Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-23 / 327. szám, péntek

Klemen t Qottivald : Harcolunk és harcolni fogunk Törhetet,s n ^y^gten a proletárállamért, a munkások államáért. A FASIZMUS ELLEN parasztok államáért M inéi nagyobb veszedelem fe­nyegeti ezt a kapitalista uralmat, Önök annál brutálisabban lépnek fel a munkássággal szem­ben. Önök ma még mézesmadzag­gal igyekeznek félrevezetni a mun­kásságot, de eljön az idő, amikor szakítanak ezzel s durva erőszak­kal mennek neki a munkásságnak, akárcsak a nyílt fasiszták. Tehát, amint már elmondottam: a szociálfasiszta kormány e kapita­lista rezsimnek válságát a munkás­ság rovására akarja majd megol­dani, nyílt diktatúrát akar majd bevezetni, siettetni akarja az in­tervenciós háborút a Szovjetunió el­len. Ismétlem: akarja majd. A dolgozó nép ellen elkövetett első brutális tetteikkel hadat üzen- ! nek a munkásoknak. Hadat üzen­nek a munkásoknak és a kommu­nista pártnak. Jó, mi ezt á kihívást elfogadjuk, mi ezt a kihívást vi­szonozzuk! (Kiáltozás.) Mijük van Önöknek? Vannak iskoláik, vannak templomaik, van­nak rotációsgépeik, bértolinokaik, bérszónokaik és pornográfiájuk. Vannak spiclijeik, rendőreik, zsan­dáraik, hadseregük, börtöneik és vannak akasztófáik is. Vannak szo­ciálfasisztáik, akik még ma is pó­rázon vezetik és a kapitalisták szekerébe fogják a munkások je­lentékeny részét. (Állandó kiáltó- . zás.) De ne felejtsék el, hogy a | legocsmányabb pornográfia sem : csillapítja az éhséget, hogy a szu-« ronnyal sokmindent lehet csinálni, csak éppen ülni nem lehet rajta, hogy a szociálfasiszta* méreg ellen ' jó ellenméreg van, mégpedig a ' munkások és a kommunista párt tapasztalatai. Ne feledjék, hogy mindazzal, amivel Önök rendelkez­nek, az orosz cári kormány még nagyobb bőségben rendelkezett. És ezt a kormányt mégis úgy szétver­ték, hogy maradványai a világ minden sarkába szóródtak el. Mije von ezzel szemben a prole­tariátusnak ? A proletariátusnak l elsősorban számbeli fölénye van.' (Állandó kiáltozás). A proletariá­tusnak. robotban és kemény har­cokban megacélosodott ökle, szí­vóssága, kitartása, harckészsége van, mert a proletariátus az a fia­tal társadalmi osztály, amely az egész világért verekszik Önökkel. Nem Önök, hanem a munkások, a proletárok állnak az esztergapa­dok mellett, amelyeken a puskák és ágyúk csöve forog. Nem Önök, hanem a proletariátus szereli és kezeli a páncélautókat, tankokat és repülőgépeket. És a hadseregben szolgáló fiatal fiúk nagyrésze, a ka­tonák nagyrésze nem Önökhöz, ha­nem hozzánk, a proletárokhoz tartozik. De a proletariátusnak fő­képpen kommunista pártja és Szovjetuniója van. D ennünket, kommunistákat akarnak Önök itt nevetsé­gessé tenni. Önök, akik szakasztott olyanok, mint a hadigazdagok, — parvenü népség! Az újdonsült pá­pista pápébb a pápánál: Önök közül sokan rongyos nadrágban jártak, mielőtt bekapcsolódtak vol­na a munkásmozgalomba. (Kiálto­zás) és ma kinevetik a gyárimun­kást. Azt Íratják újságjaikba, hogy a kommunista képviselőket a pisz­kos gallér jellemzi. Önöknek ugyan tiszta a gallérjuk, de piszkos a lelkük! Az Önök kényszeredett rö­heje mögött a parvenü lelke, a ha­digazdag lelke húzódik meg. És az a fintor, amivel felénk fordulnak, szintén