tőre talál — ami különben megtör­ténhet vele más munkahelyen is —, hogy távol lesz családjától stb. Éprpen ezeknek a valóságoknak takargatásá­ból keletkezik az ostravai-karvinai szénkörzet nagy munkaerőhullámzása. Az új dolgozót egyszerűen arról kell meggyőzni, hogy az ostravai bányák­ba a szocializmust megy építeni és eközben akadályokat is kell leküzde­nie, de példás munkájáért a lehető legnagyobb fizetést kapja. A munkaerőtoborzás további hibája a vállalatok és hivatalok igaz­gatóiban keresendő. Gyakran megnyil­vánul az az igyekezet is, hogy olyan kereste azokat, akikről tudta, hogy se­gítenek, ha kell. S nem telt bele egy fél óra sem és már ott volt az építke­zésen jelentve, hogy minden rendben van. Reggel... de talán még éjszaka volt, a késői járó-kelők néhány kerékpáros emberre lettek figyelmesek. Mindany­nyian az állomás felé tartották. Balogh Imre is lábujjhegyen lopakodott ki a szobából, hogy fel ne ébressze a kicsi­ket. Az asszony még suttogva megje­gyezte: „Hová az ördögbe mégy ilyen korán hajnalban. Nem maradhatsz itt­hon egy kicsit segíteni a háztájon?" — Nem lehet — volt a válasz — kell segíteni az építkezésen. Ott keresem a kenyerem. A többiek, Farkas László, Czimig Imre, Hegyi Lajos és Kőzik Ist­ván szintén így gondolkoztak, azért ott voltak pontosan az állomástól. Még öt órakor megkezdték a rako­dást és nem tartott sokáig, a teher­autókat rendesen megrakták. Molnár elvtárs mosolyogva nézte, amikor a jól megrakott GSAD-teherautók vígan for­dultak be az építkezés felé. A tél beállta előtt be kell fejezni a munkát, mert ha már fagy, nem lehet betonozni. Ezért volt fontos, hogy még most itt legyen a szükséges anyag. Talán sokan azt hiszik, nem nagy do­logról van szó, de nem ícfy van. Czimig, Hegyi, Balogh, Kőzik, Farkas és Mol­nár elvtársakról írnunk kell. Hiszen szívvel végzik munkájukat. Kunošík István embereket küldenek a bányába, akik­től meg akarnak szabadulni. A nem­zeti bizottságok sem vizsgálják ki elégségesen azt, milyen embereket is küldenek a bányába. S az eredmény? Rendes munkások helyett növekszik a bányákban a műszakmulasztók, a „ló­qósok'" száma. Lehetetlen, hogy ez a kérdés közömbös legyen nemzeti bi­zottságaink dolgozói előtt. Bányáink­ban nincs szükség kalandorokra, vagy munkakerülőkre, becsületes dolgozók­kal akarjuk teljesíteni feladatainkat. A nagy üzemek nehezen engedik el dolgozóikat a bányákba. Az igaz­gatók így beszélnek: „Betartottam a férfiak és nők alkalmazottságának arányát, nem tehetek semmit." Emel­lett pedig sok olyan munkahely van üzemében, ahol nyugodtan dolgozhat­nának nők, ez bizonyéra elősegítené a munkaerőtoborzást a bányákba. Az ostrava-karvinai szénkörzetben levő nagy munkaerőhullámzást sok­szor okozza az orvosok felelőtlen munkája. Azokról az orvosokról van szó, akik a bányában való munkára alkalmasnak minősítik a dolgozókat. Nagyon fontos dolog bizonyítványt ír­ni arról, . hogy az illető dolgozónak rendben van a szeme, tüdeje, szíve stb. Hogyan lehetséges méqis, hogy 1954 ben az ostravai bányaorvosok 1200 dolgozót találtak alkalmatlannak a bányában való munkára. Még ma is megtörténik, hogy az újonnan érkező dolgozók 10—12 "százaléka orvosaink vizsgálata után alkalmatlannak bizo­nyult, ámbár magukkal hozott