Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-23 / 327. szám, péntek

MlDRWŇIĽ PRÁGlERT IS FOLYT A HARC <yí Qlaiizpiközi QjdgÁd uicLuléjö, Madrid határán, állunk a vártán, állunk: vas ha sulykol, vér ha elkever. Állunk a vártán, Madrid népe álmán, állunk: tank ha dönt, ha száz pokol teper. Rajta, csak rajta, törhetetlen fajta, rajta, tankok ellen száz halálon át'. Rajta, rajta, rajta: végső diadalra, rajta, ezernyelvű — egyszívű brigád! Ezer a nyelvünk, egy a szerelmünk: szabad földön, szabad boldog nemzedék'. Ajkuiiknak átkát, bosszúnknak lángját szélvész, vörös kakas hordja szerteszét! Rajta, csak rajta ... Madrid határán éjt-nap a vártán, állunk ronthatatlan élő sorfalat! Madrid határán serken még a holt is, serken, talpra ugrik, puskatust ragad! Rajta, csak rajta ... KOMJÁT ALADÁR Ötvennégy nemzet fiai között a fasizmus ellen Hl'SZ EVVEL ezelőtt, 1936 novemberében kezdték meg a XV. Nemzetközi Brigiid szervezését. Főleg csehszk>vakokból, balkáni és olasz önkéntesekből. Adelante! Avanti! Do predu! Előre! — hallatszott megannyi nyelven Madrid közelében e jaramai fronton, amikor a zászlóalj először ment ellentámadásba az állig felfegyverzett falangista, mór és egyéb fanatizált fasiszta egységek ellen. Az ellenséget még nem láttuk, de a halál már is kegyetlenül aratott köztünk. — Hol az Istenben van hát az ellenség?! — méltatlankodott a farkasdi Morvái Gabi. — V periód tovariši! — kiáltotta mongoliai zászlóalj parancsnokunk. Végül felderítettük a mór katonákat, az olajfák sűrű lombjaiban rejtőző és onnan tüzelő ellenséget. Most már mi sem maradtunk adósok elesett bajtársainkért. Hullott az ellenség is, akár csak ősszel a falevél. Az ellenség újabb erősítést kapott. Súrú csatárláncokban szökeilt felénk. Puskáink áttüzesedtek a gyors tüzeléstől. Elesett bajtársainktól még kéthárom puskát vettünk magunkhoz, hogy váltott puskákkal ritkíthassuk az ellenség sorait. Az ágyúk bömbölése, a gránátok, aknák robbanása és a gépfegyverek ropogása miatt szakaszunk nem vette észre, hogy századunk jobbra húzódott, hogy segítséget nyújtson a szorongatott helyzetben levő XI. brigádnak, a német és magyar elvtársaknak. FRANCIA és belga önkéntesek jöttek helyükre. Középkorú, pedrett bajuszú francia önkéntes foglalt közelemben tüzelőállást, nyugalma, magaHogyan harcol i Francóék ellen Miklós, a komáromi magyar fiú MORATA DE TAJUNA mellett dúl a harc. Francóék óriási erőfeszítéseket tesznek, hogy a kormány csapa tokát kivétsék állásaikból. 15 Jurikerstipusú bombavetőgép közeledik a kormánymilicia állásai fölé. Ezen a szakaszon teljesít szolgálatot a Gottwaldról elnevezett légelhárító üteg is, melynek legénysége mintaszerű fegyelmével, elsőrendű katonai teljesítményével az elsők közé tartozik. Miklós, a komáromi magyar fiú is a Gottwald-üteg katonája. Agyúkezelő. Most, hogy az ellenséges repülők közelednek, gyorsan kell tölteni. Oda kell kiáltani hangos ágyúszóval: „No pasaran — nem törnek át!" A gyors munka közben Miklós ujját bekapja az ágyú zflvárzata. Ujja hegyét csak a bőr tartja. A munka beszüntetése azonban azt jelentené, hogy az ágyú nem tüzelhet. Az ellenséges repülők azonban közelednek ... egy pillanat és gyilkos üdvözletükhalált és pusztulást okoz. Miklós nem sokat gondolkozik: gyorsan a szájába dugja "ujját és — leharapja a sérült újjperecet. Homlokát ellepi a veríték, fogát összeszorítja: de tölt és tölt rendületlenül. Agyúja három és fél perc alatt 64 lövést ad le, többet, mint bármely ágyúja az ütegnek. Két repülőgép zuhan le a magasból ... Sűrű füstfelhő borltja az eget. Az ellenséges repülőraj visszafordul és hanyatt-homlok menekül... lGY HARCOLT Miklós, a komáromi magyar fiú Morata de Tajuna mel-" lett az Úrnak 1937-ik esztendejében. * * * HOSZ ÉV múlva látogatott meg bennünket Miklós, aki egy magyarországi traktor- és gépállomás vezetője. Épp az ellenforradalom véres kísérlete előtt