kényszeredett, nem őszin­te, a fintor mögött aggodalom és félelem bujkál. (Lárma, kiáltozás). Azt mondják, hogy senkiháziak va­' gyünk, hát az ördögbe is, miért foglalkoznak annyit ezekkel a sen­kiháziakkal ? Kérdezzék meg bármelyik rend­őrt, bármelyik spiclit, hiszen egyik­nek sincsen egyéb dolga, mint hogy a kommunisták után szaladgáljon! Miért tartják, készenlétben besú­góik és rendőreik egész hadseregét e senkiháziak ellen? — Miért tilt­ják be és kobozzák el a senkiháziak sajtóját? Miért kergetik szét gyű­léseiket? Miért pocsékolnak millió­kat arra, hogy pártunk felbomlasz- ! tása céljából áruló lelkeket vásá­roljanak sorainkban? Miért zárják hónapokra és évekre börtönökbe legjobb kommunista funkcionáriu­sainkat? És végül miért dobálnak ki bennünket kommunista képvi­selőket ebből a parlamentből? Miért? Mert kommunisták va­gyunk! Azért teszik ezt, mert tud­ják, hogy csak mi védjük a mun­kások érdekeit. Mert tudják, hogy egy szép napon kitekerjük az Önök nyakát éppúgy, ahogy az orosz bolsevikok tekerték ki a cár, a burzsoázia és Kerenszkij nyakát. Önök azt állítják, hogy mi az állam ellen harcolunk. vIgen! Har­colunk az olyan állam ellen, amely­ben a bankok, gyárak, nagybirto­kok a kapitalisták kezén vannak. Harcolunk az olyan állam ellen, amelynek gépezete a munkásság elleni erőszak eszköze a kapitalis­ták kezében. Harcolunk az olyan 1 állam ellen, amelyben a dolgozó nép túlnyomó része gazdaságilag és politikailag rabszolgasorban sínylő­dik. (Kiáltozás.) Szóval az Önök kapitalista, imperialista állama el­len harcolunk. Mi harcolunk .és harcolni fogunk a proletárállamért, a parasztok államáért. Azt .mondják, hogy megszegjük a törvényt. Igen! Megszegjük azokat a törvényeket, amelyek ér­telmében az éhes proletárt és a kétségbeesett munkásanyát bebör­tönzik, miközben az Önök társasá­ga olyan emberekből áll, akiknek az Önök törvényei szerint is bör­tönben a helye. egszegjük és meg fogjuk szegni azokat a törvénye- 1 ket, amelyek értelmében a prole­tárnak csupán hallgatni, robotolni és magát nyúzatni van joga, ame­lyek értelmében a kapitalistáknak korlátlan joga van kizsákmányolni a munkást. Megszegjük és meg is fogjuk szegni azokat a törvénye­ket (a koalíciós pártok képviselői felháborodottan kiáltoznak. — Slá- viček képviselő: „Es ezért börtönbe fognak jutni!") amelyek értelmében a munkások béréből levonják az adót és a kapitalisták adójából milliókat írnak le. Megszegjük és meg is fogjuk szegni azokat a tör­vényeket, amelyek értelmében a proletárokat a háború vágóhídjára akarják vinni pénzeszsákjaik érde­kében. Szóval megszegjük az Önök törvényeit és olyan proletártörvé­nyekért harcolunk, amelyek lehe­tővé teszik, hogy Önöknek necsak a körmükre koppintsunk, hanem a hasukra is. Önök azt mondják, hogy bom lasztjuk a hadsereget. Igen! Mi bomlasztjuk azt a hadsereget, ame­lyet a nép ellen és a Szovjetunió ellen akarnak felhasználni. Bom­lasztjuk azt a hadsereget, amely­nek Önök parancsolnak és amely­ben a munkásokat csak ágyútölte­léknek használják. Szóval bom­lasztjuk és bomlasztani fogjuk az Önök kapitalista hadseregét és vörös hadseregért, proletárhadse­regért harcolunk. Az Önök röheje és ordítozása ellenére felbomlaszt­juk ezt a hadsereget a katonák