bizo­nyítványuk az ellenkezőjét állítja. nagyon fontos továbbá megja­vítani az ostrava-karvinai szénkörzet minden bányájában és üzemében a módot, ahogyafi az újonnan jött dol­gozókkal foglalkoznak. Meg kell javí­tani az aknászok viszonyát az új dol­gozókhoz, el kell érni, hogy nagyobb megértéssel legyenek irántuk és job­ban segítsék őket az első akadályok leküzdésében. Sokat tehetünk a mun­kaerők jő elosztásával és a munka­szervezés megjavításával. Mi erre igyekszünk, hiszen a szénfejtési terv teljesítése követeli ezt. -chm­»M tl >tHH tt Mt t tl MlttH M «l tll tl WM Wt ltW A napokban adták át a bratislavai televízió dolgozóinak a legkorszerűb­ben felszerelt televíziós riportkocsit. A riportosztály operatőrjei nyomban ki is próbálták s» felvevőgépet és a kocsi berendezését. Kép a Tatrasvitbol A képünkön látható műhelyben ké­szülnek az ismert krepszilón haris­nyák. A harisnyák végső formáját Mária Hudzíková adja meg, akit mun­ka közben mutatunk be. A szovjet flotta lapja, a „Szovjet­szkij flot" részletes tudósítást közölt az épülő atomerőműves jégtörőha­jóról. A hajó még a jégtörők közt is szokatlanul nagy lesz, 16 000 tonnás. (A legnagyobb amerikai jégtörő még fele akkora sincs, a szovjet délsarki expedíció vezérhajója, az Ob is csak 10 000 tonnás). Hossza 146 m, szé­lessége 20 m és az erőmű 44.000 lóerős lesz. Jégtörőknél általában igen fon­tos, hogy a tonnaszámhoz viszonyí­tott lóerőszám minnél nagyobb le­gyen. A nagy jégtörőhajók tevékeny­ségét azonban erősen korlátozza, hogy nagy gépeik sokat fogyasztanak, úgyhogy gyakran vissza kell téii.ii bá­zisukra friss üzemanyagért. Egy át­lagos méretű jégtörő pédául 50—60 tonna Diesel-olajat fogyaszt napon­ta. Ez a körülmény termlészetesen nem teszi gazdaságossá a nagy óce­ánjáró jégtörők építését. Az atom­üv.emü jégtörő azonban — a Szovjet­szkij flot cikke szerint — mindössze 45 gramm urániumot fogyaszt majd Milyen újdonságokat I Az új, divatos őszi és téli ruhák kielégítik a dolgozók igényeit . Ha utcáinkon végigmegyünk, alig találkozunk emiberrel, aki rosszul volna öltözve. A nálunk járt külföl­dieknek is feltűnik ez. Örvendetes, téíny ez, amely szin'.én igazolja dol­gozóink magas életszínvonalát. A csehszlovák konfekcióipar bölcsője a morvaországi ProstSjov városka. Pro­stejovon kívül van még számos neves ruhagyárunk, amelyeknek mind bei­mind külföldön jó hírnevük van. Elismert ,i6 minőségű és ízléses r.uhá­kat kjészítünk, úgyhogy konfekciós iparunk a külföldi gyártmányokkal is felveheti a versenyt. A konfekciós árú forgalma jelentősen emelkedik Ruhaiparunk |és kereskedelmünk az őszi és téli szezonra való tekin­tettel szem tílőtt tartva a dolgozók egyre fokozódó igényét, új, divatos dolgokat hozott piacra. Erről köny­nyen meggyőződhetünk, ha megláto­gatjuk ruhaüzleteiniket. Milyen ott most az éle'.i és milyen ott most a kász lqálás? Erre voltunk kíváncsiak és ezért a bratislavai Molotov utcá­ban meglátogattuk Szlovákia két legnagyobb ruhaüzletét. Kiszolgálás 15 percen belül. A nagyközönség jó és gyors ki­szolgálása érdekében külön-külön üz­letben árusítják a laői és férfi kon­fekciót. Munkatársunk először a Molo- ' tov utca 1. szám alatti női kész­ruha-üzletet látogatta meg. Ennek az üzletnek nagy és izl)ésesen elrende­zett