Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-23 / 327. szám, péntek

MlDRWŇIĽ PRÁGlERT IS FOLYT A HARC <yí Qlaiizpiközi QjdgÁd uicLuléjö, Madrid határán, állunk a vártán, állunk: vas ha sulykol, vér ha elkever. Állunk a vártán, Madrid népe álmán, állunk: tank ha dönt, ha száz pokol teper. Rajta, csak rajta, törhetetlen fajta, rajta, tankok ellen száz halálon át'. Rajta, rajta, rajta: végső diadalra, rajta, ezernyelvű — egyszívű brigád! Ezer a nyelvünk, egy a szerelmünk: szabad földön, szabad boldog nemzedék'. Ajkuiiknak átkát, bosszúnknak lángját szélvész, vörös kakas hordja szerteszét! Rajta, csak rajta ... Madrid határán éjt-nap a vártán, állunk ronthatatlan élő sorfalat! Madrid határán serken még a holt is, serken, talpra ugrik, puskatust ragad! Rajta, csak rajta ... KOMJÁT ALADÁR Ötvennégy nemzet fiai között a fasizmus ellen Hl'SZ EVVEL ezelőtt, 1936 novem­berében kezdték meg a XV. Nemzet­közi Brigiid szervezését. Főleg cseh­szk>vakokból, balkáni és olasz önkén­tesekből. Adelante! Avanti! Do predu! Előre! — hallatszott megannyi nyelven Mad­rid közelében e jaramai fronton, ami­kor a zászlóalj először ment ellen­támadásba az állig felfegyverzett fa­langista, mór és egyéb fanatizált fa­siszta egységek ellen. Az ellenséget még nem láttuk, de a halál már is kegyetlenül aratott köztünk. — Hol az Istenben van hát az el­lenség?! — méltatlankodott a far­kasdi Morvái Gabi. — V periód tovariši! — kiáltotta mongoliai zászlóalj parancsnokunk. Végül felderítettük a mór katoná­kat, az olajfák sűrű lombjaiban rej­tőző és onnan tüzelő ellenséget. Most már mi sem maradtunk adósok el­esett bajtársainkért. Hullott az el­lenség is, akár csak ősszel a falevél. Az ellenség újabb erősítést kapott. Súrú csatárláncokban szökeilt felénk. Puskáink áttüzesedtek a gyors tüze­léstől. Elesett bajtársainktól még két­három puskát vettünk magunkhoz, hogy váltott puskákkal ritkíthassuk az ellenség sorait. Az ágyúk bömbö­lése, a gránátok, aknák robbanása és a gépfegyverek ropogása miatt sza­kaszunk nem vette észre, hogy szá­zadunk jobbra húzódott, hogy segít­séget nyújtson a szorongatott hely­zetben levő XI. brigádnak, a német és magyar elvtársaknak. FRANCIA és belga önkéntesek jöt­tek helyükre. Középkorú, pedrett ba­juszú francia önkéntes foglalt köze­lemben tüzelőállást, nyugalma, maga­Hogyan harcol i Francóék ellen Miklós, a komáromi magyar fiú MORATA DE TAJUNA mellett dúl a harc. Francóék óriási erőfeszítése­ket tesznek, hogy a kormány csapa to­kát kivétsék állásaikból. 15 Jurikers­tipusú bombavetőgép közeledik a kor­mánymilicia állásai fölé. Ezen a sza­kaszon teljesít szolgálatot a Gott­waldról elnevezett légelhárító üteg is, melynek legénysége mintaszerű fegyelmével, elsőrendű katonai telje­sítményével az elsők közé tartozik. Miklós, a komáromi magyar fiú is a Gottwald-üteg katonája. Agyúke­zelő. Most, hogy az ellenséges repü­lők közelednek, gyorsan kell tölteni. Oda kell kiáltani hangos ágyúszóval: „No pasaran — nem törnek át!" A gyors munka közben Miklós ujját be­kapja az ágyú zflvárzata. Ujja he­gyét csak a bőr tartja. A munka be­szüntetése azonban azt jelentené, hogy az ágyú nem tüzelhet. Az ellen­séges repülők azonban közelednek ... egy pillanat és gyilkos üdvözletük­halált és pusztulást okoz. Miklós nem sokat gondolkozik: gyorsan a szájába dugja "ujját és — leharapja a sérült újjperecet. Homlokát ellepi a verí­ték, fogát összeszorítja: de tölt és tölt rendületlenül. Agyúja három és fél perc alatt 64 lövést ad le, többet, mint bármely ágyúja az ütegnek. Két repülőgép zuhan le a magas­ból ... Sűrű füstfelhő borltja az eget. Az ellenséges repülőraj visszafordul és hanyatt-homlok menekül... lGY HARCOLT Miklós, a komáromi magyar fiú Morata de Tajuna mel-" lett az Úrnak 1937-ik esztendejében. * * * HOSZ ÉV múlva látogatott meg bennünket Miklós, aki egy magyar­országi traktor- és gépállomás veze­tője. Épp az ellenforradalom véres kísérlete előtt ment vissza. A minap kaptunk róla hírt, hogy életveszély­ben van, többet nem tudtunk meg. Feltételezhető, hogy elveihez híven nem nézhette tétlenül az ellenforra­dalmárok ténykedését és kiállt a nép­köztársaság, a szocializmus védelmé­re. És itt sem törtek át! biztonsága lenyűgözött. Miközben szemlélte az ellenség mozgását, meg­pederte bajuszát, szívott a pipájából, köpött egy hegyeset, mintha ezzel is megvetését fejezte volna ki a spanyol nép leigázói iránt, aztán célzott és csak biztosra lőtt. Spanyolország terraszos vidéke he­lyenként könnyű felvonulási terepet biztosított a támadóknak. Mintha csak a földből bújtak volna elő, alig 40— 50 méternyi távolságra előttünk el­lenséges tankok bukkantak fel. Po­koli gépfegyvertüzet zúdítottak ránk. Heilyzetünk reménytelenné vált. Ügy látszott, hogy a frontszakasz védelme tarthatatlan. A tűzpárbaj zajéban csak akkor vettem észre a mögöt­tünk közeledő nehéz tankokat, ami­kor már közvetlen . közelembe értek. Megváltoztattam a fekvésem irányát. nehogy a földbe tiporjanak a hatal­mas, huszonnyolctonnás tankok. Azt hittem, bekerített az ellenség. Amikor az első tank mellém érkezett, meg­állt. Kinyílt kupolájának a fedele és egy vörös csillagos tankista, kedves mosolygású fiatal katona üdvözölt: Salud kamarát! Kgye fasiszti? Köz­ben néhány hosszútokos orosz ciga­rettát dobott felém. A SZOVJET gyártmányú tankok az általam megadott irányba tüzeltek hosszúcsövú ágyújukból. Nyomukban három olasz fasiszta tank kupolája telitalálat következtében úgy nyílott széjjel, mintha csak kartonból ké­szültek volna. Tankjaink segítségével visszavertük áz ellenséges támadást. Száraz József,< a volt Nemzetközi Brigádok önkéntese. Utazás a forrongó Spanyolországba A párizsi „Care d'Austerlitz" hatalmas üvegcsarnokában tető­fokra hágott az izgalom. Az egyik mellékvágá­nyon különvonat várt az indulásra. Utasai nem a szokott esti vonatokon vidékre hazaiérő fran­cia polgárok. Az egyik fülkében vígkedélyü franciák, a másikban Olaszok, emitt német, ott svéd meg magyar hangfoszlányokat hal­lunk. A párizsi pályaudvar ezen a nyirkos novem­beri estén a világ min­den tájából összesereg­lett önkénteseket ké­szült búcsúztatni. A mi fülkénkben Pe­pek Toman, cseh vil­lanyszerelő mesélte épp el egyik katonai élmé­nytét, amire Karol Kríž, a nyitrai repülő repliká­zott. Rajtunk kívül míg belgiumi bán"ászok