egyetértésével és segítségével! Erre mérget vehetnek. Önök azt mondják, hogy uszítunk és zavarjuk a nyugalmat. Igen! Uszítunk és zavarjuk az Önök nyu­galmát. (Ellenkezés a jobboldalon). Mi az éhes munkásokat ráuszítjuk a nagybirtokosokra, az elnyomott nemzetet ráuszítjuk az elnyomókra, a katonákat ráuszítjuk a táborno­kokra és a kis állami hivatalnoko­kat a miniszterekre. Szóval uszítani fogunk és zavarni fogjuk az Önök nyugalmát. (Különböző közbekiál­tások.) Egy percre sem hagyjuk Önöket békén, nehogy nyugodtan emészthessék meg azt, amit a pro­letariátusból kifacsartak. (Zemihová képviselőnő: „Elnök úr, teljesítse kötelességét."') Ejnye, ejnye, Zemí­nová úrnő, hát mégiscsak gumi­bot! Mi, Zeminová úrnő, zavarni fogjuk az Önök nyugalmát, amely a szegény ember számára a börtön vagy a sír nyugalma. Mi a prole­tariátus igazi nyugalmáért harco­lunk, amelyet csak akkor ér.h^tünk el, ha elsöpörtük az Önök ural­mát. (Zeminová képviselőnő: „Mi építettük az államot, és nem ma­guk','. — Sláviček képviselő: „Ma­guk kevés érdemet szereztek eb­ben'.") Bizony, az Önök kapitalista államának építésében nem szerez­tünk érdemeket, szégyelnénk ma­gunkat, ha a mi érdemünk volna az Önök kapitalista állama. (Egy hang: „Miért nem mennek Orosz­országba?") Azért, hogy az Önök kapitalista Csehszlovákiájából szo­cialista köztársaságot csináljunk! \/ égül azt mondják, hogy Moszkva kommandója alatt állunk, és onnan vesszük tu­dományunkat. Nos, ez így van: Önök a Živnobanka, Petschek, Wei­mann, Preiss kommandója alatt állnak, Önök a Népszövetség, azaz az imperialista ragadozók szövet­sége kommandója alatt állnak. Önök petschekektöl, weimannoktól, rothschildoktól és preissoktól szerzik tudományukat, hogy az ed­diginél még jobban kizsákmányol­hassák a dolgozó népet. Mi a csehszlovák proletariátus pártja vagyunk és legfőbb forra­dalmi vezérkarunk valóban Moszk­va. Mi Moszkvába járunk tanulni — és tudják, hogy mit? Mi Moszk­vába járunk megtanulni az orosz bolsevikoktól, hogyan tekerjük ki az Önök nyakát. (Kiáltozás.) És Önök tudják, hogy az orosz bolse­vikok mesterek ebben! (Zaj, kiálto­zás.) Bennünket nem tudnak megvá­sárolni, bennünket nem tudnak megtörni, bennünket nem tudnak szétbomlasztani! Lepénzeltek egy áruló bandát, azt hitték, felbom­lasztják a kommunista pártot, s aztán tátott szájjal álltak, amikor ügynökeiket kidobáltuk a kommu­nista pártból. Igazi hajszákat rendeztek elle­nünk, lovasrohamokat szerveztek ellenünk, de mágis háromnegyed millió választó r.dta le ránk szava­zatát. Száz és száz emberünk ül bör­tönben, további ezrekre vár ugycn­ez a sors, de tízezrek fognak he­lyükre állni. Bennünket nem törnek meg, bennünket nem vásárolnak meg! Mi könyörtelen harcot hirdetünk Önökkel és szociálfasiszta kormá nyukkal szemben. Harcolni fogunk Önök ellen és az Önök kormánya ellen a munká­sok és kisalkalmazottak minden karéj kenyeréért, küzdeni fogunk a tisztességes munkanélküli-segé­lyért, harcolni fogunk a lakbérek emelése ellen, a lakbérek csökken­téséért, harcolni fogunk az Önök rablógazdálkodása ellen a betegse­gélyzőpénztárakban, harcolni'' fo­gunk a falusi nincstelenek, zsellé­rek és a kisparasztok követelései­ért, harcolni fogunk az utcáért, a sajtószabadságért, a gyülekezési