kirakatai vannak, ahol forgó­emelvényen a legújabb női és gyer­mekkafoátok vannak kiállítva. Az üzlet nagy és tágas emeletes helyiség. A ruhaállványok tele van­nak új, divatos áruval, úgyhogy a vevőknek nagy választék áll rendel­kezésükre. Nagy forgalmú üzlet ez. A vásárlók tömegesen jönnek és men­nek. Egy Dunaszerdahely-környék­ről való asszony bizony nem jön za­varba, amikor megkérdezzük tőle, hogy a kislányának vásárolt kabáttal meg van-e elégedve. „Hogyne — hangzik a válasz —. hiszen csak 120 koronába került, míg nálunk á faluban a kabátivarratás többe kerül­ne. Ahol a kolek r-a nem automata Az üzlet vezetője, Šimko elvtárs riégi kassai szakmabeli, és mindenre kiterjed a figyelme. Milyen itt a kol­lektíva? Az üzletvezető dicséri mun­katársait, mert nemcsak eladnak, hanem a vevőknek tanácsot is adnak, hogy mit vegyenek, és (minden te­kintetben szakszerű felvilágosítással szolgálnak. A vevő kívánságára az üzlet szabója kisebb ruhajavításokat azonnal és díjmentesen elvégez. Szó­val a vevők kiszolgálása itt Kifogás­talan. Mit vásárolnak a nők Az üzletben nagy a választék mindennemű női és gyermekruhában. Igen keresett cikk egy szép kivitelű i újfajta flauskabát, amely minden ! színben kapható és mindössze 334.— | koronába kerül. Igeji nagy az érdek- | naponta és egy évig lehet úton re­aktorának újrafeltöltése nélkül. A hajón több érdekes újítást al­kalmaznak. Az atomreaktort távkor­mányzó berendezéssel működtetik, a készülékeket távolbalátó berendezés­sel figyelik. A hajó elején a vízszint alatt két Jégvágó „ágyú" lesz. Eze­ken a kazánok a felesleges, több száz fokos ferróvízet lövellik a jégtáb­lákra. A hajó oldalait állandóan fű­tik, úgyhogy ki lesz zárva annak a lehetősége, hogy a hajó a jégtáblá­hoz fagyjon. Az atomjégtörőhöz igen nagy re-< ményeket fűznek. A lapnak az a vé­leménye, hogy vele a sarki tengere­kín a hajózás idejét lényegesen meg lehet majd hosszabbítani. Régebben Szibéria északi partjai a 8—10 hóna­pos tél folyamán teljesen el voltak zárva a világtól. A szovjeturalom évei alatt azonban nemcsak a partok és hátvidékük épültek be halásztele­pekkel, bányákkal, új városokkal, ha­nem minden évbeli jégtörők és re­pülők által vezetett hajókaravánok közlekednek árukkal megrakodva az „északi úton". hoz a téli konfekció? lődés az iqelit-kabátok iránt, külö­nösen esős napokon, mert so­kan csak olyankor veszik észre az esőkabáthiányt. Šimko elv­társ büszkén mondja, hogy a tervet rendszeresen teljesíti. Miképpen? A vevőközöi iség jó kiszolgálásán kívül itt különös gondot' fordítanak a ki­rakatrendezésre, naponként cserélik a kiáltott árukat, ami felkelti a já­rókelők figyelmét. Hogyan öltözködnek a férfiak? A divat varázsa a férfiakra is ki­hat. Férfiaink nemcsak jő minőségű ruhákat keresnek, hanem a divatoít is figyelembe veszik, — mondják Brychta és Born elvtársak, a Molotov utca 14. sz. alatti különleges férfi­ruhaüzlet vezetői. Esős napon térünk be ebbe az üzletbe, amely tele van vevőkkel. Igelit-esőkabátot kértünk. Szerencsénk volt, megkaptuk az utolsó darabot. Az utánunk jövő ve­vők szinte irigykedtek, milyen sze­rencsénk volt. Miért nincs igelit-ka­bát? Tegnap még volt elég — mód­iak nekünk az üzletben — , csakhogy gyorsan elfogynak. A legtöbbeti nyá­ron adtak el, amikor nagy volt az idegenforgalom. Az igelit nagy ex­portcikkünk és így érthető, hogy először a külföldi rendeléseket kell figyelembe venni. Nagy a választék télikabátokban Az üzlet nagy forgalma megkíván­ja, hogy gazdag árukészlete legyen. Ez meg is van. Különösen télika­bátokban nagy a választék. A remek Gromby-kabátok nagv tetszést kelte­nek a vevőközönségnél. Veszik is őket. Nagy az érdeklődés sötlét fér­firuhák és a gabardén, valamint kord-szövetekből készített inadrágok iránt is. Ezek azonban nem mindig kaphatók, mert a nagykereskedés a szállítási terminusokat gyakran nem tartja be. A terv teljesítését nagy­ban biztosítja a fiúruhákban elért forgalom is, amelyek itt minden nagyságban kaphatók. A vevők jő kiszolgálásához itt is hozzájárul, hogy kisebb ruhaigazításokat azonnal és díjmentesen eszközölnek. Az itt dolgozó kollektíva, amely fő­leg asszonyokból tevődik össze, fel­adatának magaslatán áll, szakszerűen szolgálják ki vevőiket*. Nagy segít­ségére vannak a kollektívának Brych­ta és Born elvtársak, akik nemcsak a pult mögött segítenek, hanem az áru beszerzésével biztosítják a mun­kasikert. (K) További munkaerők a szén­ás vasércbányakörzetek részére A harmadik negyedévben a Banská Bystrica-i kerületből 443 új dolgoző jelentkezett bányákba. Ez 37 emberrel több, mint amennyit a terv előírt. A negyedik negyedévben a kerület járásainak toborzőira még nagyobb feladatok várnak: 835 brigádmunkást kell megnyerniök bányamunkára. A toborzás legintenzívebb időszaka no­| vember lesz. A Banská Bystrica-i ke­I rület egyes járási nemzeti bizottságai I december 15-ia akarják teljesíteni ' egészévi feladatukat. Az ipolyságiak is segítik bányászainkat Értelem is, de legfőképpen szív kell ahhoz, hogy valaki megértse: segí­tenünk kell a bányászokon. Üjabb bányászokra, még több erős férfira és az ország fejlődésével törődni akaró férfiszívre van szüksé­ge a bányák népének. Ezt kívánja jelétünk, hazánk s államunk kormá­nya. Ennek a kívánságnak igyekez­nek eleget tenni az ipolysági falvak és városok önként jelentkező dol­gozói is. Érdemes megemlíteni ne­vüket: A járás vezetőinek felhívására és toborozására eddig tizenhét férfi je­lentkezett. Ezek közül Mészáros Ist­ván és Niémeth József sági lakosok, Sváral János tesmagi. Farbák Ferenc egvházharóti és Márton József palás­ti lakosok már el is utaztak új mun­kahelyükre. Chabrecsek József és Csiscseky Aiital pálosi lakosok a legközelebbi napokban utaznak bányásztársaik után. Pilník Ferenc alsóturi, Kovács József ipolysági, Kádasy Ferenc és Hero Lajos pereszlényi, Fílczky Ka­roly és Deák Imre szécsenykei. Vok­sán Ferenc deméndi, Gonda Géza százdi, Stacho Ferenc nagyfalusi és Hoksa István, az ipolysági járás föld­művesújságjának szerkesztője, ipoly­sági lakos jelentkezését, illetve át­helyezési kérelmét most tárgyalja eddigi munkahelye vezetősége. Morvái József ipolyfödémesi, Gyu­ris Pál palásti, Cserstik Vince százdi, Kaoanica Pál maqyaradi és Henel Ferenc apátimaróti lokosok még nem döntöttek ugyan véglegesen, de re­mélhetőleg Ők is csatlakoznak az ipolysági falvak új bányászaihoz. Ipolysági önkfentesek, sok sze­rencsiét és jó munkát kívánunk új munkahelyeteken! Szívvel végzik munkájukat

Next

/
Oldalképek
Tartalom