ment vissza. A minap kaptunk róla hírt, hogy életveszélyben van, többet nem tudtunk meg. Feltételezhető, hogy elveihez híven nem nézhette tétlenül az ellenforradalmárok ténykedését és kiállt a népköztársaság, a szocializmus védelmére. És itt sem törtek át! biztonsága lenyűgözött. Miközben szemlélte az ellenség mozgását, megpederte bajuszát, szívott a pipájából, köpött egy hegyeset, mintha ezzel is megvetését fejezte volna ki a spanyol nép leigázói iránt, aztán célzott és csak biztosra lőtt. Spanyolország terraszos vidéke helyenként könnyű felvonulási terepet biztosított a támadóknak. Mintha csak a földből bújtak volna elő, alig 40— 50 méternyi távolságra előttünk ellenséges tankok bukkantak fel. Pokoli gépfegyvertüzet zúdítottak ránk. Heilyzetünk reménytelenné vált. Ügy látszott, hogy a frontszakasz védelme tarthatatlan. A tűzpárbaj zajéban csak akkor vettem észre a mögöttünk közeledő nehéz tankokat, amikor már közvetlen . közelembe értek. Megváltoztattam a fekvésem irányát. nehogy a földbe tiporjanak a hatalmas, huszonnyolctonnás tankok. Azt hittem, bekerített az ellenség. Amikor az első tank mellém érkezett, megállt. Kinyílt kupolájának a fedele és egy vörös csillagos tankista, kedves mosolygású fiatal katona üdvözölt: Salud kamarát! Kgye fasiszti? Közben néhány hosszútokos orosz cigarettát dobott felém. A SZOVJET gyártmányú tankok az általam megadott irányba tüzeltek hosszúcsövú ágyújukból. Nyomukban három olasz fasiszta tank kupolája telitalálat következtében úgy nyílott széjjel, mintha csak kartonból készültek volna. Tankjaink segítségével visszavertük áz ellenséges támadást. Száraz József,< a volt Nemzetközi Brigádok önkéntese. Utazás a forrongó Spanyolországba A párizsi „Care d'Austerlitz" hatalmas üvegcsarnokában tetőfokra hágott az izgalom. Az egyik mellékvágányon különvonat várt az indulásra. Utasai nem a szokott esti vonatokon vidékre hazaiérő francia polgárok. Az egyik fülkében vígkedélyü franciák, a másikban Olaszok, emitt német, ott svéd meg magyar hangfoszlányokat hallunk. A párizsi pályaudvar ezen a nyirkos novemberi estén a világ minden tájából összesereglett önkénteseket készült búcsúztatni. A mi fülkénkben Pepek Toman, cseh villanyszerelő mesélte épp el egyik katonai élménytét, amire Karol Kríž, a nyitrai repülő replikázott. Rajtunk kívül míg belgiumi bán"ászok la ültek a fülkében, meg egy svájci, Müller nevezetű szerelő. Jól beszélt franciául meg spanyolul -is német aiiyanyalvén kívül. Befogtuk tolmácsnak, » miután a szomszéd fülkében is szükség volt' rá,. berekedt és kiszáradt torkát gyakran öblögette piros francia borral, úgyhogy, egy idó múlva mi segítettük ki, ha eiakadt a nyelve. A feszült csendet aüdig csak a sistergő QOZ zavarta meg. De most egyszerre ezernyi torokból tört fel a viiáa munkásainak nemzetközi indulója: Fel, fel ti rabjai a földnek, fel. M te éhes proletár ..'. Európa maid milidon nyelvén énekeltük a harci indulót, amelvnek akkordjai betöltötték a hatalmas csarnokot A vasúti munkások is velünk énekeltek, kalanacsukat balkézre fogva, jobb kezük ökölbeszorulva lendült a neufront-üdvözíetre. Ez a harc lesz a végső, csak összefogn' hát... Sebesen száguld a vol.iat djél felé, hogy a cerberési alagúton at a harcoló spanyol földön kirakja utasait és a Port bou-i állomáson az európainál szélesebo vágányú vonatba üljenek át, A határállomás várótermében spanyolui és franciául üdvözöltek a helyi hatóságok kiküldöttjei, amiből bizony sokat nem értettünk, de együtt tapsoltunk i többiekkel. Egyet azonban megértettünk: Solidaridad intemationai. Nemzetközi szolidaritás. A figuerasi állomáson vörös zászlókkal, rezesbandával, narmccsal és könnyes szemekkel várt a lakosság, legtöbbje fiatal, meg kendős dolgozó aszony. A svájci Müller Inem győzi a fordítást. Egy idősebb néni . hálásan simogatja a lengyel bányászt, amiért otthagyta asszonyát, Mét gyermekét és eljött vérét és életét feláldozni a spanyol nép szabadságáért. De nemcsak a spanvol nép ügyéről volt itt szó. Mindannyian meg voltunk győződve arről, hogy ha itt sikerül megállítani a fasizmus előretörését, akkor * béke ügye meg van mentve hosszabb időre. Ez a meggyőződés vitt bennünket annál is inkább, mert köztársasagunkat a hitleri Németország fenyegette és tudtuk, hogy Madridnál Prágát is védjük. Megtanultuk mi az a: No pasaran! Nem törnek át a fasiszták, ha az egységes munkásosztály köré tömörülnek a dolgozó kisés köziápparasztok, mea a többi dolgozó rétegek. Steril Jenő, a volt Nemzetközi Brigádok önkéntese A NEMZETKÖZI BRIGÁD HÚSZ ÉVE úsz évvel ezelőtt alakult az első Nemzetközi Brigád, mely ÍMRI négy zászlóaübó) állott: a francia, az olasz, a lengyel és az Edgár Andréról elneveze tt nemzetközi zászlóaljból. A zászlóaljakat fokozatosan brigádokká bővítették ki. A Nemzetközi Brigád ragiain ak jelenléte és harca óriási erkölcsi erőt, segítséget jelentett a harcoló spanyol népnek. Bizonyítékul szolgált annak, hogy létezik egy aktív, nemzetközi népi szolidaritás, és hogy a spanyol nép nem áll egyedül igazságos harcában, mert a világ becsületes emberei támogatják. A nemzetközi önkéntesek ugyanakkor nagy katonai segítséget is jelentettek. A Nemzetközi Brigád soraiban több mint 3000 csehszlovák önkéntes is harcolt. A harci a lakulatok közül az első csehszlovák alakulat a 13. brigád Kötelékében levő Gottwald Szakasz volt. Utána következett a troenovi J: n Žižkáról elnevezett gépfegyverszázad, a Klement Gottwald Légelhárító üteg és a Jožo Májek Agyúüteg. A Kari Llebkhecht Ütegben is sok csehszlovák harcolt. 1957- ben alakult a csehszlovák Masaryk Zászlóalj. Megemlítendő még a Ján Amos Komenskýröl elnevezett korszerűen felszerelt tábori kórház, melyet a csehszlovák dolgozók küldtek a jándékba. A Spanyol Köztársaság megdöntése után a Nemzetközi Brigád volt harcosai folytatták h arcukat a fasizmus ellen épp oly elszántsággal és meggyőződéssel, mint annak idején Spanyolországban. E napokban Ma gyarországnn is az elsők között voltak, akik a népi köztársaság megsegítésére siettek. Megilletődve emlékezünk a Nemzetközi Brigád hős önkénteseinek áldozatkész harcára. ;ALUD CAMARADAS Ez idén húsz éve! Hosszú veszélyes utakon végre eljutottunk egy castiliai kis faluba, amely legelőkkel és szőlőkkel volt körülvéve. A spanyol parasztok, agyondolgozott asszonyaik, nagyszemű gyermekeik olyan szivélyességgel és csodálattal fogadtak bennünket, hogy szinte szégyenkeztünk miatta. Hiszen még semmit sem tettünk ... Gépfegyveres századunknak „Troenovi Ján Zižka" nevet adtuk. És a század minden tagja nemzetiségi különbség, nélkül beleegyezett ebbe. Hiszen Zižka katonasága a nép hadserege volt ugyanúgy, mint a mi interbrigádunk. Ő is a reakciós úri hadak és a sötétség ellen harcolt, mint mi. Mi is, magyarok, szlovákok és csehek Žižka harci jelszavához akartunk igazodni, hogy „az ellenségtől ne féljetek, a létszámot ne nézzétek!" A magyar elvtársak a század egyik szakaszát a híres magyar költőről, Petőfiről nevezték el. Mi csehek és szlovákok is beleegyeztünk ebbe. mivel Petőfi forradalmár s a mi költőnk is. LUKÁCS TÁBORNOK írta : Ilja Erenburg Élt egy életrevaló, jókedélyű ember, akit mindenki szeretett. Mindenhez értett: könyvet irt, sereget vezényelt, a brigád teherautóit vezette és a brigádnál megnevettette bajtársait. Nyugodtan, jókedvűen, a győzelemben bízva végezte irányító munkáját. Igy volt ez Madridnál, így volt a Guadalajarán, így Jarama előtt. A pihenés ritka napjaiban a múltról, az életről, a szerencséről csevegett a katonákkal. Magyar dalokat énekelt velük — aztán német, spanyol, bolgár dalokat. Teljes lényét a harcnak áldozta. Lágyszívű volt, vidám, szívélyes. A tűzvonalban nyugodt mosollyal sétálgatott. Költő, művész, lélekbúvár — most minden idejét a töltények, és alkalmas nyugvóhely szerzése foglalta el. Értett ahhoz, hogy kell a' győzelmet szorgalmasan előkészíteni. És hogy értette, mint kell embereit saját példájával ösztökélni. Emlékszem egy estére a Guadalnjara egyik falujában, nem sokkal a győzelmes hadmüvelet után: Lukács tábornok, a hajdani magyar honvédtiszt, pajkosan táncoltatta a spanyol paraszt lányokat . Halála előtt néhány órával még tréfálkozott borotválkozás közben: „Hagyjatok most békén a stratégiával, még megvágom magam! ..." Spanyolországba jött, hogy személyesen támogasson egy idegen országot — és ez az idegen ország olyan lett számára, mint tulajdon szülőföldje. A spanyol parasztok maguk közül valónak tekintették és barátságosan a vállára veregettek a fiatal táborttoknak. Holttestét Sietamos romjaihoz vitték. Forró nap volt. Ott merednek égnek Aragónia sziklacsúcsai. Ö olyan földön született, ahol zöld legelők húzódnak és gyakori, friss, tiszta zápor szakad. Katonái hallgatagon emelték öklüket az égnek. . „Dob pergett a szomorú seregben, . Mikor vezérünket temettük ..." A tizenkettedik brigád. Lukács brigádja ugyanabban az órában Huesca alatt állt. Hol nem voltak' már ők? Bobadllla, Morata de Tajuna, Brihuega, Casa de Campu, vérrel írott dicső nevek. Egy öreg lengyel, Bcrgmann, a Dombrowskt-zászlóalj sok börtönt szenvedett kommunista har cosa. halkan beszélni kezdett: „Lukács generális ..." Nem tudta tovább folytatni, sírva fakadt, mint egy gyerek. Benéztem a tábori kórházba Reglerhez. Sápadtan feküdt, rengeteg vért veszített és összeszorította a fogát, nehogy kiabáljon a fájdalomtól. Rögtön ezt kérdezte: „Lukács"'" Lukács elérte az igazi gazdagságot: egy nagy beteljesült életet — és ezt oz életet odaadta a boldog élet győzelméért. Holttestére ráhajoltak Valenciában a fiatal spanyol köztársaság zászlói — és ugyanabban az órában elvtársai, a tizenkettedik brigád, hasi rohamra indult... (1937. nov.) 1937 február elején Franco felkelő fasiszta egységei megpróbálkoztak a hősiesen harcoló Madrid teljes körülzárásával. Az idegenlégiók, a marokkóiak, az olasz páncélos alakulatok, a hitleri tüzérség és ' légierők Madrid alatt a Jarama folyónál indultak támadásba. Hatalmas támadásukkal, szemben a spanyol egységekkel együtt a Thälmann, a Párizsi Kommün, a Dimitrov és más nemzetközi brigádok indultak harcba. Ezekkel a zászlóaljakkal mentek harcba a magyarok, szlovákok és a csehek, a „Troenovi Ján Zizka" század gépfegyveresei s a Dimitrov-zászlóalj gyalogosai. Otthon a régi Csehszlovákiában az urak mindig egymás ellen uszítottak bennünket. De az interbrigádok meggyőzően válaszoltak: a Jarama folyón Madrid alatt megedződött a magyarok, szlovákok és csehek testvériessége, életre-halálra szóló barátsága. A harcban egyik a másikra volt utalva, kölcsönösen védte bajtárs a bajtársat, közös ellenség ellen harcoltunk, harcoltunk azért, hogy nemzeteink fasiszták , nélkül, békében és testvériségben éljenek. A nemzetközi brigádok voltak á nemzetek közti harcos testvériség élosztagai. Ki mondja azt, hogy húsz éve annak, hogy együtt harcoltunk a fasizmus ellen? Hát talán ez a harc nem folytatódik? Ki merné állítani még ma a magyarországi események után, hogy a fasizmus már nem fenyeget? A fasiszták csak a szükség szerint forgatják a köpönyeget. ' A budapesti nehéz napokban ott voltak az intorbrigád csehszlovákiai tagjai is. Beszéltem egyikükkel, meg akartam tudni, hogyan viselkednek azok, akíkKel egykor Madrid alatt álltam a lövészárkokban. És csak azt tudtam mep, amit vártam és amit természetesnek tartottam: a magyar elvtársak, a nemzetközi briqáď volt önkéntesei hallgattak pártjuk felhívására és harcba indultak az ellenforradalom ellen. Sokan elestek ebben a küzdelemben Gyászoljuk az elesett elvtársakat. De büszkék is vagyunk rájuk, íme, ilyenné nevelt bennünket a kommunista párt. Ennyire megedzette erőnket az Interbríciád. Josef Pros, a volt Nemzetközi Brigádok önkéntese