szabadságért, az egyesülési sza­badságért, a proletariátus sztrájk­szabadságáért. Az Önök fasiszta rendőrterrorja ellen megszervezzük a proletárvédelmet. Harcolni fogunk ebben az or szágban a nemzetiségek elnyomása ellen és az elnyomott nemzetek fel­szabadításáért. Harcolni fogunk az Önök imperialista háborúja ellen, a polgárháborúért. Dolgozni fogunk a Szovjetunió győzelméért és az Önök vereségéért! E napi harcok során a dolgozó nép ráeszmél arra, hogy az Önök uralmával le kell és le lehet szá­molni: fegyveres felkeléssel, társa­dalmi forradalommal, proletárdik­tatúrával. Hogy a proletárok kisajátíthas­sák a bankokat, a gyárakat, a lánc­kereskedőket! Hogy a földmunká­sok és kisparasztok kisajátíthassák a nagybirtokosokat! Hogy ebben az országban az elnyomott nemzetek lerázhassák elnyomóikat. (Állandó kiáltozás.) Majd elmegy a kedvük a nevetéstől! Klement Gotíwaíd Müvei V. kötelének magyar kiadása Klement Gottwald müveinek V. kö­tete az 1953 októberétől 1954 júliu­sáio terjedő időszakban irt cikkeket, az ugyanebben az időszakban elmon­dott beszédeket és egyéb ekkor ke­letkezett dokumentumokat tartalmaz­za. Ezt az időszakot az jellemzi, hogy a gazdasági válságot gazdasági pangás váltotta fel. Az általános gazdasági válság és az azt követő gazdasági pangás bizonyította, hogy a kapitalista rendszer alapjában megingott. Ugyan­akkor a Szovjetunió politikailag és gazdaságilag is megerősödött, az egész kapitalista világra kiterjedő gazdasá­gi válság egyáltalán nen\ érintette. A gazdasági válság következtében a kapitalista társadalomban kiéleződtek az ellentétek a kapitalisták és a mun­kások között. A munkások erőteljesen védekeztek az ellen, hogy a válság súlyos kovetkézményeit ők viseljék. A burzsoázia kivezető utat keresett eb­ből a kapitalizmus alapjait megrendí­tő válságból. Ezt a kivezető utat a fasizmusban, vagyis a burzsoázia nyílt, erőszakos uralmában látta. Hitler uralomra jutása mélyen hatott az európai országok dol­gozóira, különösen a munkásosztály széles rétegeire. A dolgozók megér­tették. hogy a szolgaság, az elnyomás és egy új szörnyű háború veszélye fe­nyegeti őket. Az egyes országok mun­kássága a kommunista pártok vezeté­sével ellenállást fejtett ki a burzsoá kormányok fasizáló és háborús politi­kája ellen. Olyan nemzetközi helyzet alakult ki. melyet egyrészt a németországi fa­siszta hullám elindulása és annak kap­csán Németország, Japán, Olaszország fasiszta államtömbjének megalakulá­sa, valamint az európai reakciós és fasiszta körijji előretörése, másrészt a dolgozók ellenállásának fokozódása jellemez. Ez utóbbi főképp az osztrák munkások 1934-es felkelésében és a proletariátusnak különféle országokban lefolytatott tömegsztrájkjaiban és po­litikai harcaiban, valamint az egysé­ges antifasiszta front kialakulásában mutatkozott. E tekintetben a legna­gyobb sikert Franciaországban érték el. ahol a szocialista párt vezetősége kénytelen volt elfogadni a kommu­nisták felhívását az egységes antifa­siszta és háborúellenes front megala­kítására. M i ezt a harcunkat meg fog­juk vívni tekintet nélkül az áldozatokra, céltudatosan, szívó­san, mindaddig, afttíg az Önök uralmát el nem söpörjük. (Részlet az 1929. december 21-én elmondott első