la ültek a fülkében, meg egy svájci, Müller ne­vezetű szerelő. Jól be­szélt franciául meg spanyolul -is német aiiyanyalvén kívül. Be­fogtuk tolmácsnak, » miután a szomszéd fülkében is szükség volt' rá,. berekedt és kiszáradt torkát gyakran öblöget­te piros francia borral, úgyhogy, egy idó múlva mi segítettük ki, ha ei­akadt a nyelve. A feszült csendet aü­dig csak a sistergő QOZ zavarta meg. De most egyszerre ezernyi to­rokból tört fel a viiáa munkásainak nemzetkö­zi indulója: Fel, fel ti rabjai a földnek, fel. M te éhes proletár ..'. Európa maid milidon nyelvén énekeltük a harci indulót, amelvnek akkordjai betöltötték a hatalmas csarnokot A vasúti munkások is ve­lünk énekeltek, kalana­csukat balkézre fogva, jobb kezük ökölbeszo­rulva lendült a neu­front-üdvözíetre. Ez a harc lesz a végső, csak összefogn' hát... Sebesen száguld a vol.iat djél felé, hogy a cerberési alagúton at a harcoló spanyol földön kirakja utasait és a Port bou-i állomáson az európainál szélesebo vágányú vonatba ülje­nek át, A határállomás várótermében spanyolui és franciául üdvözöltek a helyi hatóságok kikül­döttjei, amiből bizony sokat nem értettünk, de együtt tapsoltunk i többiekkel. Egyet azon­ban megértettünk: So­lidaridad intemationai. Nemzetközi szolidaritás. A figuerasi állomáson vörös zászlókkal, rezes­bandával, narmccsal és könnyes szemekkel várt a lakosság, legtöbbje fiatal, meg kendős dol­gozó aszony. A svájci Müller Inem győzi a fordítást. Egy idősebb néni . hálásan simogatja a lengyel bá­nyászt, amiért otthagy­ta asszonyát, Mét gyer­mekét és eljött vérét és életét feláldozni a spanyol nép szabadsá­gáért. De nemcsak a spanvol nép ügyéről volt itt szó. Mindannyian meg voltunk győződve arről, hogy ha itt sikerül megállítani a fasizmus előretörését, akkor * béke ügye meg van mentve hosszabb időre. Ez a meggyőződés vitt bennünket annál is in­kább, mert köztársasa­gunkat a hitleri Né­metország fenyegette és tudtuk, hogy Mad­ridnál Prágát is védjük. Megtanultuk mi az a: No pasaran! Nem törnek át a fa­siszták, ha az egységes munkásosztály köré tö­mörülnek a dolgozó kis­és köziápparasztok, mea a többi dolgozó réte­gek. Steril Jenő, a volt Nemzetközi Brigádok önkéntese A NEMZETKÖZI BRIGÁD HÚSZ ÉVE úsz évvel ezelőtt alakult az első Nemzetközi Brigád, mely ÍMRI négy zászlóaübó) állott: a francia, az olasz, a lengyel és az Edgár Andréról elneveze tt nemzetközi zászlóaljból. A zászlóaljakat fokozatosan brigádokká bővítették ki. A Nemzetközi Brigád ragiain ak jelenléte és harca óriási er­kölcsi erőt, segítséget jelentett a harcoló spanyol népnek. Bi­zonyítékul szolgált annak, hogy létezik egy aktív, nemzetközi népi szolidaritás, és hogy a spanyol nép nem áll egyedül igaz­ságos harcában, mert a világ becsületes emberei támogatják. A nemzetközi önkéntesek ugyanakkor nagy katonai segítsé­get is jelentettek. A Nemzetközi Brigád soraiban több mint 3000 csehszlovák önkéntes is harcolt. A harci a lakulatok közül az első cseh­szlovák alakulat a 13. brigád Kötelékében levő Gottwald Sza­kasz volt. Utána következett a troenovi J: n Žižkáról elneve­zett gépfegyverszázad, a Klement Gottwald Légelhárító üteg és a Jožo Májek Agyúüteg. A Kari Llebkhecht Ütegben is sok csehszlovák harcolt. 1957- ben alakult a csehszlovák Ma­saryk Zászlóalj. Megemlítendő még a Ján Amos Komenský­röl elnevezett korszerűen felszerelt tábori kórház, melyet a csehszlovák dolgozók küldtek a jándékba. A Spanyol Köztársaság megdöntése után a Nemzetközi Bri­gád volt harcosai folytatták h arcukat a fasizmus ellen épp oly elszántsággal és meggyőződéssel, mint annak idején Spa­nyolországban. E napokban Ma gyarországnn is az elsők között voltak, akik a népi köztársaság megsegítésére siettek. Megilletődve emlékezünk a Nemzetközi Brigád hős önkénte­seinek áldozatkész harcára. ;ALUD CAMARADAS Ez idén húsz éve! Hosszú veszélyes utakon végre eljutottunk egy castiliai kis faluba, amely legelőkkel és sző­lőkkel volt körülvéve. A spanyol pa­rasztok, agyondolgozott asszonyaik, nagyszemű gyermekeik olyan szivélyes­séggel és csodálattal fogadtak bennün­ket, hogy szinte szégyenkeztünk miat­ta. Hiszen még semmit sem tettünk ... Gépfegyveres századunknak „Troe­novi Ján Zižka" nevet adtuk. És a szá­zad minden tagja nemzetiségi különb­ség, nélkül beleegyezett ebbe. Hiszen Zižka katonasága a nép hadserege volt ugyanúgy, mint a mi interbrigádunk. Ő is a reakciós úri hadak és a sötétség ellen harcolt, mint mi. Mi is, magya­rok, szlovákok és csehek Žižka harci jelszavához akartunk igazodni, hogy „az ellenségtől ne féljetek, a létszá­mot ne nézzétek!" A magyar elvtársak a század egyik szakaszát a híres ma­gyar költőről, Petőfiről nevezték el. Mi csehek és szlovákok is beleegyez­tünk ebbe. mivel Petőfi forradalmár s a mi költőnk is. LUKÁCS TÁBORNOK írta : Ilja Erenburg Élt egy életrevaló, jókedélyű ember, akit mindenki szeretett. Min­denhez értett: könyvet irt, sereget ve­zényelt, a brigád teherautóit vezette és a brigádnál megnevettette bajtár­sait. Nyugodtan, jókedvűen, a győze­lemben bízva végezte irányító munká­ját. Igy volt ez Madridnál, így volt a Guadalajarán, így Jarama előtt. A pi­henés ritka napjaiban a múltról, az életről, a szerencséről csevegett a ka­tonákkal. Magyar dalokat énekelt ve­lük — aztán német, spanyol, bolgár dalokat. Teljes lényét a harcnak áldoz­ta. Lágyszívű volt, vidám, szívélyes. A tűzvonalban nyugodt mosollyal sé­tálgatott. Költő, művész, lélekbúvár — most minden idejét a töltények, és al­kalmas nyugvóhely szerzése foglalta el. Értett ahhoz, hogy kell a' győzelmet szorgalmasan előkészíteni. És hogy ér­tette, mint kell embereit saját példájá­val ösztökélni. Emlékszem egy estére a Guadalnjara egyik falujában, nem sok­kal a győzelmes hadmüvelet után: Lu­kács tábornok, a hajdani magyar hon­védtiszt, pajkosan táncoltatta a spanyol paraszt lányokat . Halála előtt néhány órával még tré­fálkozott borotválkozás közben: „Hagy­jatok most békén a stratégiával, még megvágom magam! ..." Spanyolországba jött, hogy szemé­lyesen támogasson egy idegen országot — és ez az idegen ország olyan lett számára, mint tulajdon szülőföldje. A spanyol parasztok maguk közül való­nak tekintették és barátságosan a vál­lára veregettek a fiatal táborttoknak. Holttestét Sietamos romjaihoz vit­ték. Forró nap volt. Ott merednek ég­nek Aragónia sziklacsúcsai. Ö olyan földön született, ahol zöld legelők hú­zódnak és gyakori, friss, tiszta zápor szakad. Katonái hallgatagon emelték öklü­ket az égnek. . „Dob pergett a szomorú seregben, . Mikor vezérünket temettük ..." A tizenkettedik brigád. Lu­kács brigádja ugyanabban az órában Huesca alatt állt. Hol nem voltak' már ők? Bobadllla, Morata de Tajuna, Bri­huega, Casa de Campu, vérrel írott dicső nevek. Egy öreg lengyel, Bcrg­mann, a Dombrowskt-zászlóalj sok börtönt szenvedett kommunista har cosa. halkan beszélni kezdett: „Lukács generális ..." Nem tudta tovább foly­tatni, sírva fakadt, mint egy gyerek. Benéztem a tábori kórházba Reg­lerhez. Sápadtan feküdt, rengeteg vért veszített és összeszorította a fogát, nehogy kiabáljon a fájdalomtól. Rög­tön ezt kérdezte: „Lukács"'" Lukács elérte az igazi gazdagságot: egy nagy beteljesült életet — és ezt oz életet odaadta a boldog élet győzel­méért. Holttestére ráhajoltak Valen­ciában a fiatal spanyol köztársaság zászlói — és ugyanabban az órában elvtársai, a tizenkettedik brigád, hasi rohamra indult... (1937. nov.) 1937 február elején Franco felkelő fasiszta egységei megpróbálkoztak a hősiesen harcoló Madrid teljes körül­zárásával. Az idegenlégiók, a marok­kóiak, az olasz páncélos alakulatok, a hitleri tüzérség és ' légierők Madrid alatt a Jarama folyónál indultak tá­madásba. Hatalmas támadásukkal, szemben a spanyol egységekkel együtt a Thälmann, a Párizsi Kommün, a Dimitrov és más nemzetközi brigádok indultak harcba. Ezekkel a zászlóaljak­kal mentek harcba a magyarok, szlo­vákok és a csehek, a „Troenovi Ján Zizka" század gépfegyveresei s a Di­mitrov-zászlóalj gyalogosai. Otthon a régi Csehszlovákiában az urak mindig egymás ellen uszítottak bennünket. De az interbrigádok meg­győzően válaszoltak: a Jarama folyón Madrid alatt megedződött a magyarok, szlovákok és csehek testvériessége, életre-halálra szóló barátsága. A harc­ban egyik a másikra volt utalva, köl­csönösen védte bajtárs a bajtársat, kö­zös ellenség ellen harcoltunk, harcol­tunk azért, hogy nemzeteink fasiszták , nélkül, békében és testvériségben él­jenek. A nemzetközi brigádok voltak á nemzetek közti harcos testvériség élosztagai. Ki mondja azt, hogy húsz éve annak, hogy együtt harcoltunk a fasizmus ellen? Hát talán ez a harc nem foly­tatódik? Ki merné állítani még ma a magyarországi események után, hogy a fasizmus már nem fenyeget? A fa­siszták csak a szükség szerint forgat­ják a köpönyeget. ' A budapesti nehéz napokban ott voltak az intorbrigád csehszlovákiai tagjai is. Beszéltem egyikükkel, meg akartam tudni, hogyan viselkednek azok, akíkKel egykor Madrid alatt áll­tam a lövészárkokban. És csak azt tud­tam mep, amit vártam és amit termé­szetesnek tartottam: a magyar elv­társak, a nemzetközi briqáď volt ön­kéntesei hallgattak pártjuk felhívására és harcba indultak az ellenforradalom ellen. Sokan elestek ebben a küzde­lemben Gyászoljuk az elesett elvtár­sakat. De büszkék is vagyunk rájuk, íme, ilyenné nevelt bennünket a kom­munista párt. Ennyire megedzette erőnket az Interbríciád. Josef Pros, a volt Nemzetközi Brigádok önkéntese

Next

/
Oldalképek
Tartalom