Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-04 / 308. szám, vasárnap

A Béke Világfanács elnökségének rendkívüli ülése Stockholmban Bécs (CTK) — Amint a Béke-Világtanács sajtószolgálata november 2-án jeléntette, a Béke-Világtanács elnökségének tagjait táviratilag egybehívták november 8-ra Stockholmba, a Béke-Világtanács rendkívüli ülésére. A Béke-Világtanács rendkívüli ülését a legutóbbi közel-keleti eseményekkel kapcsolatban hívták össze. Szovjet-szíriai tanácskozás Moszkvában Moszkva, (ČTK) — A TASZSZ közlése szerint november 2-án a moszkvai Kremlben tanácskozások folytak a Szovjetunió és Szíria között. A tanácskozásokon a Szovjetunió részéről K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke, N. A. Bulganyin. a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, G. K. Zsukov, a Szovjetunió marsallja, nemzetvédelmi miniszter, D. T. Sepilov, a Szovjetunió külügyminisztere és más szovjet hivatalos egyéniségek vettek részt. Szíriát a tanácskozásokon Sukri Kuvatli köztársasági elnök és más államférfiak képviselték. A szívélyes és nagyon baráti beszélgetések során megvitatták a két baráti államot érdeklő időszerű kérdéseket. Szovjet-belga közlemény Moszkva. (ČTK) — A szovjet és fcelga kormányküldöttség közötti tanácskozások alapján D. T. Sepilov, a Szovjetunió külügyminisztere és P. H. Spaak belga külügyminiszter november 2-án közös közleményt írtak alá, amelyben hangsúlyozzák, hogy a szovjet és belga kapcsolatok további javulása politikai, gazdasági és kulturális téren megfelel mindkét állam népei érdekeinek és hozzájárul a világbéke és biztonság megszilárdításához. Mindkét tárgyaló fél kifejezte azon forró óhaját, hogy törekedik a béke biztosítására és az ENSZ alapokmánya cikkelyeilek szigorú betartására, amelyek a vitás kérdések megA Lengyel Népköztársaság kormányának nyilatkozata az Egyiptom elleni agresszióról Varsó. (ČTK) — A Lengyel Népköztársaság kormánya a Közel-Kelet jelenlegi helyzetével kapcsolatban nyilatkozatot tett közzé, amelyben rámutat, hogy Nagy-Britannia és Franciaország durva agressziót követett el az Egyiptomi Köztársaság ellen. , A Lengyel Népköztársaság kormánya úgy véli — mondja a nyilatkozat —, hogy ez az akció egyik láncszeme az imperialista államok azon akcióinak. amelyek a gyarmati uralom helyreállítására és megszilárdítására irányulnak az arab országokban.. A lengyel kormány nyugtalanságát fejezi ki a ielenleg.j közel-keleti helyzet felett. oldásának békés úton való elintézését rendelik el. A két ország államférfiai megállapították, hogy a leszerelés problémája ma halaszthatatlan nemzetközi feladat, amelynek kedvelő megoldására mindenképpen törekedni kell. A két tárgyaló fél részletesen megvitatta a kereskedelmi kapcsolatokat és arra az eredményre jutott, hogy hosszúlejáratú egyezmény megkötésével. mindkét államra niézve hasznos volna a kapcsolatok kibővítése. A két ország képviselői külön figyelmet szenteltek a kulturális együttműködés további fejlesztése kérdéseinek és egyezmlényt írtak alá a kulturális együttműködésről. Vesszen a gyarmati rendszer Peking. (ČTK) — Az Egyiptom elleni angol—francia agresszió ellen Pekingben már november 2-án délelőtt hatalmas tiltakozások zajlottak le a brit és egyiptomi képviseleti hivatalok előtt. A tiltakozó mozgalomban a pekingi lakosok százezrei vettek részt. A tüntetők az egyiptomi nagykövetség épülete előtt rokonszenvüket nyilvánították az egyiptomi néppel. Ellenkező jellegű volt a brit nagykövetség előtt lezajlott tüntetés, ahol a tüntetők sűrű tömegei kiáltották: „Le a gyarmati rendszerrel!" „El a kezekkel Egyiptomtól!" Ottó Grotewohl nyilatkozata az NDK népi kamarájában Berlin, J[ČTK) — Az NDK népi kamarájának pénteki plenáris ülésén Ottó Grotewohl miniszterelnök nagy jelentőségű^ nyilatkozatot tett, amelyben az időszerű politikai kérdésekkel foglalkozott. Ottó Grotewohl beszélt arról, hogy a nyugatnémet sajtó bizonyos része rágalomhadjáratot indított az NDK ellen. Ez' a rágalomhadjárat öszszefügg az agresszív körök azon kísérleteivel, hogy az NDK-ban folyamatban levő demokratizálást felhasználják saját bűnös felforgató tevékenységükre. AZ NDK kormánya — mondotta Ottó Grotewohl — üdvözli a Szovjetunió október 30-án közzétett nyilatkozatát, a Szovjetunió és a többi szocialista államoknak a teljes egyenjogúság, a területi sérthetetlenség, az állami függetlenség, a szuverenitás és a kölcsönös be nem avatkozás elvei alapján. Az NDK és a Szovjetunió kölcsönös kancsolatai ebben az értelemben fejlődjek. A magyarországi eseményekkel kapcsolatban az NDK kormányelnöke hangsúlyozta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nem fog azon az úton haladni, amely Magyarországot káoszba vezeti. Az egész szabadságszerető világ az egyiptomi nép mellett áll Az indiai National Herald vezércikkéből New Delhi. (ČTK) — A National Herald írja november 1-i vezércikkében: A brit és francia gyarmatosítás történelmének sok sötét oldala van. E-ekhez a két ország kormányai további lapot csatoltak az Egyiptom elleni bosszúvágyó támadással. Ha ez nem hitlerizmus — a konvenciók szégyenteljes és cinikus semmibevevése — akkor nehezen lehet megérteni, miről is van tulajdonképpen szó. Az az ultimátum, amelyet brutális gyorsasággal küldtek Egyiptomnak, nem lehetett más, mint átgondolt akció eredménye. Még ha Izrael agreszsziója ebben az akcióban igazolásként szerepel is, nehezen hihető, hogy Izrael a brit és francia kormány hallgatólagos jóváhagyása nélkül szánta volna el magát a támadásra. NagyBritannia és Franciaország a világot abba a korszakba akarják visszavezetni. amikor Salisbury segítőtársai az impériumot az egyiptomi szabadság romjain építették fel. A vezércikk a továbbiakban megállapítja, hogy nem első ízben történik, amikor az ázsiai országok tudatosítják, hogy a Szovjetunió létezése nélkül máig is rabszolgaságban sínylődnének. Nagy-Britannia szempontjából ez nemcsak Eden háborúja. A gyarmatosítás vívja itt élet-halál harcainak egyikét. Franciaország szempontjából ez a háború egész észak-afrikai birodalmának megmentésére irányul, melyben ellenségévé tett csaknem minden arabot." A brit és francia imperializmus nem válogatós cselekedeteiben és halálosan veszedelmes. Azon törekvésükben, hogy a Szuezi-csatornát átlátszó ürüggyel megszerezzék, a két ország szégyenteljes agre?szőrként lép fel. A brit vétó ör.zlésének nincsen párja. És most senki sem kívánhatja, tőlünk, hogy elhigg.vjék, hogy a Szovjetunió valaha is visszaélt vétójogával. A Biztonsáai Tanácsban meggátolták az izraeli agresszióról szóló vitát. A Szovjetunió határozati javaslatát nem tárgyalták. Nagy-Britannia és Franciaország megnyitották az agresszió útját. Bolondját járatták a Biztonsági Tanáccsal. Az ENSZ ezen nyílt megsértésével azonban önönmagukat szennyezték be. A megpróbáltatás és szabadságharc ezen órájában minden hindu szive az egyiptomiakért dobog. Az egész arab világ, egész Ázsia, az egész szabadságszerető világ az egyiptomi nép mellett áll szenvedésében. A brit és francia kormány hiába mondják, hogy biztosítani akarták a Szuezi-csatorna biztonságának védelmét, és hogy nem viseltetnek ellenséges értelmekkel a,t egyiptomi néppel szemben. Hasonló ürügyekkel élt a gyarmatosítás már ezelőtt is. A megszálló erők elveket hirdettek, amelyek után következett a hosszú ideig tartó okkupációs rendszer. Nagy-Britannia és Franciaország megkísérelhetik, hogy bábkormány segítségéve' felújítsák az előző állapotot, vagypedig nemzetközi ellenőrzést vezessenek be. Azonban Egyiptomi népe egységesen követi Nasszer elnököt iés álláspontját támogatják az arab és más államok is. Az egyip-i tomiak és Észak-Afrika népeinek szabadságát a XX. században már nem lehet ágyúnaszázadokkal megtörni. Valamennyi arab egyesült a szabadságszeretetben és a gyarmatosító hatalmak elleni gyűlöletben. Ha Izrael ezelőtt az arabok számára probléma volt. most elviselhetetlenné vált számukra. Nagy-Britannia és Franciaország lesz felelős a most következő vérontásért és ezen országok a jövő nemzedékek számára a gyarmatosítás és agresszió jelképévé válnak. Ügy tűnik, a brit konzervatívek nem tartják fontosnak, hoqv tekintettel legyenek a Commonwealthra . . Nem I kételkedünk azonban abban, hogy a | történelem ugyanolyan tanulsággal szolgál nekik, mint amilyent Hitler I kapott. * t- ** Izerdán, október 51-én 14 órakor szálltam ki a schwechati repülőtéren a Magyar Vöröskereszt repülőgépéből. Szombaton, október 27-én 6 órakor indultam el a Táncsics kirándulóhejóval a bécsi Prátertől. Négy napot éltem át Magyarországon. Közelről figyeltem ezt a drámát, láttam, hogy a fejetlen vezetőség hogyan hátrál óráról órára az elkövetett hibák és a belső ellentétek következtében és hogyan enged az ellenforradalom korlátlan követeléseinek. A magyar munkások és az értelmiség tömegei már régen követelték a közélet demokratizálására irányuló szükséges intézkedések megtételét, a demokratizálást a szocializmus keretein belül. Sok jogos keserűség gyülemlett fel, sok hibát kellett helyrehozni. A vezetőség a „gyenge" és a „kemény" irányzat között ingadozott. Az új vezetőség mindent megtett egy kivételével — nem vezette a népet. És ekkor hatalomra került az ellenforradalom vezetősége. A kormány óráról órára hagyta magát sodorni az egyre erősödő mozgalomtól, míg végül feladta pozícióját, amelyen állott< Ebben keresendők a budapesti dráma igazi gyökerei. A BUDAPESTI DRA 2 4 óra a Dunán A Táncsics hajónak nem volt könynyü dolga. Százhetven utasával, akik nem tudták, elérkeznek-e rendeltetési helyükre, mindjárt a határok átlépése után viszályok színhelyévé vált. A nagy dráma jniniatür kiadásában. Heves viták és ellentétek támadtak a kormányhoz hűek és a t'elkelők között. Az éjszakát közvetlenül Esztergom alatt töltöttük, ahol a folyó közepén lehorgonyoztunk. A közelben harcok dúltak. Világító rakéták röpültek fel, géppuskák ugattak. Hajónk reggel tovább folytatta útját. Senki sem tudta, meddig megyünk. Vácnál láttuk a feltört börtönöket. Az őrtornyokon gyermekek játszottak. A kora délutáni órákban Újpesten szállottam partra. Az első benyomás: Madrid 1936-ban. Tankok és tengerészek az utcákon. A kispolgári kirándulókkal folytatott kínos beszélgetések után — végre munkással beszélhettem. Az egyik 3500 munkást foglalkoztató hajógyár szerelője volt. 24 órás őrszolgálatrój váltották le őket. Az üzemben munkásőrség alakult, miután a börtönökből kiszabadított gonosztevők bandája megtámadta az üzemet. Újpest az utóbbi két nap alatt kétszer cserélt gazdát. Most a kormányalakulatok tartják fenn a rendet. Tűzszünetet hirdettek ki. A felkelők vezérkara a volt „nyilaskeresztes" helyiségben székel. Ez tehát nem éppen demokratikus gondolkozásukat tanúsítja. Hisz ez már a m ŰJ szö 1956. november 4. múlté volt. A rendet helyreállították. A Magyar Dolgozók Pártjának kerületi vezetősége ismét a régi helyén működött. Az éjszaka nem volt több lövöldözés hallható. Az emberek fellélegzet ték. Vajon Nagy Imre vasárnapi beszéde után megkezdődik-e a munka. A kormány még egyszer amnesztiát ígért. Nem tudták vajon, hogy a felkelés vezetői, akik a demokráciáról, szabadságról és függetlenségről beszéltek, nem amnesztiát, hanem a hatalmat akarják-e? Hatalmat az ellenforradalomnak? Budapest központjában Hétfőn egy katonai jeepen a kormánycsapatok egyik ezredese a város középpontjába vitt. A borzalmas pusztulásról már sokat írtak és beszéltek. A piros-fehér-zöld zászlók mellett a kitűzött fekete lobogók a véres napok patétikus tanújelei. Újból nyugtalanság lett úrrá a városon. A kirakatokra röplapokat és jelszavakat ragasztottak. Valamennyi két új követelést tartalmaz: a szovjet csapatok azonnali kivonulását és az AVO (államvédelmi osztagok) tagjainak megbüntetését. Már Újpesten láttam, amint fegyveres ifjak a városháza előtt összegyűlt munkásokhoz beszéltek, azt mondották, ne álljanak munkába addig, míg e követelések nem teljesülnek. A legsötétebb fejezet Fegyveres ifjak — ez a budapesti dráma egyik legsötétebb fejezete. Beszéltem egy ilyen fiatal felkelővel. Nem a legfiatalabbak közül való volt, hisz már 23 éves. A keddi felfordulásban kapott géppisztolyt a hadseregtől. Elismerhetjük, hogy egy 23 éves embernek joga van résztvenni a felkelésben. De vajon egy 11 éves vagy 15 éves fiú felkelő-e? Én láttam őket szemtől szembe. Egyik — a Széna téren rám célzott. Eddig a fegyverforgatás örömét csak filmen láttam, olyan filmeken, amelyek az ifjúságnak tiltva vannak, vagy el kellene tiltani. És hallottam eseteket, borzalmas históriákat. Ha a gyermek kezébe fegyvert adnak e szavakkal „lőj, mutasd meg, hogy bátor vagy, hogy hős vagy", akkor ezt az irányító kezet meg ' kell fogni. És a gyerekek lőttek.A vérengzés mámorába estek. A kormánycsapatok tisztjének fegyvere előtt éppen egy gyermek volt. A fiú azzal szórakozott, hogy géppisztolyából egész sorozatokat eresztett ki. A tiszt lelkiismerete nem engedte, hogy a gyermekre lőjön. Visszatérek szállásomra, a Szabad Nép szerkesztőségébe. Hétfő van, kora délután. Az ablakból látom, amint három felkelő fegyveres fiútól kísérve belép az épületbe. Azt kívánják a szerkesztőség különkiadást adjon ki azzal a követeléssel, hogy a szovjet csapatok azonnal távozzanak. A vérfürdő elkerülése céljából teljesítik követelésüket. Megjelenik az újság új címmel: Esti Hírlap. A kikényszerített szöveg az első oldalon. Alig telik el egy fél óra, megint megjelenik három felkelő fegyveres ifjakkal. Újabb követelésük, a nyomda a felkelőknek különféle röplapokat készítsen. A felelős elvtársak elhatározták, hogy saját kezdeményezésükre kiürítik az épületet. Erősítés nem érkezett. És nincs itt senki, aki tanácsot adna, aki irányt mutatna. Az elhatározás, amely előtt állnak csak így fogalmazható meg: Lőni vagy megadni magukat. Megadják magukat. A hátsó kijáraton hagyják el az épületet és kívülről figyelik a további fejleményeket. Az épületet nagy ordítozás közepette szállják meg. Egy órakor már kezemben van az új ellenforradalmi követeléseket tartalmazó röplap, — amelyet a Szabad Népben nyomtak. Egyúttal megtudom, annak a híre, hogy a felkelők megszállták a Szabad Nép épületét, már néhány órával azelőtt keringett Budapesten. E példa nyomán pontosan megfigyelhető, hogy a központilag irányított akciók és a taktika hogyan fokozódtak minden egyes engedménynél. Veszedelmes éjszaka Gyorsan leszállt az est. Baljós éjszaka borult Budapestre. A párt erősen védett központjában, az Akadémia utcán egy felelős elvtárs a következőket mondotta nekem: „Amiről dönteni kell, az a végrehajtó bizottság dolga. Szeretnénk a szovjet csapatok eltávozását egybekapcsolni az új milícia felállításával. Az azonnali távozás után űr keletkeznék. Mi a párt véleménye? Mindenki tudja, hogy nincs egységes vélemény, több vélemény van. Kedden reggel Sok újság árasztotta el a várost. Minden sarkon kifüggesztve láthatók. Csak egy szervezetnek nincs lapja: a kommunista pártnak. Megkísérlem, hogy eljussak a Magyar Távirati Irodába a budai nagyhegyre, hogy megállapítsam, vajon a távolbaíróval öszszeköttetésbe léphetek-e Béccsel. A Széna téren nagy kavarodásba kerülök. A tér el van barikádozva. Középen egy fekete vasúti kocsi áll, amelyet a felkelők a nem messzi Déli-pályaudvarról vonszoltak ide. Fegyveres ifjak tartóztatják fel a gépkocsikat. Itt leaalább nincs kétsé ;>nk, ezek felkelők. Eszükbe sem jut, hogy letennének álláspontjukról. Láthatók az esti harcok nyomai is. A kormány kijelentette, ho.q.y a felkelők legkésőbb rejgel 9ig adják le fegyvereiket a hadseregnek. Most fél tizenkettő van. Gépkocsinkat minduntalan feltartóztatják. Legtöbb esetben nem lehet megállapítani, hogy járőrök, milícia, vagy felkelők teszik. Általános a zűrzavar. Nincs már rom, csak lövöldöző. A kormánycsapatok egyik katonája azt mondja nekem: „Inkább lennék civilben. Legalább nem volna lelkiismeretfurdalásom, ha lövök, hanem hős lennék"... Tizennégy órakor a városban ismét vad lövöldözés hallatszik. Mi az, talán a szovjet csapatok kezdtek harcot? A budapesti városháza épülete, — ahol 24 órával azelőtt fogadtak engem, — lángokban áll. Mi történt? A felkelők megtámadták a kommunista párt épületét. A hetedik kerületben megtámadták a körzeti titkárságot és befészkelődtek oda. Az ellenforradalmi vezetőség érettnek tartotta a helyzetet arra, hogy támadást intézzen a kommunista párt ellen. 16.30-kor Nagy Imre beszédet mondott, amelyben kihirdette a koalíciós rendszeren alapuló szabad választásokat. Néhány perccel később Kádár János bejelentette a kommunista párt átszervezését. Mit jelent ez az átszervezés? 24 órával a beszéd után, egyik lengyel kartársam megkérdezte a kommunista párt felelős vezető tényezőjét. Mi lesz a párttal? Azt válaszolta: „Átszervezik". Azt mondják, hogy ez a kifejezés nem eléggé pontos. Helyesebb lenne azt mondani, hogy felszámolják. A lengyel kartárs kérdésére, vajon • legalább az a hat ember, aki a párt vezetőségében marad, most egységes nézeten van-e, nem kapott választ. Szerdán reggel A rádiót megszállták a felkelők. A fellkelők vezetőséae az űg.yn-ívezett „forradalmi tanács" nyilvánosság elé lép. A pártok egymásután keletkeznek, mint gombák eső után. Már két parasztpárt van. S miért ne lenne? Talán a kulákoknak nincsenek polgári jogaik? De az, hogy az „átszervezett" kommunista pártot „megfelelőnek" fogják-e tartani arra, hogy részt vegyen a „szabad választásokon", még nem bizonyos. Már hallottam az ellenforradalomnak azt a legfrissebb jelszavát is hogy „a szabad választásokon csak a demokrata és nemzeti pártok vehetnek részt". Hogy mi a szabadság, azt a „Szabad Európa" határozza meg ... Bruno Frei, az Österreichische Volksstirnme különtudósítója.