parla­menti beszédből.) Mindezek az események Csehszlovákiában is visszhangra talál­tak. A dolgozók és főképp a munkások köréhen a fasizmus ellen ellenállást váltottak ki. Ennek alapján Csehszlo­vákia Kommunista Pártja harci fel­adatául tűzte ki az egységes antifasisz­ta front megalakítását Csehszlovákiá­ban. A szocialista pártok vezetősége elutasította ugyan a kommunista párt ajánlatát az egységfront létesítésére, de az üzemekben mégis gyakran si­került megvalósítani az üzemi munkás­ság egységfrontját. Ugyanakkor azon­ban a reakció sem maradt tétlen. A burzsoá kormány azon volt, hogy min­den eszközzel ' lehetetlenné tegye a proletariátus forradalmi élcsapatának, a kommunista pártnak tevékenységét. A kommunista párt azonban nem tört meg, és funkcionáriusai, tagjai nem csüggedtek el, hanem felvették a harcot legális és illegális eszközök­kel. Az 1933-as és 34-es időszakban igen súlyos feltételek között folyt a párt tevékenysége, de a párt helytállt és különösen széles egységfront létesí­tésével törekedett gátat vetni a fa­sizmus terjedésének és érvényesülf­sének Csehszlovákiában. tátott antifasiszta és háborúellenes harcra. Ez pedig csak meggyőzéssel valósítható meg. Ahhoz az szükséges — mondja Gottwald elvtárs — hogy „a kommunista a tömegnek a teljes igazat mondja, még ha a tömeg még nem is érti meg ..." Abban az időszakban a párt fontos feladata volt meghiúsítani a burzsoázia tervét, amely fasiszta céljainak meg akarta nyerni a középrétegeket, főképp a parasztságot. Gottwald elvtárs cik­keiben megmutatta a parasztságnak, hogy az agráriusok és a nagykapitalis­ták meglopják őket, a mezőgazdasági termékek árát csökkentik, hogy a kis­parasztoktól olcsón felvásárolják a termékeket és azután jóval drágábban adják el. Végül pedig cikkében így szól a parasztokhoz: „Jó a termés — bajban vagytok. Rossz a termés, me­gint csak bajban vagytok. Nem látjá­tok-e ebből parasztok, hogy nyomorú­ságtok oka nem az időjárási zavarokban, hanem valami másban van? Igen, nyo­morotok abban rejlik, hogy az urak uralkodnak, hogy az uraké a hatalom, hogy az urakó minden, hogy az urak lenyúzzák rólatok a bőrt is. C s nem látjátok ebből, hogy egyesülnötök kell a munkásokkal, akik éppúgy a tőke csizmája alatt sínylődnek, hogy együt­tesen rohamozzátok meg ezt az átko­zott kapitalista rendszert? Igen, és ezután majd mi fogjuk megoldani az agrárválságot úgy, hogy kártalanítás nélkül elkobozzuk az összes nagybir­tokosi és egyházi birtokot és díjtalanul, felszereléssel együtt átadjuk a kis­parasztoknak, töröljük a kisparasztok adósságait, adó- és bérhátrálékait..." Klement Gottwald elvtársnak ezen 1934-ben elhangzott szavai ma már valósággá váltak, a parasztságot ma már nem nyomják a tartozások, az adók és a földnélküliség, felszaba­dult mindez alól. A párt előtt álló akkori feladatok Mivel az V. kötetben foglalt cikkek és beszédek abból az időből származ­nak, amikor megindult a fasiszta hul­lám, a cikkek és beszédek főképpen a fasizmus veszélyével és az ellene folytatott harccal foglalkoznak. Gottwald elvtárs már az első cikk­ben felhívja a munkásság figyelmét arra, hogy a kormány nyílt fasiszta diktatúrához folyamodik és a mun­kásság erre tömeges politikai sztrájk­kal feleljen. Cikkében rámutat a kor­mány munkásellenes és a fasizmust elősegítő intézkedéseire, melyeket a kormányban ülő szociáldemokrata ve­zetők egyetértésével tettek „az erős demokrácia" és a „demokrácia védel­me" ürügye alatt. 1934 januárjában Csehszlovákia Kommunista Pártja országos konferenciáján határozatot foaadtak el, melyet Gottwa'd elvtárs fo­qalmazott meg. Ez a határozat a nemzet­közi helyzetre vonatkozólag rámutat arra. hogv „Európa egv puskaporos hordóvá vált, mely minden pillanatban felrobbanhat". Ilyen körülmények kö­zött a párt sürgős feladata a munkás­osztály többségének megnyerése a kommunista párt vezetése alatt foly­teljesítéséhez — főképp a munkásság többségének megnyeréséhez —okvetle­nü' szükséaes volt megjavítani a szak­szervezetekben végzett munkát.' Ezért K. Gottwald elvtárs ezzel a kérdés­sel külön foglalkozott, és rámutatott arra, hogy a legfontosabb szervezetek, amelyekben a proletariátus döntő tö­megei összpontosulnak, a szakszerve­zetek. Felhívja a párttagságot, hogy a szaksžervézeti munka síkján döntő fordulatot idézzen elő, és küzdje le azt a bűnös nemtörődömséget, amely a tömegmunka e legfontosabb szakaszán uralkodik. A szakszervezeti munka nagyjelentőségű, különösen figyelem­be véve azt, hogy a műnkásságot a közös antifasiszta front számára meg kell nyerni. Ez a munka nem volt könnyű, mert többféle szakszervezet volt, ami a munkásság erejét szétfor­gácsoita és nehezebbé tette a munkás­. egység létrehozását. Ma e tekintetben ! is teljesen más a helyzet, mert a szak­' szervezeti mozgalom egységes, és így elejét veszi a munkásság, szétforgá­csoltságának, ami a múltban a mun­kásság erejét oly gyakran megbénítot­ta. Az V. kötetben foglalt utolsó; cik­kek a fasizmus és a háborús veszély elleni harccal foglalkoznak, mert ez abban az időben igen időszerű vo't. A csehszlovákiai burzsoázia ugyanis vér­szemet kapott a hitleri fasizmus ura­lomra jutásakor, és arra igyekezett, hogy bekapcsolódjék a Szovjetunió elleni háború előkészületeibe, és ura­lomra juttassa a fasiszta kormá;:rend­szert Csehszlovákiában. Ezt a célt szolgálta a kommunista mozgalom el­len 1933—34-es években megindított támadás. A kommunista mozgalmat le­hetetlenné akarták tenni mert főképp a kommunisták gördítették akadályt a fasizmus uralomra jutása elé. Ennek kapcsán lehetetlenné tették a kommu­nisták minden összejövetelét és gyű­lését, a kommunistákat kidobálták a munkából, a kommunista funkcionáriu­sokat bebörtönözték és általában sovi­niszta uszítást folytattak a kommunis­ták ellen. Az 1933—34-es évek—nem számítva a hitleri megszállás éveit — a párt történetében a legnehezebb időszakot jelentik. A párt ebben az időszakban sem tört meg, megállta helyét és a legnagyobb áldozatkészséggel, vaskö­vetkezetességgel folytatta a dolgozók érdekeiért a harcot. Ez a kommunista pártot jellemző áldozatkészség és vas­következetesség lehetővé tette, hogy 1945-ben, illetve 1948-ban — a szov­jet hadsereg győzelme által teremtett objektív körülmények között — a dol­gozók Csehszlovákiában a párt veze­tésével- megdöntötték a kapitalisták hatalmát és kivívták a szocalizmust építő új társadalmi rendszert. Balogh-Dénes Árpád SZ 0